Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
1968. JANUAR 26., FENTEK FEST hegvei ^Mtrlap A Balatonboglári Állami Gazdaság borászati termékeinek családja új taggal gyarapodott. „Boszorkánytej” elnevezéssel különböző fűszerekkel, citrommal aromásitott, tejjel kevert csemegebort hoz forgalomba a gazdaság. Előállítói Scheffer Viktória és Mihályi József borászok. A kellemes ízű italból mintegy 150 ezer palackot töltenek meg és hoznak forgalomba GTI*-tá§éiiorztató: Növekvő betétállomány, telek, hitel, IKKA Pénzügyeink legfőbb intézője, az OTP tegnap egy sor mindenkit érdeklő kérdésben íallatta szavát Gács László vezérigazgató mindenekelőtt i takarékbetét-állományról informált. Megállapította, hogy i múlt év végén tapasztalt visszaeséssel szemben ismét jelentős összeggel növekedett a betétállomány 1968 első napjaiban, hozzátesszük, hogy Pest mesében hasonló a helyzet: a avalyi négymillióval szemben it és fél milliót helyeztek el an u árban. A vezérigazgató íegatívumként említette, hogy íz eddigiekhez Viszonyítva vidéken kisebb összeg került akarékbetétbe, mint a fővá- ■osi ipari körzetekben. A Pest negyei OTP ehhez hozzátehe- i, hogy minden eddiginél na- íyobb mértékű volt a lakásépítési igény, s így a tervesett 2500-zal szemben tavaly közel három és fél ezer családi ház felhúzásához adtak hitelt. Kz építtetők természetszerűen felhasználták az addig meg- akarított pénzüket is. Körüliéiül ez az összeg hiányzik ihhoz, hogy a Pest megyei rakarékpénztár tavalyi taka- •ékbetét programját teljesí- ettnek mondhassa. FELVESZÜNK szövőátképzősnek 16 évet betöltött fiatalokat Szálláslehetőség van Jelentkezés levélben s HAZAI PAMUTSZÖVÖGYAR Budapest IV„ Baross u. 99. CSATORNA TISZTÍTÓ SEGÉDMUNKÁSOKAT AZONNAL FELVESZÜNK Teljes munka- védőruha öltözet. Vidékieknek utazási kedvezményt és havi 15 Ft térítésért munkásszállást biztosítunk. FŰVÁROSI TALAJERÖ- GAZDÁLKODASI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI VÁLLALAT Bpest V.. Alpári Gyula u. 11. üzemgazdasági Osztály A beszámoló többek között megemlítette a Dunakeszin, Nagykőrösön formát öltött OTP építési akciót. A fővárosban már nehéz telket szerezni öröklakásokhoz, így hát elsősorban Pest környékén, Szentendrén és másutt keresnek, ám ezek megszerzése rendkívül sok időt emészt. A fogyasztási hiteleknél az igénybevett összeget illetően sincs lényeges változás. Az országban hárommilliárd forint rövid és középlejáratú hitelt vettek fel áruvásárlásra, személyi, illetve mezőgazdasági hitel formájában. A vezérigazgató végül rátért a már bejelentett változásra: az IKKA ajándékakció lebonyolítását január elsejétől az OTP vállalta magára. A lakásépítési, telekértékesítési gondokra, s fontos tudnivalókra, valamint az IKKA- akcióval összefüggő változásokra — a Pest megyei igazgatósággal folytatandó beszélgetéssel — visszatérünk. t. gy. Szép eredmények - nem szép dolgok a dabasi Törekvés Tsus-ben (I.) Hatmilliós tiszta vagyon Egy válasz nélkül maradt kérdés Tárgynak, embernek, intézménynek, mindennek ahány oldala, annyi a színe meg a fonákja. A dabasd Törekvés Termelőszövetkezeti Csoportnak csakúgy, mint tagjainak és vezetőinek is. Erről szeretnék beszélni. Kezdjük mindenesetre a színével. Felfelé ívelő út I960, február 8-án 399 dabasi gazda megalakította a Törekvés Tszcs-t. Legalábbis eny- nyien írták alá a belépési nyilatkozatot, aztán akadt, aki elment az alakuló közgyűlésre is, de még az se mind törődött az új közösséggel. Amikor másfél esztendővel utóbb új vezetőséget választott a tszcs, Burik Gyula, az új elnök megállapította, hogy az egy híja 400 tag a közös alapba összesen 2500 forintot fizetett be. A közös földet jóformán meg sem művelték. Aztán a következő gazdasági évben megindult a munka és azóta esztendőről esztendőre rohamosan javul a tszcs gazdasági helyzete. Azzal kezdődött a javulás, hogy az új elnök javaslatára elhatározták, rátérnek a táblás gazdálkodásra. Vagyis gépekkel, közösen szántanak-vetnek, de a saját tulajdonát képező földnek megfelelő területen minden tag maga látja el a növényápolást és amit betakarít, abból természetben tíz százalékot fizet be a közös kiadásokra. Attól fogva nincs is baj a közös alap körül. Csak a múlt esztendőben 1300 ezer forint tellett építkezésre. Az öregekért A közös földterület szintén növekszik. — Az elnök elvtárs ötlete volt — mondja Tatai Lajos főkönyvelő —, hogy a munka- képtelen öreg, vagy megrokkant tagok, ha akarják, a földjük felét teljesen átengedhetik közös művelésre a tszcs-nek, másik felén oedig maguk gazdálkodhatnak, a közös kiadásokhoz pedig többé nem járulnak hozzá. Mintegy hetvenen éltek ezzel a kedvezménnyel. Mások pedig haszonbérbe adták földjüket, továbbra is rendelkeznek azonban zárt kertjük és szőlőjük felett, szántójuk meg rétjük után. viszont földjáradékot kapnak. Ez utóbbiak száma 126 és csaknem mind ipari dolgozó. — De van köztük öreg is — szólal meg Burik elnök. — Egyik-másiknak bizony nehéz a sorsa. Ezeknek fejenként havonta száz forint szociális segélyt juttat a tszcs. — Ez is az elnök javaslata volt — veszi át a szót a főkönyvelő. — Nem tudom az országban, vagy a megyében van-e, de a járásban nincs még egy tszcs, amelyik ilyen szociálisan jár el. Akár van, akár nincs, dicséretes dolog, s csak azért nem magasztalom Burik elnököt érte, mert egyebet is tudok róla. Erről azonban majd később beszélünk. — Amikor 1961-ben átvettem a tszcs vezetését, egyetlen számosállatot sem találtam. Tavaly december 31-én volt 98 szarvasmarhánk, 50 kocánk és 400 hízónk. Még szebb számadatokat közöl a főkönyvelő. 1963-ban 680 ezer forint volt az állóeszközérték, 1966-ban már 2568 ezer, 1963-ban 235 ezer, 1966-ban 1754 ezer forint volt a forgóalap. 1966-ban 1992 ezer forint volt a bruttó jövedelem, a múlt évi legalább 2100 ezer lesz. Az elnök arról beszél, hogy tíz olyan tagja van a Törekvésnek, akikre mindig, bármilyen munkánál számítani lehet, hetvenen pedig, a részesművelést is beleértve, rendszeresen dolgoznak. — Mégpedig jól — jegyzi meg Berthóthy István főagro- nómus. — Húsz vagon újkrumplit három nap alatt fejszedtünk, hogy a legjobb áron, még a szezon elején értékesíthessük. Egyébként 35 hold előcsíráztatott korai burgonyájuk holdanként 74 mázsa átlagtermést és 20 ezer forint bruttó bevételt adott, a másodvetésű uborkát nem is számítva. Harmincöt holdon fővetésű uborkát termeltek és a 120 mázsás átlag holdanként 27 ezer forintot hozott. Erély és szigor A főkönyvelő közlése: — Az 1966-os zárszámadásban 5075 ezer forint tiszta vagyont mutathattunk ki. VaMeg vagyunk fúrva Most már minden rendben van. Legalábbis pillanatnyilag. A mi kis hajlékunkból eltávoztak a rendkívül barátságos és kíméletes közegek, egy ifjú építésztechnikus és egy nem sokkal idősebb kőműves, vitték magukkal a kétágú málte- ros létrát, a vésőt és a súlyos kalapácsot is, miután bejegyezték az aktatáskájukból előkotort rubrikás papírba a varázsigét: „portland”. Némi kis vakolattörmeléket és két lyukat hagytak emlékül a fürdőszoba falán és mennyezetén. A törmelék azóta a szemétvödörbe került, de a lyukak nyilván maradandó emléket képeznek. Meg vagyunk tehát fúrva, de ennek nyomát nemcsak az alig egy éve drága pénzen kifestetett hajlékunk őrzi, hanem számos lakótárs még frissebben kifestett hajléka, nemkülönben a lépcsőház gyönyörű és vadonatúj, olajfestékkel megszépített fala is. Ez a fal huszonhárom éven át bámulatos hűséggel őrizte Budapest ostromának félelmetes nyomait. Csak a közelmúlt hetekben szabadult meg tőlük, amikor végre befejeződött háromemeletes bérházunk kora tavasszal megkezdett generális tatarozása. Kis pénzű, kis jövedelmű családok élnek ebben a házban, de a legtöbbjét annyira föllelkesítette a külsejében megfiatalított bérház, hogy vállalva a roppant anyagi terhet, belül is rendbehozatta a maga hajlékát, festetett, má- zoltatott, nagy takarított, hogy még a látszatát is elhárítsa annak, mintha az újravakolt falak csak olyan Potemkim- falak lennének. Most mégis megfúrtak bennünket. A rémhír néhány nappal ezelőtt jelent meg a lépcsőházban, a kapu melletti táblán, egy apró blanketta formájában. Ez közölte velünk, pánikra hajlamos lakókkal, hogy a Fővárosi Tanács rendelkezése értelmében a mai napon szakértők vizsgálják meg, vajon van-e alapja a szörnyű gyanúnak, hogy házunk bauxitbetonból épült. Minden lakó tehát gondoskodjék arról, hogy lakásában a szakértői vizitációt akadálytalanul megtarthassák. Megtartották. Mind a három emeleten. Takaros lyukakat véstek a falakba, hogy kifürkésszék, mi lappang a valwlat alatt: bauxitbeton-e, avagy portland? A vizsgálat eredménye örvendetes. Igazolta, hogy huszonhét évvel ezelőtt, amikor épült a ház, minden por- cikájához megbízható port- landcementet használtak, nem pedig alattomos bauxitot, amely huszonöt év alatt szép csöndesen elporlik és veszélyeztetve az épület állagát, költséges átépítéseket, megerősítéseket, födémcseréket tesz szükségessé. összevissza turkáltak bennünket, de most már legalább nyugodtan hajthatjuk napi munkánk után álomra fejünket. Legfeljebb az az együgyű kérdés hessegeti el szemünk elől az álompillangókat, hogy miért nem kérdezték a tatarozó vállalat kőműveseit, akik az egész házról leverték a rég romlásnak indult, meglazult vakolatot és az így lemeztelenített betonra kenték föl az újat. ök egész biztosan megmondták volna, hogy a házban egyetlen latnyi bauxitbeton sincs, tehát merőben fölösleges kutakodni utána, megrongálva a lépcsőház drága olajfestését és a lakások belső falait. Bennünket megfúrtak, mert úgy látszik, hogy az egyik bal kéz ma sem tudja még, mit csinál a másik bal kéz? Magyar László gyónunk tavaly már elérte a hatmilliót. 1961-ben, amikor Burik Gyula lett az elnök, a tszcs a semminél is kevesebből indult. Szebb a szépnél tehát az eredmény, és hogy ma, zárszámadás előtt így áll a Törekvés, abban az elnöknek kétségkívül döntő szerepe volt. — Ilyen jó eredményeket nem lehet elérni a vezető szigora és erélye nélkül — állapítja meg az újságíró. — Csak az a kérdés, nem lépte-e túl az alkalmazható szigor és erély szocialista társadalomban megvont határát? Burik Gyula lehajtja a fejét. Hogy miért? Most majd erről esik szó. Szokoly Endre (Folytatjuk) Vadászat Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön Martonvásár környékén vadászatra hívta meg a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit. A sikeres vadászat után Losonczi Pál ebéden látta vendégül a diplomatákat a Marton- vásári Mezőgazdasági Kutató Intézetben. Az ebéden szívélyes légkörben az Elnöki Tanács elnöke és Torsten Bran- del svéd nagykövet pohárköszöntőt mondott. \i egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezeteké tárgyalt a TÓI elnöksége A termelőszövetkezeti törvény értelmében a kormánynak jogszabályban kell rendeznie az egyszerűbb mező- gazdasági szövetkezetek helyzetét. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége csütörtökön megtárgyalta az ezzel összefüggő feladatokat. Siker meg balsiker A rossz mérleg sok bosz- szúságot okozhat, s okoz is a boltban. A rossz mérleg, a gazdasági életben nem bosszúságok: bajok eredője lehet. Balsikerré torzíthatja a sikert, s fordítva: sikerré avathatja azt, ami rossz. Gyárigazgatókkal beszélgettem erről az év első két hetében; reformert kezdő napokban. Megtörtént például, hogy az egyik, szerelvényeket gyártó megyei vállalat pedánsan teljesítette valamennyi tervmutatóját. Meg is kapta az élüzem címet. Ahogy ilyenkor illik, ünnepséget rendeztek, szétosztották a jutalmakat... csak éppen a szerelvények porosodtak ott a készletező vállalat raktárában, mert elavultságuk miatt senkinek sem kellettek. A fordítottja még inkább sűrűn megesett. A pedánsan dolgozó, rugalmasan termelő vállalat újra és újra elesett az élüzem cím elnyerésétől, mert egyik vagy másik tervmutatóját nem teljesítette. Olyan tervmutatókat, melyek lényegében semmit nem fejeztek ki a vállalati gazdálkodás lényegéből; öncélúak voltak. Siker és balsiker igazságos elválasztását természetesen nemcsak ez, sok más is nehezítette, sőt, nemegyszer lehetetlenné tette. Így a többi között az árrendszer kuszasága, a termék piaci értékének el- szakítása magától a termelő- vállalattól s így tovább. Több olyan üzem volt, ahol például a jóra — ráfizettek. A Váci Kötöttárugyár, a Finompamut- fonó és Cémázógyár a műszál felhasználása, tehát a korszerűbb anyag termékké való feldolgozása miatt fizetett „bánatpénzt”; a gépipari üzemekben a továbbfejlesztett termékek ára semmit nem tükrözött, tehát nem is térített meg a fejlesztési kiadásokból. Még inkább így volt ez a javító üzemekben, ahol a becsületesség ugyan arra serkentett, hogy mindent rendbehozzanak, a javítási költségek csökkentésének mítizálása viszont éppen ennek ellenkezőjére. A reform most végre — s nem csak képletesen, hanem valóban sóhajtottak az igazgatók — tiszta helyzetet teremt az értékelés egyetlen reális alapjának megteremtésével, a nyereség, mint egyetlenmérce fölállításával. A nyereség valóban összefoglalója a vállalat egész tevékenységének: tükröződik benne a termelési költségek csökkentése éppúgy, mint a létszámhelyzet, s nem utolsó sorban a piac értékítélete termékeikről. Nem véletlen, hanem nagyon- is törvényszerű, hogy a megyében működő ipari vállalatok szinte kivétel nélkül a tavalyival azonos nyereséget s nem többet terveztek. Jól érzik, hogy nem tetszés szerint erre vagy arra billenhető mérleg ez, hanem a vállalati eredményeket a népgazdaság egészében értékelő mérce: csak azt ismeri el sikernek, ami társadalmilag hasznos és szükséges, s fordítva; a fölösleget, a rcsz- szat minősíti csak balsikernek. Az értékelés esetlegessége, bizonytalansága tehát az, amit az üzemek átadhattak a feledésnek, s helyette maguk is, irányító szervezeteik is reális eszközt kaptak kézbe. Eszközt, mert a nyereség nem több. Nem cél, nem mindenáron kicsikart „eredmény” — tehát jogtalan haszonnal, a tartalékok fölélésével stb. elérendő cél — hanem érzékenyen működő eszköz annak mérésére, amit csinál egy-egy vállalat, az mennyit ér? Hiba lenne azt gondolni, hogy ez az eszköz könnyű helyzetet teremtett a vállalatoknál. Éppen a korábbi körülmények adtak lehetőséget az ügyeskedésre, a kozmetikázásra, a bajok eltus- solására, s ugyanakkor: jogtalan, mert nem tényleges teljesítményt honoráló prémiumok és jutalmak felvételére, baráti alapon elintézett tervkorrekciókra. A mostani helyzet, bár mint minden kezdet, érthetően a kialakulatlanság nehézségeit is magában hordja, tiszta és áttekinthető. A jól dolgozó vállalat kellő nyereséget mutathat fel, mert termékeiért megfelelő árat kap a piacon. Megfelelő árat kap, mert igény van ezekre a termékekre. Üj termékeiért felárat is kérhet, azok újdonságát — s ezzel a fejlesztésre fordított összeget — így fizettetve meg. A megfelelő ár azt jelenti, hogy nem dolgozhat szükségtelenül nagy létszámmal a vállalat, nem növelheti ésszerűtlenül az anyagköltségeket stb. stb. Tisztán, törés nélkül fölrajzolható vonal, mint ahogy tisztán látható a rosszul gazdálkodó vállalat útja is. (Termékeit nem tudja kellő áron eladni, mert nincs rá igény, mert azok nem korszerűek, mert túl drágák stb.) Siker és balsiker tehát rögtön mérhetővé válik a vállalat bankszámláján. Az uj irányítási rendszerben semmivel sem lesz kisebb értéke az erkölcsi elismerésnek — hangsúlyozták az igazgatók —, sőt: több tekintetben növekszik fontosságuk. Jó reklám egy vállalat számára, hogy díjat nyer a legszebb termék pályázaton? Biztonságérzetet ad a vevőnek, hogy sokszorosan kitüntetett cég termékeit vásárolja? Igen, igen, igen. Valóban jó „reklám” egy-egy megérdemelt kitüntetés, elismerés. Azért is az, sőt, elsősorban azért az, mert eltérően a korábbiaktól, az ilyesfajta reklámmal csak azok élhetnek, akik valóban jobbat, többet adnak a társadalom asztalára, akik a köz hasznát szolgálva keresik a maguk hasznát, a nyereségtöbblet ezer forintjaiban mérhető sikert. Mészáros Ottó I
