Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-18 / 14. szám

1968. JANUAR 18., CSÜTÖRTÖK “”&C*vlap 3 Két tűz között? Húsz országból Külföldi árukkal bővül a választék Négy milliárd értékben — Folyamatos ellátás Mi újat vásárolhatunk q boltokban ? tási vegyi anyagok, kozmetikai Nincs könnyű dolga azok­nak, akik a termelésirányítás olyan posztjain dolgoznak, mint a művezető, szakmány- vezető, vagy ahogyan mosta­nában mondják, műszakveze­tő. Sokféle tennivalójuk köze­pette sem szabad elfeledkez­niük arról — vagy legalábbis nem szabadna elfeledkezniük —, hogy mindig és mindenkor csakis az ember felől közelít­hetik meg a termelés problé­máit, s nem fordítva. Mond­ják is, hogy két tűz között vannak, mert a főnökség jól teljesített tervet, biztonságos és egyenletes termelést követel tőlük, s ennek biztosítása mel­lett alig vagy egyáltalán nem jut idejük arra, hogy beosz­tottjaikkal kellően foglalkoz­zanak. holott azok ezt nagyon is igénylik. Valóban két tűz között lennének? Érdekes, s igen elgondolkoz­tató mindaz, amit éppen erről mondott az Egyesült Izzó Kép- csőgyárának igazgatója. Az ún. középírányítók és más vezetők felelősségéről szólva azt hang­súlyozta, hogy létezik ott a gyáron belül, s másutt is, va­lamiféle téves felfogás, mely szerint van egyszer a termelés, mint feladat, s van másszor az emberekkel való foglalko­zás, mint másik teendő. A ket­tő szétválasztása alapvető hiba — mondotta az igazgató, s ezért érzik két tűz között ma­gukat. Azt, hogy mennyire nem kivételes jelenség és gond ez, igazolja: Cegléden, az Ütépítógép Javító és Gyártó Vállalatnál az új irányítási rendszerre való felkészüléskor éppen a művezetők, üzemveze­tők, műhelyfőnökök felkészíté­sére fordították a legnagyobb gondot; a Mechanikai Művek­ben, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban ugyancsak az ún. középirányító apparátus ke­rült előtérbe, a felkészítő tan­folyamokon éppúgy, mint az egyéb intézkedéseknél. Az említett ütemekben .szer­zett tapasztalatok általánosít­hatók, hiszen négy, nagy lét­számú gyárról van szó, s rá­adásul olyan üzemekről, me­lyek eddig kialakult munkastí­lusa, irányítási metodikája igen sóit pozitívumot hordott magáiban. Az első, s igen fon­tos tapasztalat az volt, hogy a hosszú évekig tartó, ún, „ter­meléscentrikus” szemlélet, azaz a minden áron való terv­teljesítés maradandónak, vagy legalábbis nehezen felszámol- hatónak bizonyuló jellemzőivet hagyott örökségként. így a töb­bi között a lélektan lebecsülé­sét, a hangulati tényezők fi­gyelmen kívül hagyását, az emberek apró ügyeivel való foglalkozás nyűgnek tekinté­sét. Az a felfogás, hogy „csak a verkli meg ne álljon”, még ezekben a jónevű gyárakban is sűrűn tapasztalható felfogás volt az említett posztok betöl­tőinél, természetesen, minden következményével együtt. A másik, s nem kevésbé fontos tapasztalat az volt, hogy míg szakmai-műszaki értelemben az üzemvezetők, műszakveze- tők, művezetők nagy többsége teljesen megfelel a kívánal­maknak, addig politikai hoz­záértésüket, pedagógiai érzé­küket, vezetői ismereteiket te­kintve már sokkal több a pó­tolnivaló. A reform előkészítése so­rán az említett üzemekben, akárcsak másutt, sor került személycserékre is; erősítették az irányító apparátust, ún. mi­nőségi cseréiket hajtottak vég­re, s ez kétségtelenül tovább növelte az irányító beosztások súlyát, tekintélyét. Ugyanak­kor: fölismerték azt is az üze­mekben, hogy a föntebb em­lített hiányosságokért nem­csak, s nem elsősorban az érin­tetteket kell elmarasztalniuk, hanem bizonyos értelemben most kell a tandíjat megfizet­ni azért, mert éveken át sem erkölcsiekben, sem anyagiak­ban nem kapták meg a kellő elismerést a termelés közvet­len irányítói. Az ipar egészét érintő kérdés ez, s hogy meny­nyire így van, azt éppen a két esztendeje végrehajtott bér­rendezés igazolta, amikor hosz- szú évek mulasztásait ha nem is megszüntető, de enyhítő ha­tással, emelték a művezetői, üzemvezetői fizetéseket. A másik az erkölcsi meg­becsülés. Sajnos, éveken át igen ritkán érezhették ezek az emberek, hogy fontos az, amit csinálnak. Fehér holló számba ment a kiváló dolgozó cím odaítélése, a jutalmazásoknál ha pénzt kaptak is, az oly so­kat számító néhány elismerő mondat elmaradt, s ugyanak­kor sűrűn átnyúltak a fejük felett, nem kérdezték meg őket, hanem meghallgatásuk nélkül döntöttek az emberei­ket érintő kérdésekben. Mind­ez visszahúzódást eredménye­zett, illetve azt, hogy csakis a legszükségesebb munkát vé­gezték el, s nem igyekeztek — ilyen körülmények között kár- baveszett erőfeszítés is lett volna — a maguk keretei, le­hetőségei között önállóan dol­gozná. A reformelőkészületek sok­féle idevágó tanulsága egész­séges légkört segített kialakí­tani: annak tudomásulvételét, hogy a jövőben tervszerűen kell foglalkozni nemcsak a felsőbb szántű, hanem az eze­ket a vezetőket is magában foglaló vezetőképzéssel. Első lépésként hasznosnak bizo­rendjében a negyedik helyen az alkoholizmus áll. Mint már említettem, az áldozatait nem mindegyike krónikus alkoho­lista. Az alkohol furcsa narkoti­kum. Egyeseknél jó kedvet, másaknál depressziót vált ki. Ügy mondják, hogy ilyenkor jön ki az ember igazi énje. Ha ez nem is pontosan így igaz, tény, hogy az alkoholban fel­oldódnak a gátlások. A szesztől sokan lesznek búskomorak, sok emberre ilyenkor szakad rá a világ minden búja és baja, sa­ját életéinek reménytelensége. Ez az érzés egészen a skizofré­niáig fokozódhat. Csak ezzel magyarázható T. öngyilkossága. T. derűs, ki­egyensúlyozott emiber volt, bol­dog családapa, elégedetten ólt. Az elmúlt év szeptemberében a feleségét rajongásig szerető férfit nagy öröm érte. Kisba­bájuk született. Délután vette a hírt: a mama és a kisfiú egészségesek. Erre az örömhír­re pedig inni kell. Az örvende­tes eseményt megünnepelni néhány barátjával indult el. A barátok csak annyit tudnak elmondani, hogy T.-től este 10 órakor váltak el, aki ekkor erősen ittas volt. Az is kide­rült, hogy ezután még betért egy vendéglőbe, ahol két ko- i nyakot ivott. A többit már csak nyúltak az előkészítő tanfo­lyamok; a művezetők, mű­szakvezetők ahhoz kaptak se­gítséget, hogy átfogóan láthas­sák az üzem egész tevékenysé­gét, megismerjék, illetve föl­ismerjék a maguk és csoport­juk szerepét, fontosságát a nagy együttesben. Az új lég­körben önállóbb, felelősség­teljesebb lett, pontosabban, lesz munkájuk. Nagyobb jogo­kat kaptak, tágabb lehetősé­geket — így például a bérek szétosztása a gyárak többsé­gében ma már az üzemveze­tők, művezetők joga — bizto­sítottak számukra, s csak ezekkel együtt növelték köte­lességeiket. Hozzájárul az egészségesebb szemlélet kiala­kításához az is, hogy nap­jainkban végre kezd szóhoz jutni az I üzempszichológia, a termeléslélektan, sőt, kezde­ményezések is születtek, me­lyek szerint erre külön oktat­ni kell az irányító apparátus tagjait. Jogos az a bizakodás, hogy a megkezdett folyamat, ha nem is sámán, de tovább tart. Föloldja azt a ma még meglevő, s belső feszültséget okozó szemléletet e tisztségek betöltőiben, hogy két tűz kö­zött vannak, s hogy nem is le­het a mindkét oldalról megfo­galmazott követelményeknek eleget tenni. E belső feszültség feloldása fontos: a szerepét jól felismerő ember már félúton jár a szerep tökéletes ellátá­sában. A reform ilyen, ún. „emberi” kihatásai ugyan ne­hezebben mérhetők, mint az anyagiak, mégis, távlatokban gondolkozva, rendkívül nagy horderejűek. Mert éppen ezekkel teremtődik meg az alap a holnaputáni még töké­letesebb, tehát nagyobb hasz­not hozó termelőmunkához. Mészáros Ottó lehet megtudni- Két nap múl­va találtak rá a bezárt lakás­ban. Ágya mellett gyógyszeres üvegek hevertek és egy félig kiürült borospalack. Mindenki értetlenül állt a tragikus ese­mény előtt. Es az ok soha nem derül ki. Ki tudja, hogy az al­koholtól megbomlott agyban miféle képek, képzetek jelen­tek meg? Hogyan lett a viga- dásból sírás, elkeseredés? Né­hány pohár ital az örömre, és az eredmény: egy halott, egy idegösszeroppanásos asszony és egy szerencsétlen sorsú árva. G. K. halál előtti mérlege: Két év börtön, két elvonókúra. Élt 31 évet. Történetét özve­gye meséld el: — Higgye el, most sem tu­dok mást mondani: nagyon szerencsétlen volt. Ahogy me­sélte, 18 éves korában Pesten dolgozott a földalattinál. Havi 4000 forintot is megkeresett. Nem volt senkije, anyja meg­halt, az apja nem törődött ve­le. A sok pénzzel nem tudott mit kezdeni, inni kezdett. Azt mesélik, minden pénzét italra költötte. Nemsokára el is bo­csátották. Azután sok helyen dolgozott, de csak annyit, hogy italra jusson pénz. 1956 októ­berében tagja lett annak a bi­zonyos Szabó bácsi féle ban­dának. A legpiszkosabb mun­kákat vele végeztették, és ital­lal fizették ki. A börtönben A külföldről behozott fo­gyasztási cikkek mennyisége csak az utóbbi fél évtizedet számítva minden évben 20— 30 százalékkal növekedett. En­nék arányában szélesedett a választék is. A hazai fogyasz­tóknak a Konsumex üzletkötői vásárolnak szerte a világban, az idén összesen már négymilliárd forintért. Ám ez az összeg, ha szükség lesz rá, több is lehet. A Ma­gyar Nemzeti Bank korlátla­nul ad anyagi eszközöket a vállalatnak, ha valamelyik KGST országban akar vásárol­ni. A Konsumex jelenleg már 20 országban vásárol rendsze­resen — főképp a baráti orszá­gokban, de egyre több meg­rendelést ad a nyugati cégek­nek is. A tökéspiacon lehetőleg mindig „a legjobb helyen” vásárolnak, hogy „pénzüket” ne „bóvlira” költsék és egy bizonyos cikket lehetőleg min­dig egy cégnél. Az idei tervek beszerzési listája rendkívül gazdag. A választékot itt valóban csak érzékeltetni lehet: Bulgá­riából háztartási porcelán és üvegáru, bútor és italáru érke­zik. Csehszlovákiából írószer, gázhűtószekrény, zsebkendő, gépi szőnyeg, bördíszműáru, gumilábbelik, magnetofonok, 350-es Jawa-motorok. Romá­niából bútort, építőanyagot, gázikályhákat, gáztűzhelyeket hozunk elsősorban. Jugoszlá­viából lakatokat, zárakat, kom­binált szobáikat, kárpitozott bútorokat szállítanak. Lengyel- országból lakásvilágítási fel­szereléseket, háztartási varró­gépeket vásároltunk a többi között. Az NDK-ból gázkonvekto­rok, fali fűtőtestek, bojlerek, élefctromos háztartási kisgé­pek, fényképezőgépek, háztar­elvonókúrán volt, majd jó ma­gaviseleté miatt feltételesen szabadlábra helyezték. Ekkor jött a falunkba. Én 1959-ben ismertem meg, ő is a mi tsz-ünkben dolgozott- Soha nem ivott egy kortyot sem. Együtt táncoltunk a népi tánc­csoportban. 1961-ben esküd­tünk meg, az esküvőről a Hír­adó is készített rí portat. Az el­ső két év gyönyörű volt OTP- kölcsönnel házat éní tettünk, olyan terveink voltak, hogy majd autót is veszünk. Teljes biztonságban éreztem magam mellette, hiszen még az eskü­vőnkön sem tudtam beleeről­tetni egy kortyot sem. Nem­sokára véglegesen eltörölték a büntetését is. Aztán — ma sem tudom, hogyan történt — egy este részegen jött haza. Bor­zalmas látvány volt, egészen kicserélődött. Utána napokig beteg volt, és fogadkozott, hogy soha többet. De alig telt el két hét, és újra berúgott, és attól kezdve egyre gyakrabban. Egy év alatt teljesen tönkremen­tünk, a tsz-böl is kidobták. Ek­kor ment el másodszor is el­vonókúrára. A faluban min­denki csodált, hogy nem ha­gyom ott. Nem hagytam, mert józanul nagyon szeretetre mél­tó volt, világosan látta, hogy az ital a legnagyobb ellensége, és minden erejével küzdött elle­ne. Ha együtt mentünk vala­hova, soha nem vett poharat a kezébe, de a barátainak nem tudott ellenállni. Volt egy „Kö­csög” nevű haverja. Nem vé­cikkek, műszálas textíliák, szőnyegek, csipkeanyagok, de- deron női fehérneműk, játékok és hangszerek érkeznek. A Szovjetunióból olcsó karórákat hozunk, fényképezőgépeket, filmfelvevőket és zsebrádiókat, köztük a hazai piac szinte ko­ronázatlan királyát: a Szokolt. De a Szovjetunióból az idén hoznak vajat, saj­tot, bort, teát és nagy mennyiségben építőanya­got is. Kubából élelmiszert, italt, ci­garettát, szivart, Kínától fésűs gyapjúszövetet, teddy-bert, selyemszöveteket és aranyék- s'zert vásárolunk. A vietnami lista gyermekcipőkkel bővül. Ausztria például nagymére­tű háztartási műamyagcikkek- kel: a többi között gyermek fürdőkádakkal szerepel a lis­tán, szintetikus női kötöttáruk­kal és női divatárukkal együtt. Franciaország a hagyományos kormányrendelet alapján az új gazdasági mechanizmus beve­zetésével egy időben hazánk­ban új kereskedelmi vámtarifa lépett életbe. Az új kereskedelmi vámta­rifa háromféle vámtételt tar­talmaz. Az első a fejlődő országok viszonylatában lesz alkalmaz­ható, s lehetőséget fog adni vámkedvezmények nyújtására, ezáltal az export-import for­galom növelésére. letiemül ragasztották rá ezt a nevet. Ö volt a legveszélyesebb. Mindig azt mondta, hogy azt kell megtanulni, hogy csak annyit igyon, amennyitől nem rúg be. Állandóan ezt „gyako­rolták”­A második elvonókúra után már csak három szép hóna­punk volt. Pontosan emlék­szem, hogy kezdődött: a köz­ségi KISZ farsangi bált rende­zett. Együtt mentünk el. Ek­koriban már újra dolgozott, az elnök, hogy összeszedhessük magunkat, az állattenyésztésbe osztotta be. Szépen keresett, nagyon boldogok voltunk. A bálban ő volt a legcsinosabb fiú. És ekkor jött újra a „Kö­csög”. Azzal ugratta, hogy pa­pucs, hogy fél tőlem. Azt hi­szem, az volt a baj, hogy fel­kért egy fiú. Valaha udvarolt nekem. Gyanútlanul elmen­tem, és tánc közben láttam, hogy Karcsi a büfé felé in­dul. Otthagytam táncosomat, de mire a söntésbe értem, Karcsi kezében már üres volt a pálinkás pohár. Ettől kezdve már minden gyorsan ment. Naponta berú­gott, azt mondta, hogy kell neki az Ital, mert józanon annyira utálja magát, hogy nem bírja ki. Nagyon szenve­dett. Mindenki megvetette, én csak sajnálni tudtam. Aztán egy este nem jött haza. Nem jött másnap sem. Én éreztem, hogy már nem él. Bementem a rendőrségre, ahol úgy ismer­ték, mint a rossz pénzt. Azt mondták, nyugodjak meg, biz­tos iszik valahol. Egy hét után találtak rá az erdőben. Fel­akasztotta magát. A rendőrségi boncoló orvos megállapítása szerint, tettének márkiás kozmetikai cikkek mellett az idén tűzálló üveg­edényeket is szállít majd, s ezenkívül divatszöveteket is, akárcsak Svájc a híres svájci órákkal együtt. Angliából új­ból gyapjúszövet érkezik majd, továbbá kiváló minősé­gű női kötöttáru. Olaszországtól férfi nylon­ingeket vásárolunk, női fehérneműt, férfi-női pu­lóvert, és még sok más divatos ruházati cikket. A svéd cégektől rozsdamentes evőeszközöket, késeket, Indiá­tól vászonárut és gyapjúszöve­tet, az Egyesült Arab Köztár­saságtól puplin anyagot és bőrkabátot vásárolunk. A listáinak valóban csak címszavait adhatjuk közre, de lényeges még, hogy ezt a fel­vázolt gazdag választékot egész évben megtalálhatjuk majd az üzletekben, folyama­tos lesz belőlük az ellátás. G. F. ,A vámtarifa második hasáb­jában szereplő vámokat alkal­mazza külkereskedelmünk azokkal az országokkal szem­ben, amelyek szerződéses vagy viszonossági alapon hazánk­nak is a legnagyobb kedvez­ményt nyújtják. A harmadik fajta vámtételt külkereskedelmi retorzióként alkalmazzuk azokkal az orszá­gokkal szemben — például az USA és a Dél-afrikai Unió —, amelyek a magyar árukra büntetővámokat vetnek ki. elkövetésekor nem volt résheg. Búcsúlevelet nem hagyott. Zsebében a felesége fényké­pét találták. Valamikor go- lyóstollal egy pólyásbabát raj­zolt a karjaiba. A kép a hely­színi jegyzőkönyv és a bon­colóorvos jelentése mellé ke­rült az irattárba. A számos hasonló eset közül azért közöltem ezt ilyen rész­letességgel, mert G. K. eseté­ben szinte az összes tipikus jegyek fellelhetők. G. K. esete bizonyítja, hogy az alkoholista beteg ember. Ö is, csakúgy mint a többiek, megpróbálta felvenni a küzdelmet szenve­délyével. Az öngyilkosság an­nak beismerése, hogy az alko­hol erősebb volt, mint a sérült jellem, meggyengült akarat Az alkohol elleni küzdés n»r mentuma minden öngyilkosul bizonyítható. És mindegyiknek megvan a maga „Luciferé”, mint G. K.-nak az a bizonyos „Köcsög”. És az alkoholt kí­náló csábító általában erő­sebbnek bizonyul még az olyan esetekben is, mint G. K.-é, ahol egy megértő feleség áll a másik oldalon. Az alkoholisták ritkám írnak búcsúlevelet. Általában a végé­re teljesen egyedül maradnak, nincs is kitől búcsúzniuk. Az átvizsgált esetek között egyet­len levelet találtam, melyet egy alkoholista öngyikos írt. A kusza sorok jelzik, hogy szesztől tétova és reszkető kézzel rótta papírra a dülön­gélő betűket: „Nekem má mindegy... (három olvashatatlan szó)... voltam, nem voltam ember..” ősz Ferenc (Folytatjuk) ¥ TON rádió — televízió Régi márka! ÚJ NÉV! Megbízható, kiváló készülék! „Tragikus hirtelenséggel...“ in. A szesz feffe... Az öngyilkossági okok sor- a rendőrségi jegyzőkönyvekből Új kereskedelmi vámtarifa A közelmúltban megjelent t

Next

/
Thumbnails
Contents