Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
1967. DECEMBFR 31.. VASÁRNAP 9 Zsoldos—Kertész karikatúrák KÉP, SZÖVEG NÉLKÜL A MŰZSA CSONTOS GÁBOR: Eltűnt egy íróasztal W Emil szilveszterkor Kissé felöntött a garatra s haj- « naltájban, amikor le eküdt, egészen rövid idő alatt esztendőre való szörnyűséget összeálmodott. Azzal kezdődött, hogy a Csőfúró és Forgácsgöndörítő Tröszthöz egy levél érkezett, amelyet baldachin alatt ezüst tálcán vittek fel a hivatalsegédek a vezér irodájának előterébe. Ott már díszbe öltözve várt az üzemi háromszög, elvágtak egy nemzetiszín- szalagot, s bejelentették, hogy megnyitották az Új Mechanizmust. Visz- szavonultak tanácskozni. Néhány óra alatt elterjedt a hír, hogy nehezen születik meg a döntés, de a lényeget már mindenki tudta: megszűnik egy íróasztal. Többen görcsösen belekapaszkodtak íróasztaluk szélébe és lábukat hozzálakatolták a fiókkulcshoz. A zt még senki sem tudta, melyik íróasztal szűnik meg. Mindenki reménykedett. A direktívák egyenként szivárogtak ki. Amikor azt hallották, hogy csak a szürke íróasztalok szűnnek meg, s nem csak egy, hanem ahány van ebből a színből, mindenki megnyugodott. A vállalatnál ugyanis egyetlen szürke íróasztal sem volt. Mind újrafényezték, s barnára pácolták a harmadik negyedévben. Később az szivárgott ki, hogy a két méternél szélesebb íróasztalok szűnnek meg, s mivel ekkora asztala legfeljebb a vezérnek volt, kő esett le a tröszt szívéről. Az utolsó hír azonban igen vegyes érzelmeket keltett. Azt suttogták, hogy az az íróasztal szűnik meg, amelyik mellett az elintézett ügyek fordítva aránylanak a leírt betűk számához. Önkéntelenül mindenki magára gondolt, de mivel szigorúan tudományos elintézést vártak, az egész apparátus őrült tempóban számolni kezdett. A fordított aránypár képletét nem sokan tudták, de „puskában” pillanatok alatt elterjedt és közkézen forgott. A saját számolását mindenki gondosan eltakarta a többiek elől, s magában tépeíődött, hogy vajon másnak mennyi jött ki. Ekkor már egyre többen húzták ki az íróasztalhoz erősített lánc lakatjából a kulcsot és süllyesztették el titokban a papírkosár aljába. W. Emil rosszat sejtett, s amikor felolvasták a végzést, hogy az ő íróasztala szűnt meg, elsírta magát. Szeretett volna az egyeztető bizottsághoz fordulni, de értelmetlennek találta, mert amikor le akart rogyni a székébe, döbbenten fedezte fel, hogy nincs széke, mint ahogy maga az íróasztala is kámfort játszott. K özölték vele, hogy utolsó megbízatásként számolja fel ügyeit, ha ilyenek vannak, s lezárt aktáit terjessze fel a főosztályhoz. Erre a célra megkapja két napra a gépírónő asztalát, aki csúsztatást vett ki. W. Emil néhány óráig kókadtan és gondolattalanul ült a tenyérnyi íróasztal mellett, majd összeszedte a gondolatait és munkához látott. Pö- työgtetni kezdte a jelentését, melyhez végül záradékként egy javaslatot is csatolt. Jelentésének lényege az volt. hogy az osztályon két íróasztallal kooperált, amelyekre a jövőben éppúgy nincs szükség, mint az övére. Ezen túlmenően az alosztály négy íróasztala válik feleslegessé, amelyek számára ők szolgáltatták az írásbeli feladatokat, s hasonlóképpen a főosztály és a felettes szerv egy-egy íróasztala vált szükségtelenné, hiszen ezek őrá épültek. Javaslata az volt, hogy a népgazdasági érdekből fölöttébb fontos további íróasztal megszüntetésekre hozzanak létre egy bizottságot. Szerényen javaslatot tett, hogy koncepcióját a bizottság rendelkezésére bocsátja. H atáridőre beadta a jelentést, s már másnap megkapta a választ. Személy szerint őt bízták meg az ügy lebonyolításával. Rövid két két alatt elkészült a feladattal. Gondos kutatómunkája eredményét már a vezér gépírónője írta le öt példányban, kettőszázkilenc oldalon. A tanulmány alapos elemzése még hátra volt, de rövid betekintés után megszületett a határozat: W. Emil munkája rendkívüli gazdasági haszonnal kecsegtet, ezért a végső döntésig is kapjon egy külön irodát, beosztottal és egy gépírónővel. Az új részleg, mert W. Emil egyelőre resteilte osztálynak nevezni, nagy lendülettel látott munkához. Magának a beadványnak a végső kiértékelését is átadták W. Emil osztályának, amely szükség szerint bővült új erőkkel. Az ő érdeme, hogy egy remek császármetszéssel megoldották a feleslegesnek ítélt íróasztalok ügyét. Tulajdonosaikat ugyanis azonnal átvették az új osztály állományába, s így a tekintély csorbítása nélkül oldódott meg minden személyi probléma. M ielőtt az osztályt főosztállyá szervezték és két alosztály kialakítására, a javaslatokat megtették volna, W. Emil kitüntetést kapott és kiemelt célprémiumot. Dicsősége csúcsán azonban megdöbbentő dolgok történtek. Egy reggelen a szokott időben lépett be a titkárnői szobába, s úgy tűnt, hogy minden rendben van. A titkárnő már intézkedett is, hogy a kocsit tízre diszponálja a feleségének. Még hallotta a titkárnői telefon utolsó szavait, amikor megdöbbenve állt meg szobája küszöbén. Eltűnt az íróasztala. Helyette egy kis táblácska állt az elegáns szőnyeg közebébe tűzve, a barokk asztal helyén: „Megszüntetve”. — W. Emil felordított... Erre az ordításra ébredt s azt motyogta: „úgy látszik, mindent kezdhetek élőiről”. MEZEI ANDRÁS: Régi és új Pusztulnak régi udvarok. Száz év után tenyérnyi fényt, nyári egymarék csillagot visszakapja a teljes ég. Csak a poroló táltosa, csak a sámlin a nénikék tudják a parcellák helyét — Csak az a kuporgó gyerek! Gangok repülnek rácsosán akár a helikopterek. Talpak alatt a csillagok: csapágyak, örök rollerek. Mint a harangok bonganak, ma is oly tisztán hallani — A bontás kalapácsa cseng, s a lépcsők szilofanjai. Romja nem fáj, csak fénye már, ahogy a mosott kő ragyog: hisz végül birtokba veszem, mit elébb megtagadok. Szilveszterre - sült malac A VENDÉG LATÖIPAR A FOGYASZTÓK ÖRÖMÉRE, A MALACOK BÄNATÄRA FELKÉSZÜLT SZILVESZTERRE. AZ IDÉN IS BŐVEN JUT ROPOGÓSRA SÜLT KISMALAC A VACSORAASZTALOKRA A „Nyugat” évtizedei HATVAN ÉVVEL EZELŐTT jelent meg első száma annak a folyóiratnak, amely a következő évtizedekben a legnagyobb hatással volt irodalmunk fejlődésére. Ez volt a híres „Nyugat”. Egy kis nép nemzeti műveltségének létjogosultsága és teremtő ereje melletti hitvallása gazdag igazolást nyert a folyóirat hasábjain. Osvát Ernő szerkesztői gyámolításával itt bontakozott ki a modern magyar irodalom. Itt kapott teret, a korábbinál jóval visszhangosabb szereplési lehetőséget a ma már klasszikusként tisztelt költők és írók nagy nemzedéke. A „Nyugat” Adyt választotta lobogónak, és Móricz Zsigmondot állította a realista magyar próza élére. De ez a folyóirat volt szellemi otthona Babitsnak és Kosztolányinak, Tóth Árpádnak és Karinthynak, Füst Milánnak és Nagy Lajosnak, Tersánsz- kynak, Kaffka Margitnak, Gel- lért Oszkárnak és a századelő sok más kiváló művészének is. TÚLZÁS NÉLKÜL