Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-05 / 287. szám
2 f*CB MKcrci hírlap TPR7. DECEMBER 5.. KEDD Kozmosz 194. Vasárnap a Szovjetunióban felbocsátották a Kozmosz 194-et. A szputnyik pályájának adatai a következők: kezdeti keringési idő 89,7 perc, maximális földtávolság 333 km, minimális földtávolság 205 km, a pályasíknak az Egyenlítővel bezárt szöge 65,7 fok. BERLIN Kettős magyar győzelem A hat szocialista ország táncdalénekeseinek részvételével folyó „Barátság dalfesztivál” NDK-beli szakaszán kettős magyar győzelem született. A dalfesztivál zsűrije vasárnap Magdeburgban Sárost Ka- talinnaJc és Korda Györgynek ítélte az első dijat az NDK- táncdalok kitűnő előadásáért. A táncdalfesztivál következő fordulójára december 4-e és 12-e között Csehszlovákiában kerül sor. ROMA Új bankjegyek Olaszországban hétfő reggel forgalomba hozták az 50 000 és 100 000 lírás új bankjegyeket. Az új bankjegyek kibocsátására azért volt szükség, hogy megkönnyítsék a kereskedelmi műveletek lebonyolítását. A 100 000 lírás új bankjegy — a legnagyobb címletű pénz Olaszországban — még mindig kisebb értékű, mint 1000 svájci frank, 1000 nyugatnémet márka és 1000 svéd korona AEROTRAIN Sikeres gyorsaságirekord- kisérletet hajtott végre Párizs közelében levő kísérleti pályáján az Aerotrain. A középpon- t; betonsínen futó légpárnás jármű hétfő délelőtt óránként 845 kilométeres sebességet ért el. SAN FRANCISCO ÁFOGTÖRÉS tt r/« „Fogtörés” miatt kisiklott a fogaskerekű egy kocsija vasárnap San Franciscóban. A zsúfolt kocsi lezuhant a lejtőn, és szétzúzott egy gépkocsit. A kiömlő benzin tüzet okozott, az utasok közül 27-en égési sebesüléseket szenvedtek, közülük az egyiknek az állapota válságos. Dzsungelcsata Nyugat-Borneón Az indonéz hadsereg tisztjei megerősítették azokat a híreket, amelyek szerint a nyugat-bor neoi dzsungelben nagyobb arányú csata folyik indonéz sorkatonaság és szabadságharcosok között. A partizáncsapatok létszámát 500 főre becsülik. NAIROBI Strázsa Vasárnap egy közrendőr, aki Tom Mboya kenyai gazdasági és tervezésügyi miniszter háza előtt strázsált, puskával többször rálőtt a miniszter autójára, majd elmenekült a helyszínről. A merénylőt még nem sikerült elfogni. CHICAGO McCarthy - Johnson ellen Eugene McCarthy szenátor, aki a múlt héten jelentette be, hogy indul a Demokrata Párt elnökjelölő választásain, első választási gyűlésén azt mondotta, hogy a vietnami háború „jogilag és alkotmányos szempontból kérdéses, katonai szempontból sikertelen és erkölcsileg jogosulatlan”. A szenátor Chicagóban, az „aggódó demokraták" nevű szervezet gyűlésén mondott beszédet. McCarthy kijelentette: a kormányzat kész minden árat megfizetni a katonai győzelemért Vietnamban — holott ebben a győzelemben egyre kevesebben reménykedhetnek. Az amerikai demokraták többsége — McCarthy szerint — nem a háborút, hanem a békét támogatja, és kész nagy árat fizetni a béke helyreállításáért. A szenátor sürgette az egész amerikai külpolitika gyökeres felülvizsgálatát, az agresszív célok helyett békés célok kijelölését. McCarthy jelöltségét egyöntetűen támogatta a szervezet kongresszusa. A chicagói megbeszélésen az Egyesült Államok 50 államából 42 demokrata szervezet képviseltette magát. Don Edwards califpr- niai képviselő a szervezet gyűlésén mondott beszédében azzal vádolta a Johnson-kor- mánvzatot, hogy félrevezeti az amerikai népet, megszegi 1964- ben tett ígéreteit. Ennek következtében az Egyesült Államokban növekszik a kiábrándultság, a visszavonulás a politikától. A kormányzat egymást követően hajt végre katonai akciókat — Dominikában, Vietnamban és a világ más pontjain —, s ezek az akciók elszigetelik az Egyesült Államokat a világ többi országaitól. Johnson azt a politikát követi, amelyet annak idején Goldwater hirdetett meg — állapította meg a képviselő. McCarthy jelöltségét számos más szervezet is támogatja a Demokrata Párt sorain belül. Az úgynevezett ,jzakadár demokraták” nevű csoport tagjai például — amely csoport több mint százezer aláírással petíciót tett közzé számos nagy amerikai lapban Johnson elnök vietnami háborúja ellen — a chicagói tanácskozáson közölték, egyértelműen helyeslik McCarthy elnökjelöltségét. A szenátor választási alapja javára eddig több mint egymillió dollár gyűlt ösz- sze. A chicagói konferencia megítélése szerint van esély arra, hogy Johnson elnököt ne jelöljék újra 1968-ban, ehelyett a Demokrata Párt soraiban részben Eugene McCarthy, részben pedig Robert Kennedy jelöltségét támogatják a választók. Felújítják a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunió és kinshasai Kongó között A Szovjetunió és a Kongói Demokratikus Köztársaság (Kinshasa) elhatározta, hogy felújítja a diplomáciai kapcsolatokat. Visszatért Kongóba kilenc- száz volt katangai csendőr, akik a fehér, zsoldosok oldalán harcoltak a kinshasai Kongó keleti vidékein. ] Mobutu kongói elnök kül- ! földi állampolgárokra vonatkozó be- és átutazás! tilalmat rendelt el Kelet- és Nyugat-Kasai tartományban. A rendelettel az egyre nagyobb méreteket öltő gyémántcsempészetet próbálják megfékezni. LONDON Zűrzavar a vasúti közlekedésben Hétfőn megkezdődött az angol Diesel-mozdony-vezetők „túlbuzgósági sztrájkja”, ami teljesen lelassítja a forgalmat. Néhány óra múlva már beállt a teljes zűrzavar az angliai vasúti közlekedésben. A munkaügyi vita alapja az, hogy a széntüzelésű mozdonyokon feleslegessé vált fűtőket nem fékezőbódékba, hanem lokomotívokra helyezték át. a mozdonyvezetők pedig kenyerüket féltik az átképezhető segédmunkaerőktől. A 36 és fél ezer mozdony- vezető sztrájkjáról Wilson miniszterelnök tanácskozásokat folytat a kabinet tagjaival. GOMEL Hazaárulóh Goméiban befejeződött a 18 napos per, amelynek során a belorusz katonai körzet katonai bírósága megvizsgálta a hazaárulók csoportjának ügyét, majd ítélkezett felettük. A katonai bíróság Funk Loboda, Szulzsenko, Nagor- nij, Jakovlev, Osztrousko és Oszmakov vádlottakat golyó | általi halálra, Hlisztov, Lappo és Medvegyev vádlottakat pedig egyenként 15 évi börtönbüntetésre ítélte. Az elítéltek a Nagy Honvédő Háború idején a náci megszállók szolgálatába szegődtek és részt vettek szovjet emberek meggyilkolásában, kínzásában és üldözésében. Körbe, körbe szüntelen... Végig egy kis baleset nyomán CD VIRE Halálos masszázs A 63 éves Leon Lenormand, reumatikus fájdalmai enyhítésére, vasárnap alkoholos masz- százst kapott. Felöltözvén, rágyújtott egy cigarettára. A lángtól ruházata tüzet fogott, s a szerencsétlen ember szörnyethalt. Jó, jó — az ember előbb számoljon tízig, mielőtt valami mérgeset mondana, s legalább százig, ha ráadásul írásba is kívánkozik a mérge. Valójában lehet, hogy nem is olyan nagy ügy ez az egész. Sót, egészen biztos, hogy nem nagy ügy. tó úr meg dr. Komondy István doktor úr, a mqnkavédelmis; elég az hozzá, hogy amikor megcsinálták a jegyzőkönyvet, mindjárt felolvasták nekem, hogy írjam alá. Én az egészből csak annyit értettem, hogy mindenben én vagyok a hibás. Mert a baleset oka: figyelmetlenség. Mert a balesetért felelős: Imre Ferencné. Mondtam én akkor, hogy már bocsánatot kérek, főorvos úr, de én ezt nem írom alá. Azt mondta akkor Klacsmann főorvos úr: miért nem, Imre néni? (Maga így is, úgy is megkapja, ami jár... És mivel gipszben volt a kezem, hát Antal Márta be- tegfelvételezőt hívta oda, az írt alá helyettem ... Ettől számítva hét teljes hétig — 40 munkanapon át — nem dolgozhatott. Az asszony így folytatta a történetet: — Én eleinte bíztam benne, hogy azért nem lesz itt semmi baj. Csak akkor kezdtem idegeskedni, amikor kifizették az első táppénzt, és láttam, hogy kevesebb, mint amire számítottam. Mindjárt mentem az SZTK-ba Budapestre, hogy ez kérem üzemi baleset volt, és ha jól tudom, ilyenkor az egész fizetés jár. Miért adnak nekem kevesebbet? Erre azt mondták, hogy ők nem tehetnek semmit, ezt otthon kell elintézni a munkahelyen. Hát jó! — mondtam. Azzal jöttem A panaszos — Imre Ferencné — őszülő idős asszony, s ahogy mondta, másfél éve van még hátra a nyugdíjig; hosz- szan mesélte el a történteket. Éppen mint aki örül, hogy végre meghallgatják. Tulajdonképpen a gödöllői kórház mosodájában dolgozik, de a nyáron tatarozták, s erre az időre más munkát kaptak az ottani asszonyok. Éppen ekkor festették a kórtermeket, és a mosodaiakat ide osztották be, hogy takarítsanak a festők után, majd pedig állítsák helyükre a vaságyakat. Az ágyak nagyon nehezek voltak, különösen- azok, amelyeket még csak szétszedni sem lehetett; de hát hiába mentek az asz- szonyok az irodára, hogy küldjenek férfiakat erre a munkára. nem kaptak segítséget. Végül megtörtént a baj; az egyik vaságy támlája visszacsapódott, és eltörte Imréné kezét. Akkor mindjárt gipszbe tették, ez egészen pontosan: július 15-én, szombaton volt! —, majd hétfőn felvették a baleseti jegyzőkönyvet. Ezt a panaszos a következőképpen mondta el: — Emlékszem, az irodában ott volt dr. Klacsmann László főorvos úr, mármint az igazgahaza a gazdasági hivatalba, hogy intézkedjenek. Még mindig nem gondoltam semmi rosszra. Visszaküldték az SZTK-ba. Hozzak olyan igazolást, hogy ott tényleg csak 75 százalékos táppénzt kapok. Mondom, mintha nem tudták volna, hogy mennyit kapok. De nem szóltam semmit: hoztam. Aztán csak nem történt semmi. Megint mentem a gazdasági hivatalba, és most már kérvényt is adtam be. Ez sem használt. Most már november közepe van ... És még mindig igy járkálok, kérem ... Kis fizetésű asszony vagyok, 1325 forintot kapok korpótlékkal együtt; nekem nagy szükségem van arra az 550 forintra, amit nem fizettek ki — tessék elhinni ... Különben egyszer az is előfordult, amíg beteg volt — amint ugyancsak elmesélte —, hogy a kórház gazdasági hivatala még a rendes táppénzes lipjút sem továbbította időben: elfelejtették! A gödöllői kórház igazgatóját, dr. Klacsmann főorvost, egyáltalán nem lepte meg, hogy Imre Ferencné ügyében keresem. — Igen, persze — mondta —, tudok róla, hogy írt miami levelet... Említette... Mindebből azonnal látni való volt, hogy bár jól lehet unalomig ismert ügy került Robbanó milliárdok Közismert, hogy az Egyesült Államok sok milliárd dollárt költ a vietnami háborúra. De mit jelent cgy- milliárd? Arányait csak összehasonlítás révéit foghatjuk fel. Azt mondjuk például, hogy senkisem érhet meg egymilliárd percet, mert ha száz évig is él, akkor is csak 52,5 millió percet élt. Ugyancsak gyakran használják a „csillagászati” jelzőt. ha íz Egyesült Államok vietnami kiadásai kerülnek szóba. Egymagában ez a jelző sem fejezi ki a Pentagon költségeit. Az amerikai sajtó szerint a vietnami háborúra jelenleg havonta 2,5 milliárd dalián költenek, vagyis évente 30 milliárdot. Összehasonlításul: az Egyesült Államokban az egész koreai háború 18 milliárdjába került; az első atombomba megteremtésére 2 milliárdot költöttek; a montreali világkiállítás felépítési költsége 1 milliárd dollár volt, pedig ott miniatűr méretekben megje- jent szinte az egész világ. Végül még egy adat: Franciaországban a közelmúltban hagyták jóvá a jövő évi állami költségvetést, amelynek összege 26 milliárd dollárnak felel meg. Tehát Franciaország a fegyveres erőkre, az egész államapparátusra és a társadalombiztosításra kevesebbet költ egy év alatt, mint az Egyesült Államok csak a vietnami háborúra, ugyancsak egy esztendő alatt Ha a 30 milliárdot elosztjuk Dél-Vietnam lakosainak számával — akiknek „érdekeit az Egyesült Államok védelmezi” — akkor minden lakosra 1375 dollár jutna egy év alatt. Ez több, mint az egy főre jutó nemzeti jövedelem a ri- lág legtöbb országában. Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy ez az összeg még azok körében is megdöbbenést keltett, akik az intervenció ügyében döntöttek. Robert McNamara, a távozó amerikai hadügyminiszter például másfél évvel ezelőtt a háború költségeit évi 12 mil- liárdban jelölte meg. Pedig McNamara abban különbözik elődeitől, hogy a Pentagonban, a pénzügyi élet mintájára bevezette a gazdaságossági mutatók módszereit. Ezt a módszert röviden ,Jiiadások—eredmények” néven emlegetik, és azt jelenti, hogy az eredményeknek igazolniok kell a kiadásokat Alkalmazzuk a módszert Vietnamra: a demokratikus Vietnam elleni légiháború költsége évente 3—5 milliárd dollár. Ez a „kiadás”. És az „eredmény"? Maga McNamara fejtette ki a szenátus egyik bizottsága előtt, hogy a légiháború kezdete óta a bombázások Eszak-Vietnamban 320 millió dollár kárt okoztak. Es a „kiadás" rovatba be kell vezetni azt a politikai presztízsveszteséget is, ami az Egyesült Államokat éri a tömeges bombázások miatt. G. Geraszimov PEKING Mao tapsolt... Az Uj-Kína hírügynökség jelentése szerint Mao Ce-tung vasárnap fogadáson katonaküldöttséggel találkozott, akik részt vettek a Mao-müveket tanulmányozó aktivisták kongresszusán. Jelen volt a fogadáson Lin Piao honvédelmi miniszter — Mao „legközelebbi fegyvertársa" —, Csou En-laj miniszterelnök és a „kulturális forradalom” számos magas rangú irányítója. Az Uj-Kína kiemeli, hogy a „kitűnő egészségi állapotnak örvendő” Mao szívélyesen integetett és tapsolt a megjelentek körében. a terítékre, Imréné papírjai mégsem lehetnek legfelül az elintézendő dolgok között. Az igazgató főorvos azért szentelt rá néhány percet, hogy elmondja, amit az esetről tud. Amikor a baleset megtörtént, mindjárt szabályszerű jegyzőkönyvet vettek fel róla, s á jegyzőkönyvi másolatokat még időben eljuttatták a rendeltetési helyükre. Egy példány elment a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának, egy másik az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei bizottságának, végül itt is maradt egy példány a kórház irattárában. Ami pedig Imre Ferencnét illeti, neki már több esetben megmondták, hogy várjon. A gazdasági hivatalban, annak bizonyságául, hogy valóban intézkedtek; megkeresték a jegyzőkönyvet. Ennek a főbb ellentmondásait a következőkben, lehetne összefoglalni: Fent azt írják, hogy Imre Ferencné részesült balesetvédelmi oktatásban. Ugyanekkor a lap alján meg azt írják, hogy a baleset után intézkedtek, s hogy miképpen, ez az érdekes: „oktatásban részesültek a takarításban részt vevő dolgozók”. Hát miért kellett őket még egyszer oktatni? Minden bizonnyal azért, mert előzőleg csupán azt ismertették velük, hogy milyen baleset- védelmi rendszabályok érvényesek a mosodában; az ő munkahelyükön... Ennél azonban sokkal érdekesebb, ahogyan az Imréné balesetét megokolják. „Férfi munkaerő hiánya, figyelmetlenség" — ez áll a jegyzőkönyvben. És egy sorral lejjebb már egyértelműen állítják, hogy a balesetért felelős; „Imre Ferencné". Eszerint tehát, még a férfimunkaerö hiányáért is... — Mit szól ehhez az ügyhöz? — kérdeztem Hudácska Lászlóné gondnoknőt, a gazdasági hivatal vezetőjét. — Nem tudom — mondta —, hogy végtére is nekem mi közöm van hozzá! — De az igaz, hogy egyszer elfelejtették elküldeni Imre néni táppénzes lapját? — Hát igen, az igaz... A baleset színhelyén —* ahogyan akkor láttam —, csak a kórházi szakszervezeti bizottság titkárának. Madarász Ferencnének a véleménye lehetett még érdekes. Meglehetősen lesújtóan nyilatkozott a jegyzőkönyvről, azt a sejtelmes, legyintéssel vegyes megjegyzést fűzte hozzá: „tudja, hogy van ez nálunk, az egészségügynél”. Szóval — ha jól értettem —, mintha itt nem sok szava volna a szakszervezetnek. Majd arról beszélt, hogy persze, azért meg lehet érteni az igazgató elvtársat is; sok beteg, nehézkes körülmények, egyebek... Végül, hogy mit tett a helyi szakszervezeti bizottság ... — Rendkívül sajnálom, hogy ennyire elhúzódott az Imre néni ügye... Sajnos nem tudtam feljutni Budapestre, hogy a szakszervezet megyei bizottságán eljárjak ... Dehát nem is egészen értem a dolgot; hiszen megmondtam Imre néninek, hogy menjen fel ő, személyesen.« Megvallom, én azt hittem, hogy már réges-régen rendben van ez az egész ... Nem ment volna fel? Minden-
