Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

IMI DECEMBER 2L, VASÁRNAP fí«f HEGYEI kúrián 11 JÁK Szent Jakab kápolnája Felújítják a középkori épí­tészet világszerte ismert ro­mán stílusú remekének, a já-kd templomnak Szent Jakab kápolnáját A dombon álló 700 éves gyönyörű templom nyugati oldalánál épült ká­polnát a XIII. században emelték. 1562-ben törökdú- lás következtében a temp­lommal együtt súlyosan meg­rongálódott Ismételt átépí­tések után, 1896—1904 között Schulek Frigyes tervei sze­rint restaurálták újra az egész épületet. A mostani külső helyreállítást jövő ta­vasszal belső restaurálás kö- V«tL „Téli“ kecskebékák - exportra Csütörtökön elküldték az el­ső békaszállítmányt a hajdu- szoboszLói Bocskai Halászati Termelőszövetkezetből Fran­ciaországba. Az első külde­ménnyel 49 mázsa hajdú­sági kecskebéka „utazik” kü­lönleges kocsiban Lyonig. Égész télen tart majd a külön­leges export Hajdúszoboszló­ról. A francia küldemény­nyel egy időben 18 mázsás «állítmányt a MAVAD út­ján Svájcba irányítottak. Angolnák a Hortobágyon is Húszezer 2,5 dekás angolna- ivadék érkezett a Hortobágyra. A ponty, illetve az utóbbi években meghonosított nö­vényevő halak után ezt szán­ják a hortobágyi tavak harma­dik' halfajtájának. Az angolná­kat a pusztai pontyokkal és a növényevő halakkal egy tóban tenyésztik majd. Remélik, hogy a Balatonhoz hasonlóan a pusz­tai tavakat is megkedvelik az ízletes húsú „kígyóhalak”. A KRIMI SZÜLŐANYJA REGÉNY HA T HÉT ALA TT — EGÉRFOGÓ : 16 ÉVE CSAK HALÁLA UTÁN 76. születésnapját töltötte be a napokban Agatha Christie, a világhírű bűnügyi regényíró, a nemzetközi bestsellerlista ko­ronázatlan királynője. Hercule Poirot mester és a nála is ama- tőrebb detektív, Marple kisasz- szony „szülöanyja”, új regény megjelentetésével ünnepelte születésnapját. Címe: Végtelen éjszaka. Főszereplője egy 22 éves fiatalember és a kritiku­sok meglepetéssel konstatál­ták, hogy az idős írónő milyen jól ismeri a mai teenagerek és huszonévesek problémáit, élet­körülményeit, sajátos nyelve­zetét. „A 20-as években írt művei óta ez a legjobb Chris- tie-regény!” — szinte egybe­hangzó verdiktje volt ez a brit könyvbírálóknak. „Rendszerint 3-4 hónapig dolgozom egy könyvön, ezt a legújabbat azonban hat hét alatt írtam meg. Egyáltalán nem volt nehéz a 22 éves, pro­letár-származású fiatalember, Mike szerepét magamra ölte- nem. Jól szórakozom a fiata­lokon, de kicsit sajnálom is őket Az én időmben olyan pompás volt az ifjúság, renge­teg mulatságban volt részünk. Ma pedig úgy tűnik, hogy min­denki dolgozik, sőt úgy érzik, hogy kimaradnának valamiből, ha nem tennék. Lehet, hogy ez nemesebb, de nekünk több volt az örömünk. A mai fiatalok mind aggódnak, oly sokan szednek közülük nyugtató sze­reket. Egyébként is, azt hi­szem, ma már ón vagyok az egyetlen asszony Angliában, aki soha életében nem vett be nyugtatót!’! Bezzeg az Olvasói'. Az izgal­mas Christie-regényeket búj­va, gyakran nyúltak nyugtá­tokhoz. Pedig ő még a régi is­kola hive: Agatha regényei­ből hiányoznak a mai nyugati krimiregényekből (és filmek­ből) szinte kimaradhatatlan brutalitások, nála nem ül or­giát a szadizmus és a por­nográfia. — Gyilkosság nélkül persze nincs bűnügyi regény — mond­ja —, de a szadizmust, a brutalitást kerülöm. Másoknál sem szeretem ol­vasni. (Ma már sajnos ott tar­tunk, hogy szinte félek ebben az országban élni, mert azt lá­tom, hogy a kegyetlenséget ön­magáért űzik és élvezik. Az írónő hálás annak az amerikai irodalmárnak, aki elkészítette műveinek bibliog­ráfiáját: „oly ügyesen lehet használni!” Egy svéd akadé­mikus viszont filológiai—ma­tematikai értekezést írt Aga­tha Christie könyveinek nyel­vezetéről. „Ez igen hízelgő volt, rám nézve, de őszintén meg kellett mondanom a svéd­nek, hogy egy szót sem értek belőle!” Ha Agatha Ghristie-ről van szó, beszélni kell élete legnagyobb sikeréről, az Egérfogóról. Ez a — Bu­dapesten is előadott — darabja tizenhatodik éve megy egy­folytában az egyik londoni színházban. Az Írónő már a ,, premier előtt unokájára, az $ akkor 12 éves Matthew Pri- | chardra ruházta e darabjának t; honoráriumait. Az unoka azóta ^ 28 éves férfi lett, nős és ma § már gazdag ember — pusztán & az Egérfogóból. ^ ' _ ^ Agatha Christie 77. évébe | lépett. Új regénye, a Végtelen § éjszaka, meglehet, az utolsó 5 Talán az utolsó, amit írt, — s de nem az utolsó, amely meg- \ jelenik. Van ugyanis a fiókjá- $ ban még egy kész kézirata, $ Hercule Poirot újabb ka-land- $ jairól —, de ezt a könyvét csak ^halála után engedi kinyomtat- is új meg új akarja el­ÖT FÉRFI VÉLEMÉNYE Ideális nő -1967 Esztendőtől búcsúzva a szokásos „leltárkészítés­nél” nemcsak a főkönyvei nézi át az ember: a sugaras, önfeledt pillanatokra is gondol, az ajándékba kapott mosolyokra, a gondoskodó, vagy vigyázó kézmozdula­tokra a homlokon, a gallér félrecsúszott nyakkendő­jén — milyen is volt Ö, az ideális nő az elmúlt évben. ^ ni. Még akkor § meglepetésekkel ^ ú ra CT+ijTvi vi 1 -í rí,­HAZAFELE (Foio: Gábor) ^árasztani világszerte hatalmas & olvasótáborát. (bt) Almoda és Pigment Ügy mondjuk: az elmúlt év­ben. Mert minden évnek, kor­nak más és más az ideálja. Jókai még a Névtelen Nőt „Álmodénak” nevezi, ő ebben a típusban látta az ideálist, akit egész életünkben kere­sünk, de sohsem találunk meg, csak álmodunk róla. A század­forduló lázas, válságokkal téli korának is csinált, hazudott tí­pus volt az ideálja, ahogy ak­koriban mondták: „A pigment nő”. A túlzásokat mindenben hajszoló típus: a strandon (ak­kor ez még merész dolog volt) vörösre, magát csokoládéra égeti (innét a név: pigment) nó. Szép Ernő meg is verselte: „Augusztus, augusztus / A le­sült hölgy a gusztus”. Külsőben is más és más volt az ideálja minden komáik. A XII. század szőke hajú, kis lá­bú nőideálját a XIV. századiban már túlozták Is: manapság vérszegénynek mondanák azt a szűkmeLlű, sápkóros fajtát, amire azt mondták, hogy ez az ideál. A reneszánsz vérbő at­moszférájában kigömbölyöd- tek, a XVIII. században már apró lábú, finom figurákká rajzolódtak. Es milyenek let­tek 1967-ben? Mi most nem akarunk „törvényt ülni”, meg­fellebbezhetetlen szabályt meg­állapítani. Nem akarjuk leszö­gezni: 1967-ben ez és ez volt az ideális nő. Csak arra vol­tunk kíváncsiak, hogy öt is­mert (és gondoljuk: nőket is­mérő) férfi mit tartott 1967- ben ideális nőnek. Aphrodité örök Kezdjük a költővel. Devecse- ri Gábor Kossuth-díjas köl­tőnk ezt mondja: — Konzervatív vagyok. 1967- ben azt az ideális nőt, akit a görög mitológia annak kineve­zett, továbbra is meghagynám „tisztségében”. 1967 és min­den idők ideális nője: Aphro­dité. Azon kívül az ismeretes jó tulajdonságain kívül, ame­lyek róla a költészetben ol­vashatók, az a hallatlan elő­nye is megvan, hogy ki-ki mindig azzal helyettesítheti, akit akkor a legideálisabb nő­nek érez. A színész, Rátonyi Róbert, Olaszországban találkozott az ideális nő egy szép vonásával, amelyet egy szóval így fogai­dul, váltamhoz támaszkodik, aztán vé­gigcsattan a lövés a völgyön. Szép, nagy kanróka. Gyuri, a kalapját lengeti, s most me­gint királynak érzem magam. /» róka „kabátját” hamarosan „le- gomboljuk" és most már igazán elindulunk. Ezt a környéket már felzavarta a lövés, messzebb kell men­ni, mert itt már hiába csalogatjuk a ró­kákat. A mai napra ugyanis rókahívást ír­tam elő magamnak, s ez a nap nagyon jól kezdődött. A bundát gyorsan kife­szítjük a szárítódeszkára, s a boldogult róka „földi maradványait” kiakasztjuk egy fára, hogy a cinkék hadd egyenek. Még el se indultunk, már felfedezték a rókahúst és csipegetik szorgalmasan. Aztán tovább tapossuk a havat. Meg- megállunk, hallgatózunk és nézzük a fák sűrűjét, hogy nem mozdul-e valami. Hallgat az erdő. Várja a hóesést. A dombháton régi kunyhó maradvá­nyai. A gerendák közt sarjak nőnek, az sdö őrli önmagát, s odalent a cinkék eszik a rókát. — Gyuri, mnnjen le az oldalban negy- ven-ötven tépést és hívjon a nyúlsiró- sal. En itt fent maradok. Szél nincs, a róka bárhonnan jöhet, s ha én is lemegyek, nem látom meg, ha ismét jön. Gyuri lecsúszik, megáll cs né­zelődik. Vár. Meg tudnám mondani, melyik pillanatban veszi a szájához a hívót, annyira egyformán gondolkodunk. Olyan élethűen sír fel a „halálos ve­szedelemben vergődő nyúl”, hogy meg­rándul kezemben a puska. Róka legyen 16’ a talpán, ha erre ide nem rohan osz­tozkodni. A sírás elhallgatott, s a szemem úgy jár a dombhát és az oldal között, mint a motolla. Csend. Ág se rezdül. Csak a szívem ver figyelő élénkséggel. Hallga­tom. Mintha nem is az enyém lenne. Nem tudom, mikor indult el és nem tu­dom mikor áll meg. >allgatom a szívem. Ha majd egy­szer megállt, lehajolok, és meg­csókolom; megcsókolom, mert szeretett engem és szerette az egész vi­lágot. Jól tudom: a fényt a szemem it­ta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze. A túlsó domboldalon most mozdul valami. Messze van még ... róka! Úgy jön felénk, mintha csak éppen erre vol­na_ dolga. Siet. „A nyúl elhallgatott, s most az q másik róka már eszi a cse­megét ... Csak a Gyuri most ne kezdjen „sírni”. A róka gyanút fogna. Gyuri is látja a rókát és áll, mint a bálvány. Idegeim, úgy érzem, tovább már nem feszülhet­nek. A havon simán csúszik az árny és — sajnos — Gyurit előbb észreveszi majd, mint engem. S akkor elugrik jobbra, vagy balra. Ezt a pillanatot kell elfogni. Ügy megy a róka Gyuri felé, mintha köves út vezetné hozzá. -4 finom rókafül nem téved egy millimétert se, de a gyanú ott feszül a levegőben és megtorpan a róka Gyuri alatt, hegy semmiképpen nem lőhetek. Aztán kiugrik balra. Csattan a puska, kétszer egymás után. A róka szinte repül, de aztán meglas- siídik a futása, tétova lesz, dülöngél és elfekszik. Gyuri ismételten megemeli a kalapját és én hasonlóan visszaintek. Ezt a rókát Gyuri hívta be, fele érdem az övé, te­hát ő is királynak képzelheti magát, aki a rókát ideparancsolta. A róka hátizsákba kerül, mi pedig rá­gyújtunk. Száll a füst. Jó nagy utat bejárunk, így jólesik az ülés. A fákról néha leszakad a hó, ké­sőbb pedig esni kezd. — Talán elég is volt mára? Gyuri körülnéz. — Nincs miért erőltetni. Esik a hó. Száll némán, mint az álom. A kezün­kön elolvad, a kucsmánkon megmarad, Elindulunk hazafelé. Házunkon még füstölög a kémény, ab­lakából ránknéz a csend. A nagy kulcs gorombán csikorog az ajtóban, de a kis szoba álmos melege körülvesz, mint az ölelés. '77 > eszek-veszek, öregesen, komóto­san, amíg Gyuri odakint a má­sodik rókát vetkőzleti. Múlik a téli nap. Az ablakot már a hamvas dél­után árnyai simogatják, a kályhában új­ra fellobog a tűz és villanásai kint ját­szanak a padlón. Nézem őket s a két rókára gondolok. A két életre, melyet elloptam az erdőtől, a két bundára, amelyet asszonyok sétál­tatnak majd a vállukon.. ; mázhatunk meg: az állhatatos­ság. így meséli: Súlya van az éveknek — Olaszországban, Trieszt­ben vendégszerepeltünk, ami­kor az egyik családnál bemu­tattak egy friss mozgású, ked­ves kis öreg hölgyet, aki szaz- agy éves volt. Ebéd után a fe­keténél azzal büszkélkedett — és ezt nem tréfaként, csatta­nóként mondom —, hogy ő még soha nem csalta meg a férjét No, most már azt gon­dolhatnánk, hogy Triesztben én „a" hűséggel találkoztam. Nem. Ugyanis a néni kifejtet­te;, hogy nem erénységével akar ő hencegni, hanem azzal, hogy ilyen sok év után sem csalta meg az urát holott minden elszállt év után sokkal nehezebb a hűség. Igaz ugyan, hogy most harmadik férjével él, aki nálánál negyven évvel fiatalabb, de a lényeg az, hogy minél több évig él valaki együtt annál nagyobb a próba. Nemcsak hűség van, hanem az éveknek súlya is van. Ö arra büszke, hogy százegy éves ko­ráig is mindig állhatatos ma­radt. Vagyis én 1967-ben való­ban találkoztam egy jellemvo­nás megtestesült matuzsálemi korú hordozójával. A filmrendező — Bacsó Pé­ter, A nyár a hegyen rendező­je — ezt mondja: Aki nyugtalanít — En a nőnek, illetve az ember párjának azt a tulaj­donságát találtam az elmúlt évben ideálisnak, amellyel munkára, alkotásra „nyugtala­nítja”, hajtja az embert Ez az ideális nő: a feleségem volt. Ö volit az, aki munkámnak, de egész gyarló lényemnek azokat a „rejtett hibáit” is tudta, ami­ket magamnak sem mertem bevallani. És az ő meglehető­sen kellemetlen módján ezeket a szem embe mondta. Akkor dühös voltam rá, de ilyenkor, mikor az ember számba vesz egy évet nem tarthatok fonto­sabbnak mást, csak őt, aki ál­landóan a dolgaim felülvizs­gálatára serkent, aki sohasem hagy elégedetten nyújtózkod­ni, aki változásra, hajlékony­ságra, türelmetlenségre inspi­rál, egyszóval: az ifjúságra. Aki átlát rajtam, és mégis ki­tart mellettem. Megkerestük azt az embert is, aki a nőket „öltözteti”. A Má­jus 1. Ruhagyár ugyanis min­den második nőnek „szab ka­bátot”, és az egész világra el­küldi termékeit. Kovács Jó­zsef, a gyár vezérigazgatója, ezeket mondta: Fél számmal csökkent — Hatvanhétben, ha tréfá­san, de mégis komolyan mon­danánk: az ideális nő átlag fél számmal csökkent. Egyre kevesebb ötvenes számozású ruhát, kabátot készítünk, az átlagos, ideális méret a: 48, 46-os számozás lett. Kilóban kifejezve ez pedig hatvan, hat­vanöt kiló. Teltkaircsú lett az ideál, s ez a magyar nőknél nem a „hozzáhízást” jelenti, hanem az étkezésben a kis kontrollt: kicsit soványabbak lettek az elmúlt esztendőben a nők, a párizsi ideál irányába tolódott él a súly és a derék­bőség. S mindez nemcsak a ruhagyár vezérigazgatójának szemellenzős szakvéleménye, hanem a férfié is. Ugyanis megválva a nők a felesleges egy-két kilótól: szebbek, egész­ségesebbek lettek. A versenysportoló, a sok­szoros olimpiai és világbajnok vízipólós dr. Kárpáti György így vélekedik 1967 ideális nő­jéről. — Én találkoztam szeren­csémre 1967-ben az év ideális nőjével. Gyönyörű. Maneken és fotómodell. Ennek ellenére derékbősége-most 110 centi.1' £ tavalyi ’ súlyánál tíz, tizenkéf kilóval több. Persze, hogy tiiW-í jáfc, kiről van szó: a felesé­gemről. Első gyerekünket vár­juk, mégpedig az új esztendő­ben, januárban. így hatvanhét ideális nőjének a kismama tí­pust tartom. Bármilyen szép is legyen az a nő — még ha ma­neken, filmsztár is —, ha ma­ma lesz, még szebb lesz. Kőbányai György Befejezetlen háború Furcsa felfedezésre jutott Liechtenstein fejedelemség fő­irattárosa. Kiderült, hogy a Svájc és Ausztria között fekvő, s mind­össze 15 ezer lakost számláló ország hadi állapotban van Po­roszországgal. Liechtenstein 1866-ban AusztHa oldalán lé­pett a Poroszország elleni há­borúba és akkor hatvanhat fő­ből álló hadsereget állított ki. Később a poroszok békeszer­ződést kötöttek Ausztriával, de Liechtensteinnel elfelejtettek kibékülni. A liechtensteinieknek nincs kifogásuk az ellen, hogy béké­ben éljenek Poroszországgal, csak éppen a porosz állam már nem létezik. Csillagszóró A Baranya megyei Boly községben működik az ország egyetlen csillagszórógyára. Ko­rábban Budapesten, a Bánya­gyutacs Gyárban készítették a tüzes szikrát hányó karácsony­fa díszieket. A pesti gyár azonban tavasz- szal megszüntette a csillagszó- rók öntését, akkor vette át a Bólyi Földművesszövetkezet vállalata. Megvásárolta a Bá­nyagyutacs Gyártól a hozzá való berendezéseket is, és a községi tanács segítségével meg két kis üzemét, műszakban főleg alapította amelyben negyvenen dolgoznak, asszonyok és lányok. A kis gyár első karácsonyi szezonja jól sikerült. A nagy­kereskedelmi vállalat által rendelt 14 és fél millió csil­lagszóró már novemberben ké­szen volt. Akkor újabb rende­lés érkezett, ennek megfele­lően azóta további hárommil­lió csillagszórót kés út Htok. A napokban szállították el az utolsó tételeket az ország kü­lönböző részeibe. KONT-FA A Szigetköz egyik leglátoga­tottabb kirándulóhelye Héder- vár, ahol különösen a héder- vári kastélyt övező, védetté nyilvánított park szomszédsá­gában álló Kont-fa vonz sok látogatót. A monda szerint a több százéves fa alatt szőtt össze­esküvést „Kont, a derék vitéz” harmincad magával, akiiekéi aztán, — amint Garay János írja ismert költeményében — Budára tartott; a király el­len. A legendához tartozik még, hogy a Héderváry csalá­dot jelképező fa, a család egy- egy tagjának halálakor min­dig elvesztette egy-egy na­gyobb ágát. Az idő tépázta fa eddig; ne­hezen volt megközelíthető. Most utat építettek a neveze­tes fához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents