Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-09 / 291. szám

1967. DECEMBER 9., SZOMBAT «1C <tAtriap Ceglédi patrióták Egy szép társadalmi együttműködés AB0NY1 LAKODALMAS A ceglédi tanácsháza föld­szintjén egymás szomszédsá­gában találni a városi Haza­fias Népfront-bizottság és a Nőtanács helyiségeibe nyíló ajtókat. Ha valaki a Népfron­tot keresi, majdnem mindig megtalálja a szimpatikus tit­kárt, Kiss Andrást. Ha pedig a Nőtanácshoz kopogtat a ven­dég, rendszerint tud beszélni az ügyeletessel. A ceglédi gyakorlat szerint, amikor az egyik szoba ajtaja zárva, olyankor a látogató benyit a szomszédba. És akkor a másik szervezetnél készségesen meg­hallgatják, ha lehet, felkarol­ják ötletét, elintézik kérését, utánajárnak panaszának. A két társadalmi szervezet gyü­mölcsöző együttműködése jó eredményeket produkál. Sok egyéni panasz, kérelem is megértésre talál a Nőta- nácsnál és a Népfrontnál. Ha szükség van rá, közösen segí­tenek. Nemrég például az ügyészségtől keresték a Haza­fias Népfront titkárát, de csak a Nőtanács helyiségét találták nyitva, ök indították útjára rz ügyet Két iskolásgyerekről /olt szó, akiknek apját elítél­ek, édesanyjuk, R. M. pedig súlyosan beteg asszony. A család kétszáz valahány fo­rintos segélyből éL A gyere­kek szülőtől való elszakítása, illanni gondozásba helyezése ízért volt indokolatlan, mert ínyjuk, amennyire tudja, ;lég rendesen neveli őket. An­nál sürgősebb, szükségesebb volt a napköziben való elhe­lyezés, de abban a városszéli iskolában, ahová jártak, nincs napközi otthon. A Nőtanács elintézte, hogy a központi ál­talános iskolába kerüljenek, közbenjárásukra a gyámügy /állalta a napközi költségét Közösen értek célt + városi Nőtanács és a Haza­iak Népfront aktívái a követ­kező ügyben. Erős Jánosné- •íak, a ceglédi Nőtanács fél ive kinevezett titkárának szól­jak, hogy segíteni kellene egy idős, szegény, beteg asz- jzonyon, B. J-nén. A Nőtanács városi titkára egyúttal terv- >ta tisztikai csoportvezető a lelyí éleimiszerkiskereskedel- srú vállalatnál. Osztálya, ahol nyolc nő dolgozik, szocialista írigád. Egyik gépírónője pon­tosan ott körzeti tanácstag ahol az illető öreg néni, B. J-né lakott. Erős Jánosné megkérte tanácstag beosztott­ját, nézzen utána az ügynek. Az megkereste a körzeti ápo- ónőt, hogy viselje gondját B. <r-nének. Közben a Nőtanács elintézte, hogy a néni naponta ebédet kapjon a tiszti klubból. Hagyjuk most már a többi, lasonló egyéni ügyet, ahol a tegítséghez elsősorban ügyszeretet, és sok szív kellett. Hiszen a jzív más esetekben, önmagá- aan, sokszor kevés — csak jó embernek lenni a nehezebb, bonyolultabb dolgoknál nem elég. Ennél több, a társa­dalmi problémák ismerete, közéleti tapasztalat, realitás iránti érzék, és sok határo­zottság kellett például a la­káselosztásokhoz, ahol a tár­sadalmi elbírálásban zöm­mel a Hazafias Népfront és a Nőtanács aktívái vettek részt. A lakáskérdés minden vá­ros, vagy városiasodó tele­pülés égető problémája. Az ilyen helyen jelentkező leg­általánosabb kérdések: több családi ház, vagy inkább eme­letes építkezés? Az egysze­rűbben, tehát olcsóbben fel­húzható családi házakkal előbb jutnának lakáshoz az emberek ezrei. De a városok képtelenek lennének az így szétterült települést belátható időn belül közművesíteni. A több szintes házakat kell te­hát szorgalmazni mindenhol. Aztán itt van a többi kér­dés. Ingyen adják a lakást? Vagy várja el a társadalom, hogy a beköltözők maguk is járuljanak hozzá a költsé­gekhez? És kinek van el­sősorban szüksége, joga új lakásra? Kérdések tömege. Nézzük, hogyan, vélekednek, mit tesznek a lakáskérdésben Cegléden? Állami lakásépítés a vá­rosban jelenleg nincs. Ceg­léden úgy döntöttek, hogy az épülő lakásokhoz minden beköltözőnek hozzá kell já­rulnia anyagilag. így aztán szövetkezeti lakások épülnek, évente körülbelül 60—70. Az igényeket a vállalatoknál mérték fel. Azokat, akik gép­kocsival, vagy három évre visszamenően eladható in­gatlannal rendelkeztek, nem vették fel a listára! így az idén például összesen 590 jelentkezővel kellett számol­ni. Ezután a vállalatok gaz­dasági, párt- és szakszerve­zeti vezetői bírálták el, ki maradjon benn a 120 csa­ládra csökkentett névsorban, majd egy 12 tagú társadalmi döntő bizottság, és egy kilenc tagú társadalmi felülvizsgáló bizottság — tagjaik jórészt a Népfront és a Nőtanács ak­tívái — döntötték el, hogy melyik 78 igénylő kapjon lakást az idén épülő házak­ban. Nézzük, miként határoztak? A lakásoknak mindössze 15 százalékát kapták azok a szakemberek, akiket a város, a vállalatok, az intézmények mindenképpen le akartak te­lepíteni. A többi családnál a szociális szempontokra, a régi lakásviszonyokra, a gyerekek számára stb. voltak tekintet­tek Erős Jánosné, a városi Nő- tanács titkára, vállalati párt- titkár említette meg példa­ként azt a középkorú asszonyt, akit bizottságuk majd min­denképpen lakáshoz kíván jut­tatni. Sz. S.-né egy egyházi kezelésű, súlyos szellemi, vagy testi fogyatékos gyermekeket gondozó intézetben dolgozik. Elég alacsony fizetése, nehéz munkája, nagy elfoglaltsága van. Ceglédre négy évvel ez­előtt költözött a férjével együtt, egy másik városból. Berendezett lakásviszonyokból jött el egy albérletbe. Csak azért, mert az intézet is elköl­tözött. .Tehát hivatástudatból. A társadalmi bizottság úgy vélekedik, hogy ez az asszony ad annyit az embereknek, a közösségnek, hogy megérde­melje a közösség külön figyel­mét, megbecsülését A város rendezése, szépítése — ez a harmadik feladat, amellyel sokat foglalkozik a két társadalmi szervezet, kü­lönösen a Népfront. Az inspi­ráció itt egyrészt a Hazafias Népfront országos kezdemé­nyezéséből eredt. Abból, hogy felhívására tájjellegű város­csoportokat alakítottak. E cso­portok együtt, hagyományokra figyelve, új lehetőségeket ku­tatva keresik, mi a speciális útja városaik fejlődésének, szépítésének. Az önmagára rá­talált mezővárosok, Kiskun­halas, Hódmezővásárhely, Szentes, Gyula példája sokat serkentett a ceglédi szándéko­kon. És még egy: a város fennállásának hatszáz éves ju­bileuma. De már előbb is tör­téntek itt városszépítési kísér­letek, bár ezek, sajna, legin­kább arra adtak példát, ho­gyan nem szabad mozgósítani az embereket, öt évvel ezelőtt például a városi népfrontbi­zottság kezdeményezésére 102 helybeli kisiparos egy egész vasárnap dolgozott a tervezett Ifjúsági Park betonkerítésén. Mintegy 8000 forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. Ké­sőbb aztán, utasításra, lebon­tották az egészet, mert hogy ott más épül majd ... Már en­nél sokkal ígéretesebben in­dult két éve a jubileumi „vi­rágos Cegléd” mozgalom. A Pesti út egy hosszú szakaszát rendezték: a helyi talajjavító vállalat ingyen járdásított, az egyik tsz kertésztanulói társa­dalmi munkában nevelték a virágpalántákat. Terveik is dicséretesek, de az előbbi, eredményt is ma­gukban foglaló példák aztán igazán önmagukért beszélnek. Azért, hogy igenis lehet segí­teni azokon a nehéz sorsú em­bereken, akik leginkább igény­lik a támogatást! Hogy igenis el lehet úgy osztani a lakáso­kat, hogy az egyén és a társa­dalom kívánalma, a szociális és gazdasági érdek, a huma­nizmus és a realitás elve egy­aránt érvényesüljön, úgy, hogy annak igazságát egy egész vá­ros közvéleménye elfogadja! Padányi Anna Muzsikáló népművészek VETÉLKEDŐ A STÚDIÓBAN Az fmsz-ek művészeti együt­teseinek népzenei vetélkedője elérkezett harmadik fordulójá­hoz, amikor a Pest megyeiek mérik össze tudásukat. Pénteken a rádió 22-es stú­diójában már kora reggel ott voltak a turaiak, a kiskunlac- háziak és a galgahévízi asszo­nyok. Az izgalomnak nyoma sem látszott, nyugodtan vártak sorukra. Elsőnek a turaLZan- kó József citerázott. Az asszo­nyokat mindig figyelmeztetni kellett, nehogy táncra perdül­jenek már, mert behallatszik a felvételbe. — Lassan kezd kimenni a divatból a citera — mondja a népművészet mestere —, a fia­talok falun is inkább a gitárt kedvelik. A citera kisérte Varga Mi- hályné népénekest is, aki há­rom szép dallal szerepelt. Ju- la nénit megkérdem, mióta énekel. — Tizenhét éve szerepelek — nyilvánosan, öregasszony vagyok, nagyon szeretek men­ni, ha hívnak. Most összeírtam: 250 nótát tudok. Van olyan, amit még a nagyapámtól ta­nultam. Majd felveszik mag­nóra az egészet, hisz már 75 éves vagyok ... Kiskunlacháznjnl hattagú népi zenekar jött fal, vezető­jük, Túrna FarkajJj^ászló, prí- másvetélkedön megyei máso­dik helyezést ért el. Ez az első rádiószereplésük. Nincs egy kis lámpalázuk? — Nem zavar bennünket, hiszen minden este játszunk. Most egy népi csokrot állítot­tunk össze, többek között el- játsszuk a „Búzát vittem őröl­ni a dorozsmai szélmalomba” és a „Lacházi libalegelőn” cí­mű dalt is — hogy csak az is­mertebb megyei gyűjtéseket említsem. A galgahévízi asszonyok a folyosón'próbálnak. Vezetőjük az eleven, korát meghazudtoló, mozgékony Zsíros Ferencné. ó az öttagú együttes ley idősebb tagja is. Népdalokra maguk költenek rigmusokat. A mos­tani vetélkedőn a galgahévízi tsz dolgait éneklik meg. — Mit adnak elő? — fagga­tom Zsíros nénit. — Ami három percbe bele­fér. Ennyi időt kaptunk. A nagyhévízi barna kislány dal­lamára ... — Esténként összejövünk — mondja Pankó Mihályné —, kitaláljuk a rigmust, s már dalolunk is. Énekelnek tovább, olyan ter­mészetesen, mintha csak oda­haza jöttek volna össze. Délután a felvételek Abony- ban folytatódnak. A rádió munkatársai a helyszínen ve­szik fel az abonyi szimfonikus zenekar műsorát, mely Ko­dály-műveket ad elő, „az abo­nyi népdalfelelgetöst” és az „abonyi lakodalmast”. soos — Import helyett hazai Régi, s jogos kívánság: az üzemek csak akkor használ­janak fel importanyagot, ha nincs megfelelő hazai. Ha van., akkor használják azt, ne alakuljon ki legenda az importanyagok körül, mi­szerint azok „természetesen jobbak”. Mert vannak az importanyagnál jobb ha­zaiak, csak éppen keresni, s alkalmazni kell azokat. Ezt tette Dómján Eva a Mechani­kai Müvekben. A fázisjavító kondenzátorokat eddig óno­zással védték; korszerűtlen — tűzi ónozáisi — művelet volt ez, maga az ón drága importanyag, s ráadásul rendkívül körülményesen be­szerezhető. A fiatal mű­szaki bátran új anyag után nézett. Kísérletezgetett, sok­féle megoldást kipróbált, s végül is kikötött a Katepox nevű műanyagnál: készüljön ón helyett ebből a védőréteg. A Katepox alkalmazása nö­velte a kondenzátor tartós­ságát, Sokszoros tehát a haszon a gyár, s a népgazdaság szá­mára. A szebb és tartósabb fázisjavító kondenzátor könnyebben talál vevőre, a gyár viszont a múltnak ad­hatta át az importón beszer­zésének gondját. Nem vé­letlenül említettük föntebb a „fiatal műszaki” megjelö­lést; a bátor kezdeményezés ugyan nemcsak a fiatalok sa­játja, de az idősebbeket sok­szor fogva tartja a raeg- szokottság, a „verkli”, s köz­ben elsiklanak a kínálkozó lehetőségek felett. A Katepox az import helyett hazait vi- tában-győzködésben jó érv. Mert pénzben is mérhető ha­szonnal bizonyítja, érdemes-e a hazai anyagok alkalmazásá­val bajlódni, avagy sokkal egyszerűbb megírni egy kül­földre szóló rendelést. Már csak azért is lényeges-érde­kes kérdés ez. mert januártól a valuta vételárat az üzemek­nek kell előteremteniük . •. Melyik a jó igazság? EGYÉNI PANASZ, NEM EGYEDI TANULSÁGOKKAL Simon Györgyné három éve özvegyült meg: férje motor­baleset áldozata lett Szenes­kamrából átalakított, beton- padlós, kis szobában lakik, al­bérlőként, Dunanarasztin, a Wesselényi utca 14/a. szám alatt. Két kisgyermekét, a hét­éves Gyurkát és az ötéves Ani­kót a nagymama neveli ugyan­csak Dunaharasztin, a község túlsó felén. Simonné 1287 fo­rint özvegyi nyugdíjat kap; az albérletért 400, a gyerekek el- tartásáért-gondozásáért 600 fo­rintot fizet. Csökkent munká­ké '■’■sségű asszony: látóhártya­leválás és idegszálszakadás következtében rosszul lát, an­nak ellenére, hogy erős szem­üveget visel. Harmincegy éves. Március elején szüli meg har­madik gyerekét. A magzat ap­ja aki jó barátságot tart Gyur­kával és Anikóval is, szerető annodalommal várja, nevére íratja a jövevényt. Kívül tágasabb Ami a továbbiakban követ­kezik, azt már maga Simonné mondja el: — Június 22-én takarítónő lettem Pesten, a 29. számú Áp­rilis 4. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Újsághirdetésre je­lentkeztem, szerződéssel vet­tek fel, s biztattak, hogy majd később véglegesítenek. Festés, műanyasoadlózás volt az in­tézetben utána rengeteg mun­ka volt két másik támi-nmal becsületesen elvégeztem. Vár­tam, hogy véglegesítsenek, de csak a szerződésemet újították meg szeptember 31-ig. Amikor észrevettem, hogy állapotos vagyok, ezt Fogarasi Béláné gondnoknővel is közöltem, ö ekkor azt mondta, csak akkor maradhatok tovább, ha elvete­tem a gyereket. Én egy nap el is indultam az orvoshoz, de a félúton visszafordultam. A gyerek apjától már született egy kislányom, de meghalt to­rokgyíkban. Elhatároztam, hogy megtartom és megszülöm ezt a másodikat, és egyszeri­ben nagy megnyugvás fogott el. A gondnoknő, egy félreér­tett válaszom folytán, azt hit­te, hallgattam rá, és már úgy volt, hogy kiállítják a munka­adói igazolványomat, véglege­sítenek, amikor a félreértés ki­tudódott. Nyomban újabb dön­tés született: október elsejétől keressek máshol munkát, nem véglegesítenek, és meg sem újítják a szerződésemet. Be­széltem a főkönyvelőnővel. In­tézkedése indoklásául arí hoz­ta fel. hogy kétszer hiányoz­tam. Ez igaz volt. Egvszer azért nem mentem be takarí­tani. mert az orvoshoz indul­tam, egyszer meg azért, mert elköltöztem, és a ki- meg a be­jelentkezésemet intéztem. A korábbi albérleti lakásom ugyanis életveszélyessé vált el kellett hagynom. Én a mulasz­tásomat pótoltam, néni is írtak be igazolatlan niánv-ér-ak „Nem azért bánnak így ve­lem, mert terhes vagyok?” — kérdeztem. — „Terhes? — csodálkozott el a főkönyvelő- nő. — Hát mi nem is tudtunk róia.” Hiába ígérgettem, meg­látja, nem lesz kifogás elle­nem, hajihatatlan maradt, pe­dig egyik társam, Annau And- rásné, aki egyébként a gond­noknő kijelentését is hallotta, fölajánlotta, nogy ha elgyen- gülók, segítségemre lesz. Máig sem értem, hogyan járhat el egyik nő a másikkal szemben ilyen szí -telenü1 ’ . . Október­ben néhány napig a Millen­nium-telepen, a Csepel Autó­gyár Dugattyúgyürűgyárban voltam üzemi takarítónő, de amikor megtudták, hogy vá­randós vagyak, onnan is el­küldték. Özvegy — és állapotos? Budapesten, a Soroksári út 75. szám alatt, az ipari szak­munkásképző intézet kapu­ján nagybetűs felirat: TA­KARÍTÓNŐKET FELVE­SZÜNK! Dr. Jaszlics Andrásné fő­könyvelő előkeresteti Simon­né iratait: — Amikor felvettük, közöl­tük vele, hogy munkaviszo­nya, mindkét részről, bármi­kor megszakítható. Tény, hogy azt is mondtuk: esetleg véglegesítéséről is szó lehet. Mi csak akkor tudtuk meg. hogy állapotos, amikor fei- mon d’unk nek! A munkájá­val voltunk elégedetlenek, azért váltunk meg tőle. Késett, hiányzott, s csak jóindulatun­kat bizonyítja, hogy mulasz­tott óráinak pótlását enge­délyeztük neki. Előző mun­kahelyéről, a Hazai Pamut- szövő Soroksári Gyárából, fegyelmileg bocsátották el. Ott 24 napot hiányzott iga­zolatlanul. Egyébként, ha itt marad, egy idő után könnyebb munkára kellett volna be­osztanunk. Itt pedig könnyebb munka nincs. Hogyan tisz­tította volna például elne­hezült testtel az ablakokat? A társai dolgozhattak volna helyette. Aztán még egy szempont. Ez oktatási intéz­mény, itt fiatalkorú gyere­kek tanulnak, 17 éves fiúk... Érti, ugye, mire gondolok? ... Már az is furcsa, hogy öz­vegy, és állapotos! Az igaz­gatónk nagyon kényes az ilyesmire ... Különben két fiatal anya van az intézetnél, egy takarítónő és egy hiva­talsegéd. Az egyik már visz- szajött a szülési szabadság­ról, a másik élvezi a gyer­mekgondozási segélyt, ideig­lenesen mást vettünk fel helyette. Simonné ügyében a terhesség nem játszott sze­repet. A gondnoknő nem ta­nácsolta neki, hogy vetesse el a gyereket. Elképzeli az elvtárs, hogy ilyet bárki is mondani merne valakinek? Együttérzés Annau Andrásné: — Én, kérem, hallottam, amikor Fogarasiné azt a ki­jelentést tette. Erzsikét, már­mint Simonnét, nagyon saj­nálom. Felaján’ottam, segí­tek neki, csak hagyják ha-'d maradhasson. Nem hagyták. Dobos Ferenc tanár úr egy. szer megkérdezte, hol a ki» szőke? Elmondtam neki, hogy’ járt. Nem szabad lett volna elküldeni, jegyezte meg erre a tanár úr. Én is azt mondom, nem szabad lett vol- na elküldeni. Ha szembekerülnek az érdekek Szabály tál nság nem tör. tént. Az intézetnek munka­erőkre van szüksége. Szor­galmas, erős karú takarító­nőkre. Olyanokra, akik pon- tosak, sosem hiányoznak, é* kifogástaianul tisztába te­szik az irodaheiyiségeket, « tantermeket. Akikkel nincs semmi baj, semmi kompliká­ció. Persze, az intézetnek az 1» érdeke, hogy tantermei 15—2Ó év múlva is benépesüljenek. A Simonnék, Nagynék, Kis- nék, Kovácsnék gyermekei­vel. Azokkal, akik ma, vagy holnap, vagy jövő március elején születnek. S ha e két érdek szembeke­rül egymással, bizony, nehéz eldönteni, melyikhez ragasz­kodjanak? Nehéz? Államunk értékes és sok lehetőséget nyújt a szülő anyák segítésé­re. Sajnos, előfordul, hogy ezekkel nem mindenütt él­nek. Igaz, Simonné, bármennyire is mentségére szolgálnak sze­rencsétlen körülményei, egy- ben-másban csakugyan el­marasztalható. Mégis, most talán, állapotára tekintettel, a jóindulatnak, az emberi megértésnek kellett volna a merevség he’yett győzedel­meskednie ... Polgár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents