Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
4 Leányanyák: Aki nem dobta el... Évről évre egyre több állami gondozott gyerekről vezet nyilvántartást a Ráckevei Járási Tanács gyámügyi csoportja. Háromszázharmincat tart nyilván jelenleg. Fölként erkölcsi és egészségügyi okok kényszerítik a kicsiket idegenbe. Sok a felelőtlen szülés is: az anya a kórházban hagyja gyermekét, és „elfelejt” érte menni. A közelmúltban hét olyan apróságot adott a gyámhatóság örökbe gyermek- áldást hiába sóvárgó családoknak, akiket látni sem akartak szülei. Az utolsó negyedévben azonban 11 olyan határozatot is hozott, mely visszajuttatta az állami gondozottat — szüleinek. Általános jelenség: a leányanyák mindenképpen igyekeznek megszabadulni attól, akit világra hoztak. A szigetszent- miiklósi Sz. Margit azonban állhatatosan küzdött érte, s olyan boldog volt, amikor visszakapta, hogy a könnyeit sem tudta visszatartani. Rajonganak érte Büszke rá. A karján tartja. Dicséri. Tizenhat hónapos, és már hat foga van. Észre se vették, mikor jött ki az első, csak egyszer megkoccant szájában a kanál. A tominadrá- got a nagymama vette néki, az űrhajós sapkát meg ő. Mindent meglzap, amire szüksége van. Karácsony este is volt minek örülnie. Repkedő mozdulatokat tesz. Értelmes szavakat gagyog: ma-ma ... agy-gyál... ta-ta..: Szép. Fejlett. Tiszta. Barátságosan hozzám totyog. A go- lyóstollam tetszett meg neki, félreérthetetlenül kinyilvánítja, hogy igényt tart rá. — Pisti! — hívja vissza az anyja. De ő rá se hederít. Girbegurba piros vonalakkal díszít- geti kiterített jegyzetfüzetem. — Csak az én szívemről szakadt le, és ha már így hozta a sors, én is akarom felnevetni. Itt, anyukámékmál. Mert nem csak én szeretem őt nagyon, de a szüleim és a két bátyám is, az egész rokonság. Valósággal rajonganak érte. Ha valami baja van, kis megfázás, azt se tudják, mit csináljanak. Rossz szomszédok, jé munkatársak emlékezni fog. A községi tanács rendezte. A KISZ- és az úttörőszervezet tagjai énekszámokat meg szavalatokat adtak elő, majd piros nyakkendőt, csokoládét, virágot ajándékoztak Pistinek, emléklapot is kapott, a gyár szakszervezeti bizottságától pedig tréningruhát, jersey-garnitúrát, kardigánt és két kisinget. Jogos büszkeség Szülei is munkások: a Pestvidéki Gépgyár szigetszentmik- lósi telepén dolgoznak. Amikor ő délelőttös, az anyja délutánra megy, és fordítva: mindig van a kicsivel valaki. Ha más nem, a nagyapa, aki állandóan éjszakás. — Anyukáék mindenben sokat segítenek. Azt mondták, ha valami bajom esne, ők akkor is gondoskodnának a gyerekről. Meg a bátyámék is. Itt töltik a vasárnap délutánjaikat, nem tudnak betelni Pistikével. És a rossz szomszédok is békén hagynak már. Higgye el, elégedett vagyok. És semmiképp sem tudom megérteni azokat, akik eldobják a gyereküket. A szülőotthonban is csak néztem azokra a leányanyákra, akik azt hajtogatták, egyedül akarnak élni. Itt, a faluban is akadnak olyanok, akik végleg ellökték maguktól csecsemőjüket. Én az életben bármiről kész vagyok lemondani, csak egyről nem, Pistiről. — Mit szeretne nevelni belőle? — Attól függ. hogy megy majd neki a tanulás. Az külön öröm, hogy nagyon jó feje van. Akármit megmutatok neki, már csinálja. Egészséges, szépen fejlődik. Amióta itthon van, ezt mindjárt le is kopogom, még nem volt beteg. Kiveszi kezéből a toliamat A karját nyújtja feléje. Magához öleli. Csókokat cuppant bársonyos bőrű arcára. Hármat is. — Köszönj szépen, a bácsinak, no, köszönj szépen — unszolja. — Pá, pá — engedelmeskedik a kicsi. És nevet, integet pacsit ad. A toliamat azonban szeretné még egyszer megkaparintani. — Hát látja, holnap vennem kell neki egy ceruzát. Polgár István Jól megtermett, erős lány, a minap ünnepelte 21. születésnapját Tréningruhája és vidékiesen hátrakötött fejkendője, paraszti ősök vonásait őrző, kerek arca és zavartalan, nyflt beszéde, e korunkban egyre gyakrabban tapasztalt felemásság arra vall, hogy már csak félig a falu gyermeke ő. Fonónő. Naponta jár be Pestre. A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárba Nem, ő soha ebben az életben nem válik meg Pistitől. Ha valaki megkérné a kezét és azt szabná feltételnek, hogy a. gyerekről, mond jón. le, elfiül-... dené az illetőt bármennyire is fájna utána a szíve. Csak a gyerekkel megy férjhez, nélküle semmi szín alatt. Ezt végérvényesen elhatározta. Mennyit áldozott már eddig is ezért a gyerekért! De nem sajnálja, nem, egy pillanatra sem. És ezután is kész érte bármilyen áldozatra Azt mondják, minden csoda három napig tart. Hát az övé nem addig tartott. A szomszédok egy része hetekig rajta köszörülte a nyelvét. Suttogtak jobbra-balra, akkor is, amikor szült, akkor is, amikor hazahozta Pistikét. Hiába, a falu még falu, sajnos. De azért voltak, s ez jólesett neki, akik kiálltak mellette, nem engedték őt szóval bántani, segítették átvészelnie a nehéz időket. — Mondjanak, amit akarnak, nem érdekel — határozta el. — Én nevelem a gyereket, nem megyek hozzájuk egy szelet kenyérért sem. A nézem, ki morvája, nem azt, hogy mit mond. Főként a gyárbeli munkatársai viselkedtek nagyon rendesen. A szakszervezeti bizalmi és a bérelszámoló vezetője meglátogatta őt a budatétényi szülőosztályon. Amikor pedig bevitte a kicsit a gyárba, hogy megmutassa, mert kíváncsiak voltak rá, majd szétszedték, annyira szere tgették. Friss József telepvezető és Makoviés Rudolf, a helyettese, azt mondták neki, az életét adhatja ezért a gyerekért, olyan aranyos. A fonógépen dolgozó asszonyok pedig szinte naponta érdeklődnek azóta is a kicsi felől. Csak nézte, nézte Hat hónapig, a szülési szabadsága idején, együtt élt vele a szülőotthonban. Dajka volt, tejet adott mások újszülötteinek is. Hanem aztán!... Pisti az ő gyereke volt, és mégsem volt az övé. öt hónapion át, minden vasárnap kiment hozzá Pesthidegkútra, de csak az ablakon keresztül láthatta. Odatették kiságyát az ablak elé, és ő két óra hosszat csak nézte, nézte, míg véget nem ért a látogatási idő. Hatan laktak egy szobakonyhában, nem vihette haza, ezért kellett az állam gondozására bíznia. Csak az a gondolat vigasztalta, hogy ez az állapot ideiglenes. Szülei a nyáron hozzáfogtak a lakás bővítéséhez, építkeztek, s amit elterveztek, be is fejezték. Most már nem állhatott semmi akadály Pistike hazahozatala előtt. Igen, sírt, amikor Ráckevén átvette az állami gondozást megszüntető határozatot, és sírt akkor is, amikor, hosszúhosszú öt hónap után, ismét magához szoríthatta gyermekét. Sokszor úgy érezte, egy életre rabolták el tőle, olyan nehéz volt kivárnia ezt a pillanatot. A névadó ünnepségre mindig Fokhagymasajt a szögletes ementáli hazájában A sajtkülönlegességek gyártását kezdi meg az új évben a Vas megyei Tejipari Vállalat. Eddigi közkedvelt termékei mellett újabb fűszerkeverékekkel ízesített sajtokat hoz forgalomba. Lesz köztük mustárral, zellerrel, fokhagymával, vöröshagymával, borssal és majoránnával ízesített. Érdekes, praktikus meggondolások alapján bevezetett újítása az üzemnek, hogy a közkedvelt ementáli sajt hagyományosan kerek formáját szögletesre változtatták. A kerek sajtoknak — főként a héj levágásánál — nagy volt a szeletelés! vesztesége. A „szögletes” ementáli külföldön is sikert aratott. Az olasz kereskedők kizárólag ilyen formában rendelik. ZÚZMARÁS BUDAPEST A Roosevelt téren Rózsi és Zsófi Korai tavasz várható Két kis medvebocs született a stiklavölgypen fekvő veszprémi állatkertben. Az újévi bocsok mínusz 8 fokos hidegben láttak napvilágot. Életüket azonban nem fenyegeti veszély: Rózsi, csakúgy, mint Zsófi, rendkívül erős és fejlett. A szakemberek szerint a medvék korai szaporodása rövid telet jelei;. Hasonlóképpen a korai kitavaszodásra mutat, hogy az időjárásra és a zárt környezetre nagyon érzékeny ezüsttókák is az átlagosnál jóval korábban hozták napvilágra újszülötteiket. Információ Szentendre régi, Duna-parti kis házának faiau emléktábla hirdeti, hogy ott élt és dolgozott életének utolsó nyolc évében Boroinisza Tibor festőművész, „a szentendrei mü- vésztelep egyik alapítója’'. Ez az utóbbi közies annyira pontatlan, hogy már téves. Igaz, Boromisza Tibor, a Nagybányáról induló festő, aki az első világháború után hét évig alkotott a Duna-parti városkában, annak idején még a sajtóban is felvetette egy ' szentendrei művésztelep gondolatát — de az ötlet akkor eiaiudt, s később, amikor megvalósult, az már mások kezdeményezésére történt. Akkorra Boromisza Tibort vándorló kedve már a Horto- bágyra vitte, ahol élményei aztán évekre ottmarasztalták. Munkásságának talán legjellegzetesebb szakaszát jelentik a hortobágyi népről, vidékről készített képek — és irodalmi szociográfiák. Később Budapestre került, majd a felszabadulás után a Balaton mellett telepedett le. Csak 1953-ban tért vissza Szentendrére. Képzőművészeti életünk, és kritikánk sokáig mellőzte Boromisza Tibort: jószerint csak halála után kezdtek el foglalkozni semmilyen irányzathoz nem sorolható munkásságával. Különálló művész volt — vagy különc? — ennek felmérése, festészetének helyére tevése az értő, felelős műbírálatra tartozik. De az biztos, hogy életműve sok értéket tartalmaz, s hogy skálájában is gazdagítja képző- művészetünket. Halála után két évvel, 1962- ben Szentendre kiállítással emlékezett meg róla, 1964- ben pedig, a Nemzeti Galéria, az Idegenforgalmi Hivatal és a városi tanács jóvoltából emlékszobát rendeztek be festményeiből egykori lakásában. Ezt azonban semmilyen tábla nem hirdeti. Azt is nehezen tudja meg a látogató a városban, hogy milyen időpontban lehet megtekinteni ezt az állandó kiállítást. Pedig egy ilyen informálótáblát nemcsak a festő érdemelne meg, hanem az emlékszobát létrehozó szervezetek áldozata is, nem beszélve a szentendrei festők munkásságára kíváncsi közönség érdeklődéséről. P. A. Heti jogi tanácsaink A nett ti Imin-mit... é* aa tuft/nliilállii apuit uh járó kedrcamán >/«</< nil Kisgyermekük megszületése után néhány hónappal, felesége otthagyta. Munkahelyén minden segítséget megadnak részére, és eddig biztosította is a nála maradt gyermek zavartalan ellátását, elhelyezését. Végtére is, írja olvasónk, bármennyire is együttéreznek vele munkahelyén, a munkáltató nem köteles végnélkül szabadidőkedvezményt adni, és a jelenleg fennálló helyzetet előbb- utóbb joggal megunhatják. Olvasónk azt kérdezi, milyen védelem illeti meg a gyermekét egyedül nevelő apát. Az új Munka Törvény- könyve a gyermeket egyedül nevelő apának biztosítja az egyedülálló dolgozó anyát megillető jogokat. Csak különösen indokolt esetben mondható fel munkaviszonya, és mindaddig nem is lehet megszüntetni felmondással a munkaviszonyát még különösen indokolt esetben sem, ha van olyan munkahely a vállalatnál, ahova áthelyezhető, feltéve, ha ezt a dolgozó elvállalja. A gyermek gondozása céljából betegsége tartamára pedig az otthoni ápolás érdekében fizetés nélküli szabadság is éppen úgy megilleti, mint az anyát. Dr. M. J. A kötelező orvosi vizsgálatra való ■ berendeléskor a dolgozót a teljes mulasztott időre megilleti az átlagkereset. F. B. alsógödi olvasónk írja, hogy egyes üzemekben — mint például a közlekedésnél — szükséges, hogy a dolgozókat orvosi vizsgálatnak vessék alá. Olvasónk azt kérdezi: az ilyen orvosi vizsgálatra a dolgozó pihenő, illetve szabadnapját kell-e feláldozni, vagy az üzemnek kötelessége erre időt biztosítani. A 7/1967. (X. 8.) Mü. M. sz. rendelet 5. §-a értelmében ha kötelező orvosi vizsgálatra berendelik a dolgozót, egészségi állapotától függetlenül, akkor az átlagkeresetet meg kell téríteni részére. Véleményünk az, hogy ha a közlekedésben ilyen kötelezően előírt időszakos orvosi vizsgálatra vonatkozik olvasónk kérdése, megilleti az átlagkereset. Amennyiben a fent közöltekből úgy látja, hogy nem helyesen járnak el vállalatánál, forduljon a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Az új Munka Törvénykönyve értelmében az egyedülálló kisgyermekes apákat is megilletik az anyának járó egyes kedvezmények. N. K. váci olvasónk érdekes kérdést intéz hozzánk. A cél: tömeges lövészsport Bálint~Gyula megyei MHSZ-litkár a klubokról dő szakosztályok ezután Is nagyobb támogatást élveznek. Emellett a jövőben jelentősebb lesz a klubok anyagi forrása, mint eddig. A legalapvetőbb eszközöket az MHSZ biztosítja, de saját erőből is bővíthetik felszerelésüket, beleértve a fegyvereket is. A tagdíjak teljes összege a kluboké marad. Ha a tagság úgy dönt, egy- egy klub magasabb tagdíjat is kérhet s társadalmi munkával is gyarapíthatják a felszerelést. Kormányhatározat teszi lehetővé, hogy a tanácsok és a helyi állami szervek támogathassák a klubokat. Tisztában vagyunk azzal, hogy figyelemmel kísérik munkájukat, s ha tevékenységüket megelégedéssel fogadják, ezt anyagi támogatásukkal is kife- | jezésre juttatják. S D J. | Hírt adtunk arról, hogy megalakult az MHSZ Pest megyei szervezete, február elsejéig pedig életre hívják az MHSZ klubokat. A klubtevékenység a szövetség működésének legfontosabb része lesz. Megkértük Bálint Gyulát, az MHSZ megyei titkárát, mondja el, hogyan működnek majd a klubok. — Pest megye jellegéből fakadóan lövészklubok, tartalékos klubok, rádiós, modellező, vízi és általános technikai klubok létrehozására nyílik lehetőségünk. A lövész és tartalékos klubok nyújtják a legalapvetőbb ismereteket, illetve lehetőséget a honvédelmi tudnivalók megőrzésére és korszerűsítésére. — Hol nyílnak ilyen klubok? — Ahol MHSZ alapszervezet működött, s valamilyen klub működésének feltételei adva vannak, tehát kellő számú érdeklődő és megfelelő vezető akad, ott feltétlenül szeretnénk létrehozni. A legnagyobb érdeklődés a lövész- klubok iránt nyilvánul meg. — Ki tehet tag? — Tizenkét éves korától minden magyar állampolgár. Különböző fegyvernem szerinti szakosztályokat alakítunk, de 14 éves korig csak légpuskát vehetnek kézbe a fiatalok. — A klubokat egységesen támogatják? — A jobbak vagy kiemelkeNEMZETI PABKKÁ ALAKI! A PUSZTA A Hortobágyi Intézőbizottság természetvédelmi és táj- kutató albizottságot alakított. Az albizottság felvette programjába a puszta egy részének nemzeti parkká alakítását, a hortobágyi természeti kincseit, népi emlékek széles körű feldolgozását, bemutatását a ha- : 'zai és külföldi látogatóknak. I
