Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-09 / 291. szám

4 iriap 1967. DECEMBER 9., SZOMBAT Az első postai és képes levelezőlap Az első postai levelezőla­pot Ausztriában adták ki 1869 januárjában. A levele­zésnek ezt a formáját Ema­nuel Herrmann, a bécsi ka­tonai akadémia professzora találta ki. 1894-ben, amikor a „feltaláló” még élt, az oszt­rák posta százmillió levele­zőlapot adott el. A képes levelezőlapot Londonban 1894- ben gyártotta először egy Tock nevű ember, aki ezt a talál­mányát szabadalmaztatta. Mi­vel egyedül csak ő adhatott ki képes levelezőlapot, ezzel akkora vagyont szerzett, hogy Anglia egyik leggazdagabb embere lett. Strip-tease egyetem Egy évvel ezelőtt a londoni születésű Weinstein, Dallas­ban „strip-tease egyetemet” alapított. Azóta több mint kétszáz jó alakú lány végez­te el Weinstein „vetkőzési egyetemét” és most a világ legkülönbözőbb részein strip- tease táncosnőként tevékeny­kedik. AZ IDEÁLIS LAKÓTELEP: Zöldövezet, változatosság, fantázia Varia-házgyár Dunakeszin Hogyan lehetne emberi at­moszférát, kellemes környeze­tet teremteni a nagyüzemi la­kásépítkezésnél — ez volt a témája a Magyar Urbaniszti­kai Társaság legutóbbi össze­jövetelének. Mi az oka annak, hogy sok új lakótelep rideg, monoton? A vitában elhangzottak a tervezők, a kivitelezők, a pénz­ügyi szakemberek érvei, s ke­resték a megoldás útját-mód- ját. Megváltozott az építési lépték; a három-négy emeletes házakat még körülölelte a zöldövezet, a tíz-, tizenöt eme­letesek már kimagasodnak eb­ből, azért ridegebbek. Felme­rült az is, hogy a kellemes környezetet elsősorban szem- magasságban kellene megte­remteni. A házak földszintjét üzletekkel változatossá tenni például raktárak helyett. Eset­leg lábakon állhatnának, s a házak alatt lenne a „zöldöve­zet”. A lakásgyártásban még nem jutottunk el odáig, mint a ru­ha- és cipőiparban, tudniillik, hogy mindenkinek testére szabjuk a lakóhelyét. A belsőt vetíti ki a homlok­zat, ezért egyhangúak a lakó­telepek, hisz csupa egyforma lakásokat foglalnak magukba. Ezt fel lehetne úgy is oldani, hogy egy területen megtalálha­tó legyen a földszintestől a ti­zenöt emeletesig minden va­riáció, illetve az egyes háza­kon belül különféle lakástípu­sokat építsenek. Ennek útja a jövőben — szögezték le — a flexibilitás, vagyis ugyanazok­ból a házgyári elemekből, a j tervező fantáziájától függően, j akár 20 féle épületet is ki le- j hessen alakítani. A dunakeszi házgyár, amely 1969-ben kezd dolgozni, már ilyen elképzeléseket valósít meg. Induláskor elemei 9 típus építésére alkalmasak, amelyek még további 9 féleképpen va­riálhatók. A fantáziától s anyagiaktól függ majd, hogy milyen lakásokat építenek, hi­szen a könnyen változtatható válaszfalak lehetővé teszik ezt. Heti filmlevél 300 ezer lemez a karácsonyi vásáron Pelikán a polcon, Európa egyik legszebb üzletében Nemcsak a távoli környék­ben, de egész Európában is párját ritkítja a Kossuth La­jos utcában nyílt, önkiszolgá­lóvá alakított papír-írószer- bolt A különleges berende­zésekre 900 ezer forintot köl­töttek. Háromszintes lift szál­lítja a felső és alsó raktárak­ból az üzlethez az árut. Az elegáns polcokat rejtett fény­forrással világítják meg. Kedveznek-e ezzel a vásár­lónak? Sokkal több vevő fordulhat meg itt ezentúl anélkül, hogy sorba kellene állnia, vagy pa­naszkodhatna a zsúfoltságra. Az eladók nem „fehér köpe­nyes detektívek” lesznek, akik csak arra ügyelnek, hogy az illetéktelen el ne emeljen va­lamit: segítőtársa, tanácsadója a vevőnek. Az elegáns bolt új­donságai közé tartozik, hogy forgalomba hozott néhány márkás Pelikán írókészletet, s a levélpapírok sok új válto­zatát. Az automata telefonre- giszter a pillanatok alatt be­állítható betűnél csapja fel a számokat tartalmazó ábécés jegyzettömböt. FERTŐD Helyreállítják az Esterházy-kastélyt Több mint tíz éve tart már a harmadfél évszázados ma­gyar „Versailles”, a fertődi Esterházy-kastély restaurálása, A XVIII. századból származó, pazar pompával épült és be­rendezett kastély már az Es­terházyak idejében romlásnak indult, mivel Esterházy Mik­lósnak, a kastély építőjének, utódai nem érezték jól magu­kat a Fertő-tótól elhódított mo­csár helyén épült fényűző kas­télyban, helyette szerényebb palotákban éltek. A francia forradalom után a kastélyt teljesen magára hagyták, és a híres park útjait felverte a gaz, a pá­zsit helyén pedig krumplit termeltek. Helyreállítására első ízben a század elején történt próbálko­zás, amikor a család tagjai kegyeletből elvégeztették a leg­szükségesebb munkákat. A második világháború vég­képpen tönkretette a híres kas­télyt. A berendezést elhord­ták, a tönkrement tetőkön ke­resztül éveken át hóié és eső áztatta a termeket. A freskók elmosódtak, a födémszerkezet pedig elgombásodott, elrothadt. A helyreállítás 1957 óta meg­szakítás nélkül tart. Az elmúlt tíz év alatt az épület több he­lyén kicserélték a födémszer­kezeteket, és megkezdték a fő­épület helyreállítását is. A földszint egyik érdekes­sége, a „Sala Terrena”, már évek óta megújult pompával fogadja a Fer­tődre látogatókat, a föld­szinti és emeleti termek helyreállított részében pe­dig a Haydn-múzeum ka­pott helyet. Ebben a hónapban újabb ter­met nyitottak meg a kastélyba látogatók előtt. Az építők be­fejezték a faburkolatú, úgy­nevezett kínai szoba restaurá­lását. Ezután mint kiállítási termet ezt is megtekinthetik a látogatók. A kastélytermek helyreállí­tására eddig több mint tízmil­lió forintot költöttek. Nem lesz könnyű dolog ajándékot választani annak, aki karácsonyi meglepetésként a hanglemez mellett dönt, mert az ünnepi vásárra nem kevesebb mint 300 ezer külön­böző hanglemez kerül a bol­tokba. Valószínűleg a vásár nagy slágere lesz a könnyűzenei fel­vételek között a bebörtönzött világhírű görög zeneszerző, Theodorakisz műve, az Annyi fájdalom, amelyet az Atlantisz együttessel Dékány Sarolta és Neményi Béla tolmácsol. Zo­rán Sztevanovity és a Metro egvüttes néey számot ad elő. Ezek: Bell, a részeges kutya, Feltámadtál, Roppant kényes és Viharvirág. Koncz Zsuzsa legújabb két lemezén, a Nyíló vémiros rózsá-t és Jaj, mi lesz velem ezután-t énekli a Liversing együttessel. Rendkívül gazdag a válasz­ték a komoly zenei lemezúj­donságokból is. Az egyiken Couperin három csembaló­művét szólaltatja meg a nem­rég elhunyt Gát József, Ko- dálv Zoltán műveiből Gyer­mekdalokat, valamint a Tát­rai vonósnégyes előadásában az I. és a II. vonósnégyest ad­ják ki. A nyolc lemezből álló Saljapin-sorozat két utolsó le­meze most újra megjelenik, s sz:ntén a vásár csemegéi közé tartozik Ilosfalvy Róbert leg­szebb áriáinak új felvétele. Már az is tiszteletre méltó bátorság, ha manapság valaki burleszkfilm készítésére vál­lalkozik. Hát még ha magvas mondanivalót is akar bele cso­magolni, és roppant kacagtató eszközökkel akarja agyunkba vésni azt a roppant komoly ta­nulságot, hogy... Ja, mit is? Hát ez az, amit nem tud elég­gé bizonyosan a szegény néző, ha megtekinti Kormos Gyula rendező Komlós János novel­lája alapján készített filmjét, amely Nem várok holnapig címmel fut a mozikban. Talán azt akarja mondani, hogy a múltban sem volt könnyű egy fiúnak és egy leánynak, ha már úgy érezték, nem várhat­nak holnapig ... Talán azt, hogy ha jól megnézzük, a tör­ténelem olyan mint egy bur- leszk: pokolian mulatságos — illetve pokoli is meg mulatsá­gos is. Akár ezt akarja mon­dani, akár valami mást: fakón mondja, erőtlenül, mulatni se tudunk kedvünkre meg okul­ni se. És hogy ki ebben a hi­bás? Talán a történelem, mert mégsem volt eléggé muris? Ta­lán a burleszkműfaj, mert avitt lett, kopott, idejét múlt (leg­alábbis ez a válfaja!)? Egy bi­zonyos: a színészek nem! Kiss Manyi, Kazal, Kabos, Lórán Lenke, Pongrácz Imre most is jó szívvel, nagy igyekezettel komédiázik — s már ez is megéri azt a másfél órát... Nevetésszükségleteink kielé­gítésére rendelkezésünkre áll továbbá Gerald Thomas hí­res sorozatának egyik újabb darabja, a Folytassa, Jack is. Mit mondjunk róla? Van­nak ennek a sorozatnak sok­kal jobb darabjai is. Azt is hozzátehetjük nagyon gyor­san, hogy ennél sokkal gyen­gébb filmvígjátékot is láttunk már. Tehát? Tessék megnézni! Csak azon ne tessék tűnődni, hogy miért szerepel a címben egy bizonyos Jack, akinek se híre, se hamva a filmben ... Ha a fenti két film elsősor­ban a rekeszizmainkra hat, a harmadik e héten látott film, az * Adámnak hívták, épp ellenkezőleg: a könnyzacs­kóinkra apellál. Rokonszenves mondanivalóját kissé szenti­mentálisán tálalja, sőt néha kicsit unalmasan is, de kár­pótol bennünket a zene, a ki­tűnő dzsessz. Na, és a szerep­lők: a mindig csodálatos Louis Armstrong, a kitűnő Sammy Davis junior és a na­gyon rokonszenves ifjabb Frank Sinatra. R. B. Clavichord Hét évtizeden át rejtőzött egy budai lakásban, s csak a közel­múltban került elő a Magyar Nem­zeti Múzeum egyik legjelentő­sebb idei szerze­ménye, a halha­tatlan bécsi ze­neköltő, Mozart clavichordja. A több mint 200 éves hangszer asztali változata a clavichordnak. Készítője Stein mester, a maga korában nemcsak Augsburg, hanem egész Európa leg­nevesebb hang­szerkészítője volt. 1763 nyarán Leo­pold Mozart tőle vásárolta a szó- banforgó instru­mentumot, ami­kor két csoda­gyermekével, a 7 éves Wolfgang Amadeussal és Nannerl nevű nő­vérével első hang- versenykörút- juk egyik állo­másaként Augs- burgban jártak. Ezt követően a nevezetes hang­szerről egy Hűm­mel nevezetű mu­zsikus emlékezik meg 1856-ban a bécsi Blätter für Musik Theater und Kunst-ban megjelent cikké­ben. A hangszer a zeneszerző ha­lála után Mozart sógorához, Heibel Jakabhoz került. Heibel idővel Ma­gyarországra köl­tözött, Diaková- ron lett templomi karnagy. Magá­val hozta a hang­szert is. A clavi- chordot az 1892- es bécsi nemzet­közi kiállításon láthatta a nagy- közönség, s ez­után a hangszer­nek nyoma ve­szett, s hét év­tized elteltével derült csak ki, hogy egészen a legutóbbi idők: g budai lakásukon őrizték Hummel nőági leszárma­zottai, akik a kö­zelmúltban meg­vételre ajánlot­ták fel a Ma­gyar Nemzett Múzeumnak. A múzeum lá­togatói nemsoká­ra időszaki kiál­lításon láthatják a nevezetes hang­szert. Nem ezen múlik Mc jár a harmadik ruhát akasztottam vissza a szekrénybe: — Soha nincs egy göncöm sem, amikor fel akarok öltözni. Morogva válogattam a blúzok és a pulóverek között. Azután a fekete kiskosztüm mellett kötöttem ki. Ki- keféltem, múltkor beleülhettem va­lamibe, nem győztem vakarni a kis foltot, nehogy elcsúfítsa a hatást. Ta­lán hosszabban fésülködtem a tükör előtt, mint máskor. Az eredmény ugyanaz. Soha nem úgy ál' a hajam, ahogy szeretném, a fodrász sem tud mit kezdeni vele. Alig két napja, hogy megigazíttattam, meg sem lát­szik rajta. A körmöm is kilakkoztat- tam, pedig nem szeretem. Olyan ide­gen lett a kezem. Kétszer lemostam, azután harmadszorra meghagytam, egyszer nekem is lehet. M ég isa.á négy óra. Uram isten, mikor lesz hat? Akkor már biz­tos itt lesz Pista. Tudja, hogy szere­tem, ha születésnapomon korán ha­zajön. Máskor nem szólok bele, hogy meddig dolgozik, de a születésnap, az más. Múltkor az ő születésnapján is ötkor itthon volt mindenki. Olyan­kor lővesszük az eldugott, fehér se­lyempapír’ a csomagolt ajándékokat, cigarettát, italt, banánt vagy naran­csot, egyszerre elé állunk, úgy kö­szöntjük. Milyen érdekes, kilenc éve ismétlődik így, mégis mindig elpirul, mintha váratlanul érné. Tavaly én nem kaptam semmit. Nem volt Pistának pénze Valahogy elfogyott. Színházban is voltunk, moziban is, nem maradt. Magamban kicsit fájt, mert ha három hónapon át félretesz valamit, csekélységre telt volna. Nem minden az ajándék, vigasztaltam magam. Pista egyéb­ként rendes, családszerető ember. A fizetéséből alig tart magánál vala­mit, csak épp annyit, hogy feketére, egy-egy fröccsre elég legyen. A ne­vem napját soha nem tartottuk, eszünkbe sem jut megünnepelni. Legfeljebb Edit hoz egy doboz csoko­ládét az irodában. Én is viszonzom, rettenetesen vigyázok, el ne feledjem mikor is van Edit-nap. Itthon nem törődünk vele, annyi névnapot, szü­letésnapot ki győzne? Hagy a csa­lád. A nagymamák, a nagypapák, a nagynénik, a nagybácsik, a gyerekek, mi ketten ... sok az. O lyan kedves volt Pista, amikor bocsánatot kért, ne haragudjak, majd legközelebb pótolja a mulasz­tását. Igaz, azt hittem, hogy a követ­kező fizetéskor meglep valamivel, de nem tesz semmit. Furcsa is lett volna elkésett születésnap! Talán el sem fogadtam volna, akkor már nem. Szerencsére Pistának több esze volt, ilyen tapintatlanság eszébe sem jutott. Különben miért is kell megünne­pelni a születésnapot7 Csak azért, hogy mindenki tudomására hozzuk; jaj, már harminckét évesek vagyunk. Harminckettő? — és akkor jönnek a bókok: meg sem látszik, legfeljebb huszonnyolc... Az igaz, hogy min­dig beugróm és elhiszem. Mintha at­tól a harminckettő valóban huszon­nyolccá változna. Melyik harisnyát egyem fel? Még magam előtt is felvágok, pedig csak két harisnyám van. Az egyik ugyan új, de spórolni kellene vele. Mind­egy. Majd máskor. Most a fekete kosztümhöz mégis az új illik, úgy sem soká kell már harisnyát horda­ni, meleg van. Amíg nem jön Pista, felveszem a kötényt, nehogy valami­vel bepiszkoljam a ruhám. Ha csen­get, majd hirtelen lekapom. Ni, máris csenget valaki. Milyen kár, most meg kell kínálni az ünnepre készített süteményből, pedig azt csak magunknak sütöttem. Üjra csenget­nek. Pontosan úgy, ahogy Pista szo­kott. Míg ajtót nem nyitok, megál­lás nélkül, kicsit szaggatottan, hogy azért ne az egész házat verje fel. F alóban Pista. Milyen rendes, hogy korán jött. Jó lérj, meg kell hagyni. — Szervusz. De csinos vagy! Mi ütött beléd? — Aíi ütött volna? — és hagytam, hogy két oldalról megcsókoljon. Ki­csit rám is ütött, régi szokása, ha kedveskedni akart. — Nem is csodálkozol, hogy már itthon vagyok? — De. Mi történt? — Mátrai vidékre ment és az egész osztály lógott. Ebéd után még csak csináltunk valamit, azután it­tunk egy jó feketét. Most pedig le­léptünk. Gyalog jöttem, hogy kicsit friss levegőt is szívjak. Te milyen jó volt a hídon! örülsz, hogy korábban jöttem? — olyan gyanús vagy. Va­lakit vártál, valid be. — Persze, hogy vártam. — Ne ijesztgess, kit? Jó lett volna kicsit pihenni. Mit nevetsz? — Rajtad. Téged vártalak. — Ebben a ruhában? Megyünk valahová? — Ha akarod. — Jaj, istenem. A születésnapod — kapott a homlokához. Egész ki­ment a fejemből. Még reggel készül­tem, hogy veszek valamit, azután az a sok munka. Délután pedig megszé­dített a benti felfordulás. Különben is csak holnap lesz, még holnap ve­hetek valamit. Mit szeretnél? — Semmit. Igazán semmit. Van nekem mindenem. Kár, lenne szórni oó a pénzt. Ha valamire szükségem van, úgyis megveszem, nem igaz? — Ne haragudj. idejött, megcsókolt, szeretettel, megszégyenültem Sajnáltam. Megpróbáltam mosolyogni. Sikerült: — Azért sétálni még sétálhatunk Beülünk a vendéglőbe. Pezsgőt iszunk. — Annyi pénzem nincs: — Van nekem. Bízd csak rám ma­gad, nem jársz rosszul. Nem hagyott békében: — Azért elhiszed, hogy szeretlek? — Csacsi vagy. Majd pótolod máskor. Nem ezen múlik egy házas-' ság. — Az igaz. Mit adsz enni, vagy már nem is adsz? a konyhába mentem. Nem sírtam, csak valahogyan nem állt a kezemhez a vacsorakészítés. Azért meglett. Bevittem a kedvenc levest és palacsintát. Pista már olvasott, szórakozottan nyúlt a kanálért: egy kanál leves, néhány sor olvasás, egy kanál leves __ — Annikám, úgy elfáradtam, mi­előtt elmennénk, lepihenhetek egy kicsit? — Persze —, egyeztem bele gyor­san. — Persze —, ismételtem. Pista gyengéden átfogott, megcsó­kolt és mint aki váratlan jutalomban részesült, már dobálta is le a holmi­ját. Én meg leszedtem az asztalt, gondoltam, nem mosom most el ezt a néhány edényt, majd holnap. Pista már hortyogett, én pedig magamban ismételgettem, mintha magolnám a régi gyerekkor, leckét: — Nem az ajándékon múlik. Nem az ajándékon múlik. S titokban haragudtam a mamá­ra, amiért gyerekkoromban annyiszor elmondta, hogy aki igazán szeret valakit, nem telejtheti el a kedves dátumokat. Pedig nincs is igaza. Csak a koccint6-ért kár. hogy elmaradt. Sági Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents