Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

1968. JANUAR 13., SZOMBAT 3 1967. december 11-én szer­kesztőségünk értesítést kapott arról, hogy Pomázon kilakol­tattak egy családot. Akkor ez volt a helyzet: Részlet egy telefonbeszélge­tésből: — Tessék... Itt Págyi Im- réné beszél... Igen ... Na­gyon jó, hogy hívnak... És mi van a fiatalokkal?... Fél óra múlva ott leszünk! A budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat szakszer­vezeti titkárának helyettese leteszi a telefont. — Kinn vannak az udva­ron ... — mondja. Akkor, 1967. december 11-én esett a hó. ★ Részlet egy közegészségügyi jelentésből: „ .. .az Egészségügyi Csoport részéről helyszíni szemlét vé­geztünk Pomáz, Orgona u. 31. tsz. alatti lakásánál és megálla­pítottuk, hogy panasza köz­egészségügyi szempontból tel­jesen jogos, amennyiben a jel­zett egy szoba konyhás lakás­ban 11-ed magával lakik és ugyanakkor, mint TBC-s be­teg, a legminimálisabb elkü­lönítési óvóintézkedést sem tudja megtenni, egyrészt csa­ládja védelmében, másrészt mint betegnek, pihenése bizto­sítására A jelzett zsúfoltság olyan fokú, hogy úgy közegész­ségügyi, mint járványügyi szempontból indokoltnak tart­juk, hogy a Pomázd Községi Tanács a lakáskiutalásoknál Szabó Józsefet és családját so- ronkívüli előnyben részesítse. Ez annál is inkább szükséges, mivel nevezettnek 2 éves gyermeke van. Ugyanezen vé­leményünket megküldtük a Községi Tanács VB-nek, vala­mint az EÜ. Állandó Bizott­ság Elnökének.” A dátum: Szentendre, 1967. november 3. A jelentést a szentendrei járási, városi fő­orvos, dr. Csurgay Mihály írta alá. ★ Részlet a Pomázi Községi Tanács jelentéséből: „A község lakásügyi helyze­tének további javítását a VB szorgalmazza, egyrészt a csök­kentett kivitelű lakóházak építésével, másrészt kutatva a lehetőségeket a társas, szö­vetkezeti és vállalati házak építésére. Ennél az akciónál figyelembe kell venni, hogy a pomázi Petőfi Tsz az elkövet­kezendő két éven belül 15 er­re rászoruló — a községi párt­ós tanács vb által kijelölt — család által építendő lakás­hoz kapacitást biztosít. Ho­mok, sóder és szállítási költsé­gek esetében pedig 10 százalé­kos kedvezményt nyújt.” ★ Részlet a Pomázi Községi Tanács VB-elnöke határozatá­ból: „Elrendelem, hogy Szabó József Pomáz, Orgona u. 31. sz. alatti lakos az általa ön­kényesen elfoglalt pomázi Luppa Vidor u. 10. sz. alatti lakást azonnal ürítse ki. Amennyiben Szabó József ha­tározatomnak önként nem tesz eieget, úgy 1967. december 9-én (szombaton) de. 9 órakor — távollétében is — szükség esetén karhatalom igénybevé­telével, előző lakásába, vagy ha ez nem lehetséges, más la­kás biztosítása nélkül az ön­kényesen elfoglalt Pomáz Luppa V. u. 10. sz. lakásból kiköltöztetem.” December 9-én délelőtt 9 órakor Szabó Józsefet, felesé­gét és kétéves kislányukat karhatalom igénybevételével a Luppa Vidor u. 10. sz. alatti lakásból kiköltöztették. A köz­ségi tanács által biztosított szállítóeszközök segítségével bútoraikat visszavitték eredeti, hivatalosan bejelentett lakhe­lyükre, az Orgona u. 31. sz. ház udvarára. December 10-én, vasárnap, szép nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. December 11-én, hétfőn, már vastag, fehér ta­karó borította a bútorokat. Eredeti lakásukba nem fogad­ták vissza őket. Részlet a 35/1956 M.T. sz. rendelet 80. § 6. bekezdéséből: „... azt, aki valamely helyi­séget jogtalanul, önkényesen elfoglal, a helyiségből a vég­rehajtásra vonatkozó szabályok Család a hóban mellőzésével — előző lakásába, vagy ha ez nem lehetséges, akkor más lakás biztosítása nélkül — haladéktalanul ki kell költöztetni.” ★ Részlet egy beszélgetésből: — Most tessék megmondani, hogy .melyik oldalon álljak? Aj. emberiesség vágj' a törvényes­ség oldalán? — Miért? A kettő kizárja egymást? Máté Zoltán, a pomázi tanács elnökének helyettese széttárja a karját. Ahhoz, hogy a fent említett kérdést el tudjuk dönteni, meg kell ismerkedni egy meglehe­tősen kusza történettel. Az Orgona utcai egyszoba- konyhás lakásban három éve „még csak” kilencen laktak. A szülők és hét gyermekük. De ezelőtt két és fél évvel a leg­idősebb fiú, Szabó József, meg­nősült. A lakók száma egy fő­vel növekedett. Sót. Fél év múlva gyerekük született De ugyanaznap, amikor Sza­bó Józsefnénak gyermeke szü­letet, Szabó Józsefet tbc-vel szanatóriumba szállították. Ez sem volt szokatlan dolog az Orgona utcai lakásban. 11 főre emelkedett a lakás­ban lakók száma, és 3 főre nö­vekedett a tbc-sek száma a családban. Azóta két év telt él. Szabó József közben meggyógyult. Kezdetben még reménykedtek, tudnak majd annyit félretenni, hogy építsenek egy kis házat. Azonban a férfi gyakori bete­geskedése áthúzta számításai­kat. Szabó József a pomázi Gyapjúmosóban dolgozik. Ha­vi keresete: 1600 Ft. Szabó Józsefné a budakalá­szi Lenfonóban dolgozik. Havi keresete: 1200 Ft. Más jövedelmük nincs. La- kásigónylést adtak be. ★ ... ... ....... P omázon jelenleg 72 a nyil­vántartott lakásigénylők szá­ma. Ezek közül 8 család élet- veszélyes lakásban lakik, 5 családban van tbc-s beteg, és 12 esetben bírósági határozat kötelezi a tanácsot, hogy ad­jon lakást. A tanács nem tud ezekben az esetekben sem lakás t ad­ni ... — mondja a tanács el­nöke. — Azért, mert nincs! A nyáron egy négygyenmiekes családra rászakadt a mennye­zet, laknak az óvoda konyhá­jában és az orvosi rendelőben is. Nem tudunk lakást biztosí­tani a községi védőnőnek sem. ★ Szabó József apósa a Luppa Vidor u. 10. sz. alatti állami házban lakik. Az állami ház­ban négy lakás van. Az egyik — kétszoba-konyhás — lakás egy év óta üresen áll! Ez a tény feltűnt a lakóknak. Más is! Az após szavaival élve: „Furcsa dolog, hogy Bárdosa, a lakás tulajdonosa, aki házat épített magának, a lakás egyik szobáját kiadta a háziipari szö­vetkezetnek, és a másik szobá­val meg a konyhával is üzle­tel. Volt már egy lakója, de azt kitették, most pedig, ami­kor ismét árulni kezdte, elha­tároztam, hogy szólok a lá­nyomnak.” ★ Részlet egy beszélgetésből: — Önök akarták megszerez­ni a Luppa Vidor utcai lakást? Akit kérdezek, idős, na- gyotthalló ember. Bece Tibor­nak hívják. — Nem mi, hanem azt sze­rettük volna, ha a lakónk, az albérlőnk kapja meg. Beszél­tem is a tanácselnökkel és ő adott egy papírt, hogy töltsük ki és ha a lakás tulajdonosa aláírja, altkor a lakónké lett volna a lakás. A tulajdonos alá is írta, csakhogy az albér­lőnk mégse fogadta el, mert azt mondta, amíg a háziipari szövetkezet ott van, addig ő nem költözik bele. — Ezért az ügyletért pénzt kért öntől Bárdosi, a lakás bérlője? — Nem! — Tehát csak a háziipari szövetkezet volt az akadály? — Igen. ★ A kilakoltatott Szabó József apósa azt mondja: — Nem először csinálja ezt a tulajdonos... — De hiszen, ez állami ház. Itt csak bérlők vannak ... — Éppen ez az, hogy ő csak bérlő. Es úgy akarja mindig átjátszani a lakást, hogy úgy csinál, mintha elcserélné. De ez csak látszatcsere. Mert nem ment volna ő albérlőnek a Be­ce Tiborékhoz, csak látszatra. Hiszen a saját házában lakik. — És a „látszatcseréért” pénzt vesz fel? — Ezt nem tudom. Szabó Józsefek gyermeke egyelőre még egészséges, s hogy az is maradjon, indokéit lenne ez is. Indokolt lenne, hogy II em­ber ne lakjon egy szoba-kony- hás lakásban. Indokolt lenne, hogy egyál­talán lakhassanak valahol. In­dokolt lenne, hogy ilyen lakás- helyzetben ne használjanak állami lakást üzemi célokra. Ez volt a helyzet Pomázon 1967. december 11-én. Azóta eltelt egy hónap. Mi történt azóta? Mattuschek János, a Po­máz és Környéke Háziipari Szövetkezet főkönyvelője a következőket mondja: — A Luppa Vidor utcai he­lyiséget tavaly nyáron vettük bérbe Bárdosi Józseftől havi 200 forintért. A szerződés meghatározatlan időre szól, de ideiglenes jellegű. Benne fog­laltatik, hogy ha a helyiséget visszaadjuk, vissza kell állita- nunk eredeti állapotának meg­felelően. — Szó volt arról, hogy de­cember 31-én átadják a helyi­séget? — Nem. Ilyesmiről nem tu­dok. Ahhoz, hogy a helyiséget átadjuk, legalább egy évre van szükségünk, mert ehhes előbb fel kell építenünk az új konfekciórészleget. — Erről a tanácsnak is tu­domása van? — Természetesen. Máté Zoltán, a pomázi ta­nács elnökhelyettese azt mond­ja: — A Luppa Vidor utcai la­kást kiutaltuk egy négytagú családnak, azoknak, akik az iskolaorvosi rendelőben lak­nak. De egyelőre úgy látszik, hogy nem fogadják el. Bár most azt hallottam, hogy még­is elfogadják. — És a Luppa Vidor utcai lakás második szobája mikor lesz ismét lakás? — Azt hiszem, hogy nem lesz. Mert meg fogjuk tarta­ni közületi célra. — A -tanácselnök azt mond­ta, hogy a háziipari szövetke­zet december 3I-én átadja... — A legjobb lenne, ha eb­ben az ügyben a járási tanács­hoz fordulna — mondja Máté Zoltán. — Miért? — kérdezem én. — Mert én jobban szeret­ném — válaszolja Máté Zol­tán. ★ Ügy indult, ezelőtt egy hó­nappal ez a riport, hogy egy családról lesz szó, akiket ki­lakoltattak. De úgy alakult: bár indokolt, hogy lakáshoz jussanak, mindemről szó van, csak róluk nem. ELTARTOTT SZAKÁCSNŐ PANASZA Abból az alkalomból, hogy mostanában vizsgálták felül a tartási szerződéseket, egyik község tanácstitkára, aki vi­selt tisztségénél fogva köteles volt valamennyi ilyen szerző­dést áttanulmányozni és uz összes felet meghallgatni, be­szélte el nekünk ezt a történe­tet. 1 — Az eltartott néni özvegy­asszony, hetvenöt esztendős lesz ebben az évben. Még ma is arra büszke, hogy lányká­mban, ahogy mondja: „nagy­úri házakban szakácsnősko- dctt" és a föztjével — mert mindig változatos finomságo­kat tálalt — gazdái nagyon elégedettek voltak, ö viszont, távolról sem elégedett eltartó­ja föztjével. A mennyiséget nem kifogásolja, az nagyon is elégséges, de a fiatalasszony csak húslevest, pörköltet, leg­inkább paprikáskrumplit ké­szít, s ha nagyritkán valami­lyen főzeléket, azt is berántja, nem pedig habarja, holott, ugyebár a főzelék csak így igazán finom és könnyű ele­del. Aztán szószt sem készít soha! Egyszóval az étrend nemcsak pórias, de rendkívül egyhangú is. Meg sem köze­líti azt, amit egykor az idegen házaknál, később a sajátjában megszokott. Mire a fiatalasz- szomy: hogy ő nem tud úri kosztat főzni, az ura pedig semmi egyebet nem szeret, megsem eszi, csak az egyszerű ételeket. Másmilyeneket meg sem tanul főzni, minek, ha egyszer a férjének nem kell. Arra pedig, hogy az öreg né­ninek külön főzzön, nincs ideje. Ellenben felajánlotta már sokszor, hogy bármilyen nyersanyagot, fűszert szívesen beszerez, aztán főzzön a néni magának, amit csak akar. „Azt már nem! — emelte fel a hangját a néni —, hiszen a szerződésben benne áll, hogy főzni is kell rám!” — Ez így nagyon derűs tör­ténet és példa egyben arra is, hogy nem mindig az eltartók hibásak, ha a jó egyetértés köztük meg az eltartottjuk között megromlik. Persze a szerződést ebben az esetben nem bontották fel. Bevallom, azért csak sajnálom a nénit. Élete alkonyán kénytelen le- mondcfni a szájaíze szerint ké­szült finomságokról. Hiszen az élet örömeiből, mire az ember megöregszik, vajmi kevés ma­rad, s ritka nagy dolog, ha az étvágy, az izek iránti áhítozás még háromnegyed évszázad múltán is változatlan. Aztán még ezt az életörömöt sem kapja meg szegény! Haj, néha az sem jó, ha az öregnek még jó a gyomra. Nádas Péter Magyar erősáramú berendezések 69 országban Kilenc évtized — Iklad kooperációja — Külföldi irodák Kilencvenéves a magyar erősáramú ipar. 1878-ban ala­kult a Ganz Villamossági Gyár. Ez alatt a kilenc évti­zed alatt a magyar erősáramú ipar mindig a világ élvonalá­ban volt, és ma is ott van — hallottuk a sajtótájékoztatón Farkas Mihálytól, a Trams- elektro Külkereskedelmi Vál­lalat vezérigazgatójától. Az elért eredményekben részes Pest megye is, hiszen itt van az ÉVIG ceglé­di gyáregysége, az ikladi Ipa­ri Műszergyár és a VILLÉRT kistarcsai raktárbázisa. Megtudtuk, hogy a Transi- elektro 1967-ben 69 országba exportált. 27 országban magyar ká­belek szállítják a villamos áramot, magyar erőművek dolgoznak. Nagy sikere van a Heller— Forgó-féle légkondicionáló magyar világból átalánynak: egy űyen berendezést szeretek fél nemrég az NSZK-bam, s már folyik a fel­állítása egynek a Szovjetunió­ban, valamint a sarkkörön tüli BiHibinóban. A Transelektro külföldi iro­dákat, kirendeltségeket ho­zott létre Pakisztánban, Tö­rökországban, Líbiáiban, Ju­goszláviában, Lengyelország­ban, Libanonban, továbbá Ku- waitban és Finnországban működik a Transelektro véd­nöksége alatt a Ganz—Orion vállalat. A tervek szerint iro­dát nyitnak majd Iránban és Irakban is, valamint szervizi létesítenek a Szovjetunióban és Lengyelországban. A nemzetközi kooperáció vonatkozásában arról értesül­tünk, hogy együttműködés Jött létre az ikladi Ipari Műszer- gyár, a Ganz és a szabad­kai Sever cég között a törpe motorok gyártásáé­ban. Az együttműködést az tette lehetővé, hogy a gyár techno­lógiailag nagymértékben fej­lődött, növekedett terméked­nek volumene és csökkent önköltsége. Ennek eredmé­nyeként 1968-ban 1960-hoz ké­pest Iklad exportja kereken megtízszereződik. Végül egy érdekesség sn idei tervekkel, az új gazdasá­gi mechanizmussal kapcsolat­ban, A Transelektro az ipari vállalatokkal bi­zományosi rendszert ala­kit ki, melyben megvalósítják mind az exportnál, mind az im­portnál, az ipar és a külkeres­kedelem közös érdekeltségét. XT» « r Az Egyesült Villamos Gépgyár (ÉVIG) 1 tlDUS ceSIédi gyáregységében az idén 14 szá- J í zalékkal több elektromos kézi szerszá­mot gyártanak és több újdonságot hoznak forgalomba. Hamarosan elkezdik a pisztolyfogantyús villanyfúró soro­zatgyártását. A „házi ezermesterek” számára a legszüksé­gesebb szerszámokat tartalmazó barkácskészletct gyártanak TIZTONNAS DÖMPER Csillag Traktor- ^ gyár gödöllői gyáregységében $ hamarosan megkezdik a hat % köbméteres, tíz tonna teher- $ bírású dömperek nullsorozat- $ gyártását. Ezért Gödöllőn 30 n millió forint értékű üzem- $ építkezés folyik, s ugyancsak 30 < millió forintot fordítanak kü­lönböző gépeikre és berende­zésekre. SZENTENDRE | Harangláb ^ A szentendrei szabadtéri mú- ^ zeumba viszik a nemesborzo- ^ vai templom haranglábját. A ^ 300 évvel ezelőtt épült „ferde í torony” külön érdekessége, 5 hogy tetején a kakas mellett $ megmaradt a félhold is. Részlet a december ll-i be­szélgetésből: — Két dolgot nem értek. Az egyik: hogyan lehetséges, hogy ilyen lakásínségben önök meg­engedték, hogy műhely létesül­jön egy állami lakásban? — Az igaz, hogy a htsz ke­zelésébe került egy szoba, de bármikor átadják. Ügy tudom, hogy december 31-én átadják... — mondja Boros István, a po- mázi tanács elnöke. — És hogyan lehetséges, hogy ilyen lakásínségben egy évig lakatlanul álljon egy álr lami lakás? ... — Ügy lehetséges, hogy a bérlő épített ugyan magának házat, de az olyan, hogy az illetékes szervek eddig nem adták meg rá a lakhatási en­gedélyt ... Igyekezni fogunk, hogy ez három héten belül meglegyen és akkor ki fogjuk utalni a lakást az arra leg­jobban rászorulónak... — És hogyan oldható meg Szabóék lakásproblémája? — Ez nehéz dolog. — Nem tudtak volna várni a kilakoltatással legalább ta­vaszig? —j Nem. Mert ha három hó­napnál hosszabb ideig lakik valaki a lakásban, akkor nem lehet kiköltöztetni. — Az ön helyettese azt mondta, hogy az emberiesség és a törvényesség kozott kel­lett dönteniük... — Nekem az a véleményem, hogy mindkettőt figyelembe­vettük. Az emberiesség ugyan­is azt diktálja, hogy annak ad­junk, aki a legjobban rá van szorulva __ — És Szabóék nincsenek rá­szorulva? — ... illetve annak, akinek, ha megoldjuk a problémáját, az sok embert érint. Például jó lenne, ha az óvoda konyhá­jából vagy az iskolaorvosi rendelőből ki tudnánk költöz­tetni a lakókat... — Például a háziipari szö­vetkezet által elfoglalt helyi­ségbe ... — Én elhiszem, hogy Sza­bóék rossz helyzetben vannak, hiszen magam is jártam ná­luk, de mutatok én magának olyan lakást is, ahol egy lyuk­ban öten vannak és szalmát szórnak le, úgy alszanak... i — A járási főorvos vélemé- \ nyét, miszerint Szabóékat so-’ ron kívül lakáshoz kell juttat-j ni, ismeri? — Hogyne. Ilyen papírokat; minden héten kapunk! ★ A beszélgetés egy időre meg- j szakad, mert belép a szobába j Bece Tibor. Az elnök az idős j emberre mutat: — Na, itt is egy lakásügy, j — Adtál egy papírt a múlt- • kor... Aláírta a Bárdosi... — > mondja Bece Tibor. — Milyen papírt? — kérde- i ri a tanácselnök. — Amit a múltkor adtál... > — Hát az nem megy... — A múltkor azt mond-! tad ... — Magánházból nem költöz-; net állami házba senki! — > mondja a tanácselnök. — És a múltkor mit mond-! tál? — kérdezi Bece Tibor. ! — Csak ezt tudom mondán! j — mondja a tanácselnök és fe- ; ém fordulva hozzáteszi: —! Lakáscsere-nyomtatványt mi j ad’ink mindenkinek... Bece Tibor elmegy. * I Szabó József apja most jött; laza a szanatóriumból. Elkü ; .önítése indokolt lenne. $

Next

/
Thumbnails
Contents