Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

1967. DECEMBER 17., VASARNAP

mecrjt

'AMÁS MENYHÉRT:

I

Görögország

Bér nem láttam köveid káprázatát, kisebesedett, konok tested, mint dőlnek hanyatt rajtad az ájult ciprusfák, mint vöröslik a sírástól éjszakáid szeme, ütődnek szikláidhoz a meggyötört emberarcok, mint hal meg mindennap vállaidon a virradat, fuldoklik homlokodon a sárral bekent értelem, vérzik melled a könyörületet nem ismerő fegyverektől, retteg iszonyú szakadékaid fölött az ég,

.. .nem láttalak, aggódó képzeletem visz hozzád,

egyesít partjaid nyugtalanságával,

hol kötözött lábbal is szirtakit lejt fiad, Zorba;

kötözött

lábbal is

tánc a

a tánc,

homokba zuhant tündöklés az önkívület,

kötözött

lábbal is

tánc a

tánc —

kíséretül a mélység ritmusát zúgja a tenger és szabadságából megtért hullámaival mossa sebeidet.

CSANÁDY JÁNOS:

Ma is

A hajnal itt elér, átdereng az üvegfalra sikló függönyön, a félhomályon átköszönve éget:

Evőé! kéklő csontok, rigófüttyök, indulj, mindig új-indítású élet!

A szív túlfeléről felkel a nap, a jó nap, új, égni-kész szorgalommal, héliumlángja egek függönyén szelídre szűrve fénylő verssorok módjára hull a kifésült mezőkre.

Jó reggelt, ifjúság! Jó reggelt, istenek! Ma is kell még az egek békessége, ma is kell még a szerszám és a toll, ma is kell még a széliéin és a nagyság a jó harc, amely élet és halál senkiföldjének újra nekivág s a kín, amely világot vált valóra, ma is megváltjuk véle egy napunk, mert sosem lesz megváltva a világ!

BALATONI TIBOR:

Hétköznapi múzsa

megkötöttél

mint akác a futóhomokot

eső szél se bír veled

tövis testedből koszorút fontál

hogy koszorús istenség legyek

Vészi Endre:

CSOPORTKÉP

LABANCZ GYULA:

Apám

megtörpült, görnyedt lett, mint a fáknak az ága; \ feje már a földre sújtja le; lassan érik be a halála.

: I

Anyám

\

megszépült, vihar-dult

homlokával, mind hamvasabb, \

5

akár a hegy; távolból szebb — ^ apámnál egyre magasabb.

S

Földön fekszem és érzem, hogy ^ szúr apám tnrló-szakálla, anyám még fog, nem ereszt S

H

hatalmasabb, mint a halála. $

^ fk i. ujödgiru ucK.U'pagLat az

^ z\ öreg Júliához, a nyugdí- ^ jas tanítónőhöz, immár a ne- ^ gyedik öreg, akit e napokban S fölkeres. Földszintes, lappadt 5 bérház, a régi házak egyike, az 5 udvart már fölásták, tavaszra 5 készülődve.

^ Az előszobaablak félig nyi- ^ lik, a kis nyíláson arc tekint 5 kifelé, egy idős asszony élénk $ s az időtől még nem agyon- $ mart arca. Hamúszürke haját ^ turbánszerű sapka fogja össze,

$ most érkezhetett kintről, a bo- $ rús ég alól.

^ „Rendezett szegénység" —

5 utóbb ezt írja noteszébe első J benyomásként, de hát milyen $ is legyen egy negyven évet ^szolgált özvegy tanítónő lakácsa! Az utóbbi években javult ! ugyan a fizetés, de az élet szű- $ kos szolgálatát ez már nem üt- 5 heti helyre. A tárgyakat vé- § kony szürke réteggel belepi az

rysssSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^

lao, a szurKeseg osszeKapasz- kodik, mozdíthatatlan.

Júlia tartózkodása gyorsan feloldódik, emberszerető lénye átsüt a kezdeti bizalmatlanságon. Visszatekint a múltba, hunyorító szemmel, mintha a napba nézne.

— Valaha úgy volt, hogy karácsonytájt egy kollégámmal kimentünk az ócskáspiacra cipőt vásárolni a szegény gyerekeknek. Hosszú rúdra fűztük a kis cipőket, úgy vittük az iskolába. Ez, hálistennek, elmúlt. Most inkább ők nézhetnék meg a mi cipőinket.

S mint aki tetten éri magát a tréfán, jót nevet

No, most a fiókhoz megy, és előveszi a tablókat, gondolja fanyaran az újságíró, és valóban, ez történik. Előkerülnek a szokásos év végi csoportképek, mint amilyenekből a mi fiókjainkban is lapul egy-egy. Mogyoró arcocskák, szőkén, barnán, feketén kapaszkodó haj bozótok, negyedik elemi, végzősök.

Együtt nézzük a képeket. Harminc év is eltelt azóta. Az alsó sorokban csupa mezítlábas kisfiú. Nyolcán, tízen. És mezítláb és törökülésben.

— Igen, ez így volt — mondja a tanító néni —, eny- nyi az egész.

A

z újságíró arra gondol, a mezítlábas motívum, az már valami, megér egy hasábot dőlt betűkkel.

— Meséljen egy-két epizódot — nógatja az öregasz- szonyt ugrásra kész tollal —, egy-két érdekes esetet — Érdekes semmi sincs. Ez nem volt érdekes. Volt egy család, ahol négy gyermeknek volt egy cipője. Felváltva viselték őket. A kislányoknak inkább jutott cipő, akárhogy is, de jutott. A fiúkra már nem telt.

— Nevekre nem emlékszik? — kérdi türelmetlenül az újságíró —, nevekre, konkrétumokra —, őt szorítja a feladat, és még mindig attól fél, ebből nem lesz riport

— Gyakran eszembe jut egyik-másik. Külön az arc és külön a név. Ha tudom a nevét azt is tudom, hol ült, milyen tanuló volt — Kiválaszt egy kis gyerekarcot a csoportképből. — Erre a kis mezítlábasra jól emlékszem. Rosszul 8 táplálták, ha elmentem mel- s Lette, mindig a szoknyámba ka- ^ paszkodott — Tűnődik. —$ Egyik se lett híres ember. So- kan dolgoznak közülük a Pa- ^ mutiparban, a Bőrgyárban, az ^ egyik mérnök lett a Hajógyár- ^ ban. — Kérő szemmel néz az 8 újságíróra. Nem tud semmi | érdekeset mondani. — Higgye | meg, nem volt semmi különös § íz életemben. (Negyven esz-$ tendeig mindig ugyanabban az$ iskolában, mindig ugyanaz. ^ ralán naplót kellett volna ír- ^ nőm... |

— Azt, ezt — helyesel In- ^

geruiren az újságíró. — .es mi; lett volna, ha naplót ír?

— Ma már egészen más aj gyerekek élete, ök maguk se; tudják, hogy mennyire más.: Fogalmuk sincs róla. — Ezti már a küszöbön mondja a ta- j nítónő, ám az újságíró nem isi figyel a szavaira. . i

J

úlia beteszi az ajtót, visz-: szamegy a szobába, tur-i bános szürke feje keresztül- i metszi a rézsútos fénypásztát| Leül, a fölkavart csend visz- > szaülepszik, kicsit röstelli ma- j gát, hogy nem tudott semmit,: de semmit mondani. Hiszen: mutatta a tablókat, mesélte a i mezítlábas gyerekeket, de az: kevés, minden öreg tanítónő : ezen a vidéken ugyanezt mond-: ja. Kis fényszilánk csillan a > szemében. Azt kellett volna > elmondania az újságírónak, > hogyan lett egyik napról a! másikra csöndes a világ. Nyug-S díj. Nem mintha nem vágyott! volna már pihenésre. A testi megtörődik, a türelem meg- i csappan. De reggelenként, | nyolc óra előtt, amikor elhúz-; nak az ablak alatt az iskolába! siető gyerekek, nem néz ki,; úgy érzi, hogy őt itt hagyták a! szobában. De lassan ez is ol-! dódik. Jönnek szülők, egyik is, i másik is, volt tanítványokkal. $ A múlt héten pedig megkocog- $ tatták az ablakát. Ezt kellett $ volna elmondani az újságíró-$ nak. Legyint magában, ez sem! szenzáció ... Utóda, egy fiatal 5 tanítónő állt az ablak előtt. $ A szemközti járdán gyerek cső- $ port. Elsősök. Ezeket ő már $ nem tanította. $

y

— Azért jöttünk, Júlia néni $ — kezdte a tanítónő —, hogy í mondja el nekünk a tavaszt. 5 Vagyis hogy tartsa meg az órá- $ ját a tavasz ébredéséről. ;

Beengedte a gyerekeket az ^ udvarra, eléjük állt a fénybe, 5 és elmondta a tavasz ébredé- $ sét úgy, mint azelőtt, minden $ évben, a rügyet, a bimbót, a $ sziklevelecskét. Megmutatta, ^ hol dtxgdossa ki világoszöld ^ dárdáit a nárcisz, hol pattan ^ sárgába a forzicia.

