Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

Régi rossz szokásom, hogy a ceruzával írni szoktam. Igen, írni, eltekintve attól a néhány esettől, amikor ide­gességemben az ujjaim közt tördelem — de hát ez már az előbbinek következménye. A grafitceruzával írni lehet — állítja egy ötéves gyerek, ha megkérdezik. Persze, sze­gényke még nem tudhatja, mit jelent az ember életében ez az írószerszám, ez a sors­csapás. Mert tegyük fel, va­laki rádöbben: valamit fel kell jegyezni, amitől esetleg életek függnek. Elő a ceru­zát, egy betű — aztán reccs, a ceruza hegye kitörik, ez ismerős jelenség. Erre az esetre van rendszeresítve a hegyező. A hegyező akcióba lép — és újra reccs. Ezúttal hang nélkül, szép simán, diszkréten esik ki. El kell kezdeni még egyszer, próba szerencse. Aztán mivel három a drága jó magyar igazság — újra. A negyedik próbálko­törékeny! zásnál a közmondásokról át­térhetünk a szolidabb táj­nyelvre. Halkan szitkozódni csak akkor szabad, ha már a bugylibicska és az ölőkés sem segít. A vége, persze, úgyis az lesz, hogy a ceruzá­ból öt deka forgács marad, és elhúllajtott, szomorú gra­fitdarabkák. Én mindig így járok a ce­ruzával. Lehet, hogy ez a sors keze, de már nem bírom sokáig. Volt, amikor térden állva könyörögtem a ceruza­hegynek, hogy ne törjön ki, sőt „kedves kis Mercur G— ll”-nek is neveztem, de mindez nem használt. Feltehetném a kérdést: miért van ez így?! Ki büntet engem és sorstársaimat, akik a grafitceruzával írni szeret­nének? Persze, ezt firtatni pontosan ' olyan falra hányt borsó, mint azt kutatni: ..miért nem tud a ló énekel­ni?” (koblencz) MOHOMIDÉKI IX. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1967. NOVEMBER 29.. SZERDA A kutatóásó nyomában Őskori temetkezési III. RÉZKOR A rézkor folyamán hazánk folyóparti területeinek népes­sége ugrásszerűen no. Üj kul­túrák alakulnak ki, közülük a leghosszabb életű és egész ha­zánk területére kiterjedő a báó.er-i, vagy péceli kultúra népe, amely járásunk terüle­tén is itthagyta emlékeit. A bádeni parasztok nemzet­ségfői igen nagy tiszteletben részesültek, haláluk után holt­testüket halottas kocsi vitte a temetkezési helyhez. A kocsit és az ökröket együtt temették velük. Ez a szertartási mód azonos a legrégibb mezopotámiai fejedelmek temetkezéseinél követett szo­kásokkal. A bádeni főembe­rek sírja azonban a falu temetőjében feküdt és nem kü­lönbözött a többi falusiakétól, így azok, akik ezekben a sí­rokban feküsznek, úgy lát­szik, nem emelkedtek kirá­lyokként a nemzetség tagjai fölé, csak a vezetőik voltak. Ilyen sírokat eddig Alsóné- mediben és Budakaiászon ta- , lálíak. Egy budakalászi sírból csupán kis agyagkocsi modell került elő, amely szimbólum­ként kísérte a sír lakóját és akkor került földbe, amikor a túlvilági utazás már csak mint jelkép élt a képzeletben. Eset­lég szegényebb ember sírja volt, akinek fi túri telt ökrökre és igazi kocsira1 Nagy fontosságot, súlyt he­lyeznek az ősök szellemének ápolására. Az ősi szellemek a termelést és a nyájak fejlő­dését elősegítik, ezt tanúsítják a későbbi temetési szertartá­sok. A halottakat néha elham­vasztották és hamvaikat urná­ba tették (amelyek gyakran az elhunyt ős képmását ábrá- | zolták) majd elföldelték, rend- ^ szerint egyes sírokból álló te- § metőkben, esetleg közös csalá- ^ di sírban. A bádeni csoport legfonto­sabb lelőhelyei nálunk Men- de—Leányvár IL és Üllő—Te­hénjárás. Sírt csak Mendén ta­láltak, de feldúlt állapotban. A mendei telep olyan óriási kiterjedésű, hogy a temető ennek alapján akár több száz síros is lehet. Eddig a legna­gyobb feltárt péceli __ temető Budalcalászon van, körülbelül 350 sírból áll, ez csak a meg­telepedett életmód eredménye­ként jöhetett létre. Üllőn egy lámpatöredéket is találtak, amely eddig csak sí­rokból ismert, mégpedig rr igen ritka lelet. Alsón érned: n találtak hasonlót az egyik csontváz mellett hogy pon­tosan milyen elv alapján tet­ték sírba, ma még nem tud­Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett tér­iem, édesapánk Rigó Gyula te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút. virágot helyeztek, bána­tunkban részvétekkel osztoz­tak. Gyászoló család. juk. Legalább ilyen elgondol­koztató a budakalászi „sámánkorona“ és „csigakürt”. Bizonyos, hogy annak idején 4500 évvel ez­előtt a szellemidézésnél ját­szott szerepet ez a távoli vi­dékekről idekerült csigakürt, maga a sámán pedig még a halála után sem vált meg ha­talmi jelvényétől, a rézből ko­vácsolt koronától. A péceli sírok legjellem­zőbb melléklete a hétosztatú tál, melynek díszítése általá­ban a szövés-fonás díszeit tar­talmazza. Ezeket a sírtárgya­kat iparilag állíthatták elő, hiszen a telepek hulladékában található töredékek alapján csak arra gondolhatunk. Üllőn igen szép, zöidesszür- ke kőbaltát találták, amely a találó leírása alapján bádeni férfisír fegyvermelléklete volt. Ügy néz ki, hogy nem is a balta éle, hanem a foka volt többet használatban, legalább is er­re utal a kopásfelület. Érdekes, hogy a nemek más-más olda­lukra fektetve pihennek sír­jaikban, mégpedig a férfi bal, a nők jobb oldalán. A férfi- sírok általában leletgazdagab- bak, a nők inkább csak szer­számaikat, főleg az orsót, gom­bot kapják útravalóul. A csontvázak zsugorították, csak a kor végén alkalmazzák szór­ványosan a hamvasztást. A bádeni csoport népe meg­éri a bronzkor kialakulását és jelentős szerepe lesz a kor sír- ritusainak kialakításában is. Erről következő, a bronzkori temetkezést ismertető cik­künkben írunk. Rolkó István MHS helyett MHSZ Csillagtúra, fegyver technikai bemutató AKTÍVAÉRTEKEZLETET TARTOTT A JÁRÁSI HONVÉDELMI SZÖVETSÉG A járási MHSZ napokban tartott aktivaértekezle- tén az aktuális kül- és belpoliti­kai események is­mertetése után az elmúlt négy év munkáját értékel­ték. Nőtt az ér­deklődés a hon­védelmi napok, sportrendezvé­nyek iránt, ösz- szesen 35 ezer em­ber vett részt a négy év alatt az MHS rendezvé­nyein. Jól sikerültek két éve az úttörő honvédelmi verse­nyek. A fegyveres erők napján eb­ben az évben va­lamennyi iskolában csillag- túrát rendeztek, amelyen több ezer úttörő vett részt. A mo- nori Kossuth iskolában több mint négyszáz úttörő nézte meg a fegyvertechnikai bemu­tatót. Az összetett honvédelmi versenyeken 1963-ban 600-an, 1967-ben 1966-an vettek részt. VB-ÜLÉS lesz ma 14 órai kezdettel Ká­ván, ahol az iskolában folyó szemléltető oktatás helyzetét, a szertári állomány fejleszté­sét és tárgyi ellátottságát tár­gyalják. Tápiósápon 15 órakor ülé­sezik a vb. Napirenden a köz­ség! tanács és szervei 1968. évi munkatervének, valamint a decemberi tanácsülés anya­gának megtárgyalása. MEZOGAZDASAGI NAGYAKTÍVA November 1-én, pénteken, az őszi mezőgazdasági munkákról nagy aktíva-értekezletet tarta­nak. Az értekezlet előadója Szíjjártó Lajos, a járási tanács elnöke. November 30-ig szovjet filmhét Vecsésen A vecsési moziban novem­ber 25-től 30-ig ünnepi szov­jet filmhetet rendeznek, me­lyen három szovjet filmet mu­tatnak be. A gimnáziumban tartandó ankéton és a mozi és a művelődési otthon közös filmpályázatának témája is a szovjet filmművészet lesz. Az aktívaértckezlet elnöksége. (Foto: Tóth) gozó titkárok személy szerint felelősek. A titkárok mellett tanácsadó testület működik. Az MHSZ eltérően elődjétől, az MHS-től, nem alapszsr- vezetekre, hanem a klubokra épül. (d) A monori Kossuth és a pili­si központi iskolában honvé­delmi szakkört szerveztek, ide csak a jó tanulmányi ered­ményt elérőket veszik fel. A polgári védelmi okta­tásban az elmúlt három évben 13 ezren vettek részt. Az MHS tömegszervezeti jellege elmosta, ellentmondá­sossá tette tevékenységét, az egyszemélyi felelősség nem ér­vényesülhetett következetesen. Az ellentmondások megszün­tetése céljából úgy döntöttek, hogy a szervezetet az 'elvég­zendő feladatoknak megfele­lően kell átalakítani — hivatalos elnevezése Ma­gyar Honvédelmi Sport- szövetség helyett Magyar Honvédelmi Szövetség > lett. • Az MHSZ irányító szervei a megyei, járási, községi, stb. szervezetek — melyek munká­jáért a felsorolt területen dol­Knrtícsont/i p/Ők'/í*# Svéd borotva, szovjet fényképezőgép Díjmentes ssnktanúesatiás Az Erzsébet és Katalin na­pi forgalom mellett az év vé­gi ünnepekre is felkészült a monori illatszerbolt. Dr. Veres Ferenc és Gál Andrásné — a bolt dolgozói — igyekeztek a várható nagy ajándékvásárt jól előkészíteni. — Még egyszer sem volt ilyen nagy áruválasztékunk — mondják. — Karórák például 285 forinttól a legdrágább 15 köves szovjet és svájci órákig kaphatók, de sokféle ébresztő- és zsebórából is van. /Az ajándéktárgyakból is bő a választék. Sok a külföldi importáru is. Valódi svéd bo­rotva, szovjet fényképezőgép, francia és német kozmetikai sikkek, ajándékdobozok között válogathatnak azok, akik idő­ben — a karácsonyi csúcsfor­galom előtt — kényelmesen szeretnek vásárolni. A bolt dolgozói ajándékozá­si szaktanáccsal díjmentesen ellátják a vásárlókat — emel­lett kozmetikai és hajápolási tanáccsal is szolgálnak. —sk— Hulló levelek Hulló levelek címmel a mo­nori községi nőtanács decem­ber 3-án, vasárnap, délután öt órától éjfélig műsoros táncmulatságot rendez a mű­velődési otthonban. A mű­sorban Magócsi Károly is­kolaigazgató és Kovács Éva szerepel. Zenét a közked­velt Ezüstcsillag tánczenekar szolgáltatja. Belépődíj nyolc forint. A tiszta bevételt a nőta­nács évenként megrendezett karácsonyi akciója javára fordítja. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Aranyeríiber (széles). Monor: Háború és béke I. (szé­les). Tápióstily: Stan és Pan. Űri: Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán (széles). Vecsés: Csillago­sok, katonák (széles). SPORT Gyömrő kupagyőztese: a falusi iskola ^ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss, Mese az icike-picike kútról A gyömrői Spartacus sport- egyesület helyes, nagy sikerű, követésre méltó kezdeménye­zése izgalmassá tette a hét vé­gét a gyömrői úttörők között. Szép kivitelű kupát ajánlott fel a labdarúgótornán részt ve- | vő négy iskola győztes csapa- \ iának. / verseny, melyen a közpon­ti,. Kossuth, Erzsébet-telepi és falusi iskola csapatai vettek részt, vasárnap fejeződött be. Kupavédő a falusi iskola csa­pata lett (testnevelő tanár: Ko­vács Sándor). MNK 1968 Vecsési VÍZÉP—Aszódi Vasas 0:0 Vecsés, 300 néző. Hideg időben kezdődött a találkozó. Rögtön az újonc NB III-as csapat lépett fel tá­madólag. Makovecz, Szűcs, Sá­rost bombája ment mellé, majd Szokolyai maradt le egy belőtt labdáról. Egy ellentá­madás során Karácsondi lö­vését védte bravúrral Bogár. Nagy fölényben játszott a VI- ZEP. Cserháti lőtt mellé, majd ugyanő óriási helyzetet ha­gyott ki: Makovecz ívelt be szögletet és Cserháti öt méter­ről Korlovits kezébe fejelt. A játékot egy-két durva beleme- nés tarkította többnyire. Az aszódiak kezdeményezték. A félidő utolsó eseménye Stef- kó nagy bombája- volt, amit Bogár bravúrral védett. A második félidőben folyta­tódott a nagy VIZÉP fölény, de az aszódi védelem Truzsi- val az élen mindent mentett. Néma több jó elfutás után nem tudott középre adni, pe­dig a belsők tisztán álltak Cserháti mesterien ívelt kö­zépre, de Szűcs késlekedett és a védelem mentett. Ezt köve­tően nagy kavarodás támadl a vendégek kapuja előtt, végül Cserháti fölé lőtt. Pár perc­cel később Cserháti bombázott mellé. A 84. percben Sáros­szabadrúgását Karlovits bra­vúrral védte. Az utolsó perc­ben Cserháti eivetődve ka­pura bombázott, de a kapus a helyén volt. Az újonc NB III-as és a régi NB III-as találkozója nagy harcot, kemény beleme- néseket hozott. A tartalékot vecsési együttes végig fölény­ben játszott, de a helyzeteket nem sikerült kihasználnia. A tartalékos védelem elég jó­nak bizonyult és Molnárral, valamint Leimetterrel kiegé­szülve az NB Ill-ban is szi­lárd pontnak ígérkezik. A csatársor közepesen ját­szott, de változatlanul gólsze­génységben szenvedett. Feltét­lenül szükség van gólképes csatárra. Jó: Bogár, Kalmár, Sárost Cserháti. Szalonlai János Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol messze, messze Nyáregyháza-alsón in­nen, Nyáregyháza-f elsőn túl, valahol Felsőszőlőn egy kere­kes-hengeres, icike-picike, jó vizű kút. Ez a kerekes-henge­res, icike-picike, jó vizű kút egyszeresük elhatározta, hogy ö bizony nem lesz továbbá jó vizű kút, a jó vizet elküldte világgá. Sírt is, rítt is „Felső- szőlő-ország” apraja és nagy­ja, az úttörők és az öreg ta­nító egyaránt. Mély sóhajtások között két hónapig, két hétig és két na­pig vártak, majd csak vissza­jön, de hiába. Ez a csúnya, kerekes-hengeres, icike-picike kút jó vize csak nem jött visz- sza. Egyszercsak előáll „Felső- szőlő-ország királyának” leg­kisebb fia. — Kedves édesapám. En felkötöm most a kék kisdobos­nyakkendőt és elmegyek sze­rencsét próbálni, hátha sike­rül visszahozni ennek a kere­kes-hengeres, icike-picike kút­nak a jó vízét. El is indult a legkisebb fiú. Ment, mendegélt. három kilo­métert, háromszáz métert és három lépést, amikor végre feltűnt előtte a Nyáregyháza „királyának” kastélya. Egye­nesen a „király” szobájába vezetett útja. — Előre, Nyáregyháza leg­nagyobbja — köszönti a fiú. — Rendületlenül — vála­szolta a leghatalmasabb. Mi járatban vagy itt, ahol a ma­dár se jár. — Nagy bánat érte „Felsö- szőlő-ország” apraját és nagy- ját. Elment világgá a kerekes­hengeres, icike-picike kútunk- nak a jó vize. Ügy tudóm, hogy te, a leghatalmasabb, biztosan tanácsot tudnál adni, sőt vissza is tudnád hozni a csavargó vizet. — Jó — mondta a legha­talmasabb — ha csak ez a kí­vánságod, szívesen teljesítem. Várj nyugalommal három hó­napig, három hétig és három napig és akkorra visszaszerez­zük annak a kerekes-hengeres, icike-picike kútnak a jó vizét: Várt is türelmesen .,Felső- szőlő-ország”, míg a harmadik hónap, harmadik hét és har­madik nap után megunták a várakozást és maga ,.Felső- szőlő-ország” királyának fele­sége indult útnak. Magához vett két darab hamuban sült pogácsát és nekivágott a nagy­világnak. Az ám, de ő is úgy járt, mint az előbbi. Azaz nem egészen, ő még tanácsot sem kapott. A szomorú, reménytelen eset után a helyi király a „Já­rás-országhoz” fordult segít­ségért, onnan kapott aztán egy csúnya, búgó hangot adó, hosszú ormánnyal rendelkező „szivattyú-állatot” az elkesere­dett ország elkeseredett lakói­nak megmentésére. Bedugta ormányát a kútba és hozzálátott, hogy elókerítse azt a tékozló jó vizet. Az erőfeszítéstől szegény or­mányos szivattyú-állat nagyon megbetegedett, s mielőtt ő maga felfordult volna, felfor­dult a gyomra, és a nemrég elfogyasztott szeszszagú táplá­léka került a kicsi kerekes, valamikor jó vizű kútba. Azóta ismét eltelt két hó­nap, két hét és két nap, de senki sem jött a szomorú „Fel- söszőlö-ország” szomorú lako­sainak segítségére. Pedig ha valaki segítségük­re sietett volna, az én mesém is tovább tartott volna... (b —a)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents