Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-23 / 45. szám

püät HEG '<-/£iHm) 1968. FEBRUAR 23.. PENTEK DÍSZÜNNEPSÉG PRÁGÁBAN (Folytatás atz l. oldalról) megoldás kulcsa és a legége­tőbb problémák súlypontja a politika területe. E területen kezdtek megmutatkozni az apolitizmus, passzivitás és re­zignáltság télé vezető jelensé­gek, még a kommunisták so­raiban is. A legszélesebb nyil­vánosság és a párt is érzi a sürgős orvoslás szükségét. Er­ről vitázott intenzíven az ok­tóberi plénum óta a pártveze­tés. Az volt a kérdés, sikerül-e a XIII. kongresszus célkitűzé­seit régi módszerekkel megol­dani, s ezek nem vezettek-e zsákutcába. A viták első eredménye a progresszív álláspont győzel­me. Ma a politikát nem sza­bad leredukálni a „valami el­len" folytatott harcra, hanem elsősorban a „valamiért foly­tatott” harcra kell összponto­sítani. Alexander Dubcek nagy tapssal fogadott ünnepi beszé­de után a testvérpártok kül­döttségeinek vezetői szólaltak fel. Üdvözlő beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, Vladyslaw Gomulka, Walter Ulbricht, Kádár János, Nicolae Causes- cu, Todor Zsivkov és Veljko Vlahovics. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a csehszlovák dol­gozók 1948 februári győzelmét a világszocializmus erői ha­talmas győzelmeként és a nemzetközi reakció veresége­ként értékelte. Brezsnyev megjegyezte, hogy Csehszlovákia a népi hatalom éveiben szép ered­ményeket ért el a gazdaság, a kultúra fejlesztésében és az életszínvonal emelésében. A szocialista építés iparilag fej­lett országban szerzett tapasz­talataival gazdagította a vilá­got — hangsúlyozta a szónok. — Mindez azt bizonyítja, hogy a szocialista építés éveiben he­lyes volt a Csehszlovák Kom­munista Párt fő irányvonala. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai szocia­lista építés húsz esztendeje alatt szakadatlanul erősödött a barátság és együttműködés a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Csehszlovák Kom­munista Párt között, a két or­szág és a két nép között. Hozzáfűzte: „A fasizmus elle­ni közös harc éveiben forrot- tunk össze. Egyesít minket a marxista—leninista ideológia, hűségünk a szocialista inter­nacionalizmus iránt. Közösen veszünk részt a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért vívott harc­ban. E harcnak egyik fontos állomása lesz a kommunista pártok konzultatív találkozója, amely a közeli napokban kez­dődik Budapesten.’’ Leonyid Brezsnyev beszéde után az SZKP Központi Bi­zottsága nevében a CSK.P Központi Bizottságának aján­dékozta az Aurora cirkáló makettjét. Wladyslaw Gomulka, a len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára felszólalásában kije­lentette, Lengyelország és ! Csehszlovákia hagyományos i szövetsége az új feltételek kö- 1 zött minden eddiginél me­lyebb tartalmat nyert. „Pártunknak az a vélemé­nye, hogy napjaink legfonto­sabb feladatai közé tartozik a KGST-országok minden eddi­ginél szorosabb, kétoldalú és j sokoldalú gazdasági egyiittmű- j ködése”. „A gazdasági együtt- j működés fejlesztése nemcsak j gazdasági, hanem politikai I szükségszerűség is” — han- j goztatta. Walter Ulbricht üdvözlő be­szédében hangsúlyozta, hogy a német kommunisták és a cseh­szlovák kommunisták között mindig testvéri együttműkö­dés volt a két párt megalaku­lása óta. Kádár János, a magyar pártküldöttség vezetője el­mondotta, hogy Csehszlovákia és Magyarország munkásosz­tályának győzelme új lapot nyitott a két szomszédos or­szág és nepeiaek kapcsolatai­ban. Pártjaink, országaink egy­mással, a Szovjetunióval, más szocialista országokkal, min­den együttműködésre kész szo­cialista és haladó erővel ösz- szefogva harcolnak a nemzet­közi imperializmus ellen. Az imperializmus elleni harc legfőbb követelménye ma a haladás összes erőinek, el­sősorban a világ kommunista és munkáspártjainak fokozot­tabb tömörítése, az egység erősítése. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt a testvér­pártok nagy többségével együtt mozgalmunk marxista- leninista egységének előmozdí­tásáért küzd. Erre törekedtünk eddig is, ezt fogjuk tenni a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találko­zóján, és ezt folytatjuk ezután is. Ceausescu, a Román Kom­munista Párt KB-nak főtit­kára üdvözlő beszédében meg­emlékezett a csehszlovák és a román nép hagyományos ba­rátságáról. Hangsúlyozta, hogy azok a sikerek, amelyeket Csehszlovákia, Románia és va­lamennyi szocialista ország elért, továbbá egységük és szi­lárd összefogásuk biztosítják a szocialista rendszer erejét és befolyását a világban, hoz­zájárulást jelentenek az impe­rializmus elleni harchoz, a szocializmus, a béke, a hala­dás ügyéhez. A román pártnak az a véle­ménye, hogy a kommunista pártok kapcsolatainak norma­lizálása az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapján — annak elismerésével, hogy mindegyik párt önállóan dol­gozza ki politikai és stratégiai vonalát, forradalmi taktikáját, elkerül minden olyan lépést, amely elmélyíthetné a fenn­álló ellentéteket, kihasználva a pártok és az imperialistael­lenes erők együttműködésének minden lehetőségét — az egyetlen lehetőség annak az óriási feladatnak teljesítésére, amely napjainkban ezekre az erőkre hárul. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt küldöttsé­gének vezetője kijelentette: „Pártunk a többi testvérpárt­tal együtt arra törekszik most és a jövőben is, hogy a kommunista és munkáspártok olyannyira időszerűvé vált nemzetközi tanácskozásán kol­lektíván elemezze a korunk­ban végbement változásokat, együttes akciókat javasoljon, erősítse a kommunisták sorai­nak egységét, összefogjon min­den demokratikus és imperia­lista ellenes erőt a szabadság­ért, a demokráciáért, a nem­zeti függetlenségén és a szór cializmusért vívott harcban.” Veljko Vlahovics, a Jugo- ! szláv Kommunisták Szövetsé­ge Központi Bizottsága Elnök­ségének tagja hangsúlyozta, a világ összes haladó, demokra­tikus és békeszerető erői arra hivatottak, hogy szembehe­lyezkedjenek az erőpolitiká- val és hozzájáruljanak a sza­badság és függetlenség, a po­litikai és gazdasági egyenjo­gúság életbevágó kérdéseinek békés megoldásához. A díszűlést Jaromir Do- lahsky, a CSKP KB elnöksé­gének tagja zárta be. JIM GARRISON: Új fasizmus született - jólétben Feltűnést keltő nyilatkozatot adott az amszterdami tv-nek Jim Garrison New Orleans-i ügyész, aki továbbra is fárad­hatatlanul nyomoz a Kennedy- gyilkosság ügyében. Garrison azzal kezdte a hol­land tv számára adott interjú­ját, hogy „Kennedy elnököt CIA-elemek gyilkolták meg. Azok, akik a gyilkosságot ren­dezték, gondosan ügyeltek ar­ra, hogy a gyanú másokra há­ruljon.” Azután a következőket mon­dotta: „Az amerikai sajtót olyan mértékben ellenőrzi a CIA, hogy nem mondhatjuk el az igazat, a torkunkba fojtja a szót. Mégis szeretném a miág­gal közölni, hogy valami nincs rendben Kennedy meggyilko­lása körül és hogy a következő elnököt, aki a háborús gépeze­tet lefékezni igyekeznék és békét akarna az országnak, szintén meggyilkolnák.” Az amerikai ügyész kitért arra, hogy az amerikai alkot­mány hatástalannak bizonyul a CIA tevékenységével szemben. Az ügyész szerint, amikor a CIA eltüntet valakit, mindig letartóztat egy kommunistát. „Attól félek — folytatta Gar­rison —, hogy egy olyanfajta új fasizmust fejlesztettünk ki Amerikában, amely jólétben született." A New Orleans-i ügyész vé­gül kijelentette, hogy Johnson elnök feltételezhetően tudott arról, miszerint a CIA ölette meg Kennedyt. CSAK RÖVIDEN... AZ AMERIKAI 6. FLOT­TA feladta arra irányuló kí­sérleteit, hogy megmentse a február 6-án Rhodes szik­láin, viharban zátonyra futott Bache rombolót. AZ AMERIKAI KÉPVISE- LÖHÁZ 199 szavazattal 190 ellenében elfogadta a dollár aranyfedezetének megszünte­téséről szóló törvényjavaslatot. ÚJRA MEGKEZDŐDÖTT az értékpapírok árfolyamának jegyzése a párizsi értéktőzs­dén, miután sikerrel zárult a tőzsde alkuszainak és egyéb alkalmazottainak sztrájkja. KONSTANTIN, az önkéntes száműzetésben élő görög ki­rály fogadta Cakalotosz tá­bornokot, néhai apjának kö­zeli barátját, a görög junta küldöttét, akinek célja, hogy rábírja a királyt a Görögor­szágba való visszatérésre. BIAFRAI KÖZLEMÉNY SZERINT az elmúlt négy hét során a nigériai központi kor­mány csapatainak több mint tízezer katonája esett eh • • Otven éves a szovjet hadsereg Jakubovszkij marsall nyilatkozata Iván Jakubovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­terének első helyettese, újság­íróknak nyilatkozott a Vörös, Hadsereg fennállása 50. évfor­dulója alkalmából. Az aláb­biakban részleteket közlünk nyilatkozatából. BEVEZETŐÜL a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek első helyettese elmondot­ta, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat kö­vető nemzetközi intervenció elleni küzdelem tüzében szü­letett — Mint ismeretes, V. I. Le­nin éppen a polgárháború évei­ben rámutatott arra, hogy a Vörös Hadsereg, amikor szo­cialista hazáját védelmezi az imperialista intervenciósokkal és a belső ellenforradalmárok­kal szemben, nemcsak haza­fias kötelességét teljesíti, ha­nem más országok dolgozóival szembeni internacionalista fel­adatát is. — Ez vezérelte a továbbiak­ban is a szovjet Vörös Had­sereg felépítését, ez határozta meg jellegét szellemét. A szovjet hadsereg internaciona­lista mivoltára utal az is, hogy alakulása idején a had­seregben harcoltak lengyelek, magyarok, csehek, szlovákok, szerbek, bolgárok s más nem­zetiségű önkéntesek. Jakubovszkij marsall be­szélt a polgárháborút követő időszakról, a Szovjetunió Vö­rös Hadseregének tervszerű felépítéséről, s arról, milyen tudatos szervező munka tette lehetővé, hogy a második vi­lágháború idején már jól kép­zett parancsnokai, stratégái voltak a szovjet Vörös Hadse­regnek. Ennek döntő szerepe volt abban, hogy a nagy meg­rázkódtatások ellenére is a legvadabb imperialista ország­gal, a német fasizmussal szem­ben óriási küzdelemben győ­zelmet aratott, és a Nagy Hon­védő Háború az emberiség tör­ténetébe úgy vonult be, amely egyben a fasizmus embergyű­lölő ideológiájára épített ál­lam szétzúzását is jelentette. AZ ÚJSÁGÍRÓK KÉRDÉ­SÉRE válaszolva, a szovjet fegyveres erők jelenlegi hely­zetével, fejlődésének sajátos­ságaival foglalkozott a mar­sall. — Ha erről beszélünk — P //oU/a.7?Z>: 31. Egy élénk hang rikoltott közbe mögöttünk. — Hahó!... Mit hallok? Rabru­hában masírozunk tovább? A következő pillanatban a körben guggoló katonák fején keresztül oda- pottyant törökülésbe Galamb. — Ha nem tudnád — felelte az őrmester —, rabokat is kísértek. — Adjál annyi kávét a katonák­nak, amennyit akarnak — mondotta mögöttük egy kapitány a kék huszá­rok uniformisában, nyilván a szpá- hik parancsnoka. — Nem kell fel­ugrálni gyerekek, csak maradjatok ülve, és igyatok, egyetek, érezzétek jól magatokat... Barátságosan intett feléjük, és to­vább ment. — Az az érzésem — mondta Ga­lamb —, hogy ez nem is katonai tá­bor, hanem valami misszió, ahol a kedves nővérek kapitányoknak maszkírozzák magukat. Az bizonyos, hogy a szpáhi kapi­tányok nem éppen nyájas modoruk­ról közismertek a sivatagban. — Maguk most jó ideig ellesznek — mondta egy kopasz, fekete szakál- lú, hosszú szpáhi. — Messzire mennek leváltani .. Aut-Taurirtba. Murzuk- ban szokás, hogy jól bánjanak azok­kal. akik leváltják Aut-Taurirtból az embereket. — És mit mesélnek, akik vissza­felé jönnek? Csend. Most jelent meg Kölyök is. Oda- állt a kör szélére, a drótkerítés cö­löpjének dőlt. Mosolyog, mint rend­szeresen, és gumit rág. — Miért nem mondja, hogy mit mesélnek? — kérdezte idegesen Na- dov. — Ha egyszer erre megy át a tartalék, akkor visszafelé itt megy keresztül a leváltott csapat is. Mivel újabb csend következik, Pilotte türelmetlenül vág közbe: — Beszéljenek, a mindenségit! Ne becézzenek itt bennünket, mint a csecsemőket, inkább mondják meg, ha valami baj vár ránk Aut-Taurirt- ban, hogy felkészüljünk rá! Mit be­széltek, akik onnan visszajöttek? — Hát éppen ez az ... — mondta halkan a néger őrmester. — Micsoda? — Hogy még senkivel sem beszél­tünk, aki Aut-Taurirtból visszajött volna... Hallgattak. — És — kérdezte kissé rekedten Minkusz, miután megnedvesítette az ajkát és egyet krákogott —, sok szá­zad ment már arrafelé keresztül? — Hát még csak másfél éve áll az az előretolt helyőrség — felelt kité­rően a kopasz hórihorgas. — Feleljen őszintén — kiáltotta Minkusz. — Hány százával mentek át itt Aut-Taurirt felé, mióta a gaz­dasági hivatalban van?! — Hm ... Tizenkettő ... Nyomasztó hangulat ült a fülledt, fényes pálmalombok alatt üldögélő kis csoporton ... — Szóval — felelte vontatottan Nadov — tizenkét helyőrséget... váltottak le ... és a tartalék bevo­nult ... de a szolgálatból... senki sem tért vissza ... Ismét csend volt. Csak az oázis légymilliói döngicséltek tömött ra­jokban ... — Hol van az a helyőrség? — kérdezte Minkusz. — Hát... azt bizony pontosan nem tudom — felelte a szpáhi. Nem­igen járt még ott más a hadseregen kívül. De arrafelé lehet, ahol már sok az erdő. — Hát az nagyszerű! — örvende­zett Galamb. — Ott már az Egyen­lítőnél vagvunk! Igazán elmondhat­juk, hogy világlátott emberek let­tünk. Tréfáját fagyos hangulat fogadta. Itt most senkinek sem volt kedve nevetni. Lehetséges, hogy a légió Murzuktól az egyenlítői őserdőkig küldi őket, a Szaharán keresztül? És lehetséges, hogy ezen az átkozott, messze pontján a glóbusznak hely­őrség van ?... — Valamit mondott az imént — szólt most közbe Pencroft az őrmes­terhez —, hogy rabokat is kísé­rünk ... — Azt hát — bólogatott a szudáni. — Arrafelé valami fegyenctelep is van. ... Távolról botok pufogása, majd tevebőgés hallatszott, és elviselhetet­lenül sok légy kínozta az üldögélő- ket. Egy hatalmas, fényes bőrű arab jött közéjük. A karján szarvasvipe­ra tekergőzött. Jövendőt mondott, és amuletteket árult. Embrió kisujját bőrbe varrva és kis, arab perga­mentekercset, bűvös szöveggel. A hatalmas, barna színű embernek hosszú bajusza volt és nagy, kampós orra. — Halló, öregem! Mintha már ta­lálkoztunk volna! — kiáltott feléje Galamb, mert úgy rémlett neki, hogy ezt az embert már látta Marseille- ben. Vagy Oranban? — Nem tudok róla, rumi úr, hogy találkoztunk volna. — De egészen biztos, csak akkor még nem házaltál ezzel a fogatlan kígyóval... — Fogatlan?... — kérdezte az arab udvariasan, és kissé megnyom­ta a kígyó nyakát, azután odatar­totta közel Galamb arcához. — Tes­sék megnézni... Mindenki felugrált, és a kör na­gyot tágult... A szarvasviperának mindkét mé­regfoga látszott! Percek alatt biztos halál, pokoli kínok között, és nincs semmiféle el­lenszer ... (Folytatjuk) mondotta a honvédelmi mi­niszter első helyettese —, min­denekelőtt a fokozódó nemzet­közi feszültségből kell kiindul­nunk. Abból, hogy hazánk nem nézheti tétlenül az Egyesült Államok gátlástalan zsandár- politikáját, s fokozódó fegyver­kezését. Jakubovszkij marsall elmon­dotta, hogy a szovjet fegyve­res erők felszerelésében az utóbbi időkben óriási változá­sok történtek, amelyek a hadi- technika forradalmának is ne­vezhetők. A rakétaegységek rendkívül nagy tűzerővel ren­delkeznek, amelyek alapve- tőek az esetleges agresszió szétzúzásában. A rakétafegy­vereken túl, az úgynevezett hagyományos fegyvernemeket is a legmodernebb technikával látták el, sor került a száraz­földi csapatok továbbfejleszté­sére is. Üj tanktípusokkal, tü­zérségi és lövészfegyverekkel szerelték fel a hadsereget. Je­lentős szerephez jutottak a mai szovjet hadseregben a lé­gi úton szállítható, gyorsan mozgó szárazföldi csapatok, amelyek bonyolult akciókra képesek, akár nukleáris, akár hagyományos töltetű fegyve­rekkel. A légvédelem fejlődé­sében — túl a korszerű repü­lőgépeken és helikoptereken — a szovjet hadsereg fegyver­tárában nagy hatásfokú légvé­delmi rakéták és légi megfi­gyelőállomások vannak. EZUTÄN ELMONDOTTA, hogy ami a haditengerészeti flottát illeti, az ugyancsak rendelkezik minden szüksé­ges tűzeszközzel ahhoz, hogy a Szovjetunió partjait meg­védje. A hadiflotta ütőerejé­nek gerincét a rakétahordozó atom-tengeralattjárók képezik, amelyeket víz alatti kilövő­szerkezetű és nagy hatótávol­ságú ballisztikus rakétákkal szereltek fel. — Az említett félelmetes, korszerű fegyverekhez modern ember, magas képzettségű ka­tonák kellenek. E tekintetben az utóbbi időben új katonage­neráció nevelkedett fel régi harcos, forradalmi hagyomá­nyainkon. — A mai körülmények kö­zött államunk és hadseregünk internacionalizmusa új tarta­lommal gazdagodott. A hadse­regek vonatkozásában ez a szoros összefogás a Varsói Szerződésben jut kifejezésre. Az internacionalizmus nyilvá­nul meg abban az önzetlen se­gítségben is, amelyet a Szov­jetunió nyújt a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek. — Híven Lenin hagyatéká­hoz, mindent megteszünk, hogy hathatós segítséget nyújtsunk elsősorban a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak, amely az Egyesült Államok agresz- sziójával szemben vív hősies harcot. JAKUBOVSZKIJ MAR­SALL mint az egyesített fegy­veres erők főparancsnoka be­szélt a Varsói Szerződés had­seregeinek néhány vonatkozá­sáról is. Elmondotta, hogy e baráti fegyveres erők az el­múlt időkben ugyancsak ma­gas fokú haditechnikával, nagy ütőerővel rendelkező hadsere­gekké váltak, s harcosaik a különböző együttes hadgya­korlatokon kiváló erkölcsi tu­lajdonságokról és harci eré­nyekről tettek tanúbizonysá­got. A Varsói Szerződésbe tö­mörült szocialista országok fegyveres erői alkalmasak ar­ra, hogy a rendelkezésükre ál­ló eszközökkel bármikor visz- szaverjék az agresszort. Végül a Szovjetunió honvé­delmi miniszterhelyettese ki­jelentette: — Meggyőződéssel állíthat­juk, hogy a szovjet hadsereg félelmetes hadászati techniká­ja olyan ügyes és megbízható harcosok kezében van, akik hűek a kommunizmust építő népünk forradalmi internacio­nalista hagyományaihoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents