Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-13 / 10. szám
1968. JANUAR 13., SZOMBAT 3 1967. december 11-én szerkesztőségünk értesítést kapott arról, hogy Pomázon kilakoltattak egy családot. Akkor ez volt a helyzet: Részlet egy telefonbeszélgetésből: — Tessék... Itt Págyi Im- réné beszél... Igen ... Nagyon jó, hogy hívnak... És mi van a fiatalokkal?... Fél óra múlva ott leszünk! A budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat szakszervezeti titkárának helyettese leteszi a telefont. — Kinn vannak az udvaron ... — mondja. Akkor, 1967. december 11-én esett a hó. ★ Részlet egy közegészségügyi jelentésből: „ .. .az Egészségügyi Csoport részéről helyszíni szemlét végeztünk Pomáz, Orgona u. 31. tsz. alatti lakásánál és megállapítottuk, hogy panasza közegészségügyi szempontból teljesen jogos, amennyiben a jelzett egy szoba konyhás lakásban 11-ed magával lakik és ugyanakkor, mint TBC-s beteg, a legminimálisabb elkülönítési óvóintézkedést sem tudja megtenni, egyrészt családja védelmében, másrészt mint betegnek, pihenése biztosítására A jelzett zsúfoltság olyan fokú, hogy úgy közegészségügyi, mint járványügyi szempontból indokoltnak tartjuk, hogy a Pomázd Községi Tanács a lakáskiutalásoknál Szabó Józsefet és családját so- ronkívüli előnyben részesítse. Ez annál is inkább szükséges, mivel nevezettnek 2 éves gyermeke van. Ugyanezen véleményünket megküldtük a Községi Tanács VB-nek, valamint az EÜ. Állandó Bizottság Elnökének.” A dátum: Szentendre, 1967. november 3. A jelentést a szentendrei járási, városi főorvos, dr. Csurgay Mihály írta alá. ★ Részlet a Pomázi Községi Tanács jelentéséből: „A község lakásügyi helyzetének további javítását a VB szorgalmazza, egyrészt a csökkentett kivitelű lakóházak építésével, másrészt kutatva a lehetőségeket a társas, szövetkezeti és vállalati házak építésére. Ennél az akciónál figyelembe kell venni, hogy a pomázi Petőfi Tsz az elkövetkezendő két éven belül 15 erre rászoruló — a községi pártós tanács vb által kijelölt — család által építendő lakáshoz kapacitást biztosít. Homok, sóder és szállítási költségek esetében pedig 10 százalékos kedvezményt nyújt.” ★ Részlet a Pomázi Községi Tanács VB-elnöke határozatából: „Elrendelem, hogy Szabó József Pomáz, Orgona u. 31. sz. alatti lakos az általa önkényesen elfoglalt pomázi Luppa Vidor u. 10. sz. alatti lakást azonnal ürítse ki. Amennyiben Szabó József határozatomnak önként nem tesz eieget, úgy 1967. december 9-én (szombaton) de. 9 órakor — távollétében is — szükség esetén karhatalom igénybevételével, előző lakásába, vagy ha ez nem lehetséges, más lakás biztosítása nélkül az önkényesen elfoglalt Pomáz Luppa V. u. 10. sz. lakásból kiköltöztetem.” December 9-én délelőtt 9 órakor Szabó Józsefet, feleségét és kétéves kislányukat karhatalom igénybevételével a Luppa Vidor u. 10. sz. alatti lakásból kiköltöztették. A községi tanács által biztosított szállítóeszközök segítségével bútoraikat visszavitték eredeti, hivatalosan bejelentett lakhelyükre, az Orgona u. 31. sz. ház udvarára. December 10-én, vasárnap, szép nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. December 11-én, hétfőn, már vastag, fehér takaró borította a bútorokat. Eredeti lakásukba nem fogadták vissza őket. Részlet a 35/1956 M.T. sz. rendelet 80. § 6. bekezdéséből: „... azt, aki valamely helyiséget jogtalanul, önkényesen elfoglal, a helyiségből a végrehajtásra vonatkozó szabályok Család a hóban mellőzésével — előző lakásába, vagy ha ez nem lehetséges, akkor más lakás biztosítása nélkül — haladéktalanul ki kell költöztetni.” ★ Részlet egy beszélgetésből: — Most tessék megmondani, hogy .melyik oldalon álljak? Aj. emberiesség vágj' a törvényesség oldalán? — Miért? A kettő kizárja egymást? Máté Zoltán, a pomázi tanács elnökének helyettese széttárja a karját. Ahhoz, hogy a fent említett kérdést el tudjuk dönteni, meg kell ismerkedni egy meglehetősen kusza történettel. Az Orgona utcai egyszoba- konyhás lakásban három éve „még csak” kilencen laktak. A szülők és hét gyermekük. De ezelőtt két és fél évvel a legidősebb fiú, Szabó József, megnősült. A lakók száma egy fővel növekedett. Sót. Fél év múlva gyerekük született De ugyanaznap, amikor Szabó Józsefnénak gyermeke születet, Szabó Józsefet tbc-vel szanatóriumba szállították. Ez sem volt szokatlan dolog az Orgona utcai lakásban. 11 főre emelkedett a lakásban lakók száma, és 3 főre növekedett a tbc-sek száma a családban. Azóta két év telt él. Szabó József közben meggyógyult. Kezdetben még reménykedtek, tudnak majd annyit félretenni, hogy építsenek egy kis házat. Azonban a férfi gyakori betegeskedése áthúzta számításaikat. Szabó József a pomázi Gyapjúmosóban dolgozik. Havi keresete: 1600 Ft. Szabó Józsefné a budakalászi Lenfonóban dolgozik. Havi keresete: 1200 Ft. Más jövedelmük nincs. La- kásigónylést adtak be. ★ ... ... ....... P omázon jelenleg 72 a nyilvántartott lakásigénylők száma. Ezek közül 8 család élet- veszélyes lakásban lakik, 5 családban van tbc-s beteg, és 12 esetben bírósági határozat kötelezi a tanácsot, hogy adjon lakást. A tanács nem tud ezekben az esetekben sem lakás t adni ... — mondja a tanács elnöke. — Azért, mert nincs! A nyáron egy négygyenmiekes családra rászakadt a mennyezet, laknak az óvoda konyhájában és az orvosi rendelőben is. Nem tudunk lakást biztosítani a községi védőnőnek sem. ★ Szabó József apósa a Luppa Vidor u. 10. sz. alatti állami házban lakik. Az állami házban négy lakás van. Az egyik — kétszoba-konyhás — lakás egy év óta üresen áll! Ez a tény feltűnt a lakóknak. Más is! Az após szavaival élve: „Furcsa dolog, hogy Bárdosa, a lakás tulajdonosa, aki házat épített magának, a lakás egyik szobáját kiadta a háziipari szövetkezetnek, és a másik szobával meg a konyhával is üzletel. Volt már egy lakója, de azt kitették, most pedig, amikor ismét árulni kezdte, elhatároztam, hogy szólok a lányomnak.” ★ Részlet egy beszélgetésből: — Önök akarták megszerezni a Luppa Vidor utcai lakást? Akit kérdezek, idős, na- gyotthalló ember. Bece Tibornak hívják. — Nem mi, hanem azt szerettük volna, ha a lakónk, az albérlőnk kapja meg. Beszéltem is a tanácselnökkel és ő adott egy papírt, hogy töltsük ki és ha a lakás tulajdonosa aláírja, altkor a lakónké lett volna a lakás. A tulajdonos alá is írta, csakhogy az albérlőnk mégse fogadta el, mert azt mondta, amíg a háziipari szövetkezet ott van, addig ő nem költözik bele. — Ezért az ügyletért pénzt kért öntől Bárdosi, a lakás bérlője? — Nem! — Tehát csak a háziipari szövetkezet volt az akadály? — Igen. ★ A kilakoltatott Szabó József apósa azt mondja: — Nem először csinálja ezt a tulajdonos... — De hiszen, ez állami ház. Itt csak bérlők vannak ... — Éppen ez az, hogy ő csak bérlő. Es úgy akarja mindig átjátszani a lakást, hogy úgy csinál, mintha elcserélné. De ez csak látszatcsere. Mert nem ment volna ő albérlőnek a Bece Tiborékhoz, csak látszatra. Hiszen a saját házában lakik. — És a „látszatcseréért” pénzt vesz fel? — Ezt nem tudom. Szabó Józsefek gyermeke egyelőre még egészséges, s hogy az is maradjon, indokéit lenne ez is. Indokolt lenne, hogy II ember ne lakjon egy szoba-kony- hás lakásban. Indokolt lenne, hogy egyáltalán lakhassanak valahol. Indokolt lenne, hogy ilyen lakás- helyzetben ne használjanak állami lakást üzemi célokra. Ez volt a helyzet Pomázon 1967. december 11-én. Azóta eltelt egy hónap. Mi történt azóta? Mattuschek János, a Pomáz és Környéke Háziipari Szövetkezet főkönyvelője a következőket mondja: — A Luppa Vidor utcai helyiséget tavaly nyáron vettük bérbe Bárdosi Józseftől havi 200 forintért. A szerződés meghatározatlan időre szól, de ideiglenes jellegű. Benne foglaltatik, hogy ha a helyiséget visszaadjuk, vissza kell állita- nunk eredeti állapotának megfelelően. — Szó volt arról, hogy december 31-én átadják a helyiséget? — Nem. Ilyesmiről nem tudok. Ahhoz, hogy a helyiséget átadjuk, legalább egy évre van szükségünk, mert ehhes előbb fel kell építenünk az új konfekciórészleget. — Erről a tanácsnak is tudomása van? — Természetesen. Máté Zoltán, a pomázi tanács elnökhelyettese azt mondja: — A Luppa Vidor utcai lakást kiutaltuk egy négytagú családnak, azoknak, akik az iskolaorvosi rendelőben laknak. De egyelőre úgy látszik, hogy nem fogadják el. Bár most azt hallottam, hogy mégis elfogadják. — És a Luppa Vidor utcai lakás második szobája mikor lesz ismét lakás? — Azt hiszem, hogy nem lesz. Mert meg fogjuk tartani közületi célra. — A -tanácselnök azt mondta, hogy a háziipari szövetkezet december 3I-én átadja... — A legjobb lenne, ha ebben az ügyben a járási tanácshoz fordulna — mondja Máté Zoltán. — Miért? — kérdezem én. — Mert én jobban szeretném — válaszolja Máté Zoltán. ★ Ügy indult, ezelőtt egy hónappal ez a riport, hogy egy családról lesz szó, akiket kilakoltattak. De úgy alakult: bár indokolt, hogy lakáshoz jussanak, mindemről szó van, csak róluk nem. ELTARTOTT SZAKÁCSNŐ PANASZA Abból az alkalomból, hogy mostanában vizsgálták felül a tartási szerződéseket, egyik község tanácstitkára, aki viselt tisztségénél fogva köteles volt valamennyi ilyen szerződést áttanulmányozni és uz összes felet meghallgatni, beszélte el nekünk ezt a történetet. 1 — Az eltartott néni özvegyasszony, hetvenöt esztendős lesz ebben az évben. Még ma is arra büszke, hogy lánykámban, ahogy mondja: „nagyúri házakban szakácsnősko- dctt" és a föztjével — mert mindig változatos finomságokat tálalt — gazdái nagyon elégedettek voltak, ö viszont, távolról sem elégedett eltartója föztjével. A mennyiséget nem kifogásolja, az nagyon is elégséges, de a fiatalasszony csak húslevest, pörköltet, leginkább paprikáskrumplit készít, s ha nagyritkán valamilyen főzeléket, azt is berántja, nem pedig habarja, holott, ugyebár a főzelék csak így igazán finom és könnyű eledel. Aztán szószt sem készít soha! Egyszóval az étrend nemcsak pórias, de rendkívül egyhangú is. Meg sem közelíti azt, amit egykor az idegen házaknál, később a sajátjában megszokott. Mire a fiatalasz- szomy: hogy ő nem tud úri kosztat főzni, az ura pedig semmi egyebet nem szeret, megsem eszi, csak az egyszerű ételeket. Másmilyeneket meg sem tanul főzni, minek, ha egyszer a férjének nem kell. Arra pedig, hogy az öreg néninek külön főzzön, nincs ideje. Ellenben felajánlotta már sokszor, hogy bármilyen nyersanyagot, fűszert szívesen beszerez, aztán főzzön a néni magának, amit csak akar. „Azt már nem! — emelte fel a hangját a néni —, hiszen a szerződésben benne áll, hogy főzni is kell rám!” — Ez így nagyon derűs történet és példa egyben arra is, hogy nem mindig az eltartók hibásak, ha a jó egyetértés köztük meg az eltartottjuk között megromlik. Persze a szerződést ebben az esetben nem bontották fel. Bevallom, azért csak sajnálom a nénit. Élete alkonyán kénytelen le- mondcfni a szájaíze szerint készült finomságokról. Hiszen az élet örömeiből, mire az ember megöregszik, vajmi kevés marad, s ritka nagy dolog, ha az étvágy, az izek iránti áhítozás még háromnegyed évszázad múltán is változatlan. Aztán még ezt az életörömöt sem kapja meg szegény! Haj, néha az sem jó, ha az öregnek még jó a gyomra. Nádas Péter Magyar erősáramú berendezések 69 országban Kilenc évtized — Iklad kooperációja — Külföldi irodák Kilencvenéves a magyar erősáramú ipar. 1878-ban alakult a Ganz Villamossági Gyár. Ez alatt a kilenc évtized alatt a magyar erősáramú ipar mindig a világ élvonalában volt, és ma is ott van — hallottuk a sajtótájékoztatón Farkas Mihálytól, a Trams- elektro Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatójától. Az elért eredményekben részes Pest megye is, hiszen itt van az ÉVIG ceglédi gyáregysége, az ikladi Ipari Műszergyár és a VILLÉRT kistarcsai raktárbázisa. Megtudtuk, hogy a Transi- elektro 1967-ben 69 országba exportált. 27 országban magyar kábelek szállítják a villamos áramot, magyar erőművek dolgoznak. Nagy sikere van a Heller— Forgó-féle légkondicionáló magyar világból átalánynak: egy űyen berendezést szeretek fél nemrég az NSZK-bam, s már folyik a felállítása egynek a Szovjetunióban, valamint a sarkkörön tüli BiHibinóban. A Transelektro külföldi irodákat, kirendeltségeket hozott létre Pakisztánban, Törökországban, Líbiáiban, Jugoszláviában, Lengyelországban, Libanonban, továbbá Ku- waitban és Finnországban működik a Transelektro védnöksége alatt a Ganz—Orion vállalat. A tervek szerint irodát nyitnak majd Iránban és Irakban is, valamint szervizi létesítenek a Szovjetunióban és Lengyelországban. A nemzetközi kooperáció vonatkozásában arról értesültünk, hogy együttműködés Jött létre az ikladi Ipari Műszer- gyár, a Ganz és a szabadkai Sever cég között a törpe motorok gyártásáéban. Az együttműködést az tette lehetővé, hogy a gyár technológiailag nagymértékben fejlődött, növekedett termékednek volumene és csökkent önköltsége. Ennek eredményeként 1968-ban 1960-hoz képest Iklad exportja kereken megtízszereződik. Végül egy érdekesség sn idei tervekkel, az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban, A Transelektro az ipari vállalatokkal bizományosi rendszert alakit ki, melyben megvalósítják mind az exportnál, mind az importnál, az ipar és a külkereskedelem közös érdekeltségét. XT» « r Az Egyesült Villamos Gépgyár (ÉVIG) 1 tlDUS ceSIédi gyáregységében az idén 14 szá- J í zalékkal több elektromos kézi szerszámot gyártanak és több újdonságot hoznak forgalomba. Hamarosan elkezdik a pisztolyfogantyús villanyfúró sorozatgyártását. A „házi ezermesterek” számára a legszükségesebb szerszámokat tartalmazó barkácskészletct gyártanak TIZTONNAS DÖMPER Csillag Traktor- ^ gyár gödöllői gyáregységében $ hamarosan megkezdik a hat % köbméteres, tíz tonna teher- $ bírású dömperek nullsorozat- $ gyártását. Ezért Gödöllőn 30 n millió forint értékű üzem- $ építkezés folyik, s ugyancsak 30 < millió forintot fordítanak különböző gépeikre és berendezésekre. SZENTENDRE | Harangláb ^ A szentendrei szabadtéri mú- ^ zeumba viszik a nemesborzo- ^ vai templom haranglábját. A ^ 300 évvel ezelőtt épült „ferde í torony” külön érdekessége, 5 hogy tetején a kakas mellett $ megmaradt a félhold is. Részlet a december ll-i beszélgetésből: — Két dolgot nem értek. Az egyik: hogyan lehetséges, hogy ilyen lakásínségben önök megengedték, hogy műhely létesüljön egy állami lakásban? — Az igaz, hogy a htsz kezelésébe került egy szoba, de bármikor átadják. Ügy tudom, hogy december 31-én átadják... — mondja Boros István, a po- mázi tanács elnöke. — És hogyan lehetséges, hogy ilyen lakásínségben egy évig lakatlanul álljon egy álr lami lakás? ... — Ügy lehetséges, hogy a bérlő épített ugyan magának házat, de az olyan, hogy az illetékes szervek eddig nem adták meg rá a lakhatási engedélyt ... Igyekezni fogunk, hogy ez három héten belül meglegyen és akkor ki fogjuk utalni a lakást az arra legjobban rászorulónak... — És hogyan oldható meg Szabóék lakásproblémája? — Ez nehéz dolog. — Nem tudtak volna várni a kilakoltatással legalább tavaszig? —j Nem. Mert ha három hónapnál hosszabb ideig lakik valaki a lakásban, akkor nem lehet kiköltöztetni. — Az ön helyettese azt mondta, hogy az emberiesség és a törvényesség kozott kellett dönteniük... — Nekem az a véleményem, hogy mindkettőt figyelembevettük. Az emberiesség ugyanis azt diktálja, hogy annak adjunk, aki a legjobban rá van szorulva __ — És Szabóék nincsenek rászorulva? — ... illetve annak, akinek, ha megoldjuk a problémáját, az sok embert érint. Például jó lenne, ha az óvoda konyhájából vagy az iskolaorvosi rendelőből ki tudnánk költöztetni a lakókat... — Például a háziipari szövetkezet által elfoglalt helyiségbe ... — Én elhiszem, hogy Szabóék rossz helyzetben vannak, hiszen magam is jártam náluk, de mutatok én magának olyan lakást is, ahol egy lyukban öten vannak és szalmát szórnak le, úgy alszanak... i — A járási főorvos vélemé- \ nyét, miszerint Szabóékat so-’ ron kívül lakáshoz kell juttat-j ni, ismeri? — Hogyne. Ilyen papírokat; minden héten kapunk! ★ A beszélgetés egy időre meg- j szakad, mert belép a szobába j Bece Tibor. Az elnök az idős j emberre mutat: — Na, itt is egy lakásügy, j — Adtál egy papírt a múlt- • kor... Aláírta a Bárdosi... — > mondja Bece Tibor. — Milyen papírt? — kérde- i ri a tanácselnök. — Amit a múltkor adtál... > — Hát az nem megy... — A múltkor azt mond-! tad ... — Magánházból nem költöz-; net állami házba senki! — > mondja a tanácselnök. — És a múltkor mit mond-! tál? — kérdezi Bece Tibor. ! — Csak ezt tudom mondán! j — mondja a tanácselnök és fe- ; ém fordulva hozzáteszi: —! Lakáscsere-nyomtatványt mi j ad’ink mindenkinek... Bece Tibor elmegy. * I Szabó József apja most jött; laza a szanatóriumból. Elkü ; .önítése indokolt lenne. $
