Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
1961. DECEMBEI 10., VASÁRNAP ríjItten kJCüíop » APÁTI MIKLÓS: Néha rám nyit FÖLDEÁK JÁNOS: Kecsegtettél egy más világgal, lámpás estékkel, vacsorákkal, meleg, ártatlan kenyerekkel, csillagban bízó szerelemmel, nyugalmas lassú álmodással, föl-föl gyúló gyümölcsfa-ággal. Lámpás estéid, vacsoráid tompa izzása néha rám nyit: AZ ÖZVEGY LÁNY Akik topog, zörget, neved kutatja, s nem vagy sehol. Ezer alakban futsz előlem. Ártatlanságod, ahogy a május, elvirágzott. Remény Zsigmond művei — hegyezte a fülét Surbán Miska. Murgicsné közelebb hajolt az öreghez: — Az elveivel!... Folyton azt mondogatja, neki csak ob’an lány lehet a felesége, aki az övé lesz először. — Hadd mondja! Mit törődtök vele? — nevetett Surbán Miska. — Jaj, hát nem érted? .. Zsuzsa, szegény, már megjárta ... — No csak!... Gyereke van? — komolyodott el az öreg. — Dehogy van gyereke! Az a szerencséje, hogy nincs... — Ha nincs, akkor meg ml a probléma? — A Feri hülye elvei!... Beszélhetnél vele, Zsuzsa érdekében. — É-é-én?!... Én mondjam meg neki, hogy Zsuzsa már Mi jutott eszedbe? — lepődött ne» Surbán Miska. Murgicsné ijedten közbevágott: — Nem, nem, Miska bácsi, másról van szó! Csak azt kellene mondani Ferinek, hogy attól még lehet egy lányból jó feleség... — Ami igaz is, mit rágódtak rajta? — dohogott az öreg. — Mert Zsuzsa nem akarja becsapni Ferit, és attól fél... — Ha előre fél, várjon olyanra, akinek más elvei vannak. — De minek várjon? Érthető, ha Zsuzsa ragaszkodik hozzá. Magyarázd meg Ferinek, ma más világot élünk, megváltoztak a lányok ... — Én magyarázzam meg neki? É-é-én? — csodálkozott magint Surbán Miska bácsi. — több mint húsz éve vagy asz- szony, és mégsem tudsz mit tanácsolni annak a lánynak?— Szó szót követett még. Murgicsné egyre azt hajtogatta, hogy Zsuzsa már betöltötte ja huszonötödik évét, s ilyen | korban a lányok nem udvarló- ^ kát, hanem élettársat keresőnek. És Vattai Feri sem talál Ő mindennap olyan lányt, mint | Zsuzsa. Ő — Emberi kötelességünk, Ő Miska bácsi, összesegíteni | őket... S S nem hiába makacskodott ^ Murgicsné, tudván, hogy Sur- Ő bán Miskának sem mindegy a Ő kis Kajtár Zsuzsa sorsa, az Ő öreg nem maradt adós. Igaz, | előtte percekig töprengett. Ő — No, figyelj rám, asszony! Ő — mondta aztán. — Emlékszel ^ te annak az óbudai Mészáros SjSanyonak a szerencsétlenségé- Ő re’ Van már két éve, amikor Ő motorkerékpárjával nekisza- | ladt egy teherautónak ... Ő — Emlékszem szegényre. Mit Ő akarsz vele? J — Mindjárt megérted, csak Ő figyelj! Az a Mészáros Sanyó Sudvarolt Zsuzsának! Olyannyi JY//////////W//////////////////////////////. ra, hogy már az esküvőben is megegyeztek, de a halálos baleset ... — Honnan, kitől veszed ezt, Miska bácsi? — bámult Murgicsné. — Ne az érdekeljen most, te!... Igenis, Zsuzsa majdnem belebetegedett, amikor Mászáros Sanyót az a szerencsétlenség érte... És te is meg én is tudjuk, milyen szerelmes volt Zsuzsánkba... Érted ?! — Nem egészen — vallotta be az asszony. — Gondolkozz csak, s megérted! Aztán beszélj Zsuzsával, vigyen virágot Mészáros Sanyó sírjára, és kísérje el Vattai Feri is. így sejtse meg a fiú, hogy Zsuzsa és Mészáros Sanyó között.., — Ami, persze, nem igaz — szólt közbe Murgicsné. — De most igaz lesz! És Zsuzsa ne dicsekedjen, csak célozgasson rá, ügyesen, okosan. Sajnálgassa Mészáros Sanyót, s közben jobban örüljön Ferinek... Most már érted?! — Igen, Miska bácsi, értem — kapcsolt végre Murgicsné. Bizonyos, hogy a pszichológusok szakszerűbben fejtenék ki, mily mértékben táplálta Vattai Feri vonzalmát a temetőbe járás és Surbán Miska bácsi bizalmaskodó megjegyzései. — Büszke lehetsz, öcsém, hogy Zsuzsa hajlik feléd. Nem akármilyen lány az. Megnézi, kivel áll szóba. Meg szerencséd is van. Ha Sanyó nem töri ki a nyakát, most csak sóhajtozhatnál Zsuzsáért... — Nagy volt köztük a szerelem? — És ha nagy volt, mit zavar az téged? Neked se Zsuzsa az első. Hány szeretőd volt már? — Nem számoltam még ösz- sze, Miska bácsi — hencegett a fiú. — Zsuzsa hányról tud? — Egyről sem. Nem is kérdezte. — örülj neki. Ahogy én ismerlek, több eszed van, sem hogy számon kérjed azt is, amihez még nem volt közöd. — Valóban, egy lány mindig attól számít, amióta ismerjük... — Okos vagy, öcsém, okos és bölcs!... Aztán gondolj arra is, nagyobb csapás lányként maradni özvegyen, mint feleségként. Ezért dicsőség a fé-ünek, ha szót bír érteni egy özvegy lánnyal. — Márpedig én szót értek Z--”sával — dicsekedett Vattai Feri. — Ezt csak akkor hiszem el, ha feleségül megy hozzád. Hát ez volt az előzménye annak, miért vitt Kajtár Zsuzsa Vattai Feri kíséretében virágot Mészáros Sanyó sírjára. W/////////////////////////////////^W<V, Nemes . kezdeményezés, s fenntartás nélküli dicséretet érdemlő a Szépirodalmi Könyvkiadóé; a művek teljes közreadásával hozzáférhetővé tenni a múlt század irodalmának egyik legsajátosabb hagyatékát, Kemény Zsigmond életművét. Nehéz ellentmondások terhét magába foglaló alkotói örökség az övé: sokszor és sokakat állított megoldhatatlannak tűnő dilemma elé, s ezért, hogy annyiszor ésany- nyian magyarázták, félrema- gvarázták, sőt kisajátították, s ugyanakkor a kötelező iskolai olvasmányok listájáról nem tudott továbbjutni a széles olvasóközönséghez. Lobogót fércelt-szabdalt magának publicisztikájából a leginkább ret- rográd konzervativizmus; szépirodalmi munkásságát stílusa nehézkessége s régimódi- sága miatt soha nem tartotta megemészthetőnek a felületen mozgó ítélkezés; csak azt ráadták ki műveiből, ami mellette vagy ellene szólt, s így emelték piedesztálra, vagy rekesztették ki nem csupán irodalmárok, hanem politikusok. Az alkotó megértéséhez, pályája ellentmondásainak elemzéséhez a műveken, s csakis a 3 műveken át vezet az út; ezérts helyes, ezért jó, hogy a Szép- J irodalmi most megjelentette í Gyulai Pál című, kétkötetes $ történelmi regényét, majd rö-^ vid idő múlva az özvegy és a\ leánya követte azt, a későb- ő biekben pedig sorra kiadásra § kerül a Férj és a nő, Ködké pék a kedély láthatárán, Sze-*ő telem és hiúság. Zord idő, $ Raiongók, végül pedig az El- 5 beszélések és a Tanulmányok$ teszik teljessé a kinyomtatott S« életművet. $ S Hagyományaink ápolása, íj méltó megőrzése nemcsak fel- í> tételezi, hanem egyenesen meg- ^ követeli az elmélyült elemző- ^ munkát. Még inkább igaz ez, í ha — mint Kemény Zsigmond ^ esetében — ellentmondásos, í: sokféle összetevőből kialakulta örökséget istápolunk. Barta § János professzor erre vállal- íj kozott a Gyulai Pált bevezető, | nagyobb lélegzetű tanulmány-^ ban, bár érthetően, nem a tel- ő jesség igényével. Mégis sikerül árnyalt és sokrétű képet ad- jí nia alkotóról és alkotásokról, ő megmutatnia azokat az eredő-!; két, melyek lehetővé teszik az ^ életmű torzításmentes értéke-!; lését, s helyének kijelölését aj XIX. század magyar irodai- ő mában. Ő s Kemény Zsigmond pályájá- $ nak fontos pillére a Gyulaiő Pál, s a kiadói választás he- ^ lyessége ezért vitathatatlan: í; ezzel kezdeni a Művek folya- ő mát. Nagy gondossággal vizs- 8 gálták át az eredeti, s a kriti- j kusfejedelem, Gyulai Pál ja-S vította-simította kiadást. Ez íj utóbbiak nagy többsége he- Ívesnek, időt állónak bizonyult. Ami nem, ott visszaállították jS Kemény eredeti szövegét; a jí filológiai érdekességen túl a ^ kiadói felelősség és gondossági biztos mutatója is ez. Sikerült 5 i?v létrehozniuk érthetőség és $ korhű nyelvezet egészséges $ arányát, ezzel éppen a legfőbb | okot, az avitt stílust eltisztít- va az útból, mint olvasót^ riasztó akadályt Mert maga í I a regény meghökkentő előfu- íj! tára a modern irodalomnak. 8, Mint Kemény írja, a „kebel ^ belélete" érdekli leginkább, s ^ így az olvasó fokozódó izga-^ FRIDECZKY FRIGYES: TORONY ÉS KAPU Éjjel Szelek tetőt emelgetnek notorraj riaszt alvót mozdonyok szuszognak, gödrös gondokban forgolódnak bokrosodnak, indulnak képsoroknak boltozatos homlokok mögött az álmok. Egyenesednek titkon-bátrak torkokra forrt ellenvetések lefojtott termékeny szenvedélyek szabadon indulnak szárnyalásnak, összegubancolódott dolgok maguk-bogozva szorgoskodnak önként adnak rátarti lányok s halasztomjánosok, patópálok hegyekre rúgtatnak, táltosodnak. Koroméj vattaborítása lereszeli a lárma élét a mindenség kész a hallgatásra anyaöl ölel embrió békét, hogy világra jöjjön emberszabású holnap. Oldódva fülelek a beszédes csendre, — mert nappal a fegyverek csaholnak — csak tülekedő reggel ne lenne. (Foto: Kotroczó) >///////////////////////////////////////////,///////////////////////////////////////////? Akik ismerik a csepeli PAPIROSZ tasakkészítő gépjén szorgalmaskodó Kajtár Zsuzsát, és akik ismerték a két éve motorosszerencsétlenség következtében meghalt Mészáros Sanyót, a jó hírnév- n'k örvendett futballistát, teljes joggal csodálkozhat azon, miért látogatott el Zsuzsa már többször Mészáros Sanyó óbudai temetőjében levő sírjához, és miért helyezett a márványból kifaragott futball-labda mellé néhány szál friss virágot, és miért sóhajtott, amikor letörölte Mészáros Sanyó sírkőbe illesztett utolsó fénykénéről a port, hogy jobban lássák a tragikus sorsú futballista megörökített mosolygása. Jopc'al csodálkozhattak, mert mind Zsuzsa ismerősei és mind Mészáros Sanyo barátai és közeli hívei tudják, hogy Zsuzsa és Sanyó mindössze csak kétszer beszéltek egymással. Amikor a könnyűipari vállalatok futballbajnokságában a PA- PiROSZ csapata megmérkőzött az óbudai Szövőgyár csapatával, amelyben Mészáros Sanyo irányította a csatársort. A meccseken Zsuzsa is szurkolt a PAPIROSZ győzelméért, de csak keserves döntetlenek sikeredtek, mert Mészáros Sanyó góljait képtelenek voltak a PAPIROSZ védőjátékosai megakadályozni. A mérkőzések után mindig zenés, táncos baráfckozás következett a két csapat játékosai és szurkolói között, s így esett, hogy Mészáros Sanyó mindkétszer táncolt Zsuzsával, sőt a második mérkőzést követő vigadozáskor narancs- fröccsöt is fizetett a lánynak. Pontosan ennyi volt csak az ismeretségük. Fokozta Kajtár Zsuzsa kegyeleti látogatásainak titokzatosságát az is, hogy nem egyedül, hanem Vattai Feri társaságában rótta le tiszteletét Mészáros Sanyó sírjánál. Vattai Feriről viszont kötelesség tudni, hogy szintén a PAPIROSZ-nál dolgozik. Nemcsak tetszik neki a lány, hanem oly kitartó komolysággal is udvarol, ami a jelek szerint csak házassággal végződhet. Mészáros Sanyó sírjánál is azért időznek hosszabban. Ketten azonban egyáltalán nem csodálkoznak azon, rriért vitt virágot Kajtár Zsuzsa az óbudai temetőbe. Nem csodálkozott ezen Murgicsné, aki egy brigádban dolgozik Zsuzsával, sem Surbán Miska bácsi, a PAPIROSZ nemrégen nyugdíjba vonult személyzetise. Az is elárulható előre, hogy valójában Surbán Miska bácsi tanácsolta a temetőbe járást, amit Murgicsné közvetített, női titkortartással, Zsuzsának. Kezdődött pedig úgy, hogy a PAPIROSZ kiemelkedő tervteljesítésért kormány ki tüntetésben részesült. Ezt megünnepelendő, meghívták rá Surbán M:ska bácsit is. Hát ezen az ünnepségen sutyorogta el Murgicsné bizalmasan Surbán Miska bácsinak, mint aki még nyugdíjasán is szívén viseli a fiatalok sorsát, hogy milyen gondok között őrlődik egyik „lányuk”, a kis Kajtár Zsuzsa: — Képzeld, Miska bácsi, a Vattai Feri már hetek óta a nyakán lóg. Nem tágít mellőle, nem és nem!... Reggel érte megy, délután hazakíséri, és napközben is mindig talál valami ürügyet meglátogatni Zsuzsát a gép mellett. — No, végre! Csakhogy megjött már az esze Ferinek!... — Nem ilyen egyszerű a dolog, Miska bácsi!... — Miért nem? Vattai Feri még nem vén legény Zsuzsához. — Ha csak vén lenne!... Zsuzsát ez nem zavarná. Más a baj vele. — Iszákos lett talán? — Az se. Az elveivel van baj, Miska bácsi!. .. — Mivel, te, mivel van baj? lommal fedezi fel a belső monológok — ma oly nagy újdonságnak kikiáltott — szoros láncfüzérét az éppen százhúsz esztenaeje, 1847-ben megjelent regényben. És fokozódó izgalommal fedezi fel a Báthoryak kegyencében, Gyulai Pálban, a mai irodalom kiútta- lan. elidegenedő figuráinak típusjegyeit; Kemény e müvével jóval megelőzte kora irodalmi közízlésének színvonalát. Utoljára Móricz Zsigmond volt az, aki megpróbálkozott a nagyközönségnek szóló újrafelfedezéssel : a Rajongók nyelvi korsíwűsítését végezte el. A felszabadulás után csak két Kemény-mű került kiadásra, s a szűk szakmának szól* folyóiratokon kívül alig esett szó róla vagy műveiről. A Szépirodalmi Könyvkiadó l most magára vállalta az újra- i felfedező-feliedeztető szerepét.! Nem kultúrhistóriai érdekes- \ séget nyújt át az olvasónak,; hanem megőrzésre méltó, vi-| táfera ingerlő, tehát ma is! é 1 ő örökséget. Ez pedig nem i kevés. I m. a '
