Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

ÍMT NOVEMBER «„ HÉTFŐ Távirat Moszkvából Bensőséges ünnepség a Csepel Autógyárban CSERVENKA FERENCNE A GYÄR DOLGOZÓIVAL BESZÉLGET A Magyar Szocialista Mun­káspárt Pest megyei Bizottsá­ga üdvözlő táviratot küldött november 7-e, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából az Tegnap délután a szovjet I hősök emlékművének meg-! koszorúzásával kezdődött a j jubileumi ünnepség Albert- irsán. Az iskolák úttörői­nek sorfala között először Ménesi Árpád, az MSZMP községi pártszervezetének tit­kára helyezte el a kegyelet koszorúját, ezt követően a községi tanács nevében Do­bozi Ferenci vb-titkár, a Di­mitrov Termelőszövetkezet tagsága nevében Farkas Púi elnök, a Szabadság Termelő- szövetkezet dolgozói nevében pedig Valent Mihály. Este 6 órára megtelt a mű­velődési ház, ahol az ünnepi gyűlésre sor került. A ma­gyar és a szovjet himnusz Négy lépés előre, négy visz- sza. Összezsugorodott az élet. A sarokban fapriccs, rács a parányi ablakon. Valaha fe­hérre meszelt, mára csak mocs­kos falak. Születésnapi pohár­köszöntő helyett néhány kopej­káért vásárolt kenyér. Fekete és ragacsos, de kenyér, ami megtörni a gyomrot. Hát ak­kor Isten éltessen, Gábor! Hogy érzed magad, húszéve­sen? Egyedül. Rács mögött. Három nap múlva vége az esz­tendőnek. Gondolom, nem bú­sulsz utána. Pocsék egy év volt. Galíciai front, fogság lá­ger s most a gazdád, Vaszilij Kőnkéi szabómester, akinek bordáit meglapogattad a ház falával, mert még a rongy- áevadat is szétrúgta, amiért este tízkor aludni akartál mun­ka helyett. Ügy érezted, betelt a pohár. Még kimagyarázkod­ni sem tudtál, mert nem tudsz oroszul. A többiek sem tud­nak, az ő helyzetük sem jobb. Olykor, ha összejöttetek, pa­naszkodtatok egymásnak ele­get. Csak a robot, hozzá társ­ként az éhezés... Nálunk nyírfával vesszőzik a szolgáló­lányokat s előtte a parancs mindig az: vetkőzz!... A gaz­da személyi tulajdonának te­kint, akivel azt tehet, amit csak akar... 'Meddig még? Három nap múlva új esztendő kezdődik. Ezerkilencszáztizen- hét... — Emberek! Győzött a for­radalom Pétervárott! Percek alatt embergyűrű fog­ja körül Kormos Károly aszta­lost. Hangok csatáznak a le­vegőben. — Ez nem a mi háborúnk! Akkor mehetünk haza? Indul­junk azonnal! No, komám, ezt is megértük! Kormos hangja csattant a zűrzavarba: SZKP Moszkva megyei Bizott­ságának. Az üdvözlő táviratra a moszkvai elvtársak a követ­kező köszönő táviratot küldték a Pest megyei Pártbizottság­nak: elhangzása, valamint egy sza­valat után Nagy András, a Hazafias Népfront községi elnöke nyitotta meg az ün­nepséget, amelyen Szilágyi László vezérőrnagy, Pest me­gye országgyűlési képviselője mondott beszédet. A gyűlés végén a vezérőr­nagy oklevelet nyújtott át a Dimitrov Termelőszövetkezet Tyereskova szocialista bri­gádjának, amely a forradalmi munkaversenyben a legjobb eredményt érte el. Az ünnepi nagygyűlést kö­vetően Leonyid Rachmanov: Viharos alkonyat című drá­májának bemutatójára került sor budapesti művészek elő­adásában. — Emberek! Figyeljetek rám! Megalakítjuk mi is a bolseviki pártot Ki akar be­lépni közületek? A zaj elül. összébbhúzód­nak az emberek. Néznek egy­másra, csak a szemükkel be­szélgetnek: jó lesz ez nekünk? Akkor előbb mehetünk haza? Csak sokára lép előbbre egy szálfatermetű fogoly. — A neved? — Nyerges Gábor... A kisvárosban hetek óta nyugalom és béke. A gazdánék többé nem vesszőzik szolgáló­lányaikat. A hadifogoly sem személyi tulajdona már sen­kinek. A szabók szövetkezetét alakítanak, úgy könnyebb a munka, közösen boldogulni is jobban lehet A hír váratlanul érkezik és futótűzként terjed. — Jönnek a fehérek! Kapkodás. Zűrzavar. Mene­külés. Szervezkedés. Fegyver­be! És a hadifoglyok? Velük mi lesz? Ök mit csináljanak? Aki akar, jelentkezhet. Harmincán mennek. Ügy érzik, ez a for­radalom az ő forradalmuk is. Külön vagon viszi őket Kijev- be. Nyerges Gábor szakaszve­zetőt a III. internacionalista ezred szakaszparancsnokának nevezik ki. Az ezredparancsnok utasítá- s-> rövid. — Maga fedezi az embereivel Sverinka kiürítését. Csak utol­sóként hagyhatják el a várost. Se jobbra, se balra nincs már összeköttetés. Az ellensé­ges fegyverek tüze egyre kö­zelebb csattan. Mégis állni és bújni kell a vállig érő rozsban. Válaszolni és kezdeményezni a tüzelést Hogy a csapatok KOSZORÚZÁS REFLEKTOR­FÉNYBEN Nagykőrös népe emlékezik Felgördül a függöny, a színpadon felvillannák az Aurora körvonalai. Ez volt sokatmondó dekorációja a nagykőrösiek jubileumi ün­nepségének, amit a művelő­dési házban rendeztek. Az ünnepi szónok Jámbor Miklós, a Pest megyei Párt- bizottság tátikára volt Az ün­nepi beszédet irodalmi mű­sor, a szovjet katonák és a nagykőrösi gimnazista lá­nyok népi tánc produkciója követte. Az ünnepségen és az elnöki emelvényen is szép számmal foglaltak helyet a katona ven­dégek. Részesei voltak az ün­nepnek, úgy is mint ünnepel­tek, s úgy is, mint közremű­ködők. Késő este a nagykőrösi fő­tér szovjet emlékműve fény­árban úszott. Talapzatán a fegyveres testület tagjai áll­tak díszőrséget. A művelődési házban tartott ünnepség után ide vonultaik a résztvevők, hogy elhelyezzék koszorúikat Nem sokkal ezután elborítot­ták a talapzatot a késő őszi virágok, s a fenyők örökzöld­jei. Az est záróprogramja a fo­gadás volt Vendégül látták a település üzemeinek, intéz­ményeinek, gazdaságainak legjobb munkásait és veze­tőit rendezetten hagyhassák el a várost — Tűz, fiúk, tűz! — csattan parancsszava, de közben arra gondol, hogy három kilomé­terre van az állomás és azért is ő felel, Hogy a saját kato­nái is elérjék még az utolsó vonatot A futár lova már szügyig habos. — Még, parancsnok elvtárs» még kitartani! Csak lépésben hátrálhatnak. És közben tűz. egyes lövések­ben és sorozatban. Ha a fehé­rek megsejtik, hogy már csak az ő emberei védik a várost döntő rohamra indulnak. És akkor ők ... Nem, erre még gondolni sem lehet. Csak töl­teni és lőni. Tűz! Már mozog a vonat, amikor utolsónak felkapaszkodik rá. Mégiscsak sikerült. A napiparancs hadnagyi ki­nevezéséről tudósítja. Sikerek és kudarcok váltják egymást. A front Kijev és Bro- di között hullámzik. Hol kö­zelebb kerül hazájához, hol tá­volabb. Nemcsak távolság sze­rint, attól is, ki van felül: fe­hér vagy vörös. Könnyebb fej- lövés éri, félig gyógyultan is megy tovább. Á hónapokat évek váltják: 1919, 1920. — Bekerítettek, hadnagy elvtárs. Végünk van. Nincs menekülés. — Még élünk, pajtás... — ez a válasza. Napról napra szorul körü­löttük a hurok. De még élnek. Még van fegyverük. Ha re­mény van, akkor csak pisláko­ló remény, egy századnyi ka­tona nagy erő. Áttörni a gyűrűt, már csak ez segít. A felderítő szerint, ha a cukorgyárat elfoglalnák, on­nan vasút vezet. De a gyárban Meleg, bensőséges hangulat­ban ünnepelt tegnap este a gyár. Ünnepi külsőt öltött a kultúrház, és a zsúfolásig meg­telt nézőtér közönsége, vaia­fehéridsztek egy csoportja ütött tanyát. Kevesebben van­nak, mint ők, de a nyílt tűz­harc veszélyes, felhívja a fi­gyelmet. Csak a csel segít. — Le a csillagot a sapkáról, fiúk! Sorakozó! Az első so­rokba azok álljanak, akik jól beszélnek már oroszul. Amíg miénk nem lesz a gyár, fehé­rek leszünk! Aki nem tud oroszul, egyetlen szót sem szólhat! Elszántan menetel a század a gyár felé. Nagy a tét: sza­badulás vagy halál. A gyárat védő, megfogyatko­zott fehérgárda nagy ováció­val fogadja a „megsegítésük­re” küldött századot. A pa­rancsnokot tárgyalásra hívják, ismertetik vele a frontszakasz leggyengébb pontjait. Az „át­változás” akkora döbbenetét okoz, hogy ellenállni sincs ere­jük. Az út szabad a vasútállomá­sig. És néhány nap múlva Nyer­ges Gábor hadnagyot száza­dossá léptetik elő,.. — 1920 végén szerelt le szá­zadunk Moszkvában. Most már szabadok voltunk, mehettünk volna akár haza is. Engem azonban visszahajtott valami abba a kisvárosba, ahol Va­szilij Kőnkéi szabómesternél sínylődtem hónapokig. Most már saját lakásom volt, igaz, csupán egy kis szoba, de az egyedül az enyém. És a ház­ban lakott Nyina. Könyvelő volt a bankban, este meg mo­ziba jártunk vagy sétálni a folyópartra. Nyina is, özvegy anyja is szívesen fogadta kö­zeledésemet és az esküvő el­len sem volt kifogásuk. Most már volt kapcsolatom anyám­mal, apámmal, hívtak, siessek már, így hát útra keltünk hu­szonegy tavaszán. Velünk jött Kormos Károly is. A csóti le­szerelő táborban napokra be­zártak, Kormost véresre ver­ték, én csak pofonokat kap­tam, beérték ennyivel, mert megtalálták kis motyónkban mint elnöksége este 6 órakor szeretettel emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista For­radalom születésének 50. év­fordulójáról. azt az ikont, ami előtt az anyósom összeadott minket Nymával. Elengedtek, men­tünk haza Pátyra, a szülői házba. Apám a kocsmába vitt, láttam eltökélt szándékát, hogy leitat, de egy gyerekkori cimborám figyelmeztetett: vi­gyázz, Gábor, otthon azon mesterkednek, hogy ha te be­rúgsz, visszaviszik orosz fele­ségedet a lágerbe... Egyetlen napig sem maradtunk meg a házban, mentünk fel Pestre, egy volt vöröskatona cimbo­rám adott szállást, Bolvári József, ő is szabó volt, együtt dolgoztunk odakinn. Nehezen boldogultunk s megváltásként olvastuk azt az újsághirdetést: aki akar, kiviszik ingyen Oroszországba. Fél óra alatt százötvenen voltak a jelentke­zők. Az Erzsébet-hídtól indult a hajó Becsig: örültem, meg szomorú is voltam, alig hogy hazataláltam, menni kell me­gint. Berlinig sima volt az út, de ott megfeledkeztek rólunk. Nyolc hónap nyomor, Nyina pedig terhes... huszonkettő karácsonyára mégiscsak visz- szaértünk Pugacsovba és ja­nuárban megszületett első gyermekünk, Sándor... Har­mincnégy nyarán jöttünk vég­leg haza... — Állást leap, meg pénzt is, ha nyilatkozatot ad az újság­nak, hogy éhezett, nyomorgott odakinn ... mondta a rendőr a Váci úti fertőtlenítőben a ne­gyedik napi fogság után. Néz­zen rám, biztos úr, száztíz kiló vagyok, ki hinné el rólam ezt a mesét? Egy hónapig tartot­tak négyünket, mert akkor már két gyerekünk volt, a fer­tőtlenítőben. Aztán zsupkocsi- val vittek haza Pátyra. He­tenként kétszer jelentkeznem kellett a csendőrőrsön ... Az ötvenedik évforduló al­kalmából a szovjet kormány Nyerges Gábort, a Vörös Had­sereg ■ volt századosát Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki. Prukner Pál A Csepel Autógyár Pártbi­zottságának rendezésében tar­tott díszünnepség elnökségé­ben helyet foglaltak: Cserven- ka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei Pártbi­zottság első titkára. Szél Ká­roly, a Ráckevei Járási Párt- bizottság titkára, Lovász Vin­ce, a Csepel Autógyár Pártbi­zottságának titkára, Szabó Jó­zsef, a Ráckevei Járási Ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, Szőnyi Miklós, a Cse­pel Autógyár igazgatója, He­gedűs Miklósné, a megyei MSZBT titkára, Markó Alajos­áé, a gyár nőbizottságának tit­kára, Koczó Gyula, a gyár KISZ-bizottságának titkára, Turjánzski Mihály, a gyár szb-titkára, _ országgyűlési képviselő, Akócsi Géza, a ráckevei járási munkásőrség képviselője, Gábris Sándor gyári munkás és Ganadics Fe- odorovics Marcsenko, a szov­jet nagykövetség képviseleté­ben. Az elnökségben helyet foglaltak még a környező szovjet alakulatok parancsno­kai és tisztjei. Az ünnepség szónoka Cser- venka Ferencné volt, aki for­ró szeretettel emlékezett meg az ötven évről. Az ünnepi elő­adó után a szovjet elvtársak is felszólaltak, majd a gyár vezetői kitüntetéseket és ju­talmakat adtak át a vállalat élenjáró dolgozóinak. Szünet után a Csepel Autó­gyár öntevékeny művészeti csoportjai adtak színvonalas kultúrműsort. Ezt követően reggelig tartott a báL Zalka-porfré A győri Zalka Máté általá­nos iskola a névadóját ábrázo­ló festménnyel gazdagodott. Az intézmény évek óta baráti kapcsolatot tart Zalka Máté Moszkvában élő özvegyével, Vera Ivanovna Zalkával, aki égy alkalommal férje fényké­pével ajándékozta meg a győri iskolásokat. A fénykép alap­ján a moszkvai képzőművé­szeti akadémia növendéke, aki a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet alakulatok egyik Komszomol-szervezeté- nek tagja, 150x100 centimé­teres nagyságban megfestette Z-lka Máté portréját és azt a győri iskolának ajándékozta. „Kedves Cservenka Elvtársnő! A Moszkva megyei Pártbi­zottság szívélyes köszönetét fejezi ki a jókívánságért, ame­lyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából küldött. Az ön szívélyes meleg üdvözlete kifejezi a baráti érzése­ket irányunkban és az egész szovjet nép felé, amelyet mi a népeink közötti szoros barátság jelének fogadunk. Országaink között állandóan erősödik és fejlődik a szívélyes barátság és a sokoldalú együttműködés a szocializmus és internacionaliz­mus alapján, Moszkva megye dolgozói szívből örülnek az önök ered­ményeinek, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tésével érnek el minden területen, a politikai, a gazdasági és a kulturális életben. Ezek a sikerek világosan mutatják a mar­xizmus—leninizmus, a nagy október eszméinek erejét! Az 50. évforduló alkalmából kívánunk önnek, kedves elv­társainknak, a megye összes dolgozójának sok sikert a szocia­lizmus építésében, a világbéke megvédésében, KONOTOP első titkár” Oklevél a verseny legjobbjainak ÜNNEPELT ALBERTIRSA Nyerges százados

Next

/
Thumbnails
Contents