Ezt kellett volna elmesélni § az újságírónak. Hogy van ta- $ pintat a világon, és van irga-1 lom. Meg hogy nincsenek már ^ mezítlábas gyerekek.

Dühösen legyintett, mert a rajtakapta magát az ismétlé- $ sen. '

Nyolcéves a gyerek

Peti nyolcéves lesz, s ez a

jelentős sorsforduló magvas gondolatot szült a család különféle rendű, rangú, korú tagjaiban: vasárnap délután levisszük a közeli kerthelyiségbe és ott ünnepeljük. Lesz torta, szörp, fagyi, minden.

— Hűha, ez aztán igen — tört ki Petiből az elismerés.

Ragyogott a boldogságtól,

ahogy ott feszített a papa, mama között a fölényes mosoly- lyal kiadta a pincérnek a rendelést:

— Hozzon kérem, először is egy... nagy gyümölcsfagylaltot! — így mondta: naaagy.

összenéztünk, nem kezdi rosszul? Előbb talán mást kellene...

Na, ha 6 formabontó, mi sem maradhattunk eL Általában a sörnél kötöttünk ki. Csupán az anyai nagyapó, Sírni bácsi kért konyakot, a testvére kisüstit, s az idősebb „hölgyág” néhány tagja szopogatott édes likőrt Jómagam, mint egyik nagybáty, kezdtem a felköszöntést sörhabos szájjal.

— Ecsém, nőj nagyra, ne ess hasra, fejedben legyen ész s nem p>ediglen mész.

Az ünnepi hangulatban félszegen szólt a gyerek:

— De ugye... én kérhetek még egy nagy gyümölcsfagylaltot?

Olyan esdeklő szemekkel tekintett ránk, nyelve olyan só- váran nyalogatta az ajkát, hogy megszavaztuk — legyen.

Simkóné, távoli rokon megszólalt:

— De lassan egyed, mert megfázik a gégéd.

Gabi, a másik nagybáty megtoldotta:

—... mert hurutos lesz a nyelőcsöved.

Pista bá, egy hajdani operaénekes-jelölt ekképpen tremo- lózott:

— Óvatosan kanalazd, mert a hangod elveszted, mint én.

Persze lehurrogtuk, sőt felkértük, a gyerek tiszteletére énekeljen el valami szép dalt.

— Van saját szerzeményem — mondta.

Összecsaptuk újabb korsóinkat. — „Ez igen, saját szerzemény.” Áhítatosan hallgattuk, a pincérrel is csak suttogva közöltük — hozhatja a következő korsókat, meg egy kis pezsgőt, hadd legyen igazán ünnepi a hangulat

Az utolsó szakaszt már Pista bá-val együtt zúgtuk: „Éljen, éljen, éljen!”

— Na Péter, mit szólsz ehhez a csodálatos költeményhez?

— Ehhez a csodálatos hanghoz? — helyesbített a 60 éves Malvin néni, aki hároméves kora óta titkos imádója volt a dalnoknak.

— Gyönyörű — mondta meghatottan Péter — de izé... megehetnék még egy nagy gyümölcsfagylaltot?

így kitartani a gyümölcsfagylaltnál, mikor volt, aid már konyakot öntött „a sörbe, hogy elvegye a habját!

Orvos is volt körünkben, tőle kértünk tanácsot — mi legyen? ö dadogva mondta:

— Nem... dem... árd.:: had meg... ha jól... esik ne.:: negi...

Ám legyen, <je bizony a negyedik gyümölcsfagylaltot már nem engedélyeztük! Hiszen ez már valóságos kicsa- p>ongás! És a gyereknek ilyenkor már ágyban a helye! Még ha ünnepelt is! Így aztán anyja — néhány koros hölgy társaságában — hazavezette Pétert.

Mi persze tovább ünnepeltük őt! Na hallják, elvégre az életben nem lesz többször nyolcéves a gyerek...

Nagy S. József

(Foto: Kotroczó)

TÉLI DUNA

KÖNYVESPOLC

Ficzekék meg két évtized

A dús képzeletű alákformá- lás típusteremtéssé magasodik, a családregény történelmi körképpé. Mert ki ez a Ficzek úr? Magyar Svejk, suszteréiból kilépő szájhős, ösztönös reálpolitikus, örökösen zsémbes apa és megértő kisember. A századelő mindent próbáló, semmit el nem érő, de az újrakezdést soha fel nem adó, az élet komikumát és tragikumát magába sűrítő alakja és — típusa. És a család? A gödöllői Palota-kert tövéből az első világháború lövészárkain át a forradalom elkerülhetetlenségének megfogalmazásánál induló, folytatódó és végződő „családtörténet” nem kevesebb,-mint húsz esztendő — történelem. A történelmi körkép kezdő kötete, a Ficzek úr maga is egy darabka történelem; Hidas Antal nem tartozik a könnyű sorsú alkotók közé. Mégis, éppen a keserűség és komorság az, ami leginkább távol áll tőle, s ezt most, korábban is nagy sikert aratott trilógiájának együttes megjelentetésekor még inkább fölmérheti, tapasztalhatja az olvasó.

Három vaskos kötet: a Ficzek úr, a Márton és barátai, s a Más muzsika keU ... sajátos, mondhatni, egyedülálló körképe mindannak, ami a társadalom mély áramlataként, olykor partokra szakadva, máskor folyammá dagadva, alámosta a ferencjózsefi aranykor hamis legendavárának alapjait, s felszínre segítette a más holnapban nemcsak hivő, hanem azt tudatosan akaró erőket. A Szépirodalmi Könyvkiadó jó vállalkozása — és kiállításában is elismerésre méltó — a három, kötet együttes kibocsátása. Az olvasói folyamatosság biztosi-: tásának nem mellékes szem- i pontja mellett az alkotói lo-; gika maradéktalan érvényesü- \ lésének lehetősége is indokolja | ezt. Mert Hidas okos, jószemű ! író-építész: a tornyokat azala- : póknál kezdi felhúzni, a jelen- i ségek ábrázolásánál fontosabb- S nak tartja az okokat. A Ficzek i úrban ott lelni magyarázatát, i okát, eredőjét mindannak, amij több száz oldallal később, a: Márton és barátaiban, vagy: akár a Más muzsika kell...: című kötetben mint esemény- : halmaz torlódik elénk. Az író« jól tudja, s következetesen ; gyakorolja is alkotói módszer- ; ként, hogy a vélt véletlenek-; nek is megvannak a maguk; szigorú törvényszerűségei. Fi- > czekék sokféle véletlen hűl-; lámzást szenvednek el a tár-! sadalmi mozgások tengerében, S ám végülis sorsuk — és ezt: Márton különösen érdekesen,: sokszínűén példázza — nem a í véletlenek rajzolta kacskarin-: gokon, hanem a megkerülhe- \ tetten egyéni és társadalmi\ méretű logika útján halad elő- \ re.

Ficzekék, s a sok milliónyi; Ficzek nem volt pertuban a; történelemmel, mégis, ha vala-; kik, akkor ők azok, akik — a;

szó igen tág értelmében vett kisemberként — a legszorosabb s legintimebb viszonyba kerültek vele. Ennek irodalmi ábrázolása könnyen csábít szószátyárkodásra; Hidas látszólag oldott, már-már csevegésnek tetsző stílusa nem tűri ezt. Még közgazdasági tanulmányban is jó néhány oldalt kitölt az, amit ő egyetlen lapon képes sűríteni: Csordásné levele a fronton harcoló urához többet és érzékletesebben beszél az ország belső katasztrófájáról, az elviselhetetlenül nehéz hétköznapokról, mint sok, komolykodó eszmefuttatás.

Értékes miniatűrök gyöngyfüzéréből szerkeszti Hidas a társadalmi tablót'. “ Ahogyan például Dominies kiérdemli a háziúr bizalmát, s ezzel a hőn áhított házmesterséget, az önmagában is tökéletes lélek- rajz, ám az író bőkezűen s meghökkentő változatossággal ontja ezeket a miniatűröket, s így éri el, hogy pillanatra sem lankad az olvasó figyelme.

Azt, hogy a három kötet élvezetes olvasmány, külön-kü- lön, első megjelenésükkor nemcsak a kritikák méltatták, fölfedezte az olvasó is. Most, amikor a három regényt együtt vehetjük kézbe, a fölfedezések horizontja tovább tágul: már nemcsak Ficzek úr és családja sorsa izgat bennünket, hanem még inkább az, ami Ficzekéket és Dominicsokat, Csordásokat és Csikieket nem csupán kötetről kötetre, hanem a valóságban is összefűzött-ös&zefo- gott, s ami valóban elhozta az új muzsikát: maga a történelem.

M. O.