Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
ÍMT NOVEMBER «„ HÉTFŐ Távirat Moszkvából Bensőséges ünnepség a Csepel Autógyárban CSERVENKA FERENCNE A GYÄR DOLGOZÓIVAL BESZÉLGET A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága üdvözlő táviratot küldött november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából az Tegnap délután a szovjet I hősök emlékművének meg-! koszorúzásával kezdődött a j jubileumi ünnepség Albert- irsán. Az iskolák úttörőinek sorfala között először Ménesi Árpád, az MSZMP községi pártszervezetének titkára helyezte el a kegyelet koszorúját, ezt követően a községi tanács nevében Dobozi Ferenci vb-titkár, a Dimitrov Termelőszövetkezet tagsága nevében Farkas Púi elnök, a Szabadság Termelő- szövetkezet dolgozói nevében pedig Valent Mihály. Este 6 órára megtelt a művelődési ház, ahol az ünnepi gyűlésre sor került. A magyar és a szovjet himnusz Négy lépés előre, négy visz- sza. Összezsugorodott az élet. A sarokban fapriccs, rács a parányi ablakon. Valaha fehérre meszelt, mára csak mocskos falak. Születésnapi pohárköszöntő helyett néhány kopejkáért vásárolt kenyér. Fekete és ragacsos, de kenyér, ami megtörni a gyomrot. Hát akkor Isten éltessen, Gábor! Hogy érzed magad, húszévesen? Egyedül. Rács mögött. Három nap múlva vége az esztendőnek. Gondolom, nem búsulsz utána. Pocsék egy év volt. Galíciai front, fogság láger s most a gazdád, Vaszilij Kőnkéi szabómester, akinek bordáit meglapogattad a ház falával, mert még a rongy- áevadat is szétrúgta, amiért este tízkor aludni akartál munka helyett. Ügy érezted, betelt a pohár. Még kimagyarázkodni sem tudtál, mert nem tudsz oroszul. A többiek sem tudnak, az ő helyzetük sem jobb. Olykor, ha összejöttetek, panaszkodtatok egymásnak eleget. Csak a robot, hozzá társként az éhezés... Nálunk nyírfával vesszőzik a szolgálólányokat s előtte a parancs mindig az: vetkőzz!... A gazda személyi tulajdonának tekint, akivel azt tehet, amit csak akar... 'Meddig még? Három nap múlva új esztendő kezdődik. Ezerkilencszáztizen- hét... — Emberek! Győzött a forradalom Pétervárott! Percek alatt embergyűrű fogja körül Kormos Károly asztalost. Hangok csatáznak a levegőben. — Ez nem a mi háborúnk! Akkor mehetünk haza? Induljunk azonnal! No, komám, ezt is megértük! Kormos hangja csattant a zűrzavarba: SZKP Moszkva megyei Bizottságának. Az üdvözlő táviratra a moszkvai elvtársak a következő köszönő táviratot küldték a Pest megyei Pártbizottságnak: elhangzása, valamint egy szavalat után Nagy András, a Hazafias Népfront községi elnöke nyitotta meg az ünnepséget, amelyen Szilágyi László vezérőrnagy, Pest megye országgyűlési képviselője mondott beszédet. A gyűlés végén a vezérőrnagy oklevelet nyújtott át a Dimitrov Termelőszövetkezet Tyereskova szocialista brigádjának, amely a forradalmi munkaversenyben a legjobb eredményt érte el. Az ünnepi nagygyűlést követően Leonyid Rachmanov: Viharos alkonyat című drámájának bemutatójára került sor budapesti művészek előadásában. — Emberek! Figyeljetek rám! Megalakítjuk mi is a bolseviki pártot Ki akar belépni közületek? A zaj elül. összébbhúzódnak az emberek. Néznek egymásra, csak a szemükkel beszélgetnek: jó lesz ez nekünk? Akkor előbb mehetünk haza? Csak sokára lép előbbre egy szálfatermetű fogoly. — A neved? — Nyerges Gábor... A kisvárosban hetek óta nyugalom és béke. A gazdánék többé nem vesszőzik szolgálólányaikat. A hadifogoly sem személyi tulajdona már senkinek. A szabók szövetkezetét alakítanak, úgy könnyebb a munka, közösen boldogulni is jobban lehet A hír váratlanul érkezik és futótűzként terjed. — Jönnek a fehérek! Kapkodás. Zűrzavar. Menekülés. Szervezkedés. Fegyverbe! És a hadifoglyok? Velük mi lesz? Ök mit csináljanak? Aki akar, jelentkezhet. Harmincán mennek. Ügy érzik, ez a forradalom az ő forradalmuk is. Külön vagon viszi őket Kijev- be. Nyerges Gábor szakaszvezetőt a III. internacionalista ezred szakaszparancsnokának nevezik ki. Az ezredparancsnok utasítá- s-> rövid. — Maga fedezi az embereivel Sverinka kiürítését. Csak utolsóként hagyhatják el a várost. Se jobbra, se balra nincs már összeköttetés. Az ellenséges fegyverek tüze egyre közelebb csattan. Mégis állni és bújni kell a vállig érő rozsban. Válaszolni és kezdeményezni a tüzelést Hogy a csapatok KOSZORÚZÁS REFLEKTORFÉNYBEN Nagykőrös népe emlékezik Felgördül a függöny, a színpadon felvillannák az Aurora körvonalai. Ez volt sokatmondó dekorációja a nagykőrösiek jubileumi ünnepségének, amit a művelődési házban rendeztek. Az ünnepi szónok Jámbor Miklós, a Pest megyei Párt- bizottság tátikára volt Az ünnepi beszédet irodalmi műsor, a szovjet katonák és a nagykőrösi gimnazista lányok népi tánc produkciója követte. Az ünnepségen és az elnöki emelvényen is szép számmal foglaltak helyet a katona vendégek. Részesei voltak az ünnepnek, úgy is mint ünnepeltek, s úgy is, mint közreműködők. Késő este a nagykőrösi főtér szovjet emlékműve fényárban úszott. Talapzatán a fegyveres testület tagjai álltak díszőrséget. A művelődési házban tartott ünnepség után ide vonultaik a résztvevők, hogy elhelyezzék koszorúikat Nem sokkal ezután elborították a talapzatot a késő őszi virágok, s a fenyők örökzöldjei. Az est záróprogramja a fogadás volt Vendégül látták a település üzemeinek, intézményeinek, gazdaságainak legjobb munkásait és vezetőit rendezetten hagyhassák el a várost — Tűz, fiúk, tűz! — csattan parancsszava, de közben arra gondol, hogy három kilométerre van az állomás és azért is ő felel, Hogy a saját katonái is elérjék még az utolsó vonatot A futár lova már szügyig habos. — Még, parancsnok elvtárs» még kitartani! Csak lépésben hátrálhatnak. És közben tűz. egyes lövésekben és sorozatban. Ha a fehérek megsejtik, hogy már csak az ő emberei védik a várost döntő rohamra indulnak. És akkor ők ... Nem, erre még gondolni sem lehet. Csak tölteni és lőni. Tűz! Már mozog a vonat, amikor utolsónak felkapaszkodik rá. Mégiscsak sikerült. A napiparancs hadnagyi kinevezéséről tudósítja. Sikerek és kudarcok váltják egymást. A front Kijev és Bro- di között hullámzik. Hol közelebb kerül hazájához, hol távolabb. Nemcsak távolság szerint, attól is, ki van felül: fehér vagy vörös. Könnyebb fej- lövés éri, félig gyógyultan is megy tovább. Á hónapokat évek váltják: 1919, 1920. — Bekerítettek, hadnagy elvtárs. Végünk van. Nincs menekülés. — Még élünk, pajtás... — ez a válasza. Napról napra szorul körülöttük a hurok. De még élnek. Még van fegyverük. Ha remény van, akkor csak pislákoló remény, egy századnyi katona nagy erő. Áttörni a gyűrűt, már csak ez segít. A felderítő szerint, ha a cukorgyárat elfoglalnák, onnan vasút vezet. De a gyárban Meleg, bensőséges hangulatban ünnepelt tegnap este a gyár. Ünnepi külsőt öltött a kultúrház, és a zsúfolásig megtelt nézőtér közönsége, vaiafehéridsztek egy csoportja ütött tanyát. Kevesebben vannak, mint ők, de a nyílt tűzharc veszélyes, felhívja a figyelmet. Csak a csel segít. — Le a csillagot a sapkáról, fiúk! Sorakozó! Az első sorokba azok álljanak, akik jól beszélnek már oroszul. Amíg miénk nem lesz a gyár, fehérek leszünk! Aki nem tud oroszul, egyetlen szót sem szólhat! Elszántan menetel a század a gyár felé. Nagy a tét: szabadulás vagy halál. A gyárat védő, megfogyatkozott fehérgárda nagy ovációval fogadja a „megsegítésükre” küldött századot. A parancsnokot tárgyalásra hívják, ismertetik vele a frontszakasz leggyengébb pontjait. Az „átváltozás” akkora döbbenetét okoz, hogy ellenállni sincs erejük. Az út szabad a vasútállomásig. És néhány nap múlva Nyerges Gábor hadnagyot századossá léptetik elő,.. — 1920 végén szerelt le századunk Moszkvában. Most már szabadok voltunk, mehettünk volna akár haza is. Engem azonban visszahajtott valami abba a kisvárosba, ahol Vaszilij Kőnkéi szabómesternél sínylődtem hónapokig. Most már saját lakásom volt, igaz, csupán egy kis szoba, de az egyedül az enyém. És a házban lakott Nyina. Könyvelő volt a bankban, este meg moziba jártunk vagy sétálni a folyópartra. Nyina is, özvegy anyja is szívesen fogadta közeledésemet és az esküvő ellen sem volt kifogásuk. Most már volt kapcsolatom anyámmal, apámmal, hívtak, siessek már, így hát útra keltünk huszonegy tavaszán. Velünk jött Kormos Károly is. A csóti leszerelő táborban napokra bezártak, Kormost véresre verték, én csak pofonokat kaptam, beérték ennyivel, mert megtalálták kis motyónkban mint elnöksége este 6 órakor szeretettel emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom születésének 50. évfordulójáról. azt az ikont, ami előtt az anyósom összeadott minket Nymával. Elengedtek, mentünk haza Pátyra, a szülői házba. Apám a kocsmába vitt, láttam eltökélt szándékát, hogy leitat, de egy gyerekkori cimborám figyelmeztetett: vigyázz, Gábor, otthon azon mesterkednek, hogy ha te berúgsz, visszaviszik orosz feleségedet a lágerbe... Egyetlen napig sem maradtunk meg a házban, mentünk fel Pestre, egy volt vöröskatona cimborám adott szállást, Bolvári József, ő is szabó volt, együtt dolgoztunk odakinn. Nehezen boldogultunk s megváltásként olvastuk azt az újsághirdetést: aki akar, kiviszik ingyen Oroszországba. Fél óra alatt százötvenen voltak a jelentkezők. Az Erzsébet-hídtól indult a hajó Becsig: örültem, meg szomorú is voltam, alig hogy hazataláltam, menni kell megint. Berlinig sima volt az út, de ott megfeledkeztek rólunk. Nyolc hónap nyomor, Nyina pedig terhes... huszonkettő karácsonyára mégiscsak visz- szaértünk Pugacsovba és januárban megszületett első gyermekünk, Sándor... Harmincnégy nyarán jöttünk végleg haza... — Állást leap, meg pénzt is, ha nyilatkozatot ad az újságnak, hogy éhezett, nyomorgott odakinn ... mondta a rendőr a Váci úti fertőtlenítőben a negyedik napi fogság után. Nézzen rám, biztos úr, száztíz kiló vagyok, ki hinné el rólam ezt a mesét? Egy hónapig tartottak négyünket, mert akkor már két gyerekünk volt, a fertőtlenítőben. Aztán zsupkocsi- val vittek haza Pátyra. Hetenként kétszer jelentkeznem kellett a csendőrőrsön ... Az ötvenedik évforduló alkalmából a szovjet kormány Nyerges Gábort, a Vörös Hadsereg ■ volt századosát Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki. Prukner Pál A Csepel Autógyár Pártbizottságának rendezésében tartott díszünnepség elnökségében helyet foglaltak: Cserven- ka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára. Szél Károly, a Ráckevei Járási Párt- bizottság titkára, Lovász Vince, a Csepel Autógyár Pártbizottságának titkára, Szabó József, a Ráckevei Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Szőnyi Miklós, a Csepel Autógyár igazgatója, Hegedűs Miklósné, a megyei MSZBT titkára, Markó Alajosáé, a gyár nőbizottságának titkára, Koczó Gyula, a gyár KISZ-bizottságának titkára, Turjánzski Mihály, a gyár szb-titkára, _ országgyűlési képviselő, Akócsi Géza, a ráckevei járási munkásőrség képviselője, Gábris Sándor gyári munkás és Ganadics Fe- odorovics Marcsenko, a szovjet nagykövetség képviseletében. Az elnökségben helyet foglaltak még a környező szovjet alakulatok parancsnokai és tisztjei. Az ünnepség szónoka Cser- venka Ferencné volt, aki forró szeretettel emlékezett meg az ötven évről. Az ünnepi előadó után a szovjet elvtársak is felszólaltak, majd a gyár vezetői kitüntetéseket és jutalmakat adtak át a vállalat élenjáró dolgozóinak. Szünet után a Csepel Autógyár öntevékeny művészeti csoportjai adtak színvonalas kultúrműsort. Ezt követően reggelig tartott a báL Zalka-porfré A győri Zalka Máté általános iskola a névadóját ábrázoló festménnyel gazdagodott. Az intézmény évek óta baráti kapcsolatot tart Zalka Máté Moszkvában élő özvegyével, Vera Ivanovna Zalkával, aki égy alkalommal férje fényképével ajándékozta meg a győri iskolásokat. A fénykép alapján a moszkvai képzőművészeti akadémia növendéke, aki a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok egyik Komszomol-szervezeté- nek tagja, 150x100 centiméteres nagyságban megfestette Z-lka Máté portréját és azt a győri iskolának ajándékozta. „Kedves Cservenka Elvtársnő! A Moszkva megyei Pártbizottság szívélyes köszönetét fejezi ki a jókívánságért, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából küldött. Az ön szívélyes meleg üdvözlete kifejezi a baráti érzéseket irányunkban és az egész szovjet nép felé, amelyet mi a népeink közötti szoros barátság jelének fogadunk. Országaink között állandóan erősödik és fejlődik a szívélyes barátság és a sokoldalú együttműködés a szocializmus és internacionalizmus alapján, Moszkva megye dolgozói szívből örülnek az önök eredményeinek, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével érnek el minden területen, a politikai, a gazdasági és a kulturális életben. Ezek a sikerek világosan mutatják a marxizmus—leninizmus, a nagy október eszméinek erejét! Az 50. évforduló alkalmából kívánunk önnek, kedves elvtársainknak, a megye összes dolgozójának sok sikert a szocializmus építésében, a világbéke megvédésében, KONOTOP első titkár” Oklevél a verseny legjobbjainak ÜNNEPELT ALBERTIRSA Nyerges százados
