Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

I 10 1961. DECEMBER 10.. VASÁRNAP Jogi tanácsaink /. A földtulajdon mentesítéséről és a megváhasi árról Nyugat-Berlin messze van... Világjáró betörő Nem minden földterület ke­rül megváltásra. A termelő­szövetkezeti tag földje tovább­ra is tulajdonában marad. Az örökös földje sem esik köte­lező megváltás alá, ha időben kéri felvételét a termelőszö­vetkezetbe. A termelőszövet­kezeti tag nem tsz-tag házas­társának földje is mentesül, és a törvény ezekben az esetek­ben is méltányos volt. Ugyan­is általában a szövetkezeti tag házastársának ingatlanja kö­zös tulajdonként szerepel a telekkönyvben. Ha most úgy történik ennek rendezése, hogy a tsz-tag földje nem ke­A termelőszövetkezettel tag­sági viszonyban nem állók — az úgynevezett kívülállók — 1969. január 1. napjáig kérhe­tik a járási földhivatalnál a kötelező megváltás alól való mentesítésüket. Akik pedig a jogszabály hatálybalépése — 1968. január 1. — után válnak kívülállókká (pl. örökölnek), azok mentesítési kérelmüket a változás bekövetkezésétől (hagyaték átadásától) számított három hónapon belül terjeszt­hetik elő igényüket. A rendelkezés szerint köz­ség (város) belterületén leg­feljebb 1600 négyszögöl terü­let lehet személyi tulajdon­ban, mégpedig zártkertben szőlő és gyümölcsös 800 négy­szögölig, egyéb zártkerti terü­let pedig legfeljebb 1600 négyszögölig. A beépített és az épület használatához szük­séges terület nem számít be az említett nagyságba. Erre a célra elsősorban- olyan terüle­teket lehet kijelölni, amelyek nem alkalmasak nagyüzemi gazdálkodásra. Ezért felül kell vizsgálni a jelenlegi hely­zetet, és új zártkertet csak ott lehet kijelölni, ahol az adott­ságok megfelelőek. A személyi tulajdon mértéke szempontjá­ból a belterületi és a zártkerti földeket egybe kell számítani, és a mentesített terület a tu­lajdonosnak bárhol levő egyéb földjével, építési telké­vel együtt sem haladhatja meg rül megváltás alá, viszont a nem tsz-tag házastárs földje igen, akkor ebből nemcsak földmegosztási, hanem egyéb családi bonyodalmak is szár­maztak volna. A kérdésnek ilyen módon való rendezése politikailag is káros lett vol­na. Ezek figyelembevételével rendezte tehát a jogszabály úgy, hogy a termelőszövetke­zeti tag nem tsz-tag házastár­sának földje nem kerül a kö­telező megváltás alá. Annak viszont nincs akadálya, hogy felajánlja földjét a szövetke­zetnek. Mentesíteni azonban csak belterületi és zártlzerti földet lehet. A jogszabály megnyug­tatóan rendezi az eddig sok vitára okot szogáltatott zárt- kertek ügyét. A rendezés cél­ja, hogy a zártkertek (belte­rületek) elsősorban a falusi (városi) lakosság háztartásá­nak szükségletére termeljen, de nem lebecsülendő az sem, ami majd innen a piacra ke­rül. az említett nagyságot. A közös háztartásban élőket azonban külön-külön is megilleti ez a jog. Belterületet, zártkertet akkor lehet mentesíteni, ha az igénylő belterületi, zártker­ti földjét a termelőszövetkezet használja, feltéve, ha mentesí­tésre felhasználható terület rendelkezésre áll. Lehetővé- teszi -a -rendelke­zés, ha a községben (városban) élő tulajdonosnak nincs bel­területi vagy zártkerti földje, külterületen azonban a tsz használatában van a földje, hogy azt a vezetőséggel való megegyezés szerint a termelő- szövetkezet tulajdonában levő belterületi vagy zártkerti földre elcserélje az engedélye­zett mentesítés mértékéig. Az értékkülönbözetet azonban meg kell téríteni. A csere a járási földhivatal jóváhagyá­sával érvényes. ESZTERGOM Koraközépkori sírmező Nagy kiterjedésű, csaknem ezer esztendős koraközépko­ri település sírmezőjére buk­kantak Esztergom és Tát között. Az eddigi megfigyelések szerint ebben a korszakban középmagas, de inkább ala­csony termetű emberek éltek. Itt viszont több olyan sírt bontottak ki, ahonnan nagy méretű csontvázak kerültek ellő, „gazdájuk” magassága két méter felett lehetett. A sírokban gyűrűket, pénz­érméket, ezüst és bronz haj­karikákat is találtak. A leg­értékesebb az a 36 szemből álló ritkaszép gyöngysor, amelyet víztiszta hegyi kris­tályokból és rózsaszín ár­nyalatú opálból, kalcedon- ból készítettek. „Gróf Tarnóczi Ferenc, Bu­daörs”. Ez állt a papírlapon, kusza, elnagyolt írással. Több cseh és német víkendháztulaj- donos találta meg ezt a „név­jegyet” a feltört épületben. Legtöbbjük akkor, amikor a „gróf” már Drezdában csü­csült, vizsgálati fogságban. „Különleges kalandvágy" Tarnóczi Ferenc 23 éves, az általános iskolában hat osz­tályt végzett el. Szülei néhány éve költöztek el Budaörsről, ő azonban nem ment velük. Egyrészt mert megszerette Bu­daörsöt, másrészt, mert nem tudott kijönni az apjával. A fiatalembernek jelenleg — augusztus harmincadika óta — a Budai Járási Rendőrkapi­tányságon van az „ideiglenes lakása”. Előtte, máicius 14-től tartózkodott a drezdai fogdá­ban —, mint mondja, nem na­gyon volt alkalma nyelvtanu­lásra. Persze, amit lehetett megtanult, körülbelül 250— 300 német szó a tudománya. Tarnóczi magas, izmos, ke­mény vonású, egyszóval férfias fiatalember. Van egy furcsa érzése, amit ő úgy fogalmaz meg: „különleges kalandvágy”. 1964-ben emiatt akart Auszt­riába szökni. A határon azon­ban elfogták, majd egy évre ítélték. Nemcsak a disszidálás miatt, hanem mert egy kerék­párt is elvitt, s a budaörsi ön­kéntes tűzoltók egyenruhájá­ban akart átlépni a határon. Amikor kiszabadult, vissza­ment budaörsi albérletébe és munkába állt a Fővárosi Autó­buszüzemnél. Betanított mun­kásként, éjjeli műszakban dol­gozott. Idén januárig nem volt vele baj. Aztán belekeveredett egy ügybe: barátaival összetűztek néhány önkéntes rendőrrel. Megindult az eljárás, majd az ügyészségre kerültek az iratok. Tarnóczi nagyon megijedt: mégis komoly a dolog. Félt a felelősségre vonástól, s ennek hatására ismét feltámadt ben­ne a „különleges kalandvágy”. Négy nap Prágában Nem akart üres kézzel men­ni. Február 18-án bőröndöt, ruhaneműeket és 500 forintot lopott budaörsi szobatársától, aztán buszra ült és elutazott szüleihez, Domoszlóra. Ott másnap már keresték a rend­őrök — lelkében fölerősödött a „különleges kalandvágy”. A Mátrán át gyalogolt, majd feb­ruár 22-én, este átlépte a cseh­szlovák határt. Betört egy ví- kendházba; ami ennivalót ta­lált, megette, reggel folytatta .útját. Ez volt a módszere: nap­pal gyalogolt, este betört, evett és megaludt.-Néhány nap múl­va beváltotta „tőkéjét”, a ha­zulról vitt 150 doboz cigaret­tát. Vonatra ült, úgy ment Prágába. — Négy napig voltam ott — mondja. — Az egyik állomáson egy roncs kocsi fülkéjében aludtam, a Vltava partján mo­sakodtam, borotválkoztam. — Nem fázott? — Hideg volt, de bírtam. Meg aztán gyanús lett volna, ha szőrösen, piszkosan csavar­gók. Mert jól megnéztem a vá­rost, össze-vissza jártam. — Volt a Venczel téren? — Lehet. Lehet, hogy ott is voltam. Nem néztem, hol já­rok. — És tetszett a város? — Egyáltalán nem. Meg sem közelíti Budapestet A pénzét megette, majd el­adta a táskarádióját. Sílécet, térképet vett, sítalpon folytat­ta útját. Esténként betört. Ke­rékpárt lopott, a sít rakötözte, indult tovább. Március 9-én, Zinovecz üdülőtelepen búcsút vett Csehszlovákiától. Az utolsó házban a névjeggyel együtt otthagyta a kerékpárt. Kétszáz kilométerre a céltól Az NDK-ban ötször tört be. A víkendházakon kívül egy italboltba is, ahonnan cigaret­tát és huszonhárom márkát vitt magával. Megzavarták, egész nap havas esőben gyalo­golt. fete a vizes ruhájában — csak egy pokrócot talált — fe­küdt le egy víkendházban. Ku­tya baja nem történt. De két nap múlva elfogták. Bevitték Drezdába — nagy bánatára. — Pedig számításom szerint már csak 180—200 kilométer­re lehettem Nyugat-Berlintől. Három-négy nap alatt bizto­I san elértem volna. — És mit csinált volna ott? — Először is nyelvet tanulok, azzal a világ bármely részébe elmehetek. — De élni is kell! — Hát... dolgoztam volna. Csak attól függ, hogyan si­került volna elhelyezkedni. Az is lehet, hogy visszajöttem vol­na. — A tárgyalás és a budaörsi I lopás miatt akart meglógni Magyarországról ? — Nem is tudom ponto­san ..'. Ugye, attól is függ, mi­lyen helyet találok... Meg nem éreztem jól magam. Ivía- gyarországnak elég nagy ven­dégfogadó képessége van ..., szóval itt barátságosak, szíve­sen fogadnak mindenkit. Meg itt megértett mindenki, és az ismerőseim is itt vannak. Kint meg nem barátságosak, elég durvák az emberek. Ha lehe­tett, kerültem őket, de ha ösz­»szeakadtunk, rögtön éreztem, j hogy nem olyan barátságo­sak ... Személyi tulajdonban legfeljebb 1600 négyszögöl terület lehet A szilveszteri műsorra készül a televízió. Somogyi Pál „Szilveszteri dekameron” című tv-játékában Váradi Hédi és Márkus László játsszák a főszerepeket (MTI — Foto) Kívülállók belterületének, zártkertjének mentesítése A mentesítés nem tagadható meg... A mentesítést nem tagad­hatja meg a járási földhivatal a belterületen a helyben elő­írt, ennek hiányában a hely­ben szokásos nagyságú telek­re, és a zártkertben a szemé­lyi tulajdon mértékét meg nem haladó területre. Ha a kérelmezőnek az ilyen mente­sítési kérelmét elutasítják, bí­rósághoz fordulhat jogorvoslá­sért. Amennyiben a mente­síteni kért területre, építési telekre a termelőszövetkezet­nek is szüksége van, a tsz-szel kell megegyezni és ilyenkor más terület is felhasználható az igény kielégítésére. A mentesítés iránti kére­lemhez csatolni kell a lakó­hely szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságá­nak igazolását arról, hogy az ország területén hol, milyen nagyságú és művelési ágú, mekkora telek van tulajdoná­ban. A kérelmeket a járási földhivatal a termelőszövetke­zet vezetőségével együtt vizs­gálja felül és ha megállapítja, hogy az előbb említett felté­teleknek megfelel, megállapít­ja, hogy a kérelmek teljesíté­sére mely belterületi és zárt­kerti földek használhatók fel, és a kérelmezők jogos igényét milyen mértékben és sorrend­ben lehet kielégíteni... A termelőszövetkezetek te­hát nem kisajátítják az élet­hivatásszerűen mezőgazdasági műveléssel nem foglalkozók földjét, hanem megváltják. A megváltási ár a föld minősége, és a használatbavétel időpont­jában fennállott aranykorona értéke szerint változik. Ha az aranykorona nem állapítható meg. akkor az azonos műve­lési ágú földek átlagos arany­koronáját kell alapul venni. A kívülállók részére külte­rületi és zártkerti földjük után a megváltási ár, a föld ka­taszteri tiszta jövedelmének aranykoronában számított nyolcvanszoros forintösszege. A belterületen, valamint a külterületi lakott helyeken le­vő földekért a kisajátításnál alkalmazott árat kell térítés­ként kifizetni. Dr. M. J. (Folytatjuk) KÖSSÖN SZERZŐDÉST seprőcirok-szakáll termelésre és átadásra A HELYI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETTEL! Magas átvéteíi ár. Fémzárolt vetőmag. A seprőcirok maghozama meghaladja a tavaszi árpáét, és tápanyagtartalma azzal ma|dnem egyenértékű. A cirokmag becserélhető takarmánykeverékre. Csere esetén 100 kg árpának 120 kg cirokmag felel meg. Föl iyr yelvész barátomnak na- i’ gyón sok az ellensége. Valóságos gyűjteménye van belőlük. Olyan szenvedélyesen gyűjti őket, mint más a régi pénzeket vagy a könyvritka­ságokat. És olyan büszke is gyűjteményére. Az a gyanúm, hogy pontos leltárt vezet el­lenségeiről, és ebbe a leltárba nagy műgonddal iktatja be az új szerzeményeket. Számon tartja külön-külön mindegyi­ket és megszerzésük történe­tét — ha éppen kedve kere­kedik rá — olyan izgalmasan meséli el, mint egy-egy ka­landját a vadász. Hallgatói, persze köztük jómagam is, némi gyanakvással és fönntar­tással fogadják ezeket a tör­téneteket, például az európai hírű tudós professzor esetét, akinek tagadhatatlanul nagy tudományos jelentőségű szak­könyvét nyomdába adás előtt stiláris szempontból lektorál­nia kellett. A munkát követ­kezetes szigorúsággal végezte el kiirtva, azaz megfelelően átalakítva a szövegben talált kihágásokat a nyelvhelyesség szabályai ellen. A professzor felháborodva tiltakozott szö­vegének meggyalázása ellen kijelentve, hogy szakkönyvet csak szaknyelven lehet írni, mire barátom, a nyelvész sze­rényen csupán azt jegyezte meg, hogy a magyar szaknyelv szabályai sem térhetnek el édes anyanyelvűnk törvényei­től. Különben is — tette hoz­zá — én, mint stiláris lektor, vagy meg? kötelességemet teljesítettem, amikor kigyomláltam a rám bízott szövegből a magyarta­lanságokat és pongyolaságo­kat, ezekután a professzoron, mint szerzőn és kiadón múlik, hogy a könyv hogyan jelenik meg nyomtatásban, eredeti formájában-e, vagy az általam javasolt helyesbítésekkel? a könyv rendbehozott szö- /i. veggel jelent meg. Né­hány hét múlva az idős tudós fölkereste barátomat és boldo­gan mutatta meg egyik orszá­gos lapunk elismerő kritikáját új könyvéről. A kritikus a munka legfőbb értékét szak­mai érdemei mellett gyönyö­rű, hibátlan magyar nyelveze­tében látta. — Ezt magának köszönhe­tem — mondta bűnbánóan a professzor — pedig annak idején a legszívesebben meg­fojtottam volna vérig sértett hiúságomban. Nyelvész barátom történe­teit rendszerint azzal a tanul­sággal fejezte be, hogy min­den ember tökéletes nyelvtu­dósnak hiszi magát és akkor sértődik meg leghalálosabban, ha valaki hibát talál írásában vagy beszédében. — Tapasztalatból tudom — erősítgeti állandóan —, hogy az emberek általában a legsö­tétebb becstelenség vádját is könnyebben elviselik, mint azt a vádat, hogy vétettek a nyelvtani szabályok ellen. a napokban szem- és fülta- núja voltam annak, hogy miképpen gyarapodik barátom ellenséggyűjteménye. Együtt szorongtunk a zsúfolt villamo­son. Az összepréselődött tö­megen tankszerűen tört át a kalauznő, közben érdes, fül­szaggató hangon folyamatosan vezényelt: — Tessék a bérleteket fel­mutatni! Tessék a bérleteket felmutatni! yelvész barátom elengedte a jobb kezével tartott alumínium kapaszkodót, nagy- nehezen elökotorta felöltője zsebéből bérletét és amikor mellénk ért a kalauznő, hiva­tali tekintélyének, hatalmának tudatától megércesedett hang­ján szaporán ismételgetve a parancsot: tessék a bérleteket felmutatni! — jó magasan a feje fölé tartotta. — Mit tartja olyan magas­ra! — rivallt rá a villamos utasterének cámője —, engem nem kötelez arra a vállalat, hogy fölfelé nézzek! — Maga parancsolta, hogy fölmutassam, mint a pap az oltári szentséget — szólt szelí­den a nyelvész — én csak a parancsának engedelmesked­tem. Kérte volna azt, hogy mutassam meg, akkor meg­mutatom, nem pedig fel, és arra sem kényszerült volna, hogy a vállalattól kapott fi­zetéséért fölemelje bűvös te­kintetét ... Hű ez a bűvös tekintet ölni tudott volna ... Magyar László „...volt egy szép idő" Majnem elnevetem magam. A „nemzetközi” betörő a nem elég barátságos fogadtatásra panaszkodik. Munkát ad há­rom ország rendőrségének — és közben meg van sértve. Persze, ő jóhiszemű volt. Hi­szen csak élelmet és biciklit lopott, és azért tört be a ví- kendházakba, mert a havas éjszakákon megfagyott volna a szabadban. Különben is mindenütt otthagyta a névje­gyét: „Gróf Tarnóczi Ferenc, Budaörs”. Kisstílű, buta kaland. S a csöndes, erős fiatalember — aki azt hitte, hogy pont rá vártak Nyugat-Berlinben — most élvezi, hogy ilyen nagy nemzetközi ügynek került a középpontjába. Megkért, hogy küldjem el neki a cikket, mert el akarja tenni emlékbe. — Ha kikerülök a börtön­ből, néha majd előveszem és rá gondolok, hogy volt egy szép idő. De többet ilyet nem csinálok, mert addigra idősebb leszek — és mindig börtönt ülni, az se jó. Az önkéntes rendőrökkel való összetűzésben még nem hirdettek ítéletet. De az ed­digi tárgyalásokon kiderült: Tamóczinak minimális szere­pe volt benne. Murányi József RÁGCSÁLOK (eqér, patkány), ROVAROK (svábboqár. csótány, zsizsik) stb. SZAKSZERŰ IRTÁSÁT qaranclával és árenqedménnyel VÁLLALJUK KARTEVÖIRTÓ SZOLGALAT Kecskemét, Széchenyi krL 32.

Next

/
Thumbnails
Contents