Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-05 / 262. szám
2 HECttt £/í «Hap 1967. NOVEMBER 5.. VASÁRNAP Péter János külügyminiszter ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) „Hatalmas volt Lenin, Igazító kezű, de csupán törvényt teljesített 6 is. Törvényt, ami pusztíthatatlanul, Kik vér vagyunk a vérből: megannyiunkban él”. Vagyis: a szocializmus — a korábbi évszázadok történelmi tapasztalatai következtében — olyan mélyről, az osztályharcban megedzett ember alaptermészetéből ered, hogyha nem lett volna Lenin — jött volna más; ha nem Oroszországban győzött volna elsőnek — győzött volna máshol. Sőt: ha sikerült volna az intervenciósoknak levenni az orosz forradalmat, a forradalom győzött volna máshol; vagy később: újra orosz földön. Amiként a Magyar Tanácsköztársaság leverése után — a két világháború közötti forradalmi kísérletek tapasztalataival meggazdagodva — Magyarországon egyes vonatkozásokban másként győzött a szocialista forradalom a II. világháború után, mint a többi kelet-európai országban. Ami még mindennél is több: a szocializmus annyira mély gyökerekből, a múlt történelmi tapasztalataiból ered és olyan kérlelhetetlen törvény- szerűséggel tör megvalósulásra, hogyha a mai fokozódó nemzetközi konfliktusok során — mint akkor a Tanácsköztársaság Magyarországon — megsemmisülnének a szol cialista világrendszer eredményei — ami egyébként lehetetlen, mert minden mai szocialista országban a szocializmus végérvényesen győzött —, de mégis: ha ez a lehetetlen megtörténnék, a szocializmus a földkerekség valamely pontján újra kezdené az új társadalmi viszonyok formálását. A legtapasztaltabb munkásosztály ötven évvel ezelőtt sajátságos okai voltak annak, hogy éppen Oroszországban vívta ki első történelmi győzelmét a szocialista forradalom. Így mondja a történelemtudomány: a világkapitalizmus hatalmának leggyengébb láncszeme Oroszországban volt, ott volt a forradalom legtapasztaltabb, harcedzett, s harcra felkészült és arra alkalmas munkásosztály. Ezt ma általában így mondjuk. Abban azonban, hogy ez így lett igaz, döntő vagy legalábbis kiemelkedő szerepe volt Leninnek. A kapitalizmus korszaka után . létrejövő új világ Marx__ és Engels tudományos tevékenységében megfogalmazott elméleti tételeit Lenin úgy tudta alkalmazni az első világháború alatt az oroszországi forradalmi viszonyokra, hogy a forradalmi proletariátus első állama, Európának éppen egyik legelmaradottabb országában, Oroszországban született meg véres vajúdások között. Az első szocialista forradalom végérvényes győzelmével új korszak kezdődött az emberiség történelmében. Amit az ember korábban Csak álmodott a maga számára, azt a szocialista társadalom fokozódó kibontakozása valóra váltja. Ami jó ma az ember számára a kapitalista országokban történik — a bérek emelésében, a munkahét rövidítésében, az életszínvonal emelésében —, az mind a nagy szocialista forradalom győzelmének és mai nemzetközi hatásának mellékterméke. A Nagy Októberi Forradalom rvőzelme természetesen nem a derült vagy borult égből hullott meglepetésszerűen az emberiség ölébe. Az előző évszázadok tapasztalatai érlelték és készítették elő. Az a fél század viszont, amely az első szocialista forradalom győzelme óta eltelt, alapvetően változtatta meg a földkerekség, sőt: a legújabb űrkutatások eredményeit is figyelembe véve, így mondhatjuk, a világmindenség arculatát. A Nagy Októberi Forradalom az egész eddigi történelem legnagyobb hatású eseménye. Megtörte az imperializmus és a kapitalizmus világuralmát. Felszámolta a gyarmati uralmak hagyományos rendszerét. Létrehozta a szocialista világ- rendszert. Elérhető közelségbe hozta a háború nélküli világ megteremtését. Az embert méltóvá teszi világához és az ember világát az emberhez méltóvá teszi. Amiként magát a Nagy Októberi Forradalmat az összes korábbi történelmi tapasztalatok készítették elő, éppen úgy azt a világnézetet, történelmi életszemléletet is, amely a nagy októberi forradalom útmutató lámpása lett; vagyis: a marxizmus—leninizmust az összes korábbi emberi álmodozások és tudományos vizsgálódások termelték ki. Az élő marxizmus—leninizmus — tehát nem a dogmatikusok holt skolaszticizmusa — kísérlet arra, hogy az emberiség történelmi és tudományos tapasztalatainak végeredményeit öszefoglalja s új, tudományos és történCfmi tapasztalatok előkészítőjévé tegye. Új viszonyok a történelemben Olyan viszonyok között emlékezünk ma a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmére, amilyenek a történelem során még soha nem voltak. Sikerek és kudarcok, győzel- 'mek és vereségek között, most tanuljuk, hogyan kell az egesz történelemben páratlan új viszonyokkal élni. A mai nemzetközi tapasztalatok összegezésében, értékelésében, az új viszonyokkal új mádon való élés keresésében, a történelem további útjának megtalálásá- ben és kiépítésében Lenin tapasztalatai igazítanak el bennünket. Mélyen megrendítő emberi dokumentum, úgy mondható, hogy a világító értelem csodája az, ahogyan Lenin az első világháború zűrzavarából az oroszországi politikai törekvések konfliktusaiból, az intervenciós összeesküvésekkel vívott harcokból kivezette Oroszországot — előbb a proletár forradalom győzelméhez, majd a diadalmas szovjet állam formájában a világtörténelmi szerep kezdeteinek magaslatára. A zűrzavaros események ködéből a fényre így vezette Lenin pártját, népét, majd a szovjet államot s tette a töténelem világító, tisztító ere- •jű, alkotó tényezőjévé; 1917 januárjában Zürichben, néhány héttel az orosz- országi polgári forradalom győzelme előtt Lenin egy ifjúsági konferencián még így beszélt: „Mi, öregek, talán nem érjük meg ennek a közelgő forradalomnak döntő ütközeteit. De, azt hiszem, mély meggyőződéssel fejezhetem ki azt a reményemet, hogy az ifjúságnak, amely olyan nagyszerű munkát végez Svájc és az egész világ szocialista mozgalmában, megadatik majd az a szerencse, hogy nemcsak harcolni, hanem győzni is fog a közelgő proletár forradalomban”. Ez történt 1917. január 22- én, s két és fél hónappal később, a 47 éves korában az öregek nevében beszélő Lenin Zürichben vonatra száll, hogy a frontokon átutazva, a proletár forradalom nagy ütközetét győzelemre vigye Péter- várott. Harcát a lehetőségek és az erőviszonyok, a váratlan helyzet sajátosságai tanulmányozásával kezdte. A taktikáról szóló leveleiben így írt: „A bolsevik jelszavakat és eszméket a történelem általában teljesen igazolta, de konkréten a dolgok másként alakultak, mint ahogy ezt várhattam (vagy bárki más várhatta) — eredetibben, sajátosabban, színesebben. Ha ezt a tényt figyelmen kívül hagynék, elfelejtenék, akkor azokhoz a ,régi bolsevikokhoz’ hasonlítanánk, akik már nem egyszer játszottak szomorú szerepet pártunk történetében, amikor értelmetlenül szajkóztak egy bemagolt formulát, ahelyett, hogy az új élő valóság sajátosságait tanulmányozták volna.” így vezetett Lenin a nagy októberhez vivő úton, így készítette az utat magát is. A győzelem után pedig az új nehézségek és veszélyek reális felismerésére nevelt: „A diadalmenet időszakából át kell térnünk egy rendkívül nehéz és súlyos helyzet Időszakába, melyet szavakkal, ragyogó jelszavakkal — bármennyire kellemes volna is ez — természetesen nem lehet elintézni.” A rajongókat, a gyors diadaltól meg- ittasultakat kérlelhetetlen keménységgel figyelmezteti: „Ha nem tudsz alkalmazkodni, ha nincs kedved hasoncsúszni sárban, nem vagy forradalmár, hanem fecsegő — és nem azért ajánlom, hogy így közlekedjünk, mert nekem ez tetszik, hanem mert nincs más út.” Olyan körülmények között nevelte Lenin a pártot, a kommunistákat a gyötrelmes harc folytatásának, kérlelhetetlen tényeinek vállalására, amikor az összoroszor- szági szovjet kongresszuson Lenint és általában a bol- sevikokat a német inmperia- lizmus kiszolgálóinak minősítették az igen-igen nehéz, és szerencsétlen béke ellenzői. Lenin vállalta ezt a békét, sőt a politika és a diplomácia minden eszközével s a front- viszonyok alakításával küzdött létrejöttéért, érvelt azok előtt, akik a német imperialisták kiszolgálójának mondták s a területek feladásáért a szocializmus árulójának tartották; vállalta ezt a helyzetet, mert a szocialista forradalom vívmányait csak így lehetett megvédeni, s a •proletár forr adatom első államának nemzetközi tevékenységét csak így lehetett az egész világ proletariátusa, a szocializmus és a béke ügye javára fordítani. Alapvető elv: a békés együttélés Tisztelt elvtársak! Még szinte tetőfokán dühöngött az intervenciósok támadása, de 1920. februárjában, a New York Evening Journalnak adott interjújában Lenin a szovjet állam külpolitikai célját már így jelölte meg mind Európára, mind Ázsiára tekintve: békés együttélés a népek között. A politikai világirodalomban itt jelent meg először a békés egymás mellett élés fogalmi meghatározása, amely azóta öt évtized keserves tapasztalatai és szívós politikai küzdelmei következtében a különböző rendszerű országok számára a mai nemzetközi élet fő követelményévé lett. Amint az oroszországi forradalom győzelmes előrehaladása idején Lenin az ottani és akkori viszonyokról mondta, — ma is, a jelenlegi nemzetközi viszonyokról azt kell mondanunk, hogy a történelem általában teljesen igazolta a kommunista és munkáspártokat, de konkréten a dolgok másként alakultak, mint ahogy azt vártuk. Hozzá tehetjük ma is: a dolgok, a történelem fordulatai eredetiben, sajátosabban, színesebben alakultak, mint bárki várhatta volna. Kialakult, él és hat a szocialista világrend- szer. Három földrészen 14 szocialista ország él. Most tanulják — nagymértékben saját kárukon —, hogyan kellene együttműfcödniök s így gyorsítani saját fejlődésüket, támogatni közös erővel a gyarmati sorból felszabadult országokat, visszaverni egyesült erőfeszítéssel az imperialista agressziókat. A földkerekség minden pántján működnek a kommunista és munkáspártok. Most tanulják, hogyan lehetne tapasztalataik megosztásával egymást erősíteni, s különböző történelmi háttérrel, különböző politikai feltételek között együtt mérni fel a nemzetközi osztályharc mai erőviszonyait, az újabb győzelmek lehetőségeit és együtt indulni közös nemzetközi vállalkozásokra. Lényegében felbomlott a gyarmati uralmak hagyományos rendszere. Mintegy 70 új ország kapcsolódott be a nemzetközi életbe alig néhány év alatt. Most tanulják ezek az országok, hogyan élhetnek függetlenségükkel és hogyan építhetik gazdasági rendszerüket a kapitalista út elkerülésével. Az imperialista hatalmak — befolyási körük nagy részének elvesztése után s a szocialista világrendszer politikai, gazdasági, társadalmi és haditechnikai ereje láttán — most tanulmányozzák, meddig juthatnak agresszivitásuk régi eszközeivel, milyenek lehetnek a fegyveres agressziók következményei s. milyen új utakat tárhatnak fel pozícióik romlásának lassítására és az elveszített pozíciók visszaszerzésére. A történelemben példátlan mai új viszonyok között, a szocialista erők nemzetközi hatása következtében, alapvetően megváltozik az országok egymáshoz való viszonya s megközelítettük a háborúnak történelmünkből való végérvényes kiküszöbölése lehetőségét. 22 évvel vagyunk a második világháború befejezése után. Az első világháború után eny- nyl Idő múltán Európa nagy része már benne volt a második világháborúban. Ha az imperialista hatalmak a példátlan fegyverkezési verseny során, az új minőségű hadigépezetek felmérhetetlen romboló erejű eszközeinek idején, a vietnami nép ellen évek óta folytatott barbár agressziók, a nemrég kirobbant s még be nem fejezett közel-keleti háború és más fegyveres feszültségek ellenére sem tudták még mai nemzedékünket a termonukleáris világháború pusztításaiba sodorni, akkor ez éppen azt mutatja, hogy mennyire hatalmassá vált a béke megvédésének lehetősége, s minden fenyegető, sőt sok tekintetben egyre növekvő veszéllyel szemben milyen szilárd alapjai vannak a háború végérvényes kiküszöbölésére irányuló szovjet kezdeményezéseknek. A Szovjetunió nemzetközi politikája az imperializmus féktelein dühöngésre törő fenevadját tartja féken. A Szovjetunió külpolitikája a lehető legemberségesebb nemzetközi politika s ez magának a szocializmusnak a lényegéből fakad. Amint párt, a belpolitikánkban a gyárak államosítását annak idején nem a célért önmagáért tűzte ki, hogy a gyárak állami tulajdonban legyenek; hanem azért, hogy a nép javára termeljenek, a termékek minősége magas színvonalú legyen, a termelők és fogyasztók együtt élvezzék hasznát, emelkedő életszínvonalban. Továbbá: amint a mező- gazdaság kollektivizálását nem azért a célért önmagáért akartuk elérni, hogy a földek kollektív tulajdonban és kezelésben legyenek; hanem azért, hogy a föld termése növekvő mennyiségben és emelkedő minőségben gyarapítsa a nép javát s a parasztság is minél emberibb életet éljen. Éppen így; jl szocialista világrend- szer sem öncélúan jött létre, hanem azért, hogy országain belül — megszűnvén embernek ember által való kizsákmányolása — az emberek ne egymás farkasai, hanem alkotó tevékenységükkel egymás és az egész közösség gyarapítói legyenek, országain kívül pedig, a nemzetközi életben, az államok egymáshoz való viszonyulásának újfajta normáit érvényesítse. A szocialista világrendszer országai külpolitikájukban, ha igazán érvényesítik a marxizmus—leninizmus mai követelményeit, saját népük érdekeinek védelmén keresztül minden nép érdekeit szolgálják. A béke az emberiség ősi álma Tisztelt ünneplő közönség, elvtársak! Amit a Szovjetunió ma a nemzetközi élet programjává tesz: a háborúk felszámolását és a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását — az ősi álma az emberiségnek. Mindez utópisztikus elképzelésekben, a földi vagy földöntúli lét ábrándvilágába tartozott. Tudományosan először Marx és Engels mutatta meg, milyen lehet a nemzetközi élet a proletárállamok létrejötté után. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szovjet hatalom gyakorlatban kezdte érvényesíteni a szocializmus külpolitikai törvényét. Békét ajánlott. És milyen áron? Súlyos területi áldozatok árán. Milyen békét kapott? A háborúk közötti lélegvilágháború után is jelentős ideig, amíg a nemzetközi viszonyok nem javultak a Szovjetunió és az új szocialista országok javára, úgy tűnt, hogy a béke csak lélegzetvételnyi szünet a harmadik világháború előtt. A Szovjetunió azokban az időkben is, a két világháború között is, előadta lényegében, mindazt a javaslatot — a békés egymás mellett éléstől az általános és teljes leszerelésig, — amit ma a nemzetközi élet központi kérdéseivé tesz, de akkor, az erőviszonyok akkori állása mellett javaslatai az ellenfélnél süket fülekre találtak, vagy gúnyos, ironikus, fölényes elutasító válaszokat kaptak. A Szovjetunió 50 éves története termelte ki azt a meggyőző hatalmat, amely ma a Szovjetunió javaslatait a nemzetközi tárgyalások súzetvételnyi szünet békéjét. Az j lyos és figyelmen kívül nem okvetetlenkedők kérdését, hagyható fényeivé teszi. hogy milyen hosszú lesz a lélegzetvételnyi szünet, Lenin leseperte az asztalról, mint dőre ostobaságot. Az ifjú szovjet állam, az első szocialista hatalom nemcsak az intervenciós háború előtt és alatt, hanem majd a két világháború közötti egész időszakban abban a tudatban élt szükségszerűen, hogy elkerülhetetlen a második világháború, elkerülhetetlen az ellenséges környezet támadása az új proletár- állam ellen. Az egész időszak a lélegzetvételnyi szünet meghosszabbítása volt A második A megyei díszünnepség részvevőinek egy csoportja (Foto: Gábor) A meggyőző hatalom kitermeléséhez hozzájárult az egész ötvenéves történelmi út. Az, ahogyan a Szovjetunió súlyos áldozatok árán kiharcolta a breszti békét. Az, ahogyan vereséget szenvedtek az intervenciós seregek. Az, ahogyan fokozatosan kivívta nemzetközi elismerését. Az, ahogyan a második világháború elodázásáért, a Hitler elleni koalíciók megszervezéséért küzdött, majd az, ahogyan a Németországgal való megnemtámadási szerződés megkötésével új feltételeket teremtett a második világháború esélyeire. Az, ahogyan mérhetetlen áldozatok árán a fasizmus felett aratott győzelem fő tényezőjévé lett. Az, ahogyan a második világháború után az ENSZ keretéiben és más nemzetközi fórumokon nagyhatalmak és a kis országok együttműködésének fő szervezője lett. Az, ahogyan a gyarmati rendszer felszámolását nagy hatékonysággal siettette. Az, ahogyan közben saját társadalmi és gazdasági viszonyait fejlesztette. Az, ahogyan az első világháború és az intervenciók szörnyű vérveszteségei, gazdasági rombolásai, a második világháború pusztításai és veszteségei mellett a világ legfejlettebb ipari országainak élvonalába került, s a tudomány és technika terén számos vonatkozásban előzte meg az Amerikai Egyesült Államokat is, két világháború és a mai neokolonializmus haszon- élvezőjét. Mindezt a Szovjetunió az imperializmus és általában a kapitalista világ állandó provokációi és ellenséges aknamunkái között érte eL Azok (Folytatás a 3. oldalon)
