Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
1967. DECEMBER SI.. VASÁRNAP "TJCtrlan 3 Egy óra Gáspár Sándornál A szakszervezetek szerepe az új mechanizmusban A felkészülés időszaka — Megnövekedett jogkör, nagyobb felelősség Mikor lehet vétót emelni? — Gazdasági vezetők megítélése — Tapasztalatok a kollektív szerződésekről AZ ÜJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN, AZ ÜJ GAZDASÁGI IRÁNYÍTÁSI RENDSZER BEVEZETÉSÉNEK ELŐESTÉJÉN FELKERESTÜK GÁSPÁR SÁNDORT, AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJÁT, A SZOT FŐTITKÁRÁT, ÉS FELKÉRTÜK, HOGY NÉHÁNY IDŐSZERŰ KÉRDÉSÜNKRE VÁLASZOLVA, TÁJÉKOZTASSA PEST MEGYE LAKÓIT, LAPUNK OLVASÓIT. A gazdasági mechanizmus reformjának előkészületei befejeződtek. Hogyan értékeli a szakszervezetek tevékenységét a felkészülési időszakban? A szakszervezeti mozgalom tevékeny résztvevője volt a sokoldalú és gondos előkészítő munkának. Jelentős szerepe volt a Munka Törvénykönyvé, valamint a különböző rendeletek, utasítások kidolgozásában. Szervezetten és intézményesen felkészültünk, hogy a szakszervezetek teljes erejükkel tudják támogatni, segíteni a reform megvalósítását. A szakszervezetek tisztség- viselői és aktivistái széleskörű oktató, felvilágosító, meggyőző, nevelő tevékenységet fejtettek ki a tagság körében az új gazdaságirányítási rendszer ismertetése, megértetése, az egységes értelmezés és cselekvés, valamint ezzel egyidejűleg az 1967. évi népgazdasági terv teljesítése, a dolgozók alkotó kezdeményezése, a szocialista mun- kaverseny fejlesztése érdekében. Feladatainknak megfelelően, a szakszervezeti tagság körében a széles körű politikai tömegoktatás és felvilágosító munka jelentős mértékben segítette a dolgozók tudatának fejlődését. A vállalatoknál — tapasztalataink szerint — a felkészülés a gazdaság új irányítási rendszerének alkalmazására megfelelően alakult. A gazdasági vezetők a mozgalmi szervekkel szorosan együttműködve végzik munkájukat. Megítélésünk szerint a szak- szervezetek felkészülése az elkövetkezendő időszak feladataira megtörtént. A szakszervezetek megnövekedett szerepe vitathatatlan. Ezzel kapcsolatban azonban elhangzanak aggodalmaskodö vélemények, miszerint nem túlzott-e a szakszervezetek jogköre? Különösen a gazdasági vezetők között találkozunk ilyen nézetekkel. A szakszervezetek szerepének, jogkörének növekedése társadalmunk fejlődési követelményeinek megfelelő, tehát semmiképpen sem túlzott. Nem csorbítja a gazdasági vezetők jogkörét és nem csökkenti egyszemélyi felelősségüket sem, viszont a dolgozók fokozottabb bevonása az irányításba nagyobb biztonságot teremt tevékenységükhöz. Ennek ellenére valóban tapasztalható egyesek részéről aggályoskodás. Véleményünk szerint ennek az lehet az oka, hogy csupán a jog oldaláról nézik a hatáskör-növekedést. Valójában itt többről van szó, hiszen ez elsősorban politikai kérdés. A szakszervezetek jogkörének növekedésében a dolgozók jogainak bővülése, a párt politikája végrehajtásában való fokozottabb, tudatos részvétele fejeződik ki. A szakszervezetek megnövekedett jogköre minden szinten érvényesül. A vállalatok fokozottabb önállóságának megfelelően, elsősorban az %zemi demokrácia szélesebb kibontakozásában nyilvánul meg. Abban, hogy a dolgozók kollektíván, felelősséggel vesznek részt a vállalat irányításában, a különböző döntések kialakításában, a végrehajtás ellenőrzésében. Ezzel az egyszemélyi felelős vezetés az üzemi élet minden területén széles körű kollektív véleményre támaszkodik. így biztosítható a munka gazdasági hatékonysága érdekében a helyes intézkedések kialakítása, megvalósítása, az egységes, tudatos cselekvés. A szakszervezetek segítik a dolgozókkal megértetni, hogy a gazdasági vezetés döntéseit az adott üzem, vállalat, intézmény valamennyi dolgozójának fegyelmezetten végre kell hajtania. A szak- szervezetek jogkörének növekedése tehát, hozzájárul az üzemi demokrácia növeléséhez. A szakszervezeti szervek tisztában vannak azzal, hogy az üzemi demokrácia, a szak- szervezetek megnövekedett hatásköre lényegesen nagyobb kötelezettségeket ró a szak- szervezeti mozgalomra és valamennyi szervezett dolgozóra. Ennek elsősorban a közösség érdekeinek szolgálatában, a hatékonyabb munkában kell megmutatkoznia. A szakszervezetek feladata a dolgozók, a munkásosztály szolgálata, a munkáshatalom erősítése, s ez a szocialista gazdasági vezetők feladata és kötelezettsége is. E közös célok megvalósítása érdekében növekednek a szakszervezetek jogai. Tehát céljaink nem ellentétesek, közösen tevékenykedünk, munkálkodunk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javításáért, mely szocialista államunk lényegéből fakad. Hallhatnánk valamit a legtöbbet vitatottról, a vétójogról is? Általában értik az emberek, konkrétan azonban nem. Milyen esetekben alkalmazza a szakszervezet a vétójogot? A Munka Törvénykönyve és a különböző jogszabályok körülhatárolják a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek jogkörét. Ezek tartalmazzák konkrétan, hogy milyen kérdésekben illeti meg a szakszervezeteket egyetértési, véleményezési, döntési, ellenőrzési és önálló szabályozási jog. Mindezeken túlmenően a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a vállalati szákszervezetek kifogásolási, vagy más néven vétójoggal éljenek olyan esetekben, ha a gazdasági vezetők döntései a közös megállapodásokat, a törvényeket, az érvényes jogszabályokat sértik, a szocialista erkölcsbe ütközően cselekednek, illetve bánnak a dolgozókkal, vagy ha a vállalat egyes gazdasági vezetőinek törekvése a szocialista rendszertől idegen és sérti a dolgozóik érdekeit. A kifogásolási jog új, a hagyományos szakszervezeti jogok sorában. Ez nagyon fontos politikai eszköz is a szak- szervezeti mozgalom kezében. Alkalmazása előtt arra kell törekedni, hogy a gazdasági vezetés által hozott kifogásolható döntéseket elsősorban hagyományos eszközökkel —, politikai meggyőzéssel, a helyi pártszervek segítségének igénybevételével — rendezzék. A kifogásolási joggal akkor éljenek a szakszervezetek, ha a hozott intézkedés hatálybalépésének megakadályozása más módon már nem lehetséges. A szakszervezet élhet vétójogával egyének, csoportok, vagy akár egész vállalati kollektívák érdekében. A kifogásolási jog gyakorlása vállalati szinten a szakszervezeti tanácsot illeti meg. E jogkörét azonban részben, vagy egészben a szakszervezeti bizottságra, illetőleg akár az szb-titkárra is átruházhatja, sőt arra is van lehetőség, hogy ezzel a joggal a vállalati szak- szervezeti tanács által meghatározott körben, a vállalat nagyobb egységeinél (gyáregység, telephely, műhely) működő szakszervezeti szervek is éljenek az iránymutatásnak megfelelően. A kifogásolási jog gyakorlati következménye, hogy az ily módon megvétózott vállalati intézkedést mindaddig nem szabad végrehajtani, amíg a vitát az arra jogosult szerv —, vagy egyedi ügyek kapcsán a területi munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a vállalat felügyeleti szerve, a partner szakszervezeti szervvel egyetértésben — el nem dönti. A gazdasági vezetők megítélésére vonatkozó jog is sokat vitatott téma. Vajon ez a jog azt jelenti-e, hogy a szakszervezet elutasító állásfoglalása esetén nem nevezhetik ki a javaslatba hozott személyt igazgatónak, igazgatóhelyettesnek stb.? A tévedések elkerülése végett szeretném aláhúzni, hogy a szakszervezeteknek ez a joga nem döntési, nem egyetértési, hanem véleményezési jog. Ebből következik, hogy a gazdasági vezetők munkájának megítélésénél, a gazdasági vezetők kinevezésénél, vagy leváltásánál, mindenkor a ha- táskörileg illetékes felsőbb színtű gazdasági szerv dönt. A szakszervezeteknek e jogával a gazdasági vezetők tevékenységének, magatartásának megítélése szélesebb alapokra helyezkedik. Ez a jog a dolgozók jogainak kibővülését tükrözi, s kifejezi a dolgozóknak a gazdálkodó egység ügyeiben, a vezetésben való fokozottabb részvételét, felelősségét. Ezzel a szubjektivizmus érvényesülése is jelentős mértékben csökkenthető. Ezt a jogot a vállalati szak- szervezeti szerv gyakorolja. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy minden esetben helyes, ha az üzemi, vállalati pártszervezettel konzultatív módon előzőleg egyezteti álláspontját a szakszervezet. Meggyőződésünk, hogy gazdasági vezetőink tudásuk javát adják, és lelkiismeretes munkával igyekeznek a gazdasági és társadalmi célokat megvalósítani. A szakszervezetek pedig erősíteni akarják azokat a gazdasági vezetőket, akik az új gazdasági irányítási rendszerben bátran, önállóan kezdeményeznek, intézkedéseikben szem előtt tartják a népgazdaság, s egyben a vállalat dolgozóinak érdekeit A most elkészült kollektív szerződések be nem tartása esetén — azok egyes, lényeges pontjainak nem teljesítése, vagy megsértése esetén — milyen jogai, lehetőségei vannak a szakszervezetnek a számonkérésre? Általában: milyen tapasztalatokat szerzett a SZOT a kollektív szerződések kidolgozásáról? A kollektív szerződés, mint minden szerződés kétoldalú. A szakszervezeti bizottság a dolgozók nevében, a vállalat igazgatója pedig a gazdasági vezetés nevében írja alá és vállalja a kötelezettséget az abban foglaltak betartására, és betartatására. A kollektív szerződéseket 1968-ban egyévi időtartamra kötik. Ha a vállalat- és a dolgozók között a munkaviszonyból adódóan munkaügyi vita keletkezik, annak megoldásánál az egyéb jogszabályokon kívül a kollektív szerződésben foglaltak az irányadók. A kérdés megfogalmazására utalva: azt hiszem, itt nem „számonkérésről” van szó, hanem egy előzetesein sokoldalúan megvitatott, mindkét fél véleményét a lehetőségekhez mérten messzemenően figyelembevevő szerződés betartásáról. A betartásra a szakszervezeti szerveknek megvannak az ismert jogai és lehetőségei. Ezeknél a rögzített jogoknál azonban nagyobb jelentőségűnek tartom azt, hogy a betartás, felett maguk az alkotók, a kidolgozásban széles körben részt vett dolgozók gyakorolnak ellenőrzést. Aktív tevékenységük jelenti a legnagyobb erőt, s a leghatékonyabb jogot a végrehajtásban. A kollektív szerződések kidolgozásával kapcsolatos tapasztalatainkat röviden a következőkben foglalhatom össze: A kollektív szerződések tartalma általában megfelelően tükrözi a vállalati sajátosságokat. A vállalatok többségénél — nagyon helyesen — csak utaltak a központi szintű alapren- deletekre, s a kollektív szerződésben a saját szabályaikat rögzítették a szükséges részletezéssel. Azonban negatív jelenségekkel is találkoztunk —, szóvá kell tennünk ezt akkor is. ha természetesen előre számoltunk azzal, hogy lesznek olyan kollektív szerződések, melyek nem érik el a kívánt színvonalat. Egyes kollektív szerződések a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit szó szerint, vagy tartalmilag ismétlik. Emiatt a kollektív szerződés túlságosan terjedelmes, nehezen áttekinthető. Ez esetenként megtévesztő is lehet, miután az alaprendelkezéseket általában nem idézetként szerepeltetik. Az is előfordul, hogy egyes rendelkezései ellentétesek a felsőbbszintű jogszabályok rendelkezéseivel. Találkoztunk olyan gyakorlattal is, hogy a jelenlegi és az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseit ösz- szehasonlítják, s ami a régihez viszonyítva az új Munka Törvénykönyvéből kimaradt, azt mindenféle kr'tikai elemzés nélkül üzemi szabályként veszik fel a kollektív szerződésbe. A kollektív szerződések kidolgozásának segítése az egész szakszervezeti mozgalom feladata volt és marad. Ezért a szakszervezeti felsőbb szerveknek és tisztségviselőknek segíteniük kell a vállalatoknál felvetődő problémák megoldását. Az árkérdések, már csak ..zsebbevágó” természetük miatt is, élénken foglalkoztatják a közvéleményt. Az árpolitikában milyen szerepet játszhatnak a szakszervezetek? Vagy ez csakis állami feladat? Helyben pedig: az árképzésben, a tisztességtelen haszon megakadályozásában van-e szerepe a szakszervezetnek, s ha igen, milyen feltételek között töltheti be ezt? A tervezett árintézkedéseket szükségesnek, megfelelőnek tartjuk. Ez a gazdaságirányítás reformja bevezetésének szerves része. Az ármódosítások nem érintik az életszínvonal tervezett ütemű emelését. Államunk hatósági, gazdaságpolitikai szabályozással és a piac eszközeivel a jövőben is fenntartja az árszínvonal alapvető stabilitását. Az alapvető fogyasztási és szolgáltatási árak messzemenően kifejezik a dolgozó tömegek érdekeit. Ami a vállalatoknál folyó árképzést illeti', itt — mint ismeretes — új helyzet áll elő. A vállalati önállóság — bár meghatározott keretek között — magában foglalja majd az önálló áralakítás jogát. A dolgozóknak mint fogyasztóknak nem mindegy, hogy a vállalatok miként f ognak élni ezzel a jogukkal. Következésképp az árszínvonal stabilitásáért nemcsak a közpon ti szervek, hanem a vállalatok vezetői és az üzemi kollektívák is felelősek lesznek. A szakszervezeti szervek nem az egyes árak meghatározásában akarnak részt venni. Ez az árhatóságok, az ár- tervezők, a kalkulátorok feladata. A szakszervezetek az árpolitika kialakításában vesznek részt. Állandóan figyelemmel kísérik az áraknak az életszínvonalra gyakorolt hatását. Amennyiben szükséges,, az állami szerveknek megfelelő in tézkedések megtételét javasolják. A szakszervezetek feladatuknak tekintik, hogy a jogi szabályozásokon túlmenően politikai és társadalmi eszközökkel is gátat szabjanak minden olyan törekvésnek,, amely az árszabályozó rendelkezéseket megszegi, a köz érdekét háttérbe szorítja, s akár az egyéni, akár a vállalati érdeket az össztársadalmi érdek fölé emeli. Fel kívánunk lépni a fondorlatoskodók, a monopol helyzettel visszaélők, az áruhiányt előidézők, a tisztességtelen haszonszerzők ellen.. Egyszersmind fellépünk a minőségromlással, az indokolatlan árfelhajtással stb. szemben. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a szakszervezetek segítsék az olyan, közvélemény kialakítását, amely a tisztességes haszon elvének érvényesítéséit, a megfelelő választék biztosítását, a szocialista erkölcsű magatartást fontos követelménynek tekinti. Végezetül: megítélése, tapasz-, talatai szerint mind a gazda-, sági vezetőket, mind a szak- szervezeti szerveket és tisztségviselőket tekintve megfeleld nek-e az emberek az új köve-, telmény éknek? Az állami, gazdasági vezető posztokon dolgozók és a szakszervezeti mozgalom tisztség-, viselői az elmúlt időszak ne-. héz, bonyolult körülményei között is meigállták helyüket, összességében sikeresen teljesítették a reájuk háruló feladatokat. A gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők többsége általában látja a feladat politikai jelentőségét, ismerd feladatait, és rendelkezik a feladatköréhez szükséges hozzáértéssel. A szakszervezeti szervek és tisztségviselők nagy része sok éves tapasztalattal rendelkezik, és következe,tesen dolgozik a párt politikájának megvalósításáért. Végül is tehát tisztségviselőink és társadalmi aktivistáink széles tábora alkalmas a megnövekedebt feladatok ellátására. Végezetül megragadom az alkalmat arra, hogy ezúton is kifejezzem elismerésünket és köszönetünket a mozgalmi szervek és a gazdasági vezetők eddigi tevékenységéért, Kérjük őket, hogy továbbra ia az eddigiekhez hasonlóan önzetlenül a közös célok megvalósítása érdekében fejtsék ki alkotó tevékenységüket. Ennek reményében kívánok a megye valamiennyi dolgozójának sikerek,ben gazdag boldog új esztendőt — fejezte be nyilatkozatát Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. Mészáros Ottó MŰHELYBEN (Foto: Kotroczó)
