Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-11 / 8. szám
4 1968. JANUAR 11.. CSÜTÖRTÖK Mit mond a tudós a koraszülésről? TÖBB PIHENÉST, KEVESEBB DOHÁNYZÁST! Dr. Velkey László miskolci főorvos nemrég megvédett kandidátusi dolgozatának témájául a magzat méhen belüli fejlődésének problémáit választotta. Ezt a témaválasztást főleg az indokolja, hogy bár hazánkban az utóbbi években a csecsemőhalálozás csökkentésében igen örvendetes eredményt ért el. Távolról sincs még minden rendben az újszülöttek körül. A koraszülések száma 6—7 százalékról 10—11 százalékra emelkedett és a gyermekek 30 százaléka, sőt Borsodban 40 százaléka születik három kiló alatti, úgynevezett kis születési súllyal. A születési súly ugyanis eléggé szoros összefüggésben áll az újszülött érettségével, a betegségekkel szemben tanúsított ellenállóképességével. Velkey dr. 1962 óta 1220 Borsod megyei terhes nő adatait gyűjtötte össze, összesen 7247 alkalommal vizsgálta az anyákat, illetve gyermekeiket. Azt találta, hogy a nyugodt körülmények között folytatott, nem megerőltető munka nem hátrányos a terhesség viselésére, viszont az utolsó hetekben a pihenés mind a terhes, mind a A JÖVŐ HÉT A TV-BEN A Hamleítel kezdődik a „Klasszikusok a képernyőn“ sorozat Szerdától: három részes angol bűnügyi film HAMLET (kedd, 19.05). Nyugatnémet film. Az alkotók úgyszólván változtatás nélkül vitték filmre a shakespeare-i remekművet. Vetítése mintegy két és fél óráig tart. A címszerepet a világhírű Maximi- iien Shell alakítja. Ezzel az alkotással indítja a televízió a „Klasszikusok a képernyőn” című új sorozatát, amelyben a televízióra adaptált drámákat sugározza majd. MELISSA (szerda, 20.20). Magyarul beszélő angol bűnügyi film. I. rész. (A második részt csütörtökön 20.20-lcor, a Harmadikat pedig szombaton 20.20-kor láthatjuk.) A film, amelyet az angol televíziósok a BBC tv-társaság felkérésére készítettek, rendelkezik mindazon kellékekkel, amelyek ezt a műfajt, a krimit jellemzik. Egy asszony eltűnik. Meggyilkolják. A gyilkosság rögtön kérdésessé válik, mivel az asszony időszakonként hallat magáról. Igaz, sohasem személyesen. És az is igaz, hogy csak a férjénél jelentkezik, akinek viszont a nyomozók egyre kevésbé hiszik el ezeket a jelentkezgeté- seket. A film három része az asszony utáni nyomozással telik el és azzal, hogy hol itt, hol ott ölnek meg embereket, rabolnak el értékeket. A filmet ugyanaz a tv-csoport készítette, amelyik a televízióban nemrégiben bemutatott „Miért halt meg Philip Mar- tin?”-t, ám — mint a televízió munkatársai elmondták — ágnál jóval magasabb színvonalon. A „Melissa” mindvégig logikus, a befejezése is igen frappáns. Az sem utolsó szempont, hogy könnyen követhető a történet és a Philip Martintól eltérően, itt valamennyi megkezdett cselekményszálat végigvisznek. ZENEI FIGYELŐ (csütörtök 21.10). A tv zenei újságja. A hazai zenei élet igen gazdag anyagából válogat az adás. Az Erkel Színház premierjéről, három egyfelvoná- sos balett bemutatójáról közvetít képet. A műsordarabok Bartók Táncszvitjére készült koreográfia, Hacsaturján Gajane felújítása és Johann AZ ELSŐ... Hatályba lépett január 1-től a magyar—szovjet szerzői jogegyezmény, amelynek érteimében — 1968. évvel kezdődően — szerződéskötési és jogdíjfizetési kötelezettséggel adhatók ki Magyarországon szovjet írásművek és a Szovjetunióban magyar könyvek. Most első ízben kötött külföldi országgal szerzői jogegyezményt a Szovjetunió. A magyar—szovjet szerzői jogegyezmény időtartamát egyelőre három évre állapították meg. Strauss Térzenéje balettfeldolgozása. Ősbemutatóra készül az Operaház. Az elmúlt évben ünnepelték világszerte Monteverdi születésének 400. évfordulóját, az ő alkotását, a Poppea megkoronázását mutatják be. Hírt ad a Figyelő Gerard Souzay francia dal- énekes magyarországi vendégszerepléséről a Zeneakadémián. A Zenei Figyelő laptársa, a Muzsika című folyóirat most ünnepli megjelenése 20. évfordulóját, ebből az alkalomból beszélgetnek a főszerkesztővel, Asztalos Sándcrrral. Interjút készítettek Szokolai Sándorral is, az ismert fiatal zeneszerző beszámol készülő új operájáról, a Hamletról. magzat egészsége szempontjából előnyös Ezért ajánlatos legalább négy héttel a szülés előtt kivenni a terhességi szabadságot. A külföldi szakirodalommal egyezően állapította meg Velkey dr., hogy a dohányzó nőknek sokkal gyakrabban van koraszülött, illetőleg kis súlyú csecsemőjük. A nikotin hatásán kívül szerepet játszanak itt a dohányzással gyakran együtt jelentkező környezeti tényezők, például ideges életmód is. Zavarhatja a magzat fejlődését a terhes vérszegénysége is. Ezenkívül hátrányos lehet magas helyeken a légnyomás és az oxigén csökkenésé, a levegőszennyezettség, valamint a kevés napfény is. Méteres vadmacska Alig két hónap alatt mintegy 10 000 forint értékű kárt okozott a háziállatokban és az apróvadakban a Borsod megyei Megyaszó környékén egy „hívatlan’’ vadász. A frissen hullott hóban mc> radt nyomaidtól sikerült csak megállapítani, hogy egy hatalmas vadmacska garáüdálkodik a területen. Körvadászatot szerveztek az elejtésére. Amikor puskavégre kapták, kiderült, hogy valóban ritka zsákmányt ejtettek: hossza elérte az egy métert, súlya pedig tíz kilogramm ix>!t. Fél évszázada nem lőttek ezen a vidéken vadmacskát. Valószínűnek tartják, hogy a cserháti erdőkből menekült Megyaszó környékére a tél elől. Kovács Kati íiimfőszerepbcn A NÉPSZERŰ TANCDALÉNEKES, KOVÁCS KATI JÁTSSZA AZ „ELVÁLTOZOTT A NAP” CÍMŰ ŰJ MAGYAR FILM PRÓZAI FŐSZEREPÉT Ne bántsuk Bertalant JS e bántsuk Bertalant, aki Budapest legforgalmasabb pontjain bukkan fel. Nem akar semmit, ne:n koldul, nem molesztálja a nőket, nem kínál cukorkát a kislányoknak, hanem odamegy a nehéz szatyrot cipelő asszonyokhoz, bemutatkozik: Bertalan vagyok, asszonyom, engedje meg, hogy vigyem a csomagját. — Takarodjon, piszok huligán — mondja a csomagok alatt görnyedező asszony. — Asszonyom — mondja Bertalan —r félreértett. Segíteni akartam! Az asszony eiy vonszolja cókmókját, Bertalant pedig egy úrhoz repíti cJz igyekezet. Felajánlja, hogy megtanítja angolul írni, olvasni, aztán egy idős néninek beszél Bachról, és átadja a helyét a buszon, el akarja venni egy öreg bácsi bőröndjét. Tolvaj, huligán, szélhámos, agyalágyutí — mondják az öregek, a csomagot cipelő asszonyok, szatir — vacog egy nénike. Ügy nézek ki, mint aki a lipás vonattal jött? — méltatlankodik egy termetes asZ- szony — lejárt az az idő, amikor az emberek mindennek bedőltek. Es viszik lihegve a csomagjaikat, verejtékezve, remegő lábbal — gőgösen. Bertalan, a strici, a szélhá*- mos, a szatir álmélkodik és nem érti, miért ragaszkodnak az emberek a terheikhez, miért gyanús az, ha egy erőteljes, jóhiszemű fiatalember segíteni akar. ért Bertalan tényleg tud angolul, tényleg ért a zenéhez, és tényleg csak segíteni akar. Megfogni a szatyor egyik fülét, hogy a másikra csak a teher fele jusson — és az önM' zetlenség, az emberi jóakarat hidacskáján kicsit közelebb bandukolni a másik emberhez. Nem nagyon közel — csak emberközelbe. Hogy, mint egy távoli kilométerkövet, maga mögött hagyja a gyanakvást, a közönyt, az értetlenséget. Igaz, hogy régen nem sikk már elvenni a terhet a cipeke- dőtől — régen nem elegáns odaadni a gondokkal teli szatyrot. Nem divat Bertalannak lenni — és nem divat a Bertalan noknak hinni. Hátha elveszi a csomagot — és elszalad vele, és amíg a zenéről jsesZél, kilopja a pénztárcánkat. Rendben van, hogy ne bántsuk egymást, de vegyük tudomásul Bertalant. Igaz, az irodalomban sem lehet sikere, poros, elavult, komikus figura ő ahhoz, hogy regényhősi karriert csináljon. Esetleg egy megszorult krokiszerző jóvoltából kelthetne közderültséget. Nem baj, hogy Bertalan nem kerül freie az irodalomba, de ne zavarjuk ki az életből Mert a csomagok már attól könnyebbek lesznek, hogy van egy kelekótya fiatalember Pesten, aki mindenáron cipelni akarja a mások terheit. — Asszonyom, megengedi, hogy segítsek? — Jaj, az nagyon nehéz, abba dobáltam bele a napi gondjaimat, van benne egy kis csomag gyanakvás is. Elbírja? rj a többen fogjuk a szatyor ti fülét, az emberi jóakarat, az önzetlenség hidacskáján majdcsak közelebb jutunk egymáshoz. Nem nagyon kcizel — csak emberközelbe. Deli Mária Thália modern szekerei Kinek nehezebb? IDŐSZERŰ BESZELGETES MAGAMMAL Valami egészen nagy horderejű dolgon törtem a fejemet; valami olyasmin, hogy most már csakugyan el kellene menni a suszterhez azért a cipőért, amire azt mondta a feleségem; „dehogy dobjuk még ezt ki, fiam”. És az ÁFOR-nak is szólni kellene, hogy holnap hány órakor hozzák a tüzelőolajat... És mi az ördög, van még valami? Az embernek előbb-utóbb darabokra pattan a feje. .. Pedig, hogy elhatároztam; az új évben csak a munkámnak élek ... Az írógép ott emelkedett előttem, majd azt mondtam, hogy személytelenül; de hát ez éppen nem igaz, mert csupa személyeskedő figyelmeztetés volt ez a gép, hogy írnom kellene. Mindamellett nem nyúltam a géphez. A suszteren gondolkoztam, hogy hol is van felírva a címe; vagy kezdjem inkább az ÁFOR-ral? És ekkor mintha egy fiatalember — fiatalember! — jött volna a szobámba, aki nagyon-nagyon hasonlított valakire, akit én jól ismerek. A férfi — hát, végülis férfi! —, aki belépett, kissé zavarban volt, noha láttam rajta, hogy határozottságot erőltetett magára, ugyanekkor egyszersmind igyekezett nyájasnak, udvariasnak, megnyerőnek látszani. Ami a külsejét illeti: a nyakkendője valami sajátos bog volt az álla alatt, furcsamód éppen olyan, mint az enyém. A haját fésülte ugyan, de azt már nem tudtam eldönteni, nem lett volna-e sokkal jobb, ha hagyja, ahogy volt! Érdekes! A haja is, akár az én hajam... Csak ne lett volna olyan álmodozó képe —, mint amilyeneket én látok reggelente borotválkozáskor; mert éppen ilyen álmatag képeket látok a tükörben, csak azok vagy szappanosak, vagy véresek. Keveset alszik, gondoltam, ahogy elnézegettem —, éppen mint. . de hagyjuk ezt... — Mit akar tőlem? — kérdeztem, miközben egyforma mozdulatokkal simítgattuk a hajunkat. — Semmit — mondta és mosolygott. — Igazán semmit. Csak úgy eljöttem, gondoltam, beszélgetünk egy kicsit. — Velem? — csodálkoztam. — Mégis miről akar velem beszélgetni? Nem válaszolt azonnal, s azt is észrevettem, hogy egy villanásnyira elkomorult, de nyomban visszanyerte lelki egyensúlyát. — Tudja, kell néhány évelejei miegymás ... Életbe lépett az új gazdasági mechanizmus, aztán itt vannak ugye az új árak ... Közben persze egy kis hangulat, hogy bizakodunk, bizakodunk, kérem ... ! Értjük egymást ugye? — Csak nem interjú? — Hát végeredményben, így is lehet mondani. — No, nem — tiltakoztam azonnal —, nem barátom. Hogyan is juthatott ilyesmi az eszébe? Nézze! Először is erre vannak nálam sokkal illetékesebbek. És gondolja csak el, hogy mit szólnának ezek az illetékesebbek, ha én itt csak úgy összevissza nyilat- kozgatnék. Továbbá; ki hallott még olyat, hogy egy újságíró magáról, úgy értem: a saját benyomásairól beszéljen? Egyáltalán, kit érdekel ez? Belátja ugye, hogy mindez mennyire nevetséges. Szóval nem megy a dolog. — Kérem — nézett rám ekkor kissé szomorúan —, mit gondol, a kazánkovácsok nem ezt mondják, amit most itt ön? De hát a miniszterek is ezt mondják. Egyszóval: mindenki így kezdi. — Nyelt egyet, aztán megint mosolygott. — Nekem pedig az a feladatom, hogy írjak ... Azt javaslom, hogy beszélgessünk, csak úgy, mindenfé' bői... Aztán majd lesz valahogy ... A kazánkovácsokkal is mindig lesz valahogy, és a miniszterekkel is ... A lényeg, az, hogy beszélgessünk ... Nem tudtam rá haragudni, de az ellenérveket nem adtam fel. — Különben sem érek rá — közöltem. — Nekem, kérem a susz^rhez, vagy mit beszélek; a cipészed magánkisiparosok egyikéhez kell mennem, nagyon fontos ügyben ... Aztán az ÁFOR-nál is várnak, hogy hová tegyék holnap; illetve, hogy mi lesz maholnap a fűtőolaj kérdésével... Tudja, mit? — mondtam. — Ha már mindenképpen velem akar bfeszélni, hát jöjjön egy hét múlva. Vagy nem is akkor, inkább a nyáron, persze, lehet később is ... Minél később jön, annál többet tudok mondani.. i — Később! — legyintett a férfi. — Értse meg, hogy nekem most kell ez a nyilatkozat. Nekem erre megbízásom van, várja a szerkesztő a cikket s még arra sincs időm, hogy tovább szaladgáljak, idegenek után, akik esetleg úgyanúgy, mint ön ... — Elgondolkozott. — Ráadásul, kint ez a nyirkos, latyakos idő ... Legalább sütne a nap, vagy havazna ... Ugye, megért engem? — Hát nem bánom — mondtam, mert igazán megsajnáltam ezt a fiút. — Szakítok néhány percet, de csak úgy, ha szigorúan ragaszkodunk a lényeghez. Továbbá nem írja meg a nevem. Rendben? Még tovább, nem ír rólam olyat, hogy magas homlokom van, s hogy értelmesnek nézek ki, meg efféléket. — Természetesen — válaszolt kissé sértődötten, de nyomban felszabadultan vigyorgott rám. Egy szikrát sem lehetek benne biztos, gondoltam, hogy betartja az ígéretét. De ha már elkezdtük, vigye el az ördög. — Kérdezzen! — sürgettem. Erre máris lecsapott: — Hány cikket írt eddig? Mondjuk: évente? — Tudja a csoda. — És hányat fog a jövőben? — Bizonyára valamivel többet. — Pompás — mondta belet,gye- zően. Nem jegyzetelt, csak nézett rám vizsgálódra. — Akkor ugye, mindjárt bevehetjük azt a susztert, hogy ön máris ilyen bonyolult ügyben igyekszik rendet teremteni — mondta. — És az olaj... az sem rossz .. Nyomban megállítottam. — Ez egyik sem újságba való, ezekről ne beszéljünk egyelőre — közöltem. Mire azonnal előhúzta a jegyzettömbjét, s firkált valamit bele: Megnyugtatott persze, hogy ne haragudjak, csak egy mechanizmus vicc jutott az eszébe, s felírta, mert fél. hogy elfelejti. Majd azt kérdezte: — Különben mit szól az új árakhoz? — Bajban vagyok — vallottam be —, elfelejtettem feljegyezni a régi árakat, s most nem tudom, hogy mi lett olcsóbb, s mi lett drágább ... Nálunk egyébként a feleségem vásárol. — És ő mit mond? — Hogy minden drágább lett. — A cukor is? A vaj is? A televízió is? — Erre azt mondja, hogy ezeknek mindegy, mennyi az áruk. — Érdekes, határozottan érdekes — tűnődött a férfi, majd újra kérdezte: — É; ön, ön hogy érzi magát január 2-% óta? — Nem érzek semmi rendelleneset. — ön tehát tökéletesen nyugodt? — Igen, tökéletesen nyugodt vagyok. — Persze, azt azért ön is érezte, hogy valami úgy megpezsdült a közéletben; így van? — Hogyne, persze — siettem a válasszal —, pezsdülni pezsdült... Határozottan pezsgésben vannak a dolgok ... Az ölébe ejtette a jegyzetet. — Mégis — mondta —, mi sarkallja önt a jövőben, hogy újra és újra cikkeket írjon? — Ez kérem, valami szenvedély — magyaráztam. — Ismeri ön a nyomdafesték illatát? Mondhatom, hódító illat. Van egy pillanat, amikor az ember ránéz az újságban a saját cikkére, és beszívja azt a ... — Szóval valami hiúság hajtja? — kérdezte a férfi. — Lehet — mondtam —, lehet, hogy van benne az is. De megjegyzem, előfordult már olyan eset is, amikor egy-egy ügy valóban elintéződött a cikkem nyomán ... Komolyan ! — Tehát nem mond semmi újat? — nézett rám a férfi. — Remélem, belátja, hogy eddig semmi másról nem esett szó köztünk, minthogy az élet megy tovább. Határozottan bosszús lettem. — Mit akar még ezenkívül? Nézze, keressen mást, aki nyilatkozzék. Mit mondhatnék még? — Hát ez bizony elég kevés — állapította meg a férfi. — Tulajdonképpen azt akartam eldönteni, hogy kinek van most nehezebb dolga: az újságíróknak-e, avagy a riportalanynak. Amit azonban itt elmondtunk egymásnak, abból ez nem derül ki... No, mindenesetre majd írok, valamit; ezt bízza rám ... Oékiss János leg 9 társulatuk van úton — s bár egy-egy eldugott község bekötő útján nem ritkán hó- torlaszokon vágják keresztül magukat — eddig még minden hirdetett előadásukat megtartották. A hirtelen beállt télben mostoha körülmények között járják az országot Thália modem szekerei, az Állami Déryné Színház autóbuszai. A színház budapesti központjában elmondották, hogy jelen-