MONDHATJUK: nem volt az 1918/ 19-es forradalmak előtti évtizedben jelentősebb író, aki ne számított volna kisebb-nagyobb mértékben a „Nyugat” munkatársának. A korszak jelentős kritikusai és publicistái közül itt jelentek meg Schöpflin Aladár, Hatvány Lajos, Szabó Dezső, Fenyő Miksa és Ignotus bírálatai, tanulmányai. A „Nyugat” tömörítetté a változást kívánó újítók csapatát. Ady érti meg elsőnek, hogy a „Nyugat” íród gárdája — akár vállalják ezt az egyes művészek, akár nem — az érlelődő forradalomnak köszönheti létét és hatását: „Örülök, hogy én írhatom meg véletlenül legelőször, de mindenesetre legnyíltabban, hogy ez az egész új, mai irodalmi kalamajka sohase lett volna a szocializmus magyar felnövekedése nélkül...” A „NYUGAT” IRÖI a szemlélet és az ízlés változatai szerint elég széles skálán helyezkedtek el. Volt közöttük a szocializmus ügyével is szolidáris, plebejus forradalmár, mint Ady vagy Móricz, s volt. akit csak a szép formák választékossága, a művészi tökéletesség megvalósítása izgatott. A különbözésnél jóval erősebb volt azonban a közös ellenféllel szembeni szolidaritás igénye. A „Nyugat” ugyanis a legvadabb támadások közepette vívta ki rangiát A konzervatív és reakct xs publicisták minden rossznak elmondták. Áz érthete.tenség, a nemzeti etlenség, d hagyományokkal szembeni tiszteletlenség vádja kísérte fennállásának több mint harminc esztendejét. Akik Adyt és az újat hozó fiatal költők „Holnap” című antológiáját tamadtak, csakhamar a „Nyuga1 -ra összpontosították a tüzet. MIKÖZBEN fjedig a maradi ellenfelek és a „Nyugat” teoretikusai éles hangú polémiákba merülte«, a folyóirat hasábjain remcKinuvek jutottak el az olvasókhoz. Itt jelen ick meg az Ady-versek, olyanok, mint a Nekünk Mohács kell, az Elbocsátó szép üzenet, az Elégedetlen ifjú panasza vagy a Mihály; Huzália csókja című önéletrajzi novella. A Nyugatban olvashatók a Hét krajcár, a Sárarany, az Isten háta mögött és a Fáklya; Kaffka Margittól a Han- gyaboly, Babitstól a Gólyakalifa, Tersánszkytól a 'Margaré- tás dal és még sok nagyszerű alkotó versei, elbeszélései, regényei és drámái. Az első világháború éveiben ez a folyóirat adott nyilvánosságot a vérontással szembeforduló Babitsnak, az imperialista háborút leleplező Adynak és Móricz Zsigmondnak. Korábban pedig a „Nyugat” már a „véres csütörtökről”, a jogait követelő munkásság harcairól is megértéssel, rokonszenweä szólt. Nem alaptalanul tartották tehát a forradalmak hívének és előkészítőjének. Ez az orgánum valóban okot adott az ellenforradalom 1919 utáni megtorlására. Művészi értéke ezzel együtt bontakozott ki, s vált a modem magyar irodalom európai rangjának és hivatásának zálogává. A hazafiatlannak rágalmazott „Nyugat” művekkel szolgálta a magyarságot. Móricz Zsigmond szavával a „Nyugat” teremtő korszak, amelyben: „Ezer forrás nyílt meg ezer madár szólalt meg; ezernyi ezer érzés; a magyar múlt s a magyar jelen, a magyar puszta s a magyar város, a magyar falu s a magyar, az egyetlen Budapest...” ILYEN VOLT A FOLYTATÁS IS: a „Nyugat” második és harmadik nemzedéke, amely a két világháború között, nehéz időkben is őrizte a folyóirat nemes hagyományait. A húszas és a harmincas években induló fiatalok között sem akadt jelesebb író, költő, akinek ne adott volna otthont, fórumot a folyóirat. Ök, a legjobbak védték és folytatták a hagyományt, a „Nyugat” ügyét 1941-ig a folyóirat betiltásáig Dersi Tamás I
