Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

1

un;

1967. DECEMBER 32.. PÉNTEK

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS

(Folytatás az 1. oldalról)

ragasztanunk a takarékosság sokat emlegetett fogalmához. Az egyik az, hogy érdemi, a másik, hogy ésszerű legyen. Vágy Is ne vezessen látszatrendszabályokhoz, ne növelje a bürokráciát és semmiképpen se nehezítse a tömegek életét

Gazdasági eszközeink sorában 1968-tól nagyon fontos szerepet kap a vállalati nyereség kategóriája, mint gazdasági mérce és ösztönző. A nyereségnek szerepe lesz a társadalom összjövedelmének elosztódásában, a társadalom beruházási alapjának, a dolgozók összkeresetének megoszlásában. Nem lesz egyedül döntő szerepe, nem válik tehát mindenhatóvá, mint a kapitalizmusban, de kétségtelenül a gazdasági hatékonyság legfontosabb mérőeszköze lesz, nagy hatása lesz a gazdasági cselekvésre. Ez tagadhatatlan változást jelent eddigi nézeteinkhez és gyakorlatunkhoz képest. Be kell látnunk, hogy a nyereségnél átfogóbb és pontosabb mutatója nincs a termelékenységnek és a társadalmi hasznosságnak; csak ezzel lehet együttesen mérni mindkettőt. S minthogy sohasem félünk az igazságot felismerni, nem félhetünk a gyakorlatban alkalmazni sem. És ne féljen senki attól, hogy ezzel jottányit is közeledünk a kapitalizmus lényegéhez. A formák közeledése nem azonos a tartalom közeledésével. A tőkés társadalomban a nyereség a cél, nálunk pedig az eszköz szerepét játssza. Ott a

nyereség magánkisajátításra kerül, nálunk pedig „társadal- masított”, sohasem vehetik el tehát egyének, mindig valamely közösségé.

A gazdasági verseny kérlelhetetlenül. következetesen és lehet mondani, tárgyilagosan osztályozza a vállalatokat hasznosság és versenyképesség szempontjából. Erre az objektív mércére szüksége van és szüksége lesz az állami gazdaságirányításnak a helyes fejlesztési politika kidolgozásához. És szüksége van azért is, hogy jól informálódjon, szabályozó szerepét jól lássa el. Igaz, hogy a mi rendszerünkben a vállalatok sorsa felett sohasem dönt végérvényesen a verseny, vagy a piac. Mindig ott lesz végső fórumnak a szocialista állam, amely a gazdasági és politikai érdekeket egyezteti, amely tudatos mérlegelés nyomán tudomásul veszi, vagy ha indokoltnak látja, gazdasági beavatkozással korrigálja a verseny következményeit. Az állam azonban sohasem lehet közömbös a verseny kérdésében, és nem lehet közömbös abban, hogy a piacon az eladók versenyeznek-e a vevőkért, vagy a vevők versenyeznek az áruért A központi szervek fontos kötelessége lesz a közeljövőben az eladók gazdasági versenyének fokozatos élénkítése és ésszerű szabályozása.

Az árpolitikánk lényegét jellemezve, Nyers Rezső rámutatott:

Az árakban egyfelől utat engedünk gazdasági hatások kifejeződésének, annak, hogy

minél több termék ára igazodjon a költségekhez, s a nagyobb vagy kisebb nyereség- hányadon keresztül fejezze ki a fogyasztók értékítéletét. Másfelől fontos állami feladatnak tekintjük a kielégítő árstabilitás megteremtését. Azt tartjuk, hogy ez egyszerűen rendelettel nem érhető el, hanem azzal, hogy az állami szervek a gazdaságpolitikai eszközökkel helyesen élnek és érdemi hatást gyakorolnak az árak általános színvonalára. Az új helyzetre való átállás megköveteli a gazdasági szervektől a jó piacismeretet és a felelős kalkulációt. Kezdetben sok ember számára bizonyára furcsa lesz, hogy bizonyos árak ezután kötetlenebbül változnak, de hamarosan meg- szokhatjuk, nem fordul fel fenekestül a gazdasági élet, hiszen a mi viszonyaink között az infláció lehetősége — nem elméletileg, de gyakorlatilag — ki van zárva. Az új árpolitika kapcsán azonban egy fontos követelményt mindig szem előtt kell tartani: mind az állami szerveknek, mind a pártnak kötelessége ügyelni arra, hogy az árak alakulása soha ne hozza lehetetlen helyzetbe a három-négymillió magyar háziasszonyt.

Mindent összevetve, bizakodva tekinthetünk a jövő esztendő elé. Ha társadalmunk politikai erejét a tervek és a programok mögé tudjuk állítani, akkor nemzetünk új lehetőségeket teremt saját szocialista jövőjének formálásában.

GÁSPÁR SÁNDOR:

A reform csak a „kibiceknek" nem kedvez

A délelőtti vitában szólalt fel Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára :

A magyar szakszervezetek a kormány által beterjesztett költségvetési tervezetet jónak tartják, azzal egyetértenek.

Mint ismeretes 1968-ban to- vábi lépéséket kell tenni az ésszerűbb beruházások megvalósítására, a termelékenység emelésére, a műszaki fejiesz- tésre, az üzemek exportképességének fokozására, a belső piac igényeinek jobb. kielégítésére.

Törekvéseink szerint az új gazdasági mechanizmus eszközül szolgál céljaink elérésére. A reformot nem lehet semmilyen formában elvonatkoztatni az előttünk álló gazdasági feladatok megvalósításától. Azokba illeszkedik, azok szerves része. Első próbaköve — lehet mondani minimális programja — az 1968-as terv hiánytalan teljesítése.

Az új gazdaságirányítási rendszer elősegíti szocialista társadalmi rendünk gazdasági és politikai erejének gyorsabb növekedését, céljaink gyorsabb elérését. A reform nem egy beteg népgazdaság gyógyítása —, ahogyan ezt a ka- jntalista országokban hangoztatják —, hanem jól átgondolt intézkedések összessége. Eddigi munkánknak és eredményeinknek logikus folytatása, mely egyben tartalmazza a továbbfejlődéshez szükséges új

elemeket is. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése nem kísérlet, hanem a marxizmus—leninizmus alkotó és bátor alkalmazása hazánk mai társadalmi, gazdasági viszonyainak megfelelően, A marxizmus—leninizmus nem megkövesedett dogma, hanem az élethez, a fejlődés követelményeihez igazodik. Az elmúlt 10 év során társadalmi, politikai és gazdasági életünk fejlesztésében már alkalmaztunk új elemeket, de a marxizmus— leninizmus alapelveitől sohasem tértünk el. Most gazdasági életünket igazítjuk a szocializmus teljes felépítésének szükségleteihez.

Határozataink a szocialista gazdálkodás alapvető marxista elveit tartalmazzák és ezért meggyőződésünk, hogy jó úton járunk.

A marxizmus alapvető tanítását nem helyettesítjük és nem is fogjuk helyettesíteni „divatossal”. Tovább szilárdul a proletárdiktatúra. Erősödik a párt, a munkásosztály, vezető szerepe. Magasabb szinten érvényesül a tervgazdálkodás. A nemzetközi munkásmozgalom egységére törekszünk, óvjuk és ápoljuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval.

Meg kell szoknunk, hogy forradalmi bátorsággal keressük, kutatjuk az újat, a jobbat. Most is ezt tesszük.

Kedvez a reform a becsületesen és jól dolgozóknak, mert munkájuk alapján fokozottan

ők élvezik az eredményeket és nem azok, akik eddig is csak kibicként „szurkoltak” a szocializmus építéséért, de érte semmit, vagy alig valamit tettek. Kedvez a reform a dolgozóknak, mint fogyasztóknak is, mert elősegíti, hogy olyan termékek készüljenek és olyan minőségben, amelyeket a vevők szívesen vásárolnak.

Amit eddig elértünk, azt népünknek semmilyen más rendszer nem biztosíthatta, csak a szocializmus. Most további, gyorsabb ütemű fejlesztésről van szó. Arról, hogy dolgozóink részére, elveinknek megfelelően, az eddiginél tartalmasabb, gazdagabb, kulturáltabb életet teremtsünk; teljes társadalmi, szociális biztonságot nyújtsunk minden dolgozó számára; a nagyobb eredmények nyomán az eddiginél magasabb életszínvonalat biztosítsunk egész népünknek.

Meggyőződéssel állítjuk, hogy az új gazdaságirányítási rendszer jó és kedvező eredményeket hoz. Mivel újról van szó, lehetséges, hogy az első tavaszi napsütéssel nemcsak az eredményeket fogjuk látni, hanem azt is, hogy esetleg ütött akadnak „szeplők” is. De mi ezekkel együtt is magunkénak valljuk, helyesnek és szükségesnek tartjuk az új mechanizmust. Az átmeneti nehézségek, zökkenők megszüntetéséért pedig együttesen fellépünk, cselekszünk.

TÍMÁR MÁTYÁS:

Szabad verseny helyett szocialista piac

A délutáni vita során mondta el beszédét Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes:

Gazdaságirányítási reformunk alapgondolata a terv- szerűség és a piac előnyeinek jobb összekapcsolása az eddiginél.

Az a tény, hogy a terveket a jövőben nem bontják le a vállalatokra és tanácsokra, hogy nincs mindenre tervutasítás, hogy közvetlenné válik a kapcsolat a termelő és a felhasználó között, azt jelenti, hogy a termelő az eddiginél gyorsabban tud reagálni a felhasználók és fogyasztók igényeire, hogy a bürokratikus vonások fokozódó mértékben kiküszöbölhetők a gazdaságból. Az árak nem merevednek meg, nem „öregednek” el, hanem nyomon követik a

termelési és költségviszonyok alakulását, csökkennek az egészséges verseny hatására, de nőhetnek is bizonyos szabályok keretei között. így a termelők hamarabb reagálnak és gyorsabban tudják pótolni az esetleg hiányzó cikkeket. Az anyagi érdekeltség nem lebecsülendő hajtóerejét így jobban össztársadalmi céljaink szolgálatába állíthatjuk. Előnyös az elosztó jellegű anyagés gépgazdálkodás helyett . a kereskedelmi módszerek alkalmazása, mert ezek e területen is a kalkulációk elmélyítéséhez, gondosabb mérlegeléséhez vezetnek.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a piac nem jelent szabad versenyt, ez szabályozott, szocialista piac. Az alapvető nyersanyagok és fogyasztási cikkek árát az állam továbbra is központilag határozza meg. A jövedelemszabályozási rendszer, a beruházási, a devizagazdálkodási rendszer, a kormány által jóváhagyott hitelpolitikai irányelvek mind azt célozzák, hogy a termelés és gazdálkodás ne csak az egyes kollektívák, hanem az össz- társadalom érdekében hassanak. Ügy véljük, hogy a kellő tervszerűséget ezekkel a módszerekkel legalább olyan mértékben lehet biztosítani, mint az eddigiekkel, sőt azt várjuk, hogy a legfontosabb gazdasági célok tervszerűbben valósulnak meg, amit az eddiginél hatékonyabban támogat majd a gazdálkodó szervek önállóságának, a vállalati kollektívák kezdeményező készségének kibontakozása.

A lakosság a legnagyobb érdeklődéssel az 19S8. évi árváltozásokat kíséri. Közismert, és a költségvetési előirányzatból is tükröződik, hogy fogyasztói áraink sok vonatkozásban nem felelnek meg az értékviszonyoknak, a költségeknek. Hosszú távon lehetséges csak olyan árszínvonalat és árarányokat kialakítani az élelmiszerek, az iparcikkek és a szolgáltatások területén, hogy az árak megfeleljenek a valóságos értékviszonyoknak, és igazodjanak a világpiaci árakhoz. Ezt a hosszú távú árpolitikát úgy kell végrehajtani, hogy közben a lakosság életszínvonala tervszerűen emelkedjen. Most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének évében, csak olyan árváltozásokat célszerű megvalósítani, amelyek feltétlenül szükségesek. Meg kell mondani nyíltan, hogy ez a kör sem szűk.

; A jelenlegi árrendszerben az 'évek során kialakult eltérő forgalmiadó-kulcsok miatt sokszor hasonló cikkek árai is lényegesen és indokolatlanul különböznek. Ezért o forgalmiadó-kulcsok egyszerűsítését, nivellálását kellett végrehajtani. A ruházati cikkeknél a fogyasztói árak nivellálásának hatására a forgalom kb. 7 százalékánál 10 százalékot meghaladó áremelkedés következik be. Annak érdekében, hogy a szükséges mértékű áremelés ne érintse kedvezőtlenül a lakosságot, a ruházati termékek

1968. január 1-1 induló árszínvonalát átlagosan 1,8 százalékkal leszállítjuk. Az árszim- csökkenés a forgalom 60 százalékánál kb. 5—10 százalékos. 18 százalékánál 10—20 százalékot meghaladó mértékben érvényesül.

Mindehhez kapcsolódik a merev hatósági árrendszerről a rugalmas fogyasztói ármechanizmusra való áttérés. Ez a harmadik típusú árváltozás, ami a piaci viszonyokhoz való jobb igazodást jelenti, az adott termékekben az árszínvonal némi emelésével jár.

Vannak olyan termékek, amelyeknek az árát eddig sem az árhatóság állapította meg. Ilyenek például a zöldség és a gyümölcs, egyes divatáruk, helyi építőanyagok, díszműáruk. Ezek együttesen a lakosság árualapjának kb. 14 százalékát teszik ki. Ezt a kört most kiszélesítjük. A szabad áras cikkek körébe tartoznak majd például az importszövetek, a divatcipők, a szőrmeáruk, a kozmetikai termékek. Ezekkel a szabad áras forgalmi kör a lakossági áruforgalom 23 százalékára bővül.

Kétségtelen, hogy az ármozgások az első időszakban szokatlanul hatnak majd, hiszen az elmúlt két évtizedben általában és túlnyomóan a fix, hatósági árak voltak, a jellemzők. A kezdeti változások után azonban az árak alakulásában a kellő stabilitás biztosítható, ehhez a megfelelő árukészletekkel és szabályozó eszközökkel rendelkezünk.

A reform bevezetésével kapcsolatos átmenet során sok problémával fogunk találkozni. Fontos feladat a helső piac stabilitásának biztosítása, a jövedelemszóródások, a

munkaerőhullámzás figyelemmel kísérése és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedések megtétele. Javítani kell költségvetésünk egyensúivat, felszínre kell hozni a munka jobb megszervezése útján a termelékenység növelésében rejlő tartalékokat, takarékosabban kell bánni a közületi pénzekkel. Gondosan ügyelnünk kell az átmenet idején is külkereskedelmünk, nemzetközi Pzetési mérlegünk egyensúlyára A vállalatok gazdálkodásánál törekedni kell a szabályozások stabilitására, ugyanakkor megfelelő rugalmassággal kell reagálni az évközben fellépő, előre nem látott tendenciákra.

Bár a széles körű reform problémamentesen nem oldható meg, optimizmussal tekintünk megvalósítása elé és biztosak vagyunk, ^ hogy eredményei nem hosszú időn belül megmutatkoznak. A reform céljai, s ma már az új módszerek is nemcsak a szakemberek körében, hanem az egész lakosság előtt ismertek. Tapasztalhatjuk, hogy az emberek bizakodással várják a reform életbeléptetését és kibontakozását. Ez igen fontos és nagy segítséget jelent a kormány számára. Kétségtelen, hogy a reform úttörő jellegű, s az áttörés mindig nehézségekkel jár. Mégis, a két rendszer közti verseny, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek realizálása megköveteli, hogy ne elégedjünk meg az eddigi eredményekkel, s keressük azokat a mó- I dókat, amelyekkel feltárhat- I juk a nagyobb lehetőségeket.

DR. HORGOS GYULA:

A vállalatok és vezetők új rangsora

A vitában felszólalt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter is:

Az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalása és elfogadása minden évben belpolitikai életünk egyik legfontosabb eseménye. A mostani vita jelentősége a korábbi évekénél is nagyobb, mivel az új gazdaságirányítási rendszer kibontakozása első évének költségvetéséről van szó. Ez a költségvetés tehát új gazdasági körülmények között hivatott biztosítani gazdasági életünk stabilitását, pártunk céljainak megvalósítását.

A miniszter ezután tájékoztatást adott a kohó- és gépipar idei várható eredményeiről és az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülési'ÓL Majd így folytatta:

Az új gazdaságirányítási rendszer néhány problémát

máris ^vetett*, ;

fogunk találkozni majd olyanokkal is, amelyek ma még nem láthatók. A vállalatok értékelésében például a jelenlegitől eltérő rangsor fog kialakulni, mert a vállalatok piaci megítélése eddig nem bontakozott ki. Most kezdünk majd közelíteni a helyes értékviszonyokhoz. Az új mechanizmusban érvényesülő érdekeltségi rendszer arra fogja ösztönözni a vállalatokat, hogy vegyék figyelembe az értéktörvényt, a piaci impulzusokat és termelési programjukat a piaci szükségletekhez igazodva alakítsák ki. A vállalati tervekben nagyobb szerepet kell kapniuk az új, a korszerű, az igényeknek megfelelő gyártmányoknak.

A piaci viszonyokhoz — különösen az értékviszonyokhoz — való igazodás kötelezően írja elő, hogy a vállalatok többségénél megvizsgálják, bizonyos mértékben átalakítják a termelés szerkezetét. Ennek során felül kell vizsgálni a műszaki fejlesztési célokat is. Különösen e téren kell érvényesülnie az önálló kezdeményezésnek.

A reform végrehajtása elsősorban az embereken múlik; a megfontolt és az előrelátó vezetésen, amely megfelelő megfontoltsággal kockázatot is mer vállalni. Az új vezetési stílus, illetve annak eredményei rangsorolják majd nemcsak a vállalatokat, hanem a vezetőket is.

A megváltozó feladatoknak és munkamódszereknek megfelelően szükséges bizonyos szervezeti változtatások végrehajtása is. Megváltozik a minisztérium szerepe. Legfőbb feladata a távlati fejlesztési célok kidolgozása és az ellenőrző tevékenység, főleg az Információs adatok feldolgozása, elemzése alapján. Az operatív döntések a vállalatokhoz kerülnek, a minisztériumnak komplex módon kell kidolgoznia az ágazat különböző fejlesztési céljait és folyamatait. Ez az eddiginél bonyolultabb munkát jelent, és nagyobb körültekintést, szellemi erőfeszítést igényel. A minisztérium szervezete az új feladatok megoldására november 1-ig már átalakult: 50 százalékos létszámcsökkentést hajtottunk végre.

Két Pest megyei felszólalás

A nap folyamán a vitában felszólaltak Nemes István, a Gödöllői Városi Pártbizottság titkára és dr. Vámosi Erzsébet körzeti orvos, Pest megyei országgyűlési képviselők is

Nemes István hozzászólásában egyebek között megyéjének költségvetésével foglalkozott. Kérte: a következő években emeljék Pest megye tanácsi fejlesztési alapjának állami támogatását. Az egyenletes fejlődéshez például már a következő esztendőben, 1968- ban tizenötmillió forinttal többre lenne szükségük a tervezettnél. Kérését alátámasztva elmondta, hogy Pest megyében él az ország lakosságának több mint 8,5 százaléka, ugyanakkor a tanácsi fejlesztési alapokhoz nyújtott összegnek csupán 4,6 százaléka jut Pest megyére.

Megemlítette, hogy Pest megyében 210 000 ember „ingázik”, akik közül több mint 160 ezren budapesti munkahelyre járnak. Ennek a 160 ezer embernek — családtagjaiknak is — ellátása Pest megyét terheli, ugyanakkor az utánuk járó kommunális adót a főváros kapja.

Dr. Vámosi Erzsébet megelégedéssel állapította me® hogy a költségvetési törvényjavaslatban méltó helyet kapott az

egészségügy. Az ilyen célra juttatott összeg 7,5 százalékkal magasabb a korábbinál, s e többlet elsősorban a gyógyítómegelőző szolgálat fejlesztését kívánja előmozdítani. Mint orvos helyesnek tartom — mutatott rá —, hogy a költségvetés az egészségügy két nagy ágazatával, a gyógyító-megelőző és a közegészségügyi-járványügyi szolgálattal külön- külön foglalkozik, s a korábbinál 60 millió forinttal többet ad a közegészségügyi-járványügyi hálózat bővítésére. Az ilyen építkezések azonban gyakran háttérbe szorulnak. A Pest megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás épületére például 1964-ben hirdették meg a pályázatot. A harmadik ötéves terv végéig kellene elkészülnie. Az ügy azonban mind ez ideig csak az IPARTERV-ig jutott, s az 1968 szeptemberére vállalta a terv elkészítését. Ügy néz ki, hogy a 16 milliós egészségügyi beruházás kivitelezéséhez egy teljes ötéves tervidőszak is kevés lesz. Kérem az egészség- ügyi minisztert, hogy szíveskedjék e fontos intézmény építésének útjából az akadályokat az illetékes szervekkel együttműködve elhárítani.

Az országgyűlés ma délelőtt folytatja munkáját.