Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
PEST AI EGY El <cMsp*Sat> 1988. FEBRUÁR 35., VASÁRNAP Mit tenne Ön? A GaEga mente felvirágoztatása érdekében ? Zömök, markáns arcú férfi. Negyvennegyedik esztendejét tölti. Galgahévízen született. Pesten végezte el a felszabadulás évében a kereskedelmi iskolát. Bián mezőgazdasági átképző iskolán vett részt. Volt gépállomás! főagronómus és a megyei gépállomás tervelienő- re, figuráns a Geodéziai Hivatalnál, és főagronómus a gal- gahévízi Kossuth Termelőszövetkezetben. Ma termelőszövetkezeti elnök Hévízgyörkön. A gazdaság, amelyet esztendők óta vezet, a jól működő termelőszövetkezetek közé tartozik, hatvan forintot ér egy munkaegység. Az elnök neve: Hajdú András. O Élesedett életének eddig megtett utjávai? — Okom lehetne rá. 1963- ban még huszonnyolc forint jutott egy munkaegységre ebben a gazdaságban az idén pedig már hatvan. Tudom, hogy ez az egész tagság közös érdeme, úgy érzem azonban, hogy az én munkáimnak is része van ebben. Ez jó érzés, okot adhatna az elégedettségre. O Akkor miért nem az? — Nem is olyan egyszerű válaszolni rá. Ha csak a falut nézem, az itt lakó és dolgozó emberek életét, elmondhatom, hogy ma már nem élnek rosz- szul. Csakhogy élhetnének jobban is. Nem csupán itt, Hévízgyörkön, hanem végig a Calga mentén. O Annál is jobban, ahogyan ma élnek? A szomszéd faluban, Gal- gahévízen például már nyolcvanét forint egy munkaegység értéke. — Annál is. O Ml a feltétele? — Az összefogás. Bag, Hé- vízgyörk, Galgahévíz, Túra egységes táj, lényegében azonos gazdálkodási feltételekkel, azonos kultúrával és azonos hagyományokkal. A négy községnek nemcsak a határa ér össze, hanem a gyors ütemű házépítések következtében már szinte csak a határtábla választja el egymástól a négy falu házait. O Milyen összefogásra gondol? — Az összefogás sokféle formájára. Ami már valóság: a négy falu traktorosainak nagyszabású vetélkedője. Közös gondja volt a négy falu öt termelőszövetkezetének: a traktorosok nem tartottak lépést a fejlődéssel. A legtöbbjük még Hoffer-gépen és néhány hét alatt sajátította el ezt a nem is könnyű szakmát. Ami esztendőkkel ezelőtt még elegendőnek bizonyult, az a tudás ma már kevés az univerzális gépek kezeléséhez. Ennek következtében o traktorosok nagy része csak részben hasznosítja a nagy teljesítményű gépekben rejlő lehetőségeket. A vetélkedőre való felkészülés feltétlenül hasznosnak bizonyult, és már a tavaszi munkák idején biztos, hogy látható eredménye lesz. O Milyen más közös akcióra gondol ? — Tavaly nyáron, gazdaságunk tizenöt esztendős fennállása alkalmából, termény- és néprajzi kiállítást rendeztünk. Abban is létrejött már a megegyezés, hogy az idén augusztusban a négy falu közösen rendez ilyen jellegű kiállítást, amelyen mindegyik gazdaság bemutatja legszebb terményeit, legmodernebb gépeit, faluja népviseletét és népszokásait, több napos program keretében. O További tervek? — Ez egyelőre még csak az én elképzelésem: az öt gazdaság közös elárusítóhelyeket hozhatna létre a fővárosban és Gödöllőn. Egy-egy gazdaság ma még nem kepes arra, hogy egész esztendőben áruval lásson el egy fővárosi elárusítóhelyet. Az öt gazdaság azonban már minden igényt kielégíthetne a zöldségféléktől a saját termésű palackozott borokig bezáróan. S ami ezzel szintén összefügg: az öt termelőszövetkezet közös tartósítóüzemet létesíthetne, hiszen valamennyi évek óta szerződésben áll a legkülönbözőbb konzervgyárakkal, Hatvantól Nagykőrösig. Feltétlenül kifizetődőbb lenne, ha magunk végeznénk a tartósítást: uborka, paprika, káposzta, zöldborsó igen jó minőségben terem meg a gazdag földű vidéken. O A szakosításra nem gondolt még? — De igen. Véleményem szerint kifizetődőbb lenne minden falunak, ha csak egy-két állatfajta tartására és nevelésére rendezkedne be. Itt, Hévízgyörkön például a szarvasmarha-tenyésztésnek nemcsak hagyományai vannak, hanem a korszerű szarvasmarhatartás feltételei is adottak. Galgahévízen a sertésnizlalás lenne a legkifizetődőbb, és így tovább. Amikor azonban a szakosításra gondolok, nemcsak az állat- tenyésztésben rejlő lehetőségeket mérlegelem. Szükség lenne például a gépjavító munkák szakosítására is. Létre kellene hozni az öt gazdaság gépjavító műhelyei között egy olyan javítási, felújítási, esetleg alkátrészgyártási kooperációt, amelyben minden műhely az adottságai ak legmegfelelőbb típus, fődarab vagy alkatrész felújítását, javítását szakosítva végezné. S ami szintén kapcsolódik ehhez: közös anyagbeszerzővel kellene dolgoznia az öt termelőszövetkezetnek. Ez feltétlenül gazdaságosabb lenne. O Más tervek is foglalkoztatják? — A Galga menti tájegység, véleményem szerint, feltétlenül lehetőséget biztosít? sok közös terv valóra váltására. A bagi, a hévízgyörki és a gal- gahévízi termelőszövetkezetnek együttesen mintegy hatszáz hold erdője van. Külön-külön egyik gazdaságnak sem kifizetődő egy erdészeti szakembert alkalmaznia. De a háromnak együtt: minden bizonnyal eredményes munkát végezhetne. És valahogy ilyenféleképpen lehetne összehangolni ennek a négy falunak a kulturális életét, hagyománytiszteletét és -ápolását is. Közösen feltétlenül többre mennénk, mint az erőket elaprózva. O Mi a véleménye arról: mikor valósulhatnak meg ezek az elképzelések? — Egy-kettőben már közös döntés született: nincs akadálya a megvalósulásnak. Az elmondott tervek többsége azon- bon eddig csak bennem érlelődött De biztos vagyok benne, hogy a í„obi gazdaság vezetőinek a fejében is megfordultak már hasonló gondolatok. Talán ha egyszer tartanánk egy közös ötletnapot: a mai vágyakból, elképzelésekből könnyebben lehetne holnapra valóság. O Mi ennek az akadálya? — Tudja, ha gyenge terme- lőszöveticezetekről lenne szó, talán könnyebb lenne: a tagság joboan rászorítaná a vezetőségeket a közös cselekvésre az előrelépés érdekében. Az említett négy faluban azonban jól gazdálkodó és jól is fizető termelőszövetkezetekről van szó, amelyeket önös érdekük nem kényszerít azonnal a közös cselekvésre. A szemléletnek kellene megváltoznia ahhoz, hogy a még gazdagabb holnap érdekében mielőbb összefogjon egymással a négy falu népe. Prukner Pál Hat-nyolc fokkal az átlag felett A Párizs—Prága— Kijev vonaltól délre A Párizs—Prága—Kijev vonaltól északra hideg az idő. Itt sok helyen napközben sem emelkedik a hőmérséklet nulla fok fölé, sőt Eszak-Európá- ban vannak helyek, ahol napközben is csak mínusz 10 fokot mérnek. Az említett véznáitól délre erősen felhős, igen enyhe, sokfelé esős időjárás uralkodik. A pénteken kialakult legrtxagasabb hőmérséklet sok helyen 6—8 fokkal magasabb volt a legutóbbi évek átlagánál. A két levegő határvonala csak igen keveset változtatja helyét, így a Kárpát-medence előreláthatólag továbbra is az enyhe levegő hatása alatt lesz. A. vadászok védőoltást kaptak Már a nagy városokba is bemerészkednek a veszett rókák. Debrecenben, a kertségi részeken tyúkokat, majd kutyákat martak meg. A legbátrabbat a nagyállomáson vasutasok kerítették be és ütötték agyon. Az „elejtésében” részt vett személyek védőoltást kaptak. va:, cigaretta Új cikkek — új hatósági árak Az Országos Anyag- és Ar- hivatal hivatalos lapjában megjelentek a Belkereskedelmi Minisztérium első ármegállapításai. A minisztérium, mint árhatóság, az ipari vállalatok által benyújtott javaslatokat figyelembe véve, az áruk újszerűségét, minőségét és egyéb követelményeit megvizsgálva szabta meg az új hatósági árakat. A Tejipari Tröszt kérésére a 80 százalék zsírtartalmú, 5 dekás adagolású szabvány vaj árát a minisztérium 2,60 forintban állapította meg. Ez 10 fillérrel több, mint a 10 dekás csomagolású felének az ára, de higiénikusabb, tetszetősebb. Az 5 dekás vaj egyébként már forgalomba került. Ugyancsak a _ tröszt kérése volt, hogy a tőkés exportra készülő, 83 százalék zsírtartalmú vajat felesleg esetén belföldön is forgalomba hozhassa, s ehhez — az itthon szokatlan adagolású vajnak is — meg kellett állapítani az árát. Az I librás I (45,36 dekás) vaj ára 24 forint, a 0,5 librás (22,68 de- I kás) pedig 12 forintba kerül. Ugyancsak kizárólag exportra — NDK és csehszlovák megrendelésre — kezdenek márciusban 83 százalékos zsírtartalmú, 25 dekás csomagolású vajat gyártani Kaposvárott. A negyedkilós vajat hazai forgalomban — esetenként — 13,20 forintért árusíthatják. Mind az 5 dekás, mind pedig az exportvajak a maximált hatósági árkategóriába tartoznak. A magyar dohányipar két újfajta cigarettájára kért és kapott árat. A hagyományos vásári „BNV 1968” elnevezésű füstszűrös, mentolos cigaretta csuklófede- les kartondobozban, húszasával kerül majd forgalomba, dobozonként 6 forintért. A már jelzett másik fajta füstszűrös cigaretta, a puha do- j bozos, huszas csomagolású „Fiitol”, dobozonként 5 forintba kerül. A két cigaretta — ugyanúgy, mint az ed- | digiek — a rögzített (fix) ha- I tósági árkategóriába tartozik. Csekken vagy stagnál? Tisztázatlan az infiuenzafront A fővárosi KÖJÁL-hoz be- i törtökről péntekre mintegy futott adatok szerint csü-1 két és fél ezerrel kevesebb _______________________influenzás megbetegedésről a dtak számot az orvosok. KÖVETÉSI TÁVOLSÁG* Foto: Kotroczó Csütörtökön 19 600, pénteken 17100 megbetegedést jeleztek. A szövődményes esetek száma pénteken 300 körül volt, halálozás az influenza miatt nem történt. Ezekből a számokból azonban még korai volna a budapesti járvány csökkenésiére következtetni — hangsúlyozták a KÖJÁL szakemberei. Csak néhány nap múlva lehet tiszta képet kapni a helyzetről. Ezt a véleményt támogatja az is, hogy az iskolai hiányzások lényegileg változatlan szinten állnak, a szerdái 11,7 százalék után csütörtökön a tanulók 12,2, pen teilen 12,1 százaléka hiányzott. Mostanában rosszakat álmodom. Forgolódom, csupa víz rajtam minden. A lepedő a hátam alatt egy maroknyi csomó. A paplan a földön. És én riadtan felülök, sokáig nem tudom, hol vagyok, csak érzem, hogy valamit akartam, de nem sikerült. Aztán fáradtan visszadőlök, ismét rám száll a lidérc... Otthon vagyok Hajdúböszörményben, a dinnyetermelő nagymamánál, aki éppen szidja apámat és azt mondja, hogy hiába minden, cé, van elöl. Nem értettem, hogy mit mondott, pedig már sokszor hallottam tőle. Hajnali négykor ébresztett, egy szobában, egy ágyban alszunk. Tulajdonképpen egy földes szoba az egész ház, a dinnyeföld elején. Vasárnap hallottam, amikor az imaházban azt mondták, hogy ez a szegény dűlő... Nagyanyám baptista, nagy törvényű asszony, könnyen adja a pofont és a keze nagyon bütykös a kapától. A szoba egyszerű, puritán kis helyiség. Egy barna faágy, egy nagy asztal, ruhák a falbavert szögeken. Döngölt föld, fehérre mázolt falak, a falakon nagy rámázott képek, üvegek nélkül. Nagyanyám, a meghalt 1 nagyapám és anyám testvérei. Tizenketten voltak, de csak 11 nagy kép lóg a falon. Anyám levelezőlapon van megörökítve, és az be van dugva az egyik nagy kép rámájába. Minden reggel ébredéskor ránézek, mosolygok, ha a nagyanyám nem látja. Mert elmondja, minden reggel, hogy anyám, az ő egyetlen leánya rútul becsapta őt és megszökött apámmal, aki itt volt katona. Gyöngyösre szöktek, ott születtem én is, a testvéreim is. Istenverése ez, csak a gonosz tehette, az szállta meg anyádat —, magyarária nekem, a nyolcéves kisfiúnak, aki mindebből semmit sem értettem. Egyszer feltettek Gyön-----—------- gyösön a vonatra é s küldték szüleim Hajdú- böszörménybe a táviratot, hogy majd hajnalban az állomáson szedjen le a vonatról nagyanyám. Leszedett, megcsókolt, és Badókámnak szólított. Azt mondta, az ő fajtájuk vagyok, hála az istennek, nem arra a rosszvérű apámra ütöttem. Attól kezdve minden nyáron felraktak a vonatra. Már minden távírópóznát ismertem az úton és előre tudtam majd, mit mond nagyanyám. Szóval anyám megszökött apámmal innét. Itthagyták a dinnyeföldet és most én járok vissza gyomlálni a csalánt, a földön lapuló