Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-25 / 279. szám
.rfCIKI '^Sü'rtap 1967. NOVEMBER 25., SZOMBAT A vecsés—zürichi „devizáknak' Hol kapliaféi auf ©alkat részek? A cegléd—Szolnok—debreceni műúton haladva, Budapest határától nem messze, az országút jobb oldalán, az első vecgési házak között j találjuk Zsigmondi István Autójavító kisiparos lakását és műhelyét. A 63 éves mester fiával és három tanulóval dolgozik itt; mindig van munkájuk, hiszen a házat azonnal észreveszik az országúiról. És elég közel van a fővároshoz, hogy a budapesti autósok — Zsigmondék jó és megbízható munkájáról hallva, s a jó munkát tapasztalva is — kiszaladjanak ide a javításokat elvégeztetni. Zsigmond István november eleje óta dolgozik ismét a műhelyben. Előtte hiába keresték ügyfelei — a mester előzetes letartóztatásban volt. Mit adnak 5307 scliiíiingért? A Pest megyei Rendőr-főkapitányság folytatta a vizsgálatot Zsigmond István és társai ellen, devizagazdálkodást sértő és más bűntettek miatt. A vizsgálat végén áttették az iratokat az ügyben illetékes | Fővárosi Főügyészségre, ahol már készül a vádirat. Zsig- j mondót később szabadlábra helyezték — most otthon várja a tárgyalást. Várja, hogyan ítélik meg tevékenységét, mennyire fogadják el védekezését. Nézzük először a vizsgálati j anyagot. Zsigmond elmondta a rendőrségen: — Hugóm, Rózsi Thalmann JO éve Svájcban, Zürichben él. Az utóbbi-időben személyesen, illetve levélben többször fölkért arra, hogy a kint élő disszidensek itthoni rokonait támogassam, segítsem. Zsigmond eleget tett húga kérésének. Sopronba, Kecskemétre, Nemesgulácsra, Budapestre, Dunakeszire küldött pénzt. Persze, nem önzetlenül. A két testvér magán „devizabankjában” szépen gyűlt a valuta. Három módszerrel dolgoztak. Az első: Zsigmond itthon fo- rorintot adott v a disszidens- rokonoknak, s a disszidensek Zsigmond húgának valutával törlesztettek. A második módszer: külföldi turista, forintot kapott Zsigmondtól Vecsésen — az ellenértéket Zürichben iizétte ki, valutával. A harmadik módszer: a nyugati turisták autóját Zsigmond ingyen javította — a költséget azonban Rózsi Thalmann valutában megkapta. Mi lett a Zürichben összegyűlt pénzzel? A húg 5307 osztrák schillingért, 1260 nyu- jatnémet márkáért és 2506 jvájci frankért gépkocsialkatrészeket küldött Vecsésre. Az elcserélt Mercedes Zsigmond ezeket az alkatrészeket' építette be külföldi ügyfelei kocsijába, illetve így tudta zökkenő nélkül javítani hazai megrendelői nyugati márkájú kocsijait. Ezekkel a tételekkel azonban nem zárult le a szál- ’ látás. Üjabb alkatrészkollek- eió érkezett 3420 svájci frank értékben. Az alkatrészeket Zsigmond hazalátogató rokonai hozták be, illetve maga Zsigmond és azok a turisták, akik forintért mentek Ve- esésre. Zsigmond többször járt a húgánál. 1961 tavaszán egy 58-as Opel Rekordot kapott tőle ajándékba. Ezt két év múlva eladta 8C ezer forintért. Újra kiment Svájcba — s. egy Mercedes 220-assal érkezett haza. Itthon kifizette érte az ajándékvámot, aztán becserélte a kocsit egy Opelre és 20 ezer forintra. Később Rózsi Thalmann' egy 66-os Opel Rekordot küldött 8100 svájci frank értékben. A kocsit a rokonok hozták be. „Kényszerhelyzet“ Eddig a vizsgálati anyag Zsigmondira vonatkozó része. (A többi szereplő: itthoni rokonok, ismerősök, illetve közvetett ismerősök, akik kisebb összegű devizaügyletek részesei.) Kimentem Zsigmond Istvánhoz Vecsésre, hogy az ő véleményét is megkérdezzem. * A bűnügy — természetesen — más az ő nézőpontjából. — A paragrafusok szerint bűnös, hibás vagyok — mondja, de állandóan jóhiszeműségére és a kényszerhelyzetre hivatkozik. — Akkor döbbentem rá, hogy ez is bűn, az is bűn — mondja —, amikor már bent voltam a rendőrségen. — Főleg a kocsikkal kapcsolatban nem ért egyet a vizsgálati anyaggal. És ismét emlegeti a kényszerhelyzetet. A kényszerhelyzetnek valóban reális magja is van. Magyarországra egyre-másra érkeznek a nyugati ajándékkocsik, tízezrével érkeznek a nyugati turisták, de ha elromlik az autójuk, csak nehezen tudják megjavíttatni. Szinte alig van, vagy nagyon kevés az alkatrész, s ha van is, egy kisiparosnak nehéz hozzájutni. Ez valóban igaz. Az is igaz, hogy Zsigmondhoz (feltűnő helyen van a műhelye) sok nyugati turista betér, akik néha filléres alkatrészek hiánya miatt nem folytathat- j ják útjukat. De kényszer- | helyzet ez? Köteles valaki ezért devizaügyleteivel az ál- ] lamot megkárosítani? Zsigmond.— különben rokonszeh- ves ember és mindeddig büntetlen . előéletű — gyakran hivatkozik erre a kényszerhelyzetre. Aztán kérdésemre mégis elismeri, hogy anyagi érdekek is vezették. És nem filléres anyagi érdekek. Igaz, van olyan jó szakember, hogy nyugati alkatrészek és ügyfelek nélkül is szépen megélne a munkájából — de így mégiscsak jövedelmezőbb volt. Jól forgalmazott a ve- csés—zürichi „devizabank”. A „devizabankot” bezárták. Zsigmond István és többi bűntársa rövidesen bíróság elé kerül. Murányi József Bevezetik a vizet, ha... Nlegépíiik az újiskaü', ka. 7500-ra itt Szigethalom lakossága Évek során nemegyszer tették szóvá Szigethalom iskolagondjait. 1955-ban három tanterme volt csak, rövid idő múlva már három kisegítő tantermet is kaptak. Innen is, onnan is szinte évente vándoroltak az osztályok, amíg a régi épületre emeletet nem’ húztak, akkor lett hattantermes az iskola. Tavalyelőtt aztán még két tanterem épült, kevés azonban a nyolc tanterem is a 18 tanulócsoportba osztott 756 növendéknek. Három Óriás mozaik az emberiség fcjlőiiéséro! Szinte Gábor képzőművész nagyméretű mozaikképet készített a székesfehérvári Köny- nyűfémmű új, 300 személyes rhunkásszállásának falára. A fehér és szürke mozaikkövekből összeállított, 16 méter hosszú, másfél méter magas modern kompozíció az emberiség fejlődését szimbolizálja. Kémiaóra - külföldieknek „műszakban”, kora reggeltől, estig, szüntelenül foglaltak. A megyei tanács biztosított — terven felül — egymillió- kétszázezer forintot az új emeletes, héttantermes iskolára. Ez a mostanihoz közel kijelölt helyen már jövőre megépülhetne, ha a sziget- szentmártoni • építőbrigád elvállalja a munkát. A másik ha: végre bevezetik a vizet a mostani iskolába az udvarán két éve készült mélyfúrású kúíból. Jelenleg onnan cipelik az ivóvizet kannában az épületbe. A kúttal egy időben mosdóhelyiség is épült és áll víz40 nemzet diákjai tanulnak Magyarország egyetemein és főiskoláin. Számukra Budapesten külön „előkészítő intézetet” szerveztek, ahol égy év alatt megtanulják a magyar nyelvet és bizonyos előképzésben részesülnek a választott szakma egyetemi tananyagából is. Képünkön: dahomeyi, jemeni és Szíriái diákok a kémiaórán vezeték nélkül, használatlanul azóta is. Most azon múlik, mikor lesz víz az iskolaépületben, hogy a munkálatok elvégzésével megbízott Pest megyei Vízmű- és Kútépítő Vállalat mikor építi nieg a vezetéket. Határidő: december 31. Egyelőre azonban még az előkészületeknek sincs semmi jele. Szűk a község óvodája is, mindössze 80—90 apróság fér el benne, bővítése előkészületeihez viszont már hozzáfogtak- Egyelőre az anyag- beszerzésnél tartanak, azután nagyrészt társadalmi mun-, kával belefognak az épít-, kezésbe. Ha elkészül, legalább 120 kisgyermeknek lesz helye, de sokkal több az igénylő. És bölcsőde egyálta-. Ián nincs, pedig arra is égé-, tő, nagy szükség lenne. — Az új iskola megépítő-, se legnyomasztóbb gondunkon segít, de a politechnikai oktatás, sem a napközisek étkeztetése meg nem el-, dódik vele — mondja Tóth Tibor iskolaigazgató. — A Csepel Autó üzemi konyhád jából hozzuk, a felnőttek részére főzött ebédet. Ezért a gyerekek sokszor csak turkálnak benne. Külön konyha kellene..'. Ha a község növekedése to-: vább folytatódik, még mielőtt megnyílna, talán máris szűk lesz az új iskola. Az egykori Tököl-Szilágyitelepen 1950- ben, amikor önálló község lett Szigethalom, alig 1200 ember élt. Azóta a házak utcasorokba rendeződtek, jelenlegi számuk 1451, Csak idén, már október végéig 245 házépítési engedélyt adtak ki. A telkek ára 60-ban ölenként 12—24 forint volt, ma 100—120 forint. A lakosság 1960-ban csupán háromezer volt, azóta felduzzadt hét és fél ezerre. Az új lakók beáramlása a főváros közelében fekvő községbe pedig szüntelenül tart. ■.SLLV3VZ MAGYAR LÁSZLÓ: Szegény Teddy hagyatéka G yűjtő volt különben mindenütt, az utcán, a korzón, a városháza tanácstermében, a bírósági tárgyaláson, a piacon, az ármentesítő társulat vagy a kaszinó választmányi ülésén. Noteszai egymás után teltek meg, és egyszer, amikor Pros pero még nem volt árnyék, é; meglátogatta öreg, szúette bú torokkal, csorba nippekkel é megsötétedett olajfestmények kel telezsúfolt lakásán, min legféltettebb kincsét mutatti meg a polcot, amelyen katonái rendben, tucatjával sorakoztál a már megtelt és fekete gerin cükön római számokkal gon dósán ellátott apró könyvecs kék. — Ez az én életművem! — mutatott büszkén a polcr« Teddy — fölbecsülhetetlen ér tékű szellemi kincs. Mérhetetlenül gazdag, kimeríthetetlei kútforrása lesz valamikor annak a történetírónak, aki iga zán hűséges, oknyomozó króni kát óhajt írni erről a mi korszakunkról. Mert hát hidd el barátom, egy-egy kort, ese ményt, közéleti férfiút, szerep lő nagyságot semmi sem jellemezhet jobban, m5nt egy-egy róla szóló vicc. A találó vicc az igazi — és mi, magyarok a világ legjobb, legszelleme sebb vicc-csináló nemzete va gyünk — nemcsak arról árul kodik, hogy milyen volt vala mi vagy valaki, hanem arró is, hogy milyennek látta a tár sadalom, és hogy milyen i volt az a társadalom. Ezek a: én apró kódexeim egyszer ok vétlenül odakerülnek a leg drágább Corvinák mellé. A m korszakunkon pedig, hogy félreértés ne essék, azt a hosszt időt értem, amit átélni és végigmosolyogni szerencsén II. volt. Gyökere még a ferencJózsefi aranykorba nyúlik és tart addig, amikor majd rám kaparják az anyaföldet és bús özvegyemet talán éppen te, Prospero barátom vígasztalga- tod a temetőből hazabaktató konflis mélyén.-— Nana... — akarta félbeszakítani Prospero, dé Teddy vidáman leintette és imigyen folytatta: — Hosszúra nyúlt életemben a vagyongyűjtést elmulasztottam, de azt hiszem, özvegyemnek mégsem lesznek anyagi gondjai. Gazdag hagyaték marad rá ezekben a noteszokban. Ha kicsinek bizonyul égy szép napon a szerény özvegyi nyugdíj, hát egyszerűen összepakolja a noteszokat, jelentkezik velük az Akadémia történelmi osztályán, ahol bizonyosan kapva kapnak rajtuk, és arannyal fizetnek értük. — Szamárságokat beszél már megint — szólalt most meg a felesége, aki az imént lépett a szobába, hogy elhelyezze az asztalon a mérgesi rizlinget, a párás üvegű szódát, meg a talpas poharakat, mert csak az utolsó mondatot hallotta. Közben sötét szempillái alól oldalvást Prosperóra pillantott, aki szivarozgatva hallgatta barátját. T alán két éve sincs, hogy valamelyik újság gyászrovatában Teddy nevére bukkant Prospero, aki akkor már árnyék volt, és megrögzött szokása szerint rögtön leemelte a polcról az irodalmi lexikont, hogy Teddy neve mellé, a margóra, föl jegyezze halála dátumát. De hiába kereste ezt a nevet a betüren- getegben, nyomát sem találta. Elszomorodva gondolt az elvetélt Nagy Regényre, de a noteszok eszébe serp jutottak, és lelkifurdalást sem érzett, hogy nem vígasztalgatta az özvegyet a temetés‘után hazafelé baktatva az öreg konflison. — Hiszen már rég kiment a divatból a konflis is — próbálta igazolni közömbösségét. • Most pedig itt üldögél előtte az özvegy, akit utoljára talán harminc évvel ezelőtt látott, de hiába erőlteti a dolgot, már emlékezni sem tud rá. — Mivel lehetek szolgálatára, asszonyom? — udvarias- kodott. — A hagyaték; szegény Teddy hagyatéka... — suttogta a látogató és fekete csipkekesztyűbe bújtatott sovány kezével remegye simogatta az ölében tartott kopott cek- kert. Aztán halkan, el-elésukló hangon beszélni kezdett. 0!jran drága az élet és olyan kicsi az az özvegyi nyugdíj. Már eladogatott mindent, ami fölöslegessé vált a régi háztartásban. A megsötétedett képeket, a csorba riippeket, a régi könyveket, de nagyon keveset'adnak manapság- az ilyesmiért. Komolyabb összeget csak az öreg szénvasalóért, egy padláson kallódó petróleumlámpásért, meg a réz- mozsárért kapott. Azt mondják, hogy mostanában ezek igen értékes régiségek, nagy divatjuk van külföldön, ahol lakásdíszül szolgálnak. Dehát ez a pénz is elfogyott már. így jutott eszébe Teddy életműve, a hagyaték. Nem szívesen szánta rá magát, hogy megváljon tőle, de a kényszerűség ... — Tudja, Prospero, úgy fájt a szívem, amikor egyenként leszedtem a polcról a kis noteszokat, mindegyikről külön-külön letörülget- tem a finom port, aztán beleraktam ebbe a táskába, ügyelve arra, hogy össze ne keveredjenek. Úgyis jönnöm kellett Pestre, a nővérem nagyon beteg, gondoltam, jelentkezem velük az Akadémián, utóvégre szegély Teddy kívánta így. Sokáig tévelyegtem abban a töméntelen palotában, míg végre bejutottam ahhoz a tudóshoz, akit illetékesnek mondtak. Nagyon kedvesen, barátságosan fogadott és őszinte érdeklődéssel hallgatta meg a noteszok történetét. Egészen fölvillanyozódott, amikor kiraktam asztalára a kis könyvecskéket, izgatottan magához telefonálta munkatársait, tájékoztatta őket a hagyaték lényégéről. — Történelmi realitás a viccek tükrében! — kiáltotta föllelkesülve az egyik. A ztán mindegyik fölkapott az asztalról egy- egy noteszt, és lapozgatni kezdett benne. Mintha előzőleg összebeszéltek volna, szinte egyszerre ejtették valamennyien maguk elé a végiglapozott könyvecskéket, és tanácstalanul bámultak hol egymásra, hol rám. Aztán az egyik sarokba húzódtak és ott beszélgettek sokáig, de olyan halkan, hogy semmit sem hallottam meg belőle. Végül az öreg akadémikus visszaült íróasztala mögé és rövid köhécselés után kegyetlen dolgokat mondott. Igaz, nagyon udvariasan, nagyon kíméletesen. Olyasfélét, hogy Teddy hagyatéka valóban nagy értékű szellemi kincs, kimeríthetetlen kútforrás lenne a történelmi kutatás számára, ha akadna valaki, aki meg tudná fejteni. — Olvasható bennük minden szó, minden betű — mondta —, mégis olyan, mintha arab, vagy kínai betűkkel, esetleg hieroglifákkal írta volna boldogult férje, pontosabban még olyan sem, mert megfejtésüknek még a hieroglifa sen, lenne akadálya. Az a baj, Hogy a sok ezer vagy tízszer viccnek csak a csattanóját jegyezte föl. Számára mnyi bizonyosan elég is lenne, mert emlékezetében a [öljegyzett poén fölidézné az egész viccet, de számunkra már úgyszólván semmit sem mond. Egyik-másik Bethlen-, Gömbös-, Horthy- vagy Hit- ler-viccre még talán ráismerünk a csattanójáról, de a többit mintha a marslakók nyelvén írta volna. Ki tudja már kortársaink közül, hogy mit jelentett hajdan egy-egy ilyesfajta slágvort: „Finn-ugor, magyar ugor” — „Egységgel két nyerget” — ..B, agyveléje a keménykalapban” — „Milimetternich” — „Ahol a rövidebbet húzza” — „Az egyik zöld, a másik barna" — „Miért a biciklisták?”... — A barátságos tudós gondosan visszacsomagolta a noteszokat, ő maga rakta visz- sza a táskába, aztán szakadatlanul sajnálkozva kísért le egészen a főkapuig. Búcsúzóul azt mondta, hogy őrizzem a becses hagyatékot továbbra is kegyelettel, hiszen bizonyosan igen becses emlékem szegény Teddytől, alti nagyszerű ember lehetett, csak ott vétette el a dolgot, hogy a poénok mellé nem jegyezte föl a vicceket is. A látogató elhallgatott, táskájából pici fehér zsebkendőt vett elő és. finom mozdulattal megtörölte szemét, aztán a táskát Prospero elé tette az asztalra. — Mit csináljak most? — kérdezte rekedt hangon. — Maga talán tudna valami tanácsot adni... L ehajtotta fejét és még halkabban suttogta: — Szegény Teddynek rengeteg jó vicce volt, de ez, de ez... — Ez bizony kegyetlenül rossz , tréfa volt — mormogta kedvetlenül az árnyék és aztán hosszan nézett ki az ablakon a kavargó ködökbe. (Vége)
