Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

1968. FEBRUAR 25.. VASÄRNAP-eMfrlap :t HETI KOMMENTÁR „Kulturált" Ezt olvassuk az újságokban, ezt halljuk a rádióban, a televízióban, erről beszélnek ilyen meg amolyan illeté­kes nyilatkozók. Megnyitnak egy új üzletet: „kulturált körülmények között..Felavatnak egy szállodát: „ven­dégeink kulturált kiszolgálást, ellátást..Átadnak egy üzemi fürdőt: „a dolgozók most már kulturált szociális körülmények..Legutóbb öregek napját rendeztek egyik, váci járási községben: „az idős emberek kulturált körülmények...” — így kezdődött a híradás. Asztal mellett ültek, székeken. Az asztalon terítő volt. Ennyit jelentett a „kulturált” ... Hát valóban ennyit jelent?! Ennyire semmitmon­dóak, olcsóak, mindenre ráhúzhatóak fogalmaink, jel­zőink? Nem, nem és nem! Csak éppen restek vagyunk. Kényelmesek, mindent egy kaptafára húzók. Könnyen lelkesedők, s azután... Éppen erről az „azután”-ról van szó. Annak idején új szerelvényeket állítottak forgalom­ba a helyiérdekű vasútnál: „kulturált körülményeket teremt...” — hangzott. Azután kiderült, hogy a valóban mutatós szerelvények csak üresen annyira „kulturáltak”. Ha megtöltik az utasok, egyszeriben szűknek bizonyul a szemben levő ülések közötti hely, szellőztethctetlen a ko­csi... Fölavatták a Dunakanyar egyik új éttermét: „kulturált...” Néhány hét múlva ugyanolyan piszkos abroszok voltak, mint másutt, ugyanúgy nem lehetett étkezés előtt kezet mosni... Űj szórakozóhelyet nyitot­tak a Csepel-sziget egyik községében: „a dolgozók kul­turált szórakozási lehetőségei...” Rövid két hónap alatt három ízben kellett a rendőrségnek közbeavatkoznia ké­selés, tömegverekedés miatt...! Ne folytassuk. Mit ér tehát ez az untig koptatott-nyúzott jelző: kulturált? Szavaink értékéről, becsületéről van szó. Arról, hogy könnyen tör utat a semmitmondó felszínesség, a frázisba bújó üresség, a hangzatos nagyotmondás. Valahogy úgy, hogy: most odafigyelnek, most kell szépet mondani. Az­után? Azután már semmi nem fontos. Akkor már nem oda figyelnek, akkor már nincs ott a sajtó, a televízió híradója, nincs ott a nagy nyilvánosság, csak a — kisebb. Akiknek készült, épült az üzlet, a szálloda, a szórakozó­hely, az öltöző. Akik használják. És akik ugyanazt kap­ják, mintha „nem kulturált” helyre mennének. Mert ez a mindig előráncigált „kulturáltság” semmi esetre sem azt jelenti, hogy néhány fénycsövet szereltek fel, új szé­keket hoztak... Ha már annyira ragaszkodunk ehhez az univerzális, mert mindenre ráhúzható fogalomhoz, akkor a kulturáltság tartalmat kell hogy jelentsen! A dolgok lényegét. Mert a forma fontos, ám igazi értékét a tarta­lom adja meg. Különben üres sablon marad! Sok még a formalitás életünkben, s azok sincsenek kevesen, akik éppen e formalitások segítségével igye­keznek eltakarni a lényeget. Akik görögtüzet gyújtanak, i hogy annak fénye mögött, a homályban sok minden el­vesszék szem elől. Igaz, fejlődésünk menete nem kedvez az ilyen embereknek, de lassú folyamat ez: szívósság, következetesség kell végigviteléhez. Ezért kell gyomlál­ni ezt a „kultúráit”-ságot, és sok minden mást. És ezért kell az eddiginél is sokkal nagyobb figyelemmel, erély- lyel számonkérni, mi történt, mi lett — azután... Krónikás Piackutatás — önköltségszámítás Újság — posta — olvasó Táviratra prémium - Hajnali kézbesítők Jár-e abrak „postáslónak”- Megyei laphét MSes&ólffetós a ltudapesí—vidéki postaitjsB&yaioval Gáspár Sándor fogadta Dinh Ba Thit Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára fogadta Dinh Ba Thit, a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front budapesti ál­landó képviseletének vezetőjét, aki a Dél-Vietnamban kiala­kult helyzetről adott tájékoz­tatást. Gáspár Sándor kifeje­zésre juttatta a magyar dolgo­zók testvéri szolidaritását a vietnami nép igazságos har­cával. Utazási könnyítések Magyarország és Románia között A Magyar Népköztársaság kormánya és a Román Szocia­lista Köztársaság kormánya között 1967. november 1-én aláírt és ez év február 24-én életbe lépett egyezmény alap­ján a két ország állampolgá­rai érvényes úti okmánnyal látogatás és turizmus céljából is vízum nélkül utazhatnak a másik országba, vagy azon keresztül. Meghívólevél az úti okmány beszerzéséhez nem szükséges. Az utazók a nemzetközi utasforgalom szá­mára megnyitott bármely ha­tárátkelőhelyen utazhatnak és a határátlépéstől számított 30 napig tartózkodhatnak a má­sik ország területén. Az úti okmányokat a városi, járási, illetve kerületi rendőrkapi­tányságok adják ki. A jövőben beutazási enge­délyt csak azoknak a szemé­lyeknek kell beszerezni, akik véglegesen kívánnak a másik ország területén letelepedni. Szántóföld laboratóriumban Gödöllőre költözik a fővá­rosból a Mezőgazdasági Gép- iísérleti Intézet. Uj otthonuk a város hatá­rában, 18 holdas területen épül. A csaknem 50 millió forintos beruházásból öteme­letes irodaépület, hatalmas, korszerű műszerekkel felsze­relt laboratóriumi csarnok és a hozzájuk tartozó egyéb létesítmények készülnek el. Az intézetben végzik majd többek között az ekék és ve- :őgépek vizsgálatát is. Erre a célra a 142 méter hosszú la­boratóriumi csarnokban be­tonárok készül, amelyet a kí­sérletekhez szükséges össze­tételű és keménységű földdel töltenek meg. Az új telepet jövőre, az in- ézet fennállásának 100. év­fordulóján adják át rendel­tetésének. Pest megye szakszövetkeze­teinek érdekképviseletét — mint ismeretes — a Szent­endrén működő Szőlő-Gyü- i mölcstermelő Szakszövetkeze­tek Területi Szövetsége kép­viseli. A múlt év nyarán meg­alakult szervezet már sok olyan segítséget adott tagszö­vetkezeteinek, amely számok­kal is kimutatható az eredmé­nyesebb gazdálkodásban. A diósdi szakszövetkezet például — a szövetségtől kapott tá­mogatás nyomán 150 ezer fo­rint többletbevételhez jutott. A szövetség erre az évre gaz­dag programot állított össze. Részt vesz a piackutatásban, elősegíti az önköltségszámi- tás bevezetését és tanácsokat ad a helyi lehetőségek jobb kihasználásához. Nehezen lehetne hirtelené- ben összeszámolni, hány tíz­ezer újság — napilap, hetilap, folyóirat — jut el naponta Pest megye lakosaihoz. Az éj­szakai postázás, a hajnali kéz­besítés, rengeteg ember mun­kája szükséges ahhoz, hogy mindenütt időben célhoz is ér­jenek. Ám az elismerő szavak mellett azt is meg kell állapí­tani, hogy több helyről érke­zik jogos panasz a késés, az elmaradás miatt. Erről s az újságok árváltozás utáni pél­dányszámáról beszélgetünk a Budapest-vidéki Posta igazga­tójával, Nagy Bélánéval. — Nagymértékű visszaesés­ről nem beszélhetünk, néhány százalékos a különbség, ha a korábbi decemberi helyzethez hasonlítjuk. S ezt is csak át­menetnek tekintjük. — Ez feltételezés vagy meg­állapítás? — Határozott kijelentés. Előfizetőink és lapvásárlóink java része az új év első két hónapjában is változatlanul megvásárolta az újságot. Egy részük azonban megmakacsol­ta magát. Aki azonban meg­szokta, nehezen viseli el, hogy a napi eseményeket, az őt köz­vetve vagy közvetlenül érintő riportokat ne olvassa, azaz tá­jékozatlan maradjon. — Mit tehet a postás? — Türelmes és megértő. Vé­gül is mindenkinek a legsze­mélyesebb magánügye, hogy mit, mikor s mennyit akar ol­vasni. Ám azt is tudja a jó lapterjesztő — kézbesítő, hogy a hirtelen haragú emberek úgyis megcsillapodnak, s egy­két jó szóra, vagy — mint az elmúlt napok igazolják — ta­lán anélkül is jelentkeznek. — Milyen érdek fűzi ehhez a terjesztőt? — Az eredményes terjeszté­sért több mint negyedmilliót fizethetünk ki hamarosan. — Eredmények? — Ahonnan táviratban je­lentik a decemberi előfizetői példányszám elérését, ott min­denképpen számíthatnak anya­gi elismerésre is. Sőt április 4-re több előfizetőt szeretnénk szerezni, mint amennyit bár­mikor nyilvántarthattunk. Az asztalomon éppen egy nagyká- . ai távirat.. S hadd említsem itt, hogy március 20-tól me­gyei laphetet rendezünk. Et­től is sokat várunk, sok új előfizetőt és olvasót. — Váltsunk át beszélgetésünk kellemetlenebbik felére, nem egy panaszoslevél kifogásolja, hogy késve vagy egyáltalán nem érkezik meg az újság, kü­lönösen felháborítónak tartják ezt olyan esetben, amikor vala­ki előre kifizette, tehát meg­rendelte a lapot. — Tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyesmi joggal hábo­rítja fel a megrendelőt. Mégis kénytelen vagyok először ar­ra hivatkozni, hogy rendkívül súlyos munkaerőgondjaink vannak. Különösen a főváros környékén nehéz embert talál­nunk. Többen csak átmeneti­leg vállalják, aztán abbahagy­ják a lapkihordást. Az olvasót, persze, ez nem érdekli, ő csak annyit tud, i.ogy később vagy esetleg egyáltalán nem kapja meg a lapot. — Ez igy igaz. De mit lehet tenni? — Ügy gondoljuk, hogy a betétes kézbesítők munkába állításával sokat segítünk. Ezeknek feladata csak a lap kézbesítése. Elképzelhető ez napi 3—4 órás munkával is. A kora reggeli rövid elfoglaltság ideális például azoknak az asszonyoknak, akik sok házi munkájuk miatt helyhez kötöt­tek. Már több helyen előrelép­hettünk az új módszerrel, de időbe telik, amíg megszületik a végleges, megbízható gárda. Örömmel jelezzük, hogy pél­dául Százhalombattán kettő helyett öt kézbesítő lépett ak­cióba. — Nem lehetne motorkerék­párt adni egy-egy nagyobb te­lepüléshez? — Ez természetesen minde­nekelőtt anyagi lehetőségeink­től függ, de ezen az ötleten gondolkozni kell, bizonyára van rá lehetőség. Ezenkívül a nagyobb területet bejárók így Is magasabb összeget kapnak. Egy-egy forgalmas helyen 1000 —1200 forintot is kereshetnek a rövid munkaidő alatt. — Javíthatnak-e belátható időn belül Dunakeszi. Dunaha- r asz ti, Ocsa és Törökbálint lap­ellátásán? — Az utóbbi napokban — az influenzajárvány ellenére mindenütt sokkal jobb a hely­zet. A végleges rendezés azon­ban itt is türelmet kíván. — ügy hallottuk, a csemői lo- vas kézbesítő leállt, s csak há­romnaponként jut el az előfi­zetőkhöz, mert a hivatal meg­vonta a lónak járó „abrak­pénzt”. — Ez bizony már-már komi- kusan hat — alig hihető, de előfordult. Intézkedtünk, hogy ilyen akadálya ne legyen a terjesztésnek. Ló és lovas egy­aránt kapja meg, ami neki jár. — Kimerítettük a terjesztési titkok tárházát? — Egyáltalán nem. Hátrál­tatott minket bizonyos lapok hiánya. Így Rádió újságot, Nők lapját is gyakran kértek, de az elárusító gyakran volt kény­telen nemet mondani, . mert alig-alig kapott ezekből. A vásárló ezt nem nyugtázta lel­kinyugalommal. Mindegyik ar­ra gondolt, hogy kívül maradt a protekciósok táborán. Az ilyen mérges olvasójelölt az­tán más lapra sem volt kíván­csi. Az ellátás most ugrássze­rűen javult. — Vélemény, kívánság la­punkról? * — Olvasók és postások né­zetét tolmácsolom: rövid, szí­nes, az egész megyét behálózó, minden eseményről informáló cikkeket kérnek. A mutációs kiadásokban csak önmagukról akarnak olvasni, de a többi oldalakon igénylik más vidé­kek érdekességeit is. Emellett — a fővárossal szoros kapcso- latú megyében — igényt tarta­nak a budapesti eseményekről szóló információkra. — Végül panasz Gödöllőről, késik a kézbesítés. — Sajnos, az első járat reg­gel 6-kor ér ki. Bizony, van háromnegyed 7, mire az előfi­zetőhöz kerülhet. A HÉV se­gítségével szeretnénk változ­tatni ezen, ha lehet. Éjszakai szolgálati járattal vinnénk cél­hoz a lapot, s akkor itt is meg a megye más tájain is egyre kevesebb lesz a panasz. — tgy — Több kesztyű Ez év elején huszonhat nyugatnémet Lasch gyártmányú gépet szereltek fel a Pécsi Kesztyűgyár siklósi üzemé­ben. Az új gépek munkába állításával növekedett az üzem termelése, könnyítette a jelentősen megnövekedett export­igények kielégítését, valamint további ötvenkét asszony­nak adott munkalehetőséget Siklóson. EGYÜTT — Korán gyere haza — figyelmeztetett a lányom egyik reggel. — Krimi lesz a tévében. — Sajnos, nem megy — válaszoltam —, népfrontgyűlésre megyek. — Mást sem hallok tőled mostanában. Tulajdoniképpen mi az, hogy népfront? Határozottan meghökkentő kérdés volt reggel hétkor a citromos tea mellé. Tudós képpel kezdtem beszélni a párton- kívüli tömegek, az egész nép összefogásáról, közös céljáról, de éreztem, hogy nem elég érthető, amit mondok. Mi is a népfront? Végered­ményben évek óta írok mun­kájukról, ismerem közkatonáit és parancsnokait. Végigkísér­tem egy-egy mozgalmat a csí­ra kibontakozásától a kitelje­sedésig. Ismerem a népfront célját és most mégis egymás után harapom el a megszokott, jól fésült kerek mondatokat. Hiszen az is a népfront, hogy a vámosmikolai körállatorvos felállt, és kijelentette a falu­gyűlésen: már várta, mikor bízzák meg feladattal? Vagy az, hogy Szódon megkérdezték, miért nem jött el a tsz-vezető- ség, amikor közös dolgaikról van szó? Az is a népfront, hogy Csévharaszton aggódnak, mi lesz az életveszélyessé nyil­vánított iskolában a gyerme­kekkel? Vagy az, hogy az egyik gépjavító állomás főmér­nöke napokra kölcsönadta dé­delgetett kocsiját, azzal járják a messzi falvakat. Az a nép­front, hogy Szobon a zsúfolt­ság miatt az 'rtekezletről kí- vülmaradtak beüzentek: a ki­rándulók érdekében legyen élelmiszergomba a Duna-par- ton. Az is a népfront, hogy Érden utcák lakossága együtt jelentkezett társadalmi mun­kára, csak legyőzzék a nyakig érő sarat. A mostanában országszerte tartott falugyűlések ezrein vá­lasztják meg a Hazafias Nép­front új bizottságait. Január közepe óta megyétekben is jó­formán minden estére jut va­lahol egy-egy összejövetel. Ezek a gyűlések nem ígérnek látványosságot; mégis köz­ügyekké válnak. Valahogy mindenki úgy érzi, itt az al­kalom, hogy elmondja mit akar, mit szeretne tenni a fa­luért, a községért. Ezt érezték Dabason, amikor Kossuth- szobrot kértek, és ezt Zebe- gényben. Nagy festőjük, Sző- nyi István emlékének ápolásá­ra művésztelepet szeretnének létesíteni. Pilisszentlászlón más megbízatást kaptak: jár­janak végére a vadkároknak. Gyomron arra gondoltak, jó lenne, ha a „Ki mit tud” soro­zatot tovább folytatnák a já­rásban, az ifjúság nevelésére. Mennyi ötlet, ami túlnő már a „mi utcánk” keretén. Hány kezdeményezés, amely­nek megvalósítását a népfront­bizottságok kezébe teszik le, mert érzik, ott törődnek vele. A népfront ez és még sok más is. Az is, hogy Kemencén megállapíthatták: jó úton jár a népfrontbizottság, mert szép ügyet szolgál, a barátságot, a testvériséget. Ennek a felisme­résnek a jegyében állt fel Bá­nyán Tuzsán János és javasol­ta, indítsanak újabb gyűjtést Vietnamért. Váchartyánban is több felszólaló mondta el, mindaddig szívvel-lélekkel tá­mogatják a mozgalmat, amíg a nemzeti egységért, a prole­tár internacionalizmusért har­col. És az is nagyon tetszik, hogy ezek a választógyűlések nem a fejbólintó jánosok gyüleke­zetei. Vácdukán öt felszólaló latolgatta a népfront és a ta­nácstagok kapcsolatát, Szobon hússzal több embert választot­tak a bizottságba, mint ameny- nyit jelöltek. S nem a nép­frontban uralkodó tiszta szel­lemet mutatja-e, hogy Cso­rnádon tulajdonképpen két be­számoló hangzott el: az elnök után a titkár is felállt elmon­dani véleményét, hogy telje­sebbé tegye a képet, ami munkájukat jellemzi. o Ha tőlem függne, ezeket a falugyűléseket — közel a va­lósághoz — címszóval jelle­mezném. Erőforrásokat és energiákat jelöl meg, keresi, kutatja miképpen éljenek a megnövekedett lehetőségekkel, az új gazdaságirányítás nyúj­totta önállósággal. Nagy ter­vek és apró dolgok váltják egymást. A dunabogdányi tsz ötmilliós öntözőműje és Úri község járdalapja. Mindez egy tőről fakad: a falu közösségé­nek felvirágoztatásáért fára­doznak. Tényleg igaz, hogy rohan az idő. Észre sem vettem, máris éjfélre jár. Reggel odaadom ezt az írást a lányomnak, olvassa el. Szerintem egyszerűen ez a népfront. k. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents