Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-13 / 10. szám
4 :v /(írhm 1968. JANUAR 13., SZOMBAT ^rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss, I Lángoló hegedű Értelem, légy rá falánk: nem kevés, szerencserongyok a sebeken, képzelettel segített ívelés, félben-maradt ház magánya, jó, rossz emlékből szép-tornyú máglya —, barlangom nem fojt, nem dohos, a szikla ra jtam nagy papírdoboz, fák, legyetek a testvéreim, jöhetne már egy kis vigasztalás, sejtjeimből folyton ripakodás: semmi ne legyen kevés, az égbolt se nehéz, húrt feszítek fájdalmaimra, mintha lángoló hegedű sírna. Fürtös Gusztáv Vízellátás - bányaforrásból Pilisvörösváron és Pilis- szentivánon a nyáron már ott tartottak, hogy hetente csak egyszer tudtak korlátozás nélkül vizet adni. A többi napon csurrant-csöppent. A sok éves gond — átmenetileg — megszűnt. A hangsúly azonban az átmeneti szón van továbbra is. Augusztusban, a pilisszentiváni bánya mélyén megfelelő bőségű forrást találtak és sikerült az ivásra nem alkalmas bányavizet az új forrástól elválasztani. Nagy költséggel és a lakosság példamutató közreműködé/////y/////////////////////////////////////w///////////////////////////////////////A Ahol a tsz nek a melléküzem hoz többet Tagok és alkalmazottak aránya — Öt év olatt 66 engedély sével 20 atmoszféra nyomású svéd szivattyúkat állítottak be a lelőhely kiaknázására. Ez nyomja fel most a vizet a pilisszentiváni és a vörösvári ciszternába, ahonnan aztán gravitációs úton kerül a vezetékekbe. Miért átmeneti mégis a zavartalan vízszolgáltatás? Azért, mert az István-akna előbb vagy utóbb beszünteti működését. A nyáron már úgy volt, hogy a kimerült bányát bezárják, de aztán mégis gazdaságosnak találták működését. Ha ellenben leállítják, le kell hogy álljon a szivattyú is, amely a vizet nyomja. A bánya és a község vezetői most egyaránt azon törik a fejüket, mit tegyenek, ha ez bekövetkezik? A Dorogi Szén- bányászati Tröszt Hogyan és milyen eredménnyel dolgoznak a tsz-ek melléküzemei ? Olyan kérdés, amit érdemes tüzetesebben megvizsgálni megyénk egyik kifejezetten mezőgazdasági járásában, mint a dabasiban, ahonnan friss és figyelemre méltó adatok állanak rendelkezésünkre. A járás tizenkét termelőszövetkezete közül kilenc 21 ipari melléküzemet tart fönn. A tizenhét termelőszövetkezeti csoport közül pedig hat, tizenegyet. A tsz-ek ipari melléküzemeiben 472 alkalmazottat és 84 tagot foglalkoztatnak, ugyanakkor a tszcs-k üzemeiben 159 alkalmazott mellett, mindössze hat tag dolgozik. Tehát az alkalmazottak száma magas, holott az ipari melléküzemek létesítésének egyik fontos követelménye éppen az, hogy a tagok egész éven át való foglalkoztatottságát biztosítsák. Csakhogy különböző ipari munka ellátáshoz a tagok. általában nem rendelkeznek szakképesítéssel és ha arányuk ezekben az üzemekben nagyobb lenne, ezzel minden valószínűség szerint elvonnák őket a társulás fő céljától és feladatától, a mező- gazdasági termeléstől. A tsz-ek és tszcs-k vezetősége arra törekszik, hogy bevonja a mezőgazdasági termelésbe a melléküzemek ipari dolgozóit is. A dabasi járásban csaknem minden közös gazdaságban az a szokás alakult ki, hogy amikor az ipari melléküzembe felvesznek valakit, szerződésileg kikötik, milyen mértékben kell a legnagyobb dologidőben a mező- gazdasági termelésben is részt vennie. Ezt az alkalmaztatási feltételt pedig az ipari dolgozók szívesen elfogadják, miután helyben lakók, csaknem valamennyien előzőleg „bejárók” voltak és hozzátartozóik amúgyis tsz-tagok. A járásban működő melléküzemek aránylag kevés dolgozójának munkája nagyon is jelentős bevételt és tiszta nyereséget biztosít a gazdaságoknak. Ez év első nyolc hónapjában a járás melléktevékenységet folytató tsz-einek ipari üzemei 27 millió forint bruttó í bevételt hoztak, aminek 26 százaléka, összegszerűen kifejezve, hét és egynegyedmillió forint tiszta nyereség. A dabasi Szikra például mezőgazdasági üzemeiből 12 milliós be vét »el re számít, míg ipari melléküzemeiből 6 és fél millióra. ----C saknem pontosan fordított arányban várható az ócsai Uj Barázda bevételeinek alakulása. Mezőgazdaságból csak 5 millió 650 ezer forint, melléküzemeiből pedig mintegy 13 millió bevételre számít. Legkirívóbb példa viszont a--------------7----------------K ÖNYVESPOLC Újvári Imre László: Katonák és hétköznapok Újvári Imre László most megjelent újabb kötetének, a „Katonák és hétköznapok”- na»k harminchét hosszabb-rö- videbb írása egyének és közösségek sorsán, történetein keresztül mutatja be honvé- deink, tisztjeink mindennapi életének gondjait, örömeit. Műfaji szempontból különböző írásokkal találkozunk a kötetben: a riport formája váltakozik benne a kipoentí- rozoft, csattanós, rövid lélegzetű novellával. Küzdelmes, nehéz emberi életsorsok vonulnak el előttünk, o»lyan embereké, akik számos megpróbáltatáson mentek keresztül, de mindvégig megmaradtak elvhű, kommunista embereknek. („Ember a szavak mögött”, „Egy hadbíró hétköznapjai”, „Sebhely a szív fölött”.) a bajtársiasság nagyszerű példáját bizonyítja a „Ház.téglából és emberségből” című novella. Hőse Nézics Feri, honvéd, akinek mindkét kezét szétroncsolta egy akna. Baj- társai egy pillanatra sem hagyták el, ott voltak mellette a kórházban, ápolták, majd amikor felépült, házat építettek neki falujában. A honvédek áldozatkészségét példázza a „Gátakon” című írás is, amely a hősies helytállást, az árvízzel folytatott küzdelmet jeleníti meg drámai formában. És ilyen drámai feszültséget ábrázol a „Karambol a levegőben” és az „Életveszélyes másodpercek” is, amelyeknek hősei a levegőben a pilótafülkében ülve vívják élet-halál küzdelmüket. Nagyszerű érzékkel, realista stílussal, a táj életszerű meg- elevenítésével vetíti az olvasó elé Újvári a hadgyakorlatokat; például „Az utolsó délelőtt” vagy a „Harc a Dunánál” című írásokban. Az események olyan látomásszerűen peregnek, mint a mozivásznon, olyan újszerűén és gyorsan, hogy az olvasó bele tudja élni magát a történésbe. Ezeknek az írásoknak mintegy ellenpólusaként bukkannak fel a kötetben a szomorú, megindító történetek, mint például „A katonák édesanyja”. Idős Gye- nes Györgyné nagyobbik fiát az ellenforradalmárok kivégezték, s a megtört szívű anya az esztendők múlásával sem bír szabadulni a fájó emléktől. A kötet írásai közül kimagaslik három jól megkomponált, humoros hangvételű, rövid írás: a „Sorozás”, „A dzsessz- dobos” és „A kortes”. A könyv legjobb írása azonban kétségkívül az utolsó: a „Család a viharban”. A szerző valósággal rendőri nyomozást folytat egymásról mit sem tudó öt testvér után, akiket apjuk a harmincas években a lelencházba adott, s akik onnan indultak külön utakon » az életnek. Az egyetlen meglevő szálon haladva Újvári fokozatosan fogja egybe a többi szálat, az ország különböző vidékein megtalálja a szétszórtan élő testvéreket, s azok sorra elbeszélik életük történetét, gyermekkoruk megrendítő éveitől kezdve. írói pályájának új állomására érkezett ezzel a könyvével Újvári Imre László. A jövő dönti el, hogy művészetét mennyire sikerül továbbfejlesztenie. Váradi László gyáli Dózsáé, ahol 6 és egynegyed millió mezőgazdasági bevétellel szemben az ipari segédüzemek hozama 22 milliónál több lesz. Figyelemre méltó adat az is, hogy a járásban 1962 óta különböző melléktevékenység gyakorlására tsz-eknek és tszcs-nek mostanáig összesen 66 engedélyt adtak ki. Jelenleg mégis csupán 33, melléküzem működik, miután a többit időközben különböző okból, több esetben, mert keveset, vagy egyáltalán nem jövedelmezett, megszüntettek. hajlandó véglegesen átengedni az aknát, ha akad, aki a vízszolgáltatás további üzemben tartási feltételeit és költségeit vállalja. EMBEREVQ TIGRISEK Nyolc embert téptek szét az elmúlt hét során az emberevő tigrisek Dél-Szumátráhan. A falusiak már nappal sem mernek dolgozni a földeken, mert a kiéhezett bestiák szokásuktól eltérően, fényes nappal is támadnak. SÍNEKEN Foto: Kotroczó Kortyolom a hideg tejet, kicsit fáradtan támaszkodom a falnak. Csak a szem nem pihen és az érzékek, szinte autómatikusan reagálnak a környezetre. Bár a peszédfosz- lányok monotóniája tompa ködfüggönyként lebeg a betérő éhesek, és a nemtudom- hogymitcsináijakhátlejöttema- büfébe feltűnően zajosak fölött, az egynemű stzempont, szándék bekapcsol az áram körbe. A pult mögött, rutin mozdulatok szeletelik a szalámit, kenyeret, oda se nézve húzzák meg a kávéfőzőgép fogantyúját, töltik a narancslét, nyúlnak a kért cigaretta után. Kedves megszokás-mosoly, halvány-hideg fénye kíséri a fizetőket. Néha évődnek vele. Ilyenkor zavarban van. Talán elpirul a sárga nylonköpeny és a nem is tudott maszk mögött. Serény és ügyes. Mindenki gyorsan megkapja, amit kér. A soronkövetkező férfi —, kevesen állnak már mögötte —, biztosan ráér. Talán egyedül van. Dicséri a büfésnőt... Hogyanis, mit - mond neki? Nem tudom, nem tudok odafiÁtok gyelni, leköt a szemem előtt iszonyatos hirtelenséggel lezajló metamorphózis. Issza, nem tudja, hogy ezt látni is, a szavakat, az örömnek, vagy valami másnak az alázata lassítja kezének járását? A kávét ízlelgető vastag száj nagyot röffen, „a szivét is beleraktától, maga huncut egy menyecskéig” terjed a skála, a várakozók már türelmetlenek. Akik megkapták már, elmerültek saját beshélniakará- sukban, vagy csak a kortyban, amit lenyelnek, nem figyelnek. Egy biztonságszéles, hányaveti mozdulat, ez aztán finom volt szájtörlés, hisz a maga kis kézéből kaptam, máskor is ide jövök, minél gyakrabban. A viszontlátásra visstza se nézés. — Viszontlátásra URAM. Csattan a végszó, mint a pofon a jelenlévők arcán, de bele sem remegnek, nem vették észre. Csak én hajtom le a fejem, rejtegetni a piros foltot bal arGyártmánycsalád-fejlesztés a Pestvidéki Gépgyárban Az idén négy gyártmány- családot fejlesztenek a Pestvidéki Gépgyárban. Kifejlesztenek formatervezett kivitelben négy olaj-, illetve gázégőt. Előkészítik exportra a DZF 12/12-es típusú 0,05 és 0,15 milliméteres átmérőjű huzalokat zománcozó berendezést, s a PGZ—4-es, valamint a PGZ—40-es huzalzománcozó gépek mintapéldányait is elkészitik. Két prototípus már elkészült az elektrohidraulikus tv-kameraállvá- nyokból, és az idén sor kerül a nullszéria gyártására is. Gyártanak könnyűfém vitorlázó repülőgépeket is. Elkészítik az R—26-os kétüléses, az E—31-es együléses gyakorló vitorlázó repülőgép, valamint az EV—1-es típusú teljesít- ménygyakorló vitorlázó repülőgép mintapéldányát Évnyitás a tanácsházán ÜRÖMI KÍVÁNSÁGLISTA Lelkes Sándomé ürömi vb- titkár azzal fogadott, hogy pont „holtidőben” jöttünk. Semmiféle közéleti esemény nem volt és nem várható a napokban. Az élelmiszerbolt kivételével üzleteik egytől- egyig leltároznak. S valami ilyen leltározás folyik most a tanácsnál is. Nem azt számolják össze, hogy hány széket vagy írógépet találni a szobákban, hanem azon gondolkoznak, hogyan dolgoznak majd tovább a megváltozott körülmények, a szabadabb lehetőségek között. Még eléggé bizonytalanok, nemigen tudják, miképpen tegyék az első lépéseket. — A talaj, a költségvetés hiányzik. Mi felállítottuk a sorrendet. Két dolgot szeretnénk megvalósítani, elsősorban amit az élet követel. Háromszázhúsz általános iskolásunk tanul öt tanteremben. A hely azonban szűk, sötét, teljesen korszerűtlen. Utána a bölcsőde következik. Duplájára nőtt Ürömön a terhes asszonyok száma. Az elmúlt évben nyolcvan csecsemőkelengye- utaiványt osztottunk ki, eddig negyven terhes kismamáról tudunk. A várakozással ellentétben nem csökken túlzott mértékben a bölcsődeigény. A mostani, húsz kisbaba számára nyújt ellátást, de legalább még egyszer ennyi hely kellene. S szintén új épületben, mert a mostaniban jóformán nincs hol mozogni a gyerekeknek, olyan kicsi. A harmadik, nagyon fontos gondunk, a közétkeztetés, megoldott. Az átalakított „Hegyalja” kisvendéglő február elsejétől melegkonyhát vezet, amint látjuk, sokan fogják igénybe venni. Még a szomszéd községből, Pilisbo- rosjenőről is jelentkeztek negyvenen, akik előfizetnének az ebédre. — Lesz-e pénz iskolára, bölcsődére? — Csak egy a biztos: iskola- felújításra idén állami támogatást ígértek. A bölcsőde, sajnos — bizonycomon, négy ápoltkörmű pe- tűújj helyét. A cselédi alázat, meghunyászkodás kínja mar belém. Figyelem a büfésnőt, észrevette-e, először nem. Histz természetes volt. Vajon miért? Mi az az ősi, még oly sokáig kiírthatatlan reflexgyökér, és mi volt a távozó viselkedésében, a leereszkedő, ízetlen bókokban, a cseléddel bánnitudásból? Nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, mi volt a Szőke, egyszerű, mindenre igennel mosolygó büfésnö gyerekkora, apja, anyja, testvérei, miért került ide, s elvágyvk-e, vagy szeretne maradni, mik a vágyai, s mit csinál este, ha már köpenyét levette, s aludni térne, ha nem kéne előbb hazamenni? Most kapja föl ijedten fejét, a tudatos öntudat dacának riadalmával néz körül, hallotta valaki? Aztán megnyugszik, a süketcsendű szemek tükrében már nem látja magát, s biztosan megfogadja, nem mondja ki többé ezt, s amit gondol. Nem tudja, nem ez a segítség, s hogy nincs segítség. De talán a gyereke, ha van, már nem hord átkokat szöghaja alatt. Varga Vera tálán. Ha egy kicsit belerázódunk az újba, nekünk kell előteremteni a pénzt. k. m. Heti filmlevél Fiatal, elsőfilmes rendezők bemutatkozását mindig nagy figyelem és rokonszenv kíséri. Azt várjuk tőlük, hogy friss, fiatalos ízeket, új látás- és kifejezésmódot hoznak magukkal a film világába. Fazekas Bajos bemutatkozása ebből a szempontból csalódást keltett, mert első filmje — amelynek a forgatókönyvét is ő írta, — a LÁSSÁTOK feleim, adós maradt az új színekkel, ízekkel, a mondanivaló újszerű megfogalmazásával. Tagadhatatlanul van benne néhány rokonszenves gondolat és néhány szép képmegoldás (Szécsényi Ferenc az operatőr), ennél többet azonban nehéz volna a film „mentségére” felhozni. Tréfásan vagy komolyan, de nagyon sokszor elhangzott már a figyelmeztetés, az alkotóművészeknek címezve: nem minden művészi — ami unalmas. Ezt azonban még Fazekas Lajosnál tapasztaltabb rendezők sem mindig szívlelik meg, kissé igazságtalan is talán, hogy éppen neki lobbantjuk a szemére. De egy ilyen roppant izgalmas alaptémát: a fiatalok világ- megváltó terveit, szándékait, lázongásait — mégsem szabad lenne ilyen szürkén, semmit- mondóan és hadd ismételjem: unalmasan elmondani egy olyan rendező-szerzőnek, aki még maga is a világot megváltani akarás lázában égő korosztályhoz tartozik. Azzal az erős bizakodással jöttünk ki azért mégis a moziból: fogunk mi még jó filmet is látni ettől a rendezőtől! Ja, és hogy el ne felejtsem: Huszti Péter, Dőry Virág, Almást Éva, a film főszereplői rokonszenvesek, kedvesek. Nem szeretem az olyan filmeket, amelyek még azután is tovább peregnek, mikor pedig a történetüknek már régen vége van. A KALANDOROK című filmnek, érzésem szerint, ott van vége, amikor a „tragikus körülmények között váratlanul elhunyt” hősnőt eltemetik a tenger fenekén. Pedig hajaj, még utána milyen kínosan sokáig tart a vetítés! És nem is csak az az egyetlen baja ennek a filrp- nek, hogy nyúlós, terjengős, hanem az is, hogy nem szakít kellő eréllyel a kalandfilmek unosuntig elkoptatott sablonjaival. Pedig az elején ilyen bíztató kilátásokkal indul, aztán a rendező (Robert Enrico) csak nem bír ellenállni a kísértésnek, és néhol nagyon ponyvaízűvé válik a film. Egyébként, a közkeletű kifejezéssel élve, Fradi-film ez: a „mindent bele!” jelszó jegyében készült. Van is benne minden, mi szem-szájnak ingere: sportrepülés, autóversenyzés, tengerfenékről felkutatott kincs, romantikus tengeri erőd, játékbarlang, Afrika, barátság, szerelem. És hála istennek, vaft benne három kitűnő főszereplő: Alain Delon, Lino Ventura, Joanna Shimkus. R. B. i I k i
