Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-13 / 36. szám

1968. FEBRUAR 13., KEDD "'T/tíHap 3 Nemzetközi rádiókomédia-verseny Világszerte nagy a hiány a 'vígjátékokban. A műfaj föl­lendítése érdekében a belgrá­di, a prágai, a szófiai és a magyar rádió nemzetközi rá- idiókomédia-verseny rendezé­sében állapodott meg. A nem­zetközi zsűri első ízben 1968. decemberében ül össze Belg- rádban és a négy baráti or­szág által benevezett összesen nyolc rádiókomédiából kettőt díjaz majd. A „tavaszi" károk térítése Országszerte károkat oko­zott a rendkívüli hideget kö­vető gyors, „tavaszias” fel­melegedés. Az Állami Bizto­sító megyei igazgatóságán el­mondották, hogy a lakossági­nak azokat a 200 forinton felü­li viharkárokat fizetik, ame­lyeket óránként 54 kilométeres vagy annál nagyobb erősségű szél okoz. A lakások ajtó- és ablaküveg kárait — tekintet nélkül értékükre — teljes egé­szében megtérítik. A vízveze­téktörés, a központi fűtőtes­tekből kiömlött víz, gáz miatt keletkező száz forinton felüli károkat kifizetik. Megtérítik az emiatt szükségessé váló fes­tés, takarítás költségeit is. A vagyonbiztosítás alapján kifi­zetik a csőrepedés okozta be­ázással a szomszédban kelet­kezett 100 forinton felüli ká­rokat. Hibás csővezeték javí­tására és cseréjére a biztosítás nem terjed ki. ,, Krumplibál ‘ ‘ “r Az 1838-as árvíznél a bu- sült krumplit vittek Duna partjára, hogy az árvízsújtotta pestieknek segítsenek. Ennek emlékére ren­dezték meg a budai vendéglősök a krumplibált az Európa Étteremben. Éjfélkor sült krumplival kínálták meg a vendégeket Több tojás, baromfihús Vetélkedő: 1968-ban is Jutalmazás: járásonként A Magyar Nők Országos Ta­nácsa és az Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ a hagyományokhoz híven erre az esztendőre is meghirdette a háztáji és a ki­segítő gazdaságok baromíite- nyésztési versenyét. A vetélke­dő célja, hogy még több és olcsóbb tojás, baromfihús ke­rüljön piacra a kistermelőktől. Betörőt fogott a közbiztonság önkéntes őre Nem futhattak el a baltás emberek — Keljen fel, Koncz elvtárs! •— mondta a kései vendég. — Estté 6 felé két idegen fejszét kért az apósomtól. Csak pár percre, mondták, de még min­dig nem jöttek. Otthagytak ugyan cserébe egy csomagot, de hátha valami rossz van a dolog mögött. Koncz János felkelt. vitte a kutyát is. Okos, tanított rendőrkutya, évek óta együtt őrzik a köz­ség nyugalmát. Koncz János már több mint 10 éve önkéntes rendőr, s jelenleg ő az ürömi csoport parancsnoka. Har­minchét éves, alacsony, barna férfi. Az Óbudai Épületaszta­losipari Vállalat villanyszere­lője. Negyven-ötven órát ál­doz havonta önként vállalt tisztségére. A községet kör­nyező hegyek sokszor rovott múltú törvénykerülőket rejte­getnek. Nváron a turistákra, a termény-*^ smálóira kell fi­gyelni. Megesett már, hogy egyszerre több körözött, bűnö­zőt fogtak el az ő vezetésével. 1^65 májusában egyszerre ötöt. — Tulajdonképpen nem hálás tisztség ez — mondja. — Mint minden olyan szerep, amelyben bün­tetni kell. Azok, akik hadilá­bon állnak a renddel, nem szí­vesen látnak engem. Ami a törvényességet illeti, igen szi­gorú vagyok. A minap a sógo­rom részegen jött haza. Felje­lentést tettem a kocsmáros el­len: miért szolgál ki ittas em­bert? Azt sem tagadom, per­sze, hogy ha egy fiatal nagyon msgszomjazik, s még ugyan hiányzik egy hónap a 18-ból, nem fogom megtiltani, hogy lehajtson egy pohár sört. Koncz Jánosnak három gyermeke van. Akadna otthon is éppen elég tennivaló. Fele­sége azonban tudja, hogy fér­je mindnyájuk biztonságára vigyáz, s az ő portájuk is épp úgy bajba kerülhet egyszer, mint a másé. Ezen az éjszakán is éjfélig járták a község sötét utcáit. Figyelmeztették az éjjeliőrö­ket is. Éjfél tájban aztán rábukkantak a két isme­retlenre, akik néhány percre baltát kértek kölcsön. Az egyiknek nem volt személyazo­nossági igazolványa, a másik több hété otthagyta munkahe­lyét. Egy vesszőkosár volt ná­luk, benne egy csomag zsír és egy abrosz. Másnap kiderült, hogy betörők jártak előző éj­jel a napközi otthonban, az óvódaban és a pártbizottság helyiségében. Sőt, hamarosan az is kiderült, hogy a két ide­gen közül az egyik, Kerezsi Ferenc, az ország számos he­lyén követett már el betörést. Kézrekerítéséért mindenek­előtt Koncz Jánosé, az érdem. D. J. Kéjutazds A Blaha Lujza téri aluljáró előtt lassítani kezd a jó öreg 66-os. Hozza törzsvendégeit Óbudáról. Kicsit vidékiesen hat a Nagykörút türelmetlen forgatagában, különösen itt, ahol a Rákóczi út megint más­milyen karakterű tömege is belehömpölyög a szakadatlan áradatba. Mintha vidéki ro­konokat hozna. Mindhárom kocsija zsúfolt, de nem any- nyira, hogy az islcolatáskás, csillogó szemű legényke mu­szájból szorulna a középső kocsi hátsó peronjának lép­csőjére. De ott utazik, saját akaratából, mert úgy találja, hogy így érdekesebb. Már a Wesselényi utcai megállónál is leugrott, hogy utat enged'- jen az új fölszállóknak a kocsi belsejébe. Persze nem udvariasságból, hanem azért, hogy megtarthassa helyét a lépcsőn. Élvezi az utazást. Arca pi­ros, majd kicsattan. Szeme ragyog, amint habzsolja vele a forgalmas városrész tömén­telen látnivalóját. A villamos lassít, néhány méternyire meg kell állnia. A gyerek fogódzkodás nélkül Ennek érdekében messzeme­nően segítik a baromfitartó há­ziasszonyokat, kistermelőket. Gépi keltetésű naposbaromfit, jó fajtákat biztosítanak szá­mukra, takarmányjuttatással, kölcsönnel, tapasztalatcserék szervezésével járulnak a ver­seny sikeréhez. A háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint az egyéni baromfitartók leg- jobbjai járásonként 1560, 1200, illetve 900 forintos vásárlási utalványt kapnak. Aubrey Jones hazánkban Aubrey Jones, az angol ár- és jövedelemhivatal elnöke dr. Csikós Nagy Bélának, az Or­szágos Anyag- és Árhivatal elnökének meghívására né­hány napos látogatásra vasár­nap hazánkba érkezett. áU a lépcső alsó fokán. Nem is áll, hanem ugrál, mint egy kis veréb. Jobbról balra tán­col, és a hátán versenyt ugrál vele az iskolatáska. Hirtelen éles sípszó hasítja át az utca lármáját. Mindenki a hangforrás felé kémlel, hogy aztán hagyományos pes­ti kárörömmel felfedezhesse a tetten ért közlekedési kihá­gót. A rendőr sípol a járda széléről. Mosolygó szemű, ke­rek arcú, már kissé őszes férfiú, de sűrű szemöldöke szigorúan összehúzódik. Egyik kezével a sípot tartja a szá­ja előtt, a másikkal pedig integet. Félreérthetetlenül a lépcsőn fickándozó gyerek felé, aki már sejti, hogy neki szól a nóta, és szeretne vala­hogy kereketoldani a ka­vargó ‘ tömkelegben. Tesz is ilyen mozdulatot, de már nincs ideje rá. A rendőr meg­indul feléje. A villamos meg­áll, a kisfiú tétovázva lép le róla. Már ott a rendőr, és karjánál fogva vezeti visa- sza a járda szélére. — Mondd csak kisfiam — kérdi tőle nagykomolyan —, anyukád parancsolta meg ne­ked reggel, amikor elindul­tál az iskolába, hogy a lép­csőn utazz? — Nem — szepegi a gyerek. — örülne anyukád, ha lees­A Börzsöny alján - málnaomáj[ban Iskola kocsmaszobában — Hét éve gond, négy lakás — Gazdaságok segítőtársa Apró épületelemgyár BESZÉLGETÉS A SZOBI JÁRÁSI TANÁCS ELNÖKÉVEL Dombos vidék a Duna és a magasra nyúló börzsönyi he­gyek között: málnaország. Ez rövid jellemzője Pest megye legészakibb, s vitathatatlanul légiéireesöbb járásának. Egy- egy völgybe zárt település olyan hatású, mintha évtize­dekkel ezelőtt konzerválódott volna. — Mindez látványnak s szé­pen fogalmazott cikknek im­ponáló, számunkra annál ke­vésbé kedvező, hogy a beruhá- zásokat tekintve ez a megye legszegényebb járása. Érthető hát, ha égető gondjaink na­gyobbak, mint másutt. A Szobi Járási Tanács el­nöke, Bartha Antal elmond né­hány szívfájdalmat, figyelem­re méltó törekvést. — Sajnos, ilyen gondjaink is vannak: Márianosztrán össze­dőléssel fenyegetett az iskola. Most már földig lebontottuk. A gyerekek kocsmahelyiség­ben, magánlakásban, rendkí­vül kedvezőtlen körülmények között várják az új iskolát. Csakhogy ahhoz sok pénz kell, kivitelezésre a magunk ereje nem elég. A megye segítségét várjuk a járási központban fel­állítandó művelődési otthon berendezéshez építkezési mun­kálataihoz is. Itt aztán az öregek klubjától a zeneoktatá­sig mindennek helyet biztosít­hatunk. — Saját anyagi források? — Még az iskolai témához visszakanyarodva: összesen nem áll rendelkezésre akkora összeg az egészségügyi házak, ku!túrotthonok, tanácsházák és járműpark fenntartására, mint amennyi az új diákintézmény­hez kellene Márianosztrán. Be­vételeink ugyanakkor meg­csappantak. A régi adózási rendszerben minden forint után 60 fillért kaptunk vissza. Ez év elejétől, az új kommu­nális adórendszer életbelépé­sétől kezdve évenként 400 ezer forinttal leszünk szegényeb­bek. Nincs ugyanis jelentősebb üzemhálózatunk, ahonnan. a béralap után járó kommunális részesedést megkapnánk. En­nek ellensúlyozására is sze­retnénk segítséget kapni, mert a magunk erejéből még a leg­alapvetőbb célokat sem tudjuk valóra váltani. — Közlekedés? Egészségügy? — Végre elkészült a kitűnő útvonal Nagymarosig. Annál rosszabb még ránézni is a töb­bi útjainkra. Egészségügyi él­nél a kocsiról és a kerekek levágnák a lábadat? — Néni — suttogja a legény­ke és bűntudatosan lesüti sze­mét. — Vagy talán az iskolában tanították így az utazást? — Nem... — Hát mit tanulsz az isko­lában? A kis bűnös valami kedvező változást érez a szigorú rend­őrbácsi hangjában, lopva fel­pillant rá, és amikor mosoly­gást sejt a még mindig csz- szevont szemöldök árnyéka'- ban, nekibátorodva, utánoz- hatatlanul kedves szemtelen­séggel adja meg a választ: — Számtant. Már mindenki mosolyog a közelben, és a rendőr szemöl­dökei között is elsimul a ránc. — Ugye, kisfiam, máskor gondolsz anyukádra, és nem utazol többet a villamos lép­csőjén? — Nem! — csendül most a gyerek hangja. A rendőr csak most engedi el a karját, aztán lehailik hozzá, hangos csókot cuppant a kis betyár rózsás pofiiéra, majd megsimogatja a tarkóját. — Hát akkor menj szépm. de máskor vigyázz! Ennyi az egész. . Magyar László látásunk viszont igen jónak mondható. Ma már rendelke­zünk minden szükséges intéz­ménnyel. Annál nagyobb gond, hogy nem tudunk lakásokat adni ezekhez. Márpedig köztu­dott, hogy orvost szerezni, le­telepíteni csak akkor lehet, ha otthont is nyújthatunk. Az az igazság, hogy hét éve nem tu­dunk négy lakást felépíteni! Most Szentendréről, Visegrád- ról jár belgyógyász, egyikük már nyugdíjasként. — S erre sem lehet a pénzt előteremteni? — Egy-egy lakásnak való ház minimálisan 200 ezer fo­rint Ez az összeg ötévi község­fejlesztési alap egy-egy tele­pülésnél. A pénznek pedig sok helye van: rossz a víziünk, szer­te a járásban, nincs járda a sártengerben. Mindez1 olyan igény, olyan minimális felté­tel, amelyre nem lehet nemet mondani az évek óta község­fejlesztési adót fizető állam­polgárnak. — Mi szerepéi még napiren­den? — Szívesen foglalkozunk a különböző gazdaságokkal, igyekszünk segíteni azzal, hogy lefaragjuk a végleteket, s he­lyes középúthoz adunk taná- csot Sajnos, nem mindig si­kerrel. Közelharcot folytattunk például Vámosmikolán, ahol egy hatalmas hodályban, szarvasmarha-istállóban apró- jószágot, baromfit akartak tar­tant Figyelmeztetésünk ellené­re meg is tették. Sajnos, a maguk kárán tanulták meg, hogy igazunk volt. Más tsz-ek saját erejüket ötszörösösen-tíz- szeresen meghaladó beruházá­sokba akartak fogni. Egy év alatt akartak pótolni fél évti­zedes építkezési lemaradást. Bár kívánatos lenne, mégsem tehetik egyszerre, hiszen a ta­gok jövedelmét felére csökken­tenék, s ki dolgozna szívesen az előzőnél jóval kisebb ellen­szolgáltatásért. A szövetkeze­Pest megye termelőszövet­kezeteinek több mint kéthar­mada vetett már számot múlt esztendei gazdálkodásával. Február 20-ig a hátralévő szö­vetkezetekben is megtartják a mérlegzáró közgyűlést. Bernecebarátin a Hunyadi Termelőszövetkezetben szer­dán délelőtt tartják az évzárót, sikeres esztendőre tesznek pontot. A főképpen málna, földieper és ribizli termelésé­vel foglalkozó közös gazdaság vagyona, több mint kétmillió forinttal gyarapodott, saját erőből kétmillió forint értéket ruháztak be. Egy-egy tag át­lagjövedelme eléri a 19 ezer forintot, s tavaly tízórás mun­kanaplót számítva, a szezon­időben minden egyes dolgo­zó 120 forintot keresett. Ily- módon jó hangulatnak ígér­kezik a zárszámadás, amelyet egybekapcsolnak a fiatalok­nak berendezett klubszoba és az új kultúrterem felavatásá­val. Gyomron a Petőfi Termelő- szövetkezet, amely a tervezett­nél ugyancsak sikeresebben zárja az esztendőt, szintén szerdán tartja zárszámadási közgyűlését. A galgagyörki Rákóczi Ter­melőszövetkezet három évvel ezelőtt még a járás leggyen­tek nagyobb része azonban sa­ját megnyugtatására is kikéri véleményünket. Annál sürge­tőbb a vadhajtások lenyesege- tése: a letkési Bástya, amely évek óta állami támogatással működik, olyan országot be­hálózó kupeckedő akcióba fo­gott, amely mindenféle idegen árut piacra vitt, de abból nye­resége csak a közvetítőnek volt A gazdaság veszített ve­le. S mondhatnék hasonlót... — Saját erejükből hogyan se­gíthetnek magukon a járásiak? — Kevésnek ítéljük a társa­dalmi munkát, a tavalyi 400 ezer órának legalább kétszere­sét kellene elérni. Legalább olyan célt kell kitűzni, amely közvetlenül érinfi a lakosokat, s így könnyű megszerezni hoz­zá járulásukat. Nem veszik igénybe például Szokolyán, Kemencén, Nagybörzsönyben a már megkezdett kőbányák ad­ta lehetőségeket: itt csak a robbantás költsége terhelné a társadalmi munkásokat, útépí­tésnél, járdakészítésnél s így folytathatnám. A tsz-ek szem­léé tét is meg kell változtatni, nemcsak a saját központjuk fejlesztése a feladatuk. Vagy nem saját tagjai járnak jó úton, jó járdán, s isszák a jó vizet? Ezért vegyék ki részü­ket a községfejlesztésből job­ban, erejükhöz mérten. — Ipartelepítés? A legje­lentősebb segítség. Szobon ap­ró épületelem gyártására ren­dezkednek be: mozaiklapot, csatornát, kútgyűrűket, járda­lapokat állítanak elő. Nagy­maroson kézműipari vagy ci­pőipari munkaalkalmat szeret­nénk teremteni. Vámosmiko­lán mosodai gép- és kazán- gyártással foglalkozó ktsz üt tanyát. S végül a távoli jövő: a szobi kőbánya nagy rekonst­rukciója, innen viszik majd az országos kőszükséglet 40 szá­zalékát ... Tóth György gébb közös gazdaságai közé tartozott, a csütörtökön sorra kerülő közgyűlésen a jól gaz­dálkodó termelőszövetkezet nevében számolhat be a tag­ságnak a vezetőség. Ebből az alkalomból a közös gazdaság aranyoklevelet szerzett pa­rasztkórusa ad kultúrműsort. A hét végén, szombaton ke­rül sor a zárszámadó köz­gyűlésre Albertirsán a Dimit­rov Tsz-ben, a csemői Szabad Föld és az Űj Élet termelőszö­vetkezetekben. Ugyancsak feb­ruár 17-én tartja évzáróját a dabasi járás egyik legjobban gazdálkodó szövetkezeti cso­portja, az újhartyáni Űj Élet Tszcs. kürt, elosztófej, öninditó, dinamó, autóvillamossági javításokat rövid határidőre vállalunk MIR-KOZ KTSZ AUTÓVILLAMOSSÁGI RÉSZLEG Budapest X., Kelemen u. 11. Előzetes, az utolsó évzárókról Végéhez közelednek n zárszámadások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents