Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

I 10 rear »leeret yf/rfflp 1967. DECEMBER 24.. VASARNAP REFLEKTORFENYBEN ALFONZÓ § „Markos József’’. Ki az? „Alfonzó”. Hihihi. ^ Forgassuk csak vissza népszerű bűvésznevű ^ művészünk életének filmjét.. Több mint 30 ^ évet pörög visszafelé a képzeletbeli oel- ^ luloid szalag, de amikor megállítjuk, ismét ^ újabb névvel találkozunk. „Joe Stone”. A har- ^ mincas évek elején ez volt a művészneve és az | akkori publikum, mulatók színpadán láthatta ^ artistaként. $ — Akkoriban sokat beszéltek Alfonzról, a § trónjától megfosztott spanyol királyról. Bár ^ nem én voltam a trónfosztó, de így lettem Al­it fonzó. $ n ___________í_____l__/' V utsry - - -------------------------------------------------­^ Beszélgetésünk a Vidám Színpad öltözőjé- $ ben kezdődött. Miként lett az erőművészből ^ kómikus, színész? 1946-ban a pesti Moulin 5 Rouge-ban lépett fel. Egy alkalommal a mu- i lató tulajdonosa megszólította: „Kedves Al- í fonzó, maga annyit hülyéskedik a próbákon. § Miért nem próbálja meg ezt a színpadon?” § Megpróbálta. Két évtized alatt feltornázta ^ magát a legnépszerűbb színészek sorába. ^ — Könnyen tehette, hiszen artista volt — ^ jegyeztük meg. § — Tessék, kérem, komolyan venni! — | mondta csaknem komoran. ,Próbálja meg a színpadon" JOBBAGY KAROLY: A Középület Tervező Válla­lat dolgozói tervezik az ország legkorszerűbb szállodáit. Ter­veik alapján már rövidesen be­fejeződik a Budapest torony­szálló és korszerűsített Margit­szigeti Nagyszálló építése. A té’m is dolgoznak az építők Balatonalmádiban 480 ágyas Aurora Szálló és a balatonfü­redi 830 ágyas Hotel Marina építkezésén. Jelenleg kilenc új szállodát terveznek a KÖZTI dolgozói. Most készítették el a keszthelyi Hotel Helikon kivi­teli terveit;. Újabb téli-nyári szállót terveznek még 306 ágy- gyal Balatonfüredre. A balato­ni idegenforgalmi program ke­retében meggyorsították a ti­hanyi Révszálló és a Hotel Hé­víz kiviteli terveinek kidolgo­zását, hogy a jövő évben az építők is hozzáfoghassanak a munkához. Előzetes beruházási program készült most a bala­toni öld vári Neptun Szálló épí­tésére is. Budapest idegenforgalmának fejlesztését újabb három szál­loda megtervezésével segítik a vállalat dolgozói Az épí­tés első feltételeként a na­pokban adják ki a margit- szigeti Palatínus Szálló kivite­li tervdokumentációját. A bu­dai Várban, a Mátyás templom melletti romos jezsuita kolos­tor és a Miklós torony felhasz­nálásával és kiegészítésével Zalaváry Lajos építész tervezi már a 260 ágyas Hotel Mathias Rex épületét. Nagy Elemér építész és munkatársai az Akácfa utcai Hotel Akác kivi­teli tervein dolgoznak. Ezenkí­vül most fejeződött be neve­zetes történelmi városunk, Szé­kesfehérvár új szállodája, a Hotel Fehérvár beruházási programtervének kidolgozása is. Amíg a csillagszóró perceg s szikrája robbanva röpül, orrodra fojtó szaga ül, gondolkozz el — csupán egy percet — mi lenne ha... ez a karácsony éjszaka csodát tenne és szárnyat adna s a kilőtt golyó nem zuhanna erőt vesztve, hanem suhanna, száguldana a föld körül; minden kilőtt gépfegyvertöltény míg célt nem ér —, mert ez a törvény — repülne, amíg ideér, nyárból ide, hol peng a tél, itt süvítene cefetül, itt verné át az égő gyertyát, hogy hullanának a cukorkák, s a „békesség” a lenge tüli, mely úgy tűnik, hogy van és altat, ölében hordja a nyugalmat s boldog jövőt nevetve szül... egyszeriben csak leomlana, futnánk kiáltva és sikoltva, átkozva létünket belül... Amióta megfogadta a tanácsot, valóban szerepet cserélt, s azóta magánéletében igvek- szik komoly lenni. Bizonyításul elmondta, hogy nagyon gyakran megszólítják ismeretlen emberek az utcán és az autogram mellé sok­szor tanácsot, segítséget is kérnek. Egy fiatal lány például a villamoson tíz perc alatt elme­sélte, nagy gondban van, mert megkérték a kezét, s nem tudja, hogy igent mondjon-e? „Hozzámenjek?” — kérdezte, mire Alfonzó azt a könnyelmű kijelentést tette, hogy ehhez a fiút is meg kellene ismernie. így akart kitér­ni a felelőtlen tanácsadás alól. De a kislány szaván fogta, s másnap össze is jöttek hár­masban egy presszóban. A hosszú beszélgetés után Alfonzó titokban odabólintott a lánynak, mire az igent mondott, másnap, az anyakönyv­vezető előtt. — És? — Nincs és. Ez három hónapja történt. Ha valami baj lett volna, gondolom azóta jelent­kezett volna az ifiasszony, hiszen még egy por­szívóra is kijár a féléves garancia. Mindennap jóga A színház társalgójában ismert színészek, „nevek" vártak fellépésükre, viccelődtek egy­mással. Alfonzó azonban, amíg pihenő ideje tartott, a tv-híradót figyelte. Rendszeresen ol­vas, sok külföldi napilapot is, hiszen hat nyel­ven beszél. Lépést kell tartani az események­kel, mert, többnyire maga írja száínait,,és a közönség a friss eseményekről kíván humorba öltöztetett véleményt hallani. Aki egyszer el­kiabálta magát — „Ide figyeljenek, emberek!” — azzal előfordulhat, hogy figyelnek rá, de csak addig, amíg valóban érdemes is figyelni. Látszólagos szabad előadómódja nagy fegyel­met takar. Ezt artista-erőművész korában szokta meg. Miként annak idején az alvás után, manapság is minden reggel iágazik. Túl van már az ötödik X-en, de ezt fr'ss mozgása nem árulja el. Am, ne ijedj meg! Mert hogy van vonzása a földnek, a golyó itt senkit sem öl meg ott fütyül gyilkos végzetül Távol-Keleten a vadonban, ahol ma épp úgy karácsony van, akárcsak itt, és bomba is van. téged csupán csak elkerül. Alul: artista... Ahogy kijöttünk a színházból, még a 6-oa busz megállójánál is folytatódott a beszélgetés. Amikor utolsó kérdésünket feltettük, már le­csengették az autóbuszt. — Es saját magát minek tartja? Futásra készen válaszolt: — Alul artistának, felül színésznek ... Es artista részével a busz után iramodott. Benedek B. István FEKETE ISTVÁN: HIPPIK ÜNNEPELTÉK NYULSIR O A tizenhárom ország részvételé­vel megrendezett berlini dzsessz- napok első nagy eseményét a kis­termetű zongoristának, Errpl Gar- nemek és énekesnőjének, Sarah Vaughannak a fellépése jelentette. A berlini virággyerekek, a hippik, köszönetüket a színpadra dobált virágok százaival nyilvánították. S amikor az amerikai trombitás, Don Ellis húsztagú zenekarával fellépett, „egy dervis megszállott­ságával” ragadta őket magával. Gary Burton hihetetlen dolgokat tnd művelni vibrafonján. Hozzá méltó a gitáros, Larry Coryell (mindkettő képünkön). A minden zaj nélküli, csupán optikai hatást keltő dobszóló mestere: Bobby Moses. 7Ö‘ > ajnalodik. Az ablak üvegére ködös derengés kúszott és a világoso- dással együtt nyílik mind tágabb- ra a szemem. Ügy érzem, ünnep van. Valami nagy ünnep. A fenyőgerendák gyanta szaga régi karácsonyokat juttat eszembe és a félálom vakációs nyújtóz­kodása szétterül bennem, mint az erdőn a szabadság. Ha akarok: felkelek, ha nem akarok; nem. Holnap is nap van, sőt azután is... S az erdő ráér. Az erdő az enyém! Persze nem úgy, hogy kivág­hatom felét, vagy akár egy fáját is, n^rt az erdő nem az enyém. Nem is kellene. Ha falum lenne, akkor se a temetőt sze­retném ... De az élő erdő az enyém. Le­vegője, gyalogútja; vadcsapása, szállon­gó levele, madár kiáltása, hava, jege, csillogó égboltja, minden kósza felhője, vadja, hala mind az enyém, s ezért igen nagy „úrnak” érzem magam. Kivel cse­rélnék? Senkivel! Szívemre teszem a kezem, magamba nézek; igazán nem cserélnék senkivel? Nézem az ablakon a reggel arcát Néz­zük egymást, egyszerre ébredtünk és szeretjük egymást nagyon. — Gyere be — hívom én — itt min­den a tied. A szoba melege, álmaim me­séje, takaróm simogatása, sóhajtásom megelégedettsége — minden:.. — Hát felkeljek? Csak ne siessünk —, csillapítom magam és melengetem szí­vemben az ébredés boldogságának kék madarát. Jó így. Hiszen szeretem én a barátai­mat, de így most a legjobb. Király va­gyok, várúr, vagy kóbor igric — min­den, amit akarok!... Ma nem lesz napsütés, de ez nem baj. A reggel elácsorog még egy kicsit az ab­lakom alatt, azután benevet még egy­szer és leszalad a völgybe, csak úgy por­zik lába alatt a hó. Fúj a szél. Látom, a gyertyánfa vékony ágai itt suttyongatnak ablakom előtt és néha cinkék szállnak rá. Arra a fa­gyos ágra ... hogy el nem fagy a cérna­szál kis lábuk! A cinkék aztán eltűnnek, s a szél is megnyugszik. \zon gondolkodom, hogy a király, vagy a várúr szokott-e magának parancsolni? S ha szokott, ho­gyan szokott? Mindenesetre nyolc óra van és ilyen­kor már illik felkelni. Megdöngetem a „királyi vár” falát, mert ez itt így szokás. cAt Hallom, csapódik az ajtó és Oejön Gyuri. — Milyen az idő? — Hó lesz. Jó lenne elindulni. Csupa rókacsapás az erdő. Mit tagadjuk, vége a boldogságnak. Felrángatok bakancsot, nadrágot, meg­iszom a teát és nyakamba hajítom a puskát. — Gyerünk. A vadászház dombon áll és — mint a gazda, ha elhagyja a háza táját — kö­rülnézek. Havas, csendes, fehér világ. A felhők lassan szállnak nehéz terhükkel és az erdő néma, mint a gondolat. A túlsó domboldalon egy róka egeré- szik. Gyurira nézek, aki úgy tudja S gondolatomat, mint én az övét. — Meg lehet próbálni. A völgyben patak, jó sűrű fűzfabok­rokkal. Odáig kell lecsúszni, aztán cin- cogni, mint az egér. — Maradjon itt! — mondom. Elnyel a sűrű fiatalos. A hó puha, mint a pehely. Tíz perc alatt a bokrok mellett vagyok. Innét nem látom a ró­kát, de látom Gyurit, aki bólint, hogy rendben van a dolog. Régen cincogtam már, egy fogam is éppen hiányzik a megfelelő helyről, de amikor ajkam a fogamhoz szorítom és szaggatottan m^gszívom a levegőt, elég élethűen hangzik. (Egy király, aki cin­cog!) Közben nézem Gyurit, aki mozdulat­lan, s ebből tudom, hogy a róka jön. Kedves csemegéje az egér, hát miért ne jöjjön? Már látom. A puska lassan megmoz­t Hotel Mathias Rex és Hotel Akác... Kilenc új szálloda Nekrológ \ Cegléd felé menet az or- ^ szágúton kétoldalt tetemek-§ kel szegett az út. Ott fék- ^ szenek kifordított gyökérrel ^ az ágas-bogas öreg lomba- ^ sok. Az egyetlenek, ame- k lyek a meglehetősen unal-k más, egyhangú vidéket fel-§ frissítették. Télen-nyáron \ sorfalat álltak, a reflektor § éles fényében este hol bar-§ na, hol fehér kerítésként^ suhantak, foglalták keretbe§ a tájat. Szépek voltak, mél- $ tóságukban is játékosak, ^ messzire kígyózva jelezték,§ merre fut a beton. s Hűségesek voltak, szol- § gáltak, s most felmondtak $ nekik az útépítők. Egynapi dohogva megjelentek a pi-^ ros erőgépek. Vastag acél-§ kötelek kerültek a még§ vastagabb törzsekre s nmár| téli álomba merült fák hiá-§ ba tiltakoztak recsegve. k Tíz éve útitársaim; szűk-§ séges a halálotok. S azért ^ is búcsúzom így tőletek,§ mert az ember hálátlan. $ Tavasszal, ha kényelmesen\ száguldunk a széles sztrá- \ dán, tudom, nem fáj már hiányotok. k. m. |

Next

/
Thumbnails
Contents