Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

KATKÓ ISTVÁN: Egy céllövöldés viszontagságai Mint tudják én céllövöldés------------------------vagyok évtize­dek óta a szórakoztató park­ban. Szeretem hivatásomat, bódémnál már sokféle ember forgott, s magam szinte csal­hatatlanul meg tudom állapí­taná, miféle embert sodort hozzám a szórakoznivágyás. Sokan kételkednek abban, mi­ként tudok valakinek a jelle­mére következtetni abból, ahogyan a vállához emeli a puskát. Pedig ez így van. Vidám és bölcs természetem sokszor segített ki a bajból. Céllövöldém felett néha felle­gek vonultak át, ahogy mon­dani szokás: megéltem ón ne­héz korszakokat is. Már ré­gen, esztendőkkel ezelőtt egy Tombácz nevű ember lett az igazgatónk. Sorra járta a mu­tatványos bódékat és bejelen­tette, hogy új korszak követ­kezik. Először is meg kell sze­reznünk a szakmai „minimu­mot”. Nem tudtam pontosan, hogy ez mit jelent, látta, hogy értetlenül bámulok rá, amikor azt kérdezte: — Maga hogy céloz? — Sehogy — feleltem —, hi­szen rövidlátó vagyok. Elképedt. — Hogyan tanítja akkor a dolgozókat a céllövésre? — kérdezte szigorú hangon. Mosolyogtam rajta, s amikor magyarázatot kórt, a követke­zőket teleltem: — Úgy látszik, nem tudja, hogy a céllövöldében még a hátulgombolós gyerekek is megsértődnének, ha tanítani kezdenénk. Inkább tízszer mellélőnek, semhogy tanácsot kémének. Minden ember ön­érzetessé válik, amikor puskát vesz a kezébe. Válaszom nem tetszett Tom- bácznak. — Ez közönséges csalás. Mi történik, ha történetesen egyik vendégünk kijelenti, hogy az ugráló tojást lehetetlen elta­lálni? Csak egy módon lehet tökéletes cáfolatot adni, ha maga odaáll a pulthoz és elta­lálja azt a tojást. Újra mosolyogtam. — Az elvtárs, úgy tűnik, nem járt még céllövöldében, — Kinevezésem élőtt való­ban nem kedveltem az ilyes­mit — mondta hűvösen. — Kétféle balek van — folytattam. — Az egyik, ha nem talál, észrevétlenül el- somfordái, a másik pedig, ha pénze van, egy rakás töltényt vesz, s addig-addig lövöldöz, míg véletlenül is szerencséje lesz a találattal. Mi, céllövöl- dések ezt a másik típust ked­veljük. Az Igazgató bólintott. — Persze, a polgári céllövöl- dések így gondolkodnak. — Mutatóujját mellemnek sze­gezte. — Nálam minden más­képpen lesz. Figyelmeztetem, ha nem tanul meg lőni, akkor leváltom tisztségéből. Ezzel sarkonfordult. Egy hét múlva behivatott----------------az irodába. — Az elszámolás nem egye­zik. Maga igényelt kétezeröt­száz ólomtöltetet és csak ezer- hétszázhúsznak az árát fizette be. Hiánya kereken hétszáz­nyolcvan darab. — A szakmai minimumra fordítottam — szóltam köny- nyedén. Mivel értetlenül bámult rám, hozzátettem: — Magam is célozni tanul­tam, kicsit nehezen megy a dolog. Rákvörös lett, a szobában tartózkodó hajóhintás alig áll­ta meg, hogy el ne röhögje magát. — Maga vaktában lövöldöz, amikor nálunk tervgazdaság van?! — szólt emelt hangon, s ujjai táncolni kezdtek az asz­talon. — Különben is ennyi töltettel a Waterlooi csatát is megnyerhette volna. Álla­munk importálja a színes fé­met, ne lepődjön meg tehát, ha a töltetek árát levonom a fizetéséből. Nyugodt hangon feleltem: — Ez természetesen igazságta­lan lenne. Tessék meggondol­ni, hogy a szakmai tanfolya­mok költségéit globálisan az állam biztosítja. Logikus ellenérvem telibe- talált. Elgondolkodott. — Azt hiszem, van erre ne­künk is keretünk... Most az egyszer megúszta. Kifelémenet azonban megál­lított. — Figyelmeztetem, hogy több töltetet nem áldozhatok a maga kiképzésére. Kérem tehát, hogy ezentúl lövés nél­kül gyakorolja a célzást. Ezzel utarnra bocsátott. Néhány nap múlva észrevet­tem, hogy odajön a bódé mel­lé és hallgatózik. Néhányan lebzseltek a lövészpult előtt, egy orvostanhallgató célozgat­ta a pukkanórakétás holdvilá­got, de a többi csak nézegette, hogyan jár körbe a hét törpe, szájukban a cseréppipával. Szokásom szerint elkezdtem mondókámat: — Tessék, tessék. Kitűnő elsőosztályú légpuskák! Gye­rekjáték a telitalálat! Most mutassa meg lövőtudományát! Nem lehet eltéveszteni! Ná­lunk minden lövés megy va­lahová. Tizenhat éven aluli­aknak is hatóságilag engedé­lyezve ... Elzenstem méS néhány _______2--------ilyen „bemon­dást”. Szótáram legmulatságo­sabb készletét szórtam a né­zők elé, s mindezt nagy len­dülettel, hadd lássa az igaz­gató, hogy lelkesen dolgozom. S zófordulataimat, vaskos hasonlataimat a közönség ne­vetéssel jutalmazta. Tombácz azonban előbújt a bódé mö­gül és magához intett. Homlokát ráncolta. — Nem értek egyet a módszerével. Maga az ifjúság alantas ösz­töneire apellál. Meghajoltam. — Ezenkívül a pénzére is. Tombácz szeme kidülledt a méregtől, valamit mondani akart, de ebben a pillanatban az orvostanhallgató eltalálta a pukkanórakétát, nagy dör­renés hallatszott és füst lep­te el a bódét Tombácz meg­rántotta a karomat, úgyhogy mindketten elestünk. Amikor feltápászkodtunk, folytattuk a beszélgetést: — Mit gondol, kapitalista: céllövöldében dolgozik? Nincs; szükségünk ilyen reklámra. j Mentegetőztem: — Tessék i elhinni, teljesen mindegy,! hogy én mit mondok. Ennek! csak lélektani hatása van. Aki i nevet a vicceimen, szórakozik i raj ám, többnyire szégyelli j magát, hogy csak úgy tovább; menjen. Mádig akad egy-két\ balek... Félbeszakított: — Már a 1 múltkor akarám szóim, hogy \ ne használja vendégeinkre ezt: a sértő kifejezést. A mi in-: tézményünk magasabbrendű: szórakozást kíván nyújtani...! Míg beszélt, a nézősereg el- i oszlott, a pulton ott sorakoz- i ák tétlenül a légpuskák. Tom- j bácz bejött a bódé belsejébe, j körülnézett, s elégedetlenül j csóválta tejét. — Ezek az alakok elavultak. | Csupa törpe, boszorkány és j vadállat. Itt egyetlen olyanj alak sincs, akire jelképesen | rásüthetjük a fegyvereinket i Csináláttunk egy Uncle i Sam-ot, cilinderrel és kecske- szakállal. Ha valaki elálálta, akkor a cilinder leesett a te­jéről. A premierre eljött az igaz­gató á. Én pedig így beszéltem: — Keményen markoljuk meg a puskát! Bele az imperialisá közepébe! Jöjjön, fiatalem­ber ... Nem tudom miért, de éppen úgy nevettek, mint máskor, amikor a vaskos tréfákat mondogattam. Csak Tombácz szemöldöke rángott egyre ingerültebben. — Mit csinál, maga ló?! — kiáltotta, amikor félrevont. — Maga nevetség tárgyává teszi a komoly dolgot. Ügy kiálto- zik, mintha vicceket mesélne. Védekeztem. — Valóban le­het a hangomban valami, ami; önkéntelenül is nevetésre: készteti naugatoimat. öokszoi nem is figyeáek arra, amit mondok, csak a svádámat él­vezik. Már többször észrevet­tem, hogy egy-egy közömbös szó éppoly hatást kelt, mint egy bemondás. Mit tegyek? — Hallgasson! — mond te vésztjóslóan és eltávozott. A következő héten hallgat­tam. Közönségem, mely meg­szokta az ingyen produkciót nem tudta mire vélni, hogy csak a hátamat támasztom a bódé falához, s ha olykor­olykor mégis valaki kézbevet­te a puskát, szótlanul a kis fatálkába tettem az ólomtölte­teket. A bevételem alaposan le­csökkent. Természetesen Tombácz új­ra behivatott magához. — M az oka, hogy alig lőttek ott s maga bódéjában? Vállatvontam. — Hja, rek­lám nélkül nem megy a do­log. Gyanakodva fürkészett. — Magatartása deficitet okos vállalatunknak. — Mit csináljak? Ingerülten ripakodott rám: — Menjen a pokolba! Hónapokig köszönésemé!----------------— sem fogadta. a zután a mutatványosok gyű­lésén, amikor a szeUemvasutas megbírálta a szórakoztatóparii vezetésében mutatkozó súlyos hibák miatt, Tombácz felállt merően a szemembe nézett és azt mondta: — Az volt a hibám, hogy nem bíztam eléggé a szakem­berekben. Hálámat úgy fejeztem ki hogy amikor legközelebb bó­dém felé járt, kezébe adtair egy puskát.- Morfondírozott, majd lassar á vállához emelte a könnyű légpuskát. A puskacső bizony­talan ingásából észrevettem hogy baj van. — Tessék már elsütni! — bíztattam. GyámoLtalanul leeresztette i fegyvert és így szólt: — Meghúzni tudom ezt £ ravaszt, de hogyan célozzak?.. BENEDEK B. ISTVÁN: Hóhideg estén K ülönösek voltak a hazugsá­gai. Gyakran mesélt olyan történeteket, melyek nem vol­tak igazak. Csakhogy amit teg­nap hazugságként mondott el, holnap már megtette, így tu­lajdonképpen nem volt olyan hazug. Most ott ült a meleg szobá­ban, s az ablakon át nézte az utcát. Esett a hó. Felvette ka­bátját, és elindult. Ahogy ki­lépett a kapun, megcsapta a tél; cipője alatt ropogott a hó. Természetesen a Duna felé indult. Kalapját szemébe húz­ta, amikor a hidra ért. Hirte­len mozdulattal lépett a kor­láthoz. Igen, beállt a jég. A két part között valami furcsa csík hú­zódott, az egymásra torlódott jégtáblákon megtört a hídlám- pák fénye. Körülnézett, van-e valaki a közelben. Egészen üres volt a híd. Megnyugodva nézett vissza a folyóra: ez is csak két játékost kíván. Akár a szerelem ... Ügy ismerte meg a lányt, hogy együtt utaztak egy villa­moson, mely átment a hídon. Nem szóltak egymáshoz, a híd végén leszálltak, s elindultak — ugyanabba az irányba. A jég a partnál meg se roppant. El kell indulni! „Te lány, ne kiabálj ott mögöttem! Ha félsz, maradj a biztos parton!” (Megy befelé, nincs egyedül, vele van a halálfélelem. Milyen lehet a jég alatt? Reccsenést hall. Nem is reccsenést, csak vala­miféle hangot. Jó érzéssel ve­szi tudomásul, hogy követi őt a lány. Várni azonban nem le­het, a folyó felett jár harminc méterre a parttól, amikor visz- szaforduL Lassan jár eleinte, de aztán szalad, és a partot el­érve, őszintén bevallja magá­nak: nem is bánja már a biz­tonságot. Miért csak önmagá­hoz őszinte? Hát nincs is ott semmiféle lány. Ő sincs ott, mert fenn áll a híd közepén, s fütyü- részve indul tovább a korlátot kísérve. A hegy alján öreg néni és bácsi lépkedett előtte. Egymás­ba karoltak. — És 1916-ban? — kérdezte a bácsi. A néni a kezére csapott. — Ne huncutkodj! — mond­ta. — Pedig — kezdte a bácsi, és érződött a hangján, hogy most valami fontosat akart mondani, de a néni hátrapil­lantott. Csend lett ismét. „Az biztos, hogy kell egy társ az embernek” — morfon­dírozott kedvenc gondolatán. — De hát milyen is legyen az a társ? „Társ-társ, eszter- társ...” Azon vette észre ma­gát, hogy énekel. Fontos a társnak mindig nőnek lennie? Az egyik barátjával gyakran sétált esténként ezen az úton. Egy szót sem szóltak egymás­hoz. „Nagyon kellemes társ volt” — ismerte el. A másik oldalon, a régi ven­dégfogadó előtt hangos társa­ság vitatkozott. Részeges, lé­nyegtelen szavaik elhaltak a villamos csörömpölésében. „A villamos sem lenne rossz társnak. Mindig ugyanazon az útvonalon jár, könnyű megta­lálni.” Együtt dolgozott egy emberrel. Villamos Bélának hívták. Rossz társnak bizo­nyult. Rosszul állt a kezében a kalapács, panaszkodott is az üllő, mikor verte a vasat. En­nek azonban vége. Villamos is mást csinál, ő is. Átgázolt a hóbuckán. Futni kezdett egészen az alagútig. Pár éve minden új lányt el­hozott ide, és gyalog végig­mentek a „csőben”. A hangok ott felerősödnek, összekevered­nek és visszhangzanak. Buda felől most egy autóbusz jön. A zúgás erősödik, már elérne hozzá, de akkor a másik irány­ból befut egy motoros; a lük­tető pufogás és a buszmoraj a fülén át a húsába hatol. Egy kivételével minden Lány unat­kozott vele. Ezzel csodálatosan boldog volt, bár később kide­rült, a lány ideges természetű és fél. Ezért kapaszkodott be­lé. Azóta nem visz nőket az alagútba. A mikor ismét megcsapta a fény, elérkezett megint a Dunához, s végigment a hí­don. Egy alakot látott maga előtt. Ahogy egyre közelebb ért hozzá, úgy érezte, „ő lesz az igazi társ”. „Megvagy!”, ka­paszkodott belé... A felesége hangjára riadt fel: — Miért ütögeted az új asz­talt! Tönkre megy a politúr. Tegyél a tűzre, mert kihűl a szoba. Amíg a szeneslapétot keres­te, az a barátja jutott eszébe, akinek olyan különösek a ha­zugságai. „Sebaj!” — dobta a lapát szenet a kályhába. A lángok vörös fénybe vonták az arcát. — Sebaj! — ismételte, és ki­nézett az ablakon. — Lesznek még ezen a télen jégtiszta, hó­hideg esték. APÁTI MIKLÓS: Ölelés helyett Könnyű félelem, motoz az ajtó kulcsra zárva lassú hó kering. A kötőtű elpihent kezed már mit se babrál elalszol megint, öled bezárt világ a lassú hó felkering szemhéjaimra. Tétován megáll mereng azon tűnődik hogyan juthatna vissza. A tányérokon friss víz andalog körbe-körbe szinte hallani. Tudom fáradt vagy éde„ nem általam, csak értem s ez is valami. SADI RUDIANU: Fénykép profilból — Jó napot, mes­ter! — 0, jó egészséget kívánok, Haralamb elvtárs! Milyen régen láttam! — Nagyon elfoglalt vagyok, Mátéi úr, annyi a dolgom... — Hát igen. És hogy van a kedves papa? — Vagy ogat. — Meglátogatja ugye, Baceuban? — Ritkán... öt éve jártam ott... Tudja, nincs időm... Ezért is jöttem ma­gához. Az öregem egyik szomszédja olyasmit írt nekem, mintha elfelejtettem volna az apámat. — No igen, nem lenne rossz küldeni neki valamit, öregsé­gére jólesne... — Dehát, Mátéi úr, el sem tudja képzel­ni, hogy a Fiat meny­nyit kiprésel belőlem! Mindenesetre küldök az öregemnek egy fényképet. — Azonnal elkészí­tem. Foglaljon he­lyet! Talán élőről. — Miért, oldalvást nem vagyok jó? — De így jobb. — Csinálja akkor profilból! Na, fény­képezzen már! — Egy pillanat... Így ni... Mosolyog­jon! — Nem mosolygok! — Engem nem ér­dekel. Figyelem! Egy, kettő, három! Köszö­nöm. Csütörtökre el­készül. A mérnök egy hét múlva levelet kapott Baceuból: „Édes fiam! Megkaptam fény­képedet, s nagyon köszönöm. Ügy lá­tom, komoly kelle­metlenségeid vannak, írd meg, miért hagy­tad ott a munkát! Tegnap kaptam meg a nyugdíjamat, így hát tudok neked kül­deni 150 lejt, talán segít rajtad. Vigyázz magadra és ne vegyél mindent úgy a szí­vedre. Szerető apád: Vasile." (Fordította: Ferencz Győző)

Next

/
Thumbnails
Contents