Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
ß nßc.Y yöHflP 1988. FEBRUAR 18., VASARNAF ' »• Mit tenne On? Ha tanácselnök lenne? Csuka Zoltán, József Attila- dijas költő-műfordító harmincnégy esztendeje költözött Érd egyik kerületébe, Érdligetre. Életének több mint felét töltötte már ebben a város- ryivá duzzadt, Pest megyei nagyközségben. Szereti szűkebb pátriáját, de aggasztja is a község jelenlegi helyzete: alig mutatkozik jele annak, hogy belátható időn belül Érd utói tudja érni önmagát. O Melyek az érdi emberek leg- főbb problémái? — Nehéz erre röviden válaszolni: sáros, sötét utcák, házak százaiban még petróleum- lámpa, kevés üzlet, kicsiny vá- lászték, az alacsonyan fekvő területeken állandó belvízveszély, a művelődési-szórakozási lehetőségek szinte teljes hiánya és sorolhatnám még hosszan a gondokat. Mindez alig néhány kilométernyire Budapest határától. Q Miben látja a bajok eredetét? — Néhány számot idéznék bevezetésképpen. Húsz esztendeje még alig több mint tizenháromezer ember lakott Érden. Hat esztendővel ezelőtt már huszonhétezer volt a község lakossága. Ma pedig megközelíti a harmincháromezret. Évente ezer emberrel nő a község lélekszáma, ugyanakkor Pest megyének Cegléd és Vác után ez a harmadik legnagyobb települése évente még másfél millió forint jövedelemmel sem rendelkezik. Ez az összeg nem több, mint egy kilométernyi villanyhálózat ára. Csepp a tengerben — csupán villanyvezetékből még több mint negyven kilométer a hiány! Tévedés ne essék, nem állítom, hogy a mi várossá duzzadt községünk nem fejlődött az elmúlt években. Gimnázium épült, új általános iskola, gyarapodott az egészséges ivóvíz rendszer és a villanyhálózat, meg sok mindén mással lettünk gazdagabbak, a valóságban azonban mégis visz- szamaradtunk a fejlődésben. O Véleménye szerint a falu lakosságának túlságosan gyors növekedése minden gond forrása? — Az, hogy huszonegy esztendő alatt húszezerrel nőtt a község lélekszáma, nem természetes folyamat. Budapest karnyújtásnyi közelsége az, ami ide vonzza az embereket. O Ha módjában állt volna, meg- akadályozta volna az emberek Érdre telepítését? — Nem! Két okból nem! Az egyik: nem lehet megszabni az embereknek — legfeljebb befolyásolni különböző pozitív intézkedésekkel —, hogy hol éljék le az életüket! Az egyén szempontjából természetes dolog, hogy oda igyekszik, ahol jobb, biztonságosabb megélhetést lát, márpedig a főváros szinte korlátlan munkalehetőséget kínált és kínál még ma is. A másik: a főváros gyárainak és üzemeinek szüksége volt és van még ma is minden munkáskézre. O Mit tenne ön, ha e városnyivá nőtt falu tanácselnöke lenne? — A költészet, a műfordítás és a szerkesztői munka töltötte ki egész eddigi életemet. Ez látszólag ellentmond a feltételezett kérdésnek, a valóságban azonban nem. A költő is közéleti ember, politikus is a maga módján, hiszen az emberek életének szebbé, tartalmasabbá és boldogabbá tételén fáradozik az irodalom eszközeinek felhasználásával. Ha én tanácselnök lennék, soha nem mondanám ki: a község nagy kiterjedése, kerületeinek szétaprózottsága eleve eredménytelenségre kárhoztat minden erőfeszítést. Ilyen alapállásból előbbre lépni nem lehet. Ha Alumíniumgyár FELVÉTELRE KERES férfi és női segédmunkásokat, két műszakra, gép- és qyors- írónőket, liftkezelőt. Útiköltség vállalati része megtérítve. Megközelíthető: Rákosvárosi vasútállomástól öt perc a 67-es villamossal. Budapest XIV.. Erzsébet kir.né út 67 — 61. Munkaerőgazdálkodás | kellene, akár deputációt szerveznék és elmennék minden \ érdekelt tárca miniszteréig is: j segítsen nekünk, mert csupán I a magunk erejéből boldogulni j nem tudunk. De ugyanakkor j elmondanám azt is, hogy a község lakossága önerejéből mit tudna és mit tenne hozzá a kapott segítséghez. És elmennék a főváros vezetőihez is, és ez már nemcsak a mi községünk problémája: a fővárosi gyárai: és üzemek befizetett kommunális adójából a vidékről bejáró dolgozókra jutó hányadot juttassák vissza a fővárost övező peremközségeknek. Talán merész javaslat ez, de ha alapul veszem, hogy csupán. Érdről több, mint tizenkétezer ember jár dolgozni a fővárosi gyárakba és üzemekbe, akkor már olyan összegről lenne szó, amelyért érdemes karcolni. O Tudomásom szerint ön tanácstag. — Igen, közel egy esztende- i je már. j O Mi a tapasztalata, mint tanácstagnak? — Sajnos, túlságosan sok jót nem tudok elmondani. Tudja, az a legnagyobb baj, hogy a tanácsüléseken sok felszólaló még mindig úgy kezdi a mondóké ját; „annyira elaprózott területen fekszik ez a község, hogy érdemben tenni semmit sem lehet.” Ez így egyszerűen nem igaz. Soha nem szabad azt mondani valamire, hogy nem lehet, amíg meg sem próbálkoztunk vele. Egy régi példát hadd idézzek. Harminckét esztendeje Érdligeten még csak ihatatlan talajvíz volt, fúrott kútra pedig nem sok embernek tellett. Nyugodtunk volna bele, hogy ez van, ezt kell szeretni? Ez nem megoldás. összefogtunk, kiástuk az árkokat, lefektettük a csöveket, megalakítottuk az ivóvíz társulást. A nagy közönség, az állarrt azzal segített^ a munkát, hogy, szakképzett vezetőt adott. Ha a lakosság összefog, sok mindent megcsinálhat a maga erejéből. A társadalmi összefogást azonban szervezni, vezetni kell, különben kárba vész. Négy esztendővel ezelőtt az érdligeti lakosság háromezer munkaórát ajánlott fel a főárok és az árokrendszer rendbehoz..sára. A község akkori vezetése azonban nem tartott igényt erre a társadalmi segítségre... O Történt azóta változás? — Igen is, meg nem is. Az elmúlt négy esztendő alatt hatszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett Érd lakossága. Véleményem szerint a lakosság ennél sokkal nagyobb áldozatvállalásra lenne képes. Az okos és bölcs vezetésnek az kell, hogy egyik legfőbb feladata legyen: jól sáfárkodjon a társadalmi összefogásból származó nagy erővel. Esztendeje, itt az egyik utcában két házat körülfogott a Víz. A lakosság összefogása cselekvésre serkentette a tanácsot: az utca lakói még el sem készültek a vízlevezető árkok kiásásával, amikor a tanács emberei már hozták a beton-átereszeket De ellenkező előjelű példával is szolgálhatok. A tavaly decemberi repülőszerencsétlenség következtében több utca járhatatlanná vált, annyira feltúrták a gépkocsik. A lakosság kész lenne rendbehozni az utcákat, ha a tanács salakot biztosítana hozzá. Már két hónapja Ígérik azt a néhány teherautónyi salakot, de ennél tovább máig sem jutottunk... O Mi a javaslata a község fellendítésével kapcsolatban? ■— Sürgősen felül kell vizsgálni jelenlegi helyzetét ennek az önmagát régen túlnőtt vá- rosnyi falunak, és meg kell határozni pozitív irányú továbbfejlődésének útját. Érd különleges helyzetű település. Mezőgazdasága mindössze néhány száz embernek nyújt biztos megélhetést, ipara pedig egyáltalán nincs. Ebből következik, hogy Érd tulajdonképpen csupán pihenő- és lakóhelye a fővárosban dolgozó embereknek. Azt kell elérni, hogy Érd mielőbb megfeleljen a pihenő-alvó város követelményeinek. Prukner Pál Gombás esztendő Ingyenes tanfolyam a Vásárcsarnokban Szakértők véleménye szerint a tavalyi hosszú ősz és a most tapasztalható korai ta- vaszodás jő feltételeket teremtett a hasznos erdei gombafélék átteleléséhez, s éppen ezért jó „gombás-esztendőre” van kilátás. A Fővárosi Csarnok- és Piacigazgatóság ezért azt ajánlja, hogy a természetjárók, hétvégi kirándulók is mind többen gyűjtsenek saját ellátásukra az erdők ízletes és igen értékes ingyen ajándékából. Ehhez azonban rendkívül fontos, hogy a gyakoribb és legnagyobb tömegben termő ehető gombákat biztosan felismerjék, szélesítsék a gyűjtött gombafajok listáját, másrészt, hogy elkerüljék a gyakran még életveszélyt is jelentő gombamérgezéseket. A közönség számára a csarnok-igazgatóság még februárban gombaismerői tanfolyamot szervez a Tolbuchin körúti nagycsarnokban. A jelentkezőket február 22-én és 23-án délután 5 órakor várják a szakemberek a csarnok kultúrtermében. Elődöntőben a Nagykőrösi Konzervgyár és a DCM brigádja Április 5-én kezdődik a mesterségünk címere szocialista brigádvetélkedő a rádióban. Az elődöntőibe, elsőként — április 5-én — a Duna Cipő- gyár és a Pécsi Porcelángyár egy-egy brigádja kerül. 19-én a Nagykőrösi Konzervgyár és a Csepel Motorkerekpárgyár, május 3-án a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek, május 17-én a Dunai Cement- és Mészmű, valamint az Egyesült Izzó, május 30-án a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat, valamint a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, június 14-én pedig a Kossuth Nyomda és a debreceni Biogal Gyógyszerárugyár egy-egy szocialista brigádja mérkőzik az elődöntőben a továbbjutásért. A háromfordulós vetélkedő első díja 100 ezer forint, máso- I djk díja 75 ezer, a harmadik I díj pedig 50 ezer forint. Totó—lottó mérleg A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság szombaton az OTP székházában, tartotta hagyományos évi „mérlegbeszámoló" • sajtótájékoztatóját. A felnőttek játékos kedve nem csappant, hiszen tavaly több mint 377 millió totó- és lottószelvényt töltöttek ki, közülük majdnem 8,7 milliót szerencsével, s ezekre összesen félmilliárd forintot meghaladó nyeremény jutott. A totóban 96,5 millió, a lottóban 480,8 millió forint nyereményt fizettek ki. A legjobban az az öttaiálatos szelvény fizetett, amelyre csaknem nyeremény- rekord, 2 035 924 forint jutott, a legmagasabb totónyeremény 732 114 forint volt. A lottóban 14 625 tárgynyereményt — köztük 26 öröklakást és 29 személygépkocsit — is kisorsoltak. A tervek szerint a lottóban bevezetik a háromhónapos nyári bérletet. Tavaszi lottóparádét rendeznek. Az áprilisi szelvények között rendkívüli tárgynyeremény-sorso- lást is tartanak, s megjelentetik a negyedik lottó variációs füzetet. A totóban nyáron megszervezik a Nyári Kupát, kiadják a sporttotó évkönyvet és a totókulcs füzetet is. A KIS „MAKSZI“ A megszokott autótípusok, a „Volga”, a „Moszkvics”, a „Zaporozsec” mellett az új autó, mintha túlságosan kicsi lenne. De ez az érzés rögtön feloszlik, mihelyt az ember kinyitja az „eltolható” ajtót és beül a kocsiba. Utastere tágas, szélvédő üvege nagyszerű kitekintést biztosít. A „Zaporo- *sec”-ből átvett 30 lóerős motort az autó hátsó részébe tették. Nagyon akarok vigyázni az életemre---------—: Júliának és ZoliI Botár I nak „papírforma”------------- szerint már régen el kellett • volna zülleni. Az élet az összes „enyhítő körülményeket” biztosította számukra. A sablon szerint szükség van egy részeges atyára. Botár Zoltán — nyugodjék békében — ilyen volt. Júlia gyermekkorának legmaradandóbb emlékeként a rettegést hozta magával és úgy vélem, ezt már hurcolja egész életében. Zoli még karonülő volt, amikor Botár Zoltán kiitta magát ebből az árnyékvilágból. Itt hagyta a két árvát és a sok szenvedés ellenére is mutatós özvegyet, a Csepel-szigeti kis házikóban. Ekkor Júlia 12 esztendős volt és még csak három osztályt végzett az általános iskolában. Nincs jogom kilenc év távolából ítéletet mondani a szomorú sorsú asszonyról. Csak a tények közlésére szorítkozom, úgy, ahogy Júlia pironkodva elmesélte: — Egy évig szörnyű nyomorban éltünk. Apám ekkor már régen nem dolgozott, így halála után nem kaptunk semmit. Anyám miattunk nem vállalhatott munkát. Különben is a környéken úgy könyveltek el minket, mint akik erkölcstelen, züllött életet élnek. Aztán anyám egyi-é’ inkább elmaradozott otthonról, de amikor előkerült, mindig hozott ennivalót és pénze is volt. Én újra jártam az iskolába ... Még ma is rossz visszagondolni rá... Az osztálytársaim nem barátkozhattak velem. Aztán azt is megtudtam, hogy az anyám. miatt. A gyerekek persze nevén nevezték a dolgokat...-----——• közben tizenöt I Júlia | éves lett A ------------- szabályok értelmében nem járhatott tovább az iskolába, pediig még csak öt osztályt végzett. Azt hiszem, az iskolában is örültek, hogy megszabadultak ettől a pedagógiailag nem épppen egyszerű „esettől”. Otthon maradt, vezette a háztartást, gondozta Zolit. Eleinte ritkán, aztán egyre gyakrabban megtörtént, hogy az anyja nem egyedül jött haza esténként. Ilyenkor a gyerekeket kiküldték a hideg konyhába, ahol fekhely sem volt. Éjszakákon át itt dideregtek. Anyja ekkor már ivott, sokszor jött haza részegen. És egyre kevesebb pénzt hozott. J úlia szerencséje az volt, hogy lakott a szomszédjukban egy család. A férfi a Csepel Autógyárban i volt művezető. Mindent látott, és bement a tanácshoz. Ha sokat nem, de azt el tudta intézni, hogy Zoli intézetbe kerül jön, Júliának pedig küldönci állást szerzett a gyárban. Az anya ellen nem lehetett semmit tenni, mert Júlia, a koronatanú azt vallót-, ta, hogy idegen a házba soha nem tette be a lábát. Júlia tizenhat éves volt, amikor egy hajnalban, a vendég távozta után, azt mondta anyjának: — Anyám ... Ma este már ne gyere haza. Bazárom az ajtót és csak akkor engedlek be, ha egyedül jössz. Éjjel megérkezett az asszony egy részeg férfivel. És Júlia betartotta szavát. Még néhányszor próbálkozott, azután az asszony eltűnt. Júlia ekkor bement a tanácshoz. — Elnök elvtárs, adják haza a'Zolit. Én keresek és fel tudom nevelni... nem teljesí| Az elnök | tette a ké------------------- rést. Újra a s zomszéd segített. Nevelőszülőként magához vette Zolit. Júliával azonban nem boldogult. Azt akarta, hogy a gyárban tanuljon valamilyen szakmát, de Júlia kereskedő akart lenni ... Beutazott Pestre és addig kilincselt, míg az öt általános ellenére felvették kereskedelmi tanulónak. Megígérte, hogy közben elvégzi a nyolc osztályt. Hajnalban kelt, hogy idejében az üzletben legyen, otthon késő estig tanult és még arra is jutott ideje, hogy Zolit segítse a tanulásban. Tizenkilenc éves volt, amikor megkapta a szakmunkás- bizonyítványt, és még az évben az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzését bizonyító papírt. Júlia most huszonegy éves. Ezekről az évekről így mesél: — Mindenki csodálkozik, hogy meg tudtam állni a lábamon. Higyje el, nem volt nehéz. Nagyon boldog voltam és nagyon elégedett. Az emberek jók voltak hozzám, mindenki segíteni akart, láttam, hogy szurkolnak a sikerért. Írja meg, hogy nagyon sokat köszönök Menczer Zoli bácsinak, aki Zolit magához vette. Most már megmondhatom, hogy elkövettünk egy kis csalást is. Zoli ugyanis nálam lakott a kis házban, én viseltem gondját, Zoli bácsi pedig minden hónapban ideadta azt a pénzt, melyet az államtól Zoliért kapott. Vasárnaponként pedig mindketten náluk ebédeltünk. Soha nem fogom elfelejteni Zoli néni ebédjeit. Zolika nevezte el Menczer nénit, Zoli néninek, és azóta mindenki így hívja. Júlia feltűnően szép, jó alakú kislány. Fiús fekete haja van és világoskék szeme. Tekintete nyílt és értelmes ... — És mi van a szerelemmel? — Sokan „jelentkeztek” Mind azzal kezdte, hogy „segíteni akar”. Mind a gondomat akarta viselni... Tudja, ha valaki egyedül van, az megedződik. — --------;—- él ma Júlia a I Egyedül I kis csepeli------------------ lázban". Fiatal k ora ellenére rábíztak egy egyszemélyes tej-kenyér boltot. (Még soha nem volt hiánya és panaszt sem tett rá senki. Zolit magához vette. A fiú most ötödik osztályba jár és jeles tanuló. — És ha egyszer megtalálom azt, akihez férjhez megyek, annak tudomásul kell vennie, hogy van egy gyerekem ... Igen, a Zoli. Ót fel fogom nevelni. A tanítója azt mondta, hogy értelmes fiú. Orvos lesz... ha ő is így akarja. Mert most éppen űrhajós akar lenni... Papírt vesz elő és kis golyóstollat: — Tisztán megkeresek havi 1800 forintot. Zoli napközibe jár. Képzelje, érte nem kell fizetnem semmit. Csak a vasárnapi ebédek és a vacsorák kerülnek pénzbe'. Ügy tervezem, hogy a házhoz majd ragasztunk még egy szobát... Hátha kerül bele Lakó — mondja nevetve. — Biztos így lesz .., — Nem' olyan könnyű... Persze, hogy akadt volna már jelentkező ... De én nagyon akarok vigyázni az életemre. Tisztán és értelmesen szeretnék élni... — Csak még egy kérdés: mi van az édesanyjával? — Megjárta a börtönt, volt elvonókúrán is. Azt mondtam neki, hogy ha megpróbál más életet élni, jöjjön vissza a házba ... Egyszer kijött, ott maradt négy napig, aztán üjra eltűnt. Most a Népszínház utcában lakik egy férfivel... Néha bejön az üzletbe, kér egy kis pénrt, aztán elmegy. Olyan furcsa... Ügy viselkedik mintha én lennék az anyja és ő a gyerek. Elszorul a torkom, amikor sírdogál és mindig bocsánatot kér. Ügy hallottam, hogy mindenfelé azt meséli, hogy lánya igazgató ... Nem rossz ő, csak nagyon szerencsétlen és nagyon gyenge. És bármilyen furcsán hangzik, én az ő gyengeségéből merítek erőt... Nézze, ez itt Zolika! » ——----------------- fényképet I Táskájából | vesz elő.----------------------- Kínosan jól öltöztetett gyerek feszeng egy dór oszlop tövében. A fényképész ki is színezte a képet. Amíg a képet nézem, ész- reveszem, hogy a figyelmemet akarta elterelni vele. Mert közben szaporán törölgeti a szemét... ősz Ferenc