dinnyék közül. Ezt is elmondta nagyanyám minden reggel, hogy mit ér a gyerekkéz, azzal ő nem sokra halad. Nagy undorral utaztam el mindig Böszörményből, és ha jött, közelgett a nyár, mégis visszavágytam ide. De a második nap már megint elkívánkoztam innét. De ez csak addig tartott, míg az ágyban ültem, vagy álmos szemmel mosakodtam és a nagyanyám duruzsolt. Aztán kimentünk a harmatos fűbe, mezítláb. Akkor nagyanyám kihúzott néhány félkövér zöldhagymát a földből, kezembe nyomott egy nagy darab avas szalonnát és egy jókora szelet fehérkenyeret. Amikor befaltuk az ételt, a kútból hideg vizet húztunk és agyagedényből ittuk az édes vizet. Tempósan nekiláttunk a munkának. Kezem-lábam egy hét alatt mekszokía a szúrós csalánt, Ahogy dolgoztam, nagyanyám fel-felnézett, tekintete meleg volt és büszke. Arra gondolt talán, hogy engem megment a paraszti munkának. az istennek és az őáltala elképzelt becsületnek. Ilyenkor örömében megdicsért, nehéz kezével megveregette egy nagy csíkos görögdinnye hasát, aztán levágta a szőrös indáról, és elküldött, hogy hűt- sem be a kútban. Nagyon értett a dinnyéhez, a hangját úgy ismerte, mint a jó muzsikus a kottát. — Nem akarsz tán te is, kisfiam, cincogni, mint apád? — kérdezte bosszúsan, hadakozva apám fantomjával. A becsületes magyar ember becsületes munkát végez, a földön dolgozik... Délben a barázda szélére ültünk s fehér kenyérrel ettük a vörös bélű, édes le- vű görögdinnyét. /(Mindig ez volt az ebédünk. Nagyanyám akkurátusán megoldotta álla alatt barna színű flokon kendőjét, kezébe vette fekete nyelű kését, és megszegte a diny- nyét. Hogy megettük, hátradőlt, egy fél órácskát szundítani. Nekem kellett felkölte- nem, de nem lehetett becsapni. A nap állásából rögtön észrevette, hogy csaltam, és későn költöttem fel. A háznál nem volt óra, mindig a nap jár ásáról tájékozódtunk. Szürkületkor abbahagytuk a munkát, lemosakodtunk, és hozzáláttunk a vacsora készítéséhéz. A vacsora is finom volt. Kint főztünk a szabadban. Bográcsban. Szárított lebbencstészta, krumplival összefőzve, köleskásával dagasztva, hogy megállt benne a kanál. És apró -pirított szalonnák benne. Utána egy findzsa hideg tej, majd nagyanyám a földből kihúzott egy hatalmas sárgarépát, és nevetve nekem adta. Aztán bementünk a házba, letérdepeltünk az ágy mellé, és egy álló órán át imádkoztunk minden este. Ilyenkor gyakran oldalba nyomott csontos könyökével, mert én közben elaludtam. Egy héten egyszer bementünk a nagyvárosba a hetipiacra. Ilyenkor előtte való este le sem feküdtünk. Nagyanyám megalkudott a fuvarossal, leszedtük a dinnyét, megraktuk a kocsi derekát, elhelyezkedtünk mi is valahogy, és kakasszóra éppen a városi piacra érkeztünk. Nem is ettünk, csak árultunk, nagyanyám szorgalmasan rakta köténye nagy zsebébe a tíz- és búszfilléreseket. Délben a maradék portékát odaadtuk olcsón egy kofának, és hazamentünk. Délután ilyenkor sohasem dolgoztunk. Imádkoztunk egy sort, lefeküdt, és én mehettem lepkét fogni. Vasárnap kiöltözött nagyanyám. Felvette a fekete-fehér mintás kartonruháját, felkötötte fekete delénkendőjét, drapp patentharisnyát húzott és egy nagyon fényes fekete, de ormótlan cipőben elindult kézenfogva velem a baptista imaházba. Hóna alatt hatalmas biblia volt. azt egyszer sem vihettem. És felöltöznöm sem volt szabad. Az imaházban minden vasárnap osztottak valamit a szegényeknek. — Hátha nekünk is vetnek egy darabot — mondta nagyanyám, — de ha meglátják a jó cipődet, akkor semmit sern kapsz. Egyszer ránk mosolygott a szerencse. Kaptam egy babos kislánykötényt, és egy magas szárú, trottőrsarkú nagylány- cipőt. Azontúl vasárnap abban kellett járnom az imaházba, hadd lássák, hogy hálásak vagyunk és jó helyre adakoztak. Az imaházba csak öregemberek jártak. Ott mindig nagyon, sokáig imádkoztunk, valaki előre mondta és mi utána. Imádkoztunk az esőért, a napért, a kenyérért, az emberi LÁBAK — avagy „változatos” plakátok a pesti utcán.
