Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

1967. DECEMBER 31., VASÁRNAP rtn Meers» v/ÉVirFap Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlön nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, $ rohant az ár, ^ a végtelen ködökbe, és hó esett a tiszta víztükörre. 4 $ ^ 'sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssA Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szom­baton ülést tartott. Jóváha­gyólag tudomásul vette Apró Antalnak, a kormány elnök- helyettesének tájékoztatóját a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának Budapesten tartott XXI. ülésszakáról és végrehajtó bizottságának 32. üléséről. Az ülésszakon megállapí­tották, hogy a legutóbbi idő­szakban elfogadott ajánlá­sok jelentős része olyan prob­lémák. megoldását .segíti elő, amelyeket áz 1966-1970. évi népgazdasági tervek össze­hangolása tórán tártak fel. A tervek koordinálására irá­nyuló tevékenység az együtt­működés alapvető módszere — ez mozdítja elő a leg- hathatósaoban a KGST-or- szágok fejlődését. Egységes határozat született arról, hogy a tagországokban folyó gaz­dasági mechanizmusreformok­kal kapcsolatban meg kell szervezni az információk és a tapasztalatok cseréjét. A sokoldalú együttműködés szé­lesítésének, különösen a gyár­tásszakosítás és a kooperáció továbbfejlesztésének fő út­ját az ülésszakon részt vett delegációk, a minisztérium, az ágazatok és a vállalatok kö­zötti kapcsolatok erősítésé­ben látták. A Minisztertanács megbízta az illetékes minisz­tereket és az országos hatás­körű szervek vezetőit, hogy a többi KGST-ország megfelelő szerveivel bővítsék tovább közvetlen kapcsolataikat a kölcsönös érdekeket szolgáló gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködés terü­letén. A Minisztertanács ezután megtárgyalta az állami sze­mélyzeti munkáról szóló elő­terjesztést és a további ten­nivalódra határozatot hozott. Magyar—koreai árucsere-forgalom A Magyar Népköztársaság és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kereske­delmi kormánydelegációi tár­gyalásokat folytattak Buda­pesten az 1968. évi kölcsö­nös árucsere-forgalomról. A tárgyalások eredményeképpen szombaton aláírták a két or­szág közötti 1968. évre szóló árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. Egyenes sínpáron ÖNMEÓ - 4 PÉK ÉS FELESÉGE - MIT TUD A VÉKONY GYEREK? Ismerik Bakos Józsefet? Csendes szavú, vékony, ala­csony termetű ember, az első amit észrevenni rajta, a nagy, nyugodtan néző fekete szeme. A MÁV Dunakeszi Járműja­vító gyártás-lakatos műhelyé­ben dolgozik, ott, ahol a vasúti személykocsikra az ajtók ké­szülnek. Gondolhatják, hogy jó lakatos, ha ő csinálja a pro*- Úttípusokat. Ezt a munkát, az újat, nagyon kedveli. Szeret elgondolkozni a kiterített raj­zok fölött: hogyan is csinálja meg a tervező elképzelését? Amikor elviszik tőle készen és beszerelik, mindig utánamegy és megkérdezi: jó-e, bevált-el És azt is nagyon szereti, ha egy-egy új típus visszakerül sorozatra, ö már ismeri per­sze, de nagy öröm elmagya­rázni a fiataloknak, a brigád tagjainak: nézzétek, ezt a részt így, amazt meg úgy kell il­leszteni, hegeszteni. Azt, hogy így dolgozik, ma már a műhelyben mindenki természetesnek tartja. Hozzá­szoktak az emberek, hogy se­gítsenek egymásnak. Nyolc éve azonban, amikor a tényle­ges idejét letöltötte Bakos Jó­zsef és új munkásként idejött, bizony még néhány régi vas­kalapos szaki nagyon féltette, őrizte a fortélyait. Hol van már az? Hatvankettőben ő és Kardos József társultak elő­ször a brigádvezetővel, Remé­nyi Gézával arra, hogy bri­gádjuk szocialista legyen. Mi­re kell ez, mire jó ez? — ilyen ellenzést is hallottak. Nehéz volt a kezdet. Mert nemcsak a munkát kellett jobban elvé­gezni, de részt kellett venni valamilyen társadalmi mun­kában is, meg a politikai ok­tatásban, egyéb rendezvénye­ken. Azóta mind közelebb ke­rültek egymáshoz. A munká­val elkészülnek a kitűzött ha­táridőre, s a minősége ellen kifogás még elvétve is alig akad. Bevezették az önmeót; mindenki átnézi, ellenőrzi, amit csinál, mielőtt kiadja a kezéből. A brigád azóta évről évre meg is tartja a szocialis­ta címet: az oklevél, a zöld-, és a bronzkoszorús jelvény a bizonyíték. Bakos Józsefnek nem kevés köze van mindehhez. S ha csak ennyit tudunk róla, ép­pen elég, hogy a szaktársai a műhelyben tiszteljék, becsül­jék. De ha igazán meg akar­juk ismerni őt, még sok mást is el kell mondani az életéről. Emlékek Régen volt, s még alig volt hétesztendős, mégis nagyon élesen emlékezetébe vésődött a felszabadulás éve, a renge­teg szegény ember, a háború utáni nyomorúság. Akkor ve­szítették el a Bakos gyerekek édesapjukat, aki nagyon be­csületes napszámosember volt. És akkor az anyjukat is, pe­dig ő nem halt meg. Rossz érzés hallani, de leírni is: nem törődött velük, magukra hagy­ta őket, alkoholista lett — Ott ettünk, ahol kaptunk, ahol megsajnáltak bennünket Az anyjáról csak ennyi az emléke: sokat, nagyon sokat verte. A közelükben volt egy kis pékség, idősebb házaspár a tu­lajdonos, ők vették, fogadták Jóskát magukhoz. — Odajártam melegedni. A testvérei máshová kerül­tek, a húga pesti rokonokhoz, az öccse intézetbe. — Több mint húsz év után most kezdünk összejárogatni. Az öreg pékmester és a fe­lesége 1945-ben kommunisták lettek, ők neveltek Bakos Jós­kából embert. Ök taníttatták szakmára, hozzájuk járt naza, amikor már mint lakatos, bá­nyagépeket szerelt Ajka vidé­kén, s hozzájuk vitte a felesé­gét, amikor a katonaidejét letöl­tötte. Bakos József családi ott­hona az ő otthonukból lett, a nevelőszülei, amikor meghal­tak, ráhagyták örökül kétszo­bás házrészüket. Ebben a társadalomban öntudatának, egész gondolko­dásmódjának formálódásában döntő, meghatározó szerepe van gyerekkorának. Most, har­mincéves fejjel ezt pontosan meg tudja fogalmazni. — Az én életem, itt ebben a társadalomban alakult ki és vált emberhez méltó életté. Újonc katona volt, amikor az ellenforradalom után közvet­lenül- tágja lett az ifjúsági szö­vetségnek. Itt, a Járműjavító­ban is kommunista ifiként dol­gozott és még 1961-ben kiváló dolgozó lett. Ugyanebben az évben jelentkezett a munkás­őrségbe. 1962-ben vették lel a pártba, tavaly pedig beválasz­tották elvtársai az alapszerve­zet vezetőségébe. Vannak olyan szaktársai a műhelyben —, sokkal időseb­bek, mint ő — akik, amikor odakerült dolgozni, csak figyel- gették: mit tud ez a kis, vé­kony gyerek? Most napközben odamennek hozzá és sokféléről, az üzemen belüli dolgokról, meg politikai kérdésekről tu­dakolják a véleményét. — Igaz, mindent nem fogad­gazdálkodáshoz. Ez előnyös lenne, ha ... De beszéljen er­ről az üzemegységvezető: — Ezek a volt gazdák nin­csenek megelégedve a mosta­ni, készpénzes jövedelemelosz­tással. Jobban ragaszkodnak a régihez, amikor természetbeni részesedést is kaptak. A tag­ság másik része szíwel-lélek- kel a készpénzhez ragaszkodik. Nekik otthon nincs háztáji gazdaságuk, őket nem érdekli a kukorica, a széna meg az egyéb termék. Elég nekik, ami a háztájiban terem. A vezető­ség ma már látja ezt, próbált rajta segítem, visszatérni a régihez, de többen vannak, akik a pénzhez ragaszkodnak. A tagok között valóban meg­levő ellentétnek szem- és fül­tanúi voltunk. A kukoricavá­logatók két csoportba különül­nek. Az egyikben jobbára fér­fiak, a másikban a nők. Ké­sőbb tudtuk meg, hogy nem csupán a nembeli különbség miatt van az elkülönülés, sak­kal inkább a véleményben különbség a választóvonal. Először a férfiakkal váltot­tunk szót. Zománszky Pál hatvan felé járó szövetkezeti gazda kezdte: — Mi itt valamennyien négy napot vállaltunk — mutat tár­saira. — Ki is toltak velünk. Mindig a legnehezebb munkát kaptuk, olyat, ahol nem lehet keresni. De eé csak az egyik, a másik: válogatás nélkül egy csoportba tettek bennünket. Vannak közöttünk idős, het­ven felé járó emberek, akik­nek nincs olyan erejük, mint nekünk. A fizetés, a jövede­lem azonban egyforma. — Mi lenne a megoldás? — Visszatérni a régihez, a területfelosztáshoz, a jövede­lemelosztásban pedig a, nád­udvari módszerhez, amikor terményt is kaptunk. Simon Gyula eléggé meg­rokkant ember: — A fiatalokkal kell a ver­senyt felvennünk. Nem bírjuk mi, öregek, azt a tempót, amit a brigádban követelnek tő­lünk. Miért kellett változtatni. Sokkal jobban megművelt volt a határ, amikor kiosztották a területet. Segítettek a család­tagok. Most hogyan jöjjenek egy-két órára, hogyan számol­ják el őket? Kele Sándorné: — Jobb volt a százalékos részesedés. Jobban lehetett el­lenőrizni a munka minőségét is a területkiosztás mellett... Itt tartottunk a beszélgetés­ben, amikor három fiatalasz- saony csatlakozott a csoport­hoz — a másik brigádból. Az idősebb, akit Gulyás Kálmán- nénak hívnak, rögtön kapcso­lódott a végszóhoz: — Ha baj van a minőséggel, szóljon a brigádvezető. Az a feladata, hogy ellenőrizze a munkát. Mi, a Torma-brigád, ragaszkodunk a készpénzfi­zetéshez. Próbáljuk elmondani ■ azokat a véleményeket, amelyeket az előbb hallottunk a területfel­osztás előnyeiről, a természet­beni részesedésről, Gulyásné azonban közbevág: — Most mindent a kész­pénzes részesedésre fognak. Én is kapáltam gyomos ré­pát, szedtem a gazos krumplit, mégsem szólok semmit. Meg vagyok elégedve. Miért nem jöttek dolgozni, mikor a ve­zetőség hívta őket? Lett vo- na nekik is munka, meg a csa­ládtagjaiknak is... — Mi négy napnak írtunk alá. Bennünket ennyire köte­lezett a vezetőség — vála­szolta Zornánszky PáL A másik fiatalasszony, Kiss Gyuláné is határozottan ki­jelenti : — Mi ragaszkodunk a pénz- beni részesedéshez, nekünk nem fáj, hogy közösen kell dolgozni... Folyt a vita, anélkül, hogy egyik fél is engedett volna a véleményéből. A munkaszervezés, a jö­vedelemelosztás próbaköve a gazdálkodás. Milyen ered­ményt ért el 1967-ben a szentmártonkátai Kossuth Tsz? A munkaigényes növé­nyekből — kivéve a mákot — nem érte el a tervezettet. Különösen nem az 1966. évit. Bödő Sándor főkönyvelő, a tsz pénzügyi helyzetéről el­mondotta: a tervezett bért ki tudják fizetni a tagoknak, de tartalékolásra már nincs pénzük. Szerencsére, búzá­ból és mákból a tervezettnél több termett, így a szövetke­zet nem marad adósa a ta­goknak. Pál Károly, a tsz elnöke, beismeri, bizony elszámítol­ták magukat. Nem gondoltak arra, hogy ennyivel csökken a munkáslétszám a termelő­szövetkezetben, nem volt meg­alapozott az sem, hogy nö­velték a munkaigényes növé­nyek területét — Tanultunk a hibából, csökkentjük a kertészeti te­rületet, a munkaigényes nö­vényeket, mintegy 150 hold­dal. — A pénzbeli jövedelem­elosztásnál kitartanak? — Nem tehetünk mást Munkaszervezetenként meg­tárgyaltuk, melyik utat kö­vessük? A többség a készpénz mellett szavazott. — Mi lesz azzal, a nem is kevés taggal, akik a terület­kiosztás, a százalékos jöve­delemelosztás mellett van­nak? — Próbáljuk őket meg­győzni. Ha nem megy, hát nem tehetünk róla — mon­dotta bizonytalanul az el­nök. — Ha nem megy? — Kénytelenek leszünk ide­gen munkaerőt foglalkoztat­ni... Az Idén is dolgoztak nálunk a szecsőiek, azt mond­ták, szívesen eljönnek azért a pénzért, amennyit mi fi­zetünk a tagjainknak. — És ez megoldás? — Ha nem tudunk mást ten­ni! Vajon valóban nem tud­nak? Mihók Sándor TILTOTT NÓTA VOLT... „Mini" vonta^hajó A Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi üzemegy­ségében „mini” vontatóhajó készült el. A kis teljesítmé­nyű, mindössze 80 lóerős hajót az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság rendelte meg és az árvízvédelmi szervek használ­ják a Dunán. Az új hajó uszá­lyokat vontat majd a folyón. Próbaútj át tavasszal, a jég el­vonulása után kezdi meg. Muflonháború a tapolcai erdőben A Keszthelyi Erdőgazdaság évek óta próbálkozik a Bala- ton-felvidék erdőségeiben a muflon meghonosításával. Munkájukat nehezíti, hogy a különböző törzsekhez tar­tozó családok nehezen barát­koznak egymással. Legutóbb 8000 hektáros körzetben, a tapolcai erdő­ben két mufloncsaládot tele­pítettek le egyéves idöelté- réssel. Az elsőnek telepített család egyeduralmat élvezett a vi­déken, s nem akart osztozni a jövevényekkel. Több hónapos „háborúsko­dás” után kiűzték az erdőből a később érkezett mufloncsa­ládot, amelynek hat tagja kénytelen volt elvándorolni a hat kilométerre levő uzsai erdőbe. Vénusz-jogar JANUAR 13-ÄN RENDEZIK A MOM MŰVELŐDÉSI HÄZBAN A BUDAPEST TANCSTŰDIÖ NEMZETKÖZI TÁNCVERSENNYEL ÉS SZÉPSÉGVERSENNYEL EGYBEKÖTÖTT GÁLAEST­JÉT. a szépségkirAlynö arany Vénusz jogart KAP AJÁNDÉKBA, a JOGART ÉS A TÖBBI MŰVÉ­SZI KIVITELŰ DIJAT BARTHA LAJOS ÖTVÖSMESTER KÉSZÍTETTE Olvasóink jól ismerik már; Kincse Józsefet, a szigetszent-J miklósi falumúzeum öreg, de! fáradhatatlan őrzőjét. Leg-! utóbb azt mesélte el, hogyan j mulattak a falujabéli, makádi,; ráckevei, dömsödi bakák ötven j évvel ezelőtt az orosz fronton. 5 A hátországbeli forradalmi j események és a teljesen si- 5 kertelen Kerenszkij-offenzíva! miatt karácsonykor elcsitultak, a harcok és az áldott csöndben* megkezdődtek a „frontlátoga- • tások”. Lazult a tiszti fegye- ; lem és így hol a magyar, hol; az orosz katonák szökdöstek! át egymáshoz egy kis baráti! eszmecserére. Ha nem is sok* szóval, de megmagyarázták* egymásnak: elegük volt az öl-; döklésből. Gózon Sándor makádi kocs-! máros ötliteres kis hordót kül-! dött sógorának a frontra tel- j ve dömsödi óborral. Ezzel; koccintottak boldog új észtén-; dőt a hóval betemetett Pod-! horce faluban. Éjfélkor a ma-! gyarok valamennyien együtt! énekelték a tiltott, de szívük- j nek kedves nótát, amely így j szólt: J „Színaranyból van a béke ! trombitája, ! Annak a fúvását de sok baka| várja. ; Fújjad kürtös, fújjad, megfúvod-e végre, Vajon mikor lesz a háborúnak! vége? ! Azt mondja a kürtös, nem j soká lefújja, j Hazamegyünk babám, új világra, jóra. Hazamegyünk ismét dalolva, ! nevetve, ! Sírva borulunk majd egymás! hű keblére.” ] *• ». ; nak el azonnal, vagy teljesen, de jó, hogy érdeklődnek. Mostanában, különösen az­után érdeklődnek: hogyan lesz az új évben, mi lesz az árak­kal, meg hogyan lesz elsejé­től, amikor áttér a Járműjaví­tó is a 44 órás munkahétre? Megtanulja a jót becsülni Bakos Józsefről az az egyön­tetű vélemény alakult ki azok között, akik ismerik: amit vál­lal, azt mindig elvégzi becsü­letesen. ö maga ezt másképpen feje­zi ki: — Ügy kell élni, dolgozni, hogy az embert sohase szólják meg. Mert ő erre törekszik. Az üzemben is, otthon is. Amióta házas ember, azóta is sok gonddal, bajjal küszködött. Együtt éltek nevelőszüleivel, anyósával, évekig őket kellett segíteni. Igaz, a felesége is dolgozik, a Mechanikai Labo­ratóriumban, ott tanult ki mű­szerésznek. Kettejük keresete közel jár a négyezer forinthoz. De sokan voltak hozzá, gond volt a megélhetés. Mégis meg tudja mutatni otthonát; szép, új bútorral van berendezve. Este, ha nincs szolgálatban, vagy a pártmunka nem tartja benn az üzemben, otthon van­nak együtt, televíziót néznek. Néha bemennek Pestre szín­házba. Hatéves kisfia most első osztályos és vele jön minden reggel az iskolai napközibe. — Neki már más a gyer­mekkora, mint az enyém volt, mikor annyi idős voltam, mint ő. Mindent megkap, ami szükséges. Nem kényeztetjük el: úgy neveljük, hogy megta­nulja a jót becsülni. ★ Bakos József élet vonata nyílt pályán, egyenes sínpáron, kitérők nélkül halad. Bakos József boldog ember. Hetesi Ferenc Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents