Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

“t^irlíip 1967., NOVEMBER 6., HÉTFŐ ? ÜNNEPEL AZ EGÉSZ VILÁG! (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió javára. Sebői a világon nem folyt és nem fo­lyik olyan hatalmas arányú lakásépítkezés, új óriási ipar­telepek létesítésével egy idő­ben, mint Lenin országában. Micsoda hatalmas gazdasá­gi erő rejtőzik abban az or­szágban, amely egyszerre ké­pes 220 millió ember életszín­vonalát emelni, új sokmilliár­dos beruházásokat igénylő gyárakat építeni, közlekedést korszerűsíteni, tudományos kutatásokat folytatni és ugyanakkor segítséget nyúj­tani a testvéri népi demokrá­ciáknak és a szabadságukért harcoló országoknak. Meg­van ehhez az erő, mert nem csupán anyagiakon múlik. Ott van ennek a legfontosabb biztosítéka, az új típusú em­ber, a szovjet ember. A szov­jet emberek, akik a háborúban csodálatos hősök és békében a tudomány csodáit hozzák létre. A szovjet emberek, akik nem csupán a mának élnek, hanem a háborúban és a bé­kében egyaránt az egész em­beriség jövőjéért áldozni tudó emberek. Az első szputnyik fellövése óta, új jelszó született meg Amerikában: „Utol kell érni az oroszokat.” Számunkra ez nem egyszerűen gazdasági, technikai verseny. Tudjuk, hogy ez egyben a háború és a béke versenye. Az a tény, hogy az imperialisták nem használhatják fel az atomot, a rakétákat zsarolásra, mint ahogy azt szándékuk volt, a szovjet embereknek köszön­hető. Nekik köszönhetjük, hogy az imperialisták kényte­lenek voltak felismerni, hogy egy IEt. világháború kirobban­tása már nem jelenthet mil­liárdos hasznokat, mert New York, Washington, vagy Chi­cago védhetetlen. A háborúra spekulálók nem teljhatalmú urai többé a világnak. A bé­kés, emberibb életre vágyó dolgozók millióinak ma már van védelmezője, oltalmazó- ja, biztos támasza. Igaz, el lehet mondani azt is, hogy a fejlődés bármilyen ’ gyors, mégis lassúbb, mint ahogyan azt hittük, mint aho­gyan szeretnénk. Igaz, sok nehézséggel, előre nem látott akadállyal kellett megküzdeni. Történtek hi­bák, súlyos problémák nehe­zedtek a szocializmus építé­sére. Az elmúlt 50 év nem­csak sikereket jegyez fel a történelem lapjaira, hanem vereségeket, még magunk okozta sebeket, vesztesége­ket is. De ezek nem a marxiz­mus elveiből, nem a társadal­mi rendszerből, hanem a marxista ismeretek hiányá­ból, emberi hibákból és gyen­geségekből következtek. Le­egyszerűsítettük a szocializ­mus építéséről szóló tanítá­sokat. Hol az „utópisták”, hol a „vulgaristák” útjain botor­káltunk. Nem mentegetőd- zés, ha azt mondjuk, hogy az úttörők, az ismeretlenséget Ie- küzdők szokásos sorsát éltük végig. De ez egyben nem csu­pán a Szovjetunió és a népi demokratikus országok számá­ra, hanem minden szocialista útra lépő nemzet, az egész em­beriség számára nyújt gazdag tapasztalatokat. Útmutatás, gyakorlat ahhoz is, hogy mit, hogyan, jobban, különbül, másképp. Nem kell az úttö­rők szenvedéseit az utódok­nak végigjárni. Nem ünnep­rontás szólni ezekről a gon­dokról, mert ezek számbavé­tele fokozza a megtett út er­kölcsi nagyságát. Mi, magyar kommunisták különösen büszkék vagyunk arra, hogy történelmünk szo­rosan összeforr a Szovjet­unióéval. Már az 1917-es feb­ruári forradalom után tag­jai voltak egyes magyar hadifoglyok a bolsevik párt­nak. 1917-ben, a polgárhá­ború idején kétmillió hadi­fogolyból 500 ezer volt ma­gyar. Ebből minden ötödik ember, közel 100 ezer magyar hadifogoly négyéves háború és hadifogság kínja után a bolsevikokra szavazott. Sza­vazott azzal, hogy harcba ment, vérét ontani a szov­jethatalomért. A százezer magyar-internacionalista ott volt a világtörténelmet el­döntő csaták füzében. Ok pecsételték meg örökérvé­nyűen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátságát. Erre a fegyver­tényre utal az SZKP Köz­ponti Bizottságának, az MSZMP IX. kongresszusá­hoz küldött levele is, amely szerint „a szovjet és a ma­gyar népet a proletár nem­zetköziség elvein, a sorsuk közösségén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom füzé­ben született fegyverbarátsá­gon alapuló testvériség szo­ros kötelékei fűzik egymás­hoz”. Ha meggondoljuk, hogy az 1919-es szocialista forra­dalom, a Magyar Tanács- köztársaság Vörös Hadsere­gének legnagyobb létszáma mintegy 200 ezer fő volt, büszkék lehetünk. Ebből a seregből magaslottak ki az olyan kommunista vezetők, mint Kun Béla, Münnich Ferenc, Karikás Frigyes, Jan­csik Ferenc, Vántus Károly és a többiek — akik 1918. november 24-én Magyaror­szágon a hazai baloldali szo­cialistákkal együtt megterem­tették a kommunista pártot. Ennek a pártnak a vezetésé­vel jött létre Magyarorszá­gon 1919-ben a Tanácsköz­társaság, a Szovjetunió után elsőnek a világon. Mégpe­dig olyan módon, hogy ezt a magyar nép színe-java akarta, támogatta, küzdött ér­te. S ez a kommunista párt élt, hirdette eszmeit, a Szov­jetunió erejét, a Horthy-fasiz- mus 25 esztendejének szinte minden percében, illegalitás­ban azért, hogy 1945-ben, a felszabadító, győzelmes Vörös Hadsereg adta lehetőséggel élve nekifogjon Magyaror­szágon újra munkáshatalmát teremteni. Sokat és nem eredménytelenül tettek Hor- thyék azért, hogy a magyar nép tömegeinek szívéből és agyából kitépjék a szocia­lizmus gondolatát és helyé­be a nacionalizmus, soviniz­mus, szovjetellenesség mérgét ültessék el. 1918 —1919 — 1945, ezek a dátumok világosan mutatják, hogy a magyar nép tömegei vettek részt a har­cokban, értették meg a szo­cializmus eszmélt. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulóján meghajtjuk zászlón­kat, a szeretet, a tisztelet, a hála zászlóit a szovjet nép előtt. Az előtt a nép előtt, amely hűséggel és áldoza­tokkal követte Marx, En­gels, Lenin halhatatlan esz­méit. Meghajtjuk fejünket a hő­sök előtt, akik életüket ál­dozták a forradalom esz­méiért. Köszönjük a sorsnak, hogy az emberi társadalom e küz­delmes szakaszában bepillant­hatunk a Szovjetunióval való közös munka nyomán felemel­kedő új világba, és cselekvő részesei lehetünk megvalósí­tásának. E napon újult fogadalmat teszünk: diadalra visszük a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak világot formáló eszméit, munkánkkal, küzdel­meinkkel megteremtjük a napfényes jövőt. Köszöntjük nagy barátun­kat és védelmezőnket, az 50 éves Szovjet Hatalmat. A második Lenin-rend j Dr. Münnich Ferenc | öt szabadságharc katonája, a hajdani forradalmi’ harcok ma is töretlen hőse, örömteli izga­lommal készült a nagy októbe­ri évforduló megünneplésére. Számára különösen nevezetes személyes ünnep a fél évszáza­dos évforduló. Kettős születés­nap. hiszen ott állhatott a szov­jethatalom bölcsőjénél. Maga is szinte újjászületett, forra­dalmárrá vált azokban a na­pokban. ötven éven át életé­vel, munkájával adta bizony­ságát a szovjet nép iránti őszinte, baráti érzéseinek. Hogy milyen vallomással köszönti az évfordulót? Most is csak azt mondja, amit 1905 novemberében vallott, amikor tettei, küzdelmei elismerése­képpen a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége először tüntette ki a Lenin- renddeL „A Szovjetunió máso­dik hazám — mondta akkor. — Mindig szeretettel gondolok ottani barátaimra, az interna­cionalistákra, akikkel együtt harcoltam.” Most megkapta a második Lenin-rendet. A nagy évfordu­lóra emlékezve, feleleveníti a harcokat, melyeknek részese volt. De az ő élete szavak nél­kül is sokat mond. Életútja, küzdelmei a legszebb vallomás arról, mit jelentett ez a fél év­század a jobb sorsra törekvő népek, emberek életében. Mint az Osztrák—Magyar Monarchia fiatal tisztje, az első világháború poklában került fogságba, miután derekasan kiábrándult a kapitalizmus embertelenségeiből, képmutató hazudozásaiból. Orosz földön érte Lenin forradalma, s mint fejlett szocialista érzékű ember, hamar felismerte, hol a helye. Már a kezdet kezdetén Kun Béla fegyvertársa lett, forradalmi csoportot alakítot­tak, később vörösgárda-egysé- geket szerveztek Tomszkban.-———----------­- a harcra ké­I Miközben | szülődött,---------------------- iparkodott i gazi marxista forradalmárrá vá’ni. Jó tanítómesterei voltak a tomszki bolsevikok és Kun Béla személyében. A lenini el­mélet vele és társaival világo­san megláttatta a tennivalókat. A tomszki internacionalisták mondtak ki először a magyar hadifoglyok közül, hogy a ro- konszenv kevés. A forradalo­mért a fegyveres harcot is vál­lalniuk kell. A Mandzsúria felől szovjet földre törő Szemjonov attamán hamarosan próbára tette elha­tározásuk erejét. S Münnich Ferenc, aki a tomszki forradal­márok katonai szakértője és szervezője volt, nekilátott a vörösgárdista zászlóaljak fegy­veres harcra való felkészítésé­hez. A szibériai vasútvonalat el­foglalták a fehérek, Tomszkot nem tarthatták tovább Lenin katonái. Ügy látszott, hogy a forradalmárok számára egyet­len lehetőség maradt, védelmet keresni az őserdő rengetegei­ben. Münnich Ferenc jobbat tudott ennél. Javaslatára két folyami hajót hadihajóvá ala­kítottak át, megrakták 35 gép­puskával, két tábori ágyút is kerítettek, s az Ob vizén, zaj­ló jégtáblák között elindult a .,flotta”, hogy nyugat felé tart­va, csatlakozhasson az Uraiban harcoló Vörös Hadsereghez. S néhány hónappal később Münnich Ferenc Reiner Ká­rollyal együtt már az uráli fo­golytáborokban szervezte a vö­Külpolitikai kaleidoszkóp A NEMZETKÖZI VÖRÖS- KERESZT BIZOTTSÁG Géni­ben megerősítette, hogy a kon­gói fehér zsoldosok és az őket támogató katangai csendőrség, összesen 1030 ember, átlépték a rwandai határt. A Vöröske­reszt előkészületeket tett a zsoldosok elszállítására. Idő­közben a kinshasai rádió je­lentette, hogy a menekülő zsoldosok súlyos veszteségeket szenvedtek, s a nemzeti hadse­reg alakulatai „diadalmenet­ben vonultak be Bukavu vá­rosába”. VASÁRNAP HAJNALBAN háromórás tüzérségi párbaj bontakozott ki a Jordán fo­lyón keresztül izraeli és Jor­dániái egységek között. AZ ALGÉRIAI ENSZ-KÜL- DÖTTSÉG cáfolja azokat a híreket, hogy Algéria nem ad­ja ki Kongónak a négy hó­napja őrizetben tartott Csom- bét. REPÜLÖSZERENCSÉTLEN­SÉGEK. Szombaton este egy spanyol utasszállító repü­lőgép, amely a spanyolországi Malagából úton volt London­ba, röviddel leszállása előtt egy dombnak ütközött és fel­robbant. A repülőgép utasai és személyzete életüket vesz­tették. Vasárnap hajnalban egy tajvani utasszállító repü­lőgép a hongkongi repülőtér­ről indulóban, a tergerbe nyú­ló kifutópályáról a tengerbe zuhant, s a viharos hullámok­ban kettétört. Szerencse a sze­rencsétlenségben : itt csupán egy utas halt meg, a többiek csak megsebesültek. A BIZTONSÁGI TANÁCS e havi elnöke, Mamadou Buba­kar Kante, hivatalosan tájé­koztatta a Biztonsági Tanács állandó tagjait, a tíz nem ál­landó tagnak a közel-keleti helyzet rendezésére kifejtett erőfeszítéseiről, illetve ezen erőfeszítések kudarcáról. New York-i körökben feltételezik, hogy a Biztonsági Tanács szerdán vagy csütörtökön tart hivatalos ülést. VI. PÁL PÁPA egészségi ál­lapotáról kiadott vasárnap dé­li orvosi jelentés szerint a szombat reggel megoperált pápa nyugodtan, töltötte az éjszakát és állapota kielégítő. Vasárnap délelőtt megszün­tették mesterséges táplálását. AZ AMERIKAI GALLUP KÖZVÉLEMÉNYKUTATÖ- INTÉZET legutóbb megtartott adatgyűjtése szerint meg­szűnt a Johnson elnök népsze­rűségének csökkenését muta­tó tendencia. Az elmúlt két hónapban az elnök népszerű­sége se nem csökkent, se nem emelkedett. A REPULSE új brit nukleá­ris tengeralattjárót, amely szombaton vízrebocsátása után zátonyra futott, vasárnap a ko­ra reggeli órákban sikerült a zátonyról le vontatni. HATALMAS RENDŐRI AP­PARÁTUS keresi az életfogy­tiglani börtönre ítélt Claude Tenne OAS-terroristát, Gavou- ry volt algíri rendőrtanácsos gyilkosát. Ez az elvetemült fasiszta bűnöző három másik OAS-gionosztevő kiszabadulá­sát használta fel arra, hogy megszökjön a Ré-szigeti bör­tönből, amelyből a szakértők elképzelhetetlennek tartották a szökést HUMPHREY amerikai alel- nök vasárnap Djakartában Sunartó tábornokkal tárgyalt, s nagyobb mérvű amerikai segítséget helyezett kilátásba. DEBRE francia pénzügy­miniszter, akit két héttel ez­előtt megoperálták, vasárnap délelőtt elhagyta a kórházat A jemeni köztársasági had­sereg átvette Jemenben az el­lenőrzést — közölte vasárnap hajnalban a szanaai rádió, a jemeni fegyveres erők főpa­rancsnokságának közleményét ismertetve. A főparancsnokság lezárta a repülőtereket és a kikötőket, s kijárási tilalmat rendelt el. A katonai hatalomátvétel Jemenben vérontás,nélkül zaj­lott le, nem ütközött ellenál­lásba. A hadsereg főparancs­noksága ugyan elrendelte a kijárási tilalmat, de az embe­rek mégis kiözönlöttek az ut­cára és éljenezték az új rend­szert. A szanaai rádió a nap fo­lyamán. a főparancsnokság újabb közleményét sugározta. Ezek szerint Szolalt megfosz­tották minden tisztségétől (el­nök, miniszterelnök, külügy­miniszter, a Jemeni Népi For­radalmi Unió főtitkára). A rá­dió bejelentette, hogy eredeti­leg még Szálai jelenlétében akarták a fordulatot végre­hajtani, utóbb azonban úgy határoztak, hogy „futni enge­dik a volt elnököt, a vérontás elkerülése érdekében.” A Bagdadban tartózkodó Szalál nem változtatta meg vasárnapra kitűzött program­ját Szalál délig értesült hiva­talosan a jemeni események­ről. Tájékozottsága nem ter­jedt túl azon, amit a hírügy­nökségek jelentettek. A ME NA hírügynökség Bag­dadból annyit jelent csak, hogy Szalal szombaton éjjel a bagdadi szovjet nagykövettel ELKÉSZÜLT a moszkvai KGST-palota kongresszusi ter­me. A dekorációt, a falburko­lást, a teremmunkákat és a külső díszítést magyar szak­emberek készítették. TOKIÓBAN mintegy 100 000 diák tüntetett Szato minisz­terelnök november közepére tervezett egyesült állaimok- béli látogatása ellen. VÍZ ALÁ KERÜLTEK az Adriai-tengeren tomboló szél­vihar következtében Velence alacsonyabban fekvő területei, A Szent Márk teret több mint félméteres víz borítja. • RENDKÍVÜL HEVES TÁJ­FUN következtében 27 ember vesztette életét a Fülöp-száge- teken. AZ AMERIKAI REPÜLŐ­GÉPEK vasárnap Vietnam­ban Hanoi térségét és a Vinh Phuc tartomány sűrűn lakott területeit bombázták. tárgyalt, de feltehetően még a hétfői-e tervezett moszkvai utazásróL A moszkvai jemeni- nagykövetség szóvivője hiva­talosan szintén nem tudott semmit a történtekhez hozzá­fűzni, csak annyit mondott: nem tartja valószínűleg, hogy Szalal Moszkvába utazzék. A szanaai rádió jelentése szerint a fegyveres erők fő­parancsnoksága, néhány órá­val a hatalomátvétel után, közzétette a kormánylistát, A minisztertanács elnöke Mohszin Ahmed El-Aini. He­lyettese Abdel Szalam Szobra, akinek feladata a külügyek el­lenőrzése. Egy másik közlemény sze­rint Jemenben köztársasági tanács alakult Tagjai: Abdel Rahman El-lriani kádi, Mo­hamed Ahmed Noman és Mo­hamed AU Oszmán. A tanács elnöke El-lriani kádi. Az Egyesült Arab Köztár­saság Jemenben behajózásra váró több ezer főnyi haderejé­nek szigorú parancsot adtak: ne avatkozzanak be Jemen belügyeibe. Kairói körök le­szögezték, hogy úgy látják, az államcsíny kizárólag Szálai el­nök személye ellen, nem pe­dig a köztársasági rendszer el­len irányult. Semmilyen jel sem mutat arra, mintha a fejlemények központi alakjai bármiféle kapcsolatot is tartottak volna fenn a száműzött imámmal. Az AP úgy vélekedik, hogy az államcsíny körülményei az évek óta dúló polgárháború végleges befejezését jelentik. aaa1 ii 11i i i min i———t pig is kommnista forradalmár hivatását tartja. Szebb erényt a múlt fél évszázad során el­képzelni sem tudott, mint a lenini eszmékhez való hűséget, s a Lenin népéhez fűződő őszinte barátságot. A nagy forradalom 50. év­fordulóján elégedetten hason­lítja össze a hajdani orosz föl­det a mai szovjet élettel. — Amikor ma a Szovjetunió városainak és falvainak ut­cáit járom, szinte varázslatnak tűnnek az elmúlt évtizedek eredményei. A kunyhók he­lyén, a falvakban is ízléses házak, a városi nyomortanyák helyett emeletes paloták. Min­denfelé kórházak, iskolák, fé­nyes üzletek, tudományos in­tézetek, melyek a haladást, a kényelmet, a dolgozók egész­ségét szolgálják. Meglepő a tudományosan képzett, kimű­velt emberek sokasága, az élet nMnden területén. Kékesdi Gyula rösgárda-egységeket. Jó szelle­mű, harcra kész csapataik nem sokkal később egyesültek, mint a közép-uráli hadsereg egyik hadosztályának része, egész frontszakaszt védelmeztek Münnich Ferenc parancsnok­sága alatt.-— -------------------p nap 1918 | Emlékezetes | nyarán: --------------------------- egy ütkö­zet forró pillanataiban kapta Münnich Ferenc a hírt, hogy megérkezett Kun Béla egy szá­zadnyi erősítéssel. Még a ba­ráti ölelésre sem maradt idő, mert Kun Béla látva a hely­zetet, azonnal támadásra indí­totta a századot, s csak akkor szoríthatta meg harcostársa kezét, amikor az ellenség meghátrált az internacionalis­ták fegyverei elől. S eljött a nagy nap, amikor a Magyarországon is érlelődő forradalmi helyzet úgy kíván­ta, hogy a legtapasztaltabb harcosok hazatérjenek, haza­hozzák a nagy csaták tapasz­talatait. Münnich Ferenc izgal­mas utazás során számtalan bonyodalommal megküzdve hozta haza csoportját és je­lentkezett forradalmi munkára Budapesten. Hogy honnan vették a pél­dát és az erőt, azt már meg­írták a történelemkönyvekben és mélyen beíródott a magyar nép értelmébe és szívébe is. Lenin tanítása volt a fáklya, ennek a fényénél cselekedtek a magyar forradalmárok is. Münnich Ferenc is úgy élt, úgy harcolt, ahogyan szovjet földön tanulta. Részt vett a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak megalakításában. Szervez­te a Vörös Hadsereget, a Vö­rös Őrséget. Katonai tapaszta­latait jól kamatoztatva, mint parancsnok, majd mind kato­nai biztos sok szép tettel írta be nevét a Tanácsköztársaság harcainak történetébe. S azt is Lenintől, szovjet fegyvertársaitól tanulta meg, hogy a forradalmár a legne­hezebb helyzetben sem adja fel a harcot, mindig bátran, önfeláldozóan keresi a győze­lemhez vezető utat. Münnich Ferenc a Tanácsköztársaság leverése után is a forradalom katonája, a Szovjetunió hűsé­ges híve maradt. Kárpátalján fegyveres partizánosztagot szervezett, 1920-ban pedig már Berlinben harcolt, majd ki­utasítása után újra a szovjet föld lett az otthona.------------------p alkotó munká­I A békés | ban ugyan- ................. olyan felelős­ségtudattal vett részt, mint a harcokban, de ha a forrada­lom érdekében fegyvert kellett fognia, mindjárt ott termett az első sorokban. 1938-ban spanyol földön harcolt a sza­badságért. A második világ­háborúban a sztálingrádi csa­tai pergőtüzében tett bizony­ságot katonai erényeiről. Ké­sőbb pedig itthon, a békés építőmunka eredményeit elsö­pörni készülő ellenforrada­lommal szemben is csatarend­be szervezte a forradalom fegyvereit. M agas tisztségeket viselt. Volt nagykövet, miniszter és a minisztertanács elnöke. Évti­zeden át tagja volt az MSZMP Politikai Bizottságának. De a legmagasabb rangnak mai na­Hatalomátvétel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents