Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-25 / 279. szám
Iflß’J. NOVEMBER 25., SZOMBAT r*9i Micrsi :'/) illan ZSÁKUTCA A hálál nem tréfa; megkísérteni sem az. Hosszú hetek teltek el, de még most is, így vagy úgy, ki-ki a maga módján kommentálva, erről beszélnek az emberek. Azok is, akik vele együtt dolgoztak, s azok is, akik csak látásból ismerték, akik csak hallottak arról, hogyan sűrűsödik körötte a levegő, hogyan válik tarthatatlanná a helyzete, s arról is csak hallottak, persze, a semmit nem tudók ostoba jólértesölt- s égével, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentették. Ma is súlyos beteg. Miért jut egy delelőjén áthaladt élet ide? A papírgyárban, Szentendrén mindenki másként felel erre. © — Meddig dolgozták együtt? — Két évet. — Kijöttek? — Fönököm volt, tudomásul vettem. Egyik nap a sárga földig lehordta az embert, másnap ölelgette. — Jót akart? — Rosszul akarta. — Nehéz természete volt? — Erre nem lehet egyértelműen felelni. Vadították is. Például egy vezető társa Percig nem jöttek ki. Ordi- bálás annál több. Egészen a botrányos elfajulásig. — önök előtt? — Persze. — Nem avatkoztak közbe? — Még csak az kellett volna! © — Persze. — Pocsékok az emberek. Sok hibája volt, igaz, de amikor híre ment... szóval, hogy mit tett, akkor akadt, nem is egy, aki rögtön „tudta”: valami nagy stiklit csinált, s kiderült, rajtakapták lopáson, meg ilyen undorító pletykák, holott semmi más nem volt, mint kiborult idegileg. Sokfelől szuttyongatták. — Okkal? — Igen. — Nem használt? — Vannak helyzetek, amikor már sodródik az ember. Elhagyja az éreje, vagy a józansága; törleszt, mert neki is törlesztettek, ordít, mert a másik is ezt teszi, s így tovább. — Fölmenti tehát? — Azt nem Van, amiben megértem, s van, aminél megáll az eszem — Mióta van ön a gyárban? — Tíz éve. — Emlékszik ilyen esetre? — Nem. — A kollektíva tehetett volna most valamit? — Nem hiszem. — Törvényszerű tehát, hogy igy kellett történnie? — ö Is rángatott valakit, őt is rángatták. Ilyenkor eltűnik a tegnap és a holnap, csak a perc marad. Az indulatok. © — Egy éve vagyok ebben az üzemrészben. Illetve a gyárban. — Hallotta? — Igen, persze. Szegény, nagyon sajnálom. — Szerette? — Nem az a fajta ember volt. Egyszer odajött, hogy így kislány, úgy kislány, figyelje csak, hogyan kell csinálni, máskor meg szólni sem lehetett hozzá, még köszönni sem. Sokszor félt tőle az ember. — Beszéltek erről egymás között? — Hát... igen. Az öltözőben. — És? — Nem a mi dolgunk, úgy gondoltuk. — Panaszra nem mentek sehová? — Volt panaszkodás. Sokszor úgy jöttünk be, hogy remegett a gyomrunk, ma mi lesz? Volt vizsgálat is, meg ilyesmi, többször. — A véleményüket megkérdezték? — Fegyelmi is volt az ügyben. (Meg tárgyalások. Nemcsak a gyári vezetőkkel, kintiekkel is. Lelkére beszéltek, majd keményebben figyelmeztették ... Fölfelé kapaszkodni mindig nehezebb, mint futni le, a lejtőn. — Sikerült kialakítani a munkatársi kapcsolatokat? — Főnök volt. Talán többre nem is törekedett. Vagy ha igen, akkor a személyi torzsalkodások nem engedtek-adtak rá időt. — Hogyan juthat zsákutcába egy élet? — ö sem tudná megmondani, biztos vagyok benne. Kész volt idegileg. Van, amikor ösz- szejön minden. Az egyik ember jobban bírja, a másik nem. Ö az utóbbiak közé tartozik. Nem fiatal már. Az esztendők megrágják az idegeket: könnyebben pattannak el. — Érez valami olyat, hogy mulasztás történt? Valahol, valakik nem tették meg idejében, amit tenniük kellett volna? — Nem. Ügy túl egyszerű lenne. — Hát akkor? — Van olyan zár, melyet csak egyetlen ember tud kinyitni. Ö nem találkozott ezzel az egyetlen emberrel... — Véletleneken múlik tehát? — Nem! Saját akarata is van az embernek. Ha van. — Ez ilyen volt? — Nagyjából igen. — Elkerülhetetlen az ilyen helyzet létrejötte? — Ha összejönnek a szerencsétlen körülmények, akkor igen. — Mit ért szerencsétlen körülményeken ? — Túl önfejű, túl makacs volt ő is, a társa is, akivel lényegében kihegyeződtek a dolgok. Mindkettőnek igaza volt, s lényegében egyiküknek sem. — Az élet Csak egyféle igazságot ismer! — Ez igaz. Az élet. Az ember azonban, személy szerint... Sokszor ahány ember, annyiféle igazság. Az élet legtöbbször csak utólag teszi világossá, valójában kinek is volt igaza? — Ebben az ügyben? — Egyiküknek sem. Rossz úton keresték az igazukat. És rossz lámpással. Ítélkezni persze, könnyebb. Kívülállva. — A munkán voltak a viták? — Azon is. Végül mindenen. — Próbáltak segíteni? — Igen. Többször. Sajnos, kezdettől fogva piszkálást látott benne. Pofont. Pedig segítő kéz volt. — Illik ide az a szó. hogy felelősség? — Nem. — Miért? — Mert ez nem közlekedési balesét, selejtgyártás vagy ilyesmi. Egy ember élete. Egész élete. Minden napja. Amiben része van a harminc évvel ezelőtti heteknek, s az itt töltötteknek. Tragédia, ha egy ember ilyet tesz, s főként ha csak így lát kiútat. Mert sehová nem vezető út: zsákutca. Lehetetlen részeire bontani, s mégis, ezt kell megkísérelni. Egy ilyen tragédia: végletes figyelmeztetés. Csak a közönyösök húzzák a vállukat; a többieknek gondolkoznak kell. Róla is, magukról is. Arról, mi-minden tevődik össze egy életben. És arról, hogy ne csak éljünk egymás mellett. Valamikor el kell jutnia a társadalomnak addig, hogy a zsákutcákat senki ne ismerje. Még az sem, aki maga lépked arra: ezerfe- lől húzzák vissza. © © — Kibogozhatatlan személyi fi”” lett. Vannak ilyenek: senki nem tudja, hol, mikor, miért kezdődött, egyszerre csak van. Amikor kipattan, mér szinte menthetetlen. A halál nem tréfa; megkísérteni sem az. Hetek óta erről beszélnek az emberek. Mindenki a maga módján. A szavaknak azonban csak akkor van értelmük, ha az egyetlenre, a legfontosabbra vezetik rá az embereket: gondollcozni l.e? iettek... Mészáros Ottó Vitás a vc-csési állomások sorsa A tervek szerint 1968 végéig villamosítják a Budapest Nyugati pályaudvar—Cegléd közötti vasútvonalat. Ennek megfelelően át kell alakítani magát a pályát, a töltéseket, sőt még a közutakat áthidaló MÁV felüljárókat is, mégpedig a fővárosi Kacsóh Pongrác úttól egészen Vecsé- sig. Vitás egyelőre a vecsési állomások sorsa. Vecsésen ugyanis a mostani kettő helyett egy állomást kívánnak építeni, de éppen, mert az eredeti terveket módosítani kell, vagy esetleg teljesen újat kell készíteni, Vecsés állomás építése elhúzódik. Budapesttől Ceglédig több állomásépületet rendbehoznak. Korszerűsítik Cegléd állomását is. 1968. végére a teljes vágányhálózatot rendbehozzák, s jövőre 26 millió forintos költséggel közúti felüljárót építenek, hogy ne kelljen félórákat várakozniuk az autósoknak a sorompó előtt. Közös érdek “személyes érdek Nagyobb gazdasági eredményeket elérni — erről esik manapság a legtöbb szó, ennek módszereiről, lehetőségeiről folynak a viták, a gazdaságosság fokozására születnék a tervek. És ezzel egy- időben megfogalmazódik a dolgozók között egy aggály: úgy is nagyobb eredményeket lehet elérni, ha lejjebb szorítják az emberek fizetését, csökkentik az eddig szociális célokra fordított kiadásokat. Magyarán fogalmazva: a munkások bőrére is lehet „javítani” a gazdaságosságon. A Monori Kefegyár nem nagy üzem, csakúgy, mint a Nagykőrösi B'aárugyár, ismertebb nevén pipagyár. E kérdésről beszélgettünk a kefegyár főkönyvelőjével, és a faárugyár igazgatójával. Mindketten kissé csodálkozva fogadták a problémákat. — Ha valaha létezett is látszólagos, sokszor valóságos ellentét a gyár vezetői és dolgozói között, az új mechanizmusban fokozottan egymásra vagyunk utalva. Nekünk szükségünk van a jó szakmunkásra, nekik viszont szükségük van a biztos munkát és megélhetést jelentő munkahelyre. Az aggály alaptalan: mi nem mérsékeljük a dolgozók bérét. Csak egy példát ennek igazolására. Az elmúlt időkben feszültséget okozott, hogy egyes betanított munkások órabére nagyobb volt, mint az esztergályos szakmunkásoké. Voltak, akik úgy gondolták a feszültség megszüntetését, hogy a betanítottak bérét csökkentjük, és az így nyert pénzből emeljük a szakmunkások fizetését. Megkeressük a módját, hogy az esztergályosok jogos panaszát úgy orvosoljuk, hogy betanított munkásaink bére érintetlen maradjon, — mondja a faárugyár igazgatója. — Ami a gazdaságosságot illeti, — folytatja — máshol keressük a lehetőségeket. Üj egyedi cikkek bevezetésével, újabb piacok meghódításával próbálkozunk. Az új rendszer lehetőséget ad arra, hogy termékeinket saját üzleteinkben értékesítsük. A híres nagykőrösi pipák árusítására a fővárosban, lehetőleg a Váci utca környékén kívánunk egy reprezentatív pipaszakboltot nyitni. Lehetőségeinket kihasználva, magunk keresünk külföldi piacokat is. Természetesen, legalább ilyen fontos a munkaintenzitás növelése is. Nálunk a gyárban előfordul, hogy egyes munkások, számontartva teljesítményüket, húszadika táján már leállnak, mondván; megtermelték azt a mennyiséget, ami a havi 2400 forintjukhoz kell. A jövőben ilyen gyakorlat nem maradhat fenn. A napi nyolc óra munkához, az annak megfelelő teljesítményhez a gyár, a gazdaságos termelés érdekében ragaszkodni fog. Ez is közös érdek... — Nehogy azt higgye, hogy csak mi törekszünk a gazdaságé« termelésre — mondja mosolyogva a kefegyár főkönyvelője. Egyre nehezebben kapunk megfelelő nyersanyagot az erdőgazdaságoktól. Náluk az a törekvés, hogy minél több fát dolgozzanak fel és csak az ipari célokra végleg alkalmatlan fát adják át I a TÜZÉP-nek. Mi olcsóbban szeretnénk az erdőgazdaságoktól fát kapni — ez nálunk a gazdaságosság érdeke. Ök inkább félkészterméknek dolgozzák fel a fát — náluk ez az érdek. — Ami azt illeti, hogy a dolgozók bérét kurtítanánk, ez naivitás. Természetesen az új mechanizmus a dolgozókra is nagyobb feladatokat ró. Kis üzem vagyunk, nincs lehetőségünk nagy műszaki fejlesztésre. A gazdaságosság növelésének egyik fontos eszköze dolgozóink munkateljesítményének fokozása. Ezenkívül újabb termékekkel akarunk megjelenni a piacon ... — Néhány példát hallhatnánk? — Ez a mi titkunk! Látja ez is új. A kollektív szerződésbe is bevesszük az üzemi titkok megőrzésének fontosságát. Ha valamelyik ktsz, vagy üzem idő előtt értesülne terveinkről, esetleg megelőznének a piacon és ezzel komoly hátrányba kerülnénk. Tudomásul kell vennünk, hogy az azonos népgazdasági érdekek mellett az egyes vállalatoknak vannak ellentétes érdekeik. Már említettem az erdőgazdaságokkal fennálló konfliktust. Hasonló a helyzet a kereskedelemmel is. Nekik az a céljuk, hogy minél jobb árut, minél olcsóbban vásároljanak. Ha valaki jobbat ajánl, nyilván a kereskedelem vele köt üzletet. Ebből következik, hogy a jó minőségű, olcsó termék minden dolgozó érdeke. Csak így lesz lehetőség a bérek növelésére, a szociális juttatások bővítésére. így növekedhet az az alapunk, melyből újabb beruházásokat eszközölhetünk. Nyilvánvalók hogy a jövő a kefegyártásban is a műanyagé. Ehhez azonban jelentős beruházások kellenek. Nos, ezt biztosítani közös érdekünk, mert ez újabb lépést jelenthet dolgozóink bérszínvonalának emelésében Is. Mindkét gazdasági vezető szavaiból világosan kitűnnek az összefüggések. Az üzemek vezetőinek fokozott érdeke, hogy megbecsüljék a jó munkaerőket és minden munkavállalónak személyes érdeke a gazdaságosság növelése. Egymástól félni, valóban naivitás. Természetesen elképzelhető, hogy egyes gyárakban nem ismerik fel ezt a világos képletet. Elképzelhető, hogy a látszólag könnyebb utat választván a dolgozók bérén akarnak „takarékoskodni”, így vélnek jobb eredményeket felmutatni. Ez, a jövőben ható gazdasági törvények ellen való, és minden ilyen lépéssel éppen az ellenkező hatás érhető el. Nincs tehát félnivalója annak, aki becsülettel dolgozik. De tudomásul kell venni, hogy a felvett fizetés fedezete csak a mennyiségben és minőségben ezzel arányban álló termelés lehet. Ősz Ferenc Kötelességteljesítés közben: Három rendőr tragikus halála Csütörtökön hajnalban a Budai Járási Rendőrfőkapitányság két nyomozója és sofőré gépkocsin hivatalos feladattal Piliscsabára tartott. Amikor az aszfaltozott útról rátértek a jeges, lejtős, macskaköves útra, kocsijuk megcsúszott és a szembejövő autóbusz elé került. Az összeütközés folytán az egyik nyomozó és a sofőr a helyszínen meghalt: A gépkocsi har. .- dik utasának életét a kórházi orvosok erőfeszítése sem tudta megmentem. A baleset helyét évek óta életveszélyes útszakasznak ismerik, megjavítására számos sürgetés ellenére mindmáig sem került sor. KECSKEMÉTI FERENC SZÁZADOS 1 1945-ben, még jóformán gyerekfejjel a munkásmozgalom aktív részese lett, 1956- ban fegyverrel a kezében harcolt az ellenforradalmárok ellen. 42 évéből 16-ot töltött a rendőrség szolgálatában, mint nyomozó. Mindig jókedélyü, lelkiismeretes és fáradhatatlan embernek ismerték munkatársai. Nem volt még egy nyomozó a járási kapitányságon, aki annyi tolvajt kerített volNe kockáztasson házi javítással, HANEM HÍVJA FEl az Ocsa 40-es, 28-as, Gyón 2-es telefonszámokat HÍVJON, HÁZHOZ MEGYONKI Rádióiát, tv-jét. háztartási gépeit SZAKSZERŰEN JAVÍTJUK Elektromos motorokat tekercselünk Dabasi Járási Javító és Szolgáltató Ktsz Sorozatban A nagymarosi Vas- és Műszeripari Ktsz-ben megkezdték az asztali Sollux lámpa sorozat- gyártását, amelyet a gyulladásos és meghűléses betegségeknél, valamint kozmetikai kezelésnél használnak. A kvarclámpánál is hatásosabb berendc zést eddig im portálták. A 250 watt teljesítményű 3 színszűrős, modernvonalú lámpák használata és kezelése lm egyszerű és biz- ' tonságos. A Jövőben annyit gyártanak, hogy kielégíthessék a belföldi igényeket. na kézre, mint ő. Szinte állandó szakmai elfoglaltsága ellenére 15 éves fiát egyedül nevelte — példamutatóan. Szívvel, lélekkel foglalkozott c mellé beosztott fiatalokkal. BÁLINT JÓZSEF ALHADNAGY Huszonhárom éves volt, Érettségivel és néhány kitűnő szakmával kezében választotta végleges hivatásául a nyomozói pályát. Kilenc hónapja dolgozott Kecskeméti százados keze alatt. Idegrendszere, fizikuma, emberi természete egyaránt azt Ígérte, hogy kitűnő nyomozó válik belőle. Fiatal kora ellenére rendkívül megfontoltan, körültekintően végezte munkáját, s nem sajnálta az ünnepnapokat sem, ha hívta a kötelesség. Munkatársai különösen szerették, s ő pedig semmi áron meg nem vált volna tőlük... HUNYADI GUSZTÁV TÖRZSŐRMESTER A 31 éves rendőr-gépkocsivezető 1956-ban a határőrség kötelékében fegyverrel harcolt az ellenforradalmárok ellen, majd a karhatalomhoz került, később a kormányőrség tagja lett. Innen kérte magát a rendőrséghez, hogy szereteti hivatásának a gépkocsivezetésnek élhessen. Félárvaként nőtt fel, fiatalon nősült. Családjának. élő, szorgalmas emberként nevelte öt gyermekét. Inni soha nem látták. Termetét és erejét meghazudtolva, csendes szavú, szelíd ember volt. Mindig megbízható a volán mellett. Emléküket kegyelettel őrizzük! FELVESZÜNK csökkentett munkaidővel dolqozó, 3 műszakos üzemeinkbe szövő, fonó, orsózó női dolqozókat és tanulókat, férfi segédmunkásokat és gépmunkásokat. Korlátozott számban felveszünk 4 — 6 órás kisegítő munkára lányokat. JELENTKEZNI LEHET: GYAPJÚMOSÓ ÉS SZÖVŐGYÁR (Bpest XIII., Kárpát u. 9 —ti.) Budakalász. Sáqvári u. 27. (A pomázi HÉV állomásnál)
