Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ms*'***v//i v /✓/> y////W/^ ! ! BUMM! § ^ Havat jósoltak, eső lett $ ^ belőle, a földre hullva pe- § ^ dig jég. A magyar korcso- $ % lyasport fejlesztését tűzték § § ki célul talán az églek: hét- § ^ főn este tükörsima jég bo- ^ ^ ritotta az utcákat. Megyünk § $ hazafelé. Jön valaki szem- § $ be, imbolyog, nocsak, no! $ ^ Arra bumm! A tás!zája.§ ^ gyorsabb, az két métert is \ i csúszik. Az illető csak§ § egyet, igaz, fenékfékkel. A ^ 5 másik oldalon felnevet ^ laki. Arra bumm! Ez is le- ^ ^ hét úgy másfél méter. Ma- ^ § gyarázok: ügyetlenek az em- í; ^ berek, óvatosan kell ilyen- ^ ^ kor lépni. Nekem ügyes \ ^ technikám van: az egész% § talp érje a talajt, csak ak- ^ 4 kor veszem fel az egyiket, ^ § amikor a másik már bizto- \ ^ sa,n áll. Meg is mutatom. § ^ Arra bumm! Most nálam. ?! ^ Kábé egy méter, igaz, az ^ ^ orromon. Valaki utánam i ^ szól: „Csúszik, csúszik”. Ar- % ra bumm! Eltalálta. $ 5 ' (-yer) j? Expresszsiker POÖR PÉTER, KOÓS... XX. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1967. NOVEMBER 29., SZERDA PÓTSZEREK A NÉZŐTÉRÉN A DAL ÉRCESEBB A „VÉSZHARANGNÁL" Kórustalálkozó Cefflódh&rcvlen Sokan meghúzták már a mint valamikor régen a fonók vészharangot, beszélték és be- és tengerihántások világában. szélnek a színjátszás, a dal­kultúra, a műkedvelő vers­mondás csődjéről, hanyatlásá­ról. ■ Járásunkban, Cegléden két éve, az új művelődési ház felépítése óta a színjátszók, a dalosok nem hajlandók tudo­másul venni a „válság” jelzé­seit. A színjátszók járási sike- fei után az ötven éve összetartó dalosok is megmozdultak, és az 50 éves évforduló tisztele­tére megrendezték a berceli dalostalálkozót, amelyre a fő­város és a megye patinás múl­tú énekkarait hívták meg. A vészharangot akkor kell meghúzni, ha a műkedvelés egy-egy ágában a színvonalta- lanság, utánzás, szakmai felké­születlenség mutatkozik. A szakmai tudás, az ügyszeretet, az összetartozás azonban ma is Ugyanannyi közönséget vonz, A vecsési gimnázium leány- kamarakórusa, a nagymarosi művelődési ház, a budapesti Danúvia, a Bőripari Szakszer­vezet, a nagykőrösi és a ceglé­di KIOSZ, a ceglédberceli mű­velődési ház énekkara hitet tett 26-án, vasárnap a dalkul­túra, a művészet, a nemes ér­telemben vett műkedvelés mellett. A több mint 300 személyes művelődési ház nagytermébe pótszékeket kellett hozni, és a közönség soraiban láthattuk a gimnazistákat, pe­dagógusokat, népviseletbe öl­tözött bercelieket, bejárókat — egyszóval az egész falut. Nagy volt a tét, hiszen egy kisközség vállalkozott arra, hogy méltóképpen fogadja a nagynevű dalosokat. A foga­dásból csillagos jelesre vizs­gáztak és amikor a találkozó befejező számaként felcsen­dült a berceli kórus, mindenki úgy érezte Bércéi méltó volt a találkozó megrendezésére. A vendégkórusokat, a házi­gazdát a ceglédberceli művelő­dési házban, a rendezvény egyik lelkes szervezőjét, Re­mete József karnagyot őszinte köszönet illeti. Márky Péter ■ sssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssss* TIT-előadás Mikebudán A mikebudai művelődési otthonban a TIT ismeretter­jesztő előadást rendez ma es­te 6 órai kezdettel. A Szov­jetunió megalakulásáról és harcáról Törös Miklós beszél. Névnapra vitték a tejforraló edényeket November közepe óta meg­növekedett a forgalom a ceg­lédi edényboltban. Naponta változott még a kirakat is: egyes háztartási cikkekből szinte hírmondó sem maradt, nem győznek újabb tételt ren­delni belőlük. A csomagos postás bácsi Kilóban mért örömöt visz Nem fogadják mérges arccal Ki ne szaladna örömmel az ajtóhoz, ha a csomagos postás csenget? öröm akkor is, ha tudunk a csomag érkezéséről, de különösen kellemes rnegle- pestést okoz, ha váratlanul ér­kezik; a csomagbontás pedig mindig nagy izgalommal jár. így hát Szűcs Mihályt, a város egyetlen csomaghordó postá­sát, mindenütt mosoly fogadja. Több mint tíz éve járja a vá­ros utcáit csomaggal a hóna alatt. — Persze, nem mindig volt ilyen könnyű a csomaghordás — mondja. — Néhány évvel ezelőtt még lovaskocsival bak­tattunk, ez bizony sok időt vett el tőlünk. 'Ma már gépkocsi gyorsítja a munkát. Ez jó ne­künk is meg a címzettnek is. — Hány csomag érkezik a Városba naponta? — Átlagosan 100—110 a cso­magok száma, persze, ünnepek előtt, de különösen a disznóvá­gások idején — no meg kará­csonykor megduplázódik a szá­muk. Nem könnyű ennyi cso­magot széthordani... ötvenöt éves vagyok, nem is a legjobb egészséggel. Sok csomagot kell még kézbesítenem a nyugdí­jig. — Mennyit gyalogol napon­ta? — Hát bizony, a ceglédi út­viszonyok mellett elég sokat. Különösen ősztől, amikor a sá­ros, gidres-gödrös utcákba nem mehet be a gépkocsink. Van egy olyan rendelkezés, amely szerint a kijelölt területen túl csak száz méterig vagyok kö­teles bemenni, de ki méri ilyenkor a lépéseket, amikor örömet cipelek a hónom alatt? — A csomagok tartalma, ér­téke az évszakhoz igazodik — mesél tovább munkájáról az idős postás. — Tavaszt jelez a taptár, amikor megindul a „sonkaszezon”, majd nyáron kevés ruhanemű, könyv. Miku­lás napja felé már változik a tartalom: ilyenkor nagymama­írást találunk a csomagokon, amelyeken a név alatt ott ol­vashatjuk: kis unokámnak. Karácsonykor? Hát, bizony, ilyenkor nem érünk rá olvas­gatni, annyi a csomag. És ben­nük mindenféle jó, ami az ün­nepi asztalra kerülhet, meg sok-sok ajándék a fa alá. — Vár-e csomagot az ünne­pekre, Szűcs bácsi? — Azt mindig vár az em­ber. És biztosan engem is el­kapna a csomagbontási láz. Igaz, én már a postán hozzá­juthatnék ehhez az örömhöz... de az öröm, mindig, mindenütt jó dolog.. í (csat—) BEVETES ELŐTT A novemberi népszerű név­napok csak növelték a for­galmat. A bonbonosdobozok, virág­csokrok mellé hasznos ajándé­kokat is vásároltak a névnapi köszöntésre indulók az Erzsé­beteknek, Kalatinoknak. Kom- pótos- és süteményeskészletek, teafőzők, modem vonalú vi­zes- és boroskészletek találtak gazdára. Sokan vásárolták a bolt újdonságát, a dupla falú, sípoló alumínium tejforralót, amelyben nem kozmásodik for­ralás közben a tej, és nem is futhat ki belőle, ha felforrt. Kelendő volt — és az utolsó darabig el is fogyott — a nyári hiánycikk, a para­dicsom befőzésekor hasz­nálatos darálóprés. Aki az idén hiába kereste, az jobbnak látta időben felkészül­ni a jövő évi paradicsomsze­zonra. A téli hónapokban az ünne­pekre, a disznóölésekre készül fel ez az edénybalt is. Nagy­méretű zománcos fazekakat, lá­basokat, „fogyóeszköznek” szá­mító, olcsó tányérokat bő vá­lasztékban találnak itt a vá­sárlók — sőt pillanatnyilag még hurkatöltőt is laxphatnak, akik éppen ezt keresik. Ismét felhangzott á táncdal­fesztivál szignálja, ezúttal Cegléden. Mininek ígérték — sokat is láttunk ... A ki­tűnő Expressz-zenekar exp- resszsikert aratott. Elegáns, mutatós megjelenés, humor, fejlett ritmusérzék — íme, ilyenek ők. Könnyed, szinte kidolgozott koreográfiára mo­zogtak, táncoltak a legjobb hazai és külföldi számok elő­adása közben. Csodálatos do­log ez a rengeteg zsinór és vezeték között. Egyszer a hosszú basszgitáros beleakadt a dróthálóba, elszakította az összeköttetést az erősítővel. Letette a gitárt és komóto­san nekilátott „szerelni”. A többiek nyugodtan játszot­tak tovább, míg az áram­kör ismét felüvöltött. Igen, egyetlen kifogás: el- nyomták az énekesek hang­ját, túl hangosan pengettek. Vagy mégsem? Egy bácsi el­kísérte a kislányát. Az do­bolt, v tapsolt, élvezte e ze­nét. Az öreg pislogott egy darabig, majd félrebillent a feje. Szundikált. Pedig néha az erkély is megremegett. (Biztosan a dübörgő frontról álmodott.) Na és az énekesek! Poór Péter elegáns, jóképű fiú és nagyon kellemes a hangja. Szécsi Pál: ő inkább a kon­fekciódivat hangos hirdetője. FIATALOK - FELNŐTTEK Koós János meglepett, új oldaláról mutatkozott be. So­kat nevettünk rajta, jó hu­morista is. Az aranyos Ba- ráth Mari! Csinos, picike, akár a szoknyája. Ügyesen mozog és jól énekel. Ticho Mariann — szimpatikus, jó hangú. Tetszett ez a mini­fesztivál. Igaz, itt zsűri nem volt... (—y«*> HANGULAT Foto: ifj. Tőül István Meg nem értett lelkek vagyunk? Régen kamaszok voltak, ma teenagerek. Mozgalmas életkor ez. Ezért szép. önmagát keresi mindenki, helyét az emberek között. Ez pedig sok problémá­val jár. Harmadikos gimnazisták. Érdeklődő, értelmes és ízig-vé­ng mai fiatalok. 49. évforduló Szombaton este ünnepelte a város lakossága a KMP megalakulásának 49. évfordu­lóját a Kossuth Művelődési Házban. A történelmi évforduló al­kalmából ünnepi beszédet mondott Drahota Szabó Dénes, a Török János Mezőgazda- sági Technikum igazgatója. Az irodalmi műsorról a diá­kok gondoskodtak, a techni­kum énekkara pedig — amely ebben az évben alakult — in­dulókat énekelt. I A beszélgetés témája: „milyen | problémák foglalkoztatják o I mai fiatalokat?” Érvek, indu- i latok csapnak össze, heves vi- j ta kerekedett. Sok kérdés buk- I kant fel — ezúttal csak egyet j emelünk ki közülük. A legtöbb diák a felnőttek- I kel, még inkább a szülőkkel I való kapcsolatról beszélt. Ez I — amint mondták — minden­napjaik legnehezebb problé­mája. Nemzedéki vita — ötlik az eszünkbe —. ilyen mindig van, ez természetes. De itt többről van szó. Nem ter­mészetes ugyanis a sok kifo­gás, észrevétel, és nem az őszinte elkeseredés hangja sem. Íme. a vélemények, egye­lőre minden bírálat és meg­jegyzés nélkül. Lázár Mária: — Fiatalok és felnőttek, szü­lőit és gyerekek összetűzése ál­landó téma beszélgetéseink so­rán. P. Kati: — A felnőttek sokszor azért nem értenek meg minket, mert néni is akarnak. Elfelejtik, hogy más világban él a fiatal, máskéDp érez, gondolkodik, te­hát mást. is akar. Annak ide­jén biztosan velük is így volt. V. íréin — Nem értenek meg, több esetben ez nem csodálnivaló. Akkor jók, ha türelemmel és megértéssel hallgatják meg ér­veinket, amelyek legtöbbször igazak, helyesek. V. Ilona: — Sokszor olyan rossz' ízt érez az ember: irigységet a felnőt­tek részéről. K. Tibor: — A nagyobb önállóság kijár egy mai fiatalnak. Feltétele: kölcsönös bizalom. Őszinteség! Tőlünk kérik ezt, mi viszont nem mindig kapjuk meg. A sok vélemény felvillantja a kérdést: valóban csak a fia­talok mondhatják — meg nem értettek vagyunk? (kohlmayer) Pf. 19. ^sssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/^ | A Szörényi | $ * ....................... ■■ * A legkorábban kelő embe­rek kétségkívül a pékek Al- bertirsán. Amikor a község la­kói még éppen a másik olda­lukra fordulnak, ők már az éhes kemence tátott száját tö­mik sütnivalóval. A napi mű­szakjuk tulajdonképpen már az előző napon megkezdődik: kedd este már „szerdára dol­goznak”. Begyújtanak, ko­vászt készítenek, dagaszta­nak, — és ezt a munkát követi a mérés és a vetés. Reggel már öt órakor ott illatozik, gő­zölög a bolti polcokon a friss áru, Szabó József, Varga István és Kocsis József mun­kája. Általában húsz mázsa fe­hér kenyeret sütnek ki napon­ta. Emellett vagy másfél má­zsa házi kenyér is a kemencé­be kerül, de ezt már nem ők, hanem a berceli gazdasszo- nyok dagasztották saját ízlé­sük szerint. Igen népszerű ez a süttetés. Megesik, hogy süteményt is hoznak, bérsütés­re. Ilyenkor, télen közked­velt népi csemegét is horda­nak, hogy a kemencében meg- süttessék: aranysárga, finom sütnivaló tököt! Igaz, a pékek nem lelkesednek az ilyen szál­lítmányokért, mert a tök víz­tartalma begőzöli nagyon a kemencéjüket, — de azért ezt a munkát is elvégzik. A tök is a sütni valójuk közé tartozik. írta és fényképezte: Jakab Zoltán A Szörényi A suli színházlátogatásra ^ 'estre utazotf TVTésn.nr* S — Es beszéltetek vele? ^ Á, dehogy. Csak néz- \ ^ tűk. s J — És ez az a nagy bol- \ „Kedves fiúk, lányok rovat! örömmel olvastuk a híreiteket és örülünk, hogy végre így is foglalkozik a lap velünk, fia­talokkal. Reméljük, hogy nem­csak a ceglédi ifjúságra lesz gondotok, hanem a járás fia­taljaira is, hiszen mi is a vi­lágon» vagyunk!” Aláírás: Tsz KISZ. ★ „Nagyon jól éreztük magun­kat a múlt kedden a ceglédi teenager klub első összejöve­telén, Fóka bácsiék társaságá­ban. A kedvünkért jól lenne, ha a Kis Bence, vagyis az Egy­szer volt egy kemence dal pél­dájára beatlesítenék a Nem, nem, nem, — nem megyünk mi innen el kezdetű dalos mondókát is. Rovatunkat üd­vözöljük: a ceglédi teenage- rekből egy tucat”. ★ Harangvirág jeligére közöl­jük, hogy beküldött verseidet nem áll módunkban közölni, írod, 16 éves vagy. Tehát még van időd tanulni, stílusban és minden egyébben csiszolódni. Persze, az se lenne baj, ha a magyar helyesírást is tökélete­sen elsajátítanád ... ★ A „Shandy”, az „Ultra-rövid” és a „Paprikajancsi” jeligés levelekre válaszul közöljük, hogy népszerű slágerek szöve­gét és kottáját nem közöljük. Olvassátok néha az Ifjúsági Magazint és kérésetekkel oda forduljatok. ★ Kedves, fiúk, lányok! Leve­leiteket továbbra is várjuk. Címünk: Ceglédi Hírlap, Pf. 19. A levélen tüntessétek fel a rovat nevét! Ki mit tud? Még nyitva a „kis kapu" Olvasóink kérésére közöljük, hogy a Ki mit tud? vetélkedő selejtezőjére a jelentkezések már megtörténtek. A jelentke­zési lapokat a KISZ városi bi­zottsága gyűjti össze, és ezek alapján küldenek értesítést a jelentkezőknek, hogy mikor és hol mutatkozhatnak be ver­senyszámaikkal az előzsüri előtt. Itt döntik el ugyanis, hogy sz£npadképes-e a vetél­kedők felkészülése. Azok a fia­talok, akik még nem töltöttek ki jelentkezési ívet, és szeret­nének a Ki mit tud?-ra bene­vezni, december 5-én délután négy és hat között még je­lentkezhetnek a KISZ városi bizottságán, ahol bővebb fe' világosítást kaphatnak, esetlel pót-jelentkezési ívet is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents