Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-05 / 3. szám

1968. JANUAR 5., PÉNTEK

"“K^Cirlao

Tények és kérdések Versegen

A vérségi Törekvő Tsz, 3160 hold földjével nem. tartozik a legnagyobb gazdaságok közé de mindenütt, a járásban, a megyében, a Nemzeti Banknál biztos alapokon nyugvó, évről évre fokozatosan erősödő közös gazdaságként tartják számon. Lehet azt is mondani, hogy több szerencsés körülmény találkozásának köszönheti a termelőszövetkezet egyenletes és szép fejlődését.

Elsősorban is szorgalmas, becsületes, nyílt szívű nép lakja a falut. A második az, hogy itt az átalakulás, a paraszti foglalkozásúak egy közösségbe tömörülése két évvel korábban, már 1959-ben megtörtént, mert megvolt hozzá a szándék, saz évtizedes múltú, kicsi, de ugyancsak jó alapokon álló termelőszövetkezet. Itt, Versegen, ismeretlen szó a mérleghiány, úgy emlékeznek rá, hogy 56-ban volt utoljára ilyen, körülbelül 80 ezer forint. Harmadik nagyon fontos tényező: a vezetés is jó kezekbe került, a céltudatosság, a biztonságos termelési szerkezet kialakítására irányult. Mindebben meghatározó szerepe van a kommunistáknak, a termelőszövetkezettel együtt növekvő, erősödő pártszervezetnek.

A községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Tóth István, aki a felszabaduláskor elsőként lépett a kommunista pártba, s később bírója lett Versegnek, úgy emlékezik visz- sza, hogy összehasonlítást tesz az akkori

pioníridők, s a jelen

között. Szavaiból a romantikus nosztalgiát is kiérezni az elmúlt után, de ugyanolyan súly- lyal a tárgyilagos elismerést is.

— Akkor is hatvan tagja volt a pártszervezetünknek, és most is közei annyian vagyunk, de ha azt számolom, hogy az iparba járók között is sokan vannak kommunisták, akkor most többen. Akkor talán több volt a lendület, a látható lelkesedés, most pedig a megfontolás, a törekvő munka és annak eredménye látszik jobban.

Tankó József már hat esztendeje titkára a községi párt- szervezetnek, amelyben nagy többséggel a szövetkezet tagjai foglalnak helyet, ö először is Sziráki Józsefet, az elnököt említi meg. Így jellemzi: jó kommunista, jó elvtárs, évekig állami gazdaságban volt vezető, és az átszervezéskor került haza a szövetkezet élére. Benne párosult a politikai bölcsesség a gazdasági irányítás képességével. Azután pedig azt mondja el, a jelenleg 56 tagot számláló pártszervezet hogyan erősödött, gyarapodott az elmúlt évek alatt.

Nem lehet elválasztani ezt a termelőszövetkezet gazdasági emelkedésétől és a tagság életének változásától. Mert a külterjes földművelést folytató, gabonát, tengerit, zöldborsót és cukorrépát termelő, szárazföldi kertészettel, szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztéssel foglalkozó közösség szép eredményeket tud felmutatni. Bár érdemes lenne részletezni a gépi fejesre berendezett tehenészetet, az ezer hízott sertés és még sok minden más gazdasági jelentőségét, ezúttal csak a búzát nézzük. Hétszáz holdról átlagban idén 17 mázsás termést takarítottak be a kombájnok holdanként, de volt egy 20 holdas tábla, amelyen 26 mázsát adott minden holdra számolva a kettes Bezosztája.

— Ilyen termés ebben a községben még nem volt soha — ez Tóth István tanácselnök megállapítása. — A múltban nagyon jó volt, ha a búza átlaga a 11 mázsát elérte.

És a dolgozó emberek jövedelme?

Tankó József párttitfcár fejből, egy lélegzettel sorolja, mit fizetett a szövetkezet az elmúlt négy évben.

— 48, 50, 53, 55 forintokat. Minden elvégzett, ledolgozott munkaegységért. És idén még több lesz, lehet, hogy elérjük a hatvanat.

Megmutatkozik tehát

a munka eredménye

és ezért megvan a becsülete IS.

De hogyan vannak ebben benne a kommunisták?

Nem könnyű erre választ adni, mert fehéren-feketén nehéz az emberi gondolkodást, a hozzáállást, a nézetek, vélemények változását követő magatartást kimutatni. Tény azonban, hogy az elmúlt négyöt esztendő alatt közel a kétszeresére növekedett, huszonnégy becsületes emberrel erősödött, gyarapodott a párt- szervezet Versegen. Hosszú lenne a lista, ha valamennyiük nevét felsorolnánk, de néhány üké ide kívánkozik: Kalmár Imréé, aki húszholdas gazda volt, s most tagja a szövetkezet vezetőségének, az ugyancsak középparaszti múltú Janik Józsefé, aki most brigádvezető. Azután Tóth Ist- vánnéé, aki a növénytermesztésben, Ungi Józsefné, aki az állattenyésztésben dolgozik, a fiatal Sztroka Lászlóé, aki gépszerelő.

— ök és a többiek is mind, szorgalmas, példás, jól dolgozók. Aktívan részt vesznek a pártéletben, vannak akik a népfrontban, a nőtanácsban tevékenyek — így mondja Tankó József.

Külön felemlíti még a traktorosokat, a gépműhelyt, itt tizenhat dolgozóból kilencen tagjai a pártnak. Idén ősszel ők nyerték el a szövetkezet vándor zászlaját,

A kommunista főkönyvelő, Csitári József fiatal, 30 év körüli férfi. Idevalósi paraszt- ember gyereke, ö is igazolja az eddig elmondottakat, de más megfogalmazásban, szinte filozofikus értékelését adja, mit jelent

a pártszervezet munkája

a termelőszövetkezetben.

— Együtt nőttek az emberek a gazdasággal — mondja. — Hogy milyen egy ember, amikor még nincs a pártban és milyen lesz, mint párttag? Megnő a felelőssége? Korrektebb lesz? Műveltebb? Hogyan lehet ezt megmérni? Ha egy párttag 10 százalékkal többet dolgozik, az önmagában még kevés lenne. De az, hogy talán jobban tájékozott, jobban ismeri a szövetkezet és az ország dolgait is, és a munkahelyén minderről beszélget, hogy a saját gondolkodásának alakulásával együtt ő maga is formálja társainak a tudatát, az sokat jelent. És hogy most nemcsak négy-öt vezető van közöttünk ilyen, hanem ötvenhat ember.

Szép és jó érzés ilyen erőre támaszkodni. De vajon ez a meglévő erő a jövőben elegendő lesz-e? Ez a kérdés természetszerűleg vetődik fel Versegen. Igaz most itt minden biztosnak, szilárdnak látszik, s ezt maguk a termelőszövetkezetben szorgalmasan dolgozó emberek teremtették meg. Két év múlva azonban, amikor tízéves lesz a gazdaság, a 280 dolgozó tag közül várhatóan nyolcvanon növelik a nyugdíjasok táborát, ennyien érik el a 65 esztendőt. Ha ők kiállnak, elegendő lesz-e a pótlásukra az évenkénti átlagban hazatérő 15—20, húsz és negyven év közötti ember? A gyerekek közül nemigen lehet remélni pótlást, jelenleg összesen tizenegyen vannak a nyolcadik általánosban. És hiába vannak még havi háromezres, sőt nagyobb keresetek is, például az állattenyésztésben, a fiatalokat kizárólag csak a gép vonzza! S lehet-e, kell-e fokozni a gép>esítést? Nem kelle- ne-e ilyen irányban változtatni a termelés szerkezetén, hogy pótolná lehessen az év- ről-évre csökkenő munkáskezeket? És ami ehhez kapcsolódik: vajon jó-e a jelenlegi hagyományos, munkaegységen, havi előlegen alapuló jövedelemelosztás? Az idősebbek hozzászoktak ahhoz, hogy munkájuk nagy részéért terményben kap>ják meg a fizetséget. De vajon a fiatalokat nem ez tartja-e vissza attól, hogy az ip>ar.bói hazajöjjenek dolgozni?

Egy egész sor kérdőjel. A válaszok kidolgozása itt Versegen nemcsak a gazdasági vezetők, a szakemberek dolga, hanem a pártszervezeté is.

Búcsúzóul Csitári József főkönyvelő azt mondta nekem:

— A változtatásokra, a továbbfejlődésre föltétlenül szükség van. A megvalósítást pedig, az én véleményem szerint, már a közeljövőben el kell kezdem. Ezért az elhatározásoknak, a döntéseknek is minél előbb meg kell születniük.

Én egyetértek vele.

Hetesi Ferenc Pál

Gardróbszekrény dobozban

A Pest megyei vásárlók kérésére: házhoz szállítják az árat

A budapesti Otthon Áruház

megnyitása óta a fővárosban és a vidékén élő emberek kedvelt vásárló helye lett. Forgalma az eltelt idő alatt megduplázódott. Az áruházat nemcsak az ezercikk osztály gazdag választéka tette vonzóvá, hanem több olyan intézkedést is hoztak vezetői, amelyek megköny- nyítik a vételt. Az Otthon Aruház igazgatójától, Kalmár Györgynétől kértünk tájékoztatást az év áruellátásáról és az egyéb szolgáltatásokról.

— Az áruház milyen újdonságokkal várja vevőit?

— Hát először is az 1967. évben tartott közvéleménykutatások alapján a vásárlók kívánságára már nemcsak az „Otthonban”, hanem a testvér áruházban, a Divatcsarnokban is árusítunk tartós fogyasztási cikkeket, mint például rádiót, tv-t, csillárt, lemezjátszót, magnetofont stb. Egy egész emeleten. Aztán ezer apró cikk osztályt is létesítünk, teljesen önkiszolgáló rendszer alapján, sőt itt még a szenvedélyes barkácsolók is beszerezhetik maguknak a legkülönbözőbb szerszámokat. Tehát ezentúl a két bolt nem lesz annyira szakosított, mint eddig. A vevők jobban járnak, egy helyen több mindent megvásárolhatnak majd.

— Az új gazdasági mechanizmus az áruházak ellátásában hoz-e változást?

— Szabadabban gazdálkodunk. Az eredmény már tapasztalható. Bizonyára a többinél is így lesz. Ugyanis közvetlen megrendelésünkre a Budapesti Bútoripari Vállalat, a Kiskőrösi Bútor Ktsz szekrényeket, heverőket, fotelokat, az Iparművészeti Vállalat pedig kiegészítő lakberendezési tárgyakat, lámpákat, újságtartókat stb. szállít. Ezek a bútorok, amelyekre szerződést kötünk, csak nálunk kaphatók. Vagy a „Balaton” Cipész Ktsz év végi kiállítása után az összegyűjtött kérések alapján az első negyedévben már háromezer pár divatcipjőt készít nekünk a tavaszra.

— Aki az Otthonban, vagy a Divatcsarnokban vásárol, annak milyen kedvezményben van része?

— Először is a választást segítjük. A szobák berendezéséhez szaktanácsot adunk. Aztán megkönnyítjük az OTP-re való vásárlást. Mi intézzük el a kölcsönkéréssel kapcsolatos adminisztrációt. Bármilyen árut —, az ágyneműtől, porcelántól kezdve a bútorig és a legkülönfélébb piperecikkig — expressziként házhoz szállítunk. Főleg a vidékiek örülnek ennek, mert nem kell cipeked- niük. Igen sok, több ezer Pest megyei vevőnk van, akik bizonyára igénybe veszik a postai szállítást, hiszen azt mondhatnám az ő kérésükre vezettük be. Ugyanis az egyik közvéleménykutató lapon ez állt: „örülnék, ha postán hazakül- denék azt, amit az áruházban vásárolok. Miután kifizettem, ne legyen több gondom. Utána szeretnék elmenni szórakozni, vagy pedig a fürdőbe. Aláírás: Tóth Mihályné, Alsónémedi.” A dobozolt gardróbszekrényt két dolgozónk szereli össze a lakásban, a kívánt helyen, díjtalanul.

— A Lotz-teremben rendeznek kiállításokat?

— Igen. A Lotz-teremnek gazdag programja van erre az évre. A vásárló ott mindig tájékozódhat a különböző divat- irányzatokban. Sok hasznos és

érdekes dolgot láthat, amelyet otthonában, öltözködésében praktikusan alkalmazhat. Például a lőrinci vattagyár step- pxelt méteráru-készítményekből, a Május 1. Ruhagyár tavaszi új kollkeciójából szeretne kiállítást rendezni. Külföldről elsőként a lengyelek kívánják bemutatni vásárlással egybekötve különleges szövetáruikat. Ezé - ken a kiállításokon természetesen közvéleménykutatásokat is tartunk és a következőkben a vevők igényének megfelelően rendeljük az árut. Sokat adunk arra, hogy az, aki a bemutatókon kér valamit, igen rövid idő alatt meg is kapja.

Szerintem, az 1968-as év a kereskedelemben sok újat, jót hoz majd, amely úgy az eladó- i nak, mint a vevőnek megelégedésére szolgál.

András Ida

Növényvédelmi

ankét

A Magyar Agrártudományi Egyesület Növényvédelmi Társasága és a Növényvédelmi Kutatóintézet február 20—22. között rendezi XVIII. növény- védelmi tudományos ankétj át, melyen a növényvédelem legfontosabb, időszerű kérdéseiről tanácskoznak.

160 ezer forint könyvekre

krónikaírók feladatai

Valamennyi meghívott

könyvtárvezető, népművelő, krónikaíró és művelődésiott- hon-igazgató szívesen eljött a budai járásból, hogy a Hazafias Népfront vendégeként megtárgyalja idei feladatait. A „telt ház”-hoz nagyban hozzájárult a meghirdetett program: a járás könyvtárainak, művelődési otthonainak terveiről, a

Tanácskozás a reklámról

A jó bornak is kell cégér alapon az új gazdaságirányítási rendszerben mind fontosabb szerep jut a reklámnak. A reklámmal kapcsolatos

problémák széleskörű megvitatására május 3-án és 4-én az MTESZ központi ipargazdasági bizottsága konferenciát rendez a Technika Házában.

krónikaírás módszertanáról

tárgyaltak.

A beszámolók valóban értékesek, sokoldalúak voltak.

Györgypál József járási könyvtári előadó elmondta, hogy a budai járás kulturális élete milyen nehézségekkel küzd az állandó népiességsza- pjorodás miatt. Itt a legalacsonyabb az egy főre jutó könyvátlag, mindössze 0,7 könyv. Örömmel üdvözölte, hogy ebben az évben 160 ezer forint értékben vásárolhattak új műveket. Elismerőleg szólt az országban egyedül működő katalógusszerkesztő munkacsoportról, ezek társadalmi munkában sorra elkészítik a több ezer kötetes könyvtárak cím- és szakmatárát.

Az egyetemista igazgató

Egyetemista még, az utolsó évet végzi régészet—történelem szakon. Egyetemista, de már: igazgató. Teendőit értve alatta. Címe kisebb: megbízott múzeumvezető, ö. Dinnyés István vette át Tápiószelén a két Blaskovich örökét. Törékeny, alacsony növésű fiatalember. Talán furcsa is lenne egy robusztus termet itt, régi porcelánok, sötét húsú fegyveragyak, patinát kapott olajfestmények, finommívű iparművészeti tárgyak sokasága között. Ügy mozog, mint aki nagyon régen itthon van. A tárgyak talán megérzik az értő kezet, tekintetet, mert: csak néhány hete van itt.

A két öregúr, Blaskovich György és János, a volt uralkodóelit e ritka kivételei, magángyűjteményükből fejlesztették ki a múzeum törzsanyagát. Évtizedeken át sokat áldoztak érte; csak a legutóbbi két évtized hozta el azt az időt, amikor a napvilágra bukkanó régiségek ajándékozás útján kerültek a múzeumba. Mintegy nyolcszáz tárgy, eny- nyi a hivatalosan leltározott régészeti anyag. És sok ezer az eddig személyes tulajdonban levő, melyekről csak egy ún. felajánlási lista van.

— Nap mint nap érik meglepetések az embert. Szekrények mélyéről, asztalok fiókjából igen érdekes tárgyak kerülnek elő, s most, hetek múltával-is csak azt mondhatom: felfedezőút számomra minden óra — így Dinnyés István.

Ezüstveretes agyú, kétcsövű puskát tart a kezében, számot diktál róla, barátja, aki társadalmi munkában adminisztrál, ugyancsak egyetemista, régész lesz ő is. Köröttük tárgyak: évszázadok, sőt, évezredek. Cserépedény. ■ Szkíta fegyveres felszerelése. Régmúlt és közelmúlt. Kossuth-levél. Kincsek: valós, pénzben is mérhető értékű, s felbecsülhetetlen szellemi vagyont jelentő tárgyak. Hetekig-hónapokig tart, míg teljes lesz a kép, s míg minden tárgy megkapja helyét a — listán. Mert csak a listán kaphatja meg. Az épület öreg, alapos csinosításra szorul. Nemrég beázott: festmények látták kárát. A járási' tanács és a járási pártbizottság példás készséggel igyekszik megteremteni ennek anyagi fedezetét, de ha sikerül is, csak 1969- ben lehet, lesz belőle valami.

Olyan tárgyak vannak itt, melyek csak nagy múzeumokban találhatók. Nem én mondom, hanem a múzeumvezető, így folytatja: — Különösen az iparművészeti anyag jelent kellemes meglepetést, de a múzeum egésze is. Nem tudom egész pontosan megfogalmazni, de megkapóan sajátos hangulata, légköre van az épületnek, az azt körülvevő parknak, s természetesen az épületben levő anyagnak. Ritka ma már az ilyen tökéletes harmóniában megmaradt múlt századi nemesi kúria; legtöbbjét tönkretette a háború, anyagát szétzilálta az azt követő zűrzavaros idő.

Igen, a Blaskovichoknak szerencséje volt: a falut elfoglaló szovjet csapatokat kommendáló főtiszt őrséget állított a múzeum elé, védetté nyilvánította, s csak a viharos hetek-hónapok elmúltával adták át, hiánytalanul. így tudta átmenteni a múlt századot a jelenbe a szelei kúria. És éppen ezzel lehet nevezetességgé, akár — persze, a maga keretei között — idegenforgalmi érdekességgé is. Ehhez azért sok dolog kell: kisebb is, nagyobb is. Mert a jászberényi köves útról leágazó, ide vezető utacs- ka járhatatlanul rossz; legalább salakfeltöltéssel kell segíteni a kocsiknak. Kell azután némi irodai felszerelés is. És p>ersze, lakás. Mert a fiatalember először két szoba összkomfortról hallott, azután egy — ágy lett belőle. Igaz, sok mindenért kárpótolják a falak közé zárt századok, nem is ő szólt mindennapi gondjairól. Hallgatása azonban nem azt jelenti: rendben van minden.

Fiatalos lendület s öreges megfontoltság jellemzi a törékeny fiatalembert Fiatalos lendülettel beszél a tervekről, s öreges megfontoltsággal azonnal kontrollálja is ázokat; mi a reális, s mi nem? Úgy vállalta el az állást, hogy itt sem volt. Az első kérdésre igent mondott. Amikor ideérkezett, fél éve zárt ajtók, dohos, poros levegő fogadta. Lehangoló érkezés, de nem annak, aki első villanásra megérzi, mi rejlik a portakaró alatt, a doh fátyla mögött. Megsejtette a nagy lehetőséget; másodszorra már, mint mondja, „nyitott szemmel” lépett be a kétszárnyas ajtón. Egy gyűjtemény: félig múzeum, félig személyes szeszéllyel összehalmozott tárgyak. Mély zsák: rejthet rongyot, de drágakövet is az alja. Most, hogy már áttekintette, amit talált, azt mondja: — A személyes gyűjtemény kilencven százaléka átkerülhet s át is kerül a múzeum anyagába. Az épület, renoválásáig is nyitva van a látogatók előtt, de magam csak a fölkészülés idejét látom ezekben a hónapokban. És utána! Utána tárlók kellenek, okos láttatása mindannak, ami most még ládákban, raktárban, szekrényben pihen. Mert rengeteg az anyag, s sokkal kevesebb, amit látni lehet belőle. Megőrizve a két Blaskovich okos akaratát, szenvedélyét, tovább lépni : „hivatásos” anyagelrendezéssel gyönyörködtetni és tanítani. Mert minden darab tanít valamire: szépségre, kitartásra, a részletek iránti fogékonyságra. A múlt tárgyai ebben, s csakis ebben nyerik el igazi értelmüket. Majdnem

azt mondtam: csakis így teljesíthetik hivatásukat...

A szőnyegeken puha a lépés, a csöndet csak tárgyak halk koccanása lebbenti meg. hogy újra ránktelep>edjen. Kövek, fémek, textíliák találkozása és — az emberé. Az alkotó emberé, akit évszázadok, olykor évezredek választanak el a másiktól, s mégis, ugyanúgy lelket lehelnek a holt anyagba, ugyanazzal a szándékkal fognak kézbe vésőt, pattintott követ, fémöntő mintát, fonalat; alkotni akarnak valamit. Valamit, ami személyes tárgyként vagy másnak végzett munkaként, de magába fogja pillantásuk melegét, kezük mozdulatát, izmaik játékát. Valamit abból, ami halhatatlan. Mert emberi, tehát örök.

A honismeretről beszélgetünk, a múzeumok szerepéről, arról, hogy manapság az ököl- nyi-pöttöm p>arasztgyerek is szalad, ha talált valamit, amit érdekesnek, furcsának, titokzatosnak lát. Nem dugja el, nem rejti el, a múzeumba szalad vele. Múltunk: kincs. Ha lassan is, ha fokról fokra is, de kezdünk így bánni vele. Bólogat. Finom, már már anyás mozdulattal nyúl egy-egy tárgyért.. A fény felé tartja, s magyaráz. Korok, s stílusok neve hull a szobák csöndjébe, önmaga nem láthatja, én látom csak, ahogy fénylő pontocskák gyúlnak ki szemében. Az egyetemista jó igazgató lesz... A két öregúr nemes örökébe Dinnyés István lép, a túrkevei p>arasztgyerek.

Mészáros Ottó

t