Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
8 urr.YKI yffWftp 1967. DECEMBER 31.. VASARNAP Vasárnapi beszélgetés egy tanárral Fejérdy Győző magas, szemüveges, ősz hajú férfi, A ráckevei Ady Enire Gimnázium latin, görög, ivemet, orosz szakos tanára. Fejérdy Győző a „kiváló tanár” kitüntető cím birtokosa. 5 Jelenleg milyen nyelveket tanít.’ — Oroszt és németet. • Mióta tanár? — Harminckét éve. • A latint sokan felesleges tantárgynak tartják, hiszen a latin nem élű nyelv. — Nincs igazuk. Nekem mindhárom gyermekem itt érettségizett, s mindhárom latinos volt. Meggyőződésem, hogy a latinnak legalább olyan formális képzőereje van, mint a matematikának. S főleg azok számára kitűnő agytorna, akik nem matematikai beállítottságúak. • Itt lakik Ráckevén? — Igen. • Az ön véleménye szerint, egy gimnázium milyen helyet foglal el egy község, vágy egy járás társadalmában? — A gimnázium — kultúrá- lis központ. Közvetlenül és áttételeken keresztül. Közvetlen befolyást gyakorol, nem csak az itt tanuló diákokra, de a diákok szüleire is. Áttételesen pedig az egész járás kulturális színvonalát befolyásolja. • Mit tart alapvető pedagógiai elvének? — Azt, hogy a diákokat úgy készítsük fel, hogy ne csak könnyű, de nehéz helyzetben is meg tudják állni a helyüket. Sokoldalúvá, teherbíróvá nevelni őket, néha még a szülők szándékainak ellenére is ... Nem kétségbeesni, ha baj van, mert baj adódik gyakran, az élet nem mindig rózsás. Éppen ezért én nagyon nagy híve vagyok annak a felfogásuk, amely azt tartja, hogy tanterem az egész ország... • Ez mit jelent? s — "Azt, hogy a gyerekeket elvi6szük Miskolcra és Sopronba, tárlatra és hangversenyre, Győrbe és a Dunakanyarba. És mindehhez a pénzt velük és nem a szülőkkel elő- teremtetni. Tavaly érettségizett oszályom a négy év alatt 150 ezer forintot keresett. Harmincöt fokos melegben is kötöztünk szőlőt. De a munka célja elsődlegesen nem a pénzszerzés volt, hanem a munka megszerettetése, az, hogy a diák lásson túl a tanterem falain ... • Említette az imént, hogy néha a szülök ellenére kell dolgozniuk ,.. — Igen. Az a tapasztalatunk, hogy a szülők nagyon könnyen megadnak mindent a gyerekeknek. Volt rá eset, hogy felkeresett a szülő és azt mondta, inkább kifizeti a gyerekre jutó részt, csak ne kelljen elmennie dolgozni. Ezt a kérést természetesen nem lehetett teljesíteni. A gyermek érdekében nem teljesíthettük a szülő kérését. • Es a saját gyermekeivel Kernben is érvényesíteni tudja ezt a szigorúságot? — Meggyőződésem szerint igen, mert az a tapasztalatom, hogy az én gyermekeim minden kis dolognak örülni tudnak. És ez nagyon sokat jelent. A fiam agronómus lett, már végzett, a középső lányom tanár lesz, a legkisebb lányom pedig vegyész. Éppen ő írta a napokban, hogy otthon jobb a zsíroskenyér, mint ott a kollégiumban a gesztenyepüré ... • A tanár milyen ismérvek alapján tart valakit jó diáknak? — Én azt tartom jó diáknak, aki szembenéz velem, ha beszélek vele, aki nem aludttej-vérű, akinek érdeklődése sokirányú és mély, aki őszinte... • A diákok állítása szerint mindig az őszinteségből adódnak a konfliktusok. — Van amikor valóban adódik az őszinteségből konfliktus. A lényeg az, hogy meg tudjuk győzni egymást. • De nem hatalmi szóval! — Nézze, bizonyos idő elteltével a diákok többsége belátja, hogy nekünk volt igazunk, amikor nagy követelményeket támasztottunk. Tudja volt nekem tizenhárom évvel ezelőtt egy diákom, gondozatlan, nagy haja volt. Nem tűröm, hogy ilyen frizurával járjál, mondtam és kényszerrel megnyírattam. Nemrég egy iskolai ünnepély kapcsán felkeresett és megbotránkozását fejezte ki, milyen hosszú frizurákat viselnek a fiúk. Hát nem emlékszel? — kérdeztem tőle. Az a véleményem, hogy a fiatalságban nem a szertelenség a hiba. Ez életkori sajátosság, nem jelent semmit... Csak lelkileg ne legyen torz! • Harminckét éves gyakorlata alatt a pedagógiai normák és módszerek sokat változtak? — Ami a mai ifjúságot illeti, az a véleményem, hogy őszintébbek, nyíltabbak, egyenesebbek, mint a régiek voltak. Optimista vagyok a fiatalokkal kapcsolatban, csak arra kell ügyelni, hogy életük ne legyen vattázott. Ami a pedagógiát illeti, ahogy nincs két egyforma gyerek, úgy két egyforma tanár sincs. És nincsenek egyedül üdvözítő módszerek sem. A módszert mindig a pillanathoz, a helyzethez kell alakítani, ki kell alakítania minden pedagógusnak az egyéni módszerét. De nem szabad megállni, hiszen az élet is szakadatlan fejlődés. És ami ezzel összefügg: a tanárnak nem szabad megöregednie. Koros lehet, de ha lelkileg megöregszik, akikor menjen nyugdíjba. • ön eredetileg is tanár akart lenni? — Igen. • Miért? — Olyan tanáraim voltak, akik arra adtak impulzust, hogy én is tanár legyek. Igazgatói állás betöltésére azonban képtelen lennék. gg Miért? — Mert nem tudok felnőtteket vezetni. Negyven gyerekkel ugyanis kevesebb baj van, mint két felnőttel. % A gyerekek jobbak? — Jobbak. A felnőttek rontják el őket. • Milyen személyes vágyai vannak? — Vágyaim? Ha majd leteszem a lantot, ha nyugdíjba megyek, akkor szeretnék majd azokkal a tudományos munkáimmal foglalkozni, amelyek ott fekszenek az íróasztalomban félig készen. d Milyen jellegű munkák ezek? — Klasszika-filológiai munkák ... Lényegében az egykori doktori disszertációm anyaga... De ledoktorálni soha nem tudtam, mert a háború közbeszólt. Az egyik tanulmány címe: „A trákokra vonatkozó néprajzi adatok a görög irodalomban”. A másik tanulmányban pedig azzal foglalkozom, hogy mit jelent a ma embere számára Horatius. A No és végeredményben mit mondhat Horatius egy mai diáknak? — Sohase megtagadni azt. ahonnan jöttem, még ha az nagyon lent is van. Ö például soha nem tagadta meg, hogy felszabadított rabszolgagyerek ... „A halál egyformán kopogtat a királyok tornyos palotáján és a szegények kunyhóján” ... • ön honnan jött? — Apám kistisztviselő volt és nagyon nehéz körülmények között nevelkedtünk. De szerencsém volt, mert Pápán a kollégiumban nagyon jó szellem uralkodott. Tudja miért kaptunk kosztot Pápán? Azért mert mi terítettünk, mi szolgáltuk ki a többieket. De ezért soha nem néztek le. Mint fiatal tanárnak jó igazgatóim is voltak, sokat segítettek ... • Mi az igazgató és a tantestület hangulatának, minőségének szerepe egy iskola életében? — Ha a tantestületben olyan légkör alakul ki, hogy nem marják egymást a p>eda- gógusok, akkor harmonikus az óra is, mert nem idegesen lép a tanár az osztályba. Az igazgató? Benne pedig a tanár és diák példát lásson! Olyan legyen amilyen én szeretnék lenni, és nem olyan, amilyen nem szeretnék lenni • Es van ilyen? — Van. Mint fiatal tanárnak két ilyen igazgatóm is volt; Szeghalmon Nagy Miklós, Kolozsvárott p»edig Császár Károly. • Elégedett embernek tartja magát? — Elégedettnek, akiben sokszor feltámad az egészséges elégedetlenség. • Ha elégedetlen, miért elégedetlen? — Hangsúlyozom, hogy ezt egészséges elégedetlenségnek tartom, s az elégedetlenségem mindig valami olyasmire irányul, amiről meggyőződésem, hogy lehetett volna jobban is csinálni. Konkrét példát említve: iskolánk tizenhét éve működik. Miért nincs tornaterme még most sem? • Eletelve? — Nem lehet megöregedni, ha az ember évenként legalább kétszer forrásvizet iszik. De el kell menni ahhoz a forráshoz/ Ötvenöt éves vagyok, de minden évben kétszer elmegyek és elviszem a gyerekeket is. Néha jobban bírom az utal, mint ők. S milyen- jó érzés volt, amikor nemrég egy régi tanítványomtól üdvözlő lap>ot kaptam a tihanyi Ciprian- forrás képével. Ebből tudom, hogy ő is elmegy a forráshoz! így leszünk mi, pedagógusok halhatatlanok. Ha nem is marad meg a nevünk. Mi harmincöt-negyven év alatt szétajándékozzuk magunkból ami jó. Ez a régi tanítványom talán a fiát is elviszi majd a forráshoz... Nádas Péter Reflektorfényben Vujiesics Tihamér Neve az elmúlt években vált ismerőssé a nagyközönség előtt. Filmzenéit, népiszerű dalait, sikeres paródiáit sokan megszerették. Amikor táviratot küldtem neki, hogy elbeszélgessek vele, már nem kellett betűznöm a nevét, a telefonközpxintos kisasszony azonnal mondta: ismerem Vujicsicsot. Közönsége valóban úgy érzi, hogy nemcsak műveit ismeri, hanem őt magát is. A kitűnő zeneszerző, előadóművész és zenetudós ugyanis, mindent, amit csinál, egy kicsit másképpen csinálja, mint ahogy az ma szokásos. A társadalom „igrice“ — A korábbi századokban — mondja — jobban ismerték a zenésznek azt a típusát, amelyhez talán én is tartozom. Akkor egy zenésznek sok hangszeren kellett játszania (s ezért persze egyiken sem olyan jól, mint a mai koncertelő művészeik), könnyedén kellett rögtönöznie. Nemcsak azt várták tőle, hogy megírja a zenét, hanem azt is, hogy úgy éljen vele, mint más ember a levegővel. Hát igen. Én nem szégyellem, egy kicsi a társadalom „igri- cé”-nek, „hegedősé”-nek érzem magam. Ugyanolyan szenvedéllyel dolgozom a színpad, a film, vagy a koncertpódium számára, mint ahogy szűk baráti körben. Legnagyobb zenei élményem közé tartoznak azok az órák, amikor népdalozását és népdalon alapuló rögtönzést hallhattam. Hol a zongorát verte, hol hegedűn játszott, hol gitárt pengetett, hol meg' a furulyát vette elő, s közben minden lehetséges nyelven énekelt. Fantasztikus produkció. A népművészet igazi szelleme elevenedik meg, de egy sajátságosán XX századbeli egyéniség temperamentumán átíz- zítva. „Rendhagyó“ művészet Vujiesics művészete „rendhagyó”. Mint előadóművész, zeneszerző és folklórista zenetudós egyaránt különleges. Zenetudósként a népzenét kutatja, de nemcsak gyűjti és feljegyzi a népdalokat, hanem megtanulja és átéli őket. Egyformán otthonosan mozog az arab zene 70 —80 „makmájában”, a grúz többszólamúság- ban, a magyar népdalban és a jugoszláv folklórban. Zenei táptalaja — mint egy mélta- tója írta — Taskenttől Marokkóig terjed. És rendhagyó az is, hogy mint zeneszerző minden műfajt fel akar ölelni, a „legkönnyebbtől” a legkamolyabbig, a slágertől a szimfóniáig. — Aki a zenét komolyan veszi — vallja zeneszerzői munkájáról — az tudja, hogy „legkönnyebb” a legnehezebb. Az én ideálom: megtanulni azt a zenét, amely manapság is minden emberhez szól, vagy legalábbis nagyon sokakhoz, amely ugyanúgy zenei anyanyelvvé válhat, mint a népzene, de meghódítja a szimfonikus formákat is. Meggyőződésem, hogy ez nem utópia. Nem idegen tőlem semmiféle újítás, egyforma érdeklődéssel fordulok a legújabb törekvések hanghatásai vagy az elektronikus zene felé, de közben szeretnék hű maradni a zenei „anyaföldhöz”, a népművészethez. Igazi tervek Ezekből a szavakból talán más, de igazabb kép kerekedik Vujicsicsról, akit a közönség eddig szívesebben ismert könnyebb —, mondhatni — bohémabb oldaláróL Nagyot akar, de vajon van-e elég ereje hozzá? Az események ugyanis eddig a könnyebb megoldás felé lökték, hiszen amit eddig melléktermékként csinált, abban sikere volt, amit azonban igazán akart, alig jutott hozzá. Vajon nem játssza-e meg túlságosan az „ífl- ric” szereplét ahhoz, hogy lassan el is feledkezzék igazi terveiről? — Magam is érzem ezt — válaszolja. Bár a művésztársadalom befogadott mint különcöt, igazi törekvéseimnek hitelét még nem tudtam közöttük megszerezni. És tudom, a közönség is egyelőre mint zeneparodistát és dalszerzőt fogadott el. Vajon kiváncsi lesz-e elkészült, es nemsokára bemutatásra kerülő zongoraversenyemre, vagy készülő szimfóniámra? — Saint-Simon valami olyanfélét mondott —■ folytatja —, hogy az embernek, ha igazán nagyot akar alkotni, 40 éves koráig részt kell vennie az élet „viharaiban”, hogy aztán aszké- tákus fegyelemmel elmondhassa róla véleményét. Én — noha sokan még mindig „fiatal művésznek” tartanak — nemsokára elérem ezt a kort... Vitányi Iván Ma és holnap leltároznak Kedden kinyit az áruházak többsége '^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSTSSSSSSSSA 1 KUK 1 í 1 A karácsonyi csúcsforgalom után még egy év végi hajrát „vágott ki” a kereskedelem. Szerda óta tart a leltározás az áruházak és az iparcikküzieMagágyakhoz fólia Műanyagüzem az alsógödi termelőszöv etkezetben Alsógödön, az Egyesült Du- namenti Termelőszövetkezet már eddig is kihasználta — tagjai állandó foglalkoztatása érdekében — a melléküzemági lehetőségeket. Most — mivel saját kertészetéhez is szüksége van fóliára — műanyagfeldolgozó üzemet épít. Mér befejezés előtt áll a gépszínből átalakított üzemház, beszerezték a feldolgozáshoz szükséges gépeket, s januárban hozzákezdenek a fólia próbagyártásához. Ezt követően saját szükségleteiket elégítik ki, majd más gazdaságok részére, rendelésre is dolgoznak. Ügy tervezik, hogy a fóliaalagutat kompletten, teljes felszereléssel gyártják, illetve szállítják. Sőt ezenkívül elvállalják a fó- liaalagutak palántával való beültetését is. Az üzem 23 állandó és 20 bedolgozó munkásnak biztosít rendszeres kereseti lehetőséget. Havonta félmillió forint értékű fóliát, illetve a fóliaalagutakhoz szükséges műanyag tartozékokat készít. Kommentár nélkül közreadom szilveszterem történetét. Reggel 7 óra. Kellemes év végénk ígérkezik. Néhány baráti házaspárt hívtunk meg estére, piknik alapon. Csupa régi cimborát és édes kis asszonyt. 9 óra. Megjelenik Pali bácsi, az öreg hivatalsegéd. Zsebében üveg, a fejében nyomás. Visszautasítanám, de sírva fakad, hogy őt lenézik. Tiszteletem jeléül megittam vele egy kupica kisüstit. 10 óra. Az osztály- vezetőm hivat. Megköszöni munkámat, Szilveszteri anziksz számít rám a jövő évben. Egy barack. 11 óra. A főosztályon búcsúztatjuk az óévet. Két pohár aba- sári. 12 óra. Csoport- megbeszélés, az év értékelése. Egy vermut, két konyak. 13 óra. A kapun kilépve volt osztálytársamba, Ács Laciba ütközöm. Megesküszik, hogy a villamos alá veti magát, ha legrégibb barátja nem tér be vele a presz- szóba egy koccintásra. Két üveg sör, két konyak. 15 óra. A gyerekekért eljött apósom, a nyugdíjas kefekötő. Egy üveg olaszriz- ling. Mintha három gyereket látnék, pedig csak kettőről tudok. Meg kell kérdeznem a feleségemet. Csak el ne felejtsem! 16 óra. A lakótelep gondnoka érkezik. Inkább a töményt szereti. Két cseresznye. 17—19 óra. Hiába, nagyszerű ember vagyok.. Felkeresett két kollégám, megjött a sógor, benézett a jobb alsó, a bal felső és a szemben levő szomszéd, a házfelügyelő és a fűtő. Badacsonyi kéknyelű, szilva és ki tudja még mi! 20 óm. Feleségem és a sógorom gyengéden elhelyez a fürdőkádban, mert mindjárt itt lesznek a vendégek. Nincs más vágyam: aludni! Január 1., 6 óra. Most ébredek, frissen, kipihenten, bár a kád kissé kemény volt. Fürdő, borotválkozás után körülnézek a lakásban. Tele van horkoló vendégekkel. Nem értem, miért iszik az, aki nem bírja!? — (Erős) — tek többségében. A leltározó üzlethálózat dolgozóinak fáradozását dicséri, hogy az előírt időben, kedden nyitnak az iparcikküzletek. Több áruház külső raktáraiban még javában tart a munka, amely azonban már nem zavarja az áruházak január 2-i nyitását. Várja is már a napot a fővárosban a Verseny, az Úttörő és a Kálvin téri áruház, amelyek eddig ügyeletesként működtek, s alig győzték a zárva tartók helyett is a vásárlók és a karácsonyi ajándékokat cserebe- rélők kielégítését. Január 2—6 között ezek az áruházak mérik fel készletüket, de 8-án már minden fővárosi áruház nyitva tart. KUK \ (Közmondások új köntösben) | S ^ | Ki korán kel — egész nap ^ § álmos. t ★ S Jobb ma egy veréb, mint — S S holnap egy se. '-ff Aki másnak vermet ás — S S sírásó. S-ff ^ Addig Jár a korsó a kútra, J S míg — nincs vízvezeték. § -ff S ^ Több nap, mint — nyereség- S t részesedés. S I ★ § Ki mint veti ágyát, úgy — § 8 töltheti vágyát. •ff Hallgatni arany —, táncúalt S előadni gyémánt. 8 ★ S Vak tyúk is — kerülhet faS zékba. S % Az alma nem esik messze a ^ > fájától, legföljebb az export- 8 5; ládáktól. B.J. | ^/SSSS/SSSSSSS/SSffSSSSSSSSSSSSSSSSWSSr}' J MÉG JOBBAN JÁR, HA 1 968-BAN állathízlalási szerződéseket köt! Biztos és előnyös értékesítési lehetőség. E munkájához sok szerencsét és sikert, egyszersmind Boldog új évet kíván a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat
