Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-18 / 14. szám

KMtvlnD 1968. JANUAR 18., CSÜTÖRTÖK Összhang a termelés és a kereslet között Sajtótájékoztató a Budakalászi Textilgyórban Margarét-szőrt mező $ beverni látott, § szerelmünk, jaj, ne verjék | irigy csalánok! | A hűtlenség, félek, ^ beléd szeret, | nehéz megbocsátanom szépségedet. S////////////z////z/z/z/////z/z/z/////z/>! Szolid haszon, a vásárlók igényeinek jobb kielégítése, további műszaki fejlesztés — röviden így foglalhatók össze azok a célkitűzések, amelyek­ről a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, h’yit- rai Ferenc szerdán a Budaka­lászi Textilgyárban tartott saj­tótájékoztatón beszámolt. Az öt gyáregységből álló válla­lathoz tartozik a Budapesten Hetven éves híres késes Sonnebergben a híres Suhl me­gyei városban ezekben a napok­ban ünnepelte hetvenedik szüle­tésnapját Lützel- berger Arno ké­sesmester. Egész Európában isme­rik a nevét és be­csülik művészi ki­vitelű munkáit. Legnevezetesebb remeke az 52 rész­ből álló zsebkés. Érdekes, hogy az öreg késes nem­csak különböző fémekkel dolgozik, és a tokokat, mar­kolatokat sem csupán mester­sége klasszikus anyagaiból, ele­fántcsontból, gyöngyházból, szarvasagancsból, fából készíti, ha­nem haladva a korral, műanyagot is használ. Elődei közül az első késes 1843- ban született és azóta mindig volt késes a Lützel- berger-családban. ősei nyomdokába lépett különben a most ünnepelt mester fia is, aki jelenleg 40 éves. A fiatal Lützel- berger apja mű­helyében dolgozik és épp oly tehet­séges mint elődei a mesterművek készítésében. Apa és fia különböző és ma már mo­dernvonalú for­mát is adnak kés­nek, tőrnek, pa­pírvágónak, evő­eszköznek, olló­nak, de szívesen csinálnak régi mintájúakat is. Az öreg mester még ma is fáradhatat­lan nagy művésze a pengék cizellálá- sénak. Születésnapja alkalmából a világ minden tájáról ér­keztek hozzá sze- rencsekívánatok és a nyugati álla­mok rádiói, televí­ziói szintén meg­emlékeztek róla. működő Karolina úti lenfonó, a komáromi lenfonó, a győri, csillaghegyi és budakalászi üzem szövődével, illetve kiké­szítővel is rendelkezik. A vál­lalat tehát lényegében átfog­ja az egész lenfeldolgozó ipart. Termékeinek egyharmadát a HUNGAROTEX exportálja, s az exportcikkek 98 százaléka tőkés országokba jut. A vállalatnak belföldi viszonylatban sincsenek áruelhelyezési gondjai, sőt az jelent problémát, ho­gyan hozzák összhangba a termelést a kereslettel. A vállalat tavaly 28 millió négyzetméter textíliát bocsá­tott ki. 1968-ra 30 millió négy­zetméteren felüli termelést terveznek. A vállalat vezetői az induló árakat egyelőre to­vábbra is változatlanul hagy­ják, annak ellenére, hogy a vámtételek és az utólag je­lentkezett nagyobb vegyszer­költségek a számításon felül terhelik az önköltséget. A vál­lalat úgy kalkulál, hogy mint egy kétheti bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizethes­sen majd a dolgozóknak és két százalékkal növelhesse bé­rüket. A nagyarányú műszaki fejlesztési program to­vábbfolytatását tervezik. Huszonötmillió forint közép- lejáratú hitelt vesznek igény­be, hogy a kikészítő üzemet korszerűsíthessék. KÖNYVESPOLC Dr. Szilbereky Jenő: hi új gazdasági mechanizmus jogi szabályaival összefüggő kérdések Az új gazdasági mechaniz­mus rendszerének, mint jogi­lag magas színvonalon szabá­lyozott rendszernek kell meg­valósulnia. A jogi szabályozás feladatainak horizontális és vertikális áttekintése számos problémát vet fel; ezt tükrö­zik többek között azok a ta­nulmányok, tanulmánykötetek, füzetek is, amelyek — mind tudományos, mind gyakorlati oldalról tárgyalva a kérdést — eddig megjelentek. A témakör tárgyalásához a TIT jogi kis­könyvtára is hozzájárult, im­már második kiadványát bo­csátotta közre: Dr. Szilbereky Jenő: Az új gazdasági mecha­nizmus jogi szabályozásával összefüggő kérdések című elő­adását. A szerző fő követelmény­ként jelöli meg, hogy az új gazdasági mechanizmus jogi szabályozásának ki kell fejez­nie az alapvető gazdasági el­gondolásokat. Ez annyit jelent, hogy a jogi szabályozásnál az adminisztratív, igazgatási, uta­sítási módszerek helyett köz- gazdasági, kereskedelmi, pol­gári jogi módszereket kell al­kalmazni, azaz: a jogi szabá­lyozásnak ki kell alakítani az igazgatási és polgári jogi mód­szerek helyes arányát. A fel­adatokat tekintve két szakaszt különböztet: a bevezetés sza­kaszát és a távlati feladatokat érintő szakaszt. Az első sza­kasz során kell megoldani azo­kat a feladatokat, amelyek az úi mechanizmus funkcionálá­sához, az induláshoz elenged­hetetlenek. A második sza­kaszban jogrendszeri, jogfor­rási kérdések rendezésére ke­rül sor. Nyilvánvaló — állapít­ja meg a szerző —, hogy a két csoportba tartozó feladatok nem függetlenek egymástól. „A bevezetés időszakának problémái, a sokágú, szükség­képpen nemegyszer párhuza­mosan folyó jogi munka meg­kívánja az új gazdasági me­chanizmus legalapvetőbb el­veit sajátosan tükröző jogalko­tási, jogpolitikai koncepció ki­alakítását” — írja, majd fel­vázolja a különböző témakörö­ket, amelyekben a szükséges irányelvek kialakítása elen­gedhetetlen. Ezek: a katósági jogkörök elválasztása a gazda­ságirányítástól és a tulajdono­si jogoktól; a szerződési rend­szer kiterjesztése; a kockázat- viselés, felelősség és szankció problémája; a jogi szabályozás formája; a központi irányítás módszere; a vitás jogi ügyek eldöntésének jogi szabályozá­sa; a munkaviszonyok újszerű jogi szabályozása; a gazdálko­dó egységek szervezetének, működésének jogi keretei. A szerző által felvetett té­makörök közül kiemelkedik a hatósági jogkörök alakulásá­nak, jellemzőinek kérdése. Mint a szerző is írja: a ható­sági jogkörök fő jellemzője a közhatalmi jelleg. Az állam egyes feladatok megoldását úgy látja biztosítottnak, hogy a feladatot meghiúsító, veszé­lyeztető magatartást eltiltja. Kényszereszközöket helyez ki­látásba. Ilyen elvből fakad lé­nyegében minden engedélye­zési rendszer. A gazdasági irá­nyítás a gazdasági élet meg­határozott irányú és ütemű fejlődését kívánja elérni, fő célkitűzése a pozitív magatar­tásra való serkentés. Nyilván­való, hogy ennek a gazdaság- politikai irányításnak leghaté­konyabb eszközei a gazdasá­gi ösztönzők. A szocialista tár­sadalmi, gazdasági rendben a tiszta gazdaságirányítási esz­közök és a hatósági jogkörbe tartozó gazdasági vonatkozású eszközök eléggé összekapcso­lódnak. A közhatalomnak és a termelőeszközök zömének egy kézben való léte lehetővé te­szi, hogy az állam a gazdaság- politikai célkitűzések megva­lósításánál komplex módon járjon el és igénybe vegyen hatósági jogkört, gazdasági befolyásolást, vagy éppen a tulajdonosi jogkör gyakorlásá­ból adódó jogosítványokat. „Azonban az elválasztás most már múlhatatlanul szükséges — írja a szerző — mert enél- kül fennáll az a veszély, hogy az új gazdasági mechanizmus­ban a nem megfelelően alkal­mazott eszközök kevésbé bi­zonyulnak hatékonynak, vagy éppen negatív hatást fejtenek ki”. E témakör folytatásaként merül fel a tulajdonosi jogo­sítványok kérdése. Az új gaz­dasági mechanizmusban to­vábbra is változatlan, hogy az állam gazdasági szervei, gazdálkodó egységei, az állami vállalatok — társadalmi, álla­mi tulajdonban állanak. Meg­változik azonban a tulajdon­ból folyó jogosítványok gya­korlásának módja. A vállala­tok az új gazdasági mechaniz­musban viszonylag széles kö­rű vagyoni önállósággal ren­delkeznek; a felsőbb szintű szervek, azok elhatározásai jellegzetesen nem eseti dönté­sekkel, hanem általános nor­matív jellegű szabályokkal mondják meg, hogy az eddig irányító szervek milyen kör­ben tehetnek bármit. Amit a vállalat tevékenységi köréből nem vontak vagy vonnak el, az a vállalatnál van és marad — jogosítványaival és felelős­ségviseléseivel együtt. A szerző ezután a szerződési rendszer kiterjesztésével fog­lalkozik, hangsúlyozván, hogy a gazdaságvezetés új rendsze­rében előtérbe kell helyezni a termelők és felhasználók kö­zött az egyenjogúságon alapu­ló kereskedelmi jellegű kap­csolatokat. Ezután a jogi sza­bályozás formai kérdéseivel foglalkozik, szem előtt tartva azt, hogy szocialista jogrend­szerünk ma már teljesen ki­épültnek tekinthető. Tárgyalja az új mechanizmus bevezetési időszakának legmegfelelőbb jógi formáit, s felhívja a fi­gyelmet olyan szempontokra, mint a jogszabály kiadásához szükséges tájékozottság elen- gedhetetlensége, a gazdaság­politikai, jogpolitikai döntések ismerete, mindezzel összefüg­gésben a rendelkezésre álló idő korlátozottsága és a válto­zékony, rugalmas alkalmazko­dás fontossága. Úgy véljük, hogy a fentebb ismertetett előadás közreadá­sával a TIT jogi kiskönyvtára hasznos szolgálatot tett a jogi szabályozás feladatainak meg­oldásában. Dr.* D. F. HÍRADÁS KUBÁBÓL: Kávécser je-telepítésen as escambrayi hegyeken AZ ELMÚLT ÉV TAVA­SZÁN MAGVAR MEZŐGAZ­DASÁGI SZAKEMBEREK INDULTAK ÚTNAK A NYU­GATI FÉLTEKE, AZ AMERI­KAI KONTINENS ELSŐ SZOCIALISTA ORSZÄGÄBA A FORRADALMI KUBÁBA. HOGY TUDÁSUKKAL, TA­PASZTALATAIKKAL SEGÍT­SÉK A TRÓPUSI ÉGHAJLA­TÚ SZIGETORSZÁG MEZÖ- GAZDASAGANAK FELVI­RÁGOZTATÁSÁT. EZZEL A CSOPORTTAL UTAZOTT El. KISKUNLACHAZARÖL EGY FIATAL KERTÉSZ SZAKEM­BER, SÄBLI MIHÁLY, AKI A LAS VILLAS TARTOMÁNY EGYIK NAGY ÁLLAMI GAZ­DASÁGÁBA, CAIB ÁRTÉR­BE, KERÜLT. INNEN KÜLD­TE SZERKESZTŐSÉGÜNK­NEK AZT A BESZÁMOLÓT, AMELY KUBA SZOCIALIS­TA FEJLŐDÉSÉNEK EGYIK MOZZANATÁRÓL SZÁMOL Szép, nagyszerű élmény volt. is 162 ezer ember több min* Hétfőn azután az újságban 2360 hold területet telepített megjelent egy cikk, amely kő- be ezekben a napokban kávé- zölte: a rossz időjárás ellenére cserjével”. SÁBLI MIHÁLY, A KUBÄBAN DOLGOZÓ MAGYAR KERTÉSZ BE. „Kuba termőterületének egy jelentős részét eddig nem tudták felhasználni, mert a kapitalista rendszerben barbár módon kiirtották egész vidé­keken a hegyoldalakban levő erdőket. Most a forradalmi Kuba egyik fő nemzeti ügye, célkitűzése, hogy a csupasz vi­dékeket erdőkkel telepítsék be; részben lombos fákkal, részben pedig a magasabb he­gyeket tűlevelű fenyvesekkel. A másik célkitűzés: a kávé- cserje-telepítés. Mindkettőt nagy tömegeket megmozgató társadalmi munka , keretében végzik. Az elmúlt év őszén magam is részt vettem brigá­dommal együtt ebben a mun­kában. Amikor a mi tartomá­nyunkból elindultunk, szinte hihetetlen, milyen hatalmas, legalább 20 kilométer hosszú autókaravánhoz csatlakoztunk. Több mint százezer ember, vo­nult a hegyek felé. Escambray- ba érkezvén még 15 kilométert kellett megtennünk gyalog, föl a hegyekbe, mert csak így, vagy dzsippel lehetett a mun­kahelyünkül kijelölt fennsí­kot megközelíteni. Már dél­után hat óra volt, amikor oda­értünk. Mindannyiunknak jól esett a vacsora és senkit nem kellett elringatni a hosszú út után. Másnap reggel már négy órakor talpon volt minden brigád. Korán kezdtük a mun­kát, mert itt bizony, amikor kibújik a nap, olyan a hőség, hogy a felére csökken a mun­katempó. Bivaly vontatta csú­szólapokon szállították fel hoz­zánk a telepíteni való kávépa­lántákat, amelyek műanyag- tasakban tápkockákban vol­tak. Azután láncokat alkottak a brigádok és kézről kézre adogatták a kis csomagokat, így jutott föl a palánta a me­redek hegyoldalakra. S azután ültettük el külön-külön, az előre elkészített gödrökbe. Délre a szakácsunk jó sült húst készített rizzsel és jól esett utána a feketekávé és a finom kubai szivar is. Délután egy másik hegyoldalra men­tünk. Útközben sok kis cser­mely állta utunkat, amelyeket egy szökkenéssel át lehetett ugrani. Ám ahogy^ elkezdtünk dolgozni, megeredt az eső. De nem ám úgy, mint otthon, szép csendesen, hanem olyan hatal­mas, igazi trópusi felhőszaka­dás volt, hogy a munkát nem tudtuk folytatni. Másfél óráig tartott és a szelíd kis cserme­lyek vadul zúgó, 20—30 méter széles, rohanó patakokká duz­zadtak. Több mint négy óra hosszat kellett vámunk, mire elvonult a vízáradat, s vala­hogy át tudtunk gázolni a te­rületen. Másnap ugyanígy dolgoztunk tovább, majd dél­A RÉGEN KIZSAROLT, LETAROLT HEGYOLDALAK ÍGY VÁLNAK ISMÉT HASZNOS TERMŐTERÜLETTÉ AZ IZZÓ NAPON VÉGZETT MUNKA UTÁN JÓL ESETT AZ EBÉD után elindultunk hazafelé. ÉJSZAKAI SZÁLLÁS AZ ESCAMBRAY-I VÖLGYBEN Á é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents