Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
19CT., NOVEMBER 6., HÉTFŐ o KAPÓS SZÁLLÓ Kaposvárott, az ÉVM Somogy megyei Építő Vállalat kivitelezésében határidő előtt elkészült az ország egyik legszebb vendéglátóhelye, a Kapos Szálló. A központi fűtéssel és minden kényelemmel ellátott, ízlésesen berendezett, kétszáz vendéget befogadó egy-, két-, három- és négyágyas, fürdőszobás szobákban telefon, rádió és televízió szolgálja a vendégek kényelmét. A szállodának 600 személyes másodosztályú étterme, 160 személyes másodosztályú eszpresszója, 120 személyes bárja, valamint harmadosztályú bisztrója és kétezer személyes önkiszolgáló étterme ran. Telnek a hordók Savanyítják a káposztát Korszerű feldolgozóüzem épül Vecsésen Vecsésen— az ország leghíresebb káposzitasavanyító központjában — megkezdődött az őszi termés feldolgozása. Munkához láttak a Zöld Mező és az Ezüstkalász termelőszövetkezet savanyítói, de telnek a hordók a háztáji gazdaságokban és az egyéni termesztőknél is. Az időjárás különösen kiedvez ehhez a munkához, egyelőre még nem kell fűteni a tároló- helyiségeket. Ebben az évben közel 300 holdon ültették ki a község határában a bő hozamú, ízletes fajtákat. A hosz- szan tartó szárazság ellenére is EMLÉKMŰ KIRÁLYRÉTEN Börzsöny. Sziklás hegyek, zuhatagos, rohanó hegyi patakok. Végeláthatatlan vadon. A királyréti medence erdős, hegyekkel körülzárt, melyet a Morgó és a Szén patak darabol fel. Sokat változott az utóbbi években. Szép épületekkel gazdagodott, melyek a patakmenti óriási fák árnyékában a Gránát hegy aljában húzódnak meg. Ez az egyetlen épület- csoport, mely nem a turisták pihenőhelye. Itt működik Pest, Fejér és Veszprém megyék KlSZ-vezetőkép- ző iskolája, immár két esztendeje. Eddig 700 KISZ-vezető ismeretei bővültek, pedagógiai módszerei gyarapodtak, ifjúságvezetői jártasságai, készségei fejlődtek. A hallgatók szabadidőben végzett munkája nyomán épül, szépül az iskola. Ez az intézmény a fiatalok alkotó tevékenységének, közös öszszefogásának eredménye. Az iskola szomszédságában. állt egy sírhant. Korhadó fej fája körül műveletlen föld. Jóformán csak az itt lakók emlékezete jelezte, hogy egy szovjet katona nyugszik a.tölgyek alatt. A'd betemette — Benes Ferenc — a tavaszon halt meg. Az iskola hallgatói eddig is rendszeresen ápolták a sírt. Az elmúlt évben megfogadtuk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára síremléket építünk. A hallgatók önkéntesen több mint 600 órai földmunkát végeztek, míg elkészült a terméskő emlékmű. Tetején fényes csillag jelzi: itt hős nyugszik. Segített a szo- kolyai Béke Tsz és a Királyréti Erdőgazdaság is. A mai ünnepségen, az ismeretlen katona emlékmű avatásán, jelen lesznek a szovjet hadsereg képviselői, az iskola hallgatói, a szobi járás KISZ- vezetőd, Szckolya és Királyrét kommunistái, K1SZ- istáü. »U 1 'Ä ^ÍjferMákl Sörül kis fenyőliget, örökzöld koszorú a hősnek. Geröly Tibor 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS. kielégítő a - termés, a Zöld Mező Tsz-ben például 240 —250 mázsát, a kistermelők általában 200 mázsát szednek fel holdanként. A savanyítás a hagyományos vecsési technológiával történik. Ez adja a különbséget az itteni és a más tájakon tartósított káposzta között, a vecsési javára. Leginkább a fővárosi piacokra kerül a vecsési savanyítás, de jut belőle jócskán az ország más vidékeire is. Egy-egy adag savanyítása, érlelése — most még az enyhébb időr-akban általában 3 hétig tart. A fagytól védett, elvermelt készleteket március 31-ig dolgozzák fel. Nemcsak a háztáji, egyéni termesztőknek nyújt jó jövedelmet a káposzta, hanem a két termelőszövetkezetnek is. Jövőre a Zöld Mező Tsz-ben másfél millió forintos beruházásból elkészül a korszerű savanyítóüzem, amely 140 vagon zöldségfélék feldolgozásán és tartósításán kívül, havonként 30 vagon káposzta savanyítására lesz alkalmas. s. p. 4 millió hektó bor Lényegében befejeződött a szüret, számot vethetnek a szőlőtermelők, hogyan is alakult a termés. A szeptemberi nagy esőzések miatt — ismeretes — főleg az Alföldön és az egri borvidéken nagyméretű szőlőrothadás kezdődött. Később a száraz, napos időjárás csaknem mindenütt megállította ezt a folyamatot, és sokat javított a szőlő, illetve a mustok minőségén. Az állami pincegazdaságok októbeí .végéig 1 000 00Q ?«fegfelelő szőlőt és mustot vásároltak fel. Az ország idei bortermése előreláthatólag eléri a 4,3 millió hektolitert. Testvéri vendé ff ssere te t Beszélgetés a Szovjetunióban járt szövetkezeti parasztokkal AUGUSZTUS DEREKÁN 30 TAGÚ TURISTACSOPORT JÁRT A DABASI JÁRÁSBÓL A SZOVJETUNIÓBAN. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG KEZDEMÉNYEZÉSÉRE, A JÁRÁSI TANÁCS SZERVEZÉSÉBEN, MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK ÉS TERMELŐSZÖVETKEZETI PARASZTOK KELTEK ÚTRA, VILÁGOT LÁTNI. LEGTÖBBJÜKNEK, VALÓBAN VILÁGOT-LÁTÁS VOLT EZ AZ ÜT, MERT AZ ORSZÁG HATÁRÁN MÉG NEM VOLTAK TÜL. KÉT ÉS FÉL HÓNAP TELT EL A HAZAÉRKEZÉS ÓTA. VAJON, MENNYI ÉLMÉNY MARADT MEG A LÁTOGATÁSBÓL ÉS FŐLEG, MI? Kaldeneker István, a hernádi Március 15. Tsz üzemegységvezetője, Tíz holddal lépett 1961-foen a termelőszövetkezetbe. Fiatal ember még, 36 éves. Az a típusú ember, aki felismerte, hogy az egyéniben szerzett sok gyakorlati tapasztalathoz az elméleti tudást is gyarapítani kell. Most végzi a mezőgazda- sági technikum harmadik osztályát. — Szívesen emlékszem arra az útra — mondotta, amint bekísért bennünket az üzemegység irodájába. — Sohasem felejtem el azt a 12 napot. Sokat hallott, olvasott Kaldeneker István Kijevről, Moszkváról, őt azonban elsősorban a szovjet mezőgazdaság érdekelte. Ezért is vállalta a mintegy 2500 forintos költséget. (1500 forinttal a termelőszövetkezet is hozzájárult utazásához.) A programban egy kolhoz meglátogatása is szerepelt, Poltavától mintegy 50 kilométernyire, a Bolsevik Kolhoz volt ez. — Mi tetszett legjobban? — Először is a fogadtatás — emlékezett vissza Kaldeneker István. <*— Az egész falu ott volt a községi szovjet előtt Őszinte, . .testvéri fogadtatásban volt részünk. Ezt a megkülönböztetett szeretetet egész napon át éreztük. A Kárpátok hegyláncait elhagyva nagy érdeklődéssel figyelték a tájat A parasztembert azonban nemcsak a természet szépségei érdeklik, olvasni, következtetni tud abból, amit lát: — Nem szeretném megsérteni honfitársaimat — mondotta az üzemegységvezető —, de olyan szépen elmunkált földeket, mint Ukrajnában, itthon sehol nem láttam. De ugyanezt tapasztaltuk a Bolsevik Kolhozban is. Nem sok idő, mindössze egy fél nap állt rendelkezésükre ahhoz, hogy szétnézzenek ebben a 7000 hektárnyi nagyüzemben: — Terméseredményeik az idén jó közepesek voltak. Nagyon tetszett a gépesítésük, erre azt lehet mondani, hogy teljesen ‘ modern. Minden növény betakarítása gépesítve van... ★ Kucsera Anna, a hernádi Március 15. Tsz baromfitenyésztője. Dolgozott Budapesten üzemben, szíve, esze azonban hazahozta. BaKöznapi szolgálatban Akikről most szólunk, sötétben indulnak, vagy sötétben érkeznek haza. Korán kelők vagy későn fekvők — ahogy a változékony munka, c. kenyérkereset megkívánja. Száz és százezren vannak így, néhányat, most mégis kiragadott s megörökített a fényképezőgép lencséje. Nekik nemcsak „egy műszak a sok közül”, ha posztjukra állnak... O Odabenn süvítő zaj, meg- megrezzenő műszermutatók. Fiatalasszony jön mosolyogva Géczi Kálmánná, beosztását tekintve gépész a Du- namenti Hőerőműben. Azt szokták mondani, „gyönge asszony”. Ha ez az asszony megismeri itt ezt a csőrengeteget, s kordában tudja tartani, parancsolni neki, az már valami. — S odahaza, ott is a gyönge asszony parancsol? — (Nagyot nevet) nem engedik. Ott a férj az tír, s a két gyerek. © Kisdiákok nyújtózkodva emelik jelentkező kezükét. Nem valami gyakori kép ez egy nehéz orosz órán. Pávai Nándorné, az új százhalombattai iskola tanára csajc mosolyog. — Az én elvem az, hogy először engem fogadjanak el a gyerekek. Rajtam keresztül elfogadják és meg is szeretik a tárgyat. Mikor becsukódik mögöttünk az ajtó, s magára marad az osztállyal, árad a szó, peregnek a feleletek, s nincs olyan gyerek, aki közben meg kérdezné a másiktól: miko: csöngetnek már? O Még az ünnepélyes avatt pillanatok sem jelentei tek pihenést a számára. Előromfitenyésztő tanfolyamot végzett, s azóta itt dolgozik a telepen. Amikor betoppantunk az épületbe, az önetetőbe szórta a baromfitápot. Az üzemekben sem dolgoznak a munkásnők tisztább körülmények között, ráadásul megközelítőleg sem keresnek annyit, mint itt a 20 éves Kucsera Anna. Nyitott szemmel járt a Szovjetunióban. Nagyon sajnálja, hogy baromfitelep meglátogatására nem kerülhetett sor az idő rövidsége miatt, de így is tájékozódott. — Nem gondoltam, hogy ennyire kedvesek a szovjet emberek. A szívélyes fogadtatás közben kiszökött a könny a szemünkből. Kucsera Anna más szemmel nézte a kolhozt, mint a férfiak, öt érdekelte a szociális, az egészségügyi, a kulturális ellátottság. A kolhoz például óvodát tart fenn, orvosi rendelője van, két iskolája. — Hogyan tetszett a falu? — Ez a község kissé szétszórtan épült, körülbelül úgy, mint a miénk. A központ az nagyon szép, modern épületekkel. Megtalálni azonban a faluban a régi épületeket is, csakúgy, mint nálunk. — Élményéit egymondatban? — Nagyon szívesen mennék ki jövőre is. De akkor egy-egy helyen több időt töltenék. ★ Surmann Márton, az újhartyáni Üj Élet Tszcs tagja. 27 hold földdel lépett be a csoportba. Itt lett párttag, majd a közelmúltban párttitkár. A háború után 16 hónapig volt fogságban, ugyancsak Ukrajnában. Akkor mindenütt a háború pusztításait látta, ez élt sokáig emlékezetében. Amikor szóba került, hogy csatlakozni lehet a csoporthoz, Surmann Mihály azért vállalkozott az útra, mert kíváncsi volt: mennyire jutottak a 20—22 esztendő alatt a szovjet emberek? — Annak idején nem mertem gondolni, hogy ennyi idő elég lesz a háborús pusztítások eltüntetéséhez — mondotta a párttitkár. — Engem főként a mezőgazdaság fejlődése érdekelt, de körülnéztem mindenütt, amerre jártunk: építkeznek, újat teremtenek. — És a mezőgazdaság? — Előszöris megdöbbentem a nagy arányokon. Nálunk 20—30—40 holdas táblák, ott több száz hektárosak. Bármerre mentünk, mindenütt a nagy rend. Nem tudom hogyan csinálják: több száz hektáros cukorrépában semmi gyamot sem láttam. Amikor, ott jártunk, már learattak. A szalmát összekazlazták, a föl- det felszántották. Rend, tisztaság mindenütt. ★ Sásdi Antal, az újban« tyáni Űj Élet Tszcs elnöke, a szakember szemével mé-, zett körül a Szovjetuniói ban: — Ahogyan elhagytuk a ha-s tárt, mind többször láttunk a szántóföldek fölött műtrágyát* növényvédőszert szóró repülői gépeket — kezdte a beszélge- tést a tszcs elnöke. — A repülőgép ma már szorosan hozzátartozik a mezőgazdasági termeléshez. — Milyen kolhoz volt az, amelyet meglátogattak? — Először is meg kell mondani, hogy a gazdaság kiválasztásánál a tárgyilagosság vezette azokat az elvtársakat, akik a programot összeállították. Nem afféle, idehaza nem egyszer hangoztatott „kirakat’' kolhozba vittek bennünket, hanem egy átlagosan gazdálkodó egységet mutattak be, Mi ennek örültünk, mert így sokkaT igazabb képet kaptunk. — És milyen ez a kép? — Kedvező — mondotta határozottan. — Kenyérgabonából 30—32 mázsa termett átlagosan, hektáronként, kukoricából 70—80 mázsa. A kolhog nem rendelkezik 'különleges adottságokkal, földterülete elég vegyes. Épületei sem a legmodernebbek, legalábbis azok egy része. Láttunk 1936- ban készült épületet is. Bár az épületek többsége nem a legmodernebb, berendezése azonban igen! A legtöbb munkafolyamatot gépesítették — az állattenyésztésben is. Sásdi Antalt legjobban a növénytermesztés gépesítése ragadta meg: — Először is a növénytár« mesztés gépei a legmodernebb bek. A kolhoz vezetősége a gépesítésnél arra törekszik, hogy a talajelőkészítéstől a betakarításig, minden munka- folyamatot gépekkel végezzenek. A gabonabetakarítás már régen teljesen gépesített, da most már ugyanígy takarítják be a cukorrépát és a kukoricát is. — Hogyan élnek a kolhoz- tagok? A tagok jövedelme hasonló a mi szövetkezeteinkéhez. Társadalombiztosítás, öregségi nyugdíj a kolhoztagoltnak is jár. ★ A dabasi járásból aa augusztusi volt az első agrárcsoport, amely a Szovjetunióban járt. A véleményekből arra lehet következtetni, hogy hamarosan újabbak is útra kelnek, mert az érdeklődést tapasztalai okit al, helyben szerzett tapasztalatokkal kell kielégíteni. Mihók Sándor /SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMfSS. 1967. NOVEMBER, a nap kél fél hétkor, lenyugszik fél Síkor. da, hogy végre átvegye nem kevesebb gonddal járó tisztségét az új falak között is, s vezesse a nagykőrösi irodagépjavítót Verbó Zoltán. — Nincs különösebb érdemen. Mindenki érezte, hogy itt saját otthonunk készül. S ha már így van, nem akartam, hogy ez az otthon kényelmetlen vagy rosszul sikerült legyen. S most már itt vagyunk, ha fáradtan is egy kicsit: hét és fél millióért sikerült idevarázsolni egy légkondicionált levegőjű, emeletes irodagépjavító palotát. Nem értjük egymás szavát. A lenszövő gépek pokoli zajjal gyártják az anyagot Budakalászon. A szemüveges asszony otthagyja a posztját s kijön a folyosóra, hogy szót érthessünk. Belányi Ételnek hívják. — Harminchat óta ismerem § ezt a mesterséget. Most már\ más a dolgom, nyolc esztende- § je csak tanítok. Körülöttem ^ minden ifjú szövőnőt én segí- ^ tettem ehhez a szakmához. ^ Három asszony lányom van és $ hat unokám. De hogy idebenn ^ mekkora a családom, nem is \ tudom... i Ez év tavaszán országos $ versenyen startolt, s en-| nek eredménye, hogy Kenéz ^ Rózsa ipari tanuló három hó- § nappal korábban szabadult a ^ ceglédi Május 1 Ruhagyárban. ^ — Azóta kabátokat varrók, ^ szép holmik, bárki örömmel ^ viselheti. S most már kétezer- ^ rel nagyobb a választék: a ju- ^ bileumi versenyben ennyi volt ^ a többletünk egy hónap alatt. ^ Valamit én is tettem érte. Sze- \ retném, ha változatosabb ^ munkát kapnék. Egy kicsivel ^ többet nyújtani, s az ember § máris úgy érzi, hogy nagyobb \ öröm leülni a géphez. )s.
