Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

1907. NOVEMBER «„ HÉTFŐ Htm 5 KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulója alkalmából, a megyében eredményes munkájuk elisme­réséül A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT ADO­MÁNYOZTA: ' id. Horváth Andrásnak, a munkásőrség gödöllői járási zászlóalja munkásőrének, Kiss Antalnak, az MSZMP Pest megyei Bizottsága osz­tályvezetőjének, dr. Mondok Pálnak, a Pest megyei Tanács VB elnökének, Somodi Gyulának, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga osztályvezetőjének és Suha Andornak, a Pest me­gyei Hírlap főszerkesztőjének. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT ADO­MÁNYOZTA: Gabányi Lajosnak, a Duna­menti Hőerőmű pártbizottsága titkárának, özv. Heil Imrénének, az MSZMP Szobi Járási Bizottsá­ga agit.-prop. felelősének, Hunyadi Józsefnek, a Haza­fias Népfront Gödöllői Járási Bizottsága elnökének. Huszár Károlynénaík, a dán- szentmiklósi Micsurin Tsz füg­getlenített párttitkárának, Jósvai Lajosnak, a Gödöllői Járási Tanács VB elnökhelyet­tesének, dr. Karafa Gyulának, a Pest megyei Főügyészség csoportve­zető ügyészének, Kottái Sándoménak, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga archívuma vezetőjének, Leskó Lászlónak, az MSZMP Nagykőrösi Városi Bizottsága tagjának, a Nagykőrösi Kon­zervgyár üzemi pártbizottsága titkárának, Mikoletczki Zoltánnak, a Budai Járási Tanács VB elnök- helyettesének, Nagy Péternének, a Szobi Járási Nőtanács függetlenített titkárának és Radics Ferencnek, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga munkatársának. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT ADO­MÁNYOZTA: dr. Acs Andrásnak, a Pest­éi dóki Járásbíróság elnökhe­lyettesének, Balogh Ferencnek, a zsám­béki községi csúcsvezetőség oárttitkárának, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum óártalapszervezete titkárának, Csókái Jánosnak, a Csepel Autógyár normállá gyáregysé­ge aLapszervezetá pent titkárá­nak, Fabók Jánosnak, a Hazai Fé­sűsfonógyár kis tárcsái gyár­egysége üzemi csúcsvezetősége párttitkárának, Jancskár Sándornak, a Nagymarosi Községi Tanács VB -titkárának, Friss Antalnénak, a Nagy­kőrösi Konzervgyár szb-tit­kárának, Frits Istvánnak, a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi bizottsága ve­zetőjének, Hamich Sándornak, a KISZ Budai Járási VB tagjának, Nagy Sándornak, az Egész­ségügyi Minisztérium Pomázi Munkaterápiás Intézete csúcs- vezetősége párttitkárának, Pláveczky Károlynak, a Munkásőrség Pest megyei Pa­rancsnoksága munkásőr törzs- tagnak, Szellő Józsefnek, a Szent­endrei Járási Tanács VB tit­kárának, Szlama L ásziónénak, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga főadminisztrátorának, Terdik Jánosnak, a Vecsési Állami Gazdaság társadalmi szb-ti tikárának, és Tóth Gábornak, a Ráckevei Községi Tanács VB elnöké­nek. Önkiszolgáló rarrnsoalnn icírásaoba Uj szolgáltatást vezetett be a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat, az önkiszolgáló var­rószalont. Egyelőre kísérlet­ként próbálják ki a fővá­ros Sziget utcai boltjában s ha beválik, bevezetik az egész hálózatban. óránként hat forintért varrhat itt a háziasszony, s mivel az üzlet vezetője szakember, tanácsot is kap­hat Divatlapok, szabásmin­ták állnak az érdeklődők ren­delkezésére, az egyéb ha­gyományos kölcsönzési cik­kek mellett Úgy gondoljuk, szívesen vennék a szolgáltatást igény­lők, ha legalább hetenként kétszer az üzlet egyik dol­gozója, vagy szakember se­gítene a ruhapróbálásban, vagy a nehezebb dolgok, pél­dául a cipzár bevarrásában. A Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat újabb szol­gáltatást is tervez, leírószo­bát akar nyitni. Ha valakinek gépelni va­lója akad, lehetősége len­ne arra, hogy ott leírja. Valószínűleg szívesen ven­nék igénybe ezt a kölcsön­zési lehetőséget azok a gye­rekek, akik az iskolában gé­pelni tanulnak, hiszen ol­csóbb lenne hetenként két­szer egy órát valahol gya­korolni, mint egy hónapig 120 forintért bérelni egy-egy írógépet. Az új szolgáltatá­sokkal szeretnénk találkozni Pest megyében is. Naptári „évszámítás“ az erdőgazdaságokban Eddig az erdőgazdaságok, alkalmazkodva a természet­hez, október 1-én kezdték a gazdasági évet. Január 1- től — az új mechanizmus követelményeinek megfelelően, a közelmúltban megjelent mi­niszteri utasítás szerint — a naptári, éves gazdálkodásra térnek át. Az áttéréssel kap­csolatos átmeneti tennivaló­kat külön utasítás szabá­lyozza. Fakanál — por nélkül Nemcsak a messzi környéken, de az egész országban a Pomázi Faipari Ktsz-nél készítik a legtöbb háziasszony-szakácskézbe való főzőkanalat. Még nem is olyan régen az ügyes kezű asszonyok joggal kifogásolhatták, hogy egészségtelen, faporos a levegő, az üzemben felsze­relt elszívó berendezések most elszippan tják a levegőt szennyező apró részecskéket kormánytól eltérően az angol kabinet magatartását bizonyos ingadozás jelle­mezte. Ez mutatkozott meg a hazafelé utazó Thompson figyelmes angliai fo­gadtatásában, valamint Buchanan orosz- országi angol követ feltűnést keltő állás- foglalásában, aki a „keményfejű" fran­cia követtől, Noulens-től és Francis­coi eltérően 1918. elején az antant poli­tikájának némi revízióját javasolta. 1918. januárjában az úgynevezett Dia- mandi-incidens során az amerikai kö­vetet és az antantországok megbízottait komoly diplomáciai—politikai vereség érte. Ez idő tájt a román király utasí­tást adott a Moldva területén állomáso­zó orosz csapatok forradalmárainak le­tartóztatására és legyilkolására. A szov­jet kormány nem nézhette tétlenül e súlyos támadást, s kénytelen volt meg­torlásokat kilátásba helyezni. Mivel a figyelmeztetések nem használtak, túsz­ként letartóztatták Constantin Diamandi grófot, a petrográdi román követet. Ekkor már Francis volt az oroszor­szági diplomáciai testület doyenje. Az általa összehívott diplomatagyűlés ki­mondotta, hogy ha Diamandi nem kerül azonnal szabadlábra, úgy a Petrográd- ban tartózkodó diplomaták mindnyájan egyszerre felkeresik Lenint és előtte személyesen tüntetnek a szovjet kor­mány ellen. Az igazi d'plomata A szovjet diplomácia felismerte, hogy Francis elvétette a lépést. Lenin a Szmolnijba kérette a haragos követeket. A diplomatákat rendkívül érdekelte az épület, a forradalom főhadiszállása, amelynek meglátogatásától eddig eltil­totta őket politikai állásfoglalásuk. A kényesebbek ugyan elhúzták az orrukat, mert a Szmolnij kertjében szabad tűz­helyeken főzték a vörösgárdisták és a szovjet kormány tagjainak levesét, mégis mindnyájan feszült figyelemmel fordultak be az épület kapuján. A tulaj­donképpeni tárgyalásra Lenin dolgozó- szobájában került sor. Lenin pompásan irányította a tárgya­lást. A pöffeszkedő Francist erkölcsi­leg azonnal megsemmisítette azzal a be­vezető megjegyzéssel, hogy mivel ő, Lenin, nem eléggé jártas az: angol nyelvben, kéri a diplomáciai testület vezetőjét, hogy mondanivalóját francia nyelven adja elő. (Persze Lenin sok an­gol és amerikai tanúsága szerint jól beszélt angolul!) Francis önérzete súlyos sebet kapott. Szégyenszemre kérnie kel­lett, hogy valaki kollégái közül siessen segítségére, s angol szavait fordítsa franciára. Számítsuk mindehhez Lenin ismert ravaszkás, győztes mosolyát, de még a követek alig titkolt derültségét is, hiszen sokan önkéntelenül is Francis hírhedtté vált francia leckéire emlékez­tek. Az igazi csapást Lenin még ezután mérte a megjelentekre, amikor kifejezte örömét afelett, hogy a követek, akik addig még egyébként sem akarták elis­merni a szovjet hatóságokat, most kol­lektiven jöttek el, sőt, még kérelemmel is fordulnak hozzá! Az ellentmondó és bosszantó oroszor­szági jelentések Wilsont arra kénysze­rítették, hogy újabb személyi megbízot­takat küldjön Oroszországba. Köztük volt az intrikus, mindenre kész Sisson, aki csakhamar kétes világhírnévre tett szert. Amikor megindultak Breszt—Li- tovszkban Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak különbéke-tárgyalá- sai, tetőfokára hágott az antant rága­lomhadjárata. Ekkor lépett fel az ameri­kai Sisson azzal a jelentéssel, hogy sike­rült olyan iratokat kicsempésznie a Szmolnijból, amelyek azt bizonyítják, hogy Lenin, Trockij és a többi szovjet vezető a németek fizetett ügynöke. Ezek az úgynevezett Sisson-iratok kezdetle­ges hamisítványok voltak. Különféle né­mát hivatalok álpecsétjeit ütötték rájuk, de közben több irat szövege ugyanabból az írógépből került ki. A hamisítványok leleplezése később érzékeny csapást mért az Egyesült Államok presztízsére. Kémkedés gyanújával Francis maga is fanatikusan Ismétel­gette, hogy a bolsevikok német ügynö­kök. Az egyik követségi értekezlet előtt azonban (ahol éppen a német befolyás elleni küzdelem problémáit akarták megbeszélni) távirat érkezett Washing­tonból. Az amerikai külügyminiszté­rium röviden és határozottan közölte Francis-szel, hogy deCram asszony a né­metek érdekében végzett kémkedéssel gyanúsítható, s azonnal felszólította a követet, hogy a nevezett személyt távo­lítsa el a követség épületéből... Az amerikai követ csak azért kerülte el a nagyobb botrányt, mert a breszt— litovszki béke megkötése után az an­tant kormányainak mindennél fonto­sabb lett a fegyveres beavatkozás. Fran­cis egyik napról a másikra elrendelte a követség kiürítését. Olyan gyorsan tá­voztak, hogy követségük százévi irat­anyagát hulladékpapír módjára hagyták hátra. Eltávoztak a „jelentéktelen” Pet- rográdból és meg sem álltak — Vologda „világvárosig”. Könnyű kitalálni, hogy ez a község azért volt számukra fontos, mert errefelé tanyáztak a fehérgárdis­ták, akiknek győzelmét biztosra vették a nyugati urak. Ma már a nyugati országok polgári történészei és ideológusai is bírálni kez­dik az akkori nyugati kormányok eljá­rását. Feltűnést keltett például George Kennan amerikai történész és diplo­mata „Oroszország kilép a háborúból” című könyve, amely azzal az igénnyel készült, hogy kritikai vizsgálat alá veszi az antant oroszországi balsikerét. A könyv mégsem teljesítette igazán ezt a feladatot, mert Kennan a felsülés okát nem annyira az antantimpenalisták osztályálláspontjában, hanem inkább véletlenszerű tényezőkben véli felfedez­ni. Francis túlbúzgósága és hedonizmu- sa, az idős Wilson elhatalmasodó fáradt­sága mindennél fontosabbnak tűnik ne­ki. Végeredményképpen Kennan és az őt követő ideológusok csak alkalmi félre­értést látnak az antantdiplomácia és politika vereségében. Természetesen a polgári külpolitika vonalvezetésében is gyakran előfordul­tak olyan részletmozzanatok, amelyek maguknak a polgári rendszereknek sem kedveztek. Politikájuknak mégsem ezek a különös, s idővel eltüntethető szerte­lenségek alkotják az Achilles-sarkát. Az volt a főbaj, 1917-ben is, hogy a tő­késdiplomácia az egyetemes emberi fej­lődés alapirányát, vagyis magát a vi­lágtörténelmet ismerte félre.------------------------------------------------------------------------------­­- \ N Ünnepi látomás N ekem fekete volt a bőröm. Sn hordtam a köve­ket a dicső római birodalom hadiútjaira. Volt egy szerelmem, ébenbőrü szépség. De eladták egy római nagyúrnak. Vissza akart szökni az ágyamba. A nagyúr kutyái tépték széjjel. Tes­tem sebes volt a láncoktól, láz gyötört és éhség. Spartacus sereget gyűjtött. A láncainkból kovácsoltunk kardot... A Via Appián feszítettek keresztre, felettünk fekete volt az ég a keselyűktől. Ezt láttam utoljára. Egy hatalmas keselyű kivált a fekete felhőből, szélterített szárnnyal zuhant a szememre ... — Engem Dózsa György hívott a harcba. Kiegyene­sítettük a kaszát és istent hívtuk segítségül igazságunk­hoz. En már irigyeltem a hűbérúr barmait, azoknak mindig kijárt az étel, a meleg istálló, a friss szalma. Ügy mondták addig, hogy az isten rendelte így. De az isten nem lehet ilyen gonosz. Az isten engem is az ő képére te­remtett. Nekem is emberarcom van, úgy mondják, hogy engem is vár a túlvilág, a megbocsátó nagy isten... Egy kocsi lőcséhez kötve húztak végig a falun. Ott álltak a hátnál a kicsik. Asszonyom kötőjével takarta el az arcu­kat, hogy ne lássák, hogy az, aki fasípot faragott nekik, alaktalan csomóvá roncsolódik ... I — Ismeritek ti a Marseillaise-t? ... Ezt énekeltük. Me­zítláb rohantunk, úgy is hívtak: mezítlábasok. Párizs ut­cáin akkor hömpölygőit a vér. Romokban állt a Bastille, trikolór lengett a házakon. Szép lányok hordták a bort és kenyeret. Hajukbaan szalag, azon a felirat: szabadság, egyenlőség, testvériség. En addig péklegény voltam, a szeretőm dúskeblű, magas lány volt, úgy terveztük, hogy­ha győz a harc, egybekelünk, lesznek gyerekeink... Erről álmodoztunk a kovászszagú melegben. Mellőle ragadtak el a puskás királyiak, öt is kirángatták a térre, hogy lássa, amint a fejem belehullik a fűrészporos kosárba ... — Ha ti hallottátok volna Petőfi Sándort! Vékony kis emberke volt, égő tüzes szemmel. Ez a tűz elég volt, hogy lángra lobbantsa a szunnyadó országot. Bamba pa­raszt voltam, hogy is juthatott volna eszembe, hogy más élet is van? Hogy ember is lehet az ember... Puskát kaptunk és uniformist, meg jó meleg cipót. Nagy sereg­gel mentünk és amerre megfordultunk, ünnepelt a nép. Győztes csatákban űztük a rabtartót és nyomunkban meg­tanult nevetni a keserű ember. Nekem is volt babám. Kék szemű lány, azon a tavaszon a szüretre terveztük a lagzit De a férfiember akkor ősszel nem ért rá az ilyes­mire ... Segesvárnál ért el a golyó. Láttam a császári katonát, utolsó fény a puska villanása volt. Jeltelen sír­ba tettek és a földet felszántották felettünk ... — Mi Leninnel mentünk és zászlónkra feltűztük a ti Spartacusotok és Petőfitek nevét és énekeltük a Mar- seilldise-t is. Tőletek tanultunk és belőletek merítettük az erőt. Olyan forradalmat akartunk, mely minden forra­dalmak folytatója és befejezője lesz. Én munkás voltam és nem értettem a történelemhez. De a legegyszerűbb összefüggéseket Lenin megmagyarázta. Az én Na táskám velem jött a harcba is. Mi úgy énekeltük, hogy „ez a harc lesz a végső”... ötágú csillag volt a sapkánkon, egy-egy ága a föld egy-egy részét jelképezte. Mert mindenütt él­nek munkások, akik várnak az emberi életre. Minket fi­gyelt akkor a világ. Tőlünk rettegett a tőkés Berlinben és San Franciscóban. Nem csoda, hogy zsoldosokat küld­tek ellenünk. Lenin azonban azt mondta, hogy miénk a győzelem. Egy intervenciós golyója ütötte át a szívem... — Negyven kecském volt. Szerbia hegyeiben legel­tettem. Pici házam volt egy patak partján. És sok gyere­kem, munkától elnehezült asszonyom. Egy napon tankok jöttek és horogkeresztes katonák. Golyószóróval tüzeltek a kecskékre. Az asszony sikoltva rohant elő a házból. Mit adunk holnap a gyerekeknek? Ez a néhány kecske volt mindenünk... Ki az, aki ezt is elveszi... Keresztbe vág­ta egy sorozat. En a hegybe menekültem. Olt már sokan voltak. Pásztorok és más hegyi emberek. Mondták, hogy a vezér segítséget kap az orosz testvértől. Aztán jött a fegyver... En is kaptam, ügyes dobtáras géppisztolyt. Egy napon parancsot kaptam egy híd felrobbantására. Zuhogott az eső, elázott a gyújtózsinór. Messziről hallot­tam a tankok dübörgését. Nemsokára feltűntek ezek a rettegett, nagy acélhernyók, ráhajtottak a hídra. Eléjük rohantam és az ölemben robbant a bomba. Harminc gép­szörny zuhant a mélybe ... — Fekete volt a bőröm. Harlemben volt egy pici há­zam. öreg anyámmal éltem benne. Anyámmal, akinek az apját még rabszolgaként adták el délen. Anyám halálán volt, gyógyszer kellett volna és orvos. Tébolyulton rohan­tam a belvárosba. A patikán tábla volt: Csak fehéreknek. Bementem az ajtón. Két szolga korbáccsal zavart ki. Nemsokára felvonultunk tüntetni. Hosszú menetben höm­pölygőit a sok fekete. Az út széléről köveket dobtak ránk és leköpködtek. Szemét nigger! Ezt kiabálták. Egy kocsiban nagykalapos férfi ült. Pisztolyt tartott a kezé­ben. Odakiabáltam neki: A testvéremet azért elvittétek Vietnamba. Küldtetek helyette egy cédulát: Elesett az amerikai nép szabadságáért. Kiért kellett neki meghal­nia? Értem? Avagy teérted? A fehér lőtt. Az úttestre buktam, még hallottam állati röhögését és láttam, hogy felettem megindul a feketék félelmes áradata ... — En is az emberiség szebb jövőjéért haltam... űr­hajós voltam. Az volt a parancs, hogy el kell jutnunk a messze csillagokra. Az ember nagy és hatalmas, ura lehet az egész természetnek, őt szolgálja a világ minden ener­giája, övé az anyag, neki int a messze csillagok fénye. Az ember óriás és ha legyőzte az önmagában szunnyadó go­noszt, ha legyőzte az embertelenséget, kezes szolgaként kínálja minden kincsét a világ. Egyedül száguldtam a sötét égen. Meteorrajok milliárdjai húztak el mellettem. Lenéztem a földre és láttam, hogy milyen kiesi. Apró kis golyóbis, melyen hárommilliárd ember szorgoskodik. Mind élni akar. Zenét hallgatni, szeretni és nyugodtan nézni fel a fényes csillagokra. Akkor, ha valaki felnézett az égre, láthatta, azt a kis fényes pontot, melyet az em­ber küldött fel oda. Egy csillagot küldött az ember az égre... Es most együtt vagyunk testvérek. Együtt va­gyunk és egyek vagyunk mi valamennyien: forradalmá­rok... Az örök forradalom neves és névtelen katonái... Az emberiség katonái. Odalent, most valamennyiünket ünnepelnek... ősz Ferenc v ____________________________/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents