Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
KATKÓ ISTVÁN: Egy céllövöldés viszontagságai Mint tudják én céllövöldés------------------------vagyok évtizedek óta a szórakoztató parkban. Szeretem hivatásomat, bódémnál már sokféle ember forgott, s magam szinte csalhatatlanul meg tudom állapítaná, miféle embert sodort hozzám a szórakoznivágyás. Sokan kételkednek abban, miként tudok valakinek a jellemére következtetni abból, ahogyan a vállához emeli a puskát. Pedig ez így van. Vidám és bölcs természetem sokszor segített ki a bajból. Céllövöldém felett néha fellegek vonultak át, ahogy mondani szokás: megéltem ón nehéz korszakokat is. Már régen, esztendőkkel ezelőtt egy Tombácz nevű ember lett az igazgatónk. Sorra járta a mutatványos bódékat és bejelentette, hogy új korszak következik. Először is meg kell szereznünk a szakmai „minimumot”. Nem tudtam pontosan, hogy ez mit jelent, látta, hogy értetlenül bámulok rá, amikor azt kérdezte: — Maga hogy céloz? — Sehogy — feleltem —, hiszen rövidlátó vagyok. Elképedt. — Hogyan tanítja akkor a dolgozókat a céllövésre? — kérdezte szigorú hangon. Mosolyogtam rajta, s amikor magyarázatot kórt, a következőket teleltem: — Úgy látszik, nem tudja, hogy a céllövöldében még a hátulgombolós gyerekek is megsértődnének, ha tanítani kezdenénk. Inkább tízszer mellélőnek, semhogy tanácsot kémének. Minden ember önérzetessé válik, amikor puskát vesz a kezébe. Válaszom nem tetszett Tom- bácznak. — Ez közönséges csalás. Mi történik, ha történetesen egyik vendégünk kijelenti, hogy az ugráló tojást lehetetlen eltalálni? Csak egy módon lehet tökéletes cáfolatot adni, ha maga odaáll a pulthoz és eltalálja azt a tojást. Újra mosolyogtam. — Az elvtárs, úgy tűnik, nem járt még céllövöldében, — Kinevezésem élőtt valóban nem kedveltem az ilyesmit — mondta hűvösen. — Kétféle balek van — folytattam. — Az egyik, ha nem talál, észrevétlenül el- somfordái, a másik pedig, ha pénze van, egy rakás töltényt vesz, s addig-addig lövöldöz, míg véletlenül is szerencséje lesz a találattal. Mi, céllövöl- dések ezt a másik típust kedveljük. Az Igazgató bólintott. — Persze, a polgári céllövöl- dések így gondolkodnak. — Mutatóujját mellemnek szegezte. — Nálam minden másképpen lesz. Figyelmeztetem, ha nem tanul meg lőni, akkor leváltom tisztségéből. Ezzel sarkonfordult. Egy hét múlva behivatott----------------az irodába. — Az elszámolás nem egyezik. Maga igényelt kétezerötszáz ólomtöltetet és csak ezer- hétszázhúsznak az árát fizette be. Hiánya kereken hétszáznyolcvan darab. — A szakmai minimumra fordítottam — szóltam köny- nyedén. Mivel értetlenül bámult rám, hozzátettem: — Magam is célozni tanultam, kicsit nehezen megy a dolog. Rákvörös lett, a szobában tartózkodó hajóhintás alig állta meg, hogy el ne röhögje magát. — Maga vaktában lövöldöz, amikor nálunk tervgazdaság van?! — szólt emelt hangon, s ujjai táncolni kezdtek az asztalon. — Különben is ennyi töltettel a Waterlooi csatát is megnyerhette volna. Államunk importálja a színes fémet, ne lepődjön meg tehát, ha a töltetek árát levonom a fizetéséből. Nyugodt hangon feleltem: — Ez természetesen igazságtalan lenne. Tessék meggondolni, hogy a szakmai tanfolyamok költségéit globálisan az állam biztosítja. Logikus ellenérvem telibe- talált. Elgondolkodott. — Azt hiszem, van erre nekünk is keretünk... Most az egyszer megúszta. Kifelémenet azonban megállított. — Figyelmeztetem, hogy több töltetet nem áldozhatok a maga kiképzésére. Kérem tehát, hogy ezentúl lövés nélkül gyakorolja a célzást. Ezzel utarnra bocsátott. Néhány nap múlva észrevettem, hogy odajön a bódé mellé és hallgatózik. Néhányan lebzseltek a lövészpult előtt, egy orvostanhallgató célozgatta a pukkanórakétás holdvilágot, de a többi csak nézegette, hogyan jár körbe a hét törpe, szájukban a cseréppipával. Szokásom szerint elkezdtem mondókámat: — Tessék, tessék. Kitűnő elsőosztályú légpuskák! Gyerekjáték a telitalálat! Most mutassa meg lövőtudományát! Nem lehet eltéveszteni! Nálunk minden lövés megy valahová. Tizenhat éven aluliaknak is hatóságilag engedélyezve ... Elzenstem méS néhány _______2--------ilyen „bemondást”. Szótáram legmulatságosabb készletét szórtam a nézők elé, s mindezt nagy lendülettel, hadd lássa az igazgató, hogy lelkesen dolgozom. S zófordulataimat, vaskos hasonlataimat a közönség nevetéssel jutalmazta. Tombácz azonban előbújt a bódé mögül és magához intett. Homlokát ráncolta. — Nem értek egyet a módszerével. Maga az ifjúság alantas ösztöneire apellál. Meghajoltam. — Ezenkívül a pénzére is. Tombácz szeme kidülledt a méregtől, valamit mondani akart, de ebben a pillanatban az orvostanhallgató eltalálta a pukkanórakétát, nagy dörrenés hallatszott és füst lepte el a bódét Tombácz megrántotta a karomat, úgyhogy mindketten elestünk. Amikor feltápászkodtunk, folytattuk a beszélgetést: — Mit gondol, kapitalista: céllövöldében dolgozik? Nincs; szükségünk ilyen reklámra. j Mentegetőztem: — Tessék i elhinni, teljesen mindegy,! hogy én mit mondok. Ennek! csak lélektani hatása van. Aki i nevet a vicceimen, szórakozik i raj ám, többnyire szégyelli j magát, hogy csak úgy tovább; menjen. Mádig akad egy-két\ balek... Félbeszakított: — Már a 1 múltkor akarám szóim, hogy \ ne használja vendégeinkre ezt: a sértő kifejezést. A mi in-: tézményünk magasabbrendű: szórakozást kíván nyújtani...! Míg beszélt, a nézősereg el- i oszlott, a pulton ott sorakoz- i ák tétlenül a légpuskák. Tom- j bácz bejött a bódé belsejébe, j körülnézett, s elégedetlenül j csóválta tejét. — Ezek az alakok elavultak. | Csupa törpe, boszorkány és j vadállat. Itt egyetlen olyanj alak sincs, akire jelképesen | rásüthetjük a fegyvereinket i Csináláttunk egy Uncle i Sam-ot, cilinderrel és kecske- szakállal. Ha valaki elálálta, akkor a cilinder leesett a tejéről. A premierre eljött az igazgató á. Én pedig így beszéltem: — Keményen markoljuk meg a puskát! Bele az imperialisá közepébe! Jöjjön, fiatalember ... Nem tudom miért, de éppen úgy nevettek, mint máskor, amikor a vaskos tréfákat mondogattam. Csak Tombácz szemöldöke rángott egyre ingerültebben. — Mit csinál, maga ló?! — kiáltotta, amikor félrevont. — Maga nevetség tárgyává teszi a komoly dolgot. Ügy kiálto- zik, mintha vicceket mesélne. Védekeztem. — Valóban lehet a hangomban valami, ami; önkéntelenül is nevetésre: készteti naugatoimat. öokszoi nem is figyeáek arra, amit mondok, csak a svádámat élvezik. Már többször észrevettem, hogy egy-egy közömbös szó éppoly hatást kelt, mint egy bemondás. Mit tegyek? — Hallgasson! — mond te vésztjóslóan és eltávozott. A következő héten hallgattam. Közönségem, mely megszokta az ingyen produkciót nem tudta mire vélni, hogy csak a hátamat támasztom a bódé falához, s ha olykorolykor mégis valaki kézbevette a puskát, szótlanul a kis fatálkába tettem az ólomtölteteket. A bevételem alaposan lecsökkent. Természetesen Tombácz újra behivatott magához. — M az oka, hogy alig lőttek ott s maga bódéjában? Vállatvontam. — Hja, reklám nélkül nem megy a dolog. Gyanakodva fürkészett. — Magatartása deficitet okos vállalatunknak. — Mit csináljak? Ingerülten ripakodott rám: — Menjen a pokolba! Hónapokig köszönésemé!----------------— sem fogadta. a zután a mutatványosok gyűlésén, amikor a szeUemvasutas megbírálta a szórakoztatóparii vezetésében mutatkozó súlyos hibák miatt, Tombácz felállt merően a szemembe nézett és azt mondta: — Az volt a hibám, hogy nem bíztam eléggé a szakemberekben. Hálámat úgy fejeztem ki hogy amikor legközelebb bódém felé járt, kezébe adtair egy puskát.- Morfondírozott, majd lassar á vállához emelte a könnyű légpuskát. A puskacső bizonytalan ingásából észrevettem hogy baj van. — Tessék már elsütni! — bíztattam. GyámoLtalanul leeresztette i fegyvert és így szólt: — Meghúzni tudom ezt £ ravaszt, de hogyan célozzak?.. BENEDEK B. ISTVÁN: Hóhideg estén K ülönösek voltak a hazugságai. Gyakran mesélt olyan történeteket, melyek nem voltak igazak. Csakhogy amit tegnap hazugságként mondott el, holnap már megtette, így tulajdonképpen nem volt olyan hazug. Most ott ült a meleg szobában, s az ablakon át nézte az utcát. Esett a hó. Felvette kabátját, és elindult. Ahogy kilépett a kapun, megcsapta a tél; cipője alatt ropogott a hó. Természetesen a Duna felé indult. Kalapját szemébe húzta, amikor a hidra ért. Hirtelen mozdulattal lépett a korláthoz. Igen, beállt a jég. A két part között valami furcsa csík húzódott, az egymásra torlódott jégtáblákon megtört a hídlám- pák fénye. Körülnézett, van-e valaki a közelben. Egészen üres volt a híd. Megnyugodva nézett vissza a folyóra: ez is csak két játékost kíván. Akár a szerelem ... Ügy ismerte meg a lányt, hogy együtt utaztak egy villamoson, mely átment a hídon. Nem szóltak egymáshoz, a híd végén leszálltak, s elindultak — ugyanabba az irányba. A jég a partnál meg se roppant. El kell indulni! „Te lány, ne kiabálj ott mögöttem! Ha félsz, maradj a biztos parton!” (Megy befelé, nincs egyedül, vele van a halálfélelem. Milyen lehet a jég alatt? Reccsenést hall. Nem is reccsenést, csak valamiféle hangot. Jó érzéssel veszi tudomásul, hogy követi őt a lány. Várni azonban nem lehet, a folyó felett jár harminc méterre a parttól, amikor visz- szaforduL Lassan jár eleinte, de aztán szalad, és a partot elérve, őszintén bevallja magának: nem is bánja már a biztonságot. Miért csak önmagához őszinte? Hát nincs is ott semmiféle lány. Ő sincs ott, mert fenn áll a híd közepén, s fütyü- részve indul tovább a korlátot kísérve. A hegy alján öreg néni és bácsi lépkedett előtte. Egymásba karoltak. — És 1916-ban? — kérdezte a bácsi. A néni a kezére csapott. — Ne huncutkodj! — mondta. — Pedig — kezdte a bácsi, és érződött a hangján, hogy most valami fontosat akart mondani, de a néni hátrapillantott. Csend lett ismét. „Az biztos, hogy kell egy társ az embernek” — morfondírozott kedvenc gondolatán. — De hát milyen is legyen az a társ? „Társ-társ, eszter- társ...” Azon vette észre magát, hogy énekel. Fontos a társnak mindig nőnek lennie? Az egyik barátjával gyakran sétált esténként ezen az úton. Egy szót sem szóltak egymáshoz. „Nagyon kellemes társ volt” — ismerte el. A másik oldalon, a régi vendégfogadó előtt hangos társaság vitatkozott. Részeges, lényegtelen szavaik elhaltak a villamos csörömpölésében. „A villamos sem lenne rossz társnak. Mindig ugyanazon az útvonalon jár, könnyű megtalálni.” Együtt dolgozott egy emberrel. Villamos Bélának hívták. Rossz társnak bizonyult. Rosszul állt a kezében a kalapács, panaszkodott is az üllő, mikor verte a vasat. Ennek azonban vége. Villamos is mást csinál, ő is. Átgázolt a hóbuckán. Futni kezdett egészen az alagútig. Pár éve minden új lányt elhozott ide, és gyalog végigmentek a „csőben”. A hangok ott felerősödnek, összekeverednek és visszhangzanak. Buda felől most egy autóbusz jön. A zúgás erősödik, már elérne hozzá, de akkor a másik irányból befut egy motoros; a lüktető pufogás és a buszmoraj a fülén át a húsába hatol. Egy kivételével minden Lány unatkozott vele. Ezzel csodálatosan boldog volt, bár később kiderült, a lány ideges természetű és fél. Ezért kapaszkodott belé. Azóta nem visz nőket az alagútba. A mikor ismét megcsapta a fény, elérkezett megint a Dunához, s végigment a hídon. Egy alakot látott maga előtt. Ahogy egyre közelebb ért hozzá, úgy érezte, „ő lesz az igazi társ”. „Megvagy!”, kapaszkodott belé... A felesége hangjára riadt fel: — Miért ütögeted az új asztalt! Tönkre megy a politúr. Tegyél a tűzre, mert kihűl a szoba. Amíg a szeneslapétot kereste, az a barátja jutott eszébe, akinek olyan különösek a hazugságai. „Sebaj!” — dobta a lapát szenet a kályhába. A lángok vörös fénybe vonták az arcát. — Sebaj! — ismételte, és kinézett az ablakon. — Lesznek még ezen a télen jégtiszta, hóhideg esték. APÁTI MIKLÓS: Ölelés helyett Könnyű félelem, motoz az ajtó kulcsra zárva lassú hó kering. A kötőtű elpihent kezed már mit se babrál elalszol megint, öled bezárt világ a lassú hó felkering szemhéjaimra. Tétován megáll mereng azon tűnődik hogyan juthatna vissza. A tányérokon friss víz andalog körbe-körbe szinte hallani. Tudom fáradt vagy éde„ nem általam, csak értem s ez is valami. SADI RUDIANU: Fénykép profilból — Jó napot, mester! — 0, jó egészséget kívánok, Haralamb elvtárs! Milyen régen láttam! — Nagyon elfoglalt vagyok, Mátéi úr, annyi a dolgom... — Hát igen. És hogy van a kedves papa? — Vagy ogat. — Meglátogatja ugye, Baceuban? — Ritkán... öt éve jártam ott... Tudja, nincs időm... Ezért is jöttem magához. Az öregem egyik szomszédja olyasmit írt nekem, mintha elfelejtettem volna az apámat. — No igen, nem lenne rossz küldeni neki valamit, öregségére jólesne... — Dehát, Mátéi úr, el sem tudja képzelni, hogy a Fiat menynyit kiprésel belőlem! Mindenesetre küldök az öregemnek egy fényképet. — Azonnal elkészítem. Foglaljon helyet! Talán élőről. — Miért, oldalvást nem vagyok jó? — De így jobb. — Csinálja akkor profilból! Na, fényképezzen már! — Egy pillanat... Így ni... Mosolyogjon! — Nem mosolygok! — Engem nem érdekel. Figyelem! Egy, kettő, három! Köszönöm. Csütörtökre elkészül. A mérnök egy hét múlva levelet kapott Baceuból: „Édes fiam! Megkaptam fényképedet, s nagyon köszönöm. Ügy látom, komoly kellemetlenségeid vannak, írd meg, miért hagytad ott a munkát! Tegnap kaptam meg a nyugdíjamat, így hát tudok neked küldeni 150 lejt, talán segít rajtad. Vigyázz magadra és ne vegyél mindent úgy a szívedre. Szerető apád: Vasile." (Fordította: Ferencz Győző)