Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-10 / 266. szám

I A jövő csülörlökön: véradás Minden esztendőben meg­rendezik a konzervgyárban a véradó napot. Az idén novem­ber 16-án lesz a véradás, reg­gel hat órától este hatig. Választóik elé állnak Ma délután 6 órakor a Kos­suth Általános Iskola Cs. Kiss tagozatában Missziusz Sándor- né tanácstag beszámolót tart. Szombaton három helyen számolnak be választóiknak a tanácstagok: Kovács László a Száraz dűlő 41. szám alatt, Jámbor István a bánomi isko­lában; mindketten délután 4 órakor. Kovács Ambrus a Kossuth Lajos utca 2. szám alatti isko­lában 6 órakor számol be vég­zett munkájáról. író-olvasó találkozó Mint már jelentettük, ma délután 5 órakor Fodor And­rás költő és műfordító váro­sunkban élménybeszámolót tart Az író—olvasó találkozó színhelye a városi könyvtár kutatóterme. A belépés díjta­lan, meghívó a városi könyv­tártól igényelhető. Addig húzta... Október 28-án „Addig húz­za, míg van pénze?” című cikkben egyik olvasónk bírál­ta a Központi étteremben mű­ködő zenekar néhány tagját. A földművesszövetkezet ke­reskedelmi főosztályának ve­zetője Tószegi Albertné vá­laszlevelében közölte szer­kesztőségünkkel, az ügyet ki­vizsgálták, és intézkedtek, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő. Ä PEST MEGVEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM 1967. NOVEMBER 10., PÉNTEK Lépés a világszínvonal felé Nemzetközi gépiidévé az éj — Angol mérnökök bemutatója — A nagy szalagot Olaszország szállítja A konzervgyár í. telepén Migaslcó Lajost, a dobozüzem vezetőjét faggatom: mondjon valamit az új dobozüzemről. — Talán azzal kezdeném, hogy 2400 négyzetméter terü­letű az üzem, vagyis akkora, mint egy íél fut- ballpálya. — Mennyi embert foglal­koztat majd? — ötven-hatvan szakmun­kást, százhúsz betanított mun­kást és ezenkívül nagyszám­ban segédmunkásolcat. — Az évi termelési érték? — Meghaladja a kétmilliót. — Ügy hallom, angol szak­emberék is dolgoznak? — Igen. Az új üzemben egy angol litografáló vonalat sze­relnek. A szerelést közösen végezzük, hogy szakmunkása­ink megismerjék a gépeket. Emellett az angol mérnökök — úgy­nevezett demonstrátorok — bemutató lakkozást, li- tografálást folytatnak majd két héten át, folyamatosan és a hónap vé­gén visszatérnek Angliába. — Sis a többi gép? — A nyugatnémetek a lak­kozó gépeket szállították. Ezek szerelését a saját szak­embereink végzik. — Honnan érkeztek még gépek? — A Szovjetunióból két dobozgyártó automata gépsor érkezik, ezek kisebb dobozo­kat gyártanak majd. A nagy dobozgyártó vonalat Olaszor­szág szállítja, ezenkívül fran­cia, illetve keletnémet gépek is sorakoznak itt, persze a mi saját gépeink mellett — mond­ta végül az üzemvezető. doboziizemben Nem csoda, hogy a város min­den részéből zarándokolnak ide az emberek az olcsó vásár hírére. (fehér) Hálából egy-egy csokor virág... A tésztakultusz még mindig tartja magát LASSACSKÁN RÁKAPNAK A FŐZELÉKRE IS Kezdő háziasszony vagyok, de még sohasem jutott eszem­be: vajon mennyi só kell négy hektoliter levesbe? Őszintén bevallom, most sem tudom. Pedig amikor az általános iskolák napközi konyhájában jártam, éppen sózták azt a potom ezer adag levest. Itt kosztol a Petőfi Sándor általános iskola 51 kollégistája is. — Jó étvágyuk van a gye­rekeknek — mondja Rócz De- zsőné, a napközi otthon élel­mezési vezetője. — Lassan megszeretik a főzelékeket is, csak talán a karalábéfőzelék nem arat még osztatlan sikert. Általában az otthonról ismert ételek a legkedvesebbek: a lekváros gombóc, a mákos tészta, a palacsinta. A múlt­kor egy negyven literes lábas körömpörköLt fogyott el a kol­légisták asztalánál. Kenyérből nem ritka az öt-hat szeletes teljesítmény, ízlik a tejes­kalács és kapós a csokoládé. A szakácsok vacsorát is főz­nek a kollégistáknak. Több a fáradság, nagyobb a gond, de vállalják a gyerekekért. — Higgye el, nagyon jó ér­zés, ha vasárnap este, amikor visszajönnek otthonról, egy- egy kis csokor virág is előke­rül. Hálából a fáradságért. Szabó Mária Jubileumi kép- és szoborkiállítás Honnan van az ABC áruház olcsó almája? Magyar, német, román répa A szezon végén már azt hinné az ember, hogy csend nyugalom van. Koránt sincs így. A konzervgyár mérleghá­za felé haladva még mindig nagy a forgalom. Benyitok a helyiségbe, ahol Cs. Kovács Sándornét találom. Átadták a körösi fiataloknak ? KISZ Központi Bizottsága emléklapjait Kedves kis ünnepség színhe­lye volt a művelődési otthon ifjúsági klubja. Itt rendezték tneg a KISZ—Komszomol-ta- lálkozót. Káló József városi KISZ-titkár megnyitó szavai után a legjobban dolgozó KISZ- és úttörőaktivistáknak átadták a KISZ Központi Bi­zottság emléklapját és aján­dékait. A KISZ Központi Bizottsá­gától emléklapot kapott: Torma Pálné, városi úttörő- titkár, Hegedűs Károly, a sportosztály vezetője, Szomo- lányi Gábor, a konzervgyár KISZ-bizottságának tagja, Farkas Rozália, a ládagyár KISZ-csúcstitkára, s Dobóczi Péter, a Dózsa Termelőszövet­kezet titkára. Az ünnepség után a fiatalok a fehérasztal mellett ismer­kedtek egymással. A jó han­gulathoz hozzájárult az ifjúsá­gi klub zenekara is; ők szol­gáltatták a talpalávalót. (—án—) — Még mindig tart a hajrá? — kérdezem. — Valamivel csökkent a tempó, de azért van még mi­vel foglalkoznunk. Özönlik a sárgarépa az or­szág minden részéből. Ennek van most a szezonja. Kell a zakuszka gyártásihoz. Naponta három-négy vagon­nal érkezik, vagonostul tol­ják be a gyárba. Nagy volt a szárazság, megritkult a répa. így aztán még az NDK-ból és Ro­mániából is szállítanak. — Ezzel akkor nincs dolga a mázsaháznak. Mit méreget­nek mégis? — A belföldről autóval ér­kező sárgarépát és almát mér­jük, ezenkívül szalmát, tüze­lőt, de ezt nem a gyárnak, ha­nem kisegítésképpen a város­nak, mert nincs elég nagy híd- mérlegjük. Segítünk a közeid ABC áruháznak is: naponta 20—25 mázsa al­mát adunk át, méghozzá egy forint hetvenes árban. SPORT Lányainké a legsporiszerübb csapat címe Kosaras lányaink vasárnap és kedden léptek pályára. Kü­lönböző fronton küzdöttek, több-kevesebb sikerrel. Vasár­nap NB Il-es mérkőzést ját­szottak. Kedden egy csapat Budapesten szerepelt az orszá­gos Ifjúsági Kupában, míg egy j másik gárda Nagykátán, a Tá- pió ifjúsági kosárlabda-verse- ! nyen. Nagykőrösi Kinizsi—Nagykátai Vörös Meteor 21:17 (14:13); Nagykőrösi Gimnázium— Ceglédi Mezőgazdasági X. 21:15 (10:9); Nagykőrösi Kinizsi—Váci Közgazdasági Technikum 29:11 (13:7); Nagykátai VM—Nagykőrösi Gimnázium 44:17 (20:-»'-; Monori Gimnázium—Nagy­kőrösi Kinizsi 26:20 (8:8); Monori Gimnázium—Nagy­kőrösi Gimnázium 11:8 ;5:2). A másodszorra kiírt kupát rendkívül alacsony színvonal jellemezte. A lányoknál Ho­nor, míg a fiúknál a Ceglédi Gimnázium diadalmaskodott. A Kinizsi női csapata, mely 6 fővel utazott el (Ábrahám, Csapó, Hercegh, Dér, Kecske­méti, Kollár) elnyerte a leg­sportszerűbb csapat címet, és a kupa második helyezettje leit. * Nagykőrösi Kinizsi ifi—Abo- nyi ifi 6:0 (3:0). | Vezette Darula. i Kinizsi ifi: Vilcsák 11 — : Berta, Balogh, Tóth (Hupka), \ Máté, Farlcas, György, Dér, : Hegedűs, Horváth. : Góllövő: György 3, Hegedűs ; 2, és Balogh. \ t » ..........— ■■ ...... i MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? j ! Hűtlenség olasz módra. Ma­: gyárul beszélő színes olasz ; filmvígjáték. Korhatár nélkül • megtekinthető! > Kísérőműsor: Tiltakozó ének, ! Előadás kezdete: 5 és fél 8 ! órakor. Jók: Máté, Farkas, Horváth, György és Dér. Hétfőn délelőtt nyitotta meg dr. Végvári Lajos főiskolai ta­nár és dr. Csicsay Iván me­gye; tanácselnök-helyettes Vá­cott a Pest megyei képzőművé­szek jubileumi kiállítását, a legsikeresebb művelt alkotói között 20 ezer forintnyi díjat osztottak ki. Képünkön Dániel Kornél kiállított műve, a Harc című linómetszet Hegyibeszéd... Benedek a vállalat élő lelkiismerete. Leg­alábbis néhány hét óta, amióta kinevezték a vállalat társadalmi bírósága elnökének. Az­óta jogi könyveket hurcol az aktatáskájában. Ha néhány percnyi szabad ideje van, útón- útfélen tényállásokat ismertet, határozatokat ■fogalmaz. — A társadalmi tulajdon védelme minden becsületes dolgozónak kutya kötelessége! — szól hozzánk határozottan. — Meg kell fékez­ni a társadalmi tulajdon szarkáit. Le kell csapni keményen azokra, akik megvámolják a társadalmi tulajdont. Leszámolunk mindenki­vel, aki bármilyen formában megsérti a társa­dalom kisicseit... Gyakran szólal fel a gyűléseken is. — Nemcsak azokkal szemben kell eljárni — harsogja —, akik fuvarszámra lopják a nép vagyonát, vagy vagontételben panamáznak. Ilyenek, hál’ istennek, már nincsenek sokan. De annál éberebben kell vigyázni arra, aki zsákkal, szatyorral, táskával garázdálkodik, sőt még arra is, aki egyszerűen a farzsebben viszi el a lopott társadalmi tulajdont. , — Elvtársak, kartársak! Országos viszony­latban számítanak a dekák, a grammok, a cen­timéterek, sőt a milliméterek is! — fejezi be emelt hangon a mindennapos hegyibeszédet. Fél órával ezelőtt váratlanul beléptem Bene­dek kartárs irodájába. Alkalmasint meglephet­tem, mert zavartan, fanyar tekintettel nézett rám. Előtte az asztalán kupak nélküli töltőtol­lak sorozata feküdt, s a megkezdett mozdula­tot már nem hagyhatta abba. A tollak egyikét KONYVSAROK: Tíz nap, amely megrengette a világot Varázsa van a száguldó idő­nek. ) Nagy múltú világlapok — mint a New York Herald Tri­bune örökébe lépett Interna­tional Herald Tribune is — naponta visszapergetik: miről írtak ma 25, 50, sőt 75 eszten­deje. Az élet gyakran igazságta­lan: az amerikai John Reed, aki, ha élne, az idén lenne nyolcvanéves, már soha nem írhatja meg riportkönyvének második kötetét: a szemtanú vallomását arról az ötven esz­tendőről, amely az emlékeze­tes tíz nap nyomán átgyúrta a világot. 1920-ban elragadta őt a halál. De az élet nemcsak igazság­talan: néha egészen különös véletleneket, sorsfordulatokat is produkál. John Reed, az orosz forradalom amerikai katonája és krónikása, az évszázad első évtizedében a Harvard Egyetemen diáktársa volt annak a Walter Lippman- nak, akinek nevét a mai Egye­sült Államok talán legtágabb látókörű publicistájaként a magyar újságolvasó közönség is ismeri. Mindketten egy-egy diákcsoport vezetői voltak: John Reed, a későbbi szocia­lista forradalmár a Cosmopo­litan Club elnöke, Walter Lippman, a későbbi felvilágo­cialista Club-é. Bármilyen izgalmas is a gondolat, mi lenne, ha John Reed ma megírhatná könyvé­nek második kötetét, igazság szerint érdemben tudjuk a tartalmát. Igen, az a tíz nap, amelynek John Reed a szem.- tanúja volt — valóban meg­rengette a világot. Az impe. rializmus alatt megmozdult ( talaj, s a szocialista rend tét hódításával a kapitalista világ stílszerűen szólva — olya. „konkurrenciát” kapót, amellyel mind külpolitikája ban, mind belpolitikájába« számolnia kell, s amely ép. pen ezért így is támasza t nemzeti függetlenségi harcnaj a harmadik világban, a dolgo zók szociális küzdelmeinek t „második”, a tőkés világban. Ha ma valaki így, ötven és távlatából olvassa el Jói» Reed új magyar fordításba megjelent „Tíz nap”-ját, ak kor érzékeli csak igazán, hog a száguldó időnek milyen töf ténelmi varázsa van... S. P. Felhívja az Aramszolgáltat Vállalat a lakosság figyelmét ar­ra, hogy 1967. november 12-ór 7 órától 9 óráig az alant fel sorolt utcákban áramszünete; tartunk: Hétvezér u., Almos u. Ceglédi u.. Klód u.. Kond u., Tas. u., Huba u., Töhötöm u.. Botom u.. Lehel u.. Eszperantó u., JókÉ u., Tihany u., Losonczy u„ S:e get u., Lőrinc-pap u., Dózsa Gy u., Kárász u., Bálvány u„ Zrtnj u., Farkas u.. Jázmin u., Gerl u., Abonyi u. eleje. 1967. növelt bér 12-én Ö órától 12 óráig 3 alant felsorolt utcákban áram­szünetet tartunk: Kecskeméti i eleje, Helmeczi u., Poha u., Szó-' nők! u. eleje. Szabadság tér Deák tér, Széchenyi tér, Tomoi u.. Eszperantó u., Encsi u.. éppen a tintásüvegbe mártotta és szívatta a k tintát. § A vállalati tintát! ^ 1 Szempillantás alatt rájött, hogy felismertem § a helyzetet. Elsápadt, veritékezni kezdett. ^ Reszketett a keze, elakadt a mozdulata. Végül § tétován megszólalt: ^ — Hát igazad van, Pacsmagi kartárs ... Tu- ^ lajdonképpen piszkos, utolsó tolvaj vagyok ... $!i Ez itt az egész családom valamennyi töltőtől-^, la ... Megvallom, itt szoktam megtölteni, a j: nép vagyonából... Belátom, vétkeztem — és k i önkritikusan máris csorgatta szépen vissza a § kék nedűt a tintatartóba. if i Tekintetemről leolvashatta, hogy irgalmat- lanul fel vagyok háborodva. O, minden hegyi- § beszédek mestere, a társadalmi tulajdont láng- ^ pallóssal védelmező Benedek kartárs, hát már ^ ő is kezdi!? Zavartan motyogott: — Bizony isten, hidd el, hogy én még... én % soha nem nyúltam semmihez itt, a vállalatnál. § Igazán, csak ezt a tintát... Elismerem, elvtár- sam, hogy a vállalati tinta nem jár a maszek töltőtollba, de esküszöm, én még soha semmi máshoz hozzá nem nyúltam... § Nem tudtam, mit válaszoljak. Ezért a sem- ^ miségért igazá n f urcsa volna összehívni a tár- !■ sadalmi bíróságot. Körülnéztem az irodában. ^ Igazán kopár helyiség volt. A dögnagy iróasz- k talon és a mázsás főkönyveken kívül mindösz- % sze egy fálbaépített vasfogas, meg egy-két ^ szék búslakodott magában, ha ugyan a cserép- ^ kályhát nem számítom ... ^ Közben Benedek nagy igyekezetétől és rész- ^ ketö kezétől feldőlt a tintatartó és a sötét lé ^ végigfolyt az asztalon. Bepiszkította Benedek £ szép világos öltönyének ujját, s ezt mindenki $ látta még délben is az étteremben, csak ő ma- > ga nem vette észre... k Rossi Károly k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents