Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-13 / 36. szám
MST HEGYEM Yf&ritm 1968. FEBRUÁR 13., KEDD Állást keres egy jogász Ki hinné, hogy ennyire nehéz? A fiatalembert nem mertem megszólítani. Pedig nagyon szerettem volna beszélgetni vele. Sötét szemüveget viselt, szürke kabátot, nem volt rajta tulajdonképpen semmi látnivaló, s hogy mégis megakadt rajta a szemem; egyenes, majdnemhogy merev tartása volt az oka. Mereven állott, a fal mellett a szobában, ahol mindkettőnknek várakoznia kellett. S csak akkor lettem figyelmes, amikor barátja megszólalt: — Várnunk kell. Vegyük le a kabátodat... Csak ' most vettem észre, hogy — vak. Azután jöttem-mentem emberekkel beszélgettem és mindenkitől megkérdeztem: ismerik-e? Voltak, akik igennel válaszoltak. Az ö szavaikból kerekedett ki az élete. Gyerekkorában vesztette el a szeme világát. Talán, ha jobb körülmények között poty- tyan a világba, talán még segíteni is lehetett volna rajta. De sokan voltak testvérek. Vagy tizenhármán. És a család egy bérház kétszobás lakásában lakott. Ott nem lehetett a világtalant kerülgetni. A vakok budapesti intézetébe került. Ott végezte iskoláit és így jutott az egyetemre. Elvégezte. Decemberben kapta meg a diplomáját. S most Szentendrén, egy szórakozóhelyen muzsikál, havonta hatszáz forintért. Mert nem kap sehol egy gyakornoki állást. Mert sehol nem hajlandók alkalmazni egy vak jogászt. Utánanéztem. Az egyetem állam- és jogtudományi karán vak egyetemi tanár ad elő. A budai járásbíróságnál és másutt is dolgoznak vak jogászok, gyakornokok. Megkérdeztem a szakembereket. Szerintük elképzelhető-e, hogy el tudja látni egy ilyen ember a feladatát? A válaszok több mint fele így szólt: igen. És megmondták azt is, hogy miért Mert szerintük tisztábbak a jogi állásfoglalásaik, mert nem ragadnak a jogszabályok betűihez. A dolgok lényegét keresik. Ekkor elhatároztam, megpróbálok állást keresni a vak jogásznak. Nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz. Ahol érdeklődtem, mindenütt úgy néztek rám, mintha nem lennék egészen normális. Ki vállal ilyen pluszt? Hiszen külön gépírónő kellene mellé, aki felolvassa, vagy magnóra mondja az ügyiratokat. S hát erre se idő... és egyáltalán... Mégis hiszem, hogy sikerülni fog. Mert az lehetetlen, hogy így magára hagyjunk valakit ... Bányász Hédi S. Polgár Angéla: Unalom Néha magad sem tudod mi van veled kedved szegett tört szárnyú madár az unalom ágain. Dől a fal- áruház születik A Kiskunlacházára, s ott is a Petőfi térre tévedő gyanútlan. idegent nagy zene-bona, dömperek fújtatása, emberi erőfeszítésről, árulkodó hórukk, falak leomló dübörgése fogadja. Sem égszakadás, sem földindulás; csak a régi, zsúfolt élelmiszerbolt bontásának tanúi vagyunk. A helyzet már regen megért egy korszerű, új ABC- áruház építésére. Az elhatározás tehát megszületett. A községfejlesztési alapból a beruházási költséget, másfél millió forintot is biztosították. Igen ám, de hová tegyék addig az üzletet. Nélkülözni nem lehet. Nem kell messzire mennünk. Szemben, a művelődési ház nagy előcsarnoka vevőktől zsúfolt, a háziasszonyok duzzadó bevásárló szatyorfal lépnek ki. Csak fél évig, ideiglenesen helyezkedtek ide, míg az új élelmiszerüzlet elkészül. Őszre átadják a tágas, 600 négyzetméter alapterületű áruházát a lakosságnak. MANEKENEK ISKOLÁJA Az okos ember én Az — Mit akar tőlem? — Beszélgetni. — Mit szaglászik maga utánam? — ön után? Semmit, ügy érdekelne ... — Én csak azt követeltem, amit a törvény jogosnak tart. Érti? És ha ebbe beleütögeti az orrát, akkor magát is úgy beperelem, hogy belezöldül! Érti? Rövid szóváltásunk nem volt hát valami barátságos. Nem is bántam. Nem tudnék barátságosan beszélgetni ilyen emberrel. A kisöreg jólfésült úriember. Ősz haj, ódivatú, de ma is mutatós ruha, fölötte kék köpeny. Mert hogy üzemi dolgozó. Hét esztendeje, 1961-ben került a gyárba. Hét esztendeje volt hatvanéves, akkor nyugdíjazták egy másik váci üzemben; örültek, hogy megszabadultak tőle. Az öregúr itt kopogtatott, mondván, képtelen odahaza ülni, bármilyen kis állást is, de adjanak neki. Fölvették. Kovács úr — nevezzük így — üzemírnok lett. Dolgozott, kitöltögette a rubrikákat, munkalapokat írt, létszámjelentéseket készített. Semmi baj nem volt vele. Míg meg nem melegedett. A főnöke. az üzemvezető most azt mondja: — Harminc éve nem voltam templomban, de ha egyszer sikerül megszabadulni tőle, álló napig ott térdelek. Hát miért nem sikerül megszabadulni tőle? Mert az öregúr okos ember. igazgatója az első idézést. A kisöreg ugyanis perelt! Keresete szerint egészségre káros üzemben dolgozik — a munkások itt valóban hatórás műszakot töltenek, de az üzemiroda másutt van —, ám a pótlékot nem kapta meg. Ezt kéri tehát, visszamenőleg. Üt évre. Tárgyalás, vita, papírok: ítélet. A gyár fizetett. Az öregúr a következő termelési értekezleten nagy szónoklatot tartott, összehordott hetet- havat, úgymond: bírált. Amikor szóba került, hogy talán a nyugdíj, hiszen mégiscsak hatvanöt éves... rögtön kész volt a felelettel: üldöznek, mert bíráltam! A gyáriak nyeltek hát egy nagyot — magunknak kerestük, hála a jó szívünknek, mondja az igazgató — s úgy hitték, nyugtuk lesz. Volt is, a következő idézésig. Az öregúr megint perelt, „Elvégzett, de nem díjazott munkák” címén. Mindazért pénzt követelt, amit annak idején szívességből elvállalt, sőt, hogy pontosak legyünk: összekunyerált. ném illik, de itt már mást termi aligha leltet... Okos erriber — mondják az üzemben a munkások. A hátamon futkosna a hideg ha rólam ilyen hangsúly- lyal beszélnének. Mészáros Ottó Autóboncoló Alsónémedin Nálunk még nincs, csak az USA-ban van autótemető. Rohamosan fejlődő automobilizmusunk azonban múlhatatlanul szükségessé teszi, hogy a kimúlt gépkocsik illő eltakarítását biztosítsuk. A Pest—Bács— Nógrád megyei MÉH Vállalaté az érdem, hogy erről gondoskodik. Alsónémedin a Du- naháraszti felé vivő út mentén 400 méter hosszú és 100 méter széles területen autó- és motorbontó telep létesül. Az elhunyt autókat és motorokat itt szakszerűen felbóneolják, hogy még használható szerveiket átültetve, más gépkocsik életét meghosszabbíthassák. Ami ezen felül megmarad belőlük, az pedig megy a Martin-kemencékbe, vagy máshová, ahol megújul a régi anyag. A telep 40—50 embernek biztosít majd munkahelyet. ........................................ € > Bekönyörögte magát a gyárba. Könyökvédőt húzott, köpenyt öltött, leült az asztala mellé. Néhány hónap után, amikor arról hallott, hogy a szomszédos üzemben raktár- leltárt csinálnak, gyorsan' jelentkezett. Szívességből természetesen; van rá ideje, mondta. Aztán lassan, módszeresen elvállalt ezt is, azt is, valósággal hajtotta magát, hogy fölfedezhessen valamilyen munkaalkalmat. Természetesen szívességből. Ráérek, kérem, hajtogatta, s a gyáriak még meghatottságukat sem titkolták; milyen rendes a kisöreg Jutalmat is adtak neki, nem is egyszer. Két esztendeje kapta a gyár Négy pere volt, mindet megnyerte. Nála jobban jogász sem ismeri a különböző munkaügyi törvényeket, rendelkezéseket. Zsebrevágott summa-surnmárurn több, mint tízezret. A gyáriak a fogukat csikorgatták, de fizettek. Mást nem tehettek. A törvények betűje sok mindenre módot ad, hát még ha valaki rafinált módon kitanulja, hogyan lehet csűmi-csavarni ezeket a rendelkezéseket! Az öregúr megtanulta. A pereken kívül is adott munkát. Hol az üzem- iroda huzatossága miatt kellett a kőműveseknek befalazni egy ablakot, s másik helyen vágni neki helyet, hol az orvos vizsgálhatta — természetesen az öregúr bejelentése alapján — egészséges-e a betonpadló, mi vei, kellene lefedni... Segélyt kért a szakszervezettől, mint „kiskeresetű idős ember”, s adtak neki, mert két ízben, az elutasított kérelem miatt, már jobbra-balra citálták őket. Betegállományban volt, s mivel senki nem akadt, aki hajlandó lett volna meglátogatni, utólag bevasalta h "sz forint értékű ajándékot a szakszervezeten. A gyárban, ha bárki a nevét hallja, az égre emeli a tekintetét, mert káromkodni Dunakanyari nyár Egyik legkedveltebb kirándulóhelyünkön, a Dunakanyarban tavaly 3,5 millió hazai és külföldi vendég járt, a különböző szálláshelyeken pedig 350 000 vendégnapot töltöttek. Az idén a forgalom valószínű, hogy tovább növekszik s ez gazdagabb, sokrétűbb program összeállítását követeli meg az illetékesektől. A vendégeket színes program várja. Az eseménysorozat májusban, a Szentendrén rendezendő országos campingcikk-kiál- lítással kezdődik. Júniusban tartják meg a hagyományos Sobieski emléktúrát, amelyre több száz lengyel evezőst várnak. Az idén nyílik meg először a zebegényi Szőnyi István emlékmúzeumban a festőművészek szabadegyeteme. Júliusban ismerkednek meg a táj nevezetességeivel a nemzetközi Duna-túra részvevői, akik egyebek között megtekinthetik majd a Szentendrén rendezendő országos karikatúrakiállítást és az alagi nagyszabású lovasparádét. Az idén először kerül sor az Operaház társulatának szentendrei fellépésére. Augusztusban Sződli- geten bonyolítják le a motorcsónakosok nemzetközi találkozóját, Papszigeten pedig szeptemberben tartják a természetjárók országos táborozását. . Ötszáz kilométerrel nőtt csatornahálózat a Duna Tisza közén Öntözőtelep: Dunobogdőnyban, Orszentmiklcson, Alsógödön Nagyszabású vízrendezés Pest megyében Nagyszabású belvízrendezési munka kezdődik a Duna— Tisza közén — 1970-ig folyamatosan korszerűsítik, bővítik a csatornahálózatot. Tavaly, 17 milliót költöttek erre, az idén 30 millió forintot fordítanak belvízrendezésre. A kiterjedt vízérhálózat kéttűs célt szolgál: összegyűjti és elszállítja a felesleges csapadékot, nyáron pedig öntözővizet szolgáltat. Tavasszal kezdik meg több, mint húszmillió forintos költséggel a kiskunsági öntöző- rendszer tartozékaként a kun- szentmiklósi szivattyútelep kialakítását. Nemcsak a szomszédos Bács megyében, hanem a mi vidékeinken is folytatják a belvíz elleni küzdelmet. Az utóbbi három évben ugyanis 146 millió forint veszteséget okoztak a Pest megyei mezőgazdasági üzemeknek az ár- és belvizek. Ez alatt az idő alatt a lakóépületekben, valamint a közleker dési hálózatban keletkezett ár- és belvízkárok értéke megközelítette a 300 millió forintot. E tetemes és gyakran ismétlődő veszteségek megszüntetését szolgálja a megye 1970-ig megvalósuló vízrendezési terve. A program szerint több, mint 200 millió forintos költséggel, mindenekelőtt a belvizek pusztításának vetnek gátat. Párhuzamosan ezzel nagyszabású öntözésfejlesztési programot is megvalósítanak. Korszerűsítik a már elavult öntözőtelepeket. Ezen túlmenően Alsónémedi határában 1560, Dunabogdány- ban 581, Őrszentmiklóson 512, Alsógödön pedig 120 hold öntözésére alkalmas új telepet építenek. Megkezdik a jászkaraj enői öntözőfürt, a dányi és a vácszentlászlói víztárolók építését. BEAT-ZENE - PANTOMIM 100 szavazat — Nagymarosi siker Az ütemes taps, lábdobogás, szűnni nem akaró hangorkánná olvadnak össze. Csillogó szemek, kipirult arcok, a jókedv hullámai mér a meny- nyezstet ostromolják. Vasárnap délután 4-kor Táncdalénekes leszek R ettentően dühös vagyok. Megalkottam a Behring tengeri zárógátat, az újságok telve a nevemmel és áldásommal, amikor találkozom Pacolaival az utcán, köszönök neki, mire fel összeráncolja a homlokát: — Ki is vagy, te, öregem, ki is vagy te? Mintha már láttalak volna valahol... — töpreng, miközben én a torkát majd átharapom. — Megvan — csap a homlokára. — Láttalak a televízióban, te vagy az új táncdalénekes, a Somfai Pufi! Köszönés nélkül faképnél hagytam. Olyan hatalmas alkotás van mögöttem, amelyet a késői korok is tisztelni fognak, s azon keresztül alkotó személyemet is, és akkor jön ez a Pacolai, aki valamikor iskolatársam volt, s van képe azt mondani, hogy Somfai Pufi vagyok, a kezdő táncdalénekes, a képernyő másik oldaláról. Rettentő dühös vagyok, s ha én dühös vagyok, nagy elhatározások fogahnak meg bennem. A Behring tengeri zárógát ötlete is akkor jutott eszembe, amikor volt szerelmem, Mancika, tolakodó szatírnak nevezett, miután még nem akartam feleségül venni. Kénytelen voltam neki és a világnak megmutatni, hogy nem tolakodó szatír, de alkotó tudós vagyok. Most, tehát, hogy bebizonyítsam ennek az ütődött Pacolainak, nogy igenis nem Somfai Pufi vagyok, hanem Kajevác Elemér, a híres tudós, azonnal táncdalénekes leszek. Az sem lehet olyan nagy mesterség, mint ahogy volt szerencsém már látni, és hallani nemegyszer Kicsit ugyan pöszén beszélek, de legalább hadarok is, a mássalhangzókat különösen a szó végén elnyelem, de viszont, legalább fél óráig zeng az ajkamon egy nyomorult o hang is. Apropó: a hang. Nos, a hangom meglehetősen bizonytalan, a felső hangfekvésben viszont pontosan olyan, mint az alsóban, ahol állítólag csapnivalóan rossz. Életemben még csárdást sem táncoltam, nemhogy rumbát, vagy csacsaizét, átérezni meg csak a fogfájást és a matematikai egyenleteket tudtam mindeddig. Már ebből is kiviláglik, hogy a táncdaléne- kelés eleje nem is, de a vége még lehetek, s ez a vég is elegendő ahhoz, hogy megjelenjek a képernyőn, vagy az újságok címoldalán, kezemben a maroknyi mikrofonnal és elénekeljem, hogy pókhálós az ablakom, meg azt, hogy kevés a zsebpénzem, de azért fene jól érzem magam ... Mondanom sem kell, hogy Behring tengeri siker annyi protekciót adott, hogy a félöregek Ki mit tudján, mint táncdalénekes, felléphetek ... Túlzás lenne azt állítanom, hogy kirobbanó sikerem volt, de a kamerák mutattak, a képernyőkön megjelentem és nem felejtettem el a szöveget. Csak a dallamot. De attól olyan modern voltam. Az adás után következő napon nem hagytak békén az emberek az utcán: jött Pacolai és Burbulya; Gala- gonyi és Pöszméte és jöttek sorba mind kezet rázni, mind ismert és megismert... — Ö, régi iskolatársam . .. Már akkor is népszerű ember volt —, veregette meg a váltam Pacolai, a nagy embergyűrűben büszkén, miközben én arra gondoltam, abbahagyom a Föld—Mars űrhajó tervezését, s megtanulok helyette egy új táncdalt. Ez lehetne a címe: „Messze van a Be ... be ... behring ... Ottan úszik sok-sok he... he ... hering ...” A szövegért is sokat kapnék! Gyurkó Géza kezdődött a szobi járási fiatalok KI MIT TUD vetélkedője. A kezdés előtt fél órával már szállingóztak az érdeklődök, s lassan összegyűltek a fiatalok. Lehettek vagy kétszázan. Kicsit hangos, de lelkes és hozzáértő közönség. Tapssal, ujjon- gással, csak a valóban kiváló teljesítményt, magas színvonalú előadást jutalmazta. Ezért nem mehetett le a színpadról sokáig Hénop Antal, nagymarosi versenyző. A konferáló csak a nevét mondta be. Felment a függöny, a színpadra fekete ruhás, fehérre sminkelt arcú fiatalember lépett. Három rövid jelenetet adott elő. Pantomim. A szó valódi értelmében. A figyelő arcok mindegyikén megjelent az értő, derűs mosoly. Amit láttak, szórakoztató volt; irónia. A legnehezebb műfaj. Hénop Antal mestere. S mestere a maga választotta, a táncdalénekesek, s a szavalok között szokatlan — kifejezési formának is. Ez alkalommal a zsűrinek nem volt nehéz dolga. A beadott 150 közönségszavazó cédulából százon az ő neve szerepelt. A járási KI MIT TUD vetélkedők ebben a hónapban mindenütt befejeződnek. Ez a kezdeményezés, mindig felszínre hoz egy-egy, igazán tehetséges fiatalt. Vasárnap délután tanúi lehettünk ennek. Nemcsak Hénop Antalnál, a nagymarosi Kék Csillag Együttes énekese. Rixer Károly esetében is. Markáns, kulturált hangjával, valószínűleg talál- t kozunk még. — V —
