Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
12 rest megyei kKirtao 1967. DECEMBER 24., VASARNAP Kismiklós köszöntő örvendezzetek! Megszületett! Üjra — 3d tudná megmondani, hány milliárdszorra — megismétlődött a legnagyobb csoda, a legszebb legenda, a szívszorongató misztérium. Mint nehéz szárnyú fekete madarak elrepülitek a fájdalomtól terhes sikolyok és a szülőszoba falai között mór egy új hang szárnyal. (Megszületett egy megváltó. Élete még alig néhány percnyi, és máris csodát tett. Megváltotta saját kis világát. Megváltotta az asszonyt a szenvedéstől, a fájdalomba torzult arcot boldog, szép mosolyra simította. Hát nem csoda? Ez a kis asszony szinte maga is majdnem gyerek még. Nemrég felelőtlen bakfis volt, majd önző szerelmes lány, aki magának követeli a világ minden boldogságát. Aztán Irinyiit asz- szony, kaoér vagy szende, tüzes vagy hűvösen tartózkodódé mindez már távol van,.— Megszületett Kismiklós, és minden, viszonylatát megváltoztatta. Nincs más akarata, ösztönét, vágyait uralja, leköti ez az új élet. Mindent eltörölt, ami volt, és mindent meghatároz, ami következik. Megbocsátotta a régvolt bűnöket, értelmet adott az értelmetlennek és célt a céltalannak. A kismama már nem adósa senkinek. Kölcsönkapott életét visszaadta, betöltötte legszebb rendeltetését. Valahol már beírták a nagy könyvekbe: Ezen a karácsony előtti hideg napon, megszületett Ifjú Nagyházi Miklós. Ta- hitótfalun már várja őt a meleg, puha otthon, a szent család. Körülötte megismétlődik a csodálatos karácsonyi misztérium játék. Hozzá is eljönnek a három királyok, mert mint minden kisdednek, neki is meglesz a Gáspárja, Menyhértje és Boldizsárja. Nem lehet véletlen, hogy minden vallási mítoszok és legendák közül a legszebbek, legköltőiebbek a születésről szólnak. A kis jövevény a racionális észleléseken túl nemcsak puszta realitás. Kismik- lóst is megfejthetetlen titkok lengik körül. Pedig alig ember még. A kismama aggódva figyeli a felszakadó sírást. Mindent odaadna, hogy enyhítse fájdalmát. Nem hiszi a tudós orvosoknak, hogy Kismiklós- nak még nem fáj semmi. Sírása, görcsösen ökölbe szorult kezeinek rángása még csak reflex. Kismiklós még nem érez, nem gondolkozik. Agya üres papírlap. Az emberke még csupán egy lehetőség, egy remény ... De mifajta lehetőség? Mindig megdöbbentő a gondolat: Valaha mindenki ilyen lehetőség volt. Ugyanilyen anya hajolt féltőn a kis Adolf fölé, hogy óvja a világtól. Nem is sejthette, hogy azt a Hitlert öleli, akitől alig lehet majd a Világot megóvni. De ilyen csecsemő volt Einstein, Chaplin és az az öreg bácsi, aki hajnalonként az újságot hozza. Hol kezdődik a kanyar, mely ilyen különböző utakra téríti őket? Mindnyájan ezekkel a reflexekkel születtek, génjeik ösztöntartalmán kívül vajmi keveset hoztak magukkal. Naponta százezer ilyen lehetőség lép a világra. Kik ők? Miért jöttek? Senki nem tudja, egyedül csak a kismama sejti. Ö ilyenkor előre tekint, a más számára, beláthatatlan útra, A kicsi tudatának üres lapjára legszebb álmait, legszentebb reményeit rajzolja. A kismama most nagynak, nemesnek és tisztának látja Kis- miklóst És ez a megváltás második nagy csodája: E hittől ő is tisztább, jobb lesz. Az egykori önzést felváltja az alázatos odaadás, a napi létért való aggódást a jövőért érzett felelősség. Lám ilyen nagy a kismikló- sok csodatévő hatalma. De még ennél is nagyobb. Hírére megindulnak a három Irirá- lyok, hogy tisztelegjenek a csoda előtt. A kismama már nem törődik -magával. Gonddal simítja el Kismiklós haját, pólyája redőit és a látogató arcáról azt próbálja leolvasni; vajon olyan szépnek látja-e, mint ő? Nap mint nap láthatjuk a kismiklósok, kis- julik hatalmát. A járműveken tolongó dühödt tömeg lecsen- desül és folyosót nyit neki. Az arcokra mosoly költözik. Egyszer meg kellene próbálni; a nagy nemzetközi tanácskozások minden résztvevőjének a kezébe adni egy ilyen csöppséget. Fogják az ölükben, tartsák a karjaikban, amíg a világ sorsáról vitatkoznak. Naiv, babonás hitem, hogy itt is csodát művelnének. Abszurd látomás: az uszító beszédét a világra fröccsentő szónokhoz odalép egy megdi- csőült arcú kismama, gyengéden lefogja az ágáló kart és megkéri: Éhes a kicsi, fogja már addig, amíg ruháját megbontja ... Mit tudna a szónok ezután mondani? Ezért kell minden csecsemőben a megváltót, a csodatevőt tisztelni. Meg kell őrizni és életben tartani ezt a legendát. Nem az isten születését. Az emberszületés legnagyobb és legtiszteletreméltóbb csodáját. Megszületett Ifjú Nagyházi Miklós! Óriási dolog ez emberek. Járuljatok a kiságy mellé és tiszteljétek őt. Nem szabad legyinteni, itt nincs helye a cinizmusnak. Ki tudja, ki ez a Nagyházi Miklós? A név egyelőre keveset mond. De vajon többet mondott-e 1870. április 22-én ez a név: Vlagyimir II- jics Uljanov? A kismama most istent lát benne. Ahogy a babonás ember tulajdonságaival ruházta fel magateremtette isteneit, úgy hatalmassá, óriássá és szentté varázsolja Kismiklóst az anyai képzelet. Jó lenne, ha ezt a hitét soha nem vesztené el. Ha éberen vigyázna, hogy a tiszta lapra soha, semmi mocsok ne kerülhessen. Mert a világ csak akkor lesz olyan, amilyennek álmodjuk, ha ezeket a kismiklósokat még önmagunktól is meg tudjuk óvni. Ha nem plántáljuk át beléjük saját félelmeinket, önzésünket, gyávaságunkat, élői téleted nket. Vége a szoptatási időnek. Puha léptű nővérek hosszú kocsira rakják a csöppségeket. Ott fekszenek egymás mellett békésen, jóllakottan, tejszagúan. Nincsenek közöttük ellentétek, nem feszíti őket a gyűlölet és az irigység. Milyen szép leime, ha mindez így is maradna... Aludj, Kismiklós. Ez most a te dolgod, mind ahogy az enyém az volt, hogy köszöntést mondjak a kisdednek... Ősz Ferenc Hegyoldalon Foto: Gábor Postáskarácsony Pestről csokoládé Vidékről kóstoló Síállomás Gödöllőn Gödöllőn, a Tompa utca 10. szám alatt síállomás működik, ahol sílécek kölcsönözhetők. A járási TS ezzel is igyekszik a téli sportot népszerűsíteni. — Nyugdíjasaink csatasorba állnak, előkészítettük és bevetettük a villamos targoncákat, a különböző járműveket rendbeszedtük, még a ponyvát is előkészítettük, hogy ha zuhog, esik, ne verje a csomagot... Nagy Béláné, a Pestvidéki Posta igazgatója valóságos haditervet készített vezető munkatársaival. A karácsonyi és két ünnep közötti forgalom verejtékes erőfeszítést kíván. Pesitről már korábban elindult vidékre a csokoládé-, harisnyacsomagok áradata. A hidegnek köszönhető, hogy visszafelé is szállít a posta: a disznóvágásokkor esedékes kóstolót bocsátják útnak. Ilyenkor persze nem ritkaság, hogy megsérül a csomag, kibomlik, elvész róla a cím. Ezért aranyszabály, hogy annak másolatát belül is helyezzék el. Különben a finom falatok az árverés sorsára jutnak. özönlik a sok üdvözlőkártya. Azt tudomásul kell venni, hogy 3—4 ezer lapot egy-egy postás képtelen naponta célhoz juttatni. Ezért tanácsos korábban is, s ünnepek után is levelezni, s nem az exponáltabb időben. Ezzel együtt senki se vegye rossz néven, ha a túlterhelés miatt késik a levelezőlap. Egyébként a MÁV-val megállapodtak, hogy a korábban csak Balassagyarmatig, Aszódig közlekedő mozgóposta befut Pestre, hogy innen hamarabb továbbindulhasson a küldemény. A postások nagy többsége iskolás drukkal készült a csúcsforgalomra. Most épül, tavaszra kész Rendelő, egészségház, házipatika Kőröstetétlen nem is otyan régen még tanyai település volt, ma viszont ezerhárom- százas lélekszámmal önálló község. Az idén HUMORRA SZÜLETNI Múltból a jelenbe Tahi László Azt szokták mondani, hogy a humorista hivatására születni kell. Ez irányú kötelezettségemnek 1910. október 7-én tettem eleget. Legalábbis az irataim szerint. A valóságban egy nappal előbb, 6-án láttam napvilágot, de jószüleim nem akarták, hogy a születésnapomon fekete zászlók lengjenek szerte az országban. Visszatekintve életem történetére, megállapíthatom, hogy átéltem a gyermekkort, az ifjúkort s pillanatnyilag a jelenkornál tartok. Gyermekkorom nagy része a városligeti Fás Körben telt el; nagy betűvel írom, mert fogalom volt. Innen indultak el a legnagyobb magyar futballisták annak idején. Én sohasem tartoztam közéjük, bár reggeltől estig futballoztam. Közben, inkább csak úgy mellékesen, nyolc évet jártam a Barcsay utcai gimnáziumba. Gyenge diák voltam. Mindig csak annyit tanultam, amennyi az elégségeshez kellett. Nyolc év alatt mindössze kétszer tévedtem e tekintetben : egyszer megbuktam történelemből, egyszer jelest kaptam magyar nyelv és irodalomból. De az év végére mindkettőt kijavítottam elégségesre. Iskolai tanulmányaim elvégzése után tanonc lettem egy gyógyszerárugyárban (3 hónapig), majd üzletszerző gyakornokként a Magyar Hollandi Biztosító alkalmazott. Fájdalom, teljes egy esztendő alatt sem sikerült üzletet szereznem, főnökeimnek ez feltűnt és elbocsátottak. Mivelhogy már diákkorom óta foglalkoztam rejtvények készítésével, elszegődtem rejtvényrovat-ve- zetőnek a Nemzeti Sporthoz. Már hónapok óta készítettem a keresztrejtvényeket, amikor megtudtam, hogy a lap tulajdonosa a humoros írásokat jobban fizeti. Így lettem humorista, egyik percről a másikra. Bármit is írni — addig az eszembe se jutott. Azóta viszont egyfolytában ezt teszem. Kezdetben sporthumort és sportriportokat írtam, később kisregényeket és tárcákat, még később színdarabokat, könyveket és szatirikus glosz- szákat. Jelenleg rövid életrajzomat. Sőt, már he is fejeztem. Tahi László Szeplős kérdés Ismeretlenek között, váratlan helyzetben, váratlan kérdésnél rögtön zavarba jövök, hebegek, makogok, nem találom fel magam és többnyire csak másnap jut eszembe, hogy hogyan is kellett volna célszerűen viselkednem. így volt ez mindig, egy eset kivételével. Amolyan író—olvasó találkozón történt, egy iparitanulóotthoniban. A fiatal nevelő bevitt egy terembe, ahol két tucatnyi kamasz hancúrozott a széksorok között, A nevelő tapsolt, figyelmet kért, bemutatott, leültetett, kijelentette, nagy érdeklődéssel vártak, aztán felszólította a jelenlevőket, hogy intézzenek kérdéseket hozzám. Hosszú, kínos csend. Minek is kellett nekem ide eljönnöm? Hátul néhány lakli már össze is hajol, mór kuncognak is, énistenemjóistenem, szégyenszemre közröhejbe fullad majd az egész ismerkedés. — Ne egymás között súgdo- lódzatok! — szól rájuk erélyesen a nevelő. — Mire vagytok kíváncsiak? Az író szaktárs mindenre válaszol! — Minket speciál az izgat — mondja egy szőke, szeplős ifHoltodiglan A kéjutasok fürtökben lógnak a 6-os villamos lépcsőin. A kocsi belsejében mindenki fölfedezi, hogy milyen sokoldalú, hiszen öt-hat útitárssal érintkezik egy időben, aminek pedig elengedhetetlen előfeltétele, hogy legalább öt-hat oldala legyen. Közbe le is akar szállni valaki, tehát kézzel, lábbal, könyökkel és egyéb testrészei bevetésével sajtolja át magát a sűrűn. — Mit tolakszik, mit lökdösődik! — mordul rá egy férfi, aki két kézzel kapaszkodik az ülőhely fém- rúdjába, hogy el ne sodorják a helyéről. Inkább lépne tovább egy kicsit, hogy leszállhassak — lihegi dühösen a fura- kodó. — Esküm tiltja — szól emelt hangon a másik. A körülötte sűrűsödő utasok meglepetten néznek rá — Hát igenis, az esküm tiltja, hogy elmozduljak innen — hangzik a magyarázat. — A feleségem ül itt, én pedig az oltár előtt esküdtem meg, hogy sem jóban, sem rosszban, sem betegségben, sem villamoson, sem autóbuszon el nem hagyom holtomiglan, holtodiglan. (m. L) a Kozsegrejiesztesi alap jo részét orvosi rendelő építésére fordították. Anyagbeszerzési gondok miatt — nehezen kapnak vasbetongerendát — az építkezés elhúzódik jövő tavaszig. Jelenleg egy átalakított lakásban rendel hetenként kétszer a Jászkarajenőről átjáró orvos. A modem rendelőbe fogorvosi felszerelést is vásárolnak. Törteiről várják a szakorvost hetenként kétszer. Egy kis gyógyszertár is lesz az új létesítményben, hogy a legfontosabb orvosságokért ne kelljen kilométereket utazni. A község vezetői és lakói nagyon szeretnék; mire elkészül az új rendelő, körzeti orvosi státust is kapjanak. A jelenlegi rendelőt egészségházzá alakítják a kisgyermekek és anyák részére.
