Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

ft PEST aiEcr k'/fíriap 1968. FEBRUAR Z5„ VASÄRNAP MIKROÍRÓ Miért hiányoznak n fiatalok? Klubból kocstuu — kucstuúból újra klub A KlSZ-vczetőség rendet teremt Most éppen Ambrus Kyri énekel. A rádióban, természe­tesen. Zenekíséretét harsogva közvetíti a hatalmas készülék. Három asztalnál söröznek, a középsőnél a legnépesebb és a legillumináltabb a társaság. Két kalapos és egy svájcisap­kás férfi ultizik. Kibic figyeli őket: nem babra megy a já­ték. A szőke hajú büfésnő fel- fortyan: halkítsák le a rádiót! Az egyik söröző sántikálva el­indul ... A pult mellett fröcs- csöt, bort iszogatnak négyen- öten. Senki nem vetette le a télikabátját: a kannákban ott a szén, de a két barna cserép­kályha hideg. Sűrűn nyílik az ajtó. Kör­nyékbeli kislányok, fiúcskák hozzák cekkerüket, szatyrai­& FELVESZÜNK villanyszerelőket és segéd­munkásokat budapesti munkahelyre. Teljesítménybér. Vidéki dolgozók részére a jogosultságtól függően különélési pótlékot és szállást biztosítunk. JELENTKEZÉS: ÉM. Villanyszerelőipari V. 1. sz. Szerelőipari Üzeme Budapest VI., Mozsár u. 16. A Pest megyei Tanács Építőipari Vállalat felvess j ács-állványozó, kőműves, vasbetonszerelő, I villanyszerelő, vízszerelő ! és festő szakmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés: Vác, Elhurcoltak tere 4. I (Munkaerőgazdálkodás) A NÉPRAJZOS hol a nemzeti önismerethez. Különösen Kelet-Európábán van szerintem ilyenfajta hiva­tása a néprajznak, hiszen eb­ben a térségben a történelmi helyzet folytán sokszor szinte egyedül a nép szokásaiban, művészetében szólalhattak meg a nemzet tulajdonságai, életérzése. Így aztán az ama­tőr néprajzos is joggal vall- • hatja, hogy nélküle nem szü-, lettek volna meg a tudomány­ág eredményei. Hogy csak egy példát hozzak, a finnek a „Kalevalát” öntevékenyen ál­lították össze. Érdekes, hogy ebben a kis kultűrállamban a két leginkább elterjedt nép­szokás.® sport és. a. néprajzos gyűjtés... De sokat tanulhat tunic a németektől, oroszoktól, lengyelektől, szlovákoktól is. Az utóbbiaknál a folklórkuta­tás és a hely történetének fel­dolgozása minden település számára kötelező, de egyéb­ként náluk meg is fizetik az amatőr néprajzos tevékenység eredményét. Erről a második mestersé­géről kérdeztem Korcsmáros Lászlót, az országosan ismert amatőr folklórkutatót. — Mi az, ami a legtöbb ér­telmét adja egy amatőr, vagy egy hivatásos néprajzos mun­kájának? — Magának a szakmának a nagy jelentőségét én — azon­túl, hogy feltárásai az egész emberiséget gazdagítják — abban látom, hogy nagymér­tékben hozzájárulhat minden­Ezután már kíváncsi lettem a magyarországi amatőr folk­lórkutatás előzményeire. Meg­tudtam, hogy ez a mozgalom a harmincas években lett nép­szerű nálunk a fiatalság köré­ben „Hej, regő rejtem” néven. Aztáp a szegedi fiatalok ter­jesztették tovább. 1948-ban megszervezték az iskolai nép­rajzos szakköröket. Napjaink­ban mind nagyobb jelentősé­get kapnak a települések hely- történeti körei. Ma különben a Néprajzi Múzeum keretében működő önkéntes Néprajzi Egyesület már több száz hasz­nos, munkás tagot számlál. — Szép oldala ennek a moz­galomnak, ahogyan a külön­böző generációk beoltják az utánuk jövőkbe a folklór sze- retetét. Bennem például 16 éves koromban a miskolci tanítóképzőben lobbantotta fel egyik tanárom, Lajos Árpád neves muzeológus a néprajz iránti érdeklődést. Az ő buz­dítására kezdtem akkor nép­színjátékokat és bányászdalo­kat gyűjteni. De magam is sok tanítványomat inspiráltam. Büszkén sorolom közéjük egy­kori mátranováki diákomat, tír. Szabó Ferencet, aki jelen­leg a gyulai levéltár igazgató­ja. © hét, hogy ha főhivatásiban űz­ném a néprajzos foglalkozást, akkor ezt nem engedhetném meg magamnak. — Nincsenek ennek a tevé­kenységnek árnyoldalai, bosz- szúságai? — Például nagy fájdalmat okozott nekem, hogy meg kel­lett válnom a nyolcezer da­rabból álló gyűjteménytől. Ugyanis a rendeletek szerint, ha valaki különlegesen érté­kes gyűjteményt mondhat ma­gáénak, akkor azt nyilvántar­tásba veszik, és bármikor el­vihetik tőle kiállításra. A baj csak az, hogy onnan nem min­dig kerülnek vissza a legérté­kesebb darabok ... Ezért in­kább eladtam az egészet név­leges összegért egy múzeum­nak. — Most mivel foglalkozik? — Mindennel, ami a be­tyárvilággal kapcsolatos (ké­sőbb meglátom, hogy a „min­denbe” még az olyan dolgo­kat is beleérti, mint például Hessen Philypsthdl Ferdinand Debrecenben huszároskodó bajor hercegi sarj alföldi be­tyárvilágról készített festmé­nyei). — Ki a kedvenc betyár- alakja? — Benkó István szobi járás­ban élt kései utóbetyár, akit úribetyárnak is neveztek. Hosszú öregkort ért meg. Még tudtam beszélni azokkal a környékbeliekkel, akik a te­metésén a gyertyát tartották. Él az az idős tanító is, akire Benkó István rá akarta hagy­ni a fiatal feleségét (de nem vette el). & kát: üvegeket cserélnek. Szü­leik küldték őket sörért, szó­dáért, borért. Marika néninek szólítják kiszolgálójukat. Rideg, nyomott a hangulat. Talán azért, mert elfelejtettek befűteni? Aligha. Az ital meg a kártya izgalma elég meleget ad. Akkor talán azért, mert ezen a vasárnap estén csupa meglett ember múlatja itt az időt, mert hiányoznak a vi­dám fiatalok? Ez inkább való­színű. De hát miért hiányoz­nak? Hiszen ez a helyiség az ő tulajdonuk! Az ajtóra szege­zett tábla is ezt hirdeti: IFJÚ GARDA MUNKÁSKLUB. Jó­kora betűkkel pingálták oda. Feltáruasztási kísérletek Az Ikladi Ipari Műszergyár­ban Illés István KISZ-titkár adja meg a magyarázatot. Hangjában visszafojtott indu­lat. A klub 1954-ben létesült, a .gyár aszódi lakótelepén, a há­romemeletes munkásszállás földszinti részén. Nyolc évig virágzó életet élt. Akkor azon­ban, a lakótelep kiterebélye­sedvén, egyre több nem gyár­beli ember szokott oda, s ezek az idegenek végül is kiszorí­tották az ikladiakat: a klub hamarosan kocsmává, kártya­barlanggá silányodott. Múlt év augusztusáig a szakszerve­zeti bizottság volt a gazdája, augusztusban a KlSZ-vezetö- ség gondjaira bízta a pártbi­zottság. — Nagy nekirugaszkodással, gyorsan akartunk rendet te­remteni. Érdeklődést kutató kérdőíveket, belépési nyilat­kozataikat osztottunk szét, ideiglenes vezetőséget jelöl­tünk ki, s már-már úgy lát­szott, sikerül feltámasztanunk a tetszhalott klubéletet. Kul- tűrfelelősünk azonban megnő­sült, és tanulni kezdett a gép­ipari technikum esti tagoza­tán, feladatára kevés ideje ma­radt. Decemberi vezetőségi ülésünkön ezért a szállóban lakó fiatal, tevékeny aktívá­kat kértük fel a feltámasztási akció további irányítására, s mert közülük Király László gépésztechnikust tartottuk az elnöki tiszt betöltésére a leg­alkalmasabbnak, ő lett a klub­vezető. — A következő lépés az volt — folytatja tovább —, hogy felkerestük a Váci Vendéglá­tóipari Vállalatot: költözzék ki az általa bérelt büférészből, mert az árusítást gyáron be­lül oldjuk meg, a kocsmajel­leget megszüntetjük, a szesz­fogyasztásnak véget vetünk. Bár merevnek, de elkerülhe­tetlennek tartottuk ezt az in­tézkedést. Tárgyalófelünk, megértve törekvéseinket, kom­promisszumos megoldást ja­vasolt: hadd maradhassanak tovább, azzal a feltétellel, hogy csak kávét, süteményt, szörpöt, gyümölcslevet árusí­tanak, kivéve a zenés rendez­vényeket, melyeken korláto­zott mennyiségben szeszes italt is kiszolgáltathatnak. A módo­sított szerződés még aláírásra vár. Sokat ígérő irodalmi kör Az éledező klubnak ma már félszáz tagja van. Király Lász­ló elnök szabad kezet kért a vezetőség kijelöléséhez: olyan segítőtársakat akar, akik tel­jesítik is, amit elvállalnak. Egyelőre hét ilyet talált, még ötre lenne szüksége. Az évi ter­vet is elkészítette már. A szerszámüzemben Fábián Erzsébet adminisztrátor, ez a fiatal, lelkes irodalombarát, aki tavaly, a kőszegi országos szavalóversenyen ezüstérmet nyert, esztendeje irodalmi kört alakított Tizedmagával, De­meter Margittal, Farkas Kata­linnal, Gesztiványi Erzsébettel, Patkós Istvánnal és a többiek­kel, októberben lépett először nyilvánosság elé; és saját ösz- szeállítású, színvonalas mű­sorával emlékezetes sikert ara­Korcsmáros László ma az ipolydamásdi községi pártbi­zottság szervező titkára. Vala­hogyan a politika felé is a néprajz vitte, először a pa­rasztpártba, azután a kom­munisták közé. Különben hivatásos népraj­zosnak is mehetett volna egy múzeumba. De kitartott az amatőrség mellett. Hogy miért? — Mint tanító, a nyári sza­badságomat egészen a gyűj­tésnek tudom szentelni. De le­tott. Most — „Fiatalok, mi’’ címmel — újabb egész estét be­töltő összeállítás bemutatásá­ra készülnek. A KlSZ-vezető- ség ezt az üzemi irodalmi kört a vállalat, illetve a klub irodal­mi körévé akarja fejleszteni. Király László tervében Fábián Erzsébeték elismerést érdemlő vállalkozása szinte a fő helyet foglalja el. A KlSZ-alapszer- vezetek zárt körű klubdélután­jait, ismerkedési estjeit, szel­lemi vetélkedőit is a most még borisszáktól és az ördög bib­liáját forgatóktól hangos fa­lak között rendeznék. Holtponton Egyelőre a kezdet kezdetén tart még csak az ikladi gyár aszódi ifjúsági klubjának az ügye. Sőt minden úgy fest, hogy zátonyra futott. Az évi tervet még meg kell vitatniuk, a tagság és a vezetőség még nem elég szilárd. A gyár föld­rajzi fekvése, a közlekedési nehézségek is akadályozzák a kibontakozást. De a KISZ-ve- zetőség mindenféleképp bizto­sítani kívánja az ifjúság kul­turális fejlődésének lehetősé­geit. Az érdeklődés gyér és erőtlen. Fel kell ébreszteni a fiatalokat. Minden kezdet ne­héz. A folytatáshoz pedig idő kell. Festéssel, korszerű berende­zéssel, bővítéssel otthonosab- j bá is szeretnék tenni a helyi­ségeket. Mert sakkszoba és j könyvtárterem is tartozik a klubhoz. A szállólakók ez [ utóbbiban nézik esténként a [ televíziót. Az ital nem hiány­zik majd nekik, eddig sem volt rá szükségük, vagy ha kellett, j a községben vették meg, és felvitték a szobájukba. An­nak pedig csak örülni fognak, ha megszabadulnak a záróra után távozó környékbeli törzs­tagok álomzavaró hangoskodá­sától. — A szállás lakói, velem J együtt, örömest részt venné- j nek a klubéletben — erősítget- te Vincze Aladár üzemmér­nök. — A helyiséget ma még elkerülik. Múlt nyáron, egy szállógyűlésen már felvetet­tük: csak azokat engedjék be, akik a gyárban dolgoznak. Ezt kellene megvalósítani. Szinte minden attól függ, 1 milyen anyagi támogatást kap majd tervéhez a KlSZ-szerve- zet. Elfogadják-e javaslatai­kat, vagy csökkentő módosítá­sokat kérnek tőle? Bíznak ab­ban, hogy az szb kultúrbizott- sága és a munkásellátási osz­tály megadja a kért forinto­kat. Egyelőre azért vesztegel minden holtponton, mert a gyár illetékes vezetői nem tud­ják közös megbeszélésre egy­behangolni idejüket. De ez már nem jelenthet sokáig aka­dályt. Polgár István ^sssssfssssssssss.wssssssssssssssssssssÁ „Tüzek"- kétezer személyes sátorban A televízió és a rádió Pécs- \ Újmecsekaljárói, az erre az al­kalomra felépülő kétezer sze- j mélyes sátorból közvetíti már- ' cius 15-én a forradalmi ifjú­sági napok országos megnyi­tóját. Az eseményre Baranyi j Ferenc és Gyárfás Endre írt „Tüzek” címmel ünnepi mű­sort. FELVESZÜNK férfi segéd- és betanított munkásokat. KERESET: a teljesítménytől függően 1300—1800 Ft, ezen felül napi 2 liter sör. Munkásszállást, kedvezményes étkezést biztosítunk. Jelentkezési Országos Söripari Vállalat Budapest X.. Maglódi út 17. egy két darab egész napi C-vitamin szükségletét fedezi Végül egy helyi népi szokás jmertetését kérem Korcsmá- os Lászlótól. így tudom meg ogy ezekben a napokban dí- ó hagyomány Ipolydamásdor farsang temetése. Ezt 7C ve honosították meg a szlo- ákok, de ma már, a magya- ok is részt vesznek benne. (A lépszokások szép intemacio- lalizmusa ez: nemzeti jellegei ejeznek ki, de nem zárkóz­tak el a szomszéd elöl.) A lé- tyege az, hogy a farsang pap­iak öltözött búcsúztatói ősz- zetesznek két teknőt, ráírják togy Farsang Tóbiás, elsirat- ák, majd kiviszik a falu ve­iébe és otthagyják. Tíz év« nég csak férfiak voltak a fe­ne tők, ma csak asszonyok. — Gondolja, hogy ezek e iagyományok tovább élhet­tek? — Nem tudom. Az biztos togy a központosítás, városia- odás nem kedvez nekik. Pél- Iául a mi falunkat is mái najdnem minden — kulturá- is, sport stb. — tekintethet jzobhoz csatolták ... így óha- atlanul összemosódnak a táj- :ultúrák, a helyi színek is Mindenesetre a népraj ztudo- nánynak kötelessége feimér- ti, feltérképezni minden érté­tet — az utódok dolga, hogj nit kezdjenek vele. . Padányi Anna H a nem jött volna közbe a háború, akkor Korcsmá- ros László, az Ipolyda- másdii Általános Iskola igazga­tója ma nem tanító, hanem jo­gász. A felszabadulás után már nem volt ereje, türelme újabb éveket áldozni arra, hogy be­fejezze jogi tanulmányait. Így lett belőle eredeti szakképesí­tésének megfelelően tanító, fa­lusi tanító. Mert mindig is kis községekben élt, dolgozott, a háború után két évig Szlová­kiában, aztán Mátranovákon, később Márianosztrán, most pedig itt, lpolydamásdcm. Azt hiszem, fenti hivatását azzal teszi teljessé, hogy környezeté­ben még beszédévéi, meg a körülötte levő tárgyak megvá­lasztásával is éppúgy, mint a faluban végzett közéleti tevé­kenységével, vagy egész lényé­vel kultúrát képvisel, Sügáröz.' Azontúl is harmonikus ember benyomását kelti, és ehhez bi­zonyára hozzájárul második foglalkozása, hogy szinte gye­rekkora óta szenvedélyes „néprajzos”. Nem hobby ez nála, hanem megszállottság. idegenforgalmi | összekötő | A különböző idegenforgalmi s vállalatok és utazási irodák ta- ^ vasztól őszig állandóan szer- ^ veznek csoportos kiránduláso- 5; kát a Dunakanyarba, amelynek ^ szép vidékét kül- és belföldi s turisták szívesen keresik fel. S Szerveznek, mondtuk, de vajon ^ alkalmas kifejezés-e ez egy ^ merőben egyoldalú, csak az § utazás előkészítésére irányuló $ cselekményre. Gyakran fordul elő, és sok s panaszra ad okot, hogy a Du- ^ I nakanyar valamelyik községét ^ ; autóbuszon vagy vonaton érke- ^ ; ző több száz, esetleg ezer tu- ^ ; lista meglepetésszerűen ellepi, s ! éhét-szomját azonban ekkora ^ ! sokadalom nem olthatja, mert s | a község boltjait és vendéglá- ^ ; tó helyeit váratlanul éri a sok ; vevő, nem készültek fel ellátá- j gukra. \ ! Ezért gondoltak most Verő- ^ ! cén arra, hogy a községi ta- S ' nács az évad idején üdülőbe- ^ ; lyi előadót bíz meg, létesítsen S ; állandó kapcsolatot az IBUSZ- c * szál, az EXPRESS-szel és min - § I elén létező utazási irodával, s ; vállalattal, s tudja meg kellő s : időben, mikorra terveznek cső- ^ ; portos kirándulást Verőcére. ^ ; Aztán mozgósítsa a kereskedő- b i két és vendéglátókat, készülje- * I nek jól fel, ne valljanak szé- s 5 gyent. az idegenek előtt. I Annyira egyszerű, hogy szin- ^ ; te csodálatos ez a megoldás. ; Persze, csak akkor válhat be. ^ I ha az idegenforgalmi irodák ! utasaik érdekében maguk is s ! igénybe veszik a községi ta- s ! nács összekötőjét, és a keres- ^ | kedelem meg a vendéglátóipar ; a jelzés alapján gondoskodik ! elegendő ételről, italról. £ ! Ha pedig ezután Verőcén jól s I működik az idegenforgalmi ősz- S ! szekötő, a Dunakanyar többi N ; községe is követheti a példát. I i>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents