Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

4 VEST HEGYEI 1968. FEBRUÁR 18., VASÁRNAP A Semmelweis kórház három nagy örege A PEST MEGYEI SEMMELWEIS KÓRHÁZ HÁROM OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOSA — MlNT MÁR KITÜNTE­TÉSÜK ALKALMÁVAL RÖVIDEN JELENTETTÜK — DR. CZEYDA-POMMERSHEIM FERENC, SEBÉSZ, DR. GÖTZE ÁRPÁD, AZ ORR- ÉS GÉGE MELLETT FŰKÉPPEN A BE­TEG FÜL GYÓGYÍTÓJA ÉS DR. SCHILLING BÉLA SZÜ­LÉSZ ÉS NŐGYÓGYÁSZ, NYUGALOMBA VONUL. TUDÁ­SUKAT, SOK ÉVTIZEDES TAPASZTALATUKAT AZON­BAN EZUTÁN SEM NÉLKÜLÖZHETI A KÓRHÁZ. REND­SZERESEN BEJÁRNÁK, S ÖREGEN, DE TÖRETLEN TESTI ÉS LELKI ERŐVEL TANÁCSADÓKÉNT VESZNEK RÉSZT TOVÁBBRA IS A MEGYE BETEGEINEK GYÓGYÍTÁ­SÁBAN. A samicsa Hetvenöt éves. 1919-ben doktorált. — Március 21-én tettem le az utolsó szigorlatomat, egy hónappal később avattak és mindjárt be is vonultam a Vörös Hadseregbe. A Vörös Vasas tüzérezreddel mentem a frontra. Eredetileg sebész akart len­ni, de ja háború után túl sok nála idősebb orvos jelentke­zett, azok előnyt élveztek, ne­ki legalább két évet várnia kellett volna. — Azt mondhatom, jobb hí­ján mentem a szülészeti klini­kára. Eltartott egy ideig, amíg megszerettem a. szakmát. Ké­sőbb Frigyest mellé kerültem a Bakáts téri kórházba, majd amikor belőle egyetemi tanár lett, magával vitt a klinikára. 1931-ben ott lettem magánta­nár. Huszonnegyedik éve vezeti osztályát. Arról beszél, meny­nyire fáradságos, de milyen nagyon szép a mestersége. „Csakhogy...” — azt várom most a terhesség művi meg­szakításáról akar beszélni, ehelyett azonban panaszosan mondja: — .. .túl sok a koraszülés. — És... — Nem, dehogy, most már a nők megint anyák akarnak lenni. A bizottságok és így ezen a téren a mi munkánk is csökkent. Ellenben növekszik a szülések száma. Tavaly 1186 szülést vezettünk le osztályun­kon. Ilyen sokat csak 1951— 52-ben. Idén? Januárban 110 szülésünk volt és tegnap éjfél­től éjfélig 11 anya adott ná­désre. Egész pályámnak ez ta­lán egyetlen fájó pontja. De bízom benhe, az utódom sze­rencsésebb lesz és megvalósít­hatja. A scütvsa Kandidátus, címzetes rend­kívüli egyetemi tanár. A nyá­ron tölti be 77. életévét. Iga­zán nem látszik meg rajta, sem a mozgásán, sem gondol­kodásán. De árulkodnak élet­útja állomásainak dátumai, ötvennégy éve, 1914-ben avat­ták orvossá. Negyvennyolc éve műtősebész, és éppen most' szombaton, 17-én volt harminc éve, hogy a Rókus, a mai me­gyei kórház I. számú sebészeti osztálya vezetőjévé kinevezték. — Mikor vette kezébe elő­ször a kést? — 1915-ben, a sátoraljaújhe­lyi hadi barakk-kórházban. Ott volt az első önálló . műtétem. Határozottan már nem emlé­kezem, sérvet, vagy vakbelet operáltam. Aztán az olasz frontra kerültem, meg is sebe­sültem, itt van még — mutatja lünk életet gyermekének. Ezek' a bal karját — a gránátrepesz. Az afsőiámedi Kossuth Termelőszövetkezeti Csoport február 12-én MEGNYITJA KAVICSBÁNYÁJÁT A kavics ára köbméterenként 42 forint. Kerti föld (humusz) mázsánként 3 forintért kapható. Befizetés: a csoport irodá­jában, naponta 12 óráig A Gyár- és Gépszerelő Vállalat budapesti (XIII. kér., Kelli u. 34.) és vidéki (Almásfüzitő. Kazincbarcika, Szfehérvár, Bfüzfő, Ajka sfb.) munkahelyeire LAKATOS, CSŐSZERELŐ, HEGESZTŐ, KOVÁCS SZAKMUNKASOKAT ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT FELVESZ Szállás biztosítva. • Másodhetenként szabadszombat. Vidéki területen napi 19 Ft külszolgálati pótlék, utazási térítés, a gyakorlati időtől függően maximális bérezés. Jelentkezés személyesen vagy írásban. BUDAPEST VI., Paulay Ede u. 52. Személyzeti főosztály a számok az öreg szülészor­vosnak nagy örömet okoznak, úgy is mondhatnám, boldog­gá tesznek. A megyei kórház szülészete ma ugyanott van a második emeleten, ahol száz éve is volt A főorvos hátradől karosszé­kében, neveket mormol, szá­mol az ujjain, aztán mégha to t- tan mondja: — Semmelweis kilencedik utóda vagyok. A íülésa Hetvenhét éves lesz a nyá­ron. Kandidátus és egyetemi magántanár. Harmincötödik éve vezeti az osztályt, amely 1933-ig elődje, Krepuska Géza professzor idejében klinika volt. A múlt század végén dr. Beke Gyula alapította az öreg Rókus híres fülószetét. — Nyolcvan év alatt sorban a harmadik vezetője vagyok az osztálynak. — Elgondolkod­va végigsimít dús ősz haján. — Nagy elődök utódjának len­ni sokra kötelez. Most, hogy távozom, azt hiszem, nem hoz­tam szégyent rájuk. Csak az utolsó húsz évben hetvenhá- rom tudományos dolgozatot jelentetett meg osztályom Eb­ből néhányat én írtam. Mun­katársaim közül négy orszá­gos, négy pedig megyei kór­házba került osztályos főor­vosnak az évek folyamán. Mindezért megelégedettnek érzem magamat. — Es mint ember is elége­dett? — Nem tudom szétválasztó ni magamban az embert az orvostól. Sok elképzelésemet megvalósítottam. Csak egy- példa. Mióta rendelőintézeti hálózat létezik a megyében és a szakrendelésen észlelik, kel­lő időben műtétre utalják hozzánk a fülgennyesedésben szenvedő betegeket, évente 60 —80 műtéttel megelőzzük a későbbi veszélyes kompliká­ciókat. Fül eredetű agyhártya­gyulladással 52-ben hat bete­get, a két utolsó évben pedig összesen négyet kezeltünk. — Nálunk létesült közel tíz éve az országban az első audiológiai állomás. Fejleszte­ni mégsem tudjuk a nagyot­hallók gondozását, a csökkent hallásúak rehabilitációját, ho­lott a megyei tanács, amit csak megtehet, mindenben tá­mogatja célunkat. Ebben a szűk kórházépületben és az alagsorba szorult rendelőinté­zetben nincs hely a terjeszke*­Menetjegyét, bérletét VONATRA «^AUTÓBUSZRA biztosítással i^vSa! Nem engedtem kioperálni. — A sebész?! Talán csali neon félt? — Már hogyne féltem volna — nevet jóízűen tréfáján, — amikor nőgyógyász volt a ha-' dikórház sebésze. — Harmadéve súlyos műté­ten esett át. Mit érzett a műtő­asztalon a sebész? — Semmit. Hiszen narkoti- záltak. Egyébként nem is fél­tem, magam választottam azt a sebészorvost, akiben bíztam és sem műtét előtt, sem azután nem szóltam bele abba, amit velem csinált. Ápolni is szó nél­kül, hagytam magamat. Még ma is emlegetnek, milyen pél­dás beteg voltaim. Ezt büszkén mondja. Azt vi­szont, hogy a strúma műtéti el­járásának egyéni módszerét va­lósította meg nagy sikerrel, csak nehezen ismeri el. Évti­zedek óta nagynevű sebész. — Mi kell áhhoz, hogy va­lakiből jó sebész legyen? — Állóképes láb, mozgékony ujjak, kézügyesség, jó idegeit. De legfontosabb, hogy az em­ber szeresse a betegeket, meg a hivatását. Persze, emellett valamit tanulni sem árt. — Tervei? — Amíg tart az erőm, to­vább dolgozni, segíteni ahol és ahogyan lehet. És nagyon sze­retném már elolvasni a szív­átültetés részletes tudományos leírását. Nem azért, hogy ma­gam is végrehajtsak ilyen mű­tétet, csak a sebész kiolthatat- lan kíváncsisága ég bennem. Az az örök tűz, ami az egyént és az emberiséget a ha­ladás útján vezérli és ha nem apad ki, megtartja fiatalnak az öreget is. Ahogy ezt a há­rom idős orvost is megtartja. Szók oly Endre Badacsonyi borverseny ^ Győzött | a szürkebarát! I a juhfark bora 1 A Szőlészeti Kutató Intézet ^ badacsonyi kísérleti telepén ^ befejeződött a minőségi fehér ^ borok vetélkedője. A zsűri a ^ badacsonyi kutatótelep fajta- ^ gyűjteményének szőlőiből nyert borokat elemezte. | Az első helyre ismét a bada- i csonyi borvidék „örökös baj- ^ noka”, a szürkebarát került. A ^ második helyet — meglepetés- ^ re — egy évtizedek óta elha- ^ nyagolt ősi Balaton vidéki sző- § lőfajtának, a juhfarknak a bo-§ ra nyerte. & „JÁR A MALOM, FOROG A KEREKE“ Bsíasati statisztika — 1987 Éten a gyorshajtás Kevesebb halálos karambol I EBBŐL LESZ AZ ILLATOS, ! BIATORBAGYI MALOMBÁN . 5 ROPOGÓS KENYÉR — MAR A KÖZELI-TÁVOLI VIDÉ­Az uj ev távlatából tanulsa-1 PERSZE> HA jöL MEGSÜ- KEK PÉKSÉGEIBE INNEN gos visszapillantás esik a Pest§TIK. zi ÓRA ALATT HÄ- | VISZIK A ZSÁKOLT, FINOM megyei utcák es országutak ^ ROMsZÄZ MÁZSA KENYÉR- ; LISZTET. elmúlt 3i utcák és országutak ^ romsZÁZ MÄZSA KENYÉR' t esztendejére: -°!M koz- ^ NEKVALÖT ŐRÖLNEK A lekedesi balesetet tart számon ^ a rendőrségi statisztika, szem- ^ Foto: Gábor ben az előző évi 1952 esettel. ^ A rosszból némi jó is kidé- J rült: az általmáos növekedés el­lenére az 1963. évi 85 ha­lálesettel szemben 68 tör­tént az elmúlt évben. Csökkent a súlyos sérülések-^ kel végződő karambolok szá- 8 ma is. Az anyagi kárral járós balesetek száma viszont: egy § év 'alatt 752-ről 900-ra emel-^ kedett. A veszélyes járás a ^ ceglédi, Nagykőrös azonban ^ ezen jóval túltett, ott 1967- ^ ben 58,3 százalékkal több bal- ^ eset történt, mint az előző év- i ben. Ezzel szemben a monori, i; váci és budai járásban kévé- 3 sebbszer kellett kivonulnia a $ rendőrségnek. 3 Az okok között élen jár a ^ gyorshajtás. ^ Tavaly minden negyedik § esetet ez okozta. Megnövekedett a szabálytala­nul előzök száma, s több a hi­báztatható gyalogos is. Az al­koholszonda viszont érezhe­tően használ: az 1966-os 315- ről 264-re csökkent tavaly az italos balesetezők száma. A legtöbb baj 14 és 22 óra között történt. Délután 4 és 6 között volt legveszélyesebb a közle­kedés. Már 48 309 autó és motorke­rékpár szaladgál közútjainkon. Részben ez lehet a magyará­zat a balesetek számának nö­vekedésére. Az igazságnak azonban ez csak az egyik fele, hiszen megyénkben rengeteg az átutazó. A tavalyi kétezer­száz közül a fele balesetet okozta Pest megyei lakos. Szakmunkás-utánpótlás a textilnyomó iparban A tanév első felének lezárása­kor zajlott le az első bizonyít­ványosztás a textilnyomó szakmá­ban: az elmúlt év őszén kezdődött meg ugyanis a hároméves tex­tilnyomó iparitanuló-képzés a pamutnyomóipari vállalatnál. A textilnyomó ipar szakember­utánpótlásának biztosítására ez­után minden évben új osztályokat indítanak. Olyan fiúkat vesznek fel erre a szakmára, akiknek ál­talános tanulmányi eredménye és kémiaosztályzata legalább köze­pes. A jelentkezők pálya®lkaim af- sági vizsgálaton is részt vesznek. Csak budapesti vagy Pest környé­ki lakással, szállással rendelkezők jelentkezését várják, mert a vi­dékieknek nem tudnak otthoni adni. A szeptemberben kezdődő okta­tási évre már most előjegyzésbe veszik a jelentkezőket. A szakma iránt érdeklődők a Pamutnyomf'- ipari Vállalat textilkikészítő gyá­rainak munkaügyi osztályain kap­hatnak részletes felvilágosítást. ISKOLÁSOK, ISKOLA NÉLKÜL Márianosztra csodára vár Nemrég azzal a meglepő hírrel tértem vissza Mária- nosztráról, hogy ott, ahol a XVIII. század veretes nevű nagy alakjai: Ányos Pál, Ver­seghy Ferenc, Virág Benedek tanultak, éltek, alkottak — ott ma nincs iskoja. Ez már magában is éppen eléggé elgondolkoztató, de még csak tetézte a dolgot né­hány nappal ezelőtt a Szobi Járási Tanács elnökének nyi­latkozata — amely ugyancsak lapunk hasábjain jelent meg —, hogy tudniillik Márianoszt- rán ne.m is igen lesz egyhamar iskola; ha csak valamilyen megyei segítséget nem kap hozzá a község... így hát újabb indíték került, hogy a faluban szerzett tapasztala­taimról beszámoljak. Márianosztra különös han­gulatú hely. Sáros, girbegörbe utcácskái a komor pálos rendi templomhoz, kolostorhoz fut­nak össze, amely — akárcsak Franz Kafka kastélya — a fa­lu fölé magasodik. Zárt, éppen csak hogy megközelíthető, de idegen előtt fel nem táruló vi­lág. A volt kolostor ugyanis börtön, immárom több, mint száz esztendeje. Nehéz sóhajok és vidámító szépségek vidéke ez. A Ta­nácsköztársaság bukása után kommunisták — Berzeviczy Gizella, Andics Erzsébet, Mo- ringer Rezsőné szenvedtek itt. Később — a második világhá­ború idején — megölni hoz­ták ide Vámos tllonát, s a műnk ásmozgai om számos más harcosát... Emiatt a sóhaj... A vidámságot főként a túri su­táit hozzák n hegyekbe, akik nagy számban járják a vidé­ket; fönt a Nagyirtást, s a többi szép helyet. Lent, ha délnek fordul az efnber — a Csákhegy. Több, mint száz esztendeje bontják. Kőbánya. Mindig is veszélyes, nehéz munka volt, s bizony ma is hasonló. Dehát a falu­ból legtöbben itt keresik a ke­nyerüket. Es a községben nincsen is­kola. Ballagtunk a sáros utcákon Tóth Tiborral, a tantestület igazgatójával. Most majd be­mutatja nekem; hol, miféle helyeken tanítanak. A kolostor macskaköves udvarát idős fe- gyenc sepregette, s egykedvű őr ácsorgott a közelében, aki tisztelettel köszöntötte az igaz­gatót. Átvágtunk a parányi téren és egy félreeső udvari ajtón át keskeny folyosóra jutottunk, ahonnét újabb ajtók nyíltak. — Arra! — mutatta az utat az igazgató. — Emez büfé. Ahová beléptünk, igen szűk kis helyiség, szemlátomást csak része egy nagyobb terem­nek, a gyerekek mögött ugyan­is jókora szétnyitható ajtó ad­ja a háttért. — Kultúrterem! — magya­rázna mögöttem az igazgató, ahogy álltam és vizsgálódtam. Majd azt mondta: — Még sze­rencse persze, hogy ez is van egyáltalán ... Különben jú­niusban vissza kell adni. A személyzeté — mutatott a bör­tön irányába. — Azután nem is tudom, hogy mi lesz... Közben a kis tanítónő igye­kezett rendet teremteni a ra­koncátlan gyerekek között, akiket felkavart látogatásunk. Megtudtam, hogy ez a harma­dik osztály, s hogy délelőtt a nyolcadikosok vannak ugyan­itt. — No, gyerekek, ki tudná megmondani, mikor lesz igazi iskolátok? Felrepültek a kezek. — A nyáron — vágta ki egy kis szöszke, akire rámutat­tam, hogy „Te, itt ni, kisöreg”. — Majd én megmondom! — kiáltotta erre egy fiúcska. — Mondjad! — 1970-ben. — Sose! — vágta rá ekkor egy másik kis ugrifüles, hogy a többiek csak úgy gurultak a nevetéstől. — Az ilyesmit otthon hall­ják — súgta az igazgató. — Annyi mindenfélét beszélnek már az emberek ... Az elsősökre a falu kocsmá­jának épületében, eléggé gyat­ra parasztház végiben talál­tunk rá. A szobát tulajdon­képpen irodának használta a földművesszövetkezet, s annak is követeli vissza. Nekik talán jó is. — A vakolat nem áll meg a falon — mutatta Törzsök Gá- borné tanítónő. Majd kicsit borzongó, finnyás, szomorkás tárgyilagossággal közölte: —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents