Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

^rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS'Z I BALÁZS. AZ EBADTA | s s Férfiembernek a nevét § I között nem talált az em- | berfia, akkor marad a Dé- | ^ nes, de erre már nyűgöd- § $ tan fofnaHni $ | tan fogadni is § Okos tekintetű. lehet 5 fekete ^ A manufaktúrától — a nagyüzemig § reveszi, hogy valami dől- ^ | gom vele, pontosan ^ | előttem megáll. ^ — Balázs, légy szíves | ^ mondd meg nekem, hogy S S hol van a vízgazdálkodási $! I társulat irodája!? $ | — Hát a bácsi honnan ^ | tudja, hogy engem Balázs- § | rtak nevezések? I — Csak úgy kitaláltam.. | | — Hát akkor találja ki ^ S i A PEST MEGVEI HÍRLAP KulONKIAPA«A XI. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1967. DECEMBER 3., VASÁRNAP sssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssss)* SZERKESZTŐI ÜZENET A „Tíz tagú festőbrigádnak” üzenjük, hogy a brigád egyik tagja keresse fel szerkesztősé­günket, hogy a leve’ükben fel­vetett problémával foglalkoz­ni tudjunk. Névtelen levelekkel nem foglalkozunk. Nem kell már a sok meggyfaszár... Csibuk, szivar, cigaretta, szivarka Városunk szerepe a füstölés történetében Nagyapáink még sárgaréz- kupakos csibukokból szívták az illatos szabolcsit. Selmecen égették a pipafejeket, Nagy­kőrösön, Szatmári Jmre mű A szivarozás virágkora a XIX. század második felére esett. A Magyar Dohányjöve­dék a századforduló táján 517 millió szivart gyártott egy esz­helyében faragták hozzájuk a tendő alatt. A szivar „fogyasz­meggyfaszárakat. Akkoriban a pipázás még olyan általá­nos volt Magyarországon, hogy az évente felhasznált kétezer vagonnyi dohánynak csaknem a feléből pipadohányt állítot­tak elő. Dr. Balányi Béla: w M KOROS! DISZNÓTOR REGEN in. Ha az asszonynép valamit elfelejtett, a gazda azt sem hagyta szó nélkül. A bort köz­ben iszogatták. Még akkor is itatta a böllért a gazda, ha vi­ta támadt valamilyen kérdés­ben. A böliér általában kér­dezgette, hogy mekkora son­kát hagyjon. A házigazda ilyenkor a pipacsutorát ki­emelte a szájából és mondta, vagy csak mutatta, hogy mek­kora sonkát hagyjon. A húsok leszabása már a konyhában történt, amikor a disznó már bent volt. A reggeli ezután kö­vetkezett. Sült disznó vér volt a reggeli. Érdemes arról is szólni, ho­gyan vágták össze a kolbász- húst azelőtt, amikor még nem volt húsdaráló. Disznóvágás­kor az összecsukható nagyasz­talt szétnyitották s a disznó részeit ezen helyezték el. A szalonna eltávolítása után fog­tak a kolbászhús összevágásá- hoz. A következő módon tör­tént. Az asztalra egy nagyobb húsvágódeszkát, vagy egy tisz­tára mosott favágótökét tet­tek. Az asztal két ellentétes oldalához egy-egy gyalogszé­ket helyeztek el. Két javako­rabeli férfi állott a székekre, kezükben az előző este kifent baltával. A két baltás ütemesen vágta a húst. A pipát nem volt szokás ilyenkor letenni, a kézmosás nem volt divatban. Csak az ingujjak voltak feltörve és úgy aprították a húst. Amikor már elég apró volt, egy rakásba kaparták az asztalon. A csöves paprika és a foghagyma ösz- szevágása következett. Amikor ezzel is elkészültek, követke­zett a hús sózása, paprikázása és foghagymával való keve­rése. A kolbásztöltés sem volt egyszerű dolog, mert a bollér, ahogy a kolbásztöltö- ből nyomta a kolbászhúst a kolbászbélbe, egy gyereknek kellett mellette állnia egy zsákvarrótűvel, aki szurkálta a kolbászbelet, hogy légbubo­rék ne maradjon a kolbászbél és a hús között. Egy felnőtt a kész kolbászt karikára ösz- szecsavarta és a szakajtóba helyezte. Disznótor alkalmá­val óriási sürgés-forgás volt a házban és a ház körül. Óhatat­lan eset ilyenkor, hogy vala­mit felborítsanak, vagy leejt­senek. Az ilyen eseteket tré­fálkozással, csípős megjegyzé­sekkel kísérték. (Folytatjuk) tása” a második világháború után rohamosan csökkent, s manapság már kétségkívül a cigaretta az egyeduralkodó. 1960-ban a világon elfüstölt dohánynak több mint 75 szá­zalékát cigarettába töltötték. Hazánkban jelenleg az összes dohánynak több mint a 90 százalékából cigarettát gyár­tanak. A legújabb dohány­ipari termék pedig a szivarka. Ez szivarízű, de enyhe aromá- jú, dohányfóliával burkolt, cigaretta méretű füstölnivaló. Egyébként a magyar ciga­rettagyártás rohamos fejlő­dése 1957-től kezdődött. Az utolsó tíz év alatt a magyar dohányipar többet fejlődött, mint fennállásának előző 90 esztendeje alatt. A híres szabolcsi dohány mellé felzárkózott a Dunához közelebb eső vidékeken ter­melt dohány is. Így például a legutóbbi mezőgazdasági ki­állításon a kókai . Kossuth Termelőszövetkezet. dohánya j szerezte meg a kiemelt nagy­díjat, hogy az aranyérmekről ne is beszéljünk. A Nagykáta t környéki dohány nemcsak mi­nőségileg, de mennyiségileg is jelentékenyen hozzájárul a hazai igények jobb kielégíté­séhez. A dohányipar pedig arra törekszik, hogy javítsa gyártmányai minőségét. Ne- I hezíti a helyzetet, hogy a géppark műszakilag elavult, j ezenkívül a ' kocsányieldolgo- \ zás sem kielégítő. Az azon- 1 ban örvendetes, hogy — a négy kommersz cigaretta kivé­telével — a csomagolás külö­nösebb kívánnivalót nem hagy maga után. Az idén bevezetett1: csuklófedeles kartondoboz, va­lamint az új pipadohány po- j lietilénfóliás zsebtasakja már egészen korszerű. MA: KOLLÉGIUMA VATÄS Ma délelőtt 11 órakor, -ün­nepély keretében, a megyei ta­nács művelődési osztálya hi­vatalosan is megnyitja a me­gye első általános iskolai di­ákotthonát. TIT-KÖZGYÜLES Délelőtt 10 órakor a művelő­dési ház klubtermében a TIT városi szervezete közgyűlést tart. A beszámolót Csikai Pál városi titkár mondjá, majd újjáválasztják a vezetőséget. ORSZÁGOS VASÁR Ma a vásártéren országos állat- és kirakodóvásár lesz. GSCHWINDTÉKTGL - A VILÁGEXPORTIG Vonatszerelvény Szobtól Nagykő ősig... TETSZETŐS külsejű ismer­tetőfüzet jelent meg a kon­zervgyárról. A gyárbeliek mind ismerik e kis képes fü­zetet, de olvasóinkat is bizo­nyára érdekli tartalma. Né­hány" részletét az alábbiak­ban közöljük. ★ TAVALY, a rekonstrukcióval konzervgyárunk harmadik, lényegesen nagy méretű kezdődött fejlődésének az előző kettőnél gyorsabb fejlő­dést jelentő szakasza. E sza­Íme, néhány érdekes adat a fejlődésről: kasz végére, 1970-re a Nagy­kőrösi Konzervgyár nemcsak Magyarországon, hanem Eu­rópában is az egyik legna­gyobb és legmodernebb kon­zervüzem lesz. Három év múlva a gyár a fő szezon­ban napi 750—800 tonna (!) készárut bocsát ki. Ha ak­kor egyetlen vonattal kel­lene a nyersanyagot a gyárba hozni, annak a szerelvénynek az eleje Nagykőrösön, a vége valahol a határon, Szobnál lenne... termelési érték a termelés mennyisége az egy főre eső termelés évente 1958 111 mill. Ft 1965 429 mill. Ft 1970 1035 mill. Ft 17 700 tonna 56 200 tonna 110 000 tonna 11 tonna 18 tonna 28 tonna Rőfnyi kifli Megjelent rőfnyi kifli, egy forint. a boltokban a ára mindössze A konzervgyártás a ma- ság, közelebbről a kertészet, gyár élelmiszeriparban a fel- Nagykőrös és vidéke koráb- szabadulás előtt viszonylag ban is gazdag tapasztalatok- jelentéktelen szerepet ját- kai rendelkezett a kertész- szőtt. De ma már a hazai kedésben. A gyár fejlődésé- konzervgyártás a háború élőt- . vei párhuzamosan környé­knek a harmincszorosa, kon- I künkön az utolsó tizenöt év- i zervexportunk pedig az ország pen megsokszorozódott az legjelentősebb tételei között öntözött ^rtek, zöldségesek szerepel a külkereskedelem-. gyümölcsösök száma. Pon- ben. Csak maga a Nagykő- A ö Irösi Konzervgyár mintegy tosan annak megfelelően, I ötven országba exportál. ahogy a gyár évről évre A KONZERVIPAR alapja több nyersanyagot szippan- természetesen a mezőgazda- tott fel. Álljon itt erről is néhány jellemző adat. Hét vége sportja Asztalitenisz: Birkózás: A Kinizsi felnőtt csapata A Kinizsi NB II-es felnőtt vasárnap délelőtt Gödöllőn az csapata szombaton és vasárnap EAC csapatával mérkőzik. Debrecenben lép szőnyegre. ______________________________ ökölvívás: é v szerződött terület tsz-ek száma áll. gazd. száma egyéni termelők 1957 4148 hold 42 4 3930 1959 5663 hold 45 4 5690 1961 7216 hold 129 11 870» 1967 * háztáji 13 118 hold 78 7 590* Csikay Márta: Vetkőző lány ÉS MOST LASSÚK azt a kollektívát, azokat az embe­reket, akiknek a vállán az egész fejlődés nyugszik. Az ő életük, munkájuk egyúttal a gyár élete és munkája is. Ez a kollektíva évtizedek erő­feszítéseiben kovácSolódótt össze. A gyár törzsgárdája ma már több mint ezer főt számlál, azaz az alkalma­zottaknak csaknem egyhar- mada dolgozik a gyárban egy évtizednél régebben. Kö­zülük negyvenéves törzsgár- dajelvényt visel egy, negyed- százados jelvényt 29, másfél évtizedest 221 és tízéves jel­vényt 756 alkalmazott. So­katmondó számok ezek. Hát ha még hozzávesszük, hogy a gyár főnökei, az üzemveze­tők, az osztályvezetők ráajd- nem mind másfél-két évti­zede állnak posztjukon és pá­lyafutásuk többnyire ebben a gyárban indult. I Annak idején, a nagykőrösi Gschwindt-féle műszaki gárda — 1948-ban — egy konzerv- mestert és négy konzervse- gédet számlált. A múltból ezt a szakképzettséget örö­költük. Ezzel szemben ma a Nagykőrösi Konzervgyárban így fest a helyzet: egyete-1 met, főiskolát végeztek négy-, vennyolcan, felsőfokú techni kumot huszonnyolcán, közép­fokú technikumot 207-en; a gyárban egyébként 714 szak­munkás dolgozik, közülük két szakmával rendelkeznek negyv^pen. A tanulásban nincs meg-rf állás. E pillanatban 185-en. tanúinak, közülük 27-en fel-; ső fokon, 72-en technikum­ban és 86-an gimnáziumban. Nem véletlen tehát, hogy a munkások között ma már vannak érettségizettek is, akik megtalálták élethivatá­sukat a konzervgyártásban. A JÖVÖ ezeknek az embe­reknek a kezében van, de ők természetesen számítanak — nem is tehetnének másképp — Nagykőrös és környéke földművelőinek további, köl­csönös hasznú támogatására Nem kétséges, hogy ez az összefogás hozzásegít min­ket mind a konzervgyár, mind a város felvirágzásá­hoz. Főit kolbász A 150. számú önkiszolgáló boltban csütörtöktől meleg, főtt virslit, illetve kolbászt árusítanak. Mi fán terem a linzer? HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS A CUKRÁSZATBAN A belgrádi tv heti műsora 1967 december 3 VASÁRNAP: 8.40: Népdalok és szórakoztató melódiák. 9.10: Adás földművelők­nek. 9.55: Se fekete — se fehér. 10.40: Cirkusz mindenütt. H.IO: El­veszve a világűrben; 12.00: Szere­lem, ah, szerelem. 13.00: Jégko­rong: Szovjetunió—Kanada. 15.00: Torna: Bulgária—Olaszország—Ju­goszlávia. 17.20: Filmszatirikon. 17.50: Volt egyszer... (népdalok). 18.20: Riport. 19.00: Forró, forró nyár. 20.50: Tv-magazin. 21.50: A régi Szarajevó. HÉTFŐ 17.40: Kicsiny világ. 17.25: Rajzfil­mek. 17.40: Hol van — micsoda. 18.15: Ha ön a szívét fájlalja — e dal majd megvigasztalja. 18.45: A tudomány és mi. 19.15: Sportszem­le. 20.40: Élő ostor. — Tv-dráma. 21.40: Operaszínpad. KEDD: 18.10. Riport. 18.30: Telesport. 19.10: Reggeltől alkonyaiig. 20.40: Dokumentumfilm. 20.55: „Három óra tízkor” — amerikai western- film. SZERDA: 17.05: Bábjáték. 17.25: Expedíció. 13.15: Kíváncsiak egyesülete. 19.00: tói december 9-ig Találkozások Titóval — Rodoljub Csolákovics visszaemlékezései. 19.30: Tv-posta. 20.40: Labdarúgás: Anglia—Szovjetunió. 22.25: Az idő­vel lépést tartva. CSÜTÖRTÖK: 17.10: Tik-tak. 17.25: Úttörő tv- stúdió. 18.15: Még egy lépés. 18.35: Táncüíemben. 19.00. Az ügyeletes utca. 20.30. Aktuális beszélgetések. 21.40: ,,Orpheus”-opera. PÉNTEK: 17.30: Adás gyermekeknek. 18.15: Jugoszláv beategyüttesek. 18.45: Szeretem az egész világot (szóra­koztató). 19.05: Panoráma. 20.40: „Viktor Róbert” — amerikai film. 22.10: Szvjatoszláv Richter hang­versenye. SZOMBAT: 17.00: Az ügyeletes utca. 17.40: Dalok, melyekét nem felejtünk. 17.55: Aranymikrofon. 18.15: Gyer­mekeknek. 19.15: Időgép. 20.30: A jugoszláv néphadsereg zenekarai­nak szórakoztató zenei fesztiválja. 21.40: Szerelem, ah, szerelem. 22.50: A JNH fesztiválja folytatá­sa; 23.05: Elveszve a világűrben. Állandó adások: 18.00 órakor tv- híradó; 20.00 órakor tv-napló. A Kinizsi felnőtt ifjúsági és úttörő csapatai vasárnap dél­előtt Hatvanban lépnek rin - be a VSE csapata ellen. MOZIMŰSOR A halál részére fenntartva. NDK bűnügyi film. Korhatár nélkül megnézhető. Kísérőműsor: A Fedcsenkó- gleccser. Amerika. Előadás kezdete: 3, 5 és fél 8 órakor. Matiné Örvényben Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. Hétfői műsor: Az özvegy és a százados. De­rűs történet a szomorú ma- gárfimól. Főszereplők: Tolnay Klári, Sinkovits Imre, Szirtes Ádám. Szélesvásznú magyar film. Korhatár nélkül meg­nézhető. Kísérőműsor: Híradó; Távoli tájakon. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. A CUKRÁSZATBAN a hűtőgépek csendben duru­zsolnak. Ilyenkor, délután már csak ketten van­nak benn — ők a dél­utáni műszak. Pesti Antal cukrász és Bállá Lászlóné kézilány. Kézilány — forgatom gon­dolatban a szót. Milyen fur­csa. Balláné legalább ötven­éves, s mint megtudom, többgyermekes családanya Valóban furcsán hangzik a szó: betanított kézilány. — Nekem ugyan már nem szokatlan — mondja Ballá­né. — Így hívják a szakmá­ban azokat a nőket, akik szakképzettség nélkül álltak be annak idején, s itt sze­rezték meg a gyakorlati tu­dást. — Mikor kezdte? — fagga­tom. — Pontosan tíz esztendeje. — Hol? — A cifrakerti vendéglő konyháján. Tudja, mindig szerettem sütni-főzni, otthon is kedvem leltem benne. Az­tán, amikor nőtt a család és el kellett helyezkednem, a kedvem szerint találtam he­lyet magamnak. A vendég­látóiparban. ÜNNEP, vasárnap előtti hangulat van a konyhán. Az asszony fürgén gyúrja, da­gasztja a tésztát. Keveredik a vaj a liszttel. Tetejét hó­fehér cukor havazza. Nagyo­kat nyelve nézegetem, aho­gyan a félbevágott citromok levét facsarja. — Szereti? — érti el gon­dolatomat Balláné. — En igen — válaszolom, — de szeretik-e a vásárlók is? — De mennyire — szól közbe a cukrász. — Az ABC- ben csak úgy kapkodják. Oda szállítunk a legtöbbet. Bár újabban mindegyik üzletben divatba jött a sütemény. — Mi készül az ilyen dél­utáni műszakon? — Többnyire aprósüte­mény — veszi át a szót a ké­zilány. — Vajas és kelttész­tát is sütünk és sok krém­lapot. — Ebből a masszából mi lesz? — Linzer. — Mennyi telik belőle? — Nem sok. Tíz kiló. De azért nem tanácsolnám a háziasszonyoknak, hogy eny- nyiből süssenek linzert, mert ha a negyedrészéből csinál­ják, akkor is elég az egész családnak egész hétre ... A HŰTŐGÉPEK csendben duruzsolnak, itt már vasár­napi hangulat van. Azon tű­nődöm, hogy tulajdonkép­pen maholnap már nem is lesz kinek átadnom ezt a jó tanácsot, mert lassacskán mindenki rászokik a cukrá­szat süteményeire. Istenem, de messze is van már az a kor, amikor anyáink otthon sütöttek mindent, s milyen távoli az, amikor a munkás és a parasztember azt sem tudta, mi fán terem a lin­zer ... Rossi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents