Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

1968. JANUAR 11., CSÜTÖRTÖK "^ífrtop 3 Ilalcszi krónika (2) A tanácsülés döntött,.. 1967-ben másfél kilométer villanyhálózatot építettek. El­jutottak addig, hogy o házak hetven százalékában van vil­lany. Az évek óta tartó terv­szerű villamosítás mintegy másfél millió forintba került. Községfejlesztésiből valósítot­ták meg. A valamikori külte­rületi házak többségében vil­lany világít. Mintegy kétszáz házban működik televízió. 1967 végén ez csak természe­tes, nem? Valóban: olyan ter­mészetes? Bármelyik vasútállomást választják is, a szeleit vagy ,a ceglédit, tíz kilométer, örök perben vannak a buszválla­lattal, mert „kevés a busz, miért nincs ehhez meg ahhoz a vonathoz, ha valaki orvosi rendelésire megy Nagykátára, akkor elindul reggel és dél­után jut haza..Mai gon­dok. Valamikor — valamikor: alig több, mint évtizede — pocsékrossz kövesúton lehetett csak ellkinlódni Ceglédig vagy Tápiószeléig. Most — persze, a havat leszámítva — nyolc­vanas tempóval vígan futhat a kocsi. A busz — valamikor: alig több, mint tíz éve még ismeretlen fogalom, a ha- lesziek kerékpárregimentje ott sorakozott a szelei állomást környező házakban — enge­delmesen befordul a bekötő- útra, begurul Tápiószöüős kö­zepéig, s úgy halad tovább. Mégis: szidják. Mert: az igé­nyek a lehetőségeknél gyor­sabban növekednek. Közhely: Mint általában a valóság... © Fekete nagykendő a nénin, kendője beárnyékolja arcát. Bőre ráncos, szája mellett nagy szemölcs, két, fekete szőrszál ugrik elő belőle. Kezében mű­anyag szatyor, a nyugati cé­gek ismert reklámajándéka, rajta felirat: Lord. És ne­hogy valaki a lordok házára gondoljon, jókora cigarettás­doboz okadatolja a feliratot. — Tetszik ismerni az L. bút? — Ismerem. r — Milyen gyerek? — Rendes. Mondhatni: renr des. Az apja tisztességre ne­velte. Mindig köszön nekem. — És úgy különben? — Mondom, rendes. — Mást nem tetszik tudni róla? — Nem. Itt becsületes embe­rek vannak, nem kukucskál­nak a mások életébe. — Ugye, iskolába jár? — Igen. Nem itt. Mert itt nincs olyan magas iskola. Ta­lán a rendőrségtől tetszett... csinált valamit? — Nem, dehogy. Ö meg más fiatalok levelet írtak, hogy művelődési ház kellene. — Micsoda? — Kúltúrház. — Ja ... Kúltúrház? Minek? örül az ember, ha otthon le­het. Nem olyan a mezei mun­ka, hogy utána szaladgálni le­gyen kedve az embernek. — A fiatalok.... — Ö dolguk, ha engedik a szüleik. — Azt tetszett mondani, hogy az édesapja ... — Hát azt csak úgy mond­tam. Nem érdekel engem a mások dolga. © Kertész Pál vb-elnök: — A választások előtti je­lölőgyűléseken két legfőbb kí­vánság volt: az utak és a víz. A választópolgár akarata szent. A tanácsülés is így dön­tött, valóban, e két dolog alap­vető feltétele a normális élet- körülményeknek. A jelenlegi artézi kút percenként hat li­tert ad. Kevés, nagyon kevés. Legalább még két artézi kút kellene, s a meglévő felújítá­sa. A három kút megoldaná, hogy ötszáz méteres körzeten belül mindenki egészséges ivóvízhez juthatna. Ez azon­ban nagyon sokba kerül. Tar­talékoljuk a községfejleszté.si alap jelentős részét rá, de ál­lami segítség nélkül akkor sem vagyunk képesek megol­dani. És állami segítséggel is. legjobb esetben, 1970-ben. A másik: a házak között csak ösvények, dűlőutak vannak. Csapások, sok helyen. Elönti a víz, a sártenger itt napi va­lóság. Tehát: községi utakat kell kialakítani, s legalápb sa­lakkal fedni azokat. Pénz ez is, nem is kevés. A tanácsülés — szerintem a leghelyesebben — úgy foglalt állást, hogy a ki­sebb javítások fedezése mel­lett a községfejlesztési alapot erre, a vízre és az utakra kell fordítani. Évekre megvan te­hát a program. A művelődési ház szóba sem jöhet. Sajnos, de a nyílt szónak van értelme. És ha arra kerülne a sor, hogy a lakosság szavazna erről, azt hiszem, nem kétséges, egész­séges ösztönnel, ítélőképesség­gel, mi mellett voksolna ... © si ház rh a g a még nem A Kultúra. Mert a kultúra még sok minden más. Tápiószőllő- sön, és mindenütt. © Megvan a község távlati fej­lesztési terve. Alappontja: kialakítani a községi közpon­tot. Tavasszal itt parcelláznak, mintegy ötven házhelyet ad­nak el. Főként a fiatalokra számítanak, mint vevőkre. A villany már várja őket. És ez az előregondolás jelzője an­nak is, hogy nem „ígérgető” emberek töltik itt be a tiszt­ségeket. Adnak. A lehetőségek határain belül. Adnak: hosszú éveken át semmi nem történt a bolthálózat fejlesztése érde­kében. A kiadott félmillió fo­rint, s a további tervek meg­valósítása helyrebillenti majd itt is a mérleg nyelvét. Per­sze, ezek a kevésbé látványos dolgok. Mutatósabb egy „kul- túrkombinát”. Csakhogy ce élet nem mutatós, hanem na- gyonis prózai igények kielégí­tését követeli meg elsődlege*- sen. Például: jobb iskolai kö­rülményeket. Vagy: a pedagó­gusok helyhezkötését. A kö­rülmények mérlegelése, a te­endők fontossági sorrendjének meghatározása nem könnyű, s nem is mindig népszerű. Ezért vállalja magára a legilletéke- sebb testület, a lakosság vá­lasztott képviselete, a tanács. Es amikor a tanácsülés a víz és az utak mellett döntött, he­lyesen cselekedett. A realitás győzött, s nem az illúziók. Mert sóit példa van arra, hogy sok százezerért felépült a mű­velődési ház, de a gyerekekre majd’ rászakad a tanterem mennyezete’... Sok példa van arra, hogy a parkettás tánc- termű művelődési ház tövében fertőzött vizet isznak az embe­rek, mert erre nem tellett... A kultúra fontos dolog. Nagy dolog. Ám évekig nem mer- tük-akartuk kimondani, hogy igenis van fontossági sorrend. És azt sem, hogy a művelődé­Borostás arcú férfi, ahogy az a hét végén borotválkozó parasztembernél megszokott. — Az alsó-iskolát keresném, azt hiszem, úgy hívják .. . — Ügy. Talán beszélgetésre támad kedve, talán csak udvarias­— Mi járatban? — Kúltúrház építését kérték néhányan, levélben. — Kik? — Talán nem fontos. — No, nem is azért . . . Csak- hát elküldeném őket ÜjszÜr vasra. Ott van, mondják, két­milliónál is többe került. Szomszéd falu, a sorsa, mint a két ujjamé. — Tehát oda adtak? — Adtak. f — Ez fáj? — Nekem? A fenét! Épp azért ballaghatnának át, hogy megnézzék: hányán fordulnak meg benne? Nem olyan nép lakik erre! Meg lett volna ott is helye máshol a kétmillió­nak. — ön szerint tehát nem kell Szöllősre kúltúrház? — Okos ember az, aki cse­metét rak a földbe, beoltja, karózza, pedig tudja, hogy jö­vőre kiborítják, mert gyár lesz a telkén? — Nem értem. — Halesziba nem nagyon jönnek, inkább mennek innét az emberek. Kívül esik a vi­lágból. — Ezért gondolja ... — Kérem én csak mondtam. Ha nekem egy esztendőre ad­nak egy hold földet, akkor nem telepítem be, hanem ga­bonát vetek bele, kukoricát vagy krumplit, az isten tudja, mit még, de nem kezdek spe­kulálni öt vagy tíz esztendőre. — Azért nem egy tanya ez... — Persze: Csak ésszel él az ember. Ha sárba’ gázol az is­tenadta, reggel-este, kilépni se tud a kapuján, csak ha a muszáj hajtja, megszökik, ha teheti! Vannak házak, ahová még a szekér se állhat a ka­puhoz. Nem fér eL Három házon át kell behordani a szalmát, vagy mást. Hát ak­kor? Magam is ott voltam a gyűlésen, amikor a tanácsba’ jelöltünk. Erről zsongott a nép kérem, s jól tette. A tsz-be’ is erről beszélünk, mert hogy ott vagyok tag, olykor még az akadémiára is eljárok, a ta­nácsházán szokott lenni az előadás... Mészáros Ottó IFolytatjuk.) Zárszámadás előtt Kerepesen A Kossuth Termelőszövetke­zet irodája Kerepesen elég hangos. Kattognak az író- és számológépek: számok sokasá­ga kerül a fehér papírlapokra. Egy dolgos esztendő eredmé­nyei. Varga Mihály elnökhelyettes, Hrágyán Mihály főkönyvelő és Bánk János főagronómus be­szél a közeli zárszámadásról. — Eredményekben gazdag esztendő maradt ismét mögöttünk — kezdi a gazdaság elnökhelyet­tese. — Tavaly tízenegyezer- hatszázkilencven forint volt az egy tagra jutó átlagjövedelem, az idén talán néhány száz fo­rinttal több is lesz. Ez látszó­lag, persze, nem nagy összeg, de az átlagjövedelem alakulá­sába beleszámoltuk azokat is, akik alig tíz-húsz napot dol­gozták az esztendő alatt. Aki egész évben becsülettel kivet­te részét a munkából, az nem panaszkodhat. — Talán példákat mondanék — veszi át a szót a főkönyve­lő. — Túrái István traktoros az elmúlt évben havonta átla­gosan háromezer-kétszáz fo­rintot keresett. Varga József fogatos évi jövedelme eléri a huszonháromezer forintot. Kri­ger Józsefné a növénytermesz­tésiben dolgozott, az évi jöve­delme tizenötezer-háromszáz forint. Ugyancsak ennyit kere­sett Bitter Józsefné a tehené­szetben. A termelőszövetkezet jöve- deme három fő forrásból tevődik össze: növénytermesz­tésből, állattenyésztésből és a segédüzemekből. — Mindhárom üzemág átla­gosan két és fél milliós brutto bevétellel szerepelt az elmúlt esztendő tervében — mondja Hrágyán Mihály főkönyvelő. — összesen hétmillió-kilencszáz- nyolcvankétezer forintot ter­veztünk, de a most folyó szá­mítások szerint bruttó bevéte­lünk meghaladta a nyolc é.i fél millió forintot. Ezt a több­letbevételt a növénytermesz­tésben és az állatenyésztésben értük eh — Gazdaságunk állatállomá­nya egyre jelentősebb — kap­csolódik a beszélgetésbe a fő­agronómus. — Másfél százat meghaladó szarvasmarhánk, ötezer tojótyúkunk és nyolc­vankét lovunk van. A nyolc­vankettőből azonban mind­össze huszonkettő az igásló, a többi a csikótelep állománya, Exportra A Baromfiipari Országos Vállalat Tollfeldolgozó Gyáregységéből nagy mennyiségű árut exportálnak. Az elmúlt évben az ág}-- és dísztollnak egyaránt kitűnő baromfitól! 85 százalékát külországok vásárolták meg. A legkorszerűbb nyugatnémet gép levegőáramoltatással választja szét a könnyebb és nehezebb tollakat. A képen: az egalizált minőségű tollal megtelt zsákot kiemelik a szerkezetből s ez igen értékes. Az elmúlt esztendő végén adtunk el első ízben két csikót. Az Albi ne­vű hároméves csikónk egy nyugatnémet grófságba került harmincezer forintért. Az év utolsó napján indítottuk Svéd­országba másik csikónkat, az Adriát. Egy svéd gyáros lánya vette meg huszonötezerért. Ha azt számítom, hogy egy igásló értéke hat-nyolcezer forint, akkor egy csikóért harmincez­ret kapni nem is rossz üzlet. És máris újabb két csikó el­adásáról tárgyalunk. Az egyi­kért negyvenezret, a másikért pedig huszonötezret kérünk. Néhány es*tende|e még a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek közé tar­tozott a kerepes! Kossuth. Ma ez már a múlté. A mérleghiány is, a torzsalkodás is. Két esz­tendeje pontosan, egyetlen nap késedelem nélkül fizetik ki az előleget. A tagság élete biz­tossá vált, nyugodt szívvel ter­vezhetnek előre is. A gazdagodás másik jele: egyre több gép segíti, könnyí­ti munkájukat. Nyolc trakto­ruk, két dömperük, nyolc pót­kocsijuk és teherautójuk is van. Biztonságossá vált az ala­pos talajmunka, a szállítás, az értékesítés. A zárszámadási beszámoló még nem készült el. Február első napjaira tervezik az el­múlt év munkáját értékelő, az új esztendő feladatait megha­tározó ünnepi gyűlést. Tavaly zsúfolásig megtöltötte a terme­lőszövetkezet tagsága a műve­lődési ház színháztermét. Az idén biztosan ott lesz ismét mindenki. Mert egy ered­ményesen befejezett esztendő­ről beszélni mindig felemelő. P. P. AZ IFJÚSÁGI PARLAMENT EtŐTT A megyei ifjúsági parlamen­tek ülésein megválasztott kül­döttek készülődnek már az országos parlament január 18-, 19-, 20-án zajló, háromnapos tanácskozására. Előzőleg, ja­nuár 17-én, a KISZ Központi Bizottsága épületében megbe­szélést tartanak; KISZ-vezetők ismertetik velük az egy cso­korba kötött megyei gondokat. A megnyitó 18-án délután ket­tőkor lesz, a Belügyminiszté­rium klubhelyiségében. Juliska néni, Postás Laci és az örökösök. avagy a vagyon komédiája Mi mindent hajlandók meg­tenni egyesek, hogy gyarapít­sák vagyonkájukat! Micsoda groteszk játékokra vállalkoz­nak! Milyen szégyenletes mes­terkedések szövevényeibe ké­szek belegabalyodni! * Amor nyila Négy évtizede élt már özve­gyen Juliska néni. Nagyothalló, rosszul látó matróna Lett be­lőle, de az öregség gondjait- bajait leszámítva, szépen, csen­deskén múltak napjai. Muta­tós külsejű, négyszobás háza volt, melynek a felét, jó évti­zede, eladta. Pár száz forint nyugdíja és mindaz a termé­szetbeni juttatás, melyet a házrész vevőjétől havonta ka­pott, megfelelő anyagi jólétet biztosított neki. Így érte meg a 85. születés­napját, és minden jel arra vallott, hogy zavartalanul kö­szöntének rá matuzsálemi ko­rának még h táralevő eszten­dői is, hiszen az, aki háza fe­lét megvásárolta, ajánlatot tett, megvásárolja a ház másik felét is, természetesen azzal a feltétellel, hogy Juliska néni élete végéig benne lakhat há­borítatlanul. Hanem ekkor megjelent éle­tében a nála csaknem fél év­századdal fiatalabb levélkéz- besító Laci. Vagy ahogy ő ne­vezte: az a kedves Postás Laci. Kulcs és kisüsti Tulajdonképpen a férfi volt a kezdeményező. Egy nap, át­adva a levélküldeiményt Julis­ka néninek, azzal rukkolt elő, hogy munkája végeztével is­mét megjelenik, elvégzi a ház körüli teendőket, fát vág, meg­locsolja a kertet, szőnyeget po­rol ... Juliska néni öt-hat fo­rint órabérben akart meg­egyezni vele, de ő visszautasí­totta a pénzt. — Ugyan, ugyan, én ráérek, és szívesen segítek — ölelte át Juliska néni vállát hízelkedőn. Aztán, amikor Juliska néni már a veranda felőli bejára' kulcsát is odaadta neki, hogy amikor jön, ne kelljen az ab lakon kopognia, egy este a farzsebéből pálinkásbutykos1 húzott elő: — Megkóstoljuk? Kisüsti! Juliska néni először köhö gött, majd megállapította, iga­zán jólesik neki, kért még egy kupicával, aztán még eggyel, és sóhajok közepette jelentette kii, mennyire sajnálja, hogy élete nagyobb tóét e finom itóka élvezete nélkül töltötte el. Halkan danolásztak. S bú­csúzáskor Postás Laci szerel­met vallott Juliska néninek. — Ej, ej — fenyegette meg a matróna a széptevőt, és ka- carászva borzolta össze a ha­ját. Két végrendelet Hajnalba nyúló éjszakai dá- ridók következtek ezután. Oly­kor ez, olykor az a szomszéd zörgetett rájuk, csendesebben vigadjanak. Az egyik fülükön be, a másikon ki minden ké­rés, figyelmeztetés. — Tied lesz itt minden, La­cikám! — sdpítozta az öreg­asszony. És Laci, teljesítve óhaját, is­mét megvallotta neki, hogy ha lálosan szereti. A kocsmában pedig fűnek-fának azzal dicse kedett, hogy ha két pohár pá­linkát megitat az öreglánnya’. azt csinál vele, amit akar. — Nem sérelmezi férje vi­selkedését? — kérdezték Pás tás Laci feleségét az ismerő­sed. — Már hogy’ sérelmezném, miikor hetvenezer forintot örö­köl! — felelt csípőre tett kéz­zel a menyecske. Csakugyan, Juliska néni 1967. június 13-án végrendele­tet íratott, mely szerint halá­la után minden ingó és ingat­lan vagyona Postás Lacira marad. A bökkenő csak az volt, hogy Juliska néni két testvére meg- neszelte a dolgot. Az egyik Pá­céiról, a másik Pestről szaladt rakoncátlan nénjéhez. — Mit tettél velem, Juliska? — kérdezte a 82 éves Józsi bá­csi. — És velem! — zokogta Má­ria néni, aki szintén túl jár" már a nyolcvanon. A megszeppent özvegy lesü­tötte a szemét. — Belátom, vétettem ellene­tek — suttogta több napon át tartó lelki háborgás után. — De jóvá teszem. Hívjatok ügy­védet, és bocsássátok meg bal­lépésemet. Június 30-án Pestről utazott oda az ügyvéd, és Juliska néni új végrendeletet diktált tollba neki: semmisnek tekinti ko­rábbi elhatározását; minden ingó és ingatlan vagyona fe­le-fele részben, kizárólag test­véred t illeti. Július 16-án pedig, megát­kozva azt, aki — pálinkájával és nyugalma felbolygatásával — korai halálát előidézte, el­távozott az élők sarából. Az évszázad pere? A Duna-partt község köz­jegyzője december 13-án tar­totta meg a szokásos hagyaté­ki tárgyalást. Az elsőt! Mert Postás Laci megtámad­ta az utólag készített végren­deletet. Szerinte amikor az papírra került, Juliska néni már nem volt beszámítható ál­lapotban, nem volt ura akara­tának és gondolkozásának. An- - nak a végrendeletnek kell ér­vényt szerezni, amelyiknek a másolata az ő kezében van. Az örökséget ő tisztességesen meg­szolgálta, nem mond le róla, nem és nem, soha. Ha per, úgymond, hát legyen per. Még akkor is, ha a költségek eset­leg az utolsó fillérig felemész­tik a hetvenezer forintot, még ha a gatyája rámegy, akkor is! Ez lesz talán az évszázad pere? Mindenesetre, ha Ráth-Végh István, az emberi kuriózumo­kat oly szorgalommal rendsze­rező tudós még élne, gyűjte­ményét, a vagyon körüli vi- tustánc e legfrissebb példájá­val, bizonyára kiegészítené. A községben egyébként azt beszélik, hogy Postás Lacinak nem sok esélye van. Állítólag már a felesége sem bízik si­kerében. Gyakori kettejük kö­zött a veszekedés. A minap, házuk előtt elhaladva, mert saját házuk van, többen hal­lották, hogy a menyecske így ripakodott az urára: — Te szégyentelen! Polgár István t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents