Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-05 / 262. szám
1967. NOVEMBER 5., VASÁRNAP rua MKCrSI kMmHop Péter János külügyminiszter ünnepi beszéde (Folytatás a 2. oldatról) a. torzulások, amelyek a személyi kultusz idején a Szovjetunióban és más szocialista országokban, így nálunk is, megrontották időnként bel- és külpolitikánkat egyaránt, jelentős részben az imperializmus szorító gyűrűjének mérgező hatásaiból eredtek. Ma a Szovjetunió kettős felelősséggel kezeli egyre bonyolultabb és feszültebb világhelyzetben a nemzetközi kérdéseket. Egyfelől nagy áldozatok árán támogatja az imperialista agresszió ellen küzdő népeket, — mindenekelőtt az imperialisták mai fő frontján, a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és függetlenségéért harcoló dél-vietnami népet. Támogatja a szuverenitásukat és függetlenségüket védő arab országokat. Ugyanakkor keresi a békés politikai megoldásokat a világ minden, pontján, hogy megvédje a népeket a termonukleáris háború kataklizmájának veszélyeitől. Gazdag magyar-szovjet kapcsolatok A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját nem egyedül a Szovjetunióért és annak általános nemzetközi hatásaiért ünnepeljük, hanem saját magunkért is. Sokrétűek és gazdagok a magyar nép kapcsolatai a Szovjetunió ötven évével. A Magyar Tanácsköztársaság, ha ideig-óráig is, de lekötötte az antanthatalmak nem kis figyelmét, a burzsoázia védelmére mozgósított cseheknek és szlovákoknak, a királyi Romániának és a Szerb—Horvát—Szlovén Királyságnak az imperialisták szolgálatába állított fegyveres alakulatait. A magyar nép történelmi tapasztalataiban a Tanácsköztársaság születése, léte és bukása összes körülményeivel együtt útmutató erővel hat mostani életünk és jövőnk alakítása tekintetében. Az itthoni forradalmi helyzet a fő magyarázata annak, hogy miért éppen a magyar hadifoglyok álltak, minden más nép fiainál nagyobb számban, az orosz munkások és parasztok mellé a tizennégy országból áradt intervenciósok seregei ellen. Ma is, fél évszázad múltán, még több, mint kétezren élnek Magyarországon azok közül, akik akkor részt vettek az új szovjet állam fegyveres védelmében és , jogos büszkeséggel, mély meghatottsággal mesélik az új korszak vajúdási fájdalmaiban való részvételük emlékeit. Az ötven évből közel harminc év sok zűrzavarban telt a magyar nép számára. Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása, s a Magyar Tanácsköztársaságnak az úgynevezett utódállamok által történt leverése után, Magyarország lett az egyik legelső melegágya a fasizmus érlelödéséhek. Huszonkét évvel ezelőtt, a Hitler elleni koalíció győzelmével kezdődött el Magyarországon a zűrzavarokból való kibontakozás folyamata. A kommunista párt és más hasonló pártok, a magyar nép forradalmi múltjából eredő tapasztalatokra építve, a Szovjetunió segítségével és védelme alatt kezdték meg az új haza építésének szervezését. Ezzel új korszak kezdődött — nemcsak a mi életünkben, hanem álalában a Duna-medence történetében. Az azóta eltelt két évtizedben. átalakult az ország és átalakultunk ml is. Magyarország — sok tévedés, viszontagság és viszály után. — szocialista iparával és mezőgazdaságával, a népek haladó ügyét támogató értelmiségével, a népek és nemzetek családjának megbecsült tagja. Nem túlzás ezt így mondani: Magyarország történelme során volt már sokfele tekintetben nagyobb, mint ma, de soha nem vette körül nagyobb szeretet és megbecsülés, figyelembe véve a szomszéd népekhez fűződő viszonyát is, mint éppen ma. Az elmúlt két évtized alatt felgyorsult az ország gazdasági és társadalmi fejlődése. Szerves részeivé váltunk annak az új társadalmi és gazdasági világrendszernek, amely viszonylag békés felételek mellett, a békés egymás mellett élés formáiban folyó osztályharc révén, a példa- mutatás erejével töri meg az imperialista hatalmak erejét és éri el a szocializmus világméretű győzelmét a kapitalista rendszer felett. Küzdelmünk azonos alapeíveken nyugszik Tisztelt elv társak! A termonukleáris háborúk elhárításáért, a háborúk végérvényes kiküszöböléséért, s a szocialista eszmék világméretű győzelméért vívott harc egymással szorosan összefügg. Egymást segíti és egymást ellenőrzi. Ahol úgy kísérelnek meg harcolni a teimonukleáris háború veszélye ellen, hogy köziben engedik gyengülni a szocializmus erőit, vagy elfeledkeznek a szocializmus eiőbbrevitelének szükségéről, éppen a termonukleáris háború veszélye ellen — ott nő a termonukleáris háború veszélye. Ahol viszont úgy kísérelnek meg a szocializmus világméretű győzelméért harcolni, hogy figyelmen kívül hagyják a termonukleáris háború veszélye elleni harcot, vagy éppen növelik a termonukleáris háború veszélyét, ott éppen a szocializmus lényegét tagadják meg és a szocializmus világméretű győzelmét hátráltatják. A szocializmus lényegét, a szocialista országok és az egyetemes emberiség igazi érdekeit tiszteletben tartó külpolitikának ezek az alapvető irányelvei. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió hűséges munkatársa a külpolitika terén éppen azért, mert egyek vagyunk ezekben az alapelvekben. Az a meggyőződésünk, hogy "ma minden szocialista országnak, sőt minden más igazán békeszerető országnak is, minden kommunista pártnak, minden demokratikus és haladó erőnek az a fő külpolitikai feladata, hogy a magasfokú termonukleáris védelmi erővel rendelkező Szovjetunió nemzetközi tevékenységét segítse, mert ez az egyedül reális út a termonukleáris agresszió megelőzésére és elhárítására. A különböző rendszerű országok, — szocialisták és kapitalisták — más-más feltételek alatt és lehetőségek között segíthetik a Szovjetunió nemzetközi törekvéseit. A szocialista országok mindegyikének is megvannak a saját külön lehetőségeik, amelyeket érvényesíthetnek a Szovjetunióval való együttműködés útján, a termonukleáris háború kiküszöbölésének és a szocializmus világméretű győzelmének elősegítéséért Minden egyes szocialista ország saját történelmi háttere, földrajzi helyzete, az időszerű nemzetközi problémákhoz való más-más érdekeltségi viszonyulása, gazdasági, katonai ereje szerint, sajátságos lehetősége között segítheti a közös ügyet. A Magyar Nép- köztársaságnak is megvannak történelmi múltunkból, földrajzi helyzetünkből, a szomszéd népekkel való egybefonó- dásunkból adódó sajátságos lehetőségei éppen ügy, mint a többi szocialista országnak, a maguk sajátos adottságaikból. Ennek megfelelően politizálunk itt a Duna-medencé- ben, Közóp-Európában, az európai biztonság ügyét szolgáló két- és többoldalú tárgyalások keretében, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, más nemzetközi fórumokon, helyi és szélesebb körű kérdések megoldásának keresése érdekében, mindenkor a magyar nép ügyének szolgálatán kérésziül szolgálva a népek internacionalista ügyét, s a népek internacionalista közösségén keresztül a magyar nép ügyét is előmozdítva. A nemzeti ércleik és az internacionalizmus, a nacionalizmus és a proletár nemzetköziség, a szocialista hazaii- eág és a szocialista világrend- szer, s a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összefüggiései, ellentétei és harmóniái a páratlanul új mai világhelyzetben az egyes munkáspártoknak, kormájnyoiknak, népeknek az útkeresésben, az időszerű feladatokban való eligazodásuk tekintetében alapvető kérdéseikké lettek. Történelmi tekintetben így foglalhatók össze a nacionalizmusra és internacionalizmusra von atkozó tapasztalatok: minél nemzetközibbekké váltak a nép érdekei ellen irányuló vállalkozások — kizsákmányolás, gyarmatosítás, neo- kolonial izmus, monopoltőke, imperialista elnyomás, agresz- szió, termonukleáris háborús fenyegetés — annál inkább és annál szélesebb nemzetközi fronton kényszerültek szövetségre az elnyomás és kizsákmányolás, az agresszió ellen küzdő erők, mert csak egymás támogatásával tudtak saját ügyeikben is eredményt elérni. Kádár János elvtárs ezt a történelmi tapasztalatot a Nép- szabadságban és a Pravdában megjelent Az internacionalizmus — ma című cikkében így alkalmazta jelenlegi viszonyainkra: „A jelenlegi viszonyok között, amikor kommunista intemacionálé, vagy más. hasonló nemzetközi szervezet nem működik, amikor minden párt teljesen önállóan dolgozik. amikor független és szuverén szocialista országok maguk határoznak ügyeikben — különösen fontos marxista- leninista elveink tisztaságának megőrzése és érvényesítése, annak tudata, hogy minden kommunista és munkáspárt tevékenységéért saját munkásosztályának, népének és a nemzetközi munkásosztálynak egyaránt felelős. Minden marxista —leninista pártra kötelező, hogy feladatai meghatározásánál saját munkásosztályának, népének, országának helyzetéből induljon ki, de ugyanúgy kötelező annak figyelembevétele is. hogy az egyes pártok politikája nem lehet ellentétben a nemzetközi munkásosztály, a szocialista országok közös érdekeivel.” Más szavakkal: senki sem szolgálhatja úgy saját népe, munkásosztálya ügyét eredményesen, hogy közben veszélyezteti a nemzetközi munkásosztály s a népek egyetemes ügyét, s ugyanígy; senki sem szolgálBefejeződött az iiimepi ülés a Kreml kongresszusi Az ünnepi ülés részvevőinek egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) neai Demokratikus Párt Országos Politikai Bizottságának tagja, Madeira Keita mali igazság- ügyminiszter, Ibrahim Mak- husz, a szíriai Baath Párt küldöttségének vezetője, Claude da Costa, a Kongói (Brazzaville) Népi Forradalmi Mozgalom küldöttségének vezetője, John Gallan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára, Ahmed Kaid, az Algériai Forradalmi Tanács tagja, Max íleimann, a Német Kommunista Párt első titkára, Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt KB első titkára, S. Dange, az Indiai Kommunista Párt küldöttségének vezetője, Paul Bontani, a tanzániai küldöttség vezetője és Luis Corbalan, a Ciliiéi Kommunista Párt KB főtitkára. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa ünnepi üléséről felhívással fordult a szovjet néphez, a Szovjetunió miniden, dolgozójához. Ezt követően Leonyid Brezsnyev mondott zárószót. A nagy október 50. évfordulójának szentelt ünnepi ülés légkörét az a rendkívüli lelkesedés határozta meg, amely átfogja az egész pártot, az egész országot — jelentette ki az ünnepi ülésszakon elmondott záróbeszédében Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. A Kreml kongresszusi palotájában. — mondotta a többi között — az egész világ előtt hallatták hangjukat a testvéri szocialista országok képviselői. Beszéltek a szocializmus erői által kivívott nagyszerű győzelmekről, a szocialista országok összeforrottsága és hatalma további megerősítésének szükségességéről, a közös ügyünk diadaláért vívott harc egységéről. A külföldi kommunista pártok képviselőinek beszédeiben is kifejezésre jutott az az eltökéltség, hogy folytatják harcukat nagy eszméink megvalósításéért, kifejezésre jutott az a törekvés, hogy erősödjék a kommunista mozgalom sorainak egysége. Brezsnyev köszönetét mondott azokért az elismerő szavakért, amelyeket a felszólaló külföldiek az első szocialista állam sikereiről, nemzetközi jelentőségéről mondtak, majd végül hangsúlyozta: „Nem férhet hozzá kétség, hogy a párt által kitűzött feladatokat sikeresen megvalósítjuk. Magabiztosan haladunk előre a nagy október útján.” Leonyid. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának zárszavával véget ért az SZKP Központti Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának kétnapos jubileumi ülésszak a Kreml kongresszusi palotájában. A jubileumi díszünnepség nagy pillanata volt, amikor Leonyid Brezsnyev zárszava után a Kreml kongresszusi termének hatezer résztvevője mintegy száz nyelven énekelte el az Internacionálét, s ezzel köszöntötte a fennállásának második félévszázadába lépő Szovjetuniót. Schirilla György a Vörös téren Schirilla György szombaton a Moszkva határában lévő szállásáról kiindulva megtette a 2228 km-es távfutás utolsó szakaszát. A késő délutáni órákban érkezett a Vörös térre. A Vörös ■téren összesereglett emberek örömujjongással fogadták Schirillát és társait. Ezután mindhárom sportoló a Lenin Stadionba folytatta útját, ahová a Moszkvai Spartak—Kijevi Dinamo bajnoki labdarúgó-mérkőzés szünetében érkeztek. A közönség tomboló tapsa közepette egymást átkarolva futottak tiszteletkört hatja eredményesen a nemzetközi munkásosztály, a népek egyetemes ügyét, ha közben saját népének és munkásosztályának ügyét elhanyagolja. A nemzetköziség és a nemzeti érdekek kötelező koordinációjában és harmóniájában a mi pártunk és kormányunk úgy szolgálja á magyar nép alapvető érdekeit, hogy keresi a nemzetközi összefogásokat: Feladataink, teendőink sokrétűek Először: A kommunista és munkáspártok nemzetközi összefogását — a kínai és más külön utakon járók visszase- gitését a mai viszonyokra alkalmazott marxizmus—leni- nizmus közös útjára. így veszünk részt a nagy tanácskozás tervének érlelésében is. Másodszor: A szocialista országok gazdasági, politikai, kulturális összefogását saját fejlődésük gyorsításáért: katonai összefogását az imperialista agressziók megfékezésére. Harmadszor: A gyarmati sorból felszabadult országokkal való összefogást gazdasági és társadalmi problémáik minél jobb, minél gyorsabb és minél emberségesebb megoldása, a kapitalista út elkerülése érdekében. Negyedszer: A világ minden országával, népével és kormányával keressük — függetlenül társadalmi, gazdasági, politikai rendszertől — az együttműködést; mindenütt, ahol készség mutatkozik a termonukleáris háború elkerülése érdekében való együttműködésre; így a közép-európai és általában az európai biztonság elősegitéisére kész kormányokkal. ötödször: Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának megfelelően, amely először foglalta nemzetközi okmányba a nagyhatalmak közös felelősségét, a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élését, elő kívánjuk segíteni az öt nukleáris nagyhatalom viszonylagos, közös felelősségvállalása lehetővé válásának előfeltételeit. Hatodszor: Az imperialista agressziók ellen részt veszünk minden nemzetközi vállalkozásban, a világméretű mozgalmakban, a vietnami nép támogatása és általában az imperialista agressziók megfékezése érdekében. Hetedszer: A társadalmi rendszerváltozás, a gyarmati rendszer felbomlása, az imperialista hatalmi rendszer felszámolása, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában támogatunk minden nemzetközi vállalkozást, amely a termonukleáris háború veszélyének elhárítása mellett sietteti az emberiség előtt álló társadalmi és gazdasági problémák sikeres megoldását. Ezekben a napokban sokféle ünnep keretében éltetjük a •Szovjetuniót, az első győzelmes proletár forradalmat, a magyar—szovjet barátságot, a népek harcált a gyarmatosítók ellen, a népek nagy összefogását, a valóban emberi új világ viszonylag békés úton elérhető győzelmét. Azzal kezdtem, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme új feladatokat ró ránk, szocialista országokra, kommunista és munkáspártokra és személy szerint mindegyikünkre. Befejezésül és magunknak, ezekre az új feladatokra készítésűi, Komját Aladár Lenin halála után írt versének utolsó sorait idézem: „Lenin ledűlt. (S elhullhat még derék ezer, s akár ezerszer ezer!) A megmaradtak testük vasát összébbre közelítik az új parancsban: Legyünk egyszerűek, mint ö volt! Tudatosak, mint ő volt! Akaratosak, irgalmatlanok, s mindent merőek, mint ő: Lenin volt”. Péter János külügyminiszter nagy tapssal fogadott ünnepi beszédét követően, a Varsói Szerződés értelmében ideiglenesen hazánk területén állomásozó szovjet csapatok képviselője mondott meleg hangú, baráti köszöntőt, majd a megyei díszünnepség hivatalos része Cservenka Ferencné, a Pest megyei Pártbizottság első titkára zárszavával ért véget. Az ünnepség második részében Pest megyei iskolák és művelődési házak művészeti csoportjai adtak színvonalas műsort.
