Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-29 / 282. szám
2 HFCIft» hírlap 1967. NOVEMBER 29.. S*TEERD A Trafalgar vagy Hastings? Wilson brit miniszterelnök kedden az alsóházban egy interpellációra válaszolva kijelentette. hogy a kormány nem vonja vissza a Közös Piachoz beadott felvételi kérelmét. Mint mondotta, Anglia az EGK hat tagállamához együttesen nyújtotta be a kérelmet, F a hatok miniszteri tanácsa a jövő hónapban fog összeülni (Brüsszelben december 18-án). A miniszterelnök a képviselők értésére adta, hogy De Gaulle hétfői kérlelhetetlen elutasító nyilatkozata csupán a hatok egyikének álláspontját fejezte ki. A ház komor hangulatát nagy derültség váltotta fel, Emikor egy konzervatív képviselő felkérte Wilsont, emlékeztesse 'de Gaulle-1 a trafal- gari csatára, Nelsonnak Napóleon fölött aratott döntő győzelmére. Wilson így válaszolt: „A tábornokkal folytatott tárgyalásaim során a tra- falgari időszakra vonatkozó célzásaim nem bizonyultak volna eredményesnek, s a tábornok is tapintatos ember, ezért nem emlegette a hastingsi csatát.” (Hastings mellett győztek le 1066-ban Harold király angol seregét Hódító Charles De Gaulle elnök az Elysée palotában megtartott hétfői sajtóértekezletén. Vilmos normann—francia csapatai.) Komolyra fordítva a szót, Wilson kijelentette, hogy „nem lenne helyes teljesen irányt változtatni a hétfői nyilatkozat miatt”. Edward Heath ellenzéki vezér egyetértését nyilvánította. Wilson erre felbátorodva azt mondotta, hogy „a tegnapi félresikerült nyilatkozatra válaszolni fogunk”. Wilson a továbbiakban kijelentette, nem igaz az, hogy Anglia „kopogtatott és megaláztatok”, hanem éppen ellenkezőleg: „Mi az asztalra csaptuk a belépési kérelmet s az ott is fog maradni.” A ház kacajjal jutalmazta Wilson akasztófahumorát. Tíieodorakisz látszat-kivégzéséről A Guardian című angol lap megírja: kiderült, hogy Theo- dorakisz egyike volt azoknak, akikkel megrendezték a ki- végzési komédiát. Az eset augusztus 22-én, a zeneszerző letartóztatásának napján történt Athéntól néhány kilométerre. Arab cssíts dstembsr 9 Az Egyesült Arab Köztársaság állandó ENSZ-képviselője útján hivatalosan közölte 17 Thant főtitkárral, hogy kész együttműködni Gunnar Jarring svéd diplomatával, a főtitkár közel-keleti képviselőjével. Jarring jelenleg a világ- szervezet székhelyén folytat tanácskozásokat, mielőtt megkezdené közel-keleti körútját. Az arab csúcsértekezletet legkésőbb december 9-ig rendezik meg Kairóban, vagy Kubaiban — közölte Nofal, az Arab Liga ügyvezető főtitkára. A liga 13 tagállama közül eddig nyolc jelentette be részvételi szándékát. Líbia, Szaúd- Arábia és Libanon még nem válaszolt a meghívásra. Szíria és Algéria változatlanul ellenzi a csúcsértekezlet összehívását. Véget ért Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXX. kongresszusa 52—32—16 százalék Kennedy kontra Johnson Szvetlána könyve a kereskedők nyakán maradt A Newsweek című amerikai folyóirat szerint Sztálin leányának, Szvetlána Alliluje- vának agyonreklámozott emlékiratai az utóbbi évek egyik legnagyobb kiadói csalódását okozták. Maguk a kiadók bevallják, hogy a propagandakönyvecske nem keltett szenzációt. Egy chicagói így kiáltott fel: „Szemétkosárba való, senki sem -akarja megvásárolni. 50 példányt rendeltem és mit gondolnak, hány kelt el? HóTöbb könyvesboltból visszaküldték a raktáron maradt Aíiiíujeua-könyveket. Zuhanás A Weisshorn—Árosa között közlekedő drótkötélpálya egyik „kosara” 2655 méter magasságból lezuhant. Hat utas — négy olasz és két svájci — életét vesztette. Kedden véget ért Nagy- Britannia Kommunista Pártjának XXX. kongresszusa. A záróülésen elfogadták a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetéről, a baloldali erők akcióegyságéről, a bérpolitikáról és Anglia világpolitikai szerepéről hozott határozatokat. Bejelentették, hogy megválasztották a párt 42 tagú végrehajtó bizottságát. Rádióüzenet az Antarktiszról MEGÉRKEZETT AZ OB Az Antarktiszról rádióüzeA Washington Post keddi száma a legújabb közvóle- ménykutatási adatok alapján megállapítja, hogy Johnson amerikai elnök népszerűsége j rohamosan elhalványul Robert Kennedy szenátoré mellett. Arra a kérdésre, hogy kit látnának szívesebben demokratapárti elnökjelöltnek, a megkérdezettek 52 százaléka Robert Kennedyt jelölte meg és csak 32 százalékuk híve John- sonnak. A megkérdezettek közül 16 százalék nem nyilvánított véleményt. Meggyilkolták az egyik alagúlásót rom.” Egy másik könyvkereskedő véleménye szerint könyv még nem vallott ekkora kudarcot. A szóban forgó könyvkereskedő huszonöt megrendelt példányból mindössze egyet tudott eladni. Washingtonban egy könyvesbolt tulajdonosa szerint a témát már a könyv megjelenése előtt agyonütötte a sajtó. LISSZABONBAN és környékén háromszáztizenhat halálos áldozatot követelt az özönvízszerű esőzés után fellépett áradás. DÉL-VIETNAMBAN a partizánok támadásba lendültek Guang Nam tartományban, Da Nangpál, a deltavidéken és Dak To térségében. AZ ANGOL FONT leértékelése miatt kitört aranyláz lecsillapodott. net adta hírül, hogy a jeges kontinens partjaihoz ért az Ob szovjet Diesel-elektromotoros hajó, fedélzetén a 13. szovjet Antarlctisz-expedició első csoportjával. Leningrádból a hajó 37 nap alatt tette meg a körülbelül 20 000 kilométeres utat a Mologyozsnaja állomásig. Az utolsó útszakaszon az Obnak nagy jéghegyek között kellett áttörnie magát A venezuelai titkosrendőrség egyik ügynöke meggyilkolta Nelson Ramon Lopez kommunista aktivistát Baruta helységben. Ez a bátor kommunista egyike volt azoknak, akik három éven keresztül ásták azt az alagutat, amelyen keresztül február 6-án meg tudott szökni a caracasi kaszárnyabörtönből a Venezuelai Kommunista Párt Politikai Bizottságának három tagja. Jugoszlávia nemzeti ünnepe November 29-e kettős ünnepe Jugoszlávia népeinek. 1913- ban ezen a napon foglalt állást a Népfelszabadító Antifasiszta Tanács a boszniai Jajce faluban — a köztársaság mellett. Kifejezte elhatározását, hogy a félíeudális- monarchista Jugoszlávia helyén gazdaságilag és társadalmilag újjászületett országot kíván. A háború befejezése után, ez a törekvés az új alkotmányban is megállapítást nyert. 1945. november 29-e óta nemzeti ünnepként emlékeznek meg a köztársaság napjáról. Jugoszlávia ma: szocialista köztársaság. Sikeresen újjáépítették az annyi vér öntözte, lerombolt országot, majd ha- sonló lendülettel láttak az iparosítás, a sokoldalú fejlesztés, a népjólét emelésének feladataihoz. E nagy gazdasági és társadalmi átalakulások nyomán — amelyek természetesen sehol és soha nem mehetnek végbe megrázkódtatások, problémák nélkül — Jugoszlávia ma megbecsült tagja a szocialista világrendszernek. Megoldást nyertek olyan nehéz tennivalók is, mint a korábban elmaradott ország kulturális felemelése, a soknemzetiségű ország összekovácsolása. Elismerés fogadta és fogadja azokat a jugoszláv külpolitikai lépéseket, amelyeknek célja a béke megszilárdítása. Az elmúlt hónapok krónikájához tartozik a legfelsőbb jugoszláv vezetők tevékeny részvétele a közel-keleti válsággal kapcsolatos moszkvai és buda- pesti tanácskozásokon, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi ünnepségein. Szomszéd országról léven szó, számunkra — s úgy gondoljuk, jugoszláv barátaink számára is — különösen fontos, hogy igen biztatóan, kedvezően alakulnak kapcsolataink. Gazdasági és kulturális együttműködésünk vonala felfelé ível. Mindinkább áttérünk az összmunka hosszúlejáratú formáira, a széleskörű tudományos és műszál»! együttműködésre, a kooperációs lehetőségek kifejlesztésére. Rendszeresen tanácskoznak egymással a két ország vezetői: gyakoriak a miniszterek, szakértődelegációk utazásai; s hozzátartozik a képhez, hogy a tömegturisztikát immár százezres, sőt lassanként milliós nagyságrenddel mérhetjük. Hasonló erős szálak fűzik Jugoszláviát a többi szocialista országhoz is. Csupán egyetlen példa: 1964-ben Jugoszlávia együttműködési szerződést kötött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsával. Már tavaly mintegy 36 milliárd forint értékűre nőtt a kereskedelme a KGST-orszá- gokkal, s ez az árucsere az idén jelentősen tovább bővült. Nemzeti ünnepükön a legjobb kívánságainkat küldjük Jugoszlávia népének és vezetőinek. A hétköznapokon pedig folytatjuk közös munkálkodásunkat, hogy tovább fejlesszük országaink kapcsolatait saját javunkra, egyben pedig az egész szocialista közösség és á világ békéjének javára. r — n ENSZ Kina-vita Az ENSZ-közigyűlés hétfőn a késő délutáni órákban folytatta a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak helyreállításáról a vitát. Kuba, az Egyesült Arab Köztársaság, Zambia, Szíria, Mali képviselői hangoztatták, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia az őt megillető helyet a világszervezetben. Hollandia, Nicaragua és Paraguay képviselői a Csang Kaj- sek-ista rezsim mellett foglaltak állást. Felszólalt Beck János rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, magyar küldött, aki támogatta a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítását. Az ENSZ-közgyűlés kedden újra elzárta az utat a Kínai Népköztársaság világszervezet! jogainak helyreállítása előtt — ez alkalommal is úgynevezett fontos kérdésnek minősítette a problémát, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi kínai ENSZ-kép viselet bármiféle módosításához kétharmados szótöbbségre van szükség. A kínai ENSZ-képviseletre vonatkozó ügyrendi határozatot a közgyűlés 69 szavazattal 48 ellenében és négy tartózkodással fogadta eL A közgyűlés ezzel befejezi* a kínai ENSZ-képviselet kérdésének vitáját (11) István észre sem vette a lány búcsúját. Az agyában szúró fájdalommal lüktetett a kétségbeesés. Feri, szegény, jószívű fiú. Most minden szörnyűség eszébe jutott, amit a Gestapo kegyetlenségeiről hallott. S C maga? Most már nem mehet haza a háború végéig. S Emivel mi lesz addig? Ki tudja, nem állnak-e bosszút rajta is? Internálják. Vallatják ... És keze ökölbe szorult a tehetetlen iszonyattól. Az osztályos orvos altatót rendelt reki. Elaludt. De álmában is szenvedett. Másnap belázasodott. A professzor nerr. engedte be Szonját a kórterembe. — Rossz hatással vagy a betegemre! Szonja bevallotta apjának a beszélgetésüket. A professzor a fejét csóválta. — Korai volt még rázúdítani ilyen fájdalmat. Egyelőre csak kellemes dolgokról beszélgess vele. — Hát mi lehet ma kellemes, amikor dühöng a háború? — tört ki keserűen a lánya. Mikor István újra kimehetett, virágdíszben pompáztak az orgona- bokrok Illatfelhőket csapott arcába a széL Szerelmes bódulatban várta a megtermékenyülést az egész kert, a határ és a világ. Csak az emberek gyilkolták egymást továbbra is... A kertben lábadozók sétáltak. Olvasták az újságot, vagy levelet írtak. István magányosan üldögélt. A prof. megkülönböztető bánásmódja valahogy távol tartotta tőle a betegeket. Elhagyatottnak és árvának érezte magát. Emi emléke vele volt állandóan, mint az illat az orgona- bokrok körül. A zöld pádon ült újra. Szemben az aranyeső már elvirágzott. Bús, zöld .levelei sötét lombsátort alkottak. A méhek a pitypang porzóit rabolták. Lepkék kergetőztek gondtalanul. Olyan szívet megindítóan békés és minden rosszat tagadó volt a természet, István felsóhajtott. A kezefején valami hűvöset érzett. Egy nedves orr dörgölődzött lecsüngő tenyeréhez. Az egyik orosz agár ismerősen köszöntötte. A másik Szonja mellett jött feléje. A lány mosolygott Fehér, hímzett ruha volt rajta. Szép nyaka szabadon fehérlett. Az arca piros volt ér a pillantása István szemében kutatott — Castor, úgy látszik, megbarátkozott magával! Ez jó jel. A kutyáim nagyszerű emberismerők. Látom, jobban van. Kezet nyújtott. Fesztelenül leült, a padra... Az egyik kutya István lábához telepedett. Hosszú fejét az ölébe fektette. István öntudatlanul simogatta a kutya selymes tapintású fejét. Egy ideig szótlanul ültek. István élvezte a békesség csendjét. Már nem érezte a magányosságot. Szonja kedvesen rámosolygott. — Tényleg jól érzi magát? Elég erős már ahhoz, hogy egy kis kirándulást tegyen? — Ne tréfáljon velem, Szonja! Hová mehetnék én innen! Elsősorban hadifogoly vagyok, másodsorban beteg. — Ezt mind tudom! S ma estére mégis elviszem innen. Kocsival jöttem. Apa beleegyezett, hogy eljöjjön hozzánk. Egy pár jó barátunk lesz csak. Kapnak teát és elbeszélgetünk. Nem árt, ha megismer minket, oroszokat, közelebbről. 'Higgye el, nem vagyunk emberevők. István hálás, meleg mosollyal nézett rá. — Maga és az édesapja nagyon jók. Soha nem fogom elfelejteni, Szonja. S ha egyszer hazakerülök és béke lesz... — Ne arról beszéljen, ami majd valamikor lesz, hanem arra feleljen: eljön-e? — Boldogan! De így, kórházi ruhában. talán mégsem mehetek ... — Nem hát! Hoztam egy nadrágot és egy inget Sőt, egy csinos övei is! Most minden rendben van? Ja„ a cipőjét megkapja. Kétkerekű homokfutóval mentek- Szonja hajtotta a kis izmos lovat Tiszta, rendes falun mentek keresztül. Apró házak lapultak az út mentén. Az utcán asszonyok és gyerekek siettek. Férfit nem látott egyet se. A ház — ahová behajtottak — hosszú, sokablakos, tornácos udvarház volt. Szép kerttel. A nagy, tágas szobában kemenceszerű agyagkályhában égett a tűz. A professzor csellózott és két idősebb férfi hegedült. A kanapén nők, férfiak ültek, csendes elmélyüléssel, Szonja bemutatta Istvánt a vendégeknek. A prof. eléje ment. — No, ennek örülök! Szonja egy boszorkány. Ha valamit a fejébe vesz, tűzön-vízen át véghez viszi. A lány a zongorához ült és négyesben muzsikáltak kamarazenét, ösz- szetanult, remek muzsikusok voltak. István mindenről megfeledkezve élvezte a zenét. Később teát kaptak a nagy ezüst szamovárból és süteményt. A társaság hangosan és gyorsan beszélt. István már sokat értett oroszul, de még nem mindent. Megfigyelte, hogy az asszonyok mindem témához hozzászólna^ és komolyam meghallgatják őket. Sőt, némely vitát Szonja döntött el. Ez új volt Istvánnak. Az ő nőismerőseit, ha előkelő társadalmi osztályúak voltak, csak a divat, a sport és a flört érdekelte. Az Emihez hasonlókat pedig a konyha és a háztartás apró-cseprő gondja. Ezek a nők figyelemmel kísérték a harctéri helyzetet. A bel- és külpolitikát. Filozofáltak. Egyenrangú társaik voltak mindenben a férfiaknak. Nem voltak álszemérmesek Hangosan nevettek a vicceken. — Igen. Ilyen a jövő asszonya. Emit is ilyennek fogja nevelni, ha majd hazakerül. (Folytatjuk)
