Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
1967. NOVEMBER 6.. HÉTFŐ ""ZMxrtaf» A VENUS 4. SZÁZHUSZONHÉT NAPOS, 350 MILLIÓ KILOMÉTERES KOZMIKUS UTAZÁS UTÄN OKTÓBER 18-AN SIKERESEN LEERESZKEDETT AZ ESTHAJNAL- CSILLAG FELÜLETÉRE ÉS ADATOKAT SZOLGÁLTATOTT A BOLYGÓ LÉGKÖRÉRŐL. KÉPÜNK A NAGYSZA- BÄSÜ ŰRUTAZÁS ELŐTT KÉSZÜLT, AMIKOR A VENUS 4. A SIMA LESZÁLLÁST GYAKOROLTA — MÉG A FÖL- bÖN. Új poríré az űrben Beszélgetés a kozmoszon át A Venus 4 önműködő bolygóközi állomással összesen 114 alkalommal folytatott beszélgetést a földi központ. A bolygóközi állomás jelzéseit felvevő antenna érzékenysége kolosszális, egy gyufaláng által fejlesztett energiát képes érzékeltetni nagyobb távolságról, mint amely a Holdat elválasztja a Földtől. A vevőközpontban felállított antenna nyolc, egyenként tizenhat méteres átmérőjű parabolacsészéből áll. Áz egész antennarendszer súlya körülbelül másfélezer tonna. Moszkvai idő szerint szerdán reggel 5.42 órakor kapcsolatot létesítettek a már a Venus közelében levő űrállomással. Az állomás' az utolsó földi parancsot 7.25 órakor kapta, azután teljesen önállóvá vált. Önműködően kellett leszállnia a Venusra. A Venus 4-et 400 —500 kilométer távolság választotta el céljától, amikor az állomás már továbbította felbecsülhetetlen értékű információit a bolygóról. Hét óra 34 perckor bekövetkezett a történelmi esemény: az állomásról levált annak orr-része és „fejest ugrott” az ismeretlenbe: az orr-rész leválása után kinyíltak annak ejtőernyői és a föld küldötte lassan ereszkedni kezdett az égitest felszíne felé. Egyidejűleg kinyíltak az antennák is. Az állomás jelzései erősek és jó minőségűek voltak, az adatok egyre-másra érkeztek a központba a titokzatos égitestről, a légnyomásra, a hőmérsékletre, a légsűrűségre stb, vonatkozóan. A Venus 4 szovjet automata állomás a világon elsőként valósította meg a leszállást ennek áz égitestnek a felszínén. Bolygó - víz nélkül A Venus űrállomás célba- érkezésével kapcsolatban az MTI munkatársa megkérdezte dr. Nemecz Ernő professzort, a Magyarhoni Földtani Társulat elnökét, mint földtannal foglalkozó tudóst, hogyan értékeli a Földre juttatott méréseket. — Minél több helyről kapunk adatokat, annál valószínűbbé tehetjük majd a Föld keletkezési elméletét is. Ebből pedig messzemenő következtetéseket vonhatunk le a földi elemek elosztására és közvetve a nyersanyagkutatás szolgálatába állíthatjuk a kutatási eredményeket. A professzor a szonda első mérésével kapcsolatban kifejtette: — Miután a bolygó atmoszférája elsősorban széndioxidból áll, érthető, hogy a felszín felé haladva erősen — 40—280 fokig — növekszik a hőmérséklet. A széndioxid üvegházhatása közismert: a napsugárnak a bolygó felületéről visszavert energiáját ez a gáz fogságban tartja. — A szonda adatai szerint víz nem létezhet a bolygó felszínén — folytatta a professzor. — Ha a mért 15 atmoszférás széndioxidnyomás mellett csak 200 fokos lenne a hőmérséklet, akkor nem zárhatnánk ki a felszíni vizek létezését. A hőmérséklet azonban 80 fokkal túllépi ezt a hőmérsékleti értéket. Ezért azt kell mondanunk, hogy a Venu- son nincs cseppfolyós anyag, legfeljebb csak gőz képzelhető el. Arra nézve, hogy milyen lehet a bolygó anyagának ösz- szetétele, Nemecz Ernő professzor megjegyezte: — A Föld és a Venus átmérője nagyjából azonos, a Venus anyagának sűrűsége azonban kisebb, tehát a nehézfémekből ez a bolygó valamivel kevesebbet tartalmazhat, mint a Föld. Mindenesetre nagy eltérés nem lehet. Az eddigi adatok ismeretében azt mondhatom, hogy a Venus felszínét minden bizonnyal szilikátkőzetek alkotják. A szakértő: Gauser Károly véleménye A Venus — népszerű nevén esthajnalcsillag — most a hajnali égbolton tündököl; a távcsőben, tejfehérnek tűnő felhő- köntösén soha nem keletkezett rés. felszínét ember sohasem láthatta, nem lehetett a felszínére belátni. Évszázadokig csupán találgatták, a gázburok mélyén mi rejtőzik az örök sötétségben. A Venus 4 műszerei néháríy- perces lebegés, gyors fékeződés után minden valószínűség szerint szilárd talajt érteik. Ez a körülmény már önmagában kizárt két régi feltevést; nevezetesen azt, hogy a Venusnak nem lenne szilárd kérge, vagy felszínét valami olyan ősóceán borítja, mint a Földet évmilliárdokkal ezelőtt. A leszállt műszertartály 90 perces működése ellentmond ezeknek a régi feltevéseknek. A Venus felé közeledő rakéta műszerei jelezték, hogy. a. bolygót gyengehidrp- génburok övezd, de nyoma sincs erős mágneses térnek, vagy a földihez hasonló sugárövezetnek. A leszálló szonda sem jelezte a mágneses tér erősödését. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a Venus bolygó belső szerkezet és felépítés tekintetében nem hasonlít a Földhöz. Rendkívüli módon meglepte a tudományos világot a Venus légkörének kémiai összetétele. Azt, hogy nincs jelentős oxigén és vízgőz, azt spektroszkópiai megfigyelések alapján már régebben sejtették. De mi alkotja a Venus légkörének többségét? Feltételezték — a Földdel való összehasonlítás alapján —, hogy az esthajnal csillag légkörében is a semleges nitrogén játszik főszerepet, sőt gyanították, hogy az eddig ismeretlen légkörű Marsot is nitrogénburok veszi körül. Ez a hipotézis most megdőlt. A Venuson észlelt rendkívüli mennyiségű széndioxid a bolygók légköréről szóló elméleteket alaposan megingatta. Megdőlt az a régi feltevés is (Wildt német csillagász híres elmélete), amely szerint a Venus légkörét formaldehyd alkotja s légkörében formalin- felhők úsznak. A légkör túlnyomó többségét alkotó széndioxid jelenlétét és főként keletkezését megmagyarázni jelenleg még nem lehetséges. A tudomány a széndioxid keletkezését általában élővilág jelenlétével hozta összefüggésbe, a Venuson uralkodó egyéb fizikai körülmények ezt szinte kizárják. Honnan ered a sok széndioxid? Erre a kérdésre előzetesen csak egy választ adhatunk: sok olyan ismeretlen fizikai folyamat lehetséges, amely széndioxidot eredményez, így ennek jelenléte a Venuson nem jelenthet valami rendkívüli élővilágot. A Venus 4 sima leszállásával kezdődött a korszak, amelynek végén (talán 1980— 1990 táján) az első földi expedíció leszáll bolygószomszédunk felszínén. \ i . r.-Ä Robotember a Venuson? A csillagvilágbain közeli, földi mércével igen távoli égitesttársunk, a Venus, kezdi felfedni titkait. Na, még nagyon az elején járunk, s a kezdeti kutatási eredmények adatai sem egyeznek mindenben. így eltérés van a távolabbról mért amerikai és a leszállás közben sugárzott szovjet mérések között. Dönteni csak újabb kontrollok után lehet — érték- állóan. Ezért nagyon valószínű, hogy a későbbi időpontokban induló, s Venus végállo- mású rakéták nemcsak az újabb leszállásokat kísérlik meg, de — nevezhetjük így is — robotemberek, vagy robot- laboratóriumok működtetését is. Ezek feladata — a Hold-kísérletekhez hasonlóan —■ anyagmintát venni, azt elemezni. Talán az sem távoli cél, hogy az ismert ködburok ellenére felvételeket sugározhassanak a felszínről. Mindez már nagyobb biztonságot adna, s a mostani sejtések, s néhány adattal megerősített fel- tételezések végleges érvényű tudományos megállapításokká változhatnak. A iegutóbbi eredmények értékéből mindez semmit sem von le. A UPI hírügynökség rajza az újabb szovjet űrsikerről. Az október 30-án felbocsátott Kozmosz 188. szovjet mesterséges hóid és az október 27-cn feljuttatott Kozmosz ^186 föld körüli pályáján önműködően összekapcsolódott, majd három és félórás együttes keringés után, földi parancsra automatikusan szétvált Az űrhajók gyárában A Pravda rendkívüli számában egyebek között riportot közölt abból a gyárból, ahol a Venus 4. bolygóközi állomást elkészítették. A gyár kollektívájának valóban gigászi feladattal kellett megbirkóznia. A Venus 4. állomásnak ugyanis úgy kellett áthaladnia a bolygó légkörén, hogy ne égjen el, ki kellett nyitnia ejtőernyő-rendszerét, le kellett szállnia a vízre — ha van a Venuson — anélkül, hogy elsüllyedjen. Annak a lehetőségét is ki kellett zárni, hogy a műszertartály a Venuson esetleg sziklákon összetörjön. Az űrállomást sokszor ellenőrizték a gyárban és centrifugán próbálták ki műszereinek, huzaljainak, berendezéseinek kifogástalan működését olyan körülmények között, amikor súlya több százszorosán megnövekedett. A Venus 4. tervezőinek fel kellett használniuk a tudomány legújabb vívmányait és ötletes új megoldásokat kellett alkalmazniuk. Az űrállomás megépítésére felhasználták a legkorszerűbb nagyszilárdságú, de ugyanakkor igen könnyű anyagokat, a legújabb optikai műszereket és elektronikai berendezéseket. Különösen nagy probléma volt az űrállomás hőszigetelésének biztosítása. Sikerült olyan anyagot találni, amely visszaveri a napsugarakat és minimálisra csökkenti az űrállomás saját hőtartalékainak el- pazarlását. Ezt az anyagot a tudósok szerint a föld leghidegebb pontjain dolgozó emberek védööltözetének elkészítésére is fel lehetne használni, hiszen minden prémnél jobban tartja a meleget. Élet ä Venuson? A Venus 4. automatikus űrállomás konstruktőrei a Komszo- molszkaja Pravda tudósítójával folytatott beszélgetésük során kifejtették véleményüket arra vonatkozólag, van-e élet a Venus bolygón. A Venuson van élet, de más formák között, mint aminőket mi a Földön ismerünk — mondotta a konstruktőrgárda egyik nőtagja. Egy másik vélemény szerint van élet a bolygón, de a legelemibb formák között, valamiféle egysejt’" lények lehetnek ott. Viszont szó sem lehet a Venuson civilizációról. A tervezőgárda egy harmadik tagjának az a véleménye, hogy más naprendszereken kétségtelenül van élet, de a mi naprendszerünkön belül csak nálunk, a Földön. (Az elhangzott válaszok nem biológus szakemberektől valók s így nem tekinthetők időtállónak. Szerk.)
