Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

19CT., NOVEMBER 6., HÉTFŐ o KAPÓS SZÁLLÓ Kaposvárott, az ÉVM So­mogy megyei Építő Vállalat kivitelezésében határidő előtt elkészült az ország egyik leg­szebb vendéglátóhelye, a Ka­pos Szálló. A központi fűtéssel és min­den kényelemmel ellátott, íz­lésesen berendezett, kétszáz vendéget befogadó egy-, két-, három- és négyágyas, für­dőszobás szobákban telefon, rádió és televízió szolgálja a vendégek kényelmét. A szál­lodának 600 személyes má­sodosztályú étterme, 160 sze­mélyes másodosztályú esz­presszója, 120 személyes bár­ja, valamint harmadosztályú bisztrója és kétezer szemé­lyes önkiszolgáló étterme ran. Telnek a hordók Savanyítják a káposztát Korszerű feldolgozóüzem épül Vecsésen Vecsésen— az ország leghí­resebb káposzitasavanyító köz­pontjában — megkezdődött az őszi termés feldolgozása. Mun­kához láttak a Zöld Mező és az Ezüstkalász termelőszövet­kezet savanyítói, de telnek a hordók a háztáji gazdaságokban és az egyéni termesztőknél is. Az időjárás különösen kiedvez ehhez a munkához, egyelőre még nem kell fűteni a tároló- helyiségeket. Ebben az évben közel 300 holdon ültették ki a község határában a bő hoza­mú, ízletes fajtákat. A hosz- szan tartó szárazság ellenére is EMLÉKMŰ KIRÁLYRÉTEN Börzsöny. Szik­lás hegyek, zuha­tagos, rohanó he­gyi patakok. Vé­geláthatatlan va­don. A királyréti medence erdős, hegyekkel körül­zárt, melyet a Morgó és a Szén patak darabol fel. Sokat változott az utóbbi években. Szép épületekkel gazdagodott, me­lyek a patakmenti óriási fák árnyé­kában a Gránát hegy aljában hú­zódnak meg. Ez az egyetlen épület- csoport, mely nem a turisták pihenő­helye. Itt működik Pest, Fejér és Veszprém megyék KlSZ-vezetőkép- ző iskolája, im­már két esztende­je. Eddig 700 KISZ-vezető is­meretei bővültek, pedagógiai mód­szerei gyarapod­tak, ifjúságvezetői jártasságai, kész­ségei fejlődtek. A hallgatók sza­badidőben végzett munkája nyomán épül, szépül az is­kola. Ez az intéz­mény a fiatalok alkotó tevékenysé­gének, közös ösz­szefogásának eredménye. Az iskola szom­szédságában. állt egy sírhant. Kor­hadó fej fája körül műveletlen föld. Jóformán csak az itt lakók emléke­zete jelezte, hogy egy szovjet kato­na nyugszik a.töl­gyek alatt. A'd be­temette — Benes Ferenc — a tava­szon halt meg. Az iskola hall­gatói eddig is rendszeresen ápol­ták a sírt. Az el­múlt évben meg­fogadtuk, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordulójára síremléket épí­tünk. A hallgatók önkéntesen több mint 600 órai föld­munkát végeztek, míg elkészült a terméskő emlék­mű. Tetején fé­nyes csillag jelzi: itt hős nyugszik. Segített a szo- kolyai Béke Tsz és a Királyréti Er­dőgazdaság is. A mai ünnepsé­gen, az ismeret­len katona emlék­mű avatásán, je­len lesznek a szovjet hadsereg képviselői, az is­kola hallgatói, a szobi járás KISZ- vezetőd, Szckolya és Királyrét kom­munistái, K1SZ- istáü. »U 1 'Ä ^ÍjferMákl Sö­rül kis fenyőliget, örökzöld koszorú a hősnek. Geröly Tibor 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS. kielégítő a - termés, a Zöld Mező Tsz-ben például 240 —250 mázsát, a kisterme­lők általában 200 mázsát szednek fel holdanként. A savanyítás a hagyományos vecsési technológiával törté­nik. Ez adja a különbséget az itteni és a más tájakon tartó­sított káposzta között, a ve­csési javára. Leginkább a fő­városi piacokra kerül a vecsé­si savanyítás, de jut belőle jócskán az ország más vidé­keire is. Egy-egy adag sava­nyítása, érlelése — most még az enyhébb időr-akban általá­ban 3 hétig tart. A fagytól védett, elver­melt készleteket március 31-ig dolgozzák fel. Nemcsak a háztáji, egyéni ter­mesztőknek nyújt jó jövedel­met a káposzta, hanem a két termelőszövetkezetnek is. Jövőre a Zöld Mező Tsz-ben másfél millió forintos beruhá­zásból elkészül a korszerű sa­vanyítóüzem, amely 140 va­gon zöldségfélék feldolgozá­sán és tartósításán kívül, ha­vonként 30 vagon káposzta savanyítására lesz alkalmas. s. p. 4 millió hektó bor Lényegében befejeződött a szüret, számot vethetnek a szőlőtermelők, hogyan is ala­kult a termés. A szeptemberi nagy esőzések miatt — is­meretes — főleg az Alföl­dön és az egri borvidéken nagyméretű szőlőrothadás kez­dődött. Később a száraz, na­pos időjárás csaknem min­denütt megállította ezt a fo­lyamatot, és sokat javított a szőlő, illetve a mustok mi­nőségén. Az állami pincegaz­daságok októbeí .végéig 1 000 00Q ?«fegfe­lelő szőlőt és mustot vásá­roltak fel. Az ország idei bortermése előreláthatólag el­éri a 4,3 millió hektolitert. Testvéri vendé ff ssere te t Beszélgetés a Szovjetunióban járt szövetkezeti parasztokkal AUGUSZTUS DEREKÁN 30 TAGÚ TURISTACSOPORT JÁRT A DABASI JÁRÁSBÓL A SZOVJETUNIÓBAN. A JÁ­RÁSI PÁRTBIZOTTSÁG KEZDEMÉNYEZÉSÉRE, A JÁRÁSI TANÁCS SZERVEZÉSÉBEN, MEZŐGAZDASÁGI SZAKEM­BEREK ÉS TERMELŐSZÖVETKEZETI PARASZTOK KEL­TEK ÚTRA, VILÁGOT LÁTNI. LEGTÖBBJÜKNEK, VALÓ­BAN VILÁGOT-LÁTÁS VOLT EZ AZ ÜT, MERT AZ OR­SZÁG HATÁRÁN MÉG NEM VOLTAK TÜL. KÉT ÉS FÉL HÓNAP TELT EL A HAZAÉRKEZÉS ÓTA. VAJON, MENNYI ÉLMÉNY MARADT MEG A LÁTOGA­TÁSBÓL ÉS FŐLEG, MI? Kaldeneker István, a her­nádi Március 15. Tsz üzem­egységvezetője, Tíz hold­dal lépett 1961-foen a ter­melőszövetkezetbe. Fiatal ember még, 36 éves. Az a típusú ember, aki felis­merte, hogy az egyéniben szerzett sok gyakorlati ta­pasztalathoz az elméleti tu­dást is gyarapítani kell. Most végzi a mezőgazda- sági technikum harmadik osztályát. — Szívesen emlékszem arra az útra — mondotta, amint bekísért bennünket az üzem­egység irodájába. — Soha­sem felejtem el azt a 12 na­pot. Sokat hallott, olvasott Kal­deneker István Kijevről, Moszkváról, őt azonban első­sorban a szovjet mezőgazda­ság érdekelte. Ezért is vállalta a mintegy 2500 forintos költ­séget. (1500 forinttal a terme­lőszövetkezet is hozzájárult utazásához.) A programban egy kolhoz meglátogatása is szerepelt, Poltavától mintegy 50 kilométernyire, a Bolsevik Kolhoz volt ez. — Mi tetszett legjobban? — Először is a fogadtatás — emlékezett vissza Kaldene­ker István. <*— Az egész falu ott volt a községi szovjet előtt Őszinte, . .testvéri fogadtatás­ban volt részünk. Ezt a meg­különböztetett szeretetet egész napon át éreztük. A Kárpátok hegyláncait el­hagyva nagy érdeklődéssel fi­gyelték a tájat A parasztem­bert azonban nemcsak a ter­mészet szépségei érdeklik, ol­vasni, következtetni tud ab­ból, amit lát: — Nem szeretném megsér­teni honfitársaimat — mon­dotta az üzemegységvezető —, de olyan szépen elmunkált földeket, mint Ukrajnában, itthon sehol nem láttam. De ugyanezt tapasztaltuk a Bol­sevik Kolhozban is. Nem sok idő, mindössze egy fél nap állt rendelkezésükre ahhoz, hogy szétnézzenek eb­ben a 7000 hektárnyi nagy­üzemben: — Terméseredményeik az idén jó közepesek voltak. Na­gyon tetszett a gépesítésük, erre azt lehet mondani, hogy teljesen ‘ modern. Minden nö­vény betakarítása gépesítve van... ★ Kucsera Anna, a hernádi Március 15. Tsz baromfite­nyésztője. Dolgozott Buda­pesten üzemben, szíve, esze azonban hazahozta. Ba­Köznapi szolgálatban Akikről most szólunk, sö­tétben indulnak, vagy sötét­ben érkeznek haza. Korán ke­lők vagy későn fekvők — ahogy a változékony munka, c. kenyérkereset megkívánja. Száz és százezren vannak így, néhányat, most mégis kiraga­dott s megörökített a fényké­pezőgép lencséje. Nekik nem­csak „egy műszak a sok kö­zül”, ha posztjukra állnak... O Odabenn süvítő zaj, meg- megrezzenő műszermuta­tók. Fiatalasszony jön moso­lyogva Géczi Kálmánná, be­osztását tekintve gépész a Du- namenti Hőerőműben. Azt szokták mondani, „gyönge asszony”. Ha ez az asszony megismeri itt ezt a csőrengeteget, s kordában tud­ja tartani, parancsolni neki, az már valami. — S odahaza, ott is a gyön­ge asszony parancsol? — (Nagyot nevet) nem en­gedik. Ott a férj az tír, s a két gyerek. © Kisdiákok nyújtózkodva emelik jelentkező kezü­két. Nem valami gyakori kép ez egy nehéz orosz órán. Pá­vai Nándorné, az új százha­lombattai iskola tanára csajc mosolyog. — Az én elvem az, hogy elő­ször engem fogadjanak el a gyerekek. Rajtam keresztül elfogadják és meg is szeretik a tárgyat. Mikor becsukódik mögöt­tünk az ajtó, s magára marad az osztállyal, árad a szó, pe­regnek a feleletek, s nincs olyan gyerek, aki közben meg kérdezné a másiktól: miko: csöngetnek már? O Még az ünnepélyes avatt pillanatok sem jelentei tek pihenést a számára. Elő­romfitenyésztő tanfolyamot végzett, s azóta itt dolgo­zik a telepen. Amikor be­toppantunk az épületbe, az önetetőbe szórta a barom­fitápot. Az üzemekben sem dolgoznak a munkásnők tisztább körülmények kö­zött, ráadásul megközelítő­leg sem keresnek annyit, mint itt a 20 éves Kucsera Anna. Nyitott szemmel járt a Szovjetunióban. Nagyon sajnálja, hogy baromfitelep meglátoga­tására nem kerülhetett sor az idő rövidsége miatt, de így is tájékozódott. — Nem gondoltam, hogy ennyire kedvesek a szovjet emberek. A szívélyes fogad­tatás közben kiszökött a könny a szemünkből. Kucsera Anna más szem­mel nézte a kolhozt, mint a férfiak, öt érdekelte a szociá­lis, az egészségügyi, a kultu­rális ellátottság. A kolhoz pél­dául óvodát tart fenn, orvosi rendelője van, két iskolája. — Hogyan tetszett a falu? — Ez a község kissé szét­szórtan épült, körülbelül úgy, mint a miénk. A központ az nagyon szép, modern épüle­tekkel. Megtalálni azonban a faluban a régi épületeket is, csakúgy, mint nálunk. — Élményéit egymondat­ban? — Nagyon szívesen mennék ki jövőre is. De akkor egy-egy helyen több időt töltenék. ★ Surmann Márton, az új­hartyáni Üj Élet Tszcs tag­ja. 27 hold földdel lépett be a csoportba. Itt lett párt­tag, majd a közelmúltban párttitkár. A háború után 16 hónapig volt fogságban, ugyancsak Ukrajnában. Akkor mindenütt a háború pusztításait látta, ez élt so­káig emlékezetében. Ami­kor szóba került, hogy csatlakozni lehet a csoport­hoz, Surmann Mihály azért vállalkozott az útra, mert kíváncsi volt: mennyire ju­tottak a 20—22 esztendő alatt a szovjet emberek? — Annak idején nem mer­tem gondolni, hogy ennyi idő elég lesz a háborús pusztítá­sok eltüntetéséhez — mon­dotta a párttitkár. — Engem főként a mezőgazdaság fejlő­dése érdekelt, de körülnéz­tem mindenütt, amerre jár­tunk: építkeznek, újat terem­tenek. — És a mezőgazdaság? — Előszöris megdöbbentem a nagy arányokon. Nálunk 20—30—40 holdas táblák, ott több száz hektárosak. Bár­merre mentünk, mindenütt a nagy rend. Nem tudom ho­gyan csinálják: több száz hek­táros cukorrépában semmi gyamot sem láttam. Amikor, ott jártunk, már learattak. A szalmát összekazlazták, a föl- det felszántották. Rend, tiszta­ság mindenütt. ★ Sásdi Antal, az újban« tyáni Űj Élet Tszcs elnöke, a szakember szemével mé-, zett körül a Szovjetuniói ban: — Ahogyan elhagytuk a ha-s tárt, mind többször láttunk a szántóföldek fölött műtrágyát* növényvédőszert szóró repülői gépeket — kezdte a beszélge- tést a tszcs elnöke. — A re­pülőgép ma már szorosan hoz­zátartozik a mezőgazdasági termeléshez. — Milyen kolhoz volt az, amelyet meglátogattak? — Először is meg kell mon­dani, hogy a gazdaság kivá­lasztásánál a tárgyilagosság vezette azokat az elvtársakat, akik a programot összeállítot­ták. Nem afféle, idehaza nem egyszer hangoztatott „kirakat’' kolhozba vittek bennünket, hanem egy átlagosan gazdál­kodó egységet mutattak be, Mi ennek örültünk, mert így sokkaT igazabb képet kap­tunk. — És milyen ez a kép? — Kedvező — mondotta ha­tározottan. — Kenyérgaboná­ból 30—32 mázsa termett át­lagosan, hektáronként, kukori­cából 70—80 mázsa. A kolhog nem rendelkezik 'különleges adottságokkal, földterülete elég vegyes. Épületei sem a legmodernebbek, legalábbis azok egy része. Láttunk 1936- ban készült épületet is. Bár az épületek többsége nem a legmodernebb, berendezése azonban igen! A legtöbb mun­kafolyamatot gépesítették — az állattenyésztésben is. Sásdi Antalt legjobban a növénytermesztés gépesítése ragadta meg: — Először is a növénytár« mesztés gépei a legmodernebb bek. A kolhoz vezetősége a gépesítésnél arra törekszik, hogy a talajelőkészítéstől a betakarításig, minden munka- folyamatot gépekkel végezze­nek. A gabonabetakarítás már régen teljesen gépesített, da most már ugyanígy takarítják be a cukorrépát és a kukori­cát is. — Hogyan élnek a kolhoz- tagok? A tagok jövedelme hasonló a mi szövetkezeteinkéhez. Társadalombiztosítás, öregsé­gi nyugdíj a kolhoztagoltnak is jár. ★ A dabasi járásból aa augusztusi volt az első agrár­csoport, amely a Szovjetunió­ban járt. A véleményekből arra lehet következtetni, hogy hamarosan újabbak is útra kelnek, mert az érdeklődést tapasztalai okit al, helyben szer­zett tapasztalatokkal kell ki­elégíteni. Mihók Sándor /SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMfSS. 1967. NOVEMBER, a nap kél fél hétkor, lenyugszik fél Síkor. da, hogy végre átvegye nem kevesebb gonddal járó tiszt­ségét az új falak között is, s vezesse a nagykőrösi iroda­gépjavítót Verbó Zoltán. — Nincs különösebb érde­men. Mindenki érezte, hogy itt saját otthonunk készül. S ha már így van, nem akartam, hogy ez az otthon kényelmet­len vagy rosszul sikerült le­gyen. S most már itt vagyunk, ha fáradtan is egy kicsit: hét és fél millióért sikerült ide­varázsolni egy légkondicionált levegőjű, emeletes irodagép­javító palotát. Nem értjük egymás sza­vát. A lenszövő gépek pokoli zajjal gyártják az anyagot Budakalászon. A szemüveges asszony otthagyja a posztját s kijön a folyosóra, hogy szót érthessünk. Belányi Ételnek hívják. — Harminchat óta ismerem § ezt a mesterséget. Most már\ más a dolgom, nyolc esztende- § je csak tanítok. Körülöttem ^ minden ifjú szövőnőt én segí- ^ tettem ehhez a szakmához. ^ Három asszony lányom van és $ hat unokám. De hogy idebenn ^ mekkora a családom, nem is \ tudom... i Ez év tavaszán országos $ versenyen startolt, s en-| nek eredménye, hogy Kenéz ^ Rózsa ipari tanuló három hó- § nappal korábban szabadult a ^ ceglédi Május 1 Ruhagyárban. ^ — Azóta kabátokat varrók, ^ szép holmik, bárki örömmel ^ viselheti. S most már kétezer- ^ rel nagyobb a választék: a ju- ^ bileumi versenyben ennyi volt ^ a többletünk egy hónap alatt. ^ Valamit én is tettem érte. Sze- \ retném, ha változatosabb ^ munkát kapnék. Egy kicsivel ^ többet nyújtani, s az ember § máris úgy érzi, hogy nagyobb \ öröm leülni a géphez. )s.

Next

/
Thumbnails
Contents