Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xi. évfolyam, 131. szäm 1967. DECEMBER 3., VAN AKNA»* Héifőn MÁV-NYUGDÍJASOK ÉRTEKEZLETE Hétfőn délelőtt tíz órakor tartják a MÁV váci nyugdíjasai soron következő szakszervezeti ülésüket, a tömegszervezetek székhazában. y 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* ^ Átforrósodott a légkor... Szakítanak az ómechanizmussal a Kötöttben Rendhagyó értekezlet színhelye volt csütörtökön a Kötöttárugyár igazgatói szobája. Műszakiak — főmérnök, fő- technológus, mérnökök — ültek a tárgyalóasztalnál. A fő- technológus, Harmos Béla vezette a megbeszélést, de nem főtechnológusi minőségben. A megbeszélés témája a gyártmányfejlesztés nemrég elkészített irányelveinek a megvitatása volt. Ott ült a műszakiak között Pelczéder Tibor is, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi szervezetének titkára is. S már ez is jelezte: ez az értekezlet nem csupán szakmai céllal ült össze, többet akar, mint az egyébként rendkív, l bonyolult és felelősségteljes gyártmányfejlesztés műszaki problémáinak megoldását. Műszakiak vitatkoztak itt, tehát alkatuknak megfelelően elsősorban tényeket sorakoztattak fel a tényekkel szemben. Mégis átforrósodott a légkör az érvek sodrásában, amikor arról beszéltek, hogy az új gazdasági mechaniz- - musban nem „terveket Ügyeletes orvosok Jövő héten a következő orvosok tartanak éjjeli ügy eletet a 302-es telefonszámon hívható, Köztársaság úti rendelőben : Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szerdán: dr. Kovács Pál, csütörtökön: dr. Bucsek Tibor, pénteked: dr. Áfra Tamás, szombaton és vasárnap: dr. Kovács Pál. A fenti beosztásiban változás történhet. kell teljesíteni”, hanem a fagyasztók igényét kell kielégíteni. Ehhez viszont meg kell szervezni a rendszeres piackutatást, mert csak a külföldi és a belföldi piac igényeinek ismeretében dolgozhat rentábilisan a vállalat, máskülönben nyakukon maradnak a termékek. Más szóval: fel kell számolni — mint mondották — az ómechanizmus minden áron való termelési szemléletét, s úgy kell kialakítani a gyártmányok összetételét, hogy azok gyorsan eladhatók legyenek. Ennek az új szemléletnek kell áthatnia az egész gyár kollektíváját az új mechanizmusban. Az új szemlélet viszont csak akkor alakulhat ki, ha a gyárban széles körben ismertetik a gyártmányfejlesztés, és vele együtt a műszaki fejlesztés korszerű feladatait. Ebben a felvilágosító munkában nyújt segítséget a TIT előadói szakcsoportja, mely városunkban még eddig csak a Kötöttárugyárban alakult meg, de amelynek mintá? jára az idén más, gyárakban is megszervezik a TIT termelést segítő előadói szakcsoportokat. Harmos Béla főtechnológus irányításával az üzemi előadói gárda az idén nyolc előadásban ismerteti a Kötöttáru- gyárban a textilszakma korszerű gyártási módszereit, gépeit, a gyár sajátos gyártmány- és műszaki fejlesztési problémáit, a beruházási, újítási és találmányi rendszer új rendjét az 1968-ban induló új gazdasági mechanizmus keretében. Az előadáson mindenkit, a gyár valamennyi alkalmazottját szívesen látják. (ferencz) Figyelő KÖNYV - KÖNYVTÁR -OLVASÓ Ezzel a címmel jelent meg a napokban Végh Ferenc váci szerző tanulmánya egy kérdőíves olvasóelemzés tanulságairól — a Budapesti Műszaki Egyetem központi könyvtárának évkönyvében. Élet a mozdulatlan Tahin Gyula fényképkiállítása ROZSDÁS VASKAPU rácsa alatt időmarta fémrózsa-dísz haldoklik: maga az elmúlás. NÉGYSZEMKÖZT AZ 3GAZGATÖVAL a város legfiatalabb iskolájában Nem lehet megilletődés nélkül belépni ebbe a csupa üveg, csillogó, modern iskolaépületbe. Egészséges nyüzsgés fogad a folyosón, elfogulatlan diák- arcok állják a látogató pillantását a Géza király téri új gimnáziumban. Bíró Béla igazgató irodája, vakítóan fehér falaival, modern berendezésével komolyságot áraszt, az alkotóműhely komolyságát. — Hogyan látja az igazgató iskolája helyzetét a város vagymúltú intézetei között? — teszem fel a kérdést. — Büszkén mondhatom, hogy az átlagkort tekintve a város legfiatalabb tantestülete vagyunk — válaszolja. — A tantestület zöme korábbi munkahelyén több évet dolgozott együtt. Összeszokott, mi több: kiforrott kollektíva. — Milyen jövőt szánna szive szerint az új középiskolának — kérdezem tovább. — Korábban több elképzelés volt, minthogy a város ipara sokrétű. Felbukkant egy textilipari profil lehelőságe, mások a híradástechnika váci hagyományait emlegették. Valójában megoldatlan néhány dolog, mint a tanműhelyek, laboratóriumok, szertárak helyzete. Vác jövőjében nagy szerepe lehet a vegyiparnak is, ezért elképzelnék a városban egy vegyipari szakközép- iskolát is — hangzik a direktor válasza. — Milyen közös célok megvalósításán fáradozik az igazgató és tantestülete? Elgondolkozik. — Mindent a tanulókért. Ezzel jellemezhetném testületünk optimista pedagógiai célkitűzéseit. Egyénhez szóló pedagógiai munka folyik nálunk. Hisszük, hogy az emberként becsült tanulónál a dicséret, buzdítás többet ér, mint az örökös szidalom, kor- holás. Példákat sorol arra, hogyan sikerült ifjúi gondokban emberközelségbe kerülni a növendékekkel, szociális problémában, nehéz anyagi körülmények között élő munkás származású gyermekek segítésében. — Törekvésünk a gyermek, az otthon, a család körülményeinek megismerése. Ezután néhány személyes- jellegű kérdést Intézek az igazgatóhoz: — Milyen indítékok alapján lépett annak idején a tanári pályára? Derű ömlik el arcán, emlékei között kutat. Benedek Eleket említi, a század nagy mesélőjét, akivel történt találkozása nyomán formáló dott ,ki benne a nevelés, tanítás eszméje. Es Zsögön Zoltánt, az osztályfőnököt, Ady barátját, aki olyan őszinte rajongással beszélt a költőről, s hintette el a kultúra iránti tisztelet magvait a diákjaiban. — Tudna-e valamit említeni derűsebb tanári élményeiből? — Igen — mondja mosolyogva. — Számos ilyen emlék tolul föl bennem, nehéz is a választás. Talán elmondom, hogy fiatal tanárként Szentendréről kerültem Vácra. Olyan időben, amikor a népes diáksereget alig volt alkalmam megismerni. Különösen a levelező hallgatókat. Váci növendékeimnek az első órák egyikén föltettem a kérdést: milyen állatok jellemzőek Ausztrália állatvilágára? — „A kesztyűs állatok”, — hangzott az egyik diák válasza. — Kitől hallotta ezt? — Öntől, tanár úr, még Szentendrén. — így lett alig két évtizednyi idő leforgása alatt az erszényes kengurúból kesztyűs állat az egykori diák emlékezetében — hitelesítve a tanári tekintéllyel. Néhány hasonló iskolai anekdota után elbúcsúzom az igazgatótól. Ahogy kezet fogunk, újból komolyra fordítja a szót: — Bizony-bizony, vannak problémáink, de ilyen remek tantestülettel legyőzzük a nehézségeket. Rudolf Ottó De a rács lécei között kidugja fejét, s napra tárja szirmait egy dália, hogy mozdulatlanságában is hirdesse az életnek halált feledtető erejét. Rombadőlt ház kicsorbult ablaka tanúsítja a pusztítást, a háború kegyetlenségét. A kövek réseiből gyomélet tör a magasba, s zászlóként lobog a mozdulatlanság felett. Karsztos vidék, bányamarta sebekkel éktelen kopár hegyoldalak tövében néma és elhagyott ház áll: fehér fala az egyetlen vidám folt a szürke képen. És a kegyetlen tájon át kanyargó kis utak, napsütötte tájak, derűs távlatok felé vezetnek. A VÁCI TAHIN GYULA budapesti kiállításának képeit nézegetem. A Budapesti Műszaki Egyetem diákotthonának kultúrtermében függenek, Pintér Lajos modern vonalú grafikáival és linómetszeteivel, hogy a két testvéregyetem hallgatóinak együttműködését is hirdessék. Engem Tahin Gyula felvételei kötnek le inkább: bennük kevesebb a konvenció, a megszokott, jobban tükrözik korunk problémavilágát. Az eddig említett példák is azt szeretnék bemutatni : hogyan? Tahin Gyula, bár fiatal művész, kiforrott mesterségbeli tudással lát a fényképezőlencsével. Nem véletlen, hogy fényképei már messze tájakat bejártak, s több hazai kiállító teremben arattak elismerést, dicsőséget szerezve alkotójuknak, öregbítve a Du- na-kanyar Fotoklub jó hírét. A LÄTÄSMÖD teszi oly jellegzetessé Tahin felvételeit. Meglátja a mozdulatlanságban a moccanót, az élettelenben az élőt, legyen tárgya kietlen táj, gyűrűző fainda, vagy napban izzó háztető. A természet és a táj nem nyújt számára hamis idült: harcot lát bennük,, de olyant, amelyben végül az élet diadalmaskodik. Optimista művész Tahin Gyula. Vagy egyszerűen: művész. Képei ezt mondják. Végh Ferenc ÜZENET | a Dunakanyarból! Amikor a Váci Napló október elsejével — a heti kétszeri megjelenés után — napilapként indult, azt kérték sz első levelezői értekezlet részvevői: adjunk helyet a lap hasábjain a város és a járás kezdő és már a kibontakozás útján járó vers- és prózaíróinak. Szóbeli ígéretünk beváltását a mai napon megkezdjük, lehetőséget adva nekik, hogy nyomtatásban is elmondják mindazt, amit élmé- ] nyeikben magukba gyűjtöttek, s közölni akarnak a világgal Elsőként Csankó Lajost szólaltatjuk meg, akinek életútja is jellemzően fejezi ki megváltozott világunk nagyszerű ívelését. A baranyai Bezedeken született 1926-ban, a hitbizományok és főhercegi uradalmak egyik siralmas cselédházában. Az öt gyermek közül ő lett — mint írja magáról — a „kiválasztott”, akit a cselédsorból mezőgazdásszá küzdött fel a család, s a maga emberibb élet felé törekvő akarata. Ma már — nem feledj honnét jött — a Váchartyáni Gépjavító Állomás párttitkáraként folytatja küzdelmét a nép szellemi nagykorúsodásáért. Ám nem életrajzot akarunk írni róla, inkább valamit még elmondanánk irodalmi próbálkozásairól. Diákversei után az ötvenes években az Irodalmi Újságban, nemrégiben a Földművelő-ben jelent meg verse, : 1957-ben pedig az Egressy Klub pályadíját nyerte el. S végül, mielőtt átadnánk a szót verseinek, hadd idéz- j zünk önvallomásából: „Célom a mindennapok őrlődésé- : ben tenni valamit a nagyon rászoruló parasztságért, faj- \ iámért; ha kell munkával, ha kell a leggyönyörűbb em- ! béri tulajdonsággal: az írni tudással". : Nagyanyám itt rozsét hátalí utánozta a madárdalt —* cérnahangon dúdolgatva, hunyorgatva fel a napra. Méntát gyűjtött, hogy a télr< féket vessen betegségre, korsajába vadméz csurrant, ahogy papucsában surrant. Piros orrú ízes gomba perdül be a garabolyba, napszálltára, napnyugtára köd települt le a tájra — és nagyanyám, Zádor Róza ajkán zümmögött a nóta, kísérte kilenc vadgerle burukkolva, feleselve. Ügy libbent le Lippó felé, mintha lába nem is érné a gyalogút mély ezüstjét — és a falú cifra füstjét kékkel hímezte az este és én vártam szenderegve: mikor posszan már a bocskor hogy perdüljek elé akkor. Hogy perdüljek elé akkor, ízesedjem jó szagoktól, ami helyke kontyát lengte, az erdőről üzengetve, a csurgóról, a forrásról, bokor alján alvó nyárról —, véle üzent büröklevél, a kisvércse, s az esti szél... Vadrózsa lett Zádor Róza, csak én dúdolgatok róla. Kosarában versem őrzöm, és ha kökény kékül őszön, emlékére gyöngyként perdül és az új erdőn keresztül nyolc vidám dédunokája kacagást vet hült nyomára. Mit mondjak el? Mit mondjak neked, kedvesem? Mit mondjanak el a szavak, hogy százfényű szép szemedre röpítsek újabb sugarat? Mit mondjak el, hogy annyi nap után a fecskeröppenést utánzó tekinteted égette fel bennem az észt — mit mondjak el? a gondolat körötted kering — galambra}, meg-meglegyinti arcodat, keringő hús szárnyaival. Mit mondjak el? tán’ hallanod kellene régenvolt szavam, elmondtam ezerszer másnak, mikor szétszórtam aranyam s ma már nincsen csak őszi lomb és két rímpár a bükkfakor és harmatos-ködös őszi pad fölött csak száz emlék oson. II Mit mondjak el? már nincs szavam. Versemben a betűk: kövek, dunai habos kavicsok és lesúlyozzák ösztönömet — mit mondjak el? ha nézlek csak: több az, mint árva szó, ha sikerül megőriznem örökre majd tekintetét szemeidnek —, az lesz a millió soros vallomás, új nyelv, mit csak ketten értünk és nem tanulhat meg senki más... CSANKÓ LAJOS: Vadrózsa lett Zádor Róza
