Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-25 / 20. szám

1968. JANUAR 25.. CSÜTÖRTÖK pesT MEGYEI xT&riap 3 Zárszámadás élűit Egyesülés után Kíváncsisággal vegyes biza­kodás — ma így lehetne leg­inkább jellemezni a két szom­szédos község. Sóskút és Pusz- tazámor lakóinak hangulatát. Az elmúlt esztendő jelentős, további életüket meghatározó eseménnyel zárult: a decem­ber huszonkilencedikei köz­gyűlésen mondták ki a pu-z- tazámori Tolbuchin és a sós­kúti Béke termelőszövetkezet egyesülését. A közel három­ezer holdra növekedő, négy- százötven embert számláló közös gazdaság új neve: Sós­kút—zámori Tolbuchin Terme­lőszövetkezet. Elnöke: Szabó József. — Mit várnak az egyesülés­től? — kérdezem a sóskúti központi iroda udvarán szor­goskod ó embereket. — Feltétlenül jobbat, mint eddig volt... — ez a vála­szuk. Keresem az elnököt, de úton van éppen, valahol a két gaz­daság között Az irodában Mészáros István főkönyvelőt találom kimutatásokba, szám­oszlopokba mélyedve. A zámo- riak elmúlt évi mérlegével már végzett s most még a sós- kútiak zárszámadásának elő­készítése van hátra. — Az idén még külöm-kü- lön kerül sor a két gazdaság zárszámadására — kezdi a be­szélgetést. Zámoron január végén, itt pedig február köze­pe táján tartjuk meg. Utána szeretnénk egy közös közgyű­lést tartani, csak még azt nem tudjuk, hol? Zámoron nincs művelődési ház, de az ittenibe sem fér el több százhúsz em­bernél. Az alkalmazottakkal együtt pedig most már négy- százötvenen vagyunk. Ami a két gazdaság elmúlt évi számvetését illeti: egy tíz­órás munkanapra Sóskúton hetvenkét, Pusztazámoron pe­dig hetvenöt forint jut. Havi huszonöt munkanapot véve alapul, Sóskúton havi ezen- nyolcszáz, Pusztazámoron pe­dig közel ezerkilencszáz forin­tos jövedelemmel számolhat a tagság. — Jelen esetben csak ez a fajta számvetés lehet a reális. Nemcsrk azért, mert tagon­ként változik a munkában el­töltött Idő, hanem azért is, mert Sóskúton munkaegység­ben számoltak eddig, Puszta­zámoron pedig már készpénzes díjazásban. Az egyesített közös gazdaságban ezután már kész­pénzes díjazásban számolunk, ami azt jelenti, hogy a tagság havonta megkapja a keresete hatvan százalékát, év közben további húsz százalékot ter­mészetben és a zárszámadás­kor. kerül kifizetésre a fenn­maradó húsz százalék. Mi teiic szükségessé az egyesülést? Mészáros István véleménye szerint: — A pusztazámori Tolbu­chin a jó termelőszövetkezei­tek kategóriájába tartozott. Több ízben elnyerte már a járási vándorzászlót. Legutóbb, tavaly a szövetkezet növény- termesztő brigádja kapta meg. Mindez erénye volt ennek a Vidéki mtmkatelepeinkre KERESÜNK lakatos, csőszerelő, hegesztő, kovács, villany- szerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Munkahelyeinken külszolgálati díjakat, minden második héten szabad szombatot és kedvezményes utazást biztosítunk. A gyakorlati időtől függően maximális bérezést adunk. Jelentkezés: BUDAPEST VI, PAULAY EDE U. 52, Személyzeti Főosztályon gazdaságnak, hátránya vi­szont, hogy mindössze hétszár holdon gazdálkodott. Ez gát­jává vált a gyorsabb tovább­fejlődésnek. Elaprózott gazdál­kodás hat traktorral, egy te­hergépkocsival, sok nyugdíjas és járulékos taggal — így nem kifizetődő és főként távol áll az igazi nagyüzemi gazdálko­dástól. Most háromezer hol­don, tizenhét traktorral, négy tehergépkocsival és a rövide­sen megvásárolandó két gabo­nakombájnnal és nem utolsó­sorban a termelési ágak szako­sításával juthat előbbre az egyesített közös gazdaság. A szakosítás az egyesülés egyi.k legjelentő­sebb változása. Hogy miért? Eddig például Pusztazámoron hatvanhét, Sóskúton pedig öt- venhét tehén jelentette a szarvasmarha-állományt. A változás: Sóskúton ezentúl nem tartanak szarvasmarhát, átkerül valamennyi Pusztazá- morra, ahol száztíz férőhelyes, korszerű teiházzal felszerelt tehénistálló van. Ugyancsak Pusztazámoron adták át ren­deltetésének december 31-én a százférőhelyes borjúnevelőt és Zámorhoz tartozik a Barcza- tanya száztíz férőhelyes, szarvasmarha hizlalására al­kalmas épülete is. Sertést eddig csak Sóskúton neveltek, de ez sem volt jelen­tős, évente nem haladta meg a kétszáz darabot. Most azt tervezik, hogy e*ser sertés hiz­lalására alkalmas sertéstelepet létesítenek. Sóskúton lenne ezután is a csirkenevelő, míg Pusztazámoron megmarad az ezres törzsliba-tenyészet. Az egyesített közös gazdaság fő termelési ága az állatte­nyésztés lesz. Ennek feltétele a szükséges takarmányalap biztosítása. Ezt önerőből sze­retnék biztosítani, akárcsak az új építkezéseket, mivel mindkét gazdaság jól működő, építőbrigáddal rendelkezett. A nyolcszáz hold takar­mánygabona mellett ötszáz hold kenyérgabonája van az egyesített gazdaságnak. Mind­ezek mellett mind nagyobb szerepet kap a gazdaság életé­ben a kertészet is. Sóskút és Bia lakosságát eddig a sóskúti Béke Termelőszövetkezet látta el zöldségfélével. Most mérik fel: gazdaságos-e a vegyes- zöldség-termesztés, vagy pe­dig egyetlen növényfajtát ter­meljen kertészetük. Az egyesülés máris jelentős változásokat hozott. S hogy mit várnak tőle eredményességben? — Előzetes felmérések alap­ján úgy tervezzük — mondja búcsúzóul a főkönyvelő —, hogy ebben a gazdasági évben az egy munkanapra jutó kere­set nyolcvan forint legyen. Ez havi kétezer forintos átlagja*■ védelemnek felelne meg s ezt a szakosítással, az állatállomány koncentrálásával máris bizto­sítottnak látjuk. A többi már az egyesült tagság becsületes, szorgalmas munkáján múlik. Prukner Pál Próba a kísérleti telepen A mezőgazdasági üzemek- ^ ben sok gondot okoz a szállító ^ eszközök hiánya. Hamarosan ^ enyhül a helyzet, mert Zsám- § békcm, a Mezőgazdasági és ^ Élelmiszeripari Gépesítő Vál- ^ lalat kísérleti telepén most ^ tartják egy újtípusú billenő- ^ platós teherszállító-pótkocsi ^ próbáját. Az újdonság a válla- 1 lat tervezőinek elképzelései ^ szerint a Hódmezővásárhelyi ^ Gépgyártó Vállalatnál készült. ^ A mintapéldány öt tonna te- ^ herbírású sorozatgyártását ^ még az idén megkezdik Hódr ^ mezővásárhelyen.---------------- i T ető alatt Új termálkút Debrecen határában, a Basa-§ halom melletti kutatófúrásnál^ a fúrófej 1099 méter mélyre^ hatolt le. A kútból feltört a ^ termálvíz. A hőforrás vize 60 ^ fokos. A víz melegével fűtik ^ majd a Debreceni Kertészetig Vállalat üvegházait. ______ § M ódosító rendelkezés — Újabb kedvezmények I Pest megyében körülbelül negyven-ötven olyan telepü­lést találni, amiket „szociá­lis körülményeknek nem meg­felelő” telep címen tartanak számon. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter, valamint a pénzügyminiszter közös ren­delkezésében módosította az ilyen telepek felszámolására 1965-ben kiadott rendeletet. A gyorsított ütemben teljes felszámolásra kijelölt telepek lakóinak — elsősorban a főút­vonalak mentén — nem kell megvásárolni a kapott házhe­lyeket sem, így még könnyeb­ben építhetnek rendes lakóhá­zat. Az eddigi két év helyett már az egyéves folyamatos munkaviszonyban, vagy kis­ipari szövetkezeti tagsági vi­szonyban álló és átlagban a havi ezer forintot megkereső dolgozó is megkaphatja a ko­rábbi rendeletben megjelölt kedvezményeket. Ugyancsak igényt tarthat erre az olyan teleplakó is, aki legalább egy éve termelőszövetkezeti tag ledolgozta a kötelező munka­VASARNAP Jégvitorlás-bemutató a Balatonon A Balatonon az elmúlt heti olvadás nem tett kárt a jég­ben, vastagsága még most is 20—25 centiméter. A jégtükör jó lehetőséget kínál a jégvi­torlázóknak, akik Balatonfüre- den készülnek az idei bemu­tatókra. Az idei első nagy jég- vitorlás-bemutatót vasárnap rendezik meg Balatonfüreden. Vendégstatisztika A Központi Statisztikai Hi­vatal összegezte a múlt évi idegenforgalom adatait. Esze­rint, míg 1966-ban 3 025 856 külföldi lépte át hazánk hatá­rát, addig 1967-ben 4 335 958. Közülük a múlt évben ma­gyarországi uticéllal 2 419 924 vendég érkezett (1966-ban 1 603 522). A többi turista át­utazóként töltött egy, vagy több napot az ország külön­böző részein. A legtöbben — 1 609 564-en — Csehszlovákiából jöttek, a jugoszláv vendégek száma 1966-ban 259 138 volt, 1967-ben 1 134 837 szép számmal üdvö­zölhettünk turistákat, a többi baráti országból is, így Bulgá­riából 212 791, Lengyelország­ból 330 829, a Német Demok­ratikus Köztársaságból 222 997, Romániából 176 507, a Szov­jetunióból 145 295 turista járt hazánkban, illetve utazott át A nyugati országokból többek között 143 557 osztrák, 147 ^24 nyugatnémet, 50 618 amerikai (köztük az USA-ból 35 061) vendég ismerkedett a magyar fővárossal, illetve a magyar tájakkal. Ázsiából 12 882, Afrikából 2829, Ausztráliából és Óceániából 3678 személy járt hazánkban. A legtöbben — körülbelül 1—1 millióan — júliusban és augusztusban lépték át a ha­tárt. A külföldiek 50—55 szá­zaléka gépkocsin, 3,5—4 száza­léka repülőgépen, a többi pe­dig vonaton érkezett. Adósaik vagyunk a budai jÁrasban évente száznegyven idős vagy már fiatalon súlyos beteg em­ber kerül a szociális otthonok­ba javasoltak listájára. Több­nyire magányos öregek, akik­nek beutalását betegség vagy a rendes önellátásra, főzésre, mosásra, takarításra való fizi­kai képtelenség indokolja. Kö­zülük évente általában azegy- harmadot tudják elhelyezni. Ez a statisztika nem fejezi ki azonban a férőhelyek miatt lényegében ellátatlanul mara­dó öregek számát, hiszen — legalábbis ebben a járásban — olyanokat csak a legritkább esetben javasolnak az ottho­nokba, akiknek élnek a gye­rekeik. (Az érdi intézet ötven- hét lakója közül mindössze háromnak van fia vagy lánya.) Tehát a Ludas Matyi ismert figurájának, a szülőjét szociá­lis otthonba helyező jó kere­setű, magas beosztású protek­ciósnak itt nem tudtam a nyo­mára akadni. Különben úgy tartom, hogy ez sem olyan egyszerű. Például mondjuk, hogy az illető a feleségével együtt keres ötezer forintot. Mondjuk, hogy van két gyere­ke. És velük él a nagymama vagy nagypapa, aki egyszer csak magatehetetlen beteg lesz. Ki lássa el napközben? Betegápolót nagyon nehéz sze­rezni. A Budai Járási Tanács egészségügyi osztálya a saját lakásukban egyedül élő ellá­tatlan öregekhez nem ka­pott gondozót havi négyszáz fo­rintért. De többért sem na­gyon kaptak volna. Sokkal több kiadást pedig nem na­gyon engedhetnek meg maguk­nak erre a célra sem a taná­csok, sem a családok. Tehát voltaképpen a megoldatlan helyzetű, ellátatlan öregekhez kell sorolni sok, fiánál, lá­nyánál élő idős embert is. Cso­portjuk növekedésével számol­ni lehet a jövőben, hiszen az életkor határa kitolódik — s az emberi lét normái is kitá­gulnak. Elkölcsi és anyagi köteles­ségeink vannak velük szem­ben. Elsősorban azért, mert adósaik vagyunk: az ő gene­rációjuk hordta ki, nevelte fel a mienket. Utódaiknak szá­mítunk, de életünk nemcsak biológiailag épül az övékére. HOGYAN TÖRLESZTHE- TÜNK? Például milyen anya­gi tennivalóink vannak — ha ugyan ezt el lehet választani az erkölcsitől? Tudott, hogy el­sősorban több szociális otthon kellene. Az is, hogy csak a távolabbi jövőtől lehet várni, hogy az igényeket pontosan fedjék az ilyen intézetek. Több otthonnal a differenciált elhe­lyezést is meg lehetne oldani. Azt, hogy közelálló érdeklődé­sű emberek kerüljenek egy helyre, vagy hogy a nagyon betegek ne éljenek együtt az egészségesekkel. Mindez óriási beruházásokat jelent. De az ügy felelőseinek dicséretére legyen mondva, hogy például a budai járásban eddig is meg­próbáltak differenciálni. És nem törekednek csak a szép statisztikára: a rendelkezésre álló összeget nem csupán az új férőhelyek számának bőví­tésére, hanem az intézetek mi­nőségi színvonalának javítá­sára is fordították, tudván, hogy a rossz körülményeket nyújtó szociális otthonok el­veszítenék rendeltetésük lé­nyegét. Aztán itt vannak azok az öregek, akik nem kívánkoznak intézetbe, de nincs, aki saját lakásukban gondoskodjon ró­luk. Elvben ez — legalábbis a betegápolás — a körzeti ápoló­nők dolga. Sokat segíthetne a nőtanács és a Vöröskereszt. Van néhány hely, ahol meg is teszik. Pilisvörösváron például egy pedagógusnő a gyerekek segítségét vette igénybe. De a megnyugtató megoldás mégis­csak az lenne, ha a községek­ben erre a célra fizetett gon­dozónőt tudnának alkalmazni. Az erkölcsi segítséghez, tá­mogatáshoz sorolnám már a budaörsi példát. Ebben, a túl­népesedése folytán irdatlan gondokkal küszködő községben szinte kizárólag társadalmi fel­ajánlások révén berendeztek egy nyugdíjas napközi otthont A praktikus cél az volt, hogy biztosítsák az öregek számára a meleg ételt, amit az ottani gimnázium konyhájából ho­zatnak. A létesítmény azonban sokkal többet teljesít anyagi céljainál. Segít megoldani azo­kat a gondokat, amelyekre így utalunk: az ember nemcsak kenyérrel él. AZT HISZEM, ahhoz, hogy tudjuk, mire van szükségük, jobban kellene ismernünk őket. „Nem tudunk róluk szinte semmit” — panaszolja az érdi szociális otthon nemrég kine­vezett vezetője, magyar-törté­nelem szakos tanár, aki úttörő feladatra vállalkozik, mert né­hány év múlva könyvet akar írni intézetbeli tapasztalatai­ról. Szociális otthonokban jár­va, megismertem néhány lakó­jukat. Az egyik majdnem anal­fabétán ment az intézetbe. (Most minden szabad idejét ol­vasással tölti. Egy másik még fiatalon került oda — a kato­naságnál megsérült a gerince. Ott ma is ő látja el a sertés- hizlaldát: naponta több órát dolgozik. Karikagyűrűt visel az ujján: egy nála sokkal idő­sebb beteg asszonytól kapta, aki azóta már meghalt. Lát­tam egy embert, aki régóta csak fekszik. A háború alatt a katonatársaival egy mocsár­ban rejtőztek. Tél volt. Egész­ségesen érkezett haza a front­ról, és a betegség csak lassan vette birtokba szervezetét. „Sokat segít nekünk, törődik a többiekkel” — mondták róla. Mellette a polcon esküvői kép... Mit tudunk róluk? Egészen olyanok, mint mi? A tevékenység és a kapcsolatok jelentik nekik is a lét esszen­ciáját? A járási tanács szociálpoli­tikai előadója mesélte, hogy nemrég kénytelenek voltak fel­helyezni egy olyan idős asz- szonyt, akinek él a fia. Az asszony menye ugyanis kije­lentette: anyósa rossz termé­szete felborítja a háromgyer­mekes család mindennapjait. Vagy a szociális otthon — vagy ő válik el. Lehet, hogy a közvélemény egy része el­ítéli a fiatalok magatartását. Ügy vélem, a közvéleménynek ez a része nem képvisel töb­bet kenetteljes ájtatosságnál. Az öregkor tiszteletébe bele­férhet a realitás: annak isme­rete is, hogy például egy rossz természetű ember még öregen, szülő létére is pokollá teheti egy egész család életét. A KÖZSZELLEM, persze, nem egységes. Bizonyára csak egyik végletét képviselik azok a hangok, amelyek Piliscsabán ezt kiabálják a kerti nyug­ágyakban ülő öregek felé: „in­gyenélők!" De ez a végletes megnyilvánulás is az öregség nem tisztázott rangjára utal a szememben. Mentegethető ez a tisztázatlanság: Az öregek­nek általában a stagnáló tár­sadalmakban van a legna­gyobb tisztességük, hiszen fel­gyűlt bölcsességük ott sokkal jobban alkalmazható. A mozgó társadalmakban könnyebben tűnik úgy, hogy az idő eljárt gondolataik, szokásaik felett. A budai járásban nemrég négy új státuszt kaptak a szo­ciális otthonokba: érettségizett lányokat akartak felvenni gondozónőnek. A jelentkezők egy kétéves esti iskola elvég­zése ptán ezerhatszáz forintot kereshettek volna. De csak egy helyet tudtak betölteni. Azt hiszem, hogy az ilyen pályákra a státusz, a nem is alacsony jövedelem, a beisko­lázás mellett a toborzásnál ki­felejtenek valamit. Egy szak­mára, de főként hivatásra, nemcsak anyagi lehetőségek­kel lehet kecsegtetni — ideá­lokkal is lehetne vonzást gya­korolni. Amerikában például nagy kultusza van egy ápoló­nőnek, Florence Nithingale- nek. Nem tudom, ki volt, csak azt, hogy alakja már-már esz­mévé nemesedett. Miért nem állítunk mi is ilyen példaké­peket — tisztázva egyúttal a célt, hogy mi hajtson az ilyen hivatások felé? A FIATAL APOLÖNÖK, ''ondozónők szívesebben men­nek az olyan helyekre, ahol termékenyebb a munkájuk: ahol a csecsemő felnő, a beteg meggyógyul — mondta nekem az egyik, betegek részére fenn­tartott szociális otthon vezető­je kis szomorúsággal, de meg­értéssel. És mégis értetlenül, mint aki birtokában van egy magasabb igazságnak: ő is azok közé tartozik, aki tudja, hogy munkája, hivatása nem­csak az öregekkel szembeni törlesztés, hanem tisztelgés is az ember méltósága előtt. Padányi Anna egységet, vagy a termelőszö­vetkezet közös munkájában rendszeresen részt vesz és ezt igazolja. Kedvezményt kaphat, aki idényjellegű foglalkozás­ból vagy iparengedély alapján folytatott tevékenységből ki­mutathatóan legalább havi ezer forintos átlagjövedelem­mel rendelkezik. A megyében eddig is évente átlag harminc lakást építettek állami erőből, főleg Monoron, Érden és Budaörsön. f Telepfelszámolás - házépítés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents