Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-03 / 260. szám
1967. NOVEMBER 3., PÉ’lfcEK V rui JMECrKI iMtvIao Derűs előzetes - a hidegek elé Egy többismeretlenes egyenlet megoldása Talán korai még — a hűvös idő ellenére is — a telet emlegetni, s nem is egészen veszélytelen, mert esetleg addig festjük az ördögöt a falra, amíg majd ideje előtt megjelenik. Egy azonban mindenképpen biztos; a telet nemigen kerülhetjük el — előbb, vagy ■utóbb, de tél lesz. Tehát beszélni is kell róla. Méghozzá a legkeményebb hidegekkel kell hogy számoljunk, már csak azért is, mert így legalább nem érheti az embert meglepetés. Gondolom, miután így tisztázódott, hogy milyen télre számíthatunk; mégsem lesz érdektelen, ha o téli előkészületekről ejtünk néhány szót. Mi lesz, ha majd elmondhatjuk: %,csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz”? Először is; lesz-e elég széna? — Termelőszövetkezetünknek előreláthatólag nemigen lesznek takarmánygondjai — mondta Viktor István, a halásztelki Szabad. Május Tsz párttitkára. — Kukoricánk szépen termett, letörünk vagy 30 vagonnyit, lucernánk is van körülbelül hat vagonnal, siló már készült is, és még ezután is készül... Mit mondhatnék még? — Talán annyit, hogy valójában már a tavasszal elkezdtek a téli előkészületeket. így van? — Valójában igen. így van a mezőgazdaságban. Mert aki rosszul gazdálkodott ez ideig, kezdheti most a téli felkészülést. Mindehhez annyit kell hozzáadni, hogy a halásztelki Szabad Május nem valami nagy szövetkezet — már ami a földterületüket illeti —, rnindösz- sze 1027 holdon gazdálkodnak. Ha tehát most azt kell eldönteni, hogy ezek a felsoroit ta- kaimányíélék végül is menynyire fedezik a szükségleteket — sok-e ez, vagy kevés? —, az adatok birtokában azt kell mondani, jól látja a párttitkár; elég lesz. Még egyszerűbben szólva, ezen ki telelhet a tsz állatállománya, amely nem több; körülbelül 150 szarvasmarha. Nyolcvan tehén, s a többi hízómarha, borjú. — így hát a helyzet megnyugtató? — hangzott a kérdés, minden további kételyt lezáró nyomatékkaL — Megnyugtató. Pompás. Mi marad hátra; mit tesz majd az állatgondozó? Minden bizonnyal: „Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol, / S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?” Mondjuk, ez eddig rendben is volna. Csakhogy a szövetkezetben nem mindenki állatgondozó, aki halk pipaszó mellett ellátja a jószágokat. Különben ez sem olyan egyszerű már manapság, hogy „oda- odanézek”. Mert a tejhozam, meg a szaporulat, meg a zsírszázalék ... Vegyük úgy azonban, hogy az állatgondozóknak biztosítva van a téli elfoglaltság. Hanem mi lesz a többiekkel? Valójában a Szabad Május szövetkezetnek az 1027 holdjából csak 850 hold a szántó, a többi gyümölcsös, nevezetesen; kb. 180 hold. Aztán volt a tsz-nek 100 hold kertészete is, illetve van ma is. Ebbe beletartozik a melegágyi telep — csak szakértőknek: 3000 rámával —, továbbá van, aki gépen dolgozott, van, aki gyalogmunkás volt egész esztendőben; velük mi lesz? — Bár az volna a legnagyobb gondunk — sóhajtott Viktor István —, hogy nem tudunk munkát adni az embereknek. A helyzet azonban éppen fordított; munka van mindenkinek, csak győzze. Nálunk nincs olyan évszak, hogy haza kellene küldeni az embereket, mert nincs mit tenni. A magyarázat egyszerű; a halásztelki Szabad Május mindössze 75 munkaképes tagot számlál. Megmondta a párttitkár előre, hogy decemberben például még alighanem kint lesz a kukoricaszár. Öreg hiba — gondolja mindjárt az ember —, mert jusson csak eszünkbe, hogy a kívülállók általában miből ítélik meg a mezőgazdaságot Általában két dologból; tavasszal van-e repce a, földeken, illetve télen áll-e a kulcoricaszár. Ha nincs repce, nincs kukoricaszár —, minden rendben van. így azonban megy a gépkocsi a szürke télidőben, az utas unatkozva kinép, majd egyszercsak azt mondja a gépkocsivezetőnek mély elkeseredéssel: „Látja, itt tartunk, kérem” — s mutatja a földeken a kókadt kukoricaszárat. Mire a vezető ugyancsak kinéz. s azt mondja: „Megette a fene az egészet”. Egyébként — már ami a lényeget illeti —, nincs abban semmi rossz, ha csak akkor takarítják le a kukoricaszárat, ha már beálltak a fagyok. Lehet ez terv szerint is. Most letörik, behordják a termést; felássák a cukorrépát, meg a sárgarépát, meg a paszternákot (ez valami újfajta zöldség), közben szántainak, vetnek; végül lehordják a kukoiricaszárat. Erre az esztendőre tehát valóban van munka. Utána pedig már készíthetik a melegágyakat, azaz hozzáfognak a tavaszi előkészületekhez, következik a trágyahordás... A kör bezárul, s a kör újra kezdődik; ha úgy tetszik, januárban, megkezdődik ismét a készülődés a következő télre. — Mégis, kinek lesz az elkövetkező hónapokban a legnehezebb dolga? — A vezetőségnek! — mondta Viktor István magától értetődően. — Néhány dolgot másképpen kell majd csinálnunk, mint eddig, egyelőre ennyit már tudunk. — Es mi az, amit még nem tudnak? — Hogy hogyan csináljuk másképpen ... A kertészet az idén nem sikerűit úgy, ahogyan számították. Éppen a kertészet, amely egyébként legtöbb szövetkezetnél a jövedelem nagy I részét adja. A magyarázat; sok ez a száz hold. Hiszen azért is nem nagy gond jelenleg: milyen elfoglaltságot biztosítsanak az embereknek télire. Legtöbbjüknek van elfoglaltsága amúgy is: dolgoznak a gyárban, vágj' ülnek az iskolapadban ... Ugyanis a nyáron szabadságos gyári munkások, s ■ iskolai tanulók segítettek a kertészetben. Rájöttek továbbá arra is, hogy van a bajoknak más forrása is, az tudniillik, hogy az emberek nem voltak közvetlenül érdekelve a termelésben. Napokat számoltak — egy nap 50 forint —, a kertészetben is, másutt is. Most azonban megvan a vezetőség számára a házi feladat; „Ha egy 1027 holdas tsz rendelkezik 75 taggal, hét erőgéppel, s már eleve gyümölcstermeléssel és állattenyésztéssel is foglalkozik —, mekkora kertészetet kell létesíteni, s milyen módszerek szerint, hogy ez éppen úgy kifizetődjék, mint a szomszédjukban a bulgár kertészeknek?” Semmi kétség, többismeretlenes egyenletről van szó. A példát tavaszra kell megoldani, s az eredményről egy év múlva kell számot adni, több mint 70 tagú szigorú bizottság előtt. Különben annyit már most is lehet sejteni az előzetes számítások alapján, hogy az állattenyésztés és a gyümölcs- termesztés hozza ennek a szövetkezetnek a legtöbbet — a lehetőségeik szerint. Jövőre akarnak égy újabb százas istállót — ennek az előkészítése jól kifizetődő „gyógyszeripara”, amelv a gyümölcsösből kapja az alapanyagot. Termett 12 vagon almájuk, s ennek egy részéből most jóféle „szív- erősítőt” vonnak Iá a tsz szeszfőzdéjében. Gondolom, ha már a telet emlegetjük, erről nagy kár lett volna megfeledkezni ... Dékiss János Úton a Barátság-vonat Ünnepi találkozó, kedves vendégekkel i § Szerdán este a Keleti pá^ lyaudvaron búcsúztatták a ^ jubileumi munkaversenyben ^ ki tűnteket, akik jutalmul a $! Szovjetunióba utaztak a no- k vember 7-i ünnepségre (fel- |ső kép). A vonat már szov- Sjet földön jár. % Pest megyét népes csoport ^képviseli, tízen a budai já- | rásból, tízen pedig a Csepel Autógyárból. A tegnap esti S» Barátság-vonaton másik, tfz- ^ tagú megyei csoport utazott $ Leningrádba. $ — A legnagyobb ajándék — ^ mondta Kovács Lászlóné, a | csoport egyik tagja — nem ^ az. hogy utunk teljesen in- ^ gyenes — hanem az, hogy ^ az ötvenedik évfordulót ott ^ ünnepelhetjük. | Csütörtök délelőtt ürv- 5 népi ülést hivott egybe a $ nőtanács Pest megyei bizott- ^sága. Meghívták a járások ^ legjobb aktíváit, hogy ők is ^ meghallgassák F. J. Tyitová- \ nak, a Szovjetunió magyaror- ^ szági nagykövete féleségé- 4 nek és Katerusina nagykövetségi attasénak felszólalását, akik a szovjet nők testvéri üzenetét hozták. Kovács Antalné, a megyei nőtanács titkára 25 asszonynak nyújtott át ajándékot köszönetül fáradhatatlan munkásságukért (alsó kép). Bűvös körben Nem akarok senkit fölmenteni vagy elítélni; pz egyik hiba nem teheti erénnyé a másik hibát, függetlenül attól, melyiket ki követte eL A felelőtlenségre éppúgy nincs mentség, .mint az oktalan makacsságra; a gyermek érdekeinek vélt jó szolgálata sokszor rosz- szabb, mint a legsúlyosabb büntetés. o A szakszervezeti bizottság középkorú nőtitkára némi rösteUkedéssel mondja el a történetet. Tálán neki is furcsa „ilyesmiről” egy idegennel beszélni; teherbe esett S. Anna. Fonónő, 18 éves lesz decemberben, három esztendeje dolgozik a gj'árban, munkája ellen semmi kifogás, havi keresete 1400—1600 forint körül van. Mindezt hadarva mondja, s végül kiböki: segítségem szeretné. Mert Anna szülei mindenáron ragaszkodnak a házassághoz, a fiúé hallani sem akarnak róla. Anna a fiút nem szereti, mert „azután” nagyon csúnyán viselkedett ... A szakma köteles igyekezetével jegyzem, amit kell, de érdeklődésem tovább nem terjed. Még az is megfordul a fejemben: egy ügy, tizenkettő a tucat belőle. Mit segíthetek én ebben? A titkárasz- szony, mintha csak megérezné szellemi restségemet, fiókjából fényképet húz elő. Nyújtja: — Ezek ők ketten. Restségem egy pillanat alatt odalesz: a fényképről egy nagyon szép alakú, arcú leány, s egy ■ •. egy rossz arcú, elfuserált termetű fiú néz rám. Hát ez meg? Miként kerülhettek össze? A fiút értem, de a lányt? Az asszony, mintha belelátna a fejembe, azt kérdi: — Szép lány, ugye? Furcsák így, ketten... — Mária néni mondta, hogy beszélt magával... Áll az asztal előtti Kicsit határozatlan, talán a fonák helyzet feszélyezi: Mária néni, az szb. titkár az ablakon át mutatta meg, hogy melyik asztalnál ülök. Nem akart bejönni az eszpresszóba, de műszak után elhozta ígérete szerint Annát. Leül, hallgati Nézem, némi férfi szemtelenséggel, igazából csak a fényképpel vetem össze. Nagyon szép. Alakja arányos, arca a paraszt-Madonnáké : szőke haj, fehér bőr, világoskék szem, utánozhatatlan harmómiájú vonások. — Beszélt Mondta,, hogy bajban van. Szándékosan vagyok nyers. Ellenkezést akarok, s nem azt, hogy jajgatni-bánkódni kezdjünk mindketten. — Én megszülöm a gyereket! — Micsoda?! — Megszülöm. — Tehát férjhez megy? — Azt nem! A rutin cserbenhagy. Zavartan, hogy időt nyerjek, cigaretta után kotorászom. Teliát: megszüli a gyereket, de nem megy férjhez. A szülők házasságot szeretnének, de ő... anyáin volt, nyugodjon szegény békében. A mama őszinte, különben sem értene az alakoskodáshoz. Egyszerű munkásasszony, a szomszéd gyárban harminc esztendeje dolgozik egy erőt- ideget faló selfaktor mellett, lábán vastagon csomósodnak a visszerek. Az apa bütykös ujjaival a viaszosvászon ábráit rajzolja újra: — Mert a lányunk jó volt, de a házasság nem kell? Az a fiú összeteheti mindkét kezét, hogy ilyen felesége lehetne. Tetszett már látni? Mit tudott rajta szeretni Annus- kánk, hiszen ... dehát. nem illik leszólni a más gyerekét. Ha meg esküsznek, akkor újra rend lesz. Ügy történt, ahogy történnie kell. Annuska nem akarja. Azt mondta, akkor se’, ha édesapa agyonver. Azt feleltem : nem bántalak én téged, de elrontod az egész életedet. & A mama tört fényű szeméből hullanak a könnyek: — Hát tessék megmondani, hogy rosszat akarunk mi? Az ilyesmi kidéiül, s akkor ki vesz el egy lányt? Majd összeszoknak, hiszen csak szeretik egymást, ha Annuska1 megengedte .. Mondtam neki, hogy idejöhetnek lakni. Nem akarja. A bizottsághoz sem akar menni. Önfejű, olyan, mint édes— Jött nekem, hogy baj van, mert úgy maradt. Honnét tudtam volna, hogy annyi esze sincs... A mai lányok a ridi- küljükben hordják, hát nem? Olyankor nem kérdezget ilyesmit az ember, csak akkor lepődtem meg, amikor... szóval, hogy még nem volt férfivel, de attól még vigyázhatott volna, hát nem? Mit felelhettem? Azt mondtam, hogy lehetett volna több eszed, s szóljál, ha pénz kell. Erre elrohant sírva, s azóta egy szót sem beszéltünk. Az anyja volt az öregeméknél, de azok nagy ricsajt csaptak, ők semmire nem hajlandók, mert annyira odavannak azzal a koszos műhelyükkel, mintha több maszek a városban nem is lenne. Majd a Sophia Loren lesz a féleségem, azt gondolják, hát nem? Én különben fütyülök az egészre, tőlem zöröghetnek az öregek, ha nem tetszik nekik, akkor otthagyom őket. de abba úgyse’ mennek bele, mert én vagyok a „fiacska”, akinek ók gürcölnek; most azt ígérték, ha elfelejtem az egészet, akkor vesznek egy Moszkvicsot vagy egy Wartburgot. Mert én azt mondtam, ha Anna úgy akarja, akkor én feleségül veszem, de az a süket nem hajlandó szóbaállni velem... A fiú húszéves, katona nem volt, alkalmatlan. Csípőficama miatt enyhén biceg, a hajsátor teszi ellenszenvessé az arcát, ha az nem lenne, a fényképen rossz arcúnak ítélt fickó elviselhetővé válna. Lakatos, 1700—1800 forint körül keres, egész fizetése az övé, s otthonról mindent megkap, a majd’ kétezer csak szórakozásra megy eL A mama mozgó kozmetikai szalon, a megszokott, a két- ségbeejtően kisvárosi kispolgár-asszony: — Ez kérem nem a két gyerek, hanem a szülök ügye. A két gyereknek még nincs ítélőképessége, Zoltán- kánk ne legyen balek, ha az a lány neki megengedte, akkor ugye... tetszik érteni kérem, mire gondolok? Megmondtuk neki, hogy itt semmiféle nász nem lesz, neki nem ilyen parti kell! Az apa először kliensként, túláradó udvariassággal kezel, majd csak később, ellenvetéseimre vált hangnemet: — Jól mondta a feleségem, ez igenis nem közhely! Egy olyan lány, aki ezt megengedi, már megbízhatatlan ... Meg sok más is. Zoltán fiam egyetlen gj'erek, nem hagyhatjuk, hogy a jövőjét tönkretegye. Kérem, a párválasztás komoly dolog, a televízióban ezen nagy vita volt ugye... o — Nos, most ön is láthatja, milyen kutyaszorítóba kerül néha a szakszervezet, de legyünk precízebbek: én. Annus hozzámjött, hogy segí> sek meggyőzni az édesanyjáá- kat. Az Hússal, az anyjával együtt dolgoztam tizennégy évet, talán ezért gondolta. Szegény Ilus, hát értem én őt, s tudom, a szava diktálja, nem valami számítás az egészet. Nem akarnak ők jó partit, a fiú különben sem az, lüába van nagy házuk meg sok más, hát a pénz ma már nem olyan, mint régen. Annus azt hajtogatja, nem szereti már a fiút, mert azt mondta neki... amit magának is mondott. Akkor. Most azt mondja, mert beszéltem az üzeme szakszervezetisével, hogy ő akár holnap megesküszik vele. Annának hiába magyarázom, legfeljebb félórákat bőg nekem... Mondja meg, miféle kivezető utat lát? Ez a bolond lány, ki se’ néz belőle, azt mondta nekem, hogyha az egész világ ellene is fordul, ő akkor sem tesz másként, s ha kell, itthagyja a gyárat, a szüleit, elmegy Pestre, vagy máshová, de akkor is úgy lesz, ahogy ő eltervezte... Hosszúkás, lila bélésű boríték. Gömbölyű, gyerekes kézírás a papíron: „Tudom, hogy segíteni akartak, de az lett belőle, hogy sokan megtudták, Mária néni csak ennyit ér el. Igen szépen kérem az elvtársat, hogy annyiban segítsen, hogy szerezzen egy albérletet, mert a gyárat én már elintéztem, felvesznek a terhességem ellenére is. És sürgős lenne, mert most már harmadik hónapos vagyok, s nem akarom, hogy itt a városban lássák rajtam, jobb lenne addig elmennem”, ★ Nem tudom, a bűvös kör szétpattan-e ezzel; Annának szereztem egy elviselhető albérletet ... Mészáros Ottó i
