Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

1968. FEBRUAR 18., VASÄRNAP MEiilLi ^irtap Szovjet harcosok között I Az élet, sémák nélkül Nem tagja a pártnak, mégis, a pártbizottság titkárának ajtaján kopogtatott. Többszöri figyelmeztetés ellenére ittasan § jött be dolgozni. Végül is fegyelmivel elbocsátották. Rokkant, ^ L'ét övoroilro van TIt/ilsn ^phpt.f^SP2fit,, kort. MG23dhät0“6 Síi­^ két gyereke van. „Utolsó lehetőséget’* kért. Megadható-e an- S nak, aki már eljátszotta, nem is egyszer a bizalmat? Meg- S tagadható-e attól, aki valójában csak most döbbent rá arra, 5 hová is jutott? Nehéz dilemma. Az élet ellökd a sémákat: sé- ^ mák szerint itt is könnyű lett volna a döntés. Csak éppen ^ együttjárt volna-e a megoldással? wmm | Az összlétszámnak mind­Erő-e tíz százalék? Csapajev, KotovszJdj, S csórsz, Bugyonnij, Frunze késői utódai közé látogattunk el. Hogyan készülnek fel há­lájuk védelmére az 50 éves szovjet hadsereg mai katonái? A Magyarországon ideiglene­sen állomásozó szovjet alaku­latoknál is ugyanolyan kikép­zési munka folyik, mint a mi katonáink között. Alapos szakmai, technikai felkészítést kapnak, mestereik kemény harcokban szerzett tapasztala­tait Ködös a reggel. Tágas, sík terepen állunk. A lövésztek- nőkben fiatal katonák szorít­ják a fegyvert. Alig húszéve­sek. Amikor felbukkan a tá­volban a jelképes ellenség, azonnal ropogni kezd géppisz­tolyuk. A szőke Valerij Ma- najev keményen szorítja vál­lához a kézi páncéltörő fegy­ver tusáját. Hrenov harcos már beillesztette a fegyverbe a robbanófejet. Néhány má­sodperc csupán: felcsattan a láng, hatalmas dörrenéssel el­röppen az izzó lövedék. Be­csapódik a távol felbukkanó páncélos sötét tömegébe. | össze tíz százalékát teszik ki a ^ kommunisták a Mechnaikai ^ Művekben. Sűrűn elhangzott ^ a kérdés- erő-e a tíz százalék? ^ A párt-végrehajtóbizottság az- ^ zal felelt: elsősorban nem a ^ számszerűségen, hanem az ^ aktivitáson, a munkamódsze- Nehéz, gödrös terepen reken múlik. Igaz, számsze­mul előre a rohamozó alegy-fc ség. Láncba szóródnak a gya- $ logosok és feltartóztathatatla- ^ nul nyomul előre a páncélosok ^ hosszú sora. s A jól sikerült harci gyakor- § lat hosszú, sokoldalú ™—^ eredménye. Először Gépkocsinyeremersy­betétköíiyvsorsolás munka í Az OTP február 20-án, ked- . * S den Budapesten, a MOM _ § Csörsz utcai művelődési há­oktatocsarnokban dübörögnek * ^ban rendezi az idei eisö> a páncélosok motorjai. A ^ sorrendben cl 27, gépkocsi- harckocsi még áll, mestersé- ^ nyereménybetétkönyv sorso- ges mozgással keltett terepvi- ^ lást. A vidéki betétkönyvek szonyok között gyakorolják a § sorsolása délután.' 3 órakor, a katonák az irányzást. És ami- S budapestieké délután 5 órai­kor már minden csínját-bínját § Adódik. A húzáson az , . , §1967. október 31-tg váltott ismerik e hatalmas gepek ke- | gépkocsi-nyereménybetétköny- zelesenek, ott emelkedik elot- ^ yek vesznek részt. A vidéki tűk a gyakorlópálya, nehéz ^ betétkönyv-tulajdonosok között sáncaival, vizesárkaival. A%13T, a budapestiek 1 ^ feladat nem könnyű, kémé-1 — összesen 263 - nyen birkózik a motor a me- ^ sóinak ki. redekkel, s a lánctalp a min- ^ den gyakorlatot és tudást pró- | bára tévő utakkal. A kör másik végén azonban már ^ Művészi kivitelű, színes ké- újra elénk bukkan a harcko- ^ pekkel, grafikonokkal illuszt- csi, túl minden akadályon. És § rált leporellót jelentetett meg indul a következő. Bátor, ke- ^ Pécsről a városi idege nforgal- katonáls gyakorlatában $ mi hivatal. A 16 oldalas mély- § nyomású kiadvány pompás $ felvételeit magyar, orosz, né­között 126 — autót sor­latot és tudást pró- § , köves, egyenetlen | FtíCS — lepOreliCftl nyolc kilométeres & meny gyönyörködhetünk. dj ­met, szerb, angol és francia ^ nyelven írt ^ nyelven írt szöveg kíséri. !-----------------------------------­r űen is gyarapodik a kommu­nisták közössége. 1967-ben 34 párttagot vettek fel, s közü­lük 21 munkás; Rozsovits Jó­zsefet feleségével együtt fo­gadták soraik közé a kommu­nisták, Taba Sándornét első­sorban szakszervezeti munká­ja ajánlotta, Lótz Gyula mun­kásőrként bizonyított. Mégis, a számszerű gyarapodás mel­lett az elmúlt hónapokban a pártalapszervezetek, s maga a párt-végrehajtóbizottság is sokat tett az új irányítási rendszer megkövetelte „stílus- váltásért.” A koncentráció követelmé­nye — többek között — azt is jelentette, hogy az eddigi hat helyett ma már nyolc alap­szervezet tevékenykedik. A látszólagos ellentmondás — hiszen a pártalapszervezetek száma nőtt — magyarázata ott van, hogy eddig egy-két pártalapszervezet több, egy­mástól eltérő területet fogott át, nem alakulhatot ki az elemző munkához szükséges értő légkör, most viszont az alapszervezetek mindegyike egy-egy pontosan körülhatá­rolható terület gazdája lett. (Fejlesztési főosztály, gyenge­áramú gyárrészleg, stb.) BARLANGSZINHAZ Néhány lépcső lefelé, s tá- hangulatos terembe lé- A falakon végig fabur- az újonnan festett ^ mennyezet fehéren világít. A § hangulatlámpák kellemes fél- ^ homályt teremtenek. A pará- ^ nyi színpadot filcfal választja ^ ketté, a színészek ott várnak ^ jelenésükre. ^ Szentendrei Művelődési § Ház, Barlang Színház. ^ A nedves, elhanyagolt he- ^ lyiségből a fiatalok vará- $ zsoltak modern berendezé- í- sű színháztermet. A WC a kocsmával közös ... Most csak képzelje el... ! Itt különben délelőtt az ötö­dikesek vannak. Az ember csak áll; nincs mit kérdezni, nincs mit mondani. Megsimogattam egy kis kerek buksit, néztem a többi értel­mes kis arcot. Szegénykéim, nem tudjátok, hogy milyen az iskola. — Ha ezt a két helyiséget is elveszítjük, és nem épül fel az új iskola — mondta Tóth igazgató —, legfeljebb 20 per­ces órákat tudunk majd tar­tani ... Vagy én nem is tu­dom ... Valójában — ahogy össze­geztük az igazgatóval, miköz­ben tovább dagasztottuk a vaskos hegyi sarat —, a pá­los rendiek egykori kolostora környékén, bármilyen nagy­nevű, s nagy szellemű szerze­tesek hordták is itt a reveren­dát; sosem v<Ht népoktatás. Mindössze egy kéttantermeg iskolája volt a községnek a felszabaduláskor, ezt aztán át­adták a tanácsnak, s kapták helyette a jegyzői lakot, ame­lyet négytermes iskolává ala­kíthattak. Ez tavaly tavaszig bírta is, de amikor fel akar­ták újítani, kiderült, hogy le­hetetlen, sőt —, le kellett bon­tani. Iskola nélkül maradt 200 gyerek, s 11 pedagógus ... Menedékhelyekre szorultak. Most már csakugyan egy olyan rozzant parasztházhoz érkeztünk, ahová magam nem' is igen tudnék visszatalálni. Egy pedagógus lakott itt ko­rábban, de elment a másik faluba, mert a házat lakhatat­lannak találta. Különben az is. És most itt, az egykori há­lószobában tanul: délelőtt a VII., délután a IV. osztály. A gyerekeket valahogy há­tul lehet megközelíteni, vala­mi piszkos, sötét fészer alól. Billent szekrények, polcok áll­nak azonban itt is, bennük, rajtuk tanszerek,, fizikai esz­közök, vegytani felszerelé­sek ... Aztán bejutottunk az órára... • Nem. nem létezik, hogy vol­na még egy ilyen tanterem széles e hazában ... Minden panasz kevés. Miközben ara­szoltunk, hogy hányszor hány méteres ez a kis helyiség; a tanítónő , néhány szót váltott az egyik kislánnyal, mindjárt megtudtam azt is, hogy mit: — Tessék mirajtunk segíte­ni — szónokolt a gyerek, ami­kor búcsúzkodtunk, mintha valami ünnepélyen lettünk volna. A kis Zsibrita Olga ugyanis osztályelső, s vala­mennyiük nevében beszelt... Mit mondhattam volna ... ? — Nem fáradt még? — kér­dezte az igazgató, amikor már ismét gyalogoltunk. „Dehogy- isnem”, akartam mondani, de megelőzött: — Azok a pedagó­gusok, alak a felső osztályok­ban tanítanak., naponta öt ki­lométert gyalogolnak. A szü­netekben. Amíg egyik osz­tályból a másikba érnek ... — De hát hogyan lehet így tanítani? — Lehet. Tavaly 28 nyolca­dikosunk végzett, s közülük kilencen jelentkeztek középis­kolába. Mindet felvették. Jó eredmény? — Káprázatos. Megnéztük végül az épülő új iskolát. Gödrök, téglacso­mók ... Az ÉVM Pest megyei Állami Építőipari Vállalat csak decemberre ígéri, hogy átadják az épületet. Lehetetlen. És meg a pénzzel is baj van, ahogy a járási tanács elnöke nyilatkozta ... Ide egy bizott­ság kell, amely végigjárja ezt a falut. Olyan bizottságra gon­dolok, amely csupa lelkiisme­retes emberből tevődik össze, akiken múlik is valami..'. Nem létezik, hogy ne segíte­nének ... Az igazgató még meg akarta mutatni a negyedik helyiséget, ahol tanítanak —, a tanácshá­zán. Ide a másodikosok és a hatodikosok járnak. Az ajtón ezt olvastam: „Orvosi ren­delő”. Be se mentem ... Dékiss János Az elmúlt • évet nyereséggel zárták, a költségek nagy ré­szét ebből fedezték. De a ta­nács is segítségükre sietett, 75 ezer forintot adott székekre, asztalokra. Hétfőn „Kazalék” látogatnak ' el, „Amerikából jöttek”, ez a címe műsoruk­nak. A kulturált környezet lehetővé teszi az igényes szó­rakozást. Ezentúl minden má­sodik hétfőn számíthatnak a fiatalok valami különleges előadásra. Mert nemcsak hiva­tásos együtteseket hívnak meg, maguk is új bemutatóra készülnek. Modern kísérlet az Irodalmi szakkör próbálkozása, a Brecht-est, versösszeállítás, és egy hangjáték bemutatása. A háromsoros függönnyel megol­dott, a vízualitásra is építő műsor, minden bizonnyal nagy siker lesz. Az előadás közben montázsszerűen vetített dia- pozitívek, fény-árnyék hatá­sok, közelebb hozzák Brecht világát. Minden fehér, y minden tiszta­ULTRA mosókrém titka ..... r nmmmmmmMmm 'A- 'Yi, ''' EGYESÜLT VEGYIMŰVEK* BUDAPEST A mostani helyzetben reális követelménnyé lett, hogy az eddigi VI. és III. számot vi­selő, igen jól dolgozó párt­alapszervezetek mellé felzár­kózzanak a többiek is; Buko- venszky Lajos és Hetesi Jó­zsef elvtársak, a két alapszer­vezet titkárai, s a vezetőség többi tagjai, munkamódszerei­ket illetően semmiféle „titok­ról” nem tudnak számot adni, hacsak arról nem, hogy si­került a kollektivitás és a kö­vetkezetesség légkörét kialakí- taniok területükön. (Ami pél­dául a VI. pártalapszervezet- nél nem is ment simán, hiszen vitáikba még a párt-végrehaj­tóbizottság is bekapcsolódott, sőt, vb-ülésen is tárgyaltak a gyáregység gazdasági-politikai munkájáról, éppen a „stílus- váltás” következményeként.) Az ilyen viták alakították ki azt a már szilárd álláspontot, hogy nem létezik olyasféle kü­lönválasztás: most gazdasági munkát végzünk, most pedig politizálunk. A teendők komplex felfogása, ahogyan ezt Koller Tamás né, a párt­végrehajtóbizottság titkára megfogalmazta, ma már a pártalapszervezetek vezetősé­geinél teljes, a tagságnál rész­beni megértésre talált. Viták, döntés előtt Az elmúlt hónapokban sok dologban kell dönteniük a kommunistáknak. Sok dolog­ban, sok vitával: míg koráb­ban megtörtént, hogy a viták után hozott döntést is értet­lenség követte, most nem kap­kodták el a végső szó kimon­dását. Ez is fontos része a munka tartalmi változásának. Mert például így kerülték el, hogy fölvételre jelentkezőt egyáltalán taggyűlés elé bo­csássanak; így született olyan döntés, hogy valakit törölje­nek a párt tagjai sorából; olyan határozat, hogy a mun­katervet félretéve az élet adta gond megoldása az elsődleges. — A végrehajtó bizottság — mondta Koller elvtársnő — a maga munkájában éppúgy, mint az alapszervezeteknél, a legszélesebb teret biztosítja az ellenvéleményeknek — dön­tés előtt! Ne maradjon kimon­datlanul szó, ne legyen elhall­gatott ellenérv. A jó döntés feltétele ez. A jó munka alap­ja viszont, hogy döntés után tökéletes legyen a cselekvés egyöntetűsége. Erre márcsak azért is szük­ség van, mert a párttagok egy része is hajlamos a dolgok könnyebbik végét megfogni: a döntés kialakításában nem, a „kommentálásban” annál in­kább részt kér. Az alapszer- vezetek vezetőségeinél ma1 már ez a magatartás nem ta­lál „megértésre”, azaz nem hunynak szemet fölötte, ám pontosan a sémák nélküli munka következménye, hogy minden . alapszervezetben más-más módszerekkel küzd- hetnak csak eredményesen el­lene. (És általában: a hivata­loskodást félretéve, az egy- egy embert körülfogó összes tényező felmérésével.) A gyár ! egészében, s külön-külön az j egyes pártalapszervezeteknél 1 is, mind erőteljesebb szerep jut az ún. emberi kapcsolatok elmélyítésének, az egyéni és a csoport gondokkal való törő­désnek. Mert sok az egyéni gond, s a csoportok gondjai sem lényegtelenek. Elsősorban a kommunistáknak kell egyet- értendök a gondok megoldásá­nak hogyanjában, de előbbre csak akkor jutnak, ha ehhez megkapják a többiek cselek­vő egyetértését is. Odafigyelni mindenkire A párt-végrehajtóbizottság egyik legutolsó ülésén, me­lyen resztvettek a pár talap- szervezetek titkárai is, hasz­nos eszmecsere alakult ki ar­ról, vajon az új mechanizmus csökkenti-e az ún. emberi té­nyezőket? Az egységes állás­foglalás az volt, hogy bár ért­hetően előtérbe kerülnek az anyagi ösztönzéstől kezdve a műszaki fejlesztésen át (ebből például 1968-ban 10—12 mil­lió forintos megtakarítást re­mélnek!) a költséggazdálkodá­sig az ún. számszerű tényezők, mégis, semmivel nem csökken az ember jelentősége, sőt, még inkább oda kell figyelni mindenkire. A kommunisták csak akkor tudják igazán befolyásolni t légkört, csak akkor lehetnek alakítói a hangulatnak, ha pontosan és biztosan tudják, mire varnak feleletet az em­berek, hol vannak kétségek, sőt, esetleges félreértések. (Ilyen „jelzések” alapján ke­rült sor arra például, hogy a gyár valamennyi kommunistá­ja emlékplakettet kapott az ötvenedik évforduló novem­ber 7-i ünnepségén, mert mindannyian vártak valamit.) Az ilyen tapasztalatok alap­ján summázhatták azt is, hogy növelni kell az erkölcsi elis­merés súlyát, szerepét, mert az emberek nagy része számá­ra, ahogy megfogalmazták, a „pénz nem minden”. A Mechanikai Művek párt­végrehajtóbizottsága a sémák nélkül, vagy legalábbis azok szerepének jelentős csökken­tésével végzett munkában sok­oldalú támogatást kap. Sátor János igazgatótól, aki maga is tagja a párt-végrehajtóbizott­ságnak, s ugyanakkor mind nagyobb mértékben élvezi ezt a támogatást a párttagság egészétől is. Az élet, ponto­sabban a munka, sémák nél­küli elve olyan gyakorlatra alapozódik, mely a kezdemé­nyezések bátorságával, s ugyanakkor a cselekvés hu­manitásával, teljes egészében meg is érdemli ezt a támoga­tást. Mészáros Ottó AZONNAL FELVESZÜNK BUDAPESTI MUNKAHELYEINKRE ács, kőműves, épületlakatos, hegesztő, villany- szerelő, kubikos és segédmunkásokat. A teljesítménybéren felül 10%-os munkahelyi és 8%-os kiemeit pótlékot fizetünk. Szállást, étkezést, biztosítunk. ÉVM. 31. sz. Állami Építőipari Vállalat Budapest V., Petőfi Sándor u. 5—7. Munkaerőgazdálkodás